Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-04 / 182. szám

As alapító szemével...

Jánosaknán 1967. május 15- én kezdte meg a termelést, illetve a munkások betanítását az új'üzem. A női fehér- n dm ügy ár létesítése óta mindössze öt év telt el, de azóta igen lényeges változás történt. Szarvas Lászlónéval, az egyik alapítóval erről beszélgettünk.

— Dolgoztam korábban kapcsosként a föld alatt, bányában is. Akkor, amikor még ugv gondolták, hogy a nők is bírják a föld alatti munkát. Amikor férjhez mentem, a család került előtérbe. A férjem, alti F—4-es fejtőgéppel dolgozott, később sokat betegeskedett. Azóta már nyugdíjazták.

Egy ideig csak a háztartást vezettem és bizony számomra is jól jött az az új üzem. A varrógép nem volt ismeretlen, mert korábban az MNDSZ szervezésében mar végeztem egy szabó-varró tanfolyamot, és a saját ruháimat akkor már én varrtam. Azért az üzem az mégis más. Emlékszem milyen kíváncsisággal készültünk a szalagszerű termelésre. Aztán megtanultuk a szakmát — mondja Szarvasné.

— Akkor negyvenen kezdtünk. ma viszont már az üzemünk létszáma meghaladja a 600-at. Legtöbben a háztartásból jöttünk, olyanok, akik nagyobb közösségben még nem dolgoztak. Az üzemi légkört nem volt könnyű megszokni. és akadt probléma is. Ma is előfordul, de lényegesen kevesebb, mint akkor, viszont a létszám több mint tizenötszörös.

— A fejlődést sok mindennel le lehet mérni. Mi annak idején 800 forint biztosított bérrel kezdtünk amit hat hónapon keresztül fizettek. Aki a betanulásban előbbre járt,

az normában dolgozhatott, tehát többet kereshetett. Ez a módszer jól bevált, most is érvényes, mert ma is van hatvan betanuló.

— A régieknél ma a havi átlagkereset 1600—1700 forint körül van. Az új dolgozóké is eléri az 1300—1400 forintot. Természetes, szép számmal vannak olyanok is, akik 2000 forintnál is többet keresnek. A kereset a begyakorlottságtól, szorgalomtól, a munkaidő kihasználásától függ. Én szalagvezető vagyok, de azt is megmondhatom, hogy egy-egy szalagnál nem a vezető keresi a legtöbbet, csak a felelőssége a legnagyobb. Az utóbbi időben én helyettesítem a távollevő szalagvezetőket. És ez kedvező feltétel ahhoz, hogy mint párttitkár mindenhova eljussak, végezhessem a pártmunkámat.

— A pártszervezet az üzem létesítése után hamarosan megalakult. 13 taggal. Én aK- kor mint szervező titkár dolgoztam. Ma már 69 tagunk van és közülük harminchármat mi vettünk fel. A KISZ- szervezet is élt a javaslattevő jogával, és ez nem véletlen, mert nálunk az átlagos életkor 26—30 év között van.

— Egyszer egy értekezleten megkérdezték tőlem, hogy a férfiak és nők egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak-e nálunk? Könnyű volt a válasz — mondja nevetve, mert a több mint hatszázas létszámból mindössze 22 a férfi. Műszerészek, fűtők és olyan dolgozók, akik a nehezebb munkát végzik. Jól megvagyunk egymással. Az öttagú pártvezetőség viszont nőkből áll. Van főművezetőnőnk, olyan, aki ruhaipari technikumot végzett. Van egy ösztöndíjasunk és tavaly hárman levelező úton kezdték meg a ruhaipari technikumi tanulmányaikat, az idén újabb négy jelentkezőnk van. Ebben az üzemben egyre nagyobb szükség lesz majd rájuk.

— A fejlődésre jellemző az is, hogy ez az üzem az idén már mintegy százmillió forintos termelési értéket állít elő. Termékeink 70—75 százaléka exportra kerül. Korábban csak női fehérneműt gyártottunk. ma már egyre kevesebbet, inkább felsőkonfek- ciós terméket állítunk elő. Blúzokat, köntösöket, strand- ruhákat készítettünk nagyobb mennyiségben az idén. Fél év alatt több mint 700 ezer darab ruha készült el.

— Az üzemi légkör állandóan javul. Nem véletlen, hogy alig van létszámmozgás, Ügy gondolom, ritkaság ez egy hői üzemben. Alig akad, aki azért ment volna el, mert nem volt elégedett a munka- lehetőséggel. a keresettel. Inkább más okok, a férjhezme- nés, a gyerek, vagy éppen a család elköltözése.

— Sok a változás. Annák idején még nyolc és fél órát dolgoztunk, ma már az ebédidő a munkaidőben van, sőt még van 10 perc munkaközi szünet is. Az itt létesített üzletek is sok könnyebbséget jelentenek a dolgozó nőknek. Nálunk a második műszak bevezetése sem okozott különösebb gondot. Ügy érzem, sikerült a családi és egyéni érdekeket a vállalati érdekkel egyeztetni. A jövő pedig bizonyára még jobb lesz — mondta befejezésként Szarvas Lászlóné, az alapító tagból lett párttitkár.

Bodó János

Hogyan tudnának hozzászólni ?

Gyakran halljuk a panaszt, hogy a termelési tanácskozások néhány helyen még nem váltak az üzemi demokrácia igazi fórumaivá. Előfordul még a műszaki konferenciákon is — ahol pedig a tágabb értelemben vett „vezérkar” van jelen —, hogy az emberek csak kényelmetlenül feszengnek a helyükön, alig akad egy-két hozzászóló.

A passzivitásba bizonyára ezer és egy tényező játszik közre. Ezek közül most csak egyet említenék. Ha jól belegondolok, magam sem

szívesen szólnék hozzá olyan dolgokhoz, amelyekről akkor hallok először. Mostanában voltam néhány műszaki tanácskozáson — az év dereka lévén, itt a „szezonjuk” —, s meglepődve tapasztaltam: néhol a résztvevők — azonkívül, hogy az eltelt időszakot értékelő, a feladatokat számba vevő megbeszélés a napirend — nem is igen tudják, mire ülnek be a tanácskozóterembe.

Ha sok összefüggést, részadatot ismernek is, a

vállalati gazdálkodásról teljes képet akkor kapnak először, amikor a beszámolót hallják. Ki tudná hirtelen a sok adatot, tényt „megemészteni” és átgondolni? Az emberekben van felelősségérzet. Inkább hallgatnak. Különben is, ilyen formában kicsit lezártnak, megfellebezhetetlennek tűnik a beszámoló. Akkor meg minek hozzászólni? Nem lehetne legalább félévenként előre betekintést engedni az üzem gazdálkodásába?

—is

A fermelősz&vofkezetoh jogvédelme

A TÖRVÉNYEK és más érvényes jogszabályok feltétlen tiszteletben tartásával, eredményesen dolgozni: ez minden vállalat és szövetkezet gazdálkodásának legfőbb szabálya és célja. Alapkövetelménye a mezőgazdasági termelőszövetkezetek működésének is. Ehhez sok rendelet alapos ismerete szükséges, ami pedig a gazdálkodást illeti, annak is egyre számosabb tényezője, összefüggése van. Nem ritkán találják szemben magukat a tsz-ek vezetői olyan problémával, amelyet nem láthattak előre, keletkezéséről nem tehetnek, a megszüntetése nem tőlük függ. Ezekben az esetekben szinte kivétel nélkül jogi vonatkozásai ip vannak a gazdasági, gazdálkodási nehézségeknek.

Lássunk néhány példát. Szakosított állattenyésztési telepet létesít a tsz. Jó terv, a lehető leggondosabban ösz- szeállított költségvetés alapján. Az építkezés azonban — a tsz-en kívüli okok miatt -L- elhúzódiik. Emiatt csak egy évvel későbben tudják üzembe helyezni a telepet, ami önmagában is tetemes veszteséget jelent a szövetkezetnek. Ráadásul közben megnövekedtek a beruházási költségek, a tervezettnél 25—30 százalékkal többe kerül az építkezés, a berendezés. Ennek következményeként gyakran pénzügyi zavarok támadnak, esetleg a szanálás sorsára jut a tsz. Jönnek a vizsgálatok; keresik a felelősöket, s rendszerint a szövetkezet kénytelen viselni a kárt, vagy legalábbis nagy részét.

SZERZŐDÉST KÖT a termelőszövetkezet az Állatforgalmi Vállalattal, hízott sertések előállítására. Az előre meghatározott időpontban át- vehetné az állatokat a vállalat, de nem teszi, meijt sem vágóhíd, sem hűtőház nincs annyi, amennyi a feldolgozáshoz és a tároláshoz kellene. A sertések rövidebb-hosszabb ideig továbbra is a tsz-nél maradnak. Ebből nemcsak az a baj származik, hogy a kelleténél tovább kénytelenek etetni, gondozni az állatokat. A késedelmes elszállítás azzal is jár, hogy nem tudja a tsz idejében beállítani a hizlalni való sertések új tálkáját. Ez viszont gondot okoz a tenyésztésben is. Mi történik ilyenkor? Egyezkedési kísérlet a vállalattal, vita a kötbér, a kártérítés körül, s talán per is. De lehetséges, hogy a tsz akkor is kiegyezik a vállalattal, ha jócskán ráfizet, mert ezt diktálja az óvatosság, á „józan megalkuvás” a helyzettel. A szövetkezet ugyanis jól tudja, hogy jövőre is szerződik a vállalattal, más választása, lehetősége nem lévén. Tehát nem akarja magára haragítani a vállalatot.

A következő eset: szakosított sertéstelepére aggregátort rendelt egy tsz az egyik nagy gyártól. Az eredetüeg írásban rögzített határidő többszöri módosítása után közölte a gyár a szövetkezettel, hogy a legutóbbi vállalt időpont, augusztus húszadika helyett csak 1973. első fél évében szállítja az aggregátort. A szövetkezet erre levélben értesítette a gyárat arról, hogy nem tud tovább várni, ezért kénytelen visszavonni a megrendelést. Most ott tart az ügy, hogy a gyár felháborodottan fenyegetőzik. Legfeljebb akkor „hajlandó” eltekinteni a megrendeléstől, ha másik vevőt talál az aggregátorra, mert neki „a tervében szerepel” ez az eladás.

Lehetne folytatni a sort, de felesleges. Persze, vannak példák arra is, hogy a termelőszövetkezet nem teljesíti szerződéses kötelezettségét, s ezzel valamely más vállalatnak okoz kárt. Ezekre az esetekre sem lenne helyes más mércét alkalmazni. Nincs, nem lehet helye elvtelen engedékenységnek, elnézésnek, szerecsenmosdatásnak akkor sem, ha termelőszövetkezet követ el szabálytalanságot.

EZ ALKALOMMAL mégis

vállalatok, nem pedig tsz-ek helytelen magatartásáról van szó. Ennek nyomós oka, hogy a szóvá tett, s a hozzájuk hasonló visszásságok : vannak túlsúlyban. Más szavakkal: ha azt akarjuk, hogy a törvényben is kifejezett egyenrangúság és egyenjogúság érvényesüljön a vállalatok és a tsz-ek kapcsolatában, akkor mindenekelőtt az említett bajokat kell orvosolni, azoknak kell elejét venni. Közben természetesen ügyelve arra, hogy ne szaporodjanak, hanem szűnjenek meg a tsz-ek

ilyen természetű és szintén

elítélendő módszerei, hibái.

A termelőszövetkezetek

jogvédelméről szólván többnyire a peres ügyek számával, a megnyert perek révén megtérült vagy elhárult veszteségekkel szoktak érvelni. Kétségtelen, hogy ezeknek, s a rájuk fordított jogászi munkának nagy jelentősége van. Nem kevésbé fontos az ,sem, hogy a jog szelleme és előírása érvényesüljön a termelőszövetkezet belső életében. A gazdálkodásban, a vállalatok és a szövetkezetek viszonyában még . jelenlevő torzulások, jogsértő eljárások megszüntetése azonban nagyobb és messzebbre ágazó feladat. Jó és minél gyorsabb megoldásához a törvényességi felügyeletet ellátó intézmények elismerésére méltó erőfeszítései mellett másra is szükség van.

Egyebek között és nem utolsósorban arra, hogy a termelőszövetkezetek területi szövetségei és a TOT lankadatlan igyekezettel fáradozzon az okok megszüntetésén. Nem kizárólag hivatali, hanem társadalmi fórumokon is segítse elő még erőteljesebben a helyes szemlélet térhódítását. Hogy ne legyen talaja annak a felfogásnak és nézetnek, amely az állami vállalatok és a terjnelőszö- vetkezetek megítélésénél arra az évekkel ezelőtt divatos érvelésre támaszkodott, amely szerint „előbb az ing, azután a kabát”. Vagyis: mondjuk ugyan, hogy gazdasági életünkben azonos elbírálás illeti meg az állami vállalatokat és a szövetkezeteket, dehát mégiscsak az ing, az állami vállalat van közelebb az államhoz, szocialista rendszerünkhöz.

BIZONYARA vannak,

akik még ma is e hasonlat

6zérint gondolkodnak, ám ennek hamissága és kártékonysága egyértelmű. S maga a szemlélet politikánkon, gazdaságpolitikánkon, törvényeinken kívüli. Ellentétes velük. Gulyás Pál

Az egész műhelyben csak a tepsik. Meg a lányok. ök csinálják a pereceket. Naponta bizony elég sokat, némelykor 1000 darab is kikerül a kezükből. Még alig 16 évesek, és most tanulják jövendő szakmájuk rejtelmeit. Ráköss y Jenő bácsi oktatja a sütőipari tanulókat, s van tőle mit ellesni; már 33 éve mestere a kenyérsütésnek. A N ógrád megyei Sütőipari Vállalat 3. számú üzemét nevezték ki tanműhelynek, itt találkoztunk Odler Melindával, Víg Magdolnával és Varga Arankával, akik most lesznek majd másodikosok a szakmunkásképző intézetben, ök sütik a pereceket, meg 3 többi finom süteményt. Így telik nyári egyhónapos szakmai gyakorlatuk a kemencék mellett, bizony nem is mindig kellemesen a nagy meleg miatt.

— kulcsár —

Tudósítónktól

Kevesebb baleset, további feladatok a ZIM salgótarjáni gyárában

A ZIM salgótarjáni gyárának munkavédelmi és szociális komplex terve tartalmazza a legfontosabb tennivalókat a balesetcsökkentésre, az élet- és munkakörülmények javítására. A komplex terv jelentősége nemcsak milliókban mérhető, hanem főleg a baleseti források felszámolása, a nehéz fizikai munka könnyítése, a foglalkozási megbetegedések megelőzése terén. Az előírt intézkedések lehetővé tették, hogy 1972. első fél évében a balesetek tovább csökkenjenek gyárunkban.

Az előző év hasonló időszakához viszonyítva 29 dolgozóval kevesebb szenvedett balesetet. Az utóbbi három év átlagát figyelembe véve a balesetek száma 13-mal, a kiesett munkanapoké 23 nappal csökkent.

Ezt nagymértékben elősegítette, hogy 1972. január 10-én a gyárrészlegek között munka- védelmi versenyt indítottunk. A szocialista brigádok vállalásaiknak megfelelően a munkavédelmi feladatok végrehajtásában eredményes munkát végeztek. Több mint tíz szocialista brigád az első fél évben balesetmentesen dolgozott.

Nagy javulás mutatkozik a műszakiak munkájában a baleset megelőzésére tett intézkedések, az ellenőrzés megszigorítása és a fegyelmi felelősségre vonás területén. Hat hónap alatt 19 olyan dolgozó kapott fegyelmit, aki a munkavédelmi előírásokat nem tartotta be, nem használta a kiadott védőfelszereléseket, szabálytalanul dolgozott. A balesetek elemzését a korábbinál sokkal felelősségteljesebben végzik a munkavédelmi dolgozók, a műszakiak. Egy- egy hónap lezártával megállapítják, hogy a művezetők, csoprotvezetők irányítása alatt hány baleset történt, s a művezető milyen intézkedést tett az újabb balesetek megelőzésére. Az eredmények ellenére az anyagmozgatásban még mindig sok a tennivaló. Bár komoly előrehaladás van a kisgépesítésben, de még mindig sok a kézi anyagmozgatás, ami a balesetek forrása.

További feladat a fiatalok körében végzendő nevelőmunka. Számtalan figyelemztetés ellenére álcád a műhelyekben, üzemekben olyan fiatal, aki a munkavédelmi előírásokat megszegi, gyűrűt, nyakláncot visel, nem ritkán karórában végez munkát. Rájuk a törzsgárda tagjainak, a szocialista brigádoknak közös erővel kellene hatni.

Nagyobb részt kell vállalni a munkvédelmi őröknek is a szabálytalan munkavégzés megelőzéséből, a műhely számára előírt munkavédelmi szabályok betartatásából.

Molnár István

NÖGRÁD — 1972. augusztus 4., péntek