Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám
Érdemi tárgyalások kezdődnek a két német állam között Merev álláspont a müncheni egyezmény ügyében A nyugatnémet kormány hivatalosan felhatalmazta Egon Bahr államtitkárt, hogy az eddigi előkészítő megbeszélésekről térjen át az érdemi tárgyalásokra az NDK-val — közölte szerda délutáni sajtóértekezletén Conrad Ahlers kormányszóvivő. A kormány a kora délutáni órákban ült össze a legfontosabb bel- és külpolitikai kérdések megtárgyalására. Ahlers elmondotta, hogy az idén mindenképpen megtartják a rendkívüli parlementi választásokat, amelyeknek elképzelhető, sőt valószínű időpontja december 3. Behatóan megvitatták a miniszterek a nemzetközi helyzet nyugatnémet szempontból legidőszerűbb kérdéseit is. A kormány — tűnt ki a kormányszóvivő szavaiból — tudomásul veszi, hogy tárgyalások indultak Finnország és az NDK között a diplomáciai kapcsolatok megteremtéséről. A szövetségi kormány állandó kapcsolatban van Helsinkivel. Ahlers jelezte ugyanakkor, hogy az NSZK hajthatatlanul kitart korábbi álláspontja mellett és igyekszik megakadályozni az NDK-nak más államok részéről történő elismerését mindaddig, amíg szerződésben nem rendeződik a két német állam viszonya. Ami a két német állam kapcsolatait illeti, Bahr államtitkár javaslatot tett kormányának, hogy az eddigi előkészítő megbeszélésekről térjenek át a hivatalos tárgyalásokra. Kérdésekre válaszolva Ahlers elmondotta még, hogy a tárgyalásokat az eddigi ütemben tartják meg kéthetenként. Scheel külügyminiszter tájékoztatta a kormányt Schröder CDU-politikusnak, a Bundestag külügyi bizottsága elnökének pekingi útjáról is. A szövetségi kormány megismételte készségét a kínai—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvételére. A kormány változatlanul ragaszkodik a csehszlovák—nyugatnémet megbeszéléseken előterjesztett álláspontjához és jelezte, hogy nem hajlandó engedményekre. Kész ugyan elhatárolni magát a müncheni egyezménytől és megállapítani, hogy ez az egyezmény már nem érvényes, nincs azonban abban a helyzetben, hogy a müncheni egyezményt kezdettől fogva érvénytelennek nyilvánítsa ki — hangzott a szóvivő bejelentése. (MTI) Zsivkor látogatása Romániá kan Szélesedik a titkos háború Az Egyesült Államok egyre Jobban kiszélesíti laoszi titkos háborúját, amelyet a kongresszus és az amerikai nép hozzájárulása nélkül folytat — írja James Symington Missouri állam demokrata párti szenátora a World című lapban. A szenátor megállapítja: bár az Egyesült Államok minden eszközzel titkolni akarja laoszi akcióit, ismeretessé vált, hogy az amerikai légierő 1971- ben nagyszámú bevetést hajtott végre Laosz fölött felderítés és bombázás céljábóL Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének meghívására szerda délelőtt rövid baráti látogatásra Romániába érkezett. Todor Zsivkovot és kíséretét a Fekete-tenger partján levő határállomáson Nicolae Ceausescu, valamint a román állam és párt más vezető személyiségei fogadták. Szerda délben a Fekete-tenger melletti Neptun üdülőhelyen megkezdődtek Todor Zsivkov és Nicolae Ceausescu megbeszélései. A találkozón a felek megvitatták a két ország és a két párt közötti sokoldalú együttműködés elmélyítésének további lehetőségeit, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. (MTI) Nem változik Amerika politikája A CIA harmincezer laoszi zsoldost tart szolgálatában, s az Egyesült Államok pénzeli és kiképzésben részesíti az ott tartózkodó thaiföldi csapatokat is. Mindez évente mintegy 100 millió dollárba kerül — írja Symington. (TASZSZ) Kína hátráltatja as eljárást? A Bengáli Népi Köztársaság hivatalosan kérte az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét. Amennyiben a Biztonsági Tanács javaslatára az őszi közgyűlés pozitív döntést hoz, úgy a fiatal köztársaság a világszervezet 133. tagállama lesz. S. A. Karim, a Bengáli NK washingtoni ügyvivője, aki a felvételi kérelemről szóló beadványt az ENSZ titkársága elé terjesztette, újságíróknak kijelentette, hogy megítélése szerint Kína hátráltatni fogja a felvételi eljárást. A Bengáli Népi Köztársasággal egyébként az ENSZ 79 tagállama tart fenn diplomáciai kapcsolatot. (MTI) Az A1 Ahram szerint jövő hétre összehívják az egyiptomi nemzetgyűlést, s Szadat elnök beszámolót tart a legfrissebb politikai fejleményekről, beleértve a szovjet—egyiptomi kapcsolatok alakulását is. Közben az A1 Ahram két kommentárt közölt időszerű eseményekről, részben Laird amerikai hadügyminiszter nyilatkozatáról, részben pedig a trieszti olajszabotázsról. Laird a Földközi-tengeren cirkáló 6. amerikai flottát jelentős tényezőnek mondotta az arab—izraeli katonai egyensúly és a tűzszünet fenntartása szempontjából. Az A1 Ahram szerint tanúság ez a kijelentés amellett, hogy „Amerika a hatodik flotta révén azt próbálja elérni, hogy az arabok ne legyenek képesek megszállt területeik fölszabadítására, s közvetelen tárgyalásokra kényszerüljenek Izraellel. .. Washington politikája tehát nem változik, még a szovjet katonai tanácsadók missziójának befejezése után sém...” Egy másik helyen az A1 Ahram elítélte azokat a palesztin gerillacsoportokat, amelyek magukra vállalták a múlt heti trieszti olajszabotázst, az ottani olajkikötő három tartályának felrobbantását. „Ezek az európai akciók... haszontalanok. Semmi közük sincs a megszállt területek felszabadításához” — írta a lap. Kairóban szerdán nyilvánosságra hozták, hogy nemrég táviratváltásra került 6or Nixon amerikai és Szadat egyiptomi elnök között Az egyiptomi hírügynökség jelentése szerint Nixon jókívánságait tolmácsolta Szadat- nak az egyiptomi forradalom 20. évfordulója alkalmából, „boldogságot és felvirágzást” kívánt az ország népének Szadat elnöksége alatt. Az egyiptomi elnök válaszában „jó egészséget és felvirágzást” kívánt az amerikai elnöknek és népnek. (Reuter) Tulajdonképpen korai lenne még arról beszélni, ki és milyen eséllyel pályázik a Fehér Házban elhelyezett, s manapság egyáltalán nem kényelmes elnöki székre, s arra a fényűző lakosztályra, ami ugyancsak az elnökre vár az amerikai politikát szabályozó „fellegvárban”. Mivel azonban éppen az Egyesült Államokban fokozzák a hisztériáig a cirkuszt, nehéz mellette szó nélkül elmenni. „Kicsit verseny, kicsit cirkusz, kicsit tömegszórakoztatás, kicsit élethalálharc” — így jellemzik az amerikai lapok mindazt, ami mostanság az elnökválasztási kampány során az USA-ban történik. S ehhez alig tudnánk valamit hozzátenni. Pártközi tárgyalás a Bengáli KP-val Borisz Ponomarjov, az SZKP politikai bizottságának póttagja, a központi bizottság titkára, Ivan Kapitonov, az SZKP központi bizottságának titkára július 31 és augusztus 4-e között megbeszéléseket folytatott a Bengáli Kommunista Párt Moszkvában tartózkodó küldöttségével, amelyet Abdusz Szálam, a Bengáli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára vezetett. A megbeszélésekről kiadott nyilatkozat közli: a meleg elvtársiasság és kölcsönös megértés szellemében folytatott beszélgetések során a felek tájékoztatták egymást országuk helyzetéről és pártjuk tevékenységéről. Az SZKP küldöttsége egyebek között megállapította, hogy a Hindusztán félszigeten kedvező helyzet alakult ki a béke és a társadalmi haladás számára, ami tükrözi a dél-ázsiai térségben végbemenő pozitív változásokat. A bengáli pártküldöttség aláhúzta a bengáli—szovjet politikai, gazdasági és kulturális együttműködés megszilárdításának és fejlesztésének jelentőségét. Az már kétségtelen: legnagyobb eséllyel változatlanul Richard Nixon indul, aki ugyan pályafutása során eléggé lejáratta az országot, ám még mindig van annyi nimbusza személyének az amerikai választók körében, amennyi éppen elegendő az újraválasztáshoz. Es ezen még csak véletlenül sem csodálkozhatunk. Az elnök or- 6záglása so^án sok hibát vétett, egyben azonban mindig nagy biztonságról tett tanú- bizonyságot. Nevezetesen abban, hogy mikor, mit kell mondani. Elődje, a Kennedyt váltó Johnson sokkal szűkszavúbb és kisebb kalibex'ű taktikus volt. Akadtak, akik a tréfabeli fuvaroslóhoz hasonlították, amelyik hajtás és irányítás nélkül mindig ugyanazt az utat járta. Nixon éppen abban különbözik tőle, hogy képes új utakat keresni az eredeti útvonal megvál2 NÓGRÁD - 1972. augusztus 10., csütörtök Semmivei sem indoi:®täatö b VDK bombázása ffl nem kötelezettek A napirendig már eljutottak Az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek georgetowni értekezletén jóváhagyták a konferencián megtárgyalandó napirendi pontokat. Az el nem kötelezettek külügyminiszterei eszerint elemzik országaik politikai szerepét napjaink világpolitikájában. azt. hogy minként fokozható a harc a gyarmatosítás és a neokolonializmus, valamint a fajüldöző politika ellen, megvizsgálják a nemzetközi biztonsággal és a lefegyverzéssel. az ENSZ szerepének megerősítésével, valamint a világszervezetben való egyenlő képviseleti joggal ős a gazdasági problémákkal ösz- szefüggő kérdéseket. A napirenden szerepel a békeövezetek létesítésének, valamint a tengerfenékkel és a tengerek használatával kapcsolatos jogok kérdése is. Az egyik napirendi pont „Az agresszióé háborúk folytatása, a külföldi megszállás és az erőszak alkalmazása” címet viseli. A külügyminiszterek kedden csaknem három órán át tárgyaltak arról, hogy elfoglalhatja-e helyét az értekezleten a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány küldöttsége. Az erre vonatkozó első tanácskozás nem hozott eredményt. Határozat született viszont arról, hogy Bahrein és az Arab Emirátusok Szövetsége képviseltetheti magát a konferencián, míg az Omani Szultanátus megfigyelőként vehet részt. További vitatott kérdés, ki foglalhatja el a Kambodzsának fenntartott helyet. A konferencián kedden megválasztották az elnökséget: M. Ramphal guayanai külügyminisztert közfelkiáltással elnökké, Jamaica, Jugoszlávia, Irak, Malaysia, Egyiptom. Sierra Leone és Kenya külügyminiszterét pedig alel- nökké választották meg A Reuter iroda közlése szerint az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezletén/ Irak dokumentumot köröz, amelyben agresszor- nak bélyegzi meg a szomszédos Iránt, mert megszállta az Arab-öböl Hormuz-szorosának három kis szigetét: Abu Musz- szát, Tomb—1-et és Tomb— 2-t. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) Phuoc Thuy tartományban. Ez utóbbiban a felszabadító erők több falut foglaltak el Vung Tautól nem messze. Jellemző módon az amerikaiak úgy akarták „megtisztítani” a falvakat a partizánoktól, hogy addig bombázták, míg a földdel egyenlővé nem tették. A legnagyobb harcokról az An Lochoz vezető 13. számú országúiról érkeztek jelentések. Szerdára virradóra An Loctól három kilométerrel keletre a hazafiak megütköztek a kormánycsapatokkal. Az amerikai légierő B—52- es óriásbombázói szerdára virradóra a Vietnami Demokratikus Köztársaság Dong Hói vidékét bombázták. A B—52-eket a dél-vietnami frontokon is bevetették: Hűé környékére. Quang Trire, Da Nangtól délnyugatra és 3 uí Nhontól északnyugatra szórták le pusztító terhüket. Quang Trinél továbbtartanak a tartományi székhely birtoklásáért folyó harcok. Amerikai katonai forrásból tudni vélik, hogy a Quang Trinél elesett saigonj zsoldosok száma „igen magas”. A VDK külügyminisztériuma nyilatkozatot tett közzé, amelyben az amerikai imperializmus gaztetteinek határozott elítélésére hívja fel a világ közvéleményét. A nyilatkozat megállapítja, hogy április eleje óta az amerikaiak az ország 18 tartományát bombázták, amelynek Az Egyesült Államok fenn akarja tartani katonai jelenlétét a Perzsa-öbölben. Sisco amerikai külügyi államtitkár a képviselőház közel-keleti albizottságában kijelentette: „Az Egyesült Államokat óriási stratégiai és gazdasági érdekek fűzik az e térségben termelt kőolajhoz”. Mint hangsúlyozta, a Perzsaöböl olajszállítmányai igen fontosak a NATO-országok gazdasága, sőt az amerikai energetika számára is. Emlékeztetett arra, hogy az amerikai társaságok óriási összegeket ruháztak be a Perzsasorán teljesen elpusztítottak öt várost. Ezek: Vinh, Ha Tinh. Honghi, Tinh Binh és Dong Hói. A VDK fővárosát ez idő alatt 18 napon át bombázták. A bombázások következtében teljesen elpusztult 60 iskola. 49 egészségügyi intézmény, köztük 26 kórház, lebombáztak 43 pagodát és templomot. Négy hónap alatt az amerikai légi kalózok 177 támadást intéztek a védőgátak és vízügyi létesítmények ellen. 58 szakaszon lebombázták a gátakat. s teljesen leromboltak hét nagy zsiliprendszert. A VDK légelhárítása az általános bombázás felújítása óta 360 amerikai repülőgépet lőtt le, köztük 9 B—52-es stratégiai .bombázót, s a parti őrség 60 hadihajót gyújtott fel. ★ A Hanoi Rádiónak kedden adott nyilatkozatában Ramsey Clark volt amerikai igazságügy-miniszter ’ ki j elentette, hogy „semmivel sem látja in- dokolhatónak a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását. a légitámadásoknak azonnal véget kell vetni.” Clark, aki az amerikaiak Indokínai háborús bűntetteit vizsgáló bizottság ténymegál- iapító csoportjának tagjaként tartózkodik a VDK-ban. nyilatkozatát így fejezte be: „Amerika megmutatta.. hogy tud ölni. de ha nem hagy fel erőszakos cselekedeteivel saját magát pusztítja el.” (MTI) öböl térségében lévő lelőhet lyek kiaknázásához. A tények azt tanúsítják, hogy az Egyesült Államok fokozza a katonai jelenlétét ebben a térségben, amelyet felvonulási területként akar felhasználni az arab országok ellen. Washington ebben az évben egyezményt kötött arról, hogy felhasználja a bahreini haditengerészeti támaszpontokat. amelyeket az angolok építettek, akik kivonulnak ebből a térségből. (MTI) l Támaszpontok az arabok ellen Washington maradni akar Eredmény csak novemberben toztatása nélkül. Hogy ez így rébusz? Ha így van, akkor tulajdonképpen az egész amerikai politika egy nagy talány, mivel a republikánus párt, tehát az elnök ígéreteiből valójában 6emmi sem realizálódott. A legfontosabb, a vietnami probléma megoldásának kérdésében például ott tartunk, ahol négy évvel ezelőtt. Vagy talán még messzebb, hiszen a vietnami- zálási program ellenére az amerikai légierő még pusztí- tóbb bombázásokat hajt végre Indokínában, mint 1968- ban. De most valójában nem is Nixonról szeretnénk néhány 6zót szólni, hanem arról a nem éppen tiszta Üzletről, ami az egész elnökválasztási kampány mögött húzódik. Szerdán a következŐKet közölte a republikánus part: Nixon megválasztására, vagyis a kampányra, eddig 14 millió dollár gyűlt össze, s novemberig ezt 35 millióra akarják szaporítani. Tehát szorgalmasan gyűjtögetnek, pedig az első számú esélyes megválasztásáról van szó. Mi lenne, ha mondjuk, egy teljesen esélytelen baloldali politikus próbálna versenyezni a mai elnökkel? Ne hagyjunk kétségeket senkiben: semmi se lenne az egészből, hiszen az annyit hangoztatott szabadság és az „újkori demokrácia.” hazájában az egyetlen korlátlan és legnagyobb hatalmú Ör a dollár. Ikertestvére az üzlet, ami áthatja az egész közéletet. Külön érdekesség ebben a vonatkozásban megvizsgálni a demokrata párt jelöltjének, McGovernek az esélyeit. A párt és jelöltje, az előválasztásokon elért sikerek ellenére a biztos vereség tudatában indult a kampányban, két okból. Az egyik: McGovern se tudott többet nyújtani a választóknak, mint amennyit Nixon ígért négy éve, s a másik: a demokratáknak sokkal kevesebb a pénzük, mint a republikánusoknak. Az Eaglaton-affér az elmúlt három hétben még tovább rontotta a demokraták reményeit. A szenátor ellen ‘indított éles személyi támadások miatt majdnem zsákutcába jutottak a demokraták, s kénytelenek voltak új alel- nökjelöltet keresni. A pártkonvenció végül is elsöprő többséggel döntött: Sargent Shriver személyében jelölte meg az új alelnök jelöltet. McGovern elégedett volt a választással, mert Shriver személyében közelebb került a Kennedy-klanhoz, mivel a felesége révén rokonsági kapcsolatok fűzik a meggyilkolt John és Robert családjához. Az sem utolsó szempont, hogy az 56 éves alelnökje- löltnek jó a kapcsolata különböző tőkéscsoportokhoz, amelyeknek anyagi támogatására neki és McGovernek is kimondottan szüksége van, ha egyáltalán versenyezni akarnak a republikánus jelölttel. Mert itt elsősorban arról van szó: ki bírja jobban szusszal, azaz dollárral, s ez nem az amerikai választók megvásárolhatóságát mutatja, hanem azt a nagyon is instabil belpolitikai helyzetet, amely már évek óta jellemzi az Egyesült Államokat. Ami az új alelnökjelölt programját illeti, beszédében kevés újat mondott. Lényegében McGoveméhez hasonló, és R. Kennedyére emlékeztető liberális hangot ütött meg. Főként két szempontot hangsúlyozott. Az egyik a kisemberek koalíciójának megteremtése, valamint Nixon támadása Amerika mai bajaiért. Ha azonban hozzávesz- szük, hogy ugyanezeket már régebben is hallottuk, kevés reményt jósolhatunk a demokraták kettősfogatának. Novemberig még jó sok idő van. Az esélyek így vagy úgy módosulhatnak, de végérvényesen nem változnak meg. Az éllovas feltehetően továbbra is Nixon marad, meijt ő jobb taktikus, s talán merészebb politikus is. McGovern és alelnökjelöltje vonzóbb programot tárt ugyan a választók elé, kérdés azonban, mennyire tudják megszerezni a gazdag és befolyásos emberek támogatását, s a különböző lobbyk erkölcsi segítségét. Ha ezek meglesznek, talán helyreáll a demokrata párt megtépázott egysége. Az eredmény, vagyis a választás ilyen vagy olyan kimenetele azonban csak novemberben dől el, Sz. L (