Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-10 / 187. szám

W7* m f I mm

Konyy es közöny

Mire megy a kulturális alap Szügyben?

„Szórakozási és művelődési bői körülbelül hétezret haszkombinát” — akár ezt a címet is viselhetné Szügyben az az épületsor, melynek első része a presszó, ez egybenyitható a klubbal, amelyből a könyvtárba lehet belépni. A művelődési otthonnal folytatódik a sor, de ennek már külön bejárata van. Vajon nem zavaró ez a trásbérlet? Papp Győzőné, a könyvtár tiszteletdíjas vezetője .időtlen idők óta” foglalkozik könnyvekkel, több mint húsz éve. Csinálta társadalmi munkaként, kis, fűtetlen lukakban. Most 300 forintot kap érte. A szóba került szomszédságot nem tartja problémának.

— Hetenként csak két délután van kölcsönzés, olyankor az itt olvasgató, lapozgató emberek is használják a klub

náltunk fel. Színházjegyet vettünk a helyi művelődési házban. melyeket ingyen adtunk néhány dolgozónknak, például a dohányos szocialista brigádot is elvittük színházba. A két község közösen tartott nőnapi ünnepséget, két CSÉB- tag kapott beutalót.

— A kultúrházat és a könyvtárat mennyivel támogatják?

— Nincs a költségvetésben erre keret, év végén, ha látjuk. hogyan alakul, majd segítünk. Egy tanácsülésre meghívtak, ahol arról is szó volt, hogy anyagi erőnkhöz mérten támogassuk az intézményt. Egyes kategóriába tartozó, gyengébb adottságú szövetkezet a miénk, szeretnénk, ha több szakemberünk lenne,

helyiségét, mivel a könyvtári ez£rt is van két egyetemista

szoba nem mindig elegendő, ---------h

a befut egy csapat iskolás.

Ilyenkor is betéved egy-egy fiatal, aki nem tagja a könyvtárnak. Ha megkérdezem, hozzánk jött-e, van úgy hogy megnézegeti a könyveket, folyóiratokat, de az is előfordul, hogy sarkonfordul és elmegy.

De a KISZ-es korú fiatalok 50 százaléka tagja is a könyvtárnak. Régebben az olvasók 30 százaléka az általános iskolások közül került ki, ők ugyan mondták néha, hogy az anyukának, apukának is kellene egy könyv. Ma már jobban bejárnak maguk a felnőttek is, a kölcsönzők fele tizennégy éven felüli.

— Ki tudják-e elégíteni az igényeket?

— A kötetek száma még nem érte el a háromezret. De elég jónak érzem a válogatást.

Részt vettem egy nemzetiségi könyvtároskonferencián, mivel falunkban még van szlovák ajkú lakosság és könyvtárunkban is vannak szlovák könyvek. Ezen elhangzott az is: bővíteni kellene a nemzeösztöndíjasunk Gödöllőn, egy felsőfokú gépészeti technikus tanul Mezőtúron és öt szakmunkás Pétervásárán.

— A könyvtárnak külön költségvetése van, amiből nehezen tudnak programokat is szervezni, könyveket is venni. Nekik is elkelne egy kis segítség!

— Kulturális célokra csak akkor adhatunk ki pénzt, ha jó év lesz az idei.

Rados József tanácselnökkel csak néhány szó váltottam, de ez a rövid beszélgetés is meggyőzött arról, hogy nemcsak a közös fenntartású kultúrhá- zakhoz képest kevés a szövetkezet által nyújtott támogatás. de a többi, hasonló adottságú szövetkezettel összevetve is.

— Nagyon sajnálják a pénzt kulturális és szociális kiadásokra. az biztos. Mindent a bevétel szemszögéből néznek. Pedig az így felfogott anyatiségi könyvek állományát. De jelent hosszabb

miből? Egyébként az időseb- bek keresik ezeket a könyveket, és leginkább a mesés könyvek kapósak.

— Mennyi pénzt tudnak új beszerzésekre fordítani?

— Négyezer forint a keret egy évre ez nagyon kevés! Folyóiratokra 1000 forint jut. A napilapok járatása nem lenne szükséges, hiszen hetenként két alkalommal kölcsönzünk, sokan már az aznapi lapot is megnézhetik otthon. Én azért szorgalmasan összerakom mindig az összegyűlt számokat és behozom.

— Rendeztek-e író-olvasó találkozót az idén?

— Utoljára tavalyelőtt voltak ilyen rendezvények, akkoriban járt itt Vihar Béla, Mezei András. Végh Antal. A tanácsi költségvetésben nincs erre keret, a tsz-től pedig nem kapunk semmi segítséget. Régebben a főkönyvelő foglalkozott a problémáinkkal, sokat segített. Az új vezetőség valahogy más szellemű, még nem gondoltak ránk.

Á termelőszövetkezet elnökéhez, Lotharidesz Ferenchez kopogtam be, neki tettem fel a kérdést: „Mennyi a kulturális alapra szánt összeg és hova teszik?”

— Húszezer forint, eddig ebtávon is hasznot, azt hiszem.

G. Kiss Magdolna

Jön a Duna Művészegyüttes

A salgótarjáni Tanácsköztársaság téren már áll a szabadtéri színpad, amelyen augusztus 19-én a Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének szimfonikus zenekara ad szabadtéri hangversenyt. A zenekar 12 éve működik, ezalatt az egész országot bejárta, hogy szolgálja a zene megszerettetésének ügyét, Kodály Zoltán híressé vált jelszava szellemében: „Legyen a zene mindenkié!" Az együttes műsorában a zenei irodalom szinte minden műfaja szerepel. Eddigi működése során az együttes mintegy 800 hangversenyt adott. A hangversenyeken kitűnő művészek sora lépett fel, de a zenekar igyekszik elősegíteni, a fiatal, tehetséges művészek népszerűsítését is. Az augusztus 19-i hangversenyen, amelyen a zenekart Králik János vezényli, az együttes ízelítőt nyújt műsoraiból, ismert opera- és operettrészleteket ad elő, kitűnő művészek közreműködésével. Fellép: Tur- pInszky Béla és Kovács Kolos, zz Operaház két magánénekese, azonkívül Pataki Melánia és Ötvös Csilla operaénekesek. A műsorban Erkel, Kodály, Kacsóh, Strauss és Kálmán Imre művei szerepelnek.

Könyvek a Hét tengerhez

A Salgótarjáni Balassi Bálint megyei Könyvtár olvasószolgálate azzal is segíti az ismeretterjesztést, hogy könyveket ajánl a televízió műsoraihoz. Jelenleg nagy népszerűségnek örvend a Hét tenger című olasz filmsorozat a tengeri élőlényekről és a tengerparti lakókról. Ehhez a népszerű adáshóz a megyei könyvtárban a következő könyvek találhatók: Blavatszkij—Koselenko: Víz alatti régészek, Cousteau—Dumas: A

csend világa, Piccard: A tenger mélyén, Rádai Ödön: Ásatások a víz alatt. Szentiványi Jenő: Az óceán világa. Az olvasószolgálat telefonon a li-70-es számon hívható.

SZUTS DENES:

Öngyilkosság ?

4A Kaszinó utcában

Palócok

Zakopanéban

Évről évre találkozót tartanak a hegyvidéki népi együttesek. Az idén Lengyelországban, Zakopanéban kerül sor az V. nemzetközi hegyvidéki folklórfesztiválra, amelyen a kisterenyei ÁFÉSZ tánccsoportja is részt vesz szeptember 3-tól 10-ig. A kisterenyei- ek műsorához a balassagyarmati, Baranyi János által vezetett ÁFÉSZ-zenekar adja a kíséretet, s a 40 perces programon belül önállóan is fellépnek, Vujisics Tihamér Palóc fantáziáját adják elő. Egyébként a kisterenyei csoport is palóc műsort visz Zakopanéba.

28.

Alfred Flessburger egy még

kibontatlan palackkal foglalatoskodva, orrhangján egy régi kupié szövegét dúdolta szobájában:

„Wenn die Elisabeth, nicht so schöne Beine hat...”

A sláger gyakran eszébe jutott. Bizony, ha nem lennének Elisabethnek olyan szép combjai...

Flessburgert a jól sikerült este felvidította. A háború első évében a Sicherheitsdienst átkérte a megszállt Párizsba, mert egy Richard Heiss nevű nyomorult árulót ott kaptak el, aki korábban Budapesten a VDA részére kiutalt pénzeket sikkasztotta el, es megszökött. Fless burgernek pár napos kirándulás volt az egész, de kitűnően érezte magát. Heiss már a Gestapo pincéjében ült. Addigra megdolgozták, csupán arra vártak, hogy Flessburger megjelenjék az anyaggal és bizonyítsa, azonos azzal a férfival, aki a magyar szekcióba volt beosztva. Gruber Strumbanfüh- rer nagyon szolgálatkész volt, szivarral, konyakkal kínálta, és ő csak egy futó pillantást vetett a széken összekötözve ülő Heissre: — Ez az! — mondta.

— Azt hiszem, Herr Frisch — mondta Gruber —, a jó munka után megérdemlünk egy kis párizsi kikapcsolódást.

Flessburger az emlék feltűnésekor nagyot sóhajtott. — Hej, azok az esztendők! Az épületből kilépve ragyogó napsütés fogadta. A kövek, az aszfalt csak úgy ontották a hőséget. A város tele volt német csapatokkal. Flessburger

NÓGRAD — 1972. augusztus 10., csütörtök

elnézte a katonákat; mind jó- Kedvű volt, büszke és öntudatos.

Gruberrel kocsiba ültek. A Place de l’Operán keresztül a Porte-Saint-Denis felé indultak. Egy szűk, nagy kockakövekkel kirakott utcába kanyarodtak be, s hatalmas,

megfeketedett bádoglemezzel burkolt kapu előtt álltak meg. Gruber jókora vasgombot húzott meg, bent, valahol a ház mélyén csengő kolompolt.

Nemsokára sietős léptek hallatszottak, s egy kövér, undorítóan olajos képű, koszosán összeragadt hajú asszony nyitott ajtót.

— Áh, Strumbanführer úr! Éppen a legjobbkor. Üj kis bogárkák érkeztek ... Pszt... és egy fiú is ... Nagyon helyes, mint egy nyulacska.

Gruber félretolta a madame- ot, és elindult a világoskék tapétával borított folyosóra. Egy hallszerű helyiségbe értek. Az asszony 1935-ös évjáratú Vouvrey-t bontott neki. Gruber állandóan lovaglópálcát hordott magánál, azzal ütöget- te a csizmáját, s közben a francia kuplerájok otthonosságát ecsetelte. — Végigjártam már Brüsszel, Amszterdam, Hága és Varsó hasonló intézményeit, de ekkora választékot sehol sem találtam!... A német nők túlságosan nehezek ezekhez képest. Gruber előadást tartott a mór stílusról, az arab lánykákról, akik nemsokára meg Is jelentek.

... Flessburger töltött magának.

— Az a Gruber jól kifogta magának Párizst, bezzeg őneki csak Pest jutott. Ott sem volt azért éppen rossz, de Párizs mégiscsak más. El kellene mennie most Párizsba. Vajon áll-e még az a ház, és mi van benne?... Mindegy,

Egyszer egy királyfi...

„Életre kelteni a holt anyagot"

— Magasabbra emeld a királyfit! Lassabban közelítsd a lányhoz! Ügy, most jó, próbáljuk el még egyszer! Indul a zene: „Egyszer egy királyfi. . ”

Igyekezettől kipirult gyermekarcok, jól megformázott bábok, nyüzsgés a képzeletbeli paraván mögött. A megyei művelődési központ klubjában bábosok próbálnak. Vezetőjük Tóth Sándor- né, Horányi Ilus, vagy ahogyan a szakmában ismerik Tóth Ilus.

A bábok mestere

Nem régi lakója városunknak; egy hónappal ezelőtt költözött ide Debrecenből. Nemcsak magát hozta Salgótarjánba, de a bábozás iránti olthatatlan szeretetét, húszéves, sok tapasztalattal és rutinnal tarkított bábosmunkásságát, és a temperamentumát, cselekedni vágyását is.

Kezemben forgatom a királyfit: sok-sok ötletességgel megformált figura; seprűtestű, csuhéjhajú, tarka-cifra szürü. A „szereplőgárda” többi tagja — a királylány, a kosárfonó lány, meg a király katonái — is hasonló alapanyagból készültek: seprűből, kosarakból, csuhé] ból. Ezeket a 6aját készítésű figurákat Ilus néni — ahogyan a gyerekek szólítják — Debrecenből hozta rnagával. Nemcsak bábjátékos, de bábter- vező-készítő is.

— Húsz éve foglalkozom bábozással a padagógusmun- kám mellett. A debreceni Ludas Matyi Bábszínpad vezetője voltam hosszú ideig. Nagyon sok kitüntetést szerzett az együttes, gyakran szerepeltünk a tévében és külföldön is. Volt olyan „gyerekem”, aki másodikos korától a

férjhezmenésig együtt bábo- zott velem.

Amikor a bábukat mutogatja és a készítéséről beszel, csillog a szeme, a lendülete szinte magával ragad. Bábuit a debreceni Déry Múzeumban állították ki, és munkássága elismeréseként 1968-ban kapta meg a Népművészet Mestere kitüntetést.

— A népszokások feleleve- nítése, a népi játékok hangulatának visszaadása az egyik célom. Az, hogy milyen bábokkal adunk elő egy-egy műsort, mindig annak jellege határozza meg. Legtöbbször a háztáji gazdálkodásban fellelhető eszközökből készítem a figurákat. Egyetlen kosár sincs már a háztartásomban, valamennyit feldolgoztam. Életre kelteni a holt anyagot a legizgalmasabb dolog.

Hegyek leánya

Egy hónapja körözött városunkba. önkéntelenül adódik a kérdés; miért éppen ide?

—• A hegyekből jöttem, erdélyi származású vagyok. Hosszú ideig éltem az Alfől- dön, Debrecenben. A hegyek iránti nosztalgiám hozott Salgótarjánba. És még valami. Szeretném féllendíteni a megye bábmozgalmát. Szeretnem nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek érdeklődését is a bábjáték fele fordítani, — művészi élményt nyújtani kicsiknek és nagyoknak a bábokon keresztül.

A jelenlegi bábcsoport tagjaival két hete ismerkedett meg Tóth Ilus. A gyerekek — a nyári napközis tábor tagjai — önként jelentkeztek a csoportba. Nagy lelkesedéssel, kedvvel tanulnak Ilus nénitől. Legtöbbjüknek meg sohasem volt bábu a kezében. Kicsit rutinosabb szereplőnek számít Rózsa Feri, s Gagarin iskola tanulója, aki az úttörőház bábszakkörében már elsajátította a kezdő fogásokat.

Mi a véleménye a bábozásról? A válasz: „Nagyon izgalmas dolog. Én úgy beleélem magam a bábok mozgásába, megelevenítésében, hogy egy kicsit olyankor én vagyok a bábu, vagy a bábu lesz én... vagy hogyan van ez?”

Ilus néni fogalmazza meg azt, amit Rózsa Feri csak érez, de szavakba önteni még nem tud.

— Az azonosulás a legfontosabb dolog, akkor igazi a játék, ha élnek a figurák.

A csoport az Egyszer egy királyfi című bábjátékot tanulja. Ezzel a műsorral járják majd a megyét augusztus 25—30. között. Andor Ilona leánykórusával együtt. A játék zenéjét Vujisics Tihamér szerezte.

— Sokszor láttam már ezt a játékot, de egyszer sem találtam kifejezőnek a bábukat. Nem tudták visszaadnia zene csúfondárosságát. A mi bábuink, érzésem szerint, kifejezőbbek, mint az eddigiek.

Tehetséges gyerekek

Tóth Ilus reméli, hogy sikeres lesz a bemutatkozás, s már újabb terveket melenget.

— Ha a csoport össaeková- csolódik, tehetséges gyerekek gyűlnek egybe, műsorra tűzzük, Britten: A kis kéményseprő című gyermekoperáját, és Prokofjev zenéjére a Hamupipőkét. Addig azonban még sok-sok munka és tennivaló van.

V. Kiss Mária

előbb ezt az ügyet kell rendbe raknia. Ez az asszony remek nő, kitűnő szerető lenne belőle. De az árukapcsolást nem szereti.

Szászné azzal állt elő, hogy vigyék magukkal a bárónőt, és talán a férjét is... — Hohó! — Flessburger elnevette magát. —- Még mit nem? ...

Franciásan szólva: egy petite liaison. Egy kis friss keleti fűszer, az még megjárja, ha már ilyen peches volt, de nem keveredhet egy olyan ügybe, aminek nem lehet látni a végét. Bármennyire is kellemes dolog lenne viszonyt kezdeni ezzel az asz- szonnyal, sajnos, nem teheti. Olaszország?! Még mit nem! Éppen az hiányozna neki, hogy esetleg egy rendőrségi hajó feltartóztassa. Alfréd Flessburger kölni gyógyszerész, amint embereket csempész pont Jugoszláviából... Teljesen elment a nő esze? ... Ha már a bárónő felismerte és Itt kellett maradnia, eljátszo- gatott az unokájával...

Flessburger csettinetett a nyelvével.

Az öregasszony követelését dehogy teljesíti, ha most ad neki pénzt, holnap azzal jön, adjon még. Ez képes a bulldogfejű újságíró révén megkerestetni Kölnben is. Lud- ger Westricket a háború után nem vonták felelősségre, bár a neve szerepelt a háborús bűnösök listáján. A bonni kormánykoalícióban a gazdasági államtitkárságig vitte, később a kancellári hivatal államtitkára lett. Jó kis hecc lenne, ha Ludger megtudná, Ehrenburgi Bayer Olga él még és piszkálódik. Mit tenne Westrick? Nem fizetne, hanem megkísérelné a felelősséget a Gestapora kenni.

Flessburger arca egyre zordabbá vált a lehetőségek latolgatása során. A szerelmi kaland édes sóvárgása lassan megszűnt, és helyébe a józan ész követelése lépett. Ludger, Gerhardt Ruter és a társai mindent Clodiusék és dr. Werner Daitz, valamint Hu- genberg nyakába varrtak. Maga Veesenmayer is utálkozva jelentette ki; — Semmi közöm a Gestapóhoz. Bezzeg a pénz meg a hatalom, az kellett. A gestapósok közül pedig, aki nem tudott idejében eltűnni, azt kiadták, hogy saját bőrüket mentsék. Jól nézne ki ő is, ha ebben az ostoba helyzetben Ludgerre lenne utalva. — Nocsak Frisch, kit szedett maga össze külföldön? Egyáltalán, mi a fenének jár Jugoszláviába? Megőrült maga?... Ahelyett, hogy örülne annak, hogy Alfred Flessbur- gerként, egy réges-régen halott ember nevével, igazolványaival új életet kezdhetett, összevissza mászkál Európában, és bajt kever.

Ludger egyből azt mondaná, semmi közöm Frischhez, alias Flessburgerhez. Elhatárolná magát tőle, ő pedig bevonulna egy cellába, ha nem tudna időben kereket oldani.

Flessburger ijedten csapott a homlokára. Hát ő itt csak szórakozik, szerelmeskedik, játszik, mintha újra övé lenne a világ. A hosszú évek alatt kifinomult ösztönei eltompultak volna? Képtelen lenne időben megsejteni a veszélyt, ami fenyegeti? Hát ez a karvaly arcú, de még mindig kemény akaratú bárónő kitörheti a nyakát? Elég lenne egy bejelentés, egy telefon, aztán ezek a szerbek, akik amúgy is alig várják, hogy egy német tiszt a . kezükbe kerüljön, még akkor is lefognák, ha semmi sem lenne a füle mögött — és ez eddig eszébe se jutott?!

Clodius, Daitz meghaltak. Keserű sors jutott Hugenberg- nek Is. Berlin ostrománál a bunkerjukat telibe találta egy szovjet bomba. Bár ez nem is rossz, él viszont Brumer, Nürnbergben tölti napjait a 427-es cellában. Mi sem egyszerűbb, mint szembesíteni vele, aztán ha Brumer köpni fog?...

Flessburger homlokát lassan kiverte a verejték. Ludger Westrick mit mondott 1938. március elsején Berlinben, amikor dr. Werner Daitz- cal és Hugenberggel tanácskoztak? ... — Uraim, úgy érzem, még mindig túlértékeljük az emberi élet fontosságát. Csupán hiúságból. Az egyén pedig semmi. Clodius röhögött De hol van Clodius és Werner? Ki emlékszik majd erre? Ludger nem ismer el semmit, mert az élet mindaddig semmit sem ér, amíg a mások életéről van szó. De ő megmentette a sajátját... Ludger azt is letagadta, hogy bármikor köze is volt Balátai ügyéhez. Azt állította, hogy az egész bauxitkérdés egy Frisch nevű gestapósra volt bízva.

— De ez a Frisch már nem él.

Mi hát a megoldás? Mit lehet tenni, hogy az utolsó szemtanú, Ehrenburgi Bayer Olga — aki jól ismerte Frischt

— hallgasson? Pénzzel csak elodázhatja a dolgot. És ha ennek a vénasszonynak — mert nem ad neki pénzt —, eszébe jut, hogy Szásznak elmondja, ki ő és főleg ki volt 6 Magyarországon?...

Flessburger agyában egymást követték a gondolatok. Még semmi sincs veszve, de gyorsan cselekednie kell. Mit tud tenni, hogy a gyanú na terelődjön rá? Meg nem szökhet. Ezt azonnal felfedezi a két nő, s még a határ előtt elkapják. Az exbárónő a maga 76 évével egészséges, mint a makk ... Azaz dehogy egészséges! A gyomra.

Tegnap is panaszkodott, elrontotta a gyomrát a zsíros, emészthetetlen húsokkal.

Szívroham érhetné ebben a nagy hőségben... Képzeletben már rohant is a motorcsónakhoz ... — Csak feltűnés nélkül — mormogta. „Segít” a kellemetlen öregasszoiw kellemetlen gyomorbántalmain.

Flessburger megnyugodott. Van egy speciális, saját készí- tésű szere... Ebből ad a bárónőnek. Ha meghal, nem rendelnek el boncolást. A hőség kiváltotta szívroham szinte mindennapos halál. Milyen szerencse, hogy a bárónő tegnapelőtt kért tőle orvosságot. Azokat nyugodtan megvizsgálhatják. Ártalmatlan, közismert szerek. De amit ő személyesen fog beadni neki, azt nem ereszti ki a kezéből.

(Folytatjuk}

i