Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-24 / 199. szám

Mi lesz, ha összedől ? Híd vagy Luca széke ? Semmi sem tart örökké. A bált más megoldást keresni, jön a néhány hetes munka. Kazár patak hídja sem, amely Egy acélszerkezetet szerettek Egy évig jártak lépésben a Rákóczi-telepet köti össze Kis- volna vásárolni, de a szállí- gépkocsik a veszélyes hídon, terenyével. Az idő vasfoga tás olyan bonyolult volt, hogy ami, ha beszakad, ezer em- megrágta. A padlata kopog, tervüktől elálltak, Így újra bért vág el a községtől. Er- nyikorog, ha egy teherautó — csak a költségvetési üzem ál- re az ezer emberre kellett, lépésben — ráereszkedik. A tál készítendő híd maradt volna gondolnia a költségve- korlátok dőlnek, itt-ott rozs- megoldásnak. Közben külön- tési üzemnek, hiszen ez itt a dás szegfejek állnak ki a fá- féle adminisztratív bonyodal- meghatározó. Nem lett volna bóL Kockázatos nagyobb te- mák is jelentkezhettek, mert szabad ennyit késni. Talán herrel ráhajtani, de mégis a hídépítés munkálatai to- nem is mindig objektív aka- kell. hiszen az egyetlen híd, vább szüneteltek. Az elmúlt dályok jöttek közbe. Amikor amelyen át járművel meg le- héten egyeztető tárgyalás folyt — még 1971-ben — a munka hét közelíteni Kisterenyéről a a községi tanács és a beruhá- anyaghiány miatt állt. a szö- telepet. Mióta a gyalogoshíd a z° vállalat képviselői között, vetkezet elnöke járt utána, patakba szakadt, erre járnak melynek eredményeképpen hogy az erdőgazdaságtól meg- az emberek. hamarosan hozzáfognak a kaphassák a szükséges rönkö­...... - 1Q71 munkához, s a híd valószínű- két. A vállalat azonban nem A Községi tanacs meg 1971- jeg j^gz lesz egy hónapon be- ment el az erdőgazdasághoz. A hidat hamarosan megépí­tik. de az esetből a nem árt emberekről van szó — gáspár — ben elhatározta, hogy felújít- ja a megrongált alkotmányt. Akadt rá pénze is ezért fel- Pontosan egyév telt el az- a következtetéseket, kérte a megyei tanacs utfenn- óta hogy a hidjavitas szoba Nem hidakról utakról hanem tartó koltsegvetesi üzemet, került. Ennyi kellett ahhoz, mely abban az évben már két hogy a különféle szervezése- hidat épített a községnek, ken keresztülfutva elkészül- hogy csinálná meg ezt is. Egy füst alatt néhány út rendbe hozását is megrendelték. Szep­temberben megtörtént a te­repfelmérés. Az útjavításhoz ki is hordták az anyagot, de azóta nem történt semmi. Azaz, az utak még kátyúsab- bak lettek, a pormentesítés hiányában sárosak, iszaposak, s a híd, ha lehet, még rozo­gább. Miután 1972-ben még min­dig ez volt a helyzet, a köz­ségi tanács megbízta a Nóg- rád megyei Beruházási Válla­latot az építkezés lebonyolí­tásával. A Beruházási Vállalat szintén a költségvetési üzemet bízta meg, ahol állítólag el is készültek a híd alkatrészei. Közben azonban —, hiszen szeptembertől több mint fél év eltelt — a Kisterenyei nagyközségi Tanács megpró­ORSZÁGOS ÜGY III. Ki látja hasznát? MEGBESZÉLTÜK TEHÁT, hogy a magyar szarvasmarha-tenyésztés csökkenő irányzatát meg kell fordítani. Ezt a célt szolgálja a jú­lius végén nyilvánosságra került kormány- határozat. Ennek szellemében fejlesztjük az állományt, külön szakosítjuk a gazdaságokat tej-, illetve hústermelésre. Célunk, hogy fo­kozzuk a hazai tej- és tejtermékfogyasztást, feleslegessé tegyük a vaj importot, viszont több marhahúst értékesítsünk jó áron a nyugati piacokon. A kormányhatározat le­hetővé teszi, hogy az eddig ráfizetéses, vagy csupán minimális haszonnal járó szarvasmarha-tenyésztés a jövőben legalább annyi hasznot hozzon, mint most a sertés. Az áremelés, illetve a különböző állami juttatások százmillió forintokkal emelik a szarvasmarha-tenyésztő nagy gazdaságok, vagy kisemberek bevételeit. Kifizetődő lesz tehát ezzel az üzemággal foglalkozni. De miből fizetjük ezeket a százmilliókat? A magyar népgazdaság működésének és fejlődésének arányait törvényerejű ötéves tervek írják elő. Ezekben megtervezzük az életszínvonalat; tehát a lakossághoz jutó pénzjövedelmeket és az ezek fedezetéül szol­gáló árualapokat is. A kormány úgy találta, hogy ha a szarvasmarha-tenyésztés fellendí­téséhez szükséges összeget túlnyomórészt az állami költségvetésből fedeznék, akkor a me­zőgazdasági üzemek jövedelme meghaladná a tervezett színvonalat, tehát 6ok áttétellel bár, de a,,forint szilárdsága kerülne veszély­be. Ezgrt 'úgy döntöttek, hogy a fedezet négyötöd részét a mezőgazdaságnak saját erejéből kell kigazdálkodni, csupán az egy­ötöd részt — mintegy 500 millió forintot — adja a költségvetés, az állam. A mérleg még így is a parasztság javára billen, de nem egyértelműen, és nem mindenütt. A juttatásokat tehát „ellentételezik”. Mi­ből áll ez? Közismert, hogy az ipari árak évek óta lassan, de szívósan emelkednek, ez már ma­ga is egyike az ellentételeknek. Lesznek azonban konkrétabb intézkedések is. A fsz-ek által fizetett SZTK-járulékot például egységesen 10 százalékra emelik. A mesterséges termékenyítés és a törzs­könyvezés a jövőben nem lesz ingyenes, te­hát ez a gazdaságoknak kiadást jelent. Az idén október elsejével hét százalékkal fel­emelik a fehérjetakarmányok és 36 száza­lékkal a takarmány tej por árát. Tíz forinttal emelkedik a kisteríyésztőknek juttatott tápok forgalmazási költsége i6. Ezek olyan téte­lek, amelyek főleg az állattenyésztésre vo­natkoznak, tehát a megkapott többletbevétel­ből valamit vissza kell adni. MINDENKIT ÉRINT viszont az az intéz­kedés, hogy a nagyüzemek aranykorona alapján számított földadóját 15 százalékkal, a termelőszövetkezetek jövedelemadóját 27 százalékkal, a mezőgazdasági lakosság jöve­delemadóját pedig 30 százalékkal emelik fel. Ezek lesznek a nyomós tételek, amelyek * szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére jutta­tott súlyos összegeket „ellentételezik”. Nem szakemberek részére ez így kevéssé érthető. Próbáljunk egyszerűbben beszélni. A kormányhatározat egyértelműen előnyös lesz azoknak az úgynevezett „gyenge” tsz- eknek, amelyek adottságai a szarvasmarha­tenyésztésre egyébként alkalmasak. Ha ugyanis ezek komolyan foglalkoznak a te­nyésztés fellendítésével, akkor bevételeik lé­nyegesen növekednek. Viszont ők gyenge termőképességű földjeik után adót továbbra is keveset fizetnek, tehát a terheknek kisebb részét viselik Nekik tehát egyértelműen ér­demes fokozni a szarvasmarha-tenyésztést. Előnyt jelent a kormányhatározat azoknak a gazdaságoknak is, amelyeknek üresen álló férőhelyeik vannak. Ök ugyanis minden újonnan beállított tehén után 20 ezer forint támogatást kapnak. Könnyen és ügyesen használhatja ki a le­hetőségeket a kisember is. A falusi portón ugyanis ott áll az istálló, többnyire megvan . minden szükséges felszerelés. Az idén, de­cember 31-ig még jár az üszőbeállítás után a nyolcezer forint, azután pedig évenként minden tehén után az 1500 forint. A kisem­ber is megkapja a felemelt árakat. Viszont mivel nála a beruházás minimális, nyugod­tan számolhat az önkölitségarányos 15 száza­lékos tiszta haszonnal. Ez nem kevés, külö­nösen, ha arra gondolunk, hogy a saját mun­kájának bére még a 15 százalékon felül je­lentkezik. Nehezebb a helyzet a szarvasmarha-te­nyésztéssel csak mellékesen foglalkozó üze­meknél és kedvező adottságok között műkö­dő jó gazdaságoknál. Aki ugyanis kevés szarvasmarhát tart, az a juttatásokból is ke­véssé részesül. Viszont a jó, tehát sokat termelő gazdaságoknál, jó földeken a föld­adó és a jövedelemadó emelése igen érzé­keny tétel lehet. Esetleg negatív irányba billentheti a mérleget. A nem paraszti, nem mezőgazdasági köz­véleménynek a bejelentett intézkedések mi­att tehát nincs oka felzúdulásra. Továbbra 6em fenyeget az a veszély, hogy a paraszt­nak a „bőre alatt is pénz lesz”. A küszködő gazdaságok joggal várhatják, hogy most egy kis „különbözeti földjáradékot” átcsoportosít hozzájuk az állam A kisemberek, ha szeret­nek és akarnak tehénnel foglalkozni, most hasznát láthatják. A jó gazdaságoknak pe­dig nagyon alapos számvetést kell készíteni, hogy végül ők is a nyertesek oldalán ma­radhassanak. AZ ÖSSZCÉL, az országos ügy pedig, hogy mindenki, akinek valami köze is van hozzá az előre vezető utat keresse, azon fáradoz­zék, hogy a kormányhatározatot megvalósít­suk, megoldjuk mezőgazdasági termelésünk egyetlen igazán nagy problémáját. Föideáki Béla a Duna kanyarban Közös rendezvényre jöttek össze a napokban az egyhá- zasdengelegi és a sziráki KISZ-esek. Szirákon előbb kispuska-lövészversenyben mérték össze ügyességüket és gyakorlottságukat a fiatalok, majd a halastónál játékos ve­télkedőkkel szórakoztak. A Sziráki Állami Gazdaság KISZ-szervezetében egyébként is zajlik az élet nyáron. Az alapszervezet fiataljai kétna- oos kirándulást rendeztek, az útvonal: Esztergom—Visegrád volt. S. hogy miből futotta ne­kik a túrára? Egyszerű! Tár­sadalmi munkát vállaltak, egy teljes napig komlót szed­tek. Így a 33 tagú alapszer­vezet majdnem minden tagja beülhetett az állami gazdaság autóbuszába, hogy a Duna­kanyar csodászép tájaiban gyönyörködhessék. A vese tők munkaköri kötelessége A brigádok iöbbsrgc teljesítette ígéretét Termelésszervezés az építőiparban A nógrádi szakszervezeti szénbányák bizottsága legutóbb értékelte a szocia­lista munkaverseny, illetve a brigádmozgalom helyzetét. Többek között megállapítot­ták, Hogy a legutóbb készí­tett munkaverseny-szabály- zat kedvezően hatott. Ebben ugyanis megfogalmazták, hogy a munka verseny fel­tételeinek, biztosítása, szer­vezése és ösztönzése, a gaz­dasági irányító munka szer­ves része, tehát a vezetők munkaköri kötelessége. En­nek hatására az idén a szo­cialista brigádok minden eddiginél több segítséget kaptak az éves felajánlások megfogalmazásához. Több esetben a vezetők módosí­tásra tettek javaslatot, egy­részt a feltételek biztosítá­sához mérten, másrészt a felajánlások szintjének emelése érdekében. A vállalat első félévi eredményéről a következők­ben lehet beszámolni. A széntermelés vesztesége a tervezetthez viszonyítva csaknem 8 millió forinttal növekedett. A kiegészítő te­vékenység eredménye — te­hát _ nyeresége — viszont több mint 5 millió 300 ezer forinttal növekedett. Saj­nos, ezenkívül az egyéb bevételek és kiadások ered­ménye is több mint 2 mil­lió forinttal romlott. Az eredményromlásban jelen­tős része volt annak, hogy már az első negyedévben a vállalat széntermelését kor­látozni kellett. A kitermelt szenet sem tudták úgy érté­kesíteni, ahogy azt tervez­ték. Még a legjobb minősé­gű kányási durva szenet is le kellett törni, és azt jóval olcsóbban, csak az erőmű­veknek tudták eladni. Bár a vállalatnál nem si­került a terveket maradék­talanul megvalósítani, a szocialista brigádok túlnyo­mó többsége vállalásainak időarányos részét teljesítet­te. A ménkesi, a szorospa­taki és a tiribesi aknaüze­meknél, a gépüzemnél és a tervező irodánál valamennyi brigád teljesítette féléves időarányos felajánlását. Ká- nyáson 17, a fuvarozási irodánál 5, az építési üzem­nél 16. a földtani irodánál pedig 3 brigád csak részben tett eleget ígéretének. Az elmaradás a legtöbb helyen nem a brigádokon múlott, hanem a munkafeltételeken. Tekintettel arra, hogy még jó néhány hónap rendelke­zésre áll, így mindenütt pó­tolhatók az elmaradások. Az értékelés azt is meg­állapította, hogy az utóbbi időben a szocialista brigá­dok műszaki patronálásában is van fejlődés. A patroná­lok rendszeresebben részt vesznek a brigádok életé­ben, több segítséget adnak a munkájukhoz és bátrab­ban mondanak véleményt, ha hibát észlelnek. Az is igaz viszont, hogy igényt tartanak erre a brgiádok, és ahol a patronálok mun­káját nem tartják megfele­lőnek, ott a megbeszélése­ken nyilvánosan megbírál­ják őket. Javult a verseny nyilvá­nossága is. Ebből is kide­rül. hogy a gazdasági, mű­szaki vezetés felelőssége nö­vekedett, Változatlanul jó a versenynyilvánosság a nagy- bátonyi gépüzemnél és so­kat javult Szorospatakon és a kányási aknaüzemnél is. A munkaverseny-mozga- lom további fejlesztése ér­dekében meghatározták a legfontosabb feladatokat. Szükségesnek tartják a bri,- gádvezetők továbbképzésé­nek megszervezését. Javíta­ni akarják a verseny nyil­vántartását, a rendszeresí­tett szocialista brigádigazol­ványok pontos kitöltését. Ez azért is fontos, mert egy- egy brigádtag több éves munkáját lehet értékelni a nyilvántartásokból. Java­solja a szakszervezeti bi­zottság az üzemvezetőségek­nek, hogy év végéig készít­sék el a felmérést a brigád­tagok iskolai végzettségéről, és ennek alapján szervez­zék meg a szükséges okta­tást. Közeleg a bányásznap, és ez jó alkalom arra, hogy a hagyományoknak megfele­lően fokozódjék a verseny- szellem. A vállalat egész területén szükség van a termelés javítására. A célok, feladatok, most már min­denki előtt ismertek, és a szénigények is egyre na­gyobbak lesznek. Tennivaló tehát bőven van. A munka- és üzemszer­vezés fejlesztését szorgalma­zó kormányhatározatnak megfelelően az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­um intézkedett arról, hogy a tárca központi termelésszer­vezési intézménye, az Épí­tésgazdasági és Szervezési Intézet messzemenő segítsé­get nyújthasson az építő- és épitőanyagipari vállalatok munkaszervezésének korsze­rűsítésében. A minisztérium megbízására az inézet részt vett az építésügyi ágazat szervezési irányelveinek ki­dolgozásában és számos el­méleti, módszertani és gya­korlati témában végez kuta­tásokat. Az eddigi tapasztalatok gyakorlati hasznosítása érde­kében az intézet szervezési tanácsadó szolgálatot alakí­tott. Az intézeti tanácsadók részt vesznek a vállalatok középtávú és éves munka- és üzemszervezés-fejlesztési terveinek elkészítésében, a megvalósított újabb szerve­zési módszerek eredményei­nek értékelésében és a fej­lesztési tervek ellenőrzé­sében is. Többek között a Középületépítő Vállalatnál a könnyűszerkezetes és a zsa- luzatos építés termelésprog- ramozásának szervezési min­táit készítik elő. Ezeket a szervezési mintákat majd az ágazat valamennyi vállalata eredményesen hasznosíthatja a két korszerű építési mód­szer elterjesztésében. Az épí­tőanyagok gazdaságosabb fu­varozását támogatják az in­tézet szervezői az Építőipa­ri Szállítási Vállalat buda­pesti központjában és vidéki üzemegységeinél egyaránt. Jó víz az olajvárosnak Hatalmas lepárló berendezés hamarosan eléri a Kaszpi- kezdte meg működését Krasz- tenger partján fekvő várost, novodszkban, amely naponta Ez a kiterjedt terület rendkí- sok ezer liter ivóvizet ad az vül szegény természetes édes- olajváros munkásainak. A vízforrásban, s ez hátráltatta szovjet Közép-Ázsia e terüle­tének vízellátási problémáját véglegesen majd csak a Ka- rakumi-csatorna oldja meg. amely már 850 km-re beha­tolt a forró pusztaságba ée eddig az ipar fejlődését. Most gyorsan épülnek az olaj- é6 gázfeldolgozó ipartelepek, ve­gyigyárak és a meghódított területeken települések ala­kulnak. NÖGRAD - 1972. augusztus 24., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom