Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
Zsiguli és társai Kevés példa van rá az ipartörténetben, hogy egy olyan hatalmas üzem, mint amilyen a Togliattiban telepített autógyár — a Zsigulik „szülőotthona” — tervezéssel és építéssel, a gyártás megkezdésével együtt három év alatt létrejöjjön. Méreteire jellemző, hogy a szerelőszalagokat magába foglaló főépület 2 kilométer hosszú és 500 méter széles, a világ egyik legnagyobb gyári csarnoka. A gyárban hozzávetőleg 150 ezer (') termelőberendezést állítottak munkába a három év alatt, s pillanatnyilag mintegy 50 ezer dolgozója van a hatalmas üzemnek. A gyár mindössze 10—15 százaléknyi más országból származó kooperációs terméket épít be a gépkocsikba, ami ugyancsak figyelemreméltó, tudva azt, hogy a nyugati autógyárak 50—80 százalékos kooperációval dolgoznak. A gyár jövőre már 600 ezer Zsigulit fog útjára bocsátani. de évi egymilliós a perspektivikus kapacitása. Azt hihetnénk, hogy az üzem hosszú évekig csupán a már jól ismert egyetlen típust fogja gyártani, a Zsiguli 124-est (VÁZ—2101-et). A Zsiguli kombit azonban máris „szalagra tették”, a tíz lőerővel nagyobb teljesítményű Zsiguli luxus 125 típus szalagja pedig már készül. A gyár ezután kétévenként hoz majd ki új modellt. A limogesi múzeum anyagából ~ A franciaországi Limousln-vidék közigazgatási és kulturális központja Limoges. A neolit kortól, a rómaiakon és a középkoron keresztül napjainkig sok-sok kulturális régészeti emlék őrzi itt a letűnt korok civilizációit. A szép francia kisváros múzeumát 1911-ben alapították és rendezték be, egy 18. századbeli püspöki palotában. Ném tartozik Franciaország legnagyobb múzeumai közé, speciális gyűjteményt? azonban egyedülálló: a francia és a világ zománcfestészetánek olyan válogatott remekeit láthatjuk falai között, amellyel egyetlen múzeum sem büszkélkedhet a világon. Egyiptomi gyűjteménye is gazdag. Szarkofágok, scarabeus bogarakat ábrázoló művek, halotti emlékek, használati tárgyak, korsók képviselik a különböző egyiptomi dinasztiák korszakait. Limousin vidéke különösen gazdag a gall- római emlékekben. Ezeket a múzeum a hatvanas években megkezdett ásatások során felszínre került leletekkel egészítette ki. Képünkön: múmia alakú szarkofág az egyiptomi gyűjtemény anyagából. Számítógépek a meteorok nyomában Hogy helyesen vehessük figyelembe a megfigyelések szelektivitását, ismernünk kell a kis meteortesteknek az atmoszférában való haladásával kapcsolatos főbb fizikai folyamatokat, a meteorok plazma- nyomairól történő rádióhullám-visszaverődés törvényszerűségeit és a különböző meteorokról visszavert jelek regisztrálásának sajátosságait E feladatok megoldásának érdekében számos, gondos laboratóriumi kísérlet, elméleti kutatás és elektronikus számítógéppel végzett bonyolult matematikai számítás vált szükségessé. A rádiómegfigyelések adatai alapján bebizonyosodott, hogy a Földre 24 óra alatt átlag 10 milliárd — egy tized milligrammnál nagyobb tömegű részecske hullik. Ez kb. a tízszerese annak az értéknek amit a csillagászok rádiómegfigyelés és a szelektivitás kiszámítása nélkül régebben nyertek. A bolygóközi por állandóságának fenntartása érdekében a hosszú élettartamú üstökösöknek évenként átlag egymilliárd tonna (ami hasonló az üstökösmag tömegéhez), a Naprendszer fennálló sának ideje alatt pedig 5x10” tonna nagyságrendű (ami kb. ezerszer kisebb a Földnél) meteoranyagot kell kilöveliní- ök. G=> TECMMIKA Rakétatüzérség a földön és a levegőben A páncélelhárítás jelenlegi „sztárjai” az Irányított, tehát vezetékes, vagy vezeték nélküli páncélelhárító kisrakéták, amelyeket gépkocsira, csapatszállító járműre, helikopterre, vagy repülőgépre szerelik. Egyre inkább előtérbe kerülnek e típusok hordozható megoldásai, amely lényegesen megkönnyíti az álcázott telepítést, s megnehezíti az elhárítást. A kisrakétákat általában hárompontos módszerrel vezetik a célra, ami annyit jelent, hogy a rakétát az irányzó és a cél által meghatározott irányaikon kell tartani, a cél közelében pedig már mind a három, tehát az irányzó, a rakéta és a cél pontjának egybe kell esnie. Ha a rakéta eltér ettől a vonaltól, akkor az irányzó az irányzószerkezet segítségével megállapítja az eltérés mértékét, majd az ennek megfelelő helyesbítő parancsokat továbbítja a rakéta fedélzeti berendezéseihez. A kisrakéták hatásos lőtávolsága 500 métertől mintegy 6000 méterig terjed, s 400— 500 milliméter vastag páncélzatot képesek átütni. Súlyuk igen változó, általában 6—15 kilogramm között mozog. Sebességük 80—190 méter másodpercenként, s ez lehetővé teszi a rakéta szemmel való követését, ami egyébként előfeltétele a cél leküzdésének. A Szocialista hadseregek fegyverzetében több változatú, igen hatásos irányított rakétafegyver található, amelyek egy részét különböző rendeltetésű páncélozott harcjárműveken helyezték el. A nyugati hadseregek viszont egymástól függetlenül fejlesztik ki páncélelhárító rakétáikat, különböző követelmények alapján. Az angolok a „Swingflre”, az amerikaiak a „Tow”, a nyugatnémetek a franciákkal közösen kialakított „Milan” kisrakétára esküsz-- nek, amelyeket harckocsira, páncélozott járművekre, helikopterekre kívánnak felszerelni. E típusok alapvető hibája nagy holtterükben van, amely a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem volt 100 {méter alá csökkenthető. KISRAKÉTÁK A REPÜLŐGÉPEN A rakéták alkalmazását a páncélelhárítás mellett, természetesen a légierő is számításba vette, s különböző rendeltetésű rakétakonstrukciókat hozott létre. A repülőgép-fedélzeti rakéták, illetve kisrakéták egy csoportját hatótávolság alapján osztályozzák, attól függően, hogy földön levő célok, vagy repülőgépek leküzdésére alkalmazzák őket. A rakéták rádiólokációs irányítással, vagy infra-érzékelőfejes megoldással működnek, ehhez azonban a pilóta vizuális megfigyelése szükséges, vagyis jól kell látnia a leküzdendő célt. Az infra-érzékelőfejes megoldású rakéta hatékonyabbnak látszik a rádiólokációs irányítású rakétánál, mivel a cél felderítése után a pilótának csak indítania kell a rakétát, s az ön vezérléssel küzdi le a célt. A rádiólokációs irányítású rakétánál viszont a pilótának a rakéta indítása után is követnie kell a célt, mivel repülőgépe lokátorsugara vezeti rakétáját egészen a cél leküzdéséig. Az amerikai légi kalózok a vietnami nép elleni agresszív háborújukban a „Bullpup" elnevezésű irányított rakétákat alkalmazzák, a gátak és hidak rombolására, kompok és hajók elpusztítására. E rakétatípust a céltól 5—15 kilométer távolságból, maximálisan 4500 méter magasságból indítják. Hatékonyságát nagymértékben lerontja azonban a rádiólokációs zavarással szembeni érzékenysége, amely jelentősen csökkenti a rakéta- találati valószínűségét. A szocialista hadseregek légierői által használt rakéták viszont magas fokú' védettséggel rendelkeznek a rádiólokációs zavarással szemben, kiválóan alkalmasak a légi harc megvívására, a mozgó és kisméretű szárazföldi és tengeri célok leküzdésére, a nagy távolságban levő katonai objektumok elpusztítására. MINTAPÉLDÁNY — 200 MILLIÓ DOLLÁRÉRT Érdemes megjegyezni, hogy az amerikaiak által fejlesztett „Mauler” típusú önjáró rakétarendszer, amelynél a tervezők a kísérletek során felmerült technikai nehézségek miatt a mintapéldány gyártásánál nem jutottak tovább, mégis az addigi fejlesztési költségek meghaladták a 200 millió dollárt. A „Mauler” kudarca után az amerikaiak a „Redeye” (Vörös szem) elnevezésű rakéta- rendszer fejlesztésébe fogtak, s 1965-ig eljutottak sorozatgyártásáig. A „Redeye” rakéta- rendszertől az amerikaiak azt várták, hogy 3000 méter magasságig 500—3600 távolságon belül biztosan „fogja” meg a célt, s valósítsa meg a „Minden katona egy légvédelmi ágyú” maximális célkitűzést. A csapatpróbák sorén azonban kiderült, hogy a „Redeye” csak a támadó repülőgép után „lőhető”, s nem tudja eldönteni, hogy melyik gép saját vagy Idegen, tehát a saját gépét is lelőheti. A sorozatos problémák miatt, az amerikai hadügyminisztérium máris elrendelte a „Redeye” továbbfejlesztését, korszerűsítését. Azt viszont a nyugati katonai szakértők is kénytelenek elismerni, hogy a szovjet haderő felszerelésében gondosan mérlegelt és minden szükségletnek megfelelő önjáró légvédelmi rakétamódszerek találhatók, amelyek nagy találati pontosságukkal, időtől és napszaktól függetlenül képesek elpusztítani a kijelölt célt. A Véga- expedíció Észak legragyogóbb csillaga. a Véga csillag nevét viselő szovjet oceanografológiai tengeralattjáró 249 napos utat tett meg. Harmincegyezer mérföldet hagyott maga mögött, átszelt nyolc tengert, áthaladt, a Csendes- és az Indiai-óceánon, s kétszer is érintette az Egyeli tőt. A Végát a Dunaj tartályhajó és az Uricklj kisegítő hajó követte. A két hajón, épp úgy, mint a tengeralattjárón. tudósok utaztak, akik a különböző szélességi fokokon megfigyeléseket végeztek. A hajók ezenkívül élelmet és fontos berendezéseket szállítottak. A szovjet tengeralattjárók történetében ez volt az első ilyen hosszú ideig tartó tudományos expedíció. A „hullócsillagok rejtélye A meteorok megjelenése már régen felkeltette uz emberek érdeklődését. Régi kínai, indiai, s görög kéziratok bizonyítják, hogy már 2—3 ezer évvel ezelőtt is észleltek meteorokat és megkísérelték e jelenség megvilágítását. Azonban csak a 18. század végén — 19. század elején sikerült felbecsülni azok magasságát és sebességét, s bebizonyítani, hogy a meteor feltűnése a bolygóközi térségből a Föld légkörébe behatoló szilárd részecskékkel függ össze. Kiderült, hogy az esetleges szórványos meteorokon kívül, meghatározott évszakban meteoráramok is vannak és az adott áramlás valamennyi meteorjának pályája párhuzamos egymással. Hozzávetőlegesen felbecsülték azt a sebességet és pályát, amelyen az áramlást előidéző meteorrajok haladnak. Bebizonyosodott, hogy néhány aram pályája közelálló az ismert üstökösük pályájához. Ebből vonták le azt a következtetést, hogy a meteoráramók az üstökösmag széthullása következtében keletkeznek. Kutya-, .fej csere" Játék az újfejű kutyával Nem mindennapi műtétet hajtott végre AnatoliJ Konyevszklj volgográdi professzor: egy kutya- kölyök fejét átültette egy másik. Idősebb kutya fejétől megfosztott testére. A fejcsere annyira jól sikerült, hogy az állat a műtét után egy órával már felismerte gondozóit, s később jó étvággyal evett Is. A kísérlet egy sok éve folyó kutatási program része, amelynek egyik célja a szervezet idegkapcsolatától elszigetelt agyvelö tevékenységének a vizsgálata, valamint az Idegen szervezet immunreakciólnak a tanulmányozása. KonyevszkiJ professzor és mu katársal egy második szívnek állatok szervezetébe való beül' tésével Is kísérleteznek. Az utót négy évben több mint 300 Ily műtétet végeztek, s ezek sor azt a tapasztalatot szűrték hogy a keringési rendszer 1 szívvel Is működőképes. Elkéozi hetőnek tartják, hogy a jövőb beteg embereknél Is sor került egy második szív „beépitésér Időlegesen, amíg a károsodott er deti szív „hibáit** meg, nem szü tetlk, vagy tartós használati mintegy állandó kisegítőként. | NÓGRÁD - 1972. augusztus 6., vasárnap 11 ~
