Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
NYELVMŰVELŐ SOROK A legkényesebb névmások Ahogy az életben is lenni portok, intézmények nem szokott: a helyettesekkel egyedeikben, a tagok különgyakran több baj van, mint valóságában, hanem együttes a főnökökkel. A névmások szü- egészként léteznek és fungálletett helyettesek, örök helyettesítők. S néha nagyobb bonyodalmakat okoznak, mint a helyettesítettek, a névszók. Gondoljunk csak például a személyes névmásokra. Menynyi gond van velük! Ki kell-e tennünk őket, vagy éppenséggel elhanyagolhatók? Nyelvünk csak akkor tart igényt a személyes névmásokra, ha különleges hangsúly esik rájuk. De mikor billen a mérleg nyelve — az elhanyagol- merániai Gertrúd kormányoznak. Példánkban sem egyes emberekről, hanem egy elszemélytelenedett jelenségről van szó; tehát csakis az amelyek alak szerepelhet vonatkoztatásként. A harmadik hibafajtára két példát is említenék, hiszen ezzel találkozunk talán a leggyakrabban: „Az erdők, gyümölcsösök mind elpusztultak, ami a költőre lehangolóan hatott.” „Amíg Endre király távol volt, az országot a hatóság, vagy a használat irányában? Sokszor nem is olyan könnyű eldönteni. A legtöbb gondot azonban a vonatkozó névmások okozzák — köztük is a főneveket helyettesítő hármas: az aki, amely, ami. Emeljünk ki — szinte csak találomra — néhány vonatkozó névmásos esetet az idei érettségi dolgozatokból; bizonyítékul arra, hogy menynyire kényes portékák a főneveknek eme másak Vegyük először a palóc nyelvjárásból is fakadható formulát: „Az, hogy olyan élményeket dolgoz fel, ami minden ember élménye lehetett, csak erénye a műnek.” Többször szóltunk már arról, hogy a palóc táj nyelv nagyon lazán egyeztet. Lehet tehát, hogy mondatunkban a számbeli összhang hiánya a helyi beszédmód következménye is. Jöjjön most egy más típusú példa: „A vers első soraiban is már a tőkés hatalmak veszélyes mivoltáról ír, akik elszántan készülődnek a vi- világ újrafelosztására.” A hiba itt is azonnal szembetűnik. Az oki névmás — normál körülmények között — csak személyekre vonatkoztatható. Aki ezt a mondatot leírta, bizonyára úgy vélekedett, hogy a tőkés hatalmakat végső soron személyek testesítik meg. Arra azonban nem gondolt, hogy a testületek, csota, ami a teljes pusztuláshoz vezetett.” Az első pillanatra minden rendben levőnek tűnik. De próbáljuk csak meg kikutatni, hogy a főmondat melyik részére vonatkozik a névmás! Nem találunk olyan szót. Hamarosan rájövünk arra is, hogy ezekben a mondatokban egyáltalán nincs is semmiféle vonatkoztatás. A tagmondatok között szerkezeti összefüggést nem tudunk felfedezni. Két példamondatunk vonatkoztatása tehát hamis, felesleges és nélkülöz minden logikát. Mellérendelő — és nem alárendelő! — mondatok ezek, ezt pedig a kötőszóval is érzékeltetnünk kell: „Az erdők, gyümölcsösök mind elpusztultak, s ez a költőre lehangolóan hatott.” „Amíg Endre király távol volt, az országot a merániai Gertrúd kormányozta, s ez a teljes púsztuláshoz vezetett.” Dr. Szabó Károly Megyei mGveISdési otthon vetet8k torábOKepxoe* A munkásműveltség néhány kérdése JANOSSY FERENC: Malamud: A mesterember A Népművelési Intézet szervezésében a megyei művelődési központok igazgatói negyedévenként rendszeresen találkoznak egymással. E I találkozások egyúttal az igazgatók továbbképzését is szolgálják. Az idei egyhetes nyári továbbképzés — hagyományosan — Balatonalmádiban, a Népművelési Intézet továbbképzési házában zajlott le. A megyei művelődési központok igazgatóinak legközelebbi találkozójára pedig éppen Salgótarjánban kerül sor, október végén, november elején. E találkozókon, továbbképzéseken a közművelődés rendkívül fontos műhelyeinek, hálózatának munkásai a legidőszerűbb kérdéseket igyekeznek megvitatni, kezdeményezésekről, teendőkről esik sok szó. Venesz Ernőt, a salgótarjáni megyei József Attila Művelődési Központ igazgatóját azért kerestük fel, hogy tájékozódjunk a legutóbbi, Balatonalmádiban tartott egyhetes továbbképzésen elhangzottakról. — A X. kongresszust követően a közművelődés és közoktatás igen komoly teret kapott társadalmunkban — mondja bevezetőül az igazgató. — A megjelent párthatározatok tanulmányozásából is kitűnik ez. Növekedett a népművelők társadalmi presztízse, s ez egyúttal kötelez is. Rendkívül nagy szükség van tehát arra, hogy a korszerű, gyors és pontos tájékoztatás, tájékozódás megvalósuljon a közművelődés berkeiben is. Többi közt ezt szolgálják a megyei művelődési központok igazgatóinak negyed- évenkénti találkozásai, s alakulóban van 1975-ig az igazgatók továbbképzésének programja, rendszere. — Balatonalmádiban milyen kérdésekről esett a legtöbb szó? Benne járunk jócskán a nyárban. De milyen nyárban. A napokban kimondottan megszaporodtak az őszies hangulatú reggelek és délelőttök, párássággal, esővel. Megyek az acélgyári úton, a kis patak megduzzadt, „hömpölyög” a belé hullt csapadék. A járdán — régóta ismerős — egy férfi söpri hosszú nyelű seprővel — a lehullt faleveleket. Igaz, sokat még csak a viharos erejű 6zélroham tépett le, nem az ősz. Az általános iskolával szemközti postaláda pirosa, meg a hirdetőoszlop plakátjai vigyori Napjának sárgája jelenti a színt ebben a szürke, esős időben, Fabulon-Nap ez, nem az igazi A Salgótarjáni városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a napokban a megyeszékhely középiskoláiról is tárgyalt. Azokról, amelyek a Művelődésügyi Minisztérium felügyeletéhez tartoznak. Ugyancsak „őszi” téma? Több ennél. A városban a Madách Gimnázium és Szakközépiskola, a Bolyai Gimnázium és a Táncsics Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola tartozik e minisztérium felügyeletéhez. A Köz- gazdasági és Kereskedelmi Szakközép- iskola, s a Madách Gimnázium fél évszázados épületekben működik. Mindkettő korszerűsítésre vár. Hiszen például az utóbbi úgynevezett három profilú intézménynek (gimnázium, egészségügyi és építőipari szakközépiskola), korszerűbb tantermekre, gyakorlótermekre, tanműhelyre lenne szüksége. Idén előreláthatóan a tanműhely gondja megoldódik, igaz, nem az iskola épületében, hanem a Zagyva-rakodón.. Szeptember végére talán birtokukba vehetik az építőipari szakközépiskolások. A Bolyai Gimnázium szép, új épületben kapott otthont 1966-ban. Itt VASÁRNAPI JEGYZET Iskolák, ősz előtt is jelentkeztek azonban konstrukciós hibák, amelyek megoldásra várnak. A három iskolában a nevelők és a diákok mintegy tizenötezer kötetnyi könyv között válogathatnak. Bár a könyvtárak összetétele talán még nem a legkedvezőbb. A könyvek háromnegyed része szépirodalmi és humán vonatkozású, s csupán körülbelül 25 százalékot tesz ki a természettudományi kötetek száma. A kötelező és az ajánlott olvasmányokkal az iskolák nagyjából rendelkeznek. Az iskolák szemléltető és kísérleti eszközökkel, audio-vizuális eszközökkel való ellátottsága — a körülményekhez képest — kielégítő. A demonstrációs jellegű szemléltetések, kísérletek minden intézményben elvégezhetők. Mennyiségük azonban csak a Bolyaiban teszi lehetővé — ott is csak két-három tantárgyból —, hogy a tanulók elmélyültebben foglalkozzanak néhány tananyagrésszel. A személyi ellátottságról, a középiskolák kulturális tevékenységéről is sok szó esett. Megemlítjük itt is, hogy néhány eredményen túl — például Bo- lyai-napok, ugyancsak e gimnáziumban a Derkovits iskolagaléria működése, a Madách Gimnázium honismereti, helytörténeti tevékenysége — különösen feltűnő a diákművészeti mozgalom, enyhén szólva egyenetlen színvonala. Bizony, nem lehetünk elégedettek a középiskolás művészeti csoportok szereplésével a megyei, területi diáknapokon, a Ki mit tud? versenyein. Itt az ifjúsági szervezetnek, a városi bizottságnak is jócskán lennének tennivalói, örülünk a megyei József Attila Művelődési Központ ifjúsági programjainak — diáknapok, fórumok —, a középiskolákban is jobban fel kellene figyelni rájuk. Már csak azért is, hogy a középiskolák kulturális tevékenysége szervesen épüljön be a város szellemi életébe. Mert eddig még nem épült be. Szükségünk volt erre az általunk most távolról sem részletesen, s mindenre kiterjedően ismertetett képre, amelyet a város tanácsán kaptak a szakemberek. A kép nem kedvezőtlen, ha 60k is még a gond. Azért esett oly sok szó róluk, hogy az anyagi lehetőségekhez képest mielőbb ritkuljon a gondok száma. Közeleg a szeptember, néhány hét múlva megszólalnak az iskolacsengők, új tanév köszönt ránk. Nem évszakokhoz kötött téma az iskolák ügye, folyamatos, egész éven át tartó küzdelmes, és igen sok örömmel járó tevékenység. Olyan közös emberi ügyről van szó, olyan folyamatról, amelyben valamilyen fokon szinte mindenki részt vesz. Hogy minél kevesebb igénytelen ember hagyja el évenként ezeket az iskolákat is, ne legyen olyan ember, aki — éppen, igénytelensége folytán — könnyedén mond le „a világ feléről”. Az igénytelenség a szellemi javak esetében nem nevezhető erénynek... Ezt először az iskolákban tanulja meg az ember. Még bizonyára lesz meleg, napos idő szeptemberig. Felsüt az igazi Nap is melengető sugaraival, nemcsak a hir- d^Jőoszlopok plakátjainak sárga Napja ragyog körülöttünk. De sokasodnak az ősz közeledtének jelei. Újra benépesülnek majd az iskolák. Tóth Elemér — Egyebeken túl, értékes előadásokat hallottunk a munkásművelődésről, a közoktatás és a közművelődés kapcsolatáról, a kortárs magyar művészetről, irodalomról, irodalomkritikáról, a közművelődési propagandáról és így tovább. — Beszéljünk először a munkásművelődésről, hiszen Nógrád megye, illetve Salgótarján társadalmának szerkezetében a munkásság meghatározó szerepet tölt be, így a munkásmüveltség időszerű kérdései igen fontosak számunkra. Mik azok a legfontosabb tanulságok, nem általános műveltségben továbblépésről is szó van. Minderről, s még számos ezzel összefüggő kérdésről a szakmunkástanuló-képzésről megjelent törvény kimerítően szól. — Ez nálunk, Nógrádban, Salgótarjánban is időszerű téma. Természetesen, a megyei József Attila Művelődési Központ munkatervének is fontos része- A központnak, s a megyei művelődésotthoni hálózatnak elsőrendű feladata, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel a lehető legváltozatosabb módon segítse ezt a célkitűzést. amelyeket az előadásból, illetőleg az azt követő vitákból leszűrt? — Valóban, élénk vita alakult ki erről a kérdésről, s ez ugyancsak bizonyítja a téma fontosságát, időszerűségét. Személy szerint úgy érzem — s ennek hangot is adtam a vita során —, hogy egy kicsit mintha tüneti kezelés lenne az, amikor a munkásműveltség jegyében az idősebb felnőtt korosztállyal foglalkozunk. Természetesen, távolról sem vitatom ennek fontosságát és szükségességét. De fel kell figyelnünk ezen túl arra, hogy közben társadalmunkban újratermelődik egy szintén kevésbé művelt munkásréteg. — Mármost milyen nálunk jelenleg a munkásosztály rétegződése? A teljesség igénye nélkül, csupán néhány adatot ennek érzékeltetésére. A munkásságnak mintegy 47 százaléka szakmunkás, több mint fele pedig segéd- és betanított munkás, s ennek mint- eredményesebb egy egyharmada ingázó, lása is. Persze, a gyorsan fejlődő ipari városokban, mint amilyen Salgótarján is, a munkásság több mint fele ingázó. Hazánkban körülbelül egymillió munkás még mindig nem rendelkezik az általános iskola nyolc osztályával. Ilyen körülmények között kell tehát művelt munkásosztályt teremteni. — A szituáció továbbá azért sem a legkedvezőbb, mert hiszen ismertek azok a kedvezőtlen tárgyi és személyi feltételek, amelyek a szakmunkásképzés terén léteznek. S ugyanakkor a szakmunkástanulók között van a fizikai dolgozók gyermekeinek többsége. így elsőrendű fontosságú a szakmunkástanuló-intézetek körülményeinek javítása. S itt nemcsak szűkebb értelemben vett szakmai, ha— Munkatervi feladatunkban nagy súllyal szerepel továbbá a felnőttoktatás segítése, s az általános műveltségbeli hiányosságok különböző eszközökkel, módszerekkel való pótlása. Szervesen kapcsolódik ezekhez a teendőkhöz munkánkban a szocialista brigádok vetélkedőjének megszervezése Salgótarjánban. Általában a szocialista brigádok kulturális vállalásainak segítése, a legcélravezetőbb módszerek kikísérletezése, megvalósítása, elterjesztése. Nemrég zajlott le a szocialista brigádvezetők országos tanácskozása is, ahol szintén nagy súlyt kapott ez a téma, hiszen itt országosan számos hiányosság mutatkozott. Ugyani* az úgynevezett termelési elvárások meglehetősen pontosan megfogalmazottak, a kulturális követelmények már sokkal kevésbé, ösz- szefügg ezzel a kulturális alapok minél célszerűbb, felhaszná— Egyébként mi Salgótarjánban a munkásművelődés központjainak, bázisainak az üzemi művelődési központokat, otthonokat tartjuk, a kohász, az öblös- üveggyári, a síküveggyári, s a ZIM művelődési otthonokat. Ezeket módszertanilag segítenünk kell. Olyan formákat kell találnunk, amelyeket ezek az otthonok sikerrel használhatnak munkájukban. Általában még jobban kell terjesztenünk a munkásműveltség emelésében szerzett tapasztalatokat. S különös figyelmet kell fordítanunk a szocialista brigádokon túl, az ifjúságra és a nőkre is. A teljesség igénye nélkül, csupán néhány kérdésről szóltunk ezúttal. Ügy véljük, közös célokról, feladatokról van szó. T. E. CSANADY JANOS: Virággal - Grúziába Milyen virággal menjünk Grúziába? Batumi zöld babérja mellé szemünknek melyik virág kedvesebb? Legyen talán a szőlő levele? Ez nem virág. Legyen jegenye? Cseresznyeág? Szilvavirág? Ez sem virág, az sem virág, ahogy a babér is fényes örökzöld. Mégis tudok egyet, ősszel nyílik, s nem is a virág, hanem a szép gyümölcs, vad hegyek, dombok oldalában szelíd, piros, hivogatóan ég; tüskés galagonya bokra, piros gyümölcs-zuhatag, gyerekkéz- felsebző galagonya, csemeték lehelgetik dérmart levelét. NÖGRAD — 1972. augusztus 6., vasárnap 7
