Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-26 / 201. szám

így látja a népművelő Könnyebb is, meg nehezebb is... — Népművelés? Olyan fo­galom amelyet hosszú ideig nem tudtak meghatározni. Vagy túl tágan, vagy szűkén értelmezték. Aztán az évek során, letisztult, megvilágoso­dott a szó értelme, jelentősé­ge. Amikor én bekapcsolód­tam ebbe a nehéz munkába, még alig voltak hivatásos népművelők. Jómagam is ta­nítóként k:zdtem. Becsó Károly 1059-ben ke­rült Nógrád megyébe, Balas­sagyarmatra. Nem messziről — ahogyan ő mondja — csak innen a szomszédból, Hatvan­ból, A tanítóképző elvégzése után Erdőtarcsán volt gya­korlóéves. — Innen lehet számítani a népműveléssel való kapcsola­tom létrejöttét. Már akkor is szorosan összefüggött egy­mással a pedagógia meg a népművelés. Főleg azért, mert a községek kulturális irányí­tását a pedagógusok végez­ték. Ezután egy furcsa beosztás, illetve munkakör következett; Becsó Károlyt intézmény nél­küli járási művelődési ház igazgatónak nevezték ki. — Csak első hallásra fur­csa. A székhelyünk a pásztói művelődésügyi osztályon volt. Onnan végeztük a népművelési munkát. Ez jó alkalom volt számomra, hogy megismerjem a járás kulturális gondjait, problémáit, átfogó képet kap­jak arról. Még a katonaságnál, Rét­sáson sem tudott szabadulni az időközben szenvedéllyé vált hivatásától, az ezred KISIÍ-kultúrfelelőse lett. Ezután ismét a pedagógus­munka következett. A tar! is­kolában tanított, majd az ott­levő járási művelődési házhoz r ént, művészeti előadónak. — A tari művelődési ház járási funkicójának megszű­nésével Csécsére kerültem ta­nítani. Ebben az időben csa­ládi problémákkal küzdöttem, lakás, feleség, gyerek. A min­den ember életében fellelhető, szokványos nehézségek voltak ezek. 1969-ben a tanítás mel­lett szakfelügyelői megbízás­sal végeztem a járásban folyó népművelői tevékenység gya­korlati részét. Ez azt jelentette, hogy a népművelési felügyelő mellett, a terület gazdasági, ügyviteli részét intézte. 1970. február elején bízták meg a pásztói művelődési köz­pont vezetésével. — A kinevezésemet pedig május elsején, a munka ün­nepén kaptam meg. Azóta is itt vagyok, dolgozom, tanulok. Menetközben elvégezte a marxista esti egyetem három­éves és szakosító tagozatát. Jelenleg az egri tanárképző főiskola kiegészítő szakára jár, a mezőgazdasági ismere­tek és gyakorlatok szakra. — Ez utóbbi választásnak két magyarázata is van. Az egyik az, hogy a népművelést olyan közegben kell végez­nem, ahol elsősorban a me­zőgazdaság dominál. Ügy gondoltam, nem árt, ha egy kicsit ehhez a területhez is értek. A másik magyarázat; nem biztos, hogy népművelő­ként kerülök nyugdíjba. Ezért jó, ha az embernek van egy INSEA-ülés Zágrábban Az UNESCO művészeti neve­léssel foglalkozó bizottsága (INSEA) Zágrábban, tartotta regionális ülését. A napokban befejeződött üléssel egyidejű­leg nemzetközi gyermekraj z- kiállítást is rendeztek, ahol a magyar gyermekrajzok előke­lő helyen mutatkoztak be. A tanterv felépítését bemutató sorozat mellett témarajzok is szerepeltek a kiállításon. Ha­zánk küldöttségében Nógrád- ból Radics István megyei rajzszakfelügyelő vett részt, aki a nemzetközi gyermek- rajz-kiállítás anyagáról színes diapozitív-sorozatot készített, amelyet a rajztanárok to­vábbképzésén mutat majd be. Az INSEA jövőre Magyaror­szágon tartja ülését, a részt­vevők Nógrádba is ellátogat­nak. Mai magyar könyv A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a nemzetközi könyvév alkal­mából könyvkiállítást nyitott meg a napokban a budapes­ti Történeti Múzeumban. A szeptember 10-ig nyitva tartó kiállításon a könyveken kívül térképek, grafikonok. fotók adnak képet a magyar könyv- kultúráról. A mintegy 800 kö­tetnyi anyag körültekintő vá­logatásban mutatja be a ha­zai idegen nyelvű könyvki­adást, az évente megrende­zett „Szép magyar könyv” verseny díjnyertes munkáit. Megtaláljuk a kiállítás anya­gában a gazdag gyermek- és ifjúsági könyveket, a szépiro­dalmi és ismeretterjesztő könyvkiadás kiemelkedő alko­tásait. Gitár és fűggó'égy Történt egy Kép napon, egy Balaton-menti Expressztábor- b!»n, hogy két hosszú hajú, gitá­ros fiatalember állított be a tá­borvezetőséghez, bizonyos Zsuzsa nevű hajadont ke­resve. — Ügy beszél­tük meg, hogy itt találkozunk — magyarázták. Csakhogy a Zsuzsa nevű ha­jadon nyomát bot­tal üthették, mi­vel azon a napon a táborlakók zö­me már haza­ment, az ottmc.- radók is éppen a cókmókot csoma­golták. Efölötti nagy- nagy szomorúsá­gukban szinte sza­vuk veszett a srácoknak. Az­tán mégis úgy gondolták, hogy ha már itt van­nak, rögtönöznek egy kis műsort a még ott-tartózko- dóknak. Leakasz­tották hát gitár­jukat és rázendí­tettek. Mondani se kell, óriási sikert arat­tak. A gyerekek otthagyták a sát­rakat, és szalad­tak beatmüsort hallgatni. Mentol nagyobb volt az ováció, annál job­ban belemele­gedtek a gitáros fiúk. Mire észbe­kaptak, már besö­tétedett. A Zsuzsa nevű hajadont ilyen­kor már úgyis re­ménytelen tett volna keresgélni, így hát úgy dön­töttek, hogy vala­hol a közelben éj­szakáznak. Ezzel a kérdéssel for­dultak a táborve­zetőséghez: — Hol van itt egy olyan hely, anol két, egymás- noz közel álló fát találunk? Azok persze csak lestek. Még az is megfordult a fe­jükben: tán nem keseredtek neki annyira a fiúk, hogy végzetes ki­menetelű csele­kedetek gondo­lata foglalkoztat­ja őket?.., A magyarázat azonban nem so­ká késett: — Van ugyanis egy függőágyunk — szólt a két ze­nészgyerek. — Most már csak a hozzávaló fák kel­lenek. — szendi — NOGRAD - 1972. augusztus 26., szombat [ olyan képesítése, kmely sza­bad mozgáslehetőséget bizto­sít, nem teremhez kötött. S még egy érv; nagyon szere­tem a természetet. — Ha összehasonlítja a mostani népművelési tevé­kenységet a tíz évvel ezelőtti­vel, könnyebbnek tartja most a munkát? — Könnyebb is, meg nehe­zebb is. Ezt úgy értem, hogy tíz évvel ezelőtt még fiatal voltam és független. Több idő jutott a munkára. Megcsinál­tuk például azt az akkori közlekedési viszonyok mellett, hogy magnóval jártuk a járás területét, és bemutató foglal­kozásokat tartottunk a közsé­gekben. Milyenek voltak ezek? Abban az időben kezdett fel­lendülni a klubélet. Ehhez adtunk elvi es módszertani segítséget. Az összehasonlítás­ból adódó másik következte­tés, hogy régen többen és lel­kesebben foglalkoztak a kul­túrával. — Gyakran hallani, hogy ma az emberek nehezebben mozgósíthatók, mint régen. Hogy nem igénylik a közös szórakozást. Mi erről a véle­ménye? — Szinte naponta beszélünk a tévé elszippantó hatásáról. Szerintem a tévé már lefutot­ta a maga idejét. Az embe­rek ismét közösségbe vágynak. Aktivitásuk attól függ, hogy mit tudnak nekik adni, hogy mennyiben vesszük figyelem­be az igényeiket, vágyaikat. Ami a fiatalokat illeti, rájuk inkább vonatkozik a passzivi­tás. Tíz évvel ezelőtt a fiata­lok előtti célok konkrétabbak, kézzelfoghatóbbak voltak. Óriási volt a versenyszellem, a versenyláz. Gondolok itt a seregszemlékre, kulturális versenyekre. Az utóbbi évek­ben a szakversenyek sem tudják kellőképpen megmoz­gatni az ifjúságot. Becsó Károly szerint na­gyon sok múlik a népműve­lő egyéniségén, lelkesedésén: —• Ha valaki szívvel-lélekkel végzi ezt a nehéz, de nagyon szép munkát, akkor előbb- utóbb eredményt ér el. Ám az eredmény elérése szívósságot, kitartást igényel. Becsó Károly több mint tíz éve csinálja szívvel-lélekkel, türelemmel a népművelői munkát. Alkotmányunk ünne­pén vette át a Szocialista kul­túráért kitüntetést. — vkm — Szakmunkástanulók beiskolázása Nógrádban Az új tanév kezdete előtt a szakmunkástanuló-beiskolázás helyzetéről érdeklődtünk Sal­gótarjánban, a Nógrád megyei Tanács VB munkaügyi osztá­lyán. Néhány adat az intézeti (iskolai) felvételekről. A Mü.M-intézetekbe Salgó­tarjánban, Nagybátonyban és Balassagyarmaton 900 fiatal felvételére nyílt lehetőség, 963 tanuló jelentkezett. 790-en nyertek felvételt. A MÉM-in- tézetekbe Balassagyaramaton és Salgótarjánban 120 tanulót vehettek fel, túljelentkezés volt, egy tucattal több fiatalt vettek fel. összesen — a töb­bi szakképzést is beleértve — 1300 helyre 1500 fiatal jelent­kezett, felvettek 1190-et, a többi hely még üres. A baj nem is annydra e számok kö­rül van, inkább az jelent gon­dot, hogy a beiskolázási terv annak ellenére sem realizáló­dott, hogy a jelentkezők szá­ma egyes intézetekben elérte, vagy meghaladta a keretszá­mot. Sajnos, változatlanul fennáll az a helyzet, hogy egyes szakmákban, szakmai csoportokban túljelentkezés van (autószerelő, ruházati ipar stb.), más szakmai cso­portokban pedig nagy a hiány (kohászat, gépi forgácsoló, la­katos, szerszámkészítő stb.). Erről még részletesebben is szólunk a későbbiekben. Hogyan ítéli meg tehát a szakmunkástanuló-beiskolá­zást a munkaügyi osztály ve­zetője, Nyerges János? — A beiskolázási létszámot a szükségletekhez mértük, s eszerint terveztük. Minden vállalat, szövetkezet, magán­kisiparos megtervezte a fel­vételi keretet, s ezt közölték a szakmunkásképző intézetek­kel. Ügy látjuk, hogy e válla­lati tervek túlzottak voltak, elsősorban Bzért, mert a fluk­tuációra is létszámot tervez­tek. Ezt, persze, nem lehet fi­gyelembe venni, hiszen első­sorban abból kell kiindulni, hogy csökkent az ifjúsági munkaerőforrás. Ezért ml is arányosan csökkentettük az igényeket, s úgy gondoljuk: felvételi keretszámaink így re- ílisak voltak. — Hogyan töltöttük meg ezt tartalommal? — Itt már aránytalanságok­ról kell beszélnünk. Egyes szakmacsoportokban (autósze­relő, ruházati ipar, kereskede­lem, vendéglátás) túljelentke­zés történt. A kereskedelem és vendéglátóipar szakmáiban nem új a nagyarányú túlje­lentkezés, főleg a lányok túl­jelentkezése magas. Az autó-, rádió- és tv-szerelő szakmák­ban pedig kétségkívül a „fel- kapottság” játszik igen nagy szerepet. Pedig e szakmákban olyan nagy a túlképzés, hogy az idén végzett rádió- és tv- szerelőket is csak nagy nehéz­ségek árán sikerülhet majd foglalkoztatni. A sikertelen beiskolázást egyes szakmák­ban az mutatja, hogy a mint­egy 100 üres hely azoknál a szakmáknál jelentkezik, ahol máris előre veti árnyékát a munkaerőhiány. Ezek a szak­mák Nógrádban többek közt az öntő, kovács, vas- és fém­szerkezeti lakatos. Bár egyes szakmákban részben enyhít­hető a gojid a más szakmára fel nem vett tanulók átirá­nyításával, nem oldható ez meg az öntő és kovács szak­mákban. E szakmákban a be­iskolázás nemcsak megyei, ha­nem országos gond is. Egyéb­ként, a Munkaügyi Miniszté­rium egy felmérés alapján összeállította a nehezen beis­kolázható szakmákat, a 186 szakmából eszerint 43 minő­sül nehezen beiskolázhatnak. Az e szakmákra jelentkező tanulók az eddigi juttatásokon túl. még külön kedvezmény­ben is részesülnek: a tanul­mányi ösztöndíjon felül havi 200 forint ösztöndíjkiegészítés, társadalmi tanulmányi ösz­töndíj, amely a korábbi 250 forint helyett 500 forintig ad­ható, az utolsó éves hallgatók a teljes tanévben szakmun­kásbérben foglalkoztathatók, a kollégiumban történő elhelye­zés esetén előnyben részesül­nek. Ez a lehetőség a szülők, tanulók körében nem eléggé ismert, s a munkáltatók sem propagálják eléggé. — A lányok szakmatanulá­sa hogyan alakul megyénk­ben? — Hagyományosan leány­szakma kevés van, annak el­lenére, hogy az utóbbi idő­ben sok könnyűipari üzem te­lepült a megyébe. De például a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi üzeme nem igé­nyel szakmunkást. A ruhai­pari üzemeknél is kevesebb szakmunkás kell, inkább be­tanított munkásokat foglal­koztatnak. Kicsivel mégis emelkedik a szakmát tanuló lányok száma, idén 400 körül van. Kedvezően befolyásolja a lányok szakképzését a buda- Desti Finomkötöttárugyár ba­lassagyarmati üzeme, a Nóg- rad megvei Textilipari Válla­lat, a Női Fehérneműgyár já- nosaknai üzeme stb. Idegen­kednek viszont a lányok Nóg­rádban olyan szakmáktól, amelyek másutt az országban már felkeltették az érdeklő­dést, például gépi forgácsoló, elektrolakato6, mechanikai műszerész, cipész, fogműves, sütő sto. A pályaválasztási, pályairá­nyítási munka további javítá­sára az elkövetkezendőkben is szükség lesz. Igaz, a szakkép­zés iskolai feltételei államilag biztosítottak, de ez csak a ke­ret, amelyet az iskolákkal, a munkáltatókkal együtt, közös erőfeszítéssel lehet megtölteni tartalommal, ha a munkaerő­szükségletet ki akarjuk elégí­teni. T. E. Népművészeti tárlat A Nógrád megyei Múzeu­mok Igazgatósága érdekesnek ígérkező népművészeti kiállí­tást rendez Salgótarjánban. Nógrád megye rendkívül gaz­dag népművészeti, folklorisz- tikus értékekben. E kincsek­ből, népviseletéből stb. kíván ízelítőt adni ez a tárlat, amely Salgótarján közönsége számá­ra bizonyára lehetőséget nyújt a népművészeti érté­kek közti tájékozódáshoz. A kiállítást egyébként a megyei József Attila Művelődési Köz­pontban rendezik, megnyitá­sára szeptember 12-én kerül sor. A kiállítás október 1-ig tart nyitva, s várja az érdek­lődőket. a népművészet sze­relmeseit. Rajz az elsőben Mintegy tizenöt évi szü­net után a Művelődésügyi Mi­nisztérium megbízásából má­sodik évet kezdenek a kiste- renyei általános iskolában az első osztályos rajz kísérleti oktatásból. A kísérleti ered­mények feldolgozása után or­szágosan is bevezetik maid az általános iskolák első osz­tályaiban a rajzoktatást. E kísérletnek nagy jelentősége, hogy felszínre hozza azokat a legjobb módszereket, ame­lyek alkalmasak arra, hogy e tantárgy oktatása az életkori sajátosságoknak megfelelően eredményes legyen. Ezáltal kívánják áthidalni az óvodai ábrázoló foglalkozás és a má­sodik osztályos rajzi tan terv közötti hézagot. Túl az Északi-sarkkörön (IV.) NAPNYUGTA ELŐTT A légi taxi visszafelé is si­mán leereszkedett velünk a Kemijoki öblébe. Este — azaz­hogy huszonkét órakor, har­minc fokos hőségben — meg­tanulhattam a rákevés mű­vészetét. S a gazdagon terített asztalra Ilkka asszony bort is varázsolt. Méghozzá „Magyar fehér bor” feliratú, félliteres, zöld üvegben. S mind az igénytelen külső, mind a jellegtelen íz gondol­kodásra késztetett: milyen magyar bor lehetett az, ame­lyik még azt sem érdemelte meg, hogy „nacionóléját” fel­tüntessék a címkén? Vigasztalásképp Tokaji sza­morodnival koccintottuk az éjfélt, amikor a Nap egyik fele már „megmártózott a he­gyekben.” Másnap kora reggel indult a buszom, hogy háromszáz­kilométeres 6záguldás után megérkezzek Ivalóba, ahol már „igazi lappok” élnek, „ha­misítatlan” lapp körülmények között — mondták, s elhit­tem. Fényképezőgépemet, filmfelvevőmet „beélesítettem” a várható látványra. — Odaérek még napnyugta előtt? — kérdeztem félig tré­fásan, félig komolyan baráto­mat. — Feltétlenül, hiszen itt a Lapin Kansa mai száma, amelyből megtudhatod, hosv; Helsinkiben a Nap kel 2.02- kor, nyugszik 22.49-kor. Rova­nlemiben kél 0.12-kor és nyugszik 23.58-kor. Ivalóban, Nuorganéban nem kél es nem nyugszik. Tehát napnyugta előtt még gyalog is odaérsz. S hogy a lappföldi megle­petéseim még nem merültek ki. azt hadd példázzam az Ivalói megérkezéssel: a busz­megállónál kis zöld csillagos eszperantó zászlóval a kezé­ben egy alacsony, alig 150 centiméter magas, ötven év körüli férfi „Kamarado Kátay! Sinjoro Kátay!” — kiáltozás­sal adta tudtomra, hogy en­gem var. Nooponen úr volt, aki dán eszperantistákkal érkezett Ide pisztrángozni, csak éppennem busszal, hanem légi taxival, s mert Rovanlemiben telefonon felhívta Immár közös barátun­kat, aki mellesleg most Is egy „Vikingläger”-ben felügyelő­tanár, s Ilkka asszonytól tud­ta meg, hogy — a névjegyem­ről betűzték le — egy magyar újságíró, eszperantista Indult el a reggeli busszal, ők meg­előzve engem, már szobát is foglaltak számomra, s megle­petésként itt várt. (Mikor fo­gom mindezt „visszaudvarias- kodni” nekik?) Egyszóval kész volt a prog­ram, s Immár négyesben in­dultunk el késő délután az Ivalojokire pisztrángozni. Négyszáz-hatszáz méter ma­gas hegyek, s a hegyekben — csakúgy, mint Helsinkitől Ro­vaniemiig, s onnét Ivalóig — fenyők, nyírjesek, legelők, s a legelőkön — ötven-6záz hold- nyi részek két-három méter magas deszkakerítéssel elke­rítve! — békés rénszarvas­csordák. Öriási tehenészetek. Az állatgondozók európai öl­tözékben, lovaik erős „mura­köziek”, kutyáik viszont meg­tévesztésig hasonlítanak az ausztráliai dingókhoz. A pisztrángozás számomra nem csalogató, Inkább csavar­gók a parton, nézem a német, olasz, francia, dán, holland és ki tudja még hány nemzet színeit képviselő pisztrángozó turistákat. Itt-ott, a lakókocsik árnyékában, hordozható szí­nes tévékészülék működik. Egyiken teniszmérkőzés, a másikon tánczenekar. Megint másutt csirke 6Ü1 a tábori grillsütőn. Az erdőkben nyoma sincs a tervszerű erdőgazdálkodásnak. Említem ezt Nooponen úrnak, aki átadja a horgászbotot dán barátjának, s lelkesen ma­gyarázni kezdi, hogy bár­mennyire is fejlett már a fa- és papíriparuk, még a ritkí­tással kitermelt fát sem képe­sek feldolgozni és értékesíteni, így hát irtásra, taroló műve­lésre, s korszerű új telepítés­re csak lassan kerülhet sor. őket azonban ez nem nyugta­lanítja, hiszen az ország szá­razföldi területének 71 száza­lékát erdő borítja. Mondom, szeretnék fényké­pezni őslakó lappokat. Java­solja, hogy este, ha hazame­gyünk, felkeresünk egy közeli települést. Ejfél után három órakor taxival kiszáguldtünk egy, • kisvárostól mintegy húsz ki­lométernyire fekvő település­hez. Mindössze négy házból állt, villannyal, vízzel. Né­hány asszony éppen az udva­ron teregetett. Közösen vég­zik a mosást, egy közösen vá­sárolt automata mosógéppel, öt-hat gyerek fadarabokkal, konzervesdobozokkal és mű­anyag kisautókkal játszott a sárga homokban. De fényképezésről szó sem lehetett! A település legöre­gebbje mogorván csak ezt hajtogatta: Manier! Manier!.., vagyis fizetni! fizetni!... És nem volt igénytelen. Fényképfelvételenként 100 márkát — vagyis 800 forintot! — a filmfelvételért ezer már­kát kért! Mert — okoskodott: én abból élek, hogy az újság­ban eladom az ő képeiket, ők meg abból, hogy én fényké­pezem őket. S elmondta, hogy nemégiben a filmesek két hé­tig forgattak náluk és ezerkét- szaz dollárt kaptak fejenként! Szóval az üzlet lappföldre Is eljutott már. S talán igazuk van, hiszen 4000—6000 márká­ba kerül egy kisebb motoros szán, 16—25 000 márkába egy autó. S egy kiló paradicsomért is fizetniük k,ell itt legalább 8—12 márkát, azaz 80—100 forintot. Kátay Antal (Következik: Vikingtüzek Ivalóíól Ylivieskaig.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom