Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-17 / 193. szám

Nyár a művelődési házban Nagybárkányi pillanatok „A doktort már nagyon várjuk..." Csoport itthon és külföldön Azt mondják, hogy a nyár a művelődési házakban „ubor­kaszezont” jelent. A szólás­mondás ezúttal a szécsényi művelődési központ esetében nem áll, mert gazdag és moz­galmas az augusztusi prog­ram. Mindjárt a hónap elején, „Ha jó a kedved, gyere játssz velünk” címmel nagyszabású vidám terem- és szabadtéri játékversenyt rendeztek a szé­csényi gyerekek számára. De a szünidőző iskolások részére még egy forgatókönyv lapul öze László művelődésotthon igazgató fiókjában. Ennek is hasonló a címe, azzal a kü­lönbséggel, hogy itt a verse­nyezz velünk! felszólítás sze­repel. Tehát a teljes cím, „Ha jó a kedved, versenyezz velünk!” — árulkodik a fedőlap. és éti er ént Javában dolgoznak a holló­kői turistaház építésén. Egy régi palócházat alakítanak ál erre a célra, ahol huszonnyolc vendéget tudnak elhelyezni. A több százezer forintos költ­séggel épülő és már nagyon várt turistaházat a tervek szerint jövőre adják át. Emel­lett elkezdődik még ebben az évben egy eszpresszó és étte­rem kialakítása, ugyancsak régi palócházakból. A turista- szálló, a „presszó” és az ét­terem Hollókőn az idegenfor­galom fellendítését szolgálja. Szovjet—kubai koprodukciós film A Krím-félszigeten befejez­ték „A fej nélküli lovas” cí­mű szovjet—kubai koproduk­ciós film külső jeleneteinek forgatását. A film rendezője a szovjet Vlagyimir Vajnstok. A film szereplői között van Ljudmila Szaveljeva, Oleg Vidov, Ivan Petrov — a moszkvai Nagy Színház mű­vésze, akinek ez az első film­szerepe — a kubai Eslinda Nunez, Henrike Santisteban, Rolando Diaz. A film kísérő­zenéjét a két ország zeneszer­zői komponálták. „Azt szeretnénk — mondta Ljudmila Szaveljeva, a TASZSZ tudósítójának —, ha a nézőket megragadná a film hőseinek bátorsága és a cse­lekmény drámaisága, ha ez a film felnőtteknek és fiatalok­nak egyaránt örömet szerez­ne.” Dózsa■ emlékünnep Az alkotmányünnep kereté­ben műsort adnak a nagybá- tonyi falusi Petőfi Kultúrott­hon színjátszói. A Dózsa-em- lékünnepre augusztus 19-én, szombaton este 7 órai kezdet­tel kerül sor. Az előadást, amelyet rendkívüli érdeklődés előz meg Nagybátonyban, Dubrovszky Vilmos rendezte. Az érdeklődés érthető, mert Nagybátonyban szeretik a színházat, az irodalmat, s nyilvánvalóan örülnek az amatőr színjátszás újraéledé­sének. Évadkezdés a Dérynénél Az Állami Déryné Színház holnap, augusztus 18-án kez­di meg idei új évadját, amely a színház működésének hu­szonkettedik esztendeje lesz. Ez az év Déryné, Széppataki Rózának, a színház névadójá­nak centenáriuma is. Ebből az alkalomból újítják föl Szigligeti Ede: Liliomfi című vígjátékát. ősbemutatóként kerül ■ színre Végh Antal Bol­dogságkeresők című drámája. 4 NÓGRÁD - 1972. Az igazgató még azt is el­mondta, hogy augusztus 31-én, a szünet utolsó napján, iskolai bemelegítésképpen szellemi vetélkedőt rendeznek. De ez még nem minden. Ugyanis hetente egyszer, szer­dai napon ingyenes filmvetí­tés várja az érdeklődő gyere­keket. Augusztus 13-án a nógrádi nemzetiségi találkozón vett részt a művészeti csoport, szép sikerrel. Ezzel még nin­csen vége a fellépéseknek, mert augusztus 20-án Szé- csényben, majd Balassagyar­maton lépnek fel a szécsényi művelődési központ művészeti csoportja és szólistái. Remél­hetőleg itt is sok tapsot kap­nak. A beatkedvelőkről sem fe­ledkeztek meg, mert Szé- csényben fellép egy beat- együttes is. A Déryné Színház pedig augusztus 21-én örsi Ferenc—Schökk Ottó—Fülöp Kálmán „Princ, a civil” cím­mel zenés vígjátékot mutat be, ezzel kezdi az új évadot. Külön­féle külföldi szereplés is van a programban. A művészeti cso­portok és szólisták augusztus 26—27-én Csehszlovákiába utaznak, kokavai meghívás­nak tesznek eleget. Hozzátartozik a nyárhoz, hogy a fiatalok kedvenc szó­rakozóhelye, a művelődési ház klubhelyisége minden nap es­te 10-ig nyitva van. A volt sörkertben pedig hetente egy­szer, kedden ingyenes filmve­títést tartanak. Szenográdi Ferenc Nagybárkány, Kisbárkány, Sámsonháza, Luciáivá, Márk- háza. Még elsorolni is sok, de ennyi község tartozik a Nagybárkányi közös községi Tanácshoz. Hegyes-dombos vidék, közöttük kanyarog jobbra-balra az út. Az egyik ház előtti kispa- don, egy nagy fa hűvösében fekete fejkendős nénike üldö­gél. — Tudja lelkem, valamikor azt mondták, hogy itt van a világ vége. Ma meg? Nézze ezeket a szép házakat. Való­ságos palotákat építenek. Nemcsak itt Nagybárkány- ban, hanem a többi faluban is. De miért ne tegyék, ha módjuk van hozzá. Nekünk valamikor nem tellett, de a mostani fiatalok már mások. Ha van tehetség, legyen szép házuk is. * A vegyesbolt délelőtt fél tízkor éppen csukni készül. Ilyenkor, nyáridőben reggel korán nyitnak, fél tízkor zár­nak, aztán délutántól estig ismét nyitva van. A boltveze­tő Molnár Károly, a segítség: a felesége. — Nagy a forgalom, — summázza a délelőttöt a bolt­vezető. — Most meg különö­sen nagy. Sok az idegen a fa­luban, persze, hogy vásárol­nak. A vegyesboltban, nevéhez híven, valóban minden meg­található. Edényektől kezdve egészen ruhaanyagokig, por­celáncsészékig. — Még zöldségfélét U tar­tunk. Paprika. paradicsom most is van, délután szőlő is jön. De legbüszkébb arra va­gyok, hogy az én boltomban még harisnyanadrág is kap­ható. '¥ A bolttal szemben a ta­nácsháza. Éppen nagytakarí­tást tartottak. Egy asszonyka szorgalmasan fényesítette az ablakokat. A tanácselnök Lucfalván járt, de bent ta­láltuk Papp Zoltánná pénz­ügyi csoportvezetőt. Tőle kér­deztük meg, mi újság Nagy- bárkányban, no és természe­tesen a többi társközségben tudhatta volna, hogy nem akart kimenni az USA-ba. Nem beszélt vele, tehát más­tól tudta, illetve csak felté­telezte, hogy • nem akart ki­menni: Utólag tudta meg: De most nem is ez a leg­lényegesebb, hanem a néme­tek sem tudtak arról, hogy nem fogadja el az ajánlatot. Ezért kellett hát apádnak el­tűnnie. Ez most már egészen biztos. Az indok teljesen vi­lágos. Nem akarták, hogy Amerikába kerüljön. — Jó, rendben van. És ak­kor mi történt? Szeretném már, ha világosabban beszél­nél. — A te apádat meggyilkol­ták! — Hazudsz! — kiáltotta Szászné kivörösödve, de sze­mébe rémület költözött. Ér­telmetlenül bámult férjére. Határozottan dühös volt rá. Miért keveri megint apja dolgait az életükbe. — Előre megfontolt szán­dékkal, jó előre kitervelve gyilkolták meg Balátai Je­nőt, édesapádat a Kaszinó utcai lakás fürdőszobájában. Éváról egyszeriben lehul­lott a magabiztosság álarca. Arca, nézése ezerféle tartal­mat fejezett ki, de ezek kö­zül egy sem mutatott együtt­érzést férjével. Azt a fel- tételezést, hogy apja áldozat volt, nem hitte el Dániel­nek. — Blöffölsz — mondta megvetően. — Mindig is sze­retted meghökkenteni az em­bereket. Miért ölték volna meg az apámat, és kik ölték volna meg? Erre válaszolj! — A nagyanyád közremű­ködésével a Gestapo, ponto­sabban Alfred Frich csoport­ja. A titok nyitja Ehrenbur- gi Bayer Olgánál, a nagy­anyádnál van. — Megőrültél? — szisszent fel az asszony. — Nem. Sőt. ma éjjeltől végre nagyon is tisztán lá­tok. És most te adtad a kezembe az utolsó, még hi­ányzó bizonyítékot; Flessbur- ger ajánlatát. Talán nem le­pődsz meg, ha közlöm veled, — Újság? Az mindig akad. Most a legnagyobb , dolog, hogy befejezéséhez közeledik éppen a nagybárkányi fogor­vosi rendelő építése. Már na­gyon várjuk az új doktort, lesz munkája bőven az biz­tos. A fogorvosi rendelő való­ban nagyon szép, már telje­sen elkészült, az utolsó simí­tásokon dolgoznak. — Azokat a hibákat javít-, ják ki, amelyeket a Beruhá­zási Vállalat kifogásolt. Nem nagy dolgok, de mégis fon­tosak. A nagybárkányi fogorvosi rendelő ünnepélyes átadását augusztus 20-ra tervezi a ta­nács. Nagy előbbrelépést je­lent ez, mert öt községet lát el az itteni fogorvos, lénye­gében az egész Kis-Zagyva völgyét. — Ha minden jól megy — és miért ne menne jól — szeptember elsején: megkez­dődik a rendelés. Már a fel­szerelést vásárolják. Ha már az orvosnál tar­tunk, Papp Zoltánná külön megemlíti a lucfalval orvosi tanácsadót. Nagyon örülünk neki, most kaptunk húszezer forintot a felszerelésére. Üresen állt a tanácsadó, most vettünk bú­torokat, sterilizáló és egyéb műszereket. Sámsonházán meg százöt­venezer forintot költenek a Rákóczi út javítására, ami bi­zony nasyon rossz állapotban volt. Kátyú znak, portalaníta- nak a sámsonháziak nagy megelégedésére. Augusztus 20-án avatja fel az erdőkürti pártszervezet ve­zetősége, a községi közös ta­nács és a Hazafias Népfront községi vezetősége az új klub­könyvtárat és párthelyiséget. Ez alkalommal rendezi meg első bemutatkozó kiállítását a Lovász József Pásztói járási Művelődési Központ képző­a nagyanyád túlságosan rég­óta, 1934 óta ismeri Alfred Flessburgert, a kölni gyógy­szerészt, bár már abban is kételkedem, hogy gyógysze­rész-e egyáltalán. Egyébként táviratoztam Pestre. Itt a vá­lasz : Magyarországon Alfred Flessburger nevű diplomata, export-import üzletkötő vagy ügynök, de még ilyen nevű tisztviselő sem dolgozott a harmincas évek közepén és végén. A cég, amit a gyógy­szerész, mint munkahelyet megjelölt, nem létezett Flessburger úr tehát egé­szen biztos, hogy nem mon­dott igazat. De más takar- gatnivalója is lehet. Kétszer sikerült kihallgatnom nagy­anyádat és az állítólagos pa­tikust, akit csak per Frischnek szólított. Legutóbb, alig tíz perccel ezelőtt. — Te hallgatózol? Fuj, de undorító. — Igazán? — kérdezte kö­nyörtelenül Dániel. — És az nem undorító, hogy nagy­anyád túlságosan is érdekel­ve volt a bauxitügyben, és részes apád balsorsában? Most nagyon finoman fejeztem ki magam. — örült vagy! örült vagy! — kiáltotta Éva és elállta a férfi útját, aki fel-alá jár­kált a parketten. Az ajtón ebben a pillanatban erélye­sen kopogtak: Szász hirte­len az ajtóhoz lépett, kinyi­totta. Az éjszakai portás ko­mor arccal meredt rá. — Kérem önöket jöjjenek velem: A madáme rosszul van. Éva felsikoltott. Szász nem tudta elég gyorsan azonosí­tani a „madgmot” Dédivel. Tétován álldogált a férfi előtt, aztán észbe kapott. Persze, a Dédi. — Megyünk, csak magunk­ra kapunk valamit. — Be­csukta az ajtót, majd gyor­san kinyitotta, s a távozó férfi után sietett. Megfogta a vállát­— Az orvost értesítették? — Igen, uram. Az egyik városi orvos látja el a szál­ló vendégeit. Itt lakik a kö­Persze, akad emellett má* munka is. A mostani nyári hetek idején hozzák rendbe az iskolákat, óvodákat. A tanácshoz tartozó valamennyi községben festettek, javítot­tak, csinosították a tanterme­ket. Lucfalván még az ajtók­ra, ablakokra, csatornázásra is gondolni kellett. Hetven— nyolcvanezer forint az az ösz- szeg, amit a tanács az isko­lákra költött. Lucfalván és Sámsonházán pedig az óvo­dát is rendbetették, ami újabb tizenkétezer forintot jelent. ★ Mielőtt tovább indulunk, még bemegyünk a tanács nagytermébe. Papp Zoltánná büszkén újságolja, hogy ez a terem, amely egyúttal házas­ságkötő terem is lesz, telje­sen megújul. Negyvenezer fo­rintot költenek a berende­zésre. Modem székek, aszta­lok, szőnyegek, zenegép, sőt még elválasztó függöny is került a terembe. A berendez­kedést már most, a közeli napokban elkezdik, úgy, hogy szeptemberben megújult, szép házasságkötő teremben tartják az esküvőket. Elköszönünk Papp Zoltán- nétól. aki visszaül íróasztala mellé, papírjai és számadásai közé. Tizenöt éve dolgozik a tanácsnál, éppen most kapja meg a törzsgárda ezüstjel­vényét. — Otyan dolog ez, amit csak szívvel-lélekkel érde­mes csinálni. Ha az ember egyszer belekezdett, hát ne hagyja abba... Csata! Erzsébet művészeti köre. A kiállításon Dönti László, Kádár Jóasefné, Leszenszki László, Nógrádi Andor, Öváry János, Perényi Anna, Simon Imre, Szabó Áron, Szappan János, Takács Imre, Zeke József, Zomborj Béla és Vida László művei szerepelnek. zelben. Nemsokára megérke­zik. — Köszönöm — mondta Szász és visszament a szobá­jába. _ öltözzél fel! — szólt Évára, de az asszony már kapkodta ruháit a szék­ről. És amíg remegő kézzel magára húzta őket, gondo­latai egy nyomasztó, ször­nyű álom egymást követő mozznataihoz hasonlítottak. — Mintha nem lennék eszemnél, mintha nem len­nék eszemnél — suttogta ma­ga elé. Szásznak a bárónő állapot­változása okozta most a leg­nagyobb gondot. Mi történ­hetett? ... Az öregasszony gyomra rossz volt már na­pok óta, panaszkodott a gyom­rára, de ez nem hoz iVyea hirtelen állapotváltozást. /Bár, ami az életkorát illeti? ... Az ampulla — jutott eszébe: — Hátha Flessburger abból adott be neki? — Szász a zsebébe kotort, és elővette az üveg­fiolát, majd gyorsan tárcájá­ba tette. — Menjünk — Éva meg­ragadta a karját. — Gyere már! A bárónő ijesztően nézett ki. Egyik szeme teljesen nyit­va, tágult pupillával, mere­ven bámult a mennyezetre, a másik szeme félig csukva, mintha folyton kacsintani akarna. Sovány arcán a lila kvarclámpa égés helye is megfakult, majdnem eltűnt. Csontos kezével a paplan szé­lét markolta. Nem látszott, hogy szenvedne, inkább mint­ha valamiféle kábulatban len­ne. Éva kétségbeesetten hajolt nagyanyja ágya fölé: — Dédi! Drága Dédikém! Mi történt veled? Mitől?... A bárónő arcáról semmit sem lehetett leolvasni, be­széd közben is mozdulatlanul maradt. Nem nézett rájuk. Halkan, erőtlenül beszélt. Annyit mondott, hogy az es­te megfürdött és lefeküdt. Arra ébredt, hogy elzsibbad­tak a végtagjai. (Folytatjulti A VÁROS Salgótarján város az idén ünnepli várossá nyilvánításá­nak ötvenedik évfordulóját. Az ünneplésen túl a jubileumi évforduló alkalmat nyújt arra is, hogy elgondolkodjunk a városteremtés folyamatán. Minden városnak meg kell küzdenie olyan kérdésekkel, amelyek Salgótarjánban is feltorlódnak, amikor a város la­kója szűkebb hazáját formálja, többet és szebbet akar. A kérdések közösek: mi tesz egy várost várossá? A hagyo­mány és a jelen szerepe? Az urbanizáció gondjai? A mű­veltség- és a kultúrateremtés? Kik és miért kötődnek a városhoz? Mit jelent a város szeretete, a ragaszkodás a vá­roshoz? A jubileum alkalmából a salgótarjáni városi KlSZ-bí- zottság, a KISZ-alapszervezetek és az ifjúsági klubok ré­szére kötött témájú klubfoglalkozás tervezésére és bemuta­tására pályázatot hirdetett. A pályázat címe: A város. A téma csak részben kötött, amennyiben a városformá­lódáshoz kell kapcsolódnia. A feldolgozás formáit a pályá­zók maguk választhatják meg. Dönthetnek irodalmi szín­pad, történelmi visszapillantás, kerekasztal-beszélgetés, vita mellett és természetesen kereshetnek új megoldásokat, újsze­rű formákat is. A pályázaton természetesen azok az alap­szervezetek is részt vehetnek, amelyeknek nincs ifjúsági klubjuk. A benevezés határideje október 15., a bemutató foglal­kozások pedig október, november hónapban bonyolódnak le. A legjobbak magnetofon, lemezjátszó, táskarádió és ok­levél jutalomban részesülnek. SZUTS DÉNES: Öngyilkosán ? i4 Kaszinó utcában 31. Szász megragadta felesége karját és a magnóhoz húzta. Megnyomta az indítót. — Hallgasd! .. — Kedves Pávai Vájná professzor úr. Mikor kapta ön Abzinger Gyulától ezt a levelet ? — Március hetedikén fel­hívott telefonon. „Ferikém, képzeld, nem akarok hinni a szememnek Jenő meghalt, öngyilkos lett. Azt hittem, kiesik a kezemből a telefon- kagyló. Térdem megrogyott. Most küldtem pedig el ne­ked egy levelet, éppen Jenő­vel való beszélgetésemről” — mondta Abzinger. „Ferikém, vigyázz erre a levélre, mert én nagyon sötét dolgokat lá­tok Jenő halála körül”. — Köszönöm, professzor úr. Kérem, olvassa fel a levél tartalmát, ha nem adhatja ide még nekem sem. — Ezt megőrzőm, mert... Szóval, így szól a levél: „Fe­rikém, képzeld, tegnap reggel lélekszakadva fut fel hozzám a hivatalomba Balátai Jenő...” Gyula valami óriási dolog történt. Az amerikaiak azt akarják...” Ehhez most hoz­zá kell tennem, pár nappal ezelőtt felkeresett Jenő, és mutatott egy levelet, amely­ben őt valami Mr. Woord- worth, az Egyesült Államok alumíniumkonszernjének al­igazgatója, találkára hívja meg a Gellért Szálló éttermé­be. Mr. Woodworth egy tol­mács segítségével, aki a kö­vetségről ment oda, azt kö­zölte Jenővel: „Uram bizto­síthatom, nagyon nagyra ér­tékeljük az ön csaknem két­augusztus 17„ csütörtök j évtizedes munkásságát. Tu­dunk felfedezéseiről, szakdol­gozatairól, memorandumairól. Kitűnő geológusnak tartjuk, ön itt Magyarországon már nem dolgozhat... Ön kulcs volt. Ezzel nyitották ki a kasszát, és a kulcsot eldob­ták ... Uram, jöjjön ki az Államokba. Tisztességes ösz- szeget, jó életet, megbecsü­lést ajánlunk önnek... satöbbi, satöbbi... Jenő azt mondja, majdnem elájult. Nem is kép­zelte volna, hogy ő érte a külföld nyújtsa kezét, ami­kor itt, a saját hazájában be­tevő falatja is alig van. Az­tán Balátai, amilyen gyorsan berobbant hozzám, olyan gyorsan lohadt le az; öröme. — Nem megyek ki, Gyula — mondta nekem, — nem megyek, mert magyar mér­nök vagyok. Nekem vállal­nom kell a nép sorsát. Mond­hattam aztán én már neki, hogy ez felesleges marhaság, ósdi romantikus kacat, tu­dod Jenő milyen. Túlságo­san is dacos és szeret pózol­ni, tetszelegni a maga ki­mondott, hajthatatlan igazá­ban. Azért írom e levelet ne­ked, talán tudsz rá hatni, menjen innen!!! Ferikém, Balátai Jenőnek el kell in­nen mennie: Te tudod, hogy miért!!” : : : Szász kikapcsolta a készü­léket. Elsőnek Éva szólalt meg: — Még mindig nem értem, Dániel, mit akarsz ezzel a felvétellel. Mire jó ez? Az apám úgy látszik, sajnos nem volt ilyen dolgokban be­számítható, otthon maradt. — Éva! Ha az apád tudat­ja valakivel, hogy az ameri­kaiak ajánlatát nem fogadja el, akkor nem hal meg. Ha nagyanyád beszél vele, akkor Klubkönyvtárat avatnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom