Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

KÉPEKÉYu ELüii Élvezetes uborkaszezon Egy héttel ezelőtt arról az uborkaszenzonról kellett em­lítést tennem, ami a televízió műsorára is rányomta jegye­it, s most ennek énp a fordí­tottját állapíthatom meg- da­cára a kánikulának, igen tar­talmas, eleven és élvezetes műsorhét után vagyunk. Már a kedd esti program érdekes szórakozást adott. Mi­hail Sebastian: Névtelen csil­lag című tévéjátéka a maga bensőségesen visszafogott iíra- íságával megnyerte tetszésün­ket, Kár, hogy a fordító és rendező Ádám Ottó, valamint a dramaturg Mészöly Dezső nem bánt elég ökonomikusán az anyaggal, egyes epizódok túlzott teret kaptak, a törté­nés mellékvonulatainak a 'fő­cselekménnyel egyenlő hang- súlyozása olykor elterelte a figyelmet a lényegről. A tévé­játék két főszereplője, Hau- man Péter és Almási Éva re­mekelt. Hauman félszeg kis­városi tanára különösen a tra­gikomikus helyzetekben volt megindító és mélyen emberi. A csütörtöki műsorban kü­lönös érdeklődéssel figyeltük Varga Imre szobrászművész tihanyi tárlatát és a művész­nek az alkotás benső indíté­kairól elhangzott gondolatait. Varga Imre több kitűnő mű­vével is itthon van Salgótar­jánban. A tihanyi tárlat kere­tében büszke örömmel üdvö­zölhettük a képernyőn, szug- gessztív megfogalmazású Rad- nóti-szobrupkat. Pénteken a Nyitott könyv sorozatban Thurzó Gábor igé­nyes írói portréjának örülhet­tünk. Faragó Vilmos kritikus hozta „emberközelbe” az írót, majd még inkább három re- 'mek tévésített novellája, me­lyek közül talán Az oroszlán torka című volt a legerőtelje­sebb. Ezúttal a szombat esti köny- nyed szórakozásra szánt mű­sort is megelégedéssel nyug­tázhatjuk. A Gyilkosság a Maxime utcában — Eugene Labiche zenés bohózata — sok mulatságos, élvezetes pil­lanatot nyújtott, főleg Husz- ti Péter, Márton András és Almási Éva remek koniédiá- zását élveztük. (barna) Palóc mar Augusztusi rendezvények Balassagyarmaton Eseménydúsnak ígérkezik augusztus Balassagyarmat kul­turális életében. A palóc nyár rendezvénysorozat színvonalas rendezvényeket kínál. A Mu­zsikáló udvar figyelmet ér­demlő zenei eseményt kínál, a volt megyeháza udvarán az EX ANTIQUIS együttes lép fel augusztus 12-én. Másnap a Metró együttes szerepel a sza­badtéri színpadon. A Horváth Endre Galériában Szabó Vla­dimír grafikusművész kiállí­tását nyitják meg ugyancsak augusztus 13-án. A Magyar Rádió Ki nyer ma? című nép­szerű zenés vetélkedőjét au­gusztus 18-án a balassagyar­mati Tünde presszóból közve­títi. Augusztus 19-én rendezik meg a művelődési központ­ban a népi zenekarok Rózsa­völgyi Márk megyei vetélke­dőjét, Augusztus 20-án palóc népművészeti nap lesz a sza­badtéri színpadon. Rétsági klubok, szakkörök A rétsági Asztalos János, Művelődési Központ válto­zatos lehetőségeket kínál a nyári hónapokban is a mű­velődésre, szórakozásra, Klubjai, művészeti csoport­jai, szakkörei várják az ér­deklődőket. Az ifjúsági klub minden csütörtökön, szombaton és vasárnap tart nyitva, a nyugdíjasok kub- ja szerdán várja tagjait. Asszonyok klubja, pajtás­klub, lövészklub is műkö­dik. Az őszi évadkezdésre több csoport bővítését, új tagok felvételét tervezik. Űj tagokkal bővül például a citeraegyüttes, de népszerű a képzőművészeti kör, a fo­tókör és a barkáosszakkör is. Utolsó reménysugár Egy hetvenes, alacsony és kövér üzletember behívatja fiatal, csinos titkárnőjét. — Kisasszony — mondja —, az utóbbi időben nagyon sokat gondolok magára. Hoz­zám jönne feleségül? — Miért ne? — válaszol a lány. — Végső választ azonban csak vasárnap es­te adok. — Rendben van. de miért éppen vasárnap este? — Mert előbb szeretném megtudni a nyertes totó- és lottószámokat. A horpácsi Mikszáth-emlékkiállításról Elkészült a horpácsi Mik- száth-kiállítás forgatókönyve. Az új emlékkiállítás kivitele­zéséhez szükséges munkálatok a napokban kezdődnek. A ki­állítást augusztus 15—30 kö­zött rendezik, megnyitására, előreláthatólag szeptemher 20-án kerül sor. A kastély­ban négy helyiség ál] rendel­kezésre erre a célra. Mikszáth Kálmán 1906-tól 1910-ig töltött itt hosszabb-rövidebb időt. A földszinti előcsarnokban, s három emeleti szobában rendezik meg a kiállítást. Az előcsarnokba kerülő anyag af­féle „hangulati bevezetője” lesz a tárlatnak, Mikszáth- portré. értékelések, műveinek színházi és filmfeldolgozásai­ról szóló írások kerülnek ide. S itt állítják ki először a hor­pácsi kastély rövid történetét dokumentáló anyagot. Az emeleti előtérben Mik­száth Nógrád megyei működé­sével (Szklabonya, Rimaszom­bat, Selmecbánya. Balassa­gyarmat), s a megyével kap­csolatos írásokat állítják ki. Képet kaphat itt a látogató az író szülőföldjéről, mint alapvető élményforrásról. Írói próbálkozásokról, újságírói te­vékenységről, és így tovább. Külön szobában tekinthet­jük meg Mikszáth Kálmán bútorait, több emléktárgyát, festményeket., képeket. A tár­gyak, bútorok restaurálásán túl ebben a szobában egy új. esztétikusabb elhelyezést va­lósítanak meg a kiállítás ren­dezői. A legbelső szobában igye­keznek dokumentálni, illetve jelezni a kiegyezés utáni év­tized és a századvég magyar társadalmának korabeli viszo­nyait, társadalmi életét, össze­függésben Mikszáth Kálmán életművével. Kiemelik az el­ső sikereket (A tót atyafiak. A jó palócok), illetőleg bemu­tatják írói fejlődésének két útját, az idilli típusú műve­ket. s a realista szándékú al­kotásokat. Itt ismerkedhetünk meg a realista Mikszáth nagy műveivel (A Noszty fiú esete Tóth Marival, Különös házas­ság, A fekete város). Ebben a helyiségben állítják ki a Mikszáth-életmű további szá­mos dokumentumát, méltatá­sokat, tanulmányokat stb. Sajnos, a kiállítási helyiségek méretei nem a legkedvezőb­bek, így egy bizonyos fokú zsúfoltság elkerülhetetlennek látszik. „„ . .ti, £ (te> S2UTS DENESi M Öngyilkossá# i iA Kaszinó uicában 20. Szörnyűség! Szász felpat­tant a helyéről, - és berohant a saját szállodai fürdőszobá­jukba. A bojler fölötti falat vizsgálta, a gázvezetéknek a falba nyomuló részét. Minde­nütt kürtőket használnak, a kályháknál is, hogy az égési termékek eltávozzanak. De még ezen felül is, így szól a szabvány, 6zellőzölyuknak kell lennie. Ráccsal borított szellőzőlyuknak. Ha Borbás feltételezése jó, akkor az erő­sebb gázt a szellőzőnyíláson keresztül fújhatták be a für­dőszobába, miközben a többi nyílást eltömték. Vagy azon keresztül pottyantottak be olyan fiolát, ami összetörött, a gáz kifolyt és megbénította a mérnököt? ... Nincs igaza Borbásnak! Nem erősebb, ha­nem éppen gyengébb gázt al­kalmazhattak. Csak olyat, amitől a fürdőkádba ülő mér­nök elszédülhetett, elaludt, el­kábult. De meg lehet-e az ilyen gyenge gázt találni az ember szervezetében a halála után? Biztosan, mert a boncolásnál ez kiderült. Mit mond lak a hivatalos szervek az újság­íróknak? „A boncolás adatai kétség­telenül bebizonyították, hogy Balátai Jenő geológus-felfede­ző gázmérgezés áldozata lett, életének saját maga szántából vetett véget.” De miért nem csúszott bele a tesie a vízbe, a kádba?... Az EST című lap pontosan így fogalmazott: „Feje oldalra billenve, a kád szélén feküdt, a gaz pedig a 4 NÓGRÁD - 1972. augusztus 1., kedd csöveken át halk nesszel szi­várgott.” Ami annyit jelen­tett, hogy a rendőrség vagy az ügyészség, a hivatalos, a halál okáról szóló iratban ilyen megfogalmazással élt.. i Szász képtelen volt tovább­jutni. A gyilkosok miért vár­ták meg, amíg fürdik? Miért fürdött? Készülődött valaho­vá? Át akart öltözni? Hány ruhája volt? Nyomorgott, te­hát aligha lehetett több öltö­nye. Mit is írt Abzinger dr. Pá­vai Vájnának egyik levelé­ben, amikor Balátai az ame­rikaiakkal való találkozásra ment a Gellért Szállóba? „Sajnálom ez.t a rzerencsét- len Jenőt, képzeld, még ruhá­ja sincs, mert tőlem kért. Nem tudja mit akarhatnak tőle az amerikaiak, de külön miatta jöttek Pestre, és találkozót kértek tőle. Jenő nem akart elmenni a kikönyökölt zakó­jában, a kitérdesedett nad­rágjában. Nekem elhiheted...” Balátai Jenő lehetett ön­gyilkos is. Pillanatnyi elkese­redésében is elkövethette tet­tét, s lehet, hogy a kormány­zat csak azért igyekezett gyor­san napirendre térni fölötte, mert kínos volt neki az ügy szellőztetése. Már maga az a tény is, hogy egy ember, aki hazájának milliárdos kincse­ket tár fel, ilyen nyomorultul él és lakik, abszurditás. A ha­lál pedig az újságok számára újabb alkalmat kínált szel­lőztetni a bauxitügyet, a fel­fedező ügyét, az egész közélet romlottságát, hálátlanságát, korrupcióját.. Ez a nyom is téves — ál­lapította meg Szász. — ö nem hihet az öngyilkosságban. De, hogy ebben száz százalékig a hármai r®plhrígád Piroska és Ha záróra után valaki a Tarján étterem előtt elsétál, a szokásos tompa teremvilá­gítás mellett a hátsó részben is fényeket lát — ott egy kis üzem dolgozik. Nem sokan tudják, hogy itt készítik az ÁFÉSZ egyik termékét, a nógrádi ropogóst. Salgótarján talán legkisebb, de leginkább automatizált üzeme ez. A három műszakban dolgo­zó, hat-hat fős brigadoK Kö­zül azt kerestem, amelyikről a salgóbányai nevelőintézet kig lakóitól olyan sokat hal­lottam. A délutánosoklól megtudtam, hogy este tízkor találom bent őket. Álló gép­sor, izgatott tanakodás foga­dott. — Nem szoktunk leállni műszakváltáskor, mozgó gép mellett cserél a két brigád, de most nincs víz. egyelőre — mondta az egyik asszony. — A tartályokból már kifogyott, nem is tudjuk, honnan hoz­hatnánk. Nem túl messze van egy nyomós kút, de a kisutat elzárták. Végül a legszebb álmából felébresztett főnök segít: kis­kocsival a strandról szerez­nek vizet — éppen akkor in­dul meg a vízcsapból is.. . Kis késéssel kezdődik a mű­szak — három-négy perc múlva a gépsor végén már előbukkannak a kész ropiru- dak. * Rózsika nénit keresem, aki­nek át kell adnom Rostás Piroska üzenetét: sok csókol küld és nagyon várja. . Ki­derül, hogy ő nem is dolgo­zik itt, Aranka néninek (Brunda Lászlónénak) a lá­nya. — Már amikor először el­hoztam hozzánk Piroskát, az egesz család nagyon megked­velte, a lányom, á kétéves kisgyereke, sőt még az isme­rősök is, — Az én védencemet Is megszerette a fiam, a lányom — kapcsolódik be Fekécs Mátyásné, a brigádvezető. — Egyszer hármasban mentünk ki érte. Amikor a nevelőta- námö, Jeszenszky Marika megmondta, hogy már elvit­ték Egerbe, majdnem elsírták magukat a gyerekeim... Csak álltunk ott tanácstalanul — akkor jött oda Piroska és olyan mégkapóan ajánlkozott, vigyük el őt. A nagyfiamnak jó pajtása lett, ő már egye­dül is meglátogatta. Esvszer pedig elvitte az acélgyári klubba, ahol nagy sikere volt, mindenki vele foglalkozott, es egy marék jelvénnyel jött vissza. Szeretném elmondani erről a patronálásról, hogy ez nem hivatalos akció, nem a Szocialista Brigád címért fo­lyó verseny miatt találtuk ki. Valahogy spontánul jött az ötlet: látogassunk ki együtt Salgóbányára. A láto­gatás után az szűrődött le bennünk, hogy szerencsétlen sorsú gyerekek. Mindnyájan gyerekes anyák vagyunk, ál­talában két gyerek van mind­egyikünk családjában, így anyagiakkal nem tudunk se­gíteni nekik. De talán nem is erre van szükségük, hiszen amit lehet, azt az intézet megadja. Kis dolgok, egy mo­soly, a törődés — ezek fonto­sak számukra. ★ Május 31-én volt egyéves ez az üzem, nincsenek még bosszú ideje együtt a brigád tagjai. Többségük vidéki, Zagyvarónáról, Eresztvény- ből, Somoskőről járnak be dolgozni. „Helyes, rendes kis munkahely ez, ugye?” — kérdezte egyikük. Volt, aki előző munkahelyén többet ke­resett, ott nem volt a fárasz­tó három műszak sem, mégis szeret itt lenni. A brigád­mozgalomba most kapcsolód­tak be. Amikor a vállalásaik­ról kérdezősködtem, mentege­tőzve mondták: kezdők még, nem biztos, hogy első évben már sikerül elnyerni a Szo­cialista Brigád címet. Mind­nyájan szerették volna elvé­gezni az elsősegélynyújtó tan­folyamot, de úgy tűnik, idén csak a brigádvezetőnek sike­rül. A tíz szövetkezeti tag beszervezése és a selejt 5 százalékos csökkentése már csaknem teljesült. Általában a nappali 'műszakban 5000, az éjszakaiban 4200 zacskó ropl a teljesítmény. * Éjfél körül, amikor eljöt­tem, már teltek a dobozok, ürültek a tésztás műanyag teknök. A brigádvezető kikí­sért és még néhány percig beszélgettünk a kis Piroská­ról. Hrubecz Margitról, aki gyermekfelügyelő lesz, a bri­gádról. hogy miképp lehetne több dolgot együtt csinálni. Lehet, hogy még nem nyerik el a Szocialista Brigád címet, de emberségből kitűnőre vizsgáztak. G. Kiss Magdolna Hullanak az őszi levelek? Ha időm engedi, szívesen megnézem a Televízió esti meséjét. Talán azért, mert öklömnyi koromban magam is Benedek Elek jóízű szavain, kedves történetein nevelkedtem. Valami nagy gondatlanságot, léleknélküliséget érzek az utóbbi időben. Elég arra gondolni, hogy a szombat esti Futrinka utcai történetben a nézővel elhitetik, hogy ősz van. „Hullanak már az őszi levelek”, „hidegek az éjszakák” — mondják a film szereplői. Ha már ismételnek a Televí­zió szerkesztői, legalább aktuálisan ismételjenek. Vagy a gyerekeknek mindegy? Egyre laposabbak a futrinka utcai történetek és a színvonalas gyermekműsorok — például a Hangvilla — mellett, egyre több az olcsó, érték nélküli, „bóvli” műsor, mint például a Kakaóbár kétszer is megis­mételt „Majmok bolygója" című „látványossága”. A magyar népmesevilág szinte kimeríthetetlen, A butácska történetek helyett inkább ebből lenne érdemes meríteni. Nem kellene félni a régi, „kiöregedett”, ötletfogyott figurák elhagyásától, és újak bemutatásától, hiszen például milyen népszerű lett a Kukori-sor ozat is. Meggyőződésem, hogy az igazán jó mese a felnőttet is gyönyörködteti. Ha viszont nem ilyen jó, akkor nem hasz­nos, hanem káros a gyermekekre is. Amikor a korosztályok igényeit veszik tekintetbe, gondolnak az idősebbekre, a fia­talabbakra, a legkisebbekre azonban, a felnövekvő nemze­dékre csak maradék jut, s ez sehogy sincs jól, — g-­biztos legyen; ahhoz meg kell győződnie Balátai szándéká­ról, elképzeléseiről. Az em­bert kell megismernie, sokkal, de sokkal alaposabban, mint ahogyan eddig tette, mert a kulcs nála rejtőzik. Ha bebi­zonyosodik, hogy Balátai sem­miképpen sem gondolhatott öngyilkosságra, akkor nyil­vánvalóvá válik, csakis gyil­kosság történhetett. A követ­kező lépés megkeresni azokat, vagy azt a személyt, aki el­követhette a gyilkosságot. Kiknek állt érdekében meg­szabadulni tőle? — az a kér­dés. Balátai útjában állt a né­met követelések teljesítésének. Ezért félre kellett állítani. De vajon nem lehetett-e ehhez elég az is> ha elvették tőle újabban feltárt területeit? Az embert is meg kellett semmi­síteni? Szász Dánielné, miután a folyosón férje elköszönt tőle, nagyanyja szobájába sietett. — Nem megyek vacsorázni — jelentette ki az öreg hölgy, majd magyarázatul hozzáfűz­te még: — Nagyon gyenge va­gyok drágám, és képtelen tennék egy falatot is lenyelni. Ellenben hálás lennék, ha szólnál a portásnak, küldes­sen fel nekem egy csésze teát némi kétszersülttel. — Nem kellene orvost hív­ni? — aggódott Éva, és igye­kezett alaposan kifürkészni nagyanyja sápadt arcát, vé­kony, vértelen ajkát és a sze­me alatt a szokottnál mélyebb és sötétebb árnyékot. Nem akart feleslegesen aggódni, de félelmét alig tudta titkolni: mi lenne, ha Dédi rosszabbul lenne? Az ő korában már minden bekövetkezhet, és ak­kor az esetleges olasz út... — Nincs komolyabb bajom, gyermekem — mondta akara- tosan a bárórtő. Elviselhetet­lennek érezte volna, ha gyen­gébbnek látszik, mint amit saját maga mértéke megen­ged, és amit önmagának be­vall. — Menjél csak egyedül, vagy a férjeddel. — Jó, akkor kettőnk helyett Is eszem — tréfálkozott Éva! és távozott, Dédinek, úgy látszik való­ban nincs szüksége arra, hogy istápolják. Lent a portásnál meghagy­ta, vigyék fel a harmadik emelet ötbe, amit a nagyany­ja kért, aztán az étterembe nyitott. Egy ablak melletti négyszemélyes asztalhoz ült, ahonnan a függöny hasadékán át a tenger sötét vizére néz­hetett. A szálló vendégeinek többsége már elköltötte va­csoráját, és a társaság szét­széledt — a kártya- és já­tékszobákban, vagy a bárban. A pincér kedvesen, tört ma­gyarsággal kérdezte, mit pa­rancsol a hölgy? Éva szóra­kozottan húzta végig ujját az étlapon, és találomra rábö­kött egy névre. — És egy po­hár dalmát bort is hozzon! — tette hozzá. A márkára nem emlékezett, az italokat: skót whisky, fran­cia pezsgő, lengyel vodka, dalmát bor. Éva rádöbbent: ha odahaza marad, eszébe sem jut fellá­zadni a szerény szegénység ei­len, de itt egy űj világba, egy új életbe cseppent, s ha két hétre is, úgy él, mint egész évben, állandóan élnie kellene. Ezen a nyaraláson sok mindent neki is tisztáznia kell, s el kell dönteni. Meg­marad-e Szász mellett, vagy 6zakít vele, és elfogadja ennek a gyógyszerésznek az ajánla­tát? És mert határoznia kel­lett. tudta, ha visszatér Ma­gyarországra és ott szakít Szásszal, nem engedik többet külföldre, főleg nem Nyugatra, s akkor hiába minden. Szászné észre sem vette, hogy közben a pincér kihozta az ételt, szervírozta, ő pedig enni kezdett. Szórakozottan boncolgatta tovább régi életét. Igen, Szász, a párt harcos szószólója. -a legkoszosabb gyárnegyed egyik szoba-kony- hás lakásába vitte, se villany, se gáz, a konyha másfél mé­ter széles és a teteje csapott, akár egy rosszul feltett sap­ka... — Édes szívem, azonnal költözünk. ” — s ezt Dániel olyan lelkesülten mondta ak­kor, mintha legalábbis egy pa­lotát szerzett volna. — Cso­magolj, már az autót is elhoz­tam — lihegte, örömtől elfúl­tam . . De az egészben az volt a vicces, hogy nem is utalták ki neki, hanem a barátai mondták, hogy ott van egy le­lakatolt szabad lakás. Két nappal előtte halt ki belőle egy vénasszony. Az ' a bűz! Bútoruk nem volt. Dániel egyik kollégája kölcsönzött nekik egy rozzant ágyat. Fet- róleumlámát Dániel vett. Szekrény helyett, drótra fűzött paradicsomkaróra akasztották fel a ruháikat... Így kezdték. És ő, abban az időben, még romantikusnak, nagyszerűnek, az élettel szem­ben folytatott vidám és győ­zelmes harcnak fogta fel a nyomorúság fintorait. Kijöt» tek a lakáshivatakől, Dánielt feljelentették, ügyészség, zak­latások. .. S abból a lakásból képtelen volt a savanyú sze­gényszagot kisúrolni, a dohot kiszellőztetni. Két szék, szür­ke pokróccal borított ágy. és közben ilyen témák: Pascal aszketizmusa, gátlásának mű­vileg előállított érzása, a régi társadalom viszolygása, Ana- tole France, empiriokriticiz- mus, Kant és Heidegger..; Fellázadt, és sértésektől dü­hösen támadt Dánielre: — Az apámat emlegeted, de tudod-e az anyám ki volt? Bárónő! Képzeld! S a nagyanyám? Bá­rónő... És a dédanyám? Gróf­nő!. .. Dániel arca megnyúlt. — Tréfálsz — motyogta. De ő bebizonyította, hogy igaz, amit mond, és Dániel akkor nekie­sett a papíroknak, feltépett minden családi borítékot, el­olvasta a leveleket. Meg akart és most is meg akar valami­ről bizonyosodni, de miről? 1956 után igazán nem volt ér­dekes anyai származása. Dédi már az oroszok bejövetele óta csak legutolsó férje, Rössler Andor nevét használta, később meg csak szimplán a Bayer Olgát... (Folytatjuk) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom