Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-12 / 189. szám
A kamasz is nehéz ember! Idegesen dobálja a vállát. Vakaródzik mások előtt. Ernyedten nyújt kezet, vagy: összeroppantja mások ujjait. „Józsi vagyok” — „Juci vagyok” — mutatkozik be. Minden létező helyiségben fésül- ködik. Csak földre üti a cigarettahamut. Percenként igazítja ruháját. Vagy a „tollát”. Vagy a bizsuját. Beszélgetés közben ütögeti partnere hátát, vagy csapkodja combját. Sely- pegve motyog. Túl lármásan „beszél”. Nem képes beszélgetést kezdeményezni. Agyondumál. Illegeti magát. A legkisebb .szolgálattételre is alkalmatlan. Tízmásodpercenként ugrik valamiért. Ki győzné felsorolni a kamaszviselkedés nyavalyáit? Melyikünk ne látná be, hogy e vég nélküli sorozat a felnőttviselkedés megrögzött nyavalyáiból is felidéz egynéhányat? Ki győzi mindezt orvosolni? Éberen figyelik a filmeket,' a „nagymenőket” — mert a „stílus” számúkra is vonzó. Elvégre valahogyan kell közlekedni a világban, akkor már a lezser, vagy laza, vagy dé- monikus — viselkedés eredetibbnek hat, mint az a simaság: gondolják, s mondják is. Ha azt hallom, hogy: „Hé, rázáskor le a tökfödőt”, vagy azt olvasom: „Felkérem az urakat, hogy feltett kalappal az előcsarnokban ne tartózkodjanak” — vidáman érzékelem a stíluskülönbségeket, s csak némi tűnődés után gondolkodom el: a felszólítások értelmén — valóban, zárt helyiségben minek is tartanánk fejünkön a föveget, vagy a brét? Ez az. Mire mehet a kamask a tengernyi szabály- lyal, ha nem értetik meg vele a kialakult szabályok értelmét? Nevezetesen azt, hogy az a szabály érvényes, amelyik célszerű, természetes. Hogy például „simának” lenni szükségtelen, mert a hajolgatás, görbedés, örökös mosolygás, mázzal vonja be a személyiséget, s az ily módon nem tud magáról jelzéseket leadni. Annak viszont értelme van, ha „nem rángatódzol, kaparászol fiam — mert a lánypartnered, a szívszerelmed, csak úgy fog terád figyelni, s nem a végtagjaid működését követi szemmel. Érted? Ahhoz, hogy kedvedre való kapcsolatot köthess, társad figyelmét magadra, s nem az elképzelt bolháidra kell irányítanod. Érted?” A kamasz tán meg is érti. A maga módján, a maga feje szerint gyakorlatozni kezd; ormótlannak érzett kezét megtanulja zsebrevágni, vagy „sikkesen” lebegtetni, nézéseket, arcredőzéseket próbálgat, társait méricskéli — egyszóval önképző módon keresgéli a maga stílusát. Az esti tánctanfolyamokon tényleg nemcsak a beat a lecke. Diákok, kiskatonák, szakmunkástanulók, tsz-fiata- lok — élvezik végig a kétórás leckét, s a társas együttlét óráiban nem áll elő kínos mozzanat, legföljebb jókat derülnek egymáson, önmagukon. A tanárnő hangulata a biztosíték, hogy senkinek sem szabad megbántódnia. Taktust Tankönyvmérleg Az egyik általános Iskola igazgatója mesélte még tavaly, ősz elején: pár gyereknek az iskolában összegyűjtötték a használt tankönyveket, segíteni akartak ezzel a családok anyagi gondjain. „Négy, vagy öt mama tüstént jelentkezett nálam, kijelentették, nem szándékoznak a gyerekeket »agyon- firkált" olvasó-, meg nyelvkönyvből taníttatni, ne erezze magát a fiuk, lányuk hátrább levőnek, mint a többi. jKicsit csodálkoztam, de megértettem a szülőket”, — tette hozzá még az igazgató. A tankönyvbegyűjtés — és szeptemberben a régi tankönyvek kiosztása — valóban szépen, észrevétlenül „kiment a divatból”. Nyomdáink évente az ország papírkészletének csaknem a felét használják fel tankönyvgyártáshoz — jegyezte meg a legnagyobb tankönyvgyártó „cég”, a Tan- könyvkiadó Vállalat vezér- igazgatója egy beszélgetésnél. Kétségtelenül volt igazság a szavaiban; évről évre ismétlődő gond a tankönyvellátás — s ugyancsak évről évre tapasztalható, mennyire nincs keletje a használt könyveknek. Persze, rossz időkből maradt emlékek a jó szokást is semmivé tehetik. Bele kell törődni abba, hogy a több mint egymillió általános iskolás, félmilliónyi szakközép- iskolás és gimnazista minden szeptemberben keresi és vásárolja az új, szép, tetszetős kivitelben készült tankönyveket. A szülők, diákok nem fogadják el érvül azt a tételt, hogy a nyomdákban késhet egy-egy könyv előállítása, azt sem, hogy „árutérítési” gondok miatt időleges hiány keletkezhet. Közeledik ismét a szeptember, vajon lesz-e az idén elég tankönyv? Az általános iskolások tankönyvei, egyetlen negyedikosztályos könyv kivételével, időben elkészültek, tanévver, jár a lába, bátorít, Igazit, és a tanítványok bámulatosan készségesek. A módszer lényege a szoktatás: a vihogok, a merengők, a botmerevek, a higanymozgásúak két órán át társaslényként viselkednek. Egy lelkes pindurka többszöri intelemre végre fölemeli a szemét a parkettről és a vele szemközt csoszogó fiú tekintetéből kiolvassa, hogy ő tulajdonképp — lány, s egész kedves, ügyes! A táncosjelöltek párokra osztva gyakorolnak. Látom, hogy a tanárnő is látja: akadnak félrehúzódók, lapulók. Egyikőjük magas, napbarnított, jóképű fiú. Nem is értem, mitől félszeg. — Hagyni kell őket. Ide nem kényszerből járnak. Majd a huszonötödik össztáncon fölengednek, egy-egy fruska jóvoltából. Csörren a csattogtató. Váltanak a párok. A lemezjátszó tűjét helyre illesztik, negyedszer megy újra az Obladi. Hiába, ez a lecke. Legtöbbje még a taktust számolja: egy-két, egy-két, egy-két, há-négy. Váltanak a párok. A fiúk fejükét meghajtják. Lejár az Obladi. Néhány szó esik a tisztaságról, a kezek, a fejek, a lehelletek tisztaságáról. Ezt az alapvető normát szemmel láthatólag mind betartják. Bár nincsenek „feltett kalapjaik”, ingpulóverekben, ingekben, könnyű ruhácskákban, miniszoknyákban álldogálnak, az összlátvány — tiszta, üde. Dániel Ferenc kezdetre az iskolákban, illetve a vidéki könyvesboltokban lesznek — ígérik a könyv- terjesztők. Esztendők óta visz- szatérő probléma viszont: a szakmunkásképző intézetek és a szakközépiskolák diákjainak ellátása. Könyveiknek sok a „gazdája”, a Mezőgazdasági Kiadó, a Műszaki Kiadó, a Medicina —, hogy csak néhányat soroljunk fel. A műszaki rajzokkal, bonyolult ábrákkal megtűzdelt, munkaigényes könyvek javarészben szépek, és korszerűek — csak éppen nem készül el valamennyi időre. Egy-egy tananyagrész módosítása, korszerűsítése gyakorlatilag új könyv kiadását is jelenti, a szakmai tantárgyaknál pedig ez a korszerűsítési munka időről időre elengedhetetlen. Amit szaktankönyv ügyében kérni lehet: a szülők és a gyerekek megértését — a pedagógusok türelmét, néhány , hét késéssel számukra is rendelkezésre áll majd a tankönyv- szükséglet. Mivel biztatják a kiadók az egyetemek, főiskolák hallgatóit? Őszintén szólva nem a legteljesebb igénykielégítéssel. Különösen a Medicina van nehéz helyzetben: néhány munkaigényes nagy terjedelmű orvosegyetemi tankönyv esztendők óta hiánycikk. Várhatóan az idén is hiába keresik sokan a „Sebészet”, és a „Biokémia” könyveket. Egészében: több tankönyv áll rendelkezésre a tavalyinál, az elosztás is gondosabbnak ígérkezik. Hiánycikkekkel sajnos számolni kell, kevesebbel, mint tavaly, de a piac az idén sem lesz „telített”. Sok nyomdai iparkodás, terjesztői ügyesség munkálkodik most azon, hogy időben kézhez kapja minden diák a tanév „szellemi táplálékát”. Utána már csak tanulni kell a könyvekből... V. M. A Kutyaszorítóból Lengyelországba A cserhátsurányi fiatalok színjátszó csoportjának egy sikeres „szezonjáról” számolhatunk be. Talán kedvcsináló, biztató lesz a többi falusi KISZ-szervezet számára is ez a híradás. Tóth Miklós: Kutyaszorító című > háromfelvonásos vígjátékát tanulták meg és adták elő a járás sok községében szép sikerrel. A fordulatos, szórakoztató darab mellett a siker forrása volt a jó szerep- osztás, mindenki rátalált a figura hangjára, megérezte a szerep lehetőségeit. A jó értelemben vett amatőrszellem, a lelkes munka beérése magában is eredmény. Hasznos, értékes módon használják fel az előadásokból befolyt öszeget, egyhetes lengyelországi túra lesz belőle. A legtöbb időt a Balti-tenger mellett töltik. Jókedvüek, fiatalok és nagyon lehet rájuk számítani is. Mind-mind olyan tulajdonság, amely egy úttörő-ifi- vezetőnél elengedhetetlen. Különösen most.' nyáron, az üdülőtáborokban van rájuk nagy szükség. Közvetlen kapcsolatuk a gyerekekkel nagyban meghatározza, hogyan érzik magukat a kispajtások az együtt töltött két hét alatt. Egyúttal fegyelmezni is tudnak, hisz’ kire ne hallgatna a táborlakó, ha Viszonylag csendesen telnek a nyári napok az erdőtarcsai fiúnevelő-otthonban. A fiúk nagy része „szabadságon” van. Rokonoknál, ismerősöknél nyaral. A bentlevők számára kirándulásokat szerveznek — most a mátravidéki hőerőmű tavához készülnek fürödni —, meg segítenek a gyerkek, a nyári nagytakarításban, festésben is. A salgóbányai gyermek- és ifjúságvédő intézet kapcsolatot teremtett a balatonzamár- di fővárosi nevelőotthonnal. Ennek eredménye, hogy húsz 6 NÓGRÁD — 1972. augusztus 12., szombat J nem éppen közvetlen „parancsnokára”, akit példaképének is tekint, örülünk a szülők, a pedagógusok, nem utolsósorban a gondjaikra bízott gyerekek nevében, hogy lelkiismeretesen, felelősséggel látják el beosztásukat. Egyszerre adnak és kapnak Bercelen már jóformán semmi sem emlékeztet az egykori gépjavító állomásra. Ennek épületét vette át az ikladi müszergyár helyi telepe. A vashulladékkal „teleültetett” udvar szépen rendezett, parkosított terület lett, méltó a belső berendezéshez. Jól ellátott, higiénikus, esztétikus munkahely ma már ez a telep. És ebben nem kis érdemeket szereztek a KISZ-esek: anyagi ellenszolgáltatás nélküli társadalmi munkával maguk tették ilyenné. Az itt dolgozók többsége a legfiatalabbak közül kerül ki: 16—17 éves. A környező falvakból is egyre többen fognak ide járni. A kezdeti időkben baj volt a munkafegyelemmel, de a szocialista brigádok megalakulása és a közös üggyé váló társadalmi munka sokat segített abban, hogy az üzem vezetői ma már elismeréssel beszélnek a fiatalokról. Megbecsülésük fejeződik ki abban az ajándékban is, hogy új bútorokat, berendezést adnak a klubnak. így történt meg a járásban talán először, hogy egy KISZ-szervezet felajánlhatta klubjának bútorait egy másiknak. Harmadszor a Balatonnál erdőtartcsai és öt salgóbányai nevelt két szép hetet a Balaton mellett tölthetett. Július 5—18 között élvezték a hűs hullámokat, pihentek, szórakoztak. Ugyanebben az időben a balatonzamárdi gyerekek Salgóbányán nyaraltak. Ez már a harmadik alkalom, hogy az erdőtarcsai otthonban nevelt fiúk a Balaton mellett üdülhetnek. Az elmúlt években — szintén nevelőotthoni kapcsolatok révén — Balatonvilágoson, illetve Bala- tonszéplakon nyaraltak a gyerekek. RESZT VESZ AZ aratpIsban 15 Diákszerkesztők találkozója Az 1971. januárjában megtartott tanácskozás eredményeképpen idén első ízben szervezi a KISZ kb a KISZ Veszprém megyei bizottsága, Pápa város Tanácsa és KISZ-bizottsága, az MRT KISZ-bizottsága 1972. augusztus 13-tól 19-ig a diáklap- és iskolarádió-szer- kesztők országos találkozóját. A találkozót Pápán, az irodalmi hagyományairól híres dunántúli városban rendezik. A találkozón a mindennapi elméleti oktatás mellett gyakorlati feladatok megoldása is vár a „diákszerkesztőkre”. Jut idő szórakozásra is az egy hét alatt. Vitafórumok, filmvetítések, zenei műsorok várják' a résztvevőket. Nógrád megyéből többek között a salgótarjáni Madách Imre Szakközépiskola és Gimnázium „Klub” újságjának szerkesztősége is képviseltet! magát a találkozón. Az oldalt szerkeszti: Szendi Márta ELZETT FLIM Zár- és Lakatgyár Gyáregysége, Szécsény, azonnal felvesz: «épésztechnikus, géplakatos és szerszámkészítő szakmunkásokat Felvétel a gyár munkaügyi osztályán. t
