Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-11 / 188. szám
MUNKÁSÉRDEK? A Vegyiműveket Építő- és Szerelő Vállalat salgótarjáni acélszerkezeti gyárában július 30-ra befejezték a munkát az építők. A teljes üzemszerű termelés megvalósítását az év végére tervezik. Az új gyár termékei négy csoportba sorolhatók. Mint új iparág, új színt hozott megye ipari szerkezetébe: sokkal több és magasabb képzettségű szakmunkásra van szüksége, mint a meglevő gyáraknak. A távlatokat is figyelembe véve, ez az üzem lesz az ország legnagyobb vegyigép- gyártó üzeme, ahol korszerű technológiával gyártják majd a különböző termékeket. A gyár munkásgárdája most van kialakulóban. Azok, akik elkötelezik magukat az új üzemmel, mint alapító tagokat tartják számon. A kovácsod gyárréezlegben Módszerek a nyereség növelésére A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló-gyárrészle- gében határozott törekvés van az eredményes gazdálkodásra. A kovácsológyár árbevételi tervét eddig 102,7 százalékra teljesítette. Az A-üzem példája meggyőzően bizonyítja, hogy tudatos törekvés van a nyereséges gazdálkodásra. A termelékenységi mutatójuk 103,3 százalékra alakult, ugyanakkor kedvező képet mutat az A- üzem anyagbetétjének alakulása is. Az elmúlt évben az anyagbetétjük valamivel 125 százalék fölött volt, 1972. eddigi időszakában viszont a 124,3 százalékos eredménnyel több mint 20,4 tonna anyagot takarítottak meg. Különösen a fogaskoszorúnál, az őrőlgolyónál és a fejszekészítésnél alakult kedvezően az anyagfelhasználásuk. A hiba csak ott van, hogy a bányatám- és a győri járműprogram keretében készített kovácsolt termékeknél némi túllépés van. De a helyzet ezzel együtt is megnyugtató, hiszen a megtakarított anyagból sokat tudtak hasznosítani az egyéb gyártmányféleségeknél. Az év eddigi időszakában koronásfejeknél. és kalapácsgyártásnál közel 14 tonna hulladékanyagot használtak fel, ez kedvezően hatott az A-üzem eredményességére. Ugyancsak javította az üzem gazdaságosságát a jó minőségű munka is. Amíg 1971-ben a kovácsológyár A-üzemének javítható munkaselejtje 1,03 százalékos volt, addig az év eddigi időszakában alig érte el a fél százalékot, az összselejt pedig 0,86-ról 0,74 százalékra mérséklődött. A gazdaságosságtól függ, hogy miként alakul a dolgozók keresete. Jó gazdálkodással kell megteremteni a bér- fejlesztés lehetőségeit, de ez teszi lehetővé a versenyben elért eredmények jutalmazásának mértékét és természetesen az év végi nyereségrészesedés arányait is. Nos, a gyárban van miért törekedni, hiszen ha az elmúlt évben egyhónapi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedésre teremtettek lehetőséget, ezt az országosan is példásnak mondható eredményt 1972-ben is produkálni akarják. Ezt pedig csakis a szorgalmas munkáshétköznapokon, az évközi tudatos törekvésekkel lehet elérni. Á Sziráki Állami Gazdaságban 2350 hold kalászos területre nyolc kombájn jutott. Igaz, az elején a baráti kapcsolatok itt is gyümö.csöztek. Érkezett még hat kombájn, amelyek segítségét most kell majd viszonozniuk. Így is 260 hold került egy-egy saját gépre, és lesz még 90 hold len is, amit be kell takarítaniuk. Az utóbbi napokban itt is meggyorsultak az események. Amikor ott jártunk, még száz holdon volt aratnivaló, de mire e sorok megjelennek, már befejezték az aratást. A 370 hold repce, 360 hold őszi és 410 hold tavaszi árpa, 1210 hold búza termése már biztonságban van. A szárító is kezdettől dolgozik. A csúcsidőt leszámítva napi 22 órán keresztül átlagosan 8—10 vagon gabonát szárított. A repce egészét, az őszi árpa 60 százalékát szárították. A búzából csak az eső után került a gépbe. Most már felszabadul a szárítókapacitás is, és ahogy a járási operatív bizottság intézkedik, szárítást végeznek majd a környék közös gazdaságai számára. — Erőltettük az aratást kezdettől fogva. Erre kényszerűéit az is, hogy egy-egy A NYÁRI HÓNAPOKBAN az átlagosnál jóval nagyobbá túlórázások aránya. Igaz, ennek olyan objektív okai is vannak, amilyen például a szabadságolások növekedése és az emiatti még nagyobb mértékű létszámkiesés. Mégis igen szokatlannak hatott az az érv, amelyet egy vállalati vezetőtől hallottam, amikor a túlmunkáról, a túlórázásokról beszélgettünk. — Ugyan miért hadakoznak annyira a túlórázások ellen? — kérdezte. A munkásoknak jól jön az a pénz, amit ezért kapnak, az üzem pedig teljesítheti terveit, ez pedig nemcsak vállalati, hanem népgazdasági érdek is. Az indok teljesen hamis. A vállalati és népgazdasági érdek összhangjára hivatkozni elfogadhatatlan érvelés. Az érdekösszhangról talán elég egy példa is. Legfőbb törekvéseink közt szerepel az ipari termékek előállítási költségeinek a csökkentése és minőségünk javítása. A túlórák pedig nyilvánvalóan emelik az önköltséget. Emellett áz a munka, amit fáradtan, csökkent figyelemmel végez a dolgozó minőségében sem lehet olyan, amilyen a vállalatoktól joggal elvárható. De ezúttal inkább beszéljünk a „munkásérdekről” ,— a több pénzről mert az említett magyarázkodás ezzel kezdődött, és másoktól is ezt lehet leggyakrabban hallani. A felmérések szerint az ipari üzemekben a rendszeresen túlórázó dolgozók a munkásoknak csak 15—20 százalékát adják, a nagy többség nem, vagy csak igen kismértékben végez túlmunkát. Akadnak szép számmal olyanok, például a kisgyermekes édesanyák —, akik ezt egyáltalán nem is vállalhatják. Ugyanakkor, mivel a túlmunkák költségei a részesedési alapot terhelik, ennek a 15—20 százaléknak jut az éves bérnövekedések mintegy 40—45 százaléka. A túlórák tehát csak egyeseknek nyújtanak magasabb jövedelmet, a többség számára csökkentik a bérfejlesztési lehetőségeket. Torzít a nyereségrészesedés mértékén is, hiszen közismert, hogy ezt az éves átlagkereset alapján osztják fel, ebben pedig a túlmunkával emelt jövedelem is szerepel. A TÚLMUNKÁK EGYES, főleg a múlt évben elterjedt „módszerei”, különösen nagy visszatetszést keltenek az üzekombájnra sok jutott. Volt amikor 14 gép dolgozott. Bár végig ennyi lett volna — mondta Gergely Sándor, a gazdaság főagronómusa, majd a tapasztalatokkal folyatja. —• Az idei aratás megint megerősített bennem egy nagy tanulságot. A tapasztalt, idős parasztemberek ezt jól tudják, és mindig mondták is: az aratással mindig az elején kell sietni és nem a végén. Az elején könnyebb, ezért nem szabad időt veszíteni, még vasárnapot sem kihagyni a befejezésig. Most három év alatt már másodszor vette el a gabona javát az esős idő. Igen nagy szerepe van a megfelelő gépparknak. A géplánchoz a szárító is hozzátartozik. A másik tanulság, hogy nem szabad a gépekre sajnálni a pénzt, rhert hasznuk nemcsak a gyors munkában van, hanem a szemveszteség megelőzésében is. A szárítókapacitást is beleértem ebbe. Az is bebizonyosodott, hogy gazdaságosan csak a nagy- teljesítményű szárítók üzemeltethetők. A közös gazdaságoknak ehhez talán nincs elegendő önerejük, de még társulással is inkább ezt az utat tartom járhatónak. A veszteség mindennap mekben. Akad olyan túlórázás, amelynek egytelen célja a személyi jövedelmek emelése— néhány ember számára. Figyelmeztető jelenség például a száz százalékkal pótlékolt túlórák megszaporodása, amely lényegében azt jelenti, hogy olyan munkákat béreznek duplán, amelyeket szabad szombaton, vagy vasárnapi pihenőnapokon végeznek el. Vannak dolgozók, akik hétköznap nem, csak a százszázalékos többlettel fizetett pihenőnapokon hajlandók túlórázni. Ez a törekvés teljesen ellentétes szocialista társadalmunk egyik nagy vívmányával, a munkaidő-csökkentéssel, hiszen a dolgozóknak alapvető érdekét, hogy többet pihenjenek, több idő jusson szórakozásra, művelődésre. Másik módszer a „feketetúlóráztatás”. Ez is főleg a múlt évben kezdett divatossá válni. Főbb formái: a mozgóbér, a célprémiumok, a külön- jutalmak kitűzése meghatározott időre. A feketetúlórák a hivatalos nyilvántartásokban nem szerepelnek, és ezért különösen nagyok a veszélyei, hiszen meghamisítják a tényleges teljesítményeket, és a későbbi esetleges normarendezés a dolgozókra üt vissza. A feketetúlórázás emellett durva kijátszását is jelenti az érvényben levő törvényeknek és a kollektív szerződéseknek. Erkölcstelen voltát fokozza, hogy egyes helyeken a feketetúlórázást — a megfelelő alkalmakkor valóban nemes célokat szolgáló — mozgalmi jelszavak mögé bújtatták, amilyen például „társadalmi munka a vállalati terv teljesítéséért”. Tévedés ne essék. Nem a társadalmi munka, nem a szocialista brigádok vagy KISZ-szervezetek önkéntes társadalmi feladatvállalásai ellen szólunk. Ezeket pontosan el lehet határolni az egyes gazdasági vezetők „ráhatásai” révén szervezett, de sajnos hasonló címet viselő túlóráztatásaitól. Érdemes egyébként felfigyelni arra, hogy a nyári hónapokban általában növekszik a „társadalmi munkák” aránya. A dolgozók többségének anyagilag nem érdeke a túlmunka, de ha az egészség és testi épség védelme vonatkozásában vizsgáljuk, kiderül, hogy mindenki számára káros. Ritkán esik szó arról például, hogy a túlmunkának milyen nagy szerepe van a baleseti veszélyek növekedésében. Ezt külön alátámasztják a vasipar több. Ezzel azonban még nem sok helyen számolnak. A mi méréseink a gödöllői egyetem méréseivel szinte megegyeznek. Ha például tíz milliméter feletti csapadék éri a teljes érésen már túllevő intenzív búzafajtákat, az olyan hektolitersúly-veszteséget okoz, ami holdanként egy mázsa csökkenést jelent. Ez is olyan veszteség, amivel számolni kell, ha a gépesítésről, az aratás gyorsításának fontosságáról van szó — mondta Gergely Sándor. — Két évvel ezelőtt még termelőszövetkezetben dolgoztam és emlékszem, szeptember elején fejeztük be az aratást és nem is az utolsók, hanem az elsők között. Most előbb, de azért ez az időjárás a jövőre is figyelmeztet. Számítani kell rá. Ügy gondolom ezt a tanulságot mindenütt érdemes lesz megszívlelni. Szirákon egyébként arról panaszkodtak, hogy volt 300 hold olyan vadkáros terület, ahonnan holdanként csak tízmázsás termést tudtak betakarítani. Az átlag búzából és őszi árpából így is eléri a 20 mázsát holdanként, a tavaszi árpa pedig a 16 mázsát. Bodó János egyes ágazataiban végzett vizsgálatok. Megállapították, hogy például a múlt évben a fémtömegcikk-iparban a túlórák több mint 4, a balesetek pedig több mint 8 százalékkal nőttek. A műszeriparban a felhasznált túlórák száma meghaladta a 9 százalékot, a balesetek növekedése viszont több mint 17 százalékkal volt nagyobb, mint az előző évben. A nagyobb vállalatoknál végzett vizsgálatok kiderítették, hogy a munka biztonsága különösen a nyolc órán túli időben romlott. A tudományos kutatók — orvosok és pszichológusok — pontos választ is találtak: a fáradtság rohamosan éri el a dolgozót, lassul mozgékonysága, gyengülhek reflexei és a fáradt ember képtelen mindenre kellő időben reagálni, mert állapota gátolja a figyelem összpontosítását. És ez nemcsak egy napra, nemcsak adott időre vonatkozik, hanem a következő napokra is. A MEGÁLLAPÍTÁSOKAT gyakorlati tapasztalatok is alátámasztják. Köztudott például, hogy az üzemek a megrendelések következő hónap elsejéig történő teljesítése miatt a legtöbb túlórát a hónapok utolsó dekádjaiban használják fel. A baleseti arány is ilyenkor a legmagasabb és erre az időre jut a halálos és súlyosabb kimenetelű sérülések jelentős része. Ezért sem érdeke a munkásnak a túlórázás. Az ember életének, testi épségének, egészségének kockáztatása nem fizethető meg pénzzel. A már említett vállalati vezetőtől halottam egy másik példát: „Nemrégen olvastam egy cikket, eszerint Magyar- országon a túlórák aránya nem haladja, meg a nemzetközi átlagot, sőt, még a fejlett tőkésországok iparában felhasznált 2,5—4 százaléknál is alacsonyabb.” — Valóban így van, ez azonban nem adhat ókot a belenyugvásra, különösen ha ügyeimbe vesszük, hogy a túlórák száma évek óta emelkedik és talán csak az idén volt némi csökkenés. (Ezt persze még ronthatja a második fél év, s ezen belül is különösen a nyári hónapok nagyfokú túlóráztatása.) A megnyugtató az lenne, ha arról számolhatnánk be, hogy a túlmunka aránya több év átlagában csökken, s mégis jobb szervezéssel teljesíteni tudtuk a terveket, nőtt a termelékenység, javult a minőség és csökkentek az élőmunka felhasználási költségei. TÖBB VÁLLALAT példája bizonyítja, hogy a túlmunka arányainak csökkentésére van lehetőség. Ésszerűbb és hatékony intézkedésekkel nemegyszer 10—30 százalékkal használtak fel kevesebb túlórát, mégis megoldották termelési feladataikat. Ezeknek a vállalatoknak a példái arra is utalnak, joggal várható, hogy a vállalatok pártszervezetei, szakszervezeti testületéi fellépjenek a gondosabb munka- szervezés, a céltudatosabb munkaerő-gazdálkodás, és ezektől elválaszthatatlanul a túlórák csökkentése érdekében. Erre egyébként kötelezi őket a párt központi bizottságának a munka- és üzemszervezés megjavításáról szóló határozata is. Kovács András Babszüret ' Csaknem 80 holdon termelnek zöldbabot a vanyar- ci, káliói és az erdőtarcsaí termelőszövetkezetek. A termést a hatvani konzervgyárba szállítják, ahol feldolgozzák. Naponta csaknem száz asszony szorgoskodik a babföldéken. Vanyarcról eddig több mint két és fél vagonnal szállítottak el. A kál- lói földekről 20 mázsás hol- dankénti termésre számítanak. il (aranyi László, a Láng Gépgyár megrendelésére készített autoklávokat hegeszti Kiss Lajos villanyszerelő a kábeleket jelzi Armin Friedrich német szerelő a 3150-es típusú fejesztergagépet állítja be : Fodor Tamás felvételei NÖGRÄD — 1972. augusztus 11., péntek 3 O. B. Szirákon, az állami gazdaságban is befejezték Az elején kell sietni
