Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-15 / 191. szám
Havannában ratifikálták Kuba és Magyarország konzuli egyezményét. A képen jobbra René Amillo kubai külügym inisster-helyetfes, balra Meruk Vilmos, hazánk havannai nagykövete Szemtanúk a gátromboló merényletről Az ENSZ főtitkára n kis és közepes országok szerepéről Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára lényegében pozitív képet adott a világpolitikai helyzetről a közgyűlés elé terjesztendő beszámolójában, amelyet vasárnap délután hoztak nyilvánosságra New Yorkban. Biztató fejleménynek nevezte a nagyhatalmaknak azt a törekvését, hogy megteremtik a bölcsesség egyensúlyát, csökkentik a konfrontáció veszélyét, s egymás közötti kapcsolataikban háttérbe szorítják a katonai aspektust. Sajnos, azonban — fűzte hozzá — e pozitív fejlődés ellenére még mindig nem sikerült megszüntetni olyan konfliktusokat, mint a vietnami háború és a közel-keleti válság. A világszervezet főtitkára nyomatékosan követelte, hogy a kis és közepes országok fokozottabban vegyenek részt a béke és a nemzetközi biztonság megteremtésének és fenntartásának politikai folyamatában. „E folyamat szemszögéből bizonyára alapvető jelentősége van annak, hogy a nagyhatalmak kétoldalú diplomáciával javítják egymás közötti kapcsolataikat —. állapította meg. A múlt tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a bilaterális diplomácia eszközeit az egyesült nemzetek multilatarális diplomáciájával kell kiegészíteni és egyensúlyozni. — A világ egyes részeiben ma népszerű olyan irányzat ellenére, hogy lekicsinyeljék az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hosszú távon továbbra is a legjobb alapot nyújtja a nemzetközi közösségnek a fennmaradáshoz, az igazságossághoz és a haladáshoz, ha tevékenységében részt vesznek az összes országok” — mutatott rá Kurt Waldheim. A főtitkár beszámolójában foglalkozott a vietnami konfliktussal, a ciprusi és a közel-keleti helyzettel, a dél-afrikai eseményekkel, a két német állam viszonyának alakulásával, a szimlai megállapodással, valamint Észak- és Dél-Korea közeledésével i6. Indokínával kapcsolatban úgy vélekedett, ha az ENSZ-t továbbra is kirekesztik a konfliktus megoldásából, akkor a helyzet teljes katasztrófává fajulhat, holott a világszervezetet pontosan ennek megelőzésére hozták létre. Megítélése szerint azENSZ- nek az elmúlt esztendőben végzett tevékenysége „nem elhanyagolható”. Ennek kapcsán megemlítette a ciprusi közösségek megbeszéléseinek felújítását, amely bizonyos derűlátásra jogosít fel. A Közel-Keletet illetően azonban nemsikerült hasonló eredményt elérni — fűzte hozzá. Emlékeztetett rá, hogy Jarring közvetítésével 6 az érintett felekkel személyes kapcsolatba lépve, igyekezett eredményt elérni a rendezés útján, s megelőzni az újabb összeütközéseket, s feszültség súlyosbodását és az incidensek elszaporodását. A dél-afrikai helyzettel összefüggésben megállapította: akár a dekolonizálásról, akár a fajüldözés és a faji elkülönítés felszámolásáról van szó, a jelenlegi zsákutca nemcsak annak tulajdonítható, hogy azok a kormányok, amelyekre a közgyűlés és a Biztonsági Tanács idevágó határozatai közvetlenül vonatkoznak, nem hajlandók alkalmazni ezeket, hanem annak is. hogy a nemzetközi közösségnek nem sikerült összehangolnia erőfeszítéseit és hatékonyan mozgósítania a rendelkezésére álló összes eszközöket. A nemzetközi kapcsolatok alakulása pozitív aspektusának nevezte a két német állam közlekedési szerződésének megkötését, India és Pakisztán szimlai megállapodását, valamint Észak- és Dél- Korea fáradozását viszonyának rendezésén. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálása nyomán megszűnt a Kelet- és Nyu- gat-Európa közötti viszony normalizálásának fő akadálya — hangoztatta. — E szerződések döntően hozzájárulnak az Európai Biztonsági Konferencia megvalósításához is. Kurt Waldheim megítélése szerint az ENSZ tagállamainak aligha van más választásuk, mint hogy a jövőben még fokozottabban folytassák a nemzetközi együttműködést. A világszervezet főtitkára 4500 szavas évi heszámolójá-- ban a jövő problémái között első helyen említette a leszerelés, a túlnépesedés, a környezetvédelem s a világ lakosságának zömét sújtó tartós szegénység kérdését. Yves Lacoste és Daniel Mandelbaum, az Egyesült Államok indokínai háborús bűntetteit kivizsgáló nemzetközi bizottság VDK-ban járt ténymegállapító küldöttségének két tagja vasárnap este — Moszkvából jövet — Párizsba érkezett. A földrajztudós Lacoste és a bányamérnök Mandelbaum, aki egyébként a gátrendszerek szakértője is, a VDK-ban feltérképezte a gátrendszernek az amerikai bombatama- dások nyomán megrongált szakaszait. A dokumentumokat szerdán délután Párizsban tartandó sajtókonferenciáján fogja bemutatni. Lacoste az AFP tudósítójának kérdésére válaszolva azt mondotta: meggyőződése, az újságírók a küldöttség tagjai által előterjesztendő dokumentumokból azt a következtetést fogják levonni, hogy az amerikaiak „minden kétséget kizáróan előre megfontolt szándékkal bombázzák az észak-vietnami gátakat”. Hasonlóképpen nyilatkozott a nemzetközi vizsgálóbizottság másik tagja, Jakobsen dán képviselő, volt miniszter is. Koppenhágába érkezve azt mondotta: „lehetetlen, hogy Nixon ne tudjon e bombázásokról. Nem hiszem, nogy akadnak olyan tábornokon, akik az elnökből gúnyt űzve saját szakállukra rendelik el a bombázásokat. Hozzáfűzte, az amerikai terrorbombázások csak méginkább fokozták az észak-vietnami nép elszánt ellenállását.” Rafnsey Clark volt amerikai igazságügy-miniszter, a nemzetközi vizsgálóbizottság másik tagja vasárnap este — Rangoonon átutazóban — kijelentette, módjában állt a VDK-ban több helyen is meggyőződnie a gátak bombázásának következményeiről. E bombázások semmivel sem igazolhatók. „Láttam olyan, lerombolt lakóházakat, falvakat, gátakat és zsilipeket, amilyenek«, hez hasonlókat soha többé nem szeretnék látni...” — fűzte hozzá. Meghiúsult provokációs gyűlés Nyugat-Berlin haladó gondolkodású fiataljai vasárnap megakadályozták, hogy az újfasiszták provokációs gyűlést rendezzenek a városban. Az „augusztus 13. munkásközösség” elnevezésű reakciós szervezet tagjai, a nyugat-berlini „barnaingesek” és az NSZK-ból érkezett tucatnyi hasonszőrű társa zászlókkal és kommunistaellenes feliratú táblákkal vonult fel. Azonban több ezer antifaszta, zömmel fiatalok, meghiúsították a provokációt. „Le a fasisztákkal!’,' „Ki Nyugat-Berlinből a barna pestissel!” jelszavakat hangoztatva meghátrálásra kényszerítették az újfasiszták csoportját, akik a rendőrség védelméhez kényszerültek folyamodni, de gyűlés helyett így is csak kisebb felvonulást tudtak tartani. Élénkül a hazafiak tevékenysége B—52-es amerikai repülőerődök hétfőre virradóan több mint 2200 tonna bombát szórtak le a két Vietnam területére. Egy saigoni amerikai szóvivő tájékoztatása szerint a demokratikus Vietnam területét tíz bevetésben, Dél-Vietnam felszabadított körzeteit pedig 16 bevetésben támadták. Tömeges bombázásaik fő célpontja Észak-Vietnamban Dong Hói város és környéke, Dél-Vietnamban pedig Quang Tri, Hűé és Saigon térsége volt. Saigon körzetében az utóbbi napokban jelentősen felélénkült a hazafiak tevékenysége. Az éjszaka folyamán rakétákkal lőtték a fővárostól mindössze 45 kilométerrel északra levő Lai Khe-i támaszpontot, ahol a Thieu-re- zsim 3. számú katonai körzetének főhadiszállása székel. Több saigoni zsoldos " életét vesztette, illetve megsebesült. A népi erők az elmúlt 24 órában Dél-Vietnam egész területén öszesen 67 akciót indítottak az ellenséges- katonai célpontok ellen. A leghevesebb támadásokat az északi fronton levő Quang Ttí város térségében hajtották végre: messzehordó ágyúkkal úgy-' szólván szünet nélkül lőtték a saigoni háhkatonsságnnk,, p tartományi székhelytől északkeletre és délre levő állásait. Harcokat jelentettek a dél- vietnami 2. és 4. számú katonai körzetből is. Kissinger Párizsban A washingtoni Fehér Ház ismét egyoldalú közleményben -jelentette be, hogy Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója Párizsba utazott és hétfőn megbeszélést folytat Le Due Tho-val, a párizsi Vietnam-értekezleten résztvevő VDK-küldöttség különleges tanácsadójával, valamint Xuan Thuy-val, a küldöttség vezetőjével. A tanácskozás témájáról Ziegler szóvivő nem volt hajlandó nyilatkozni. A Reuter mindemellett úgy értesült, hogy a „vietnami háború befejezésének formulájáról” van szó. Az AP amerikai hírügynökség-jelentése szerint Kissinger és-Le Dúc Tho sorrendben 16. találkozóját hétfőn délutánig már meg Is tartották. A hírt a . VDK részéről, vagy Párizsból nem erősítették meg Brezsnyev üdvözlő távirata Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára az Afro-ázsiai nők 2. konferenciájának Ulánbátorban való megnyitása alkalmából táviratot intézett a konferencia résztvevőihez. A távirat méltatta az Afroázsiai nők szerepét az impeHuszonöt éves az Indiai Köztársaság A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke V. V. Hirinek, az Indiai Köztársaság elnökének, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Indira Gandhi miniszterelnöknek táviratban fejezte ki jókívánságait az Indiai Köztársaság függetlensége kikiáltásának 25. évfordulóján. Péter János külügyminiszter Szvaran Szingh külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. rializmus és a gyarmatosítás ellen vívott harcban. A távirat hangoztatja, hogy napjainkban Ázsia és Afrika népeinek alapvető érdekei különösen megkövetelik az imperializmus ellen vívott harcban való összeforrottságot es szervezettséget. „A Szovjetunió — hangzik ezután Brezsnyev üdvözlete — töretlenül valóra váltva az SZKP 24. kongresszusának határozatait, állandó segítséget nyújt Ázsia, Afrika ésLa- tin-Amerika népeinek nemzeti felszabadító mozgalmaikban, következetesen fellép függetlenségükért és szabadságukért.” Végezetül Brezsnyev sikereket kívánt a konferencia munkájához és kifejezte meggyőződését, hogy az Afro-ázsiai nők második konferenciája újabb lépést jelent előre az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért, a békéért, a demokratikus és szociális haladásért vívott harcban. NÖGRÁD — 1972. augusztus 15., kedd Hosszú ideje folyik már a vita a Közös Piac tagállamai között arról, hol legyen a gazdasági közösség politikai titkársága Brüsszelben vagy Párizsban. A túlnyomó többség a belga fővárosra adja le voksát, hisz’ — amúgy is itt található az Európai Gazdasági Közösség minden lényeges szerve. A hivatalos francia álláspont ezzel szemben így hangzik: ha a NATO végleg megtelepszik Brüsszelben, akkor az EGK csúcsszerve Párizsban legyen. Párizs számára ez az — egyébként nyilvánvalóan formális kérdés azért fontos, mert Franciaország szeretne a Közös Piac politkai központjává, hangadójává válni, hogy ily módon — szimbolikusan is — ellensúlyozza az NSZK erőteljesen kidomborodó gazdasági fölényét. Az EGK vezetőit azonban elsősorban* nem a közösség székhelyének másodlagos problémája izgatja. A Hatok tömörülését Párizs és Bonn párharcán túl is feszíti jó néhány nagy horderejű ellentét. A vízválasztók között a legalapvetőbb az Egyesült Államokhoz való viszony. Az „at- lantista” Nyugat-Európa hívei nem akarnak lazítani az amerikai tőkét a Közös Piaccal összefűző szoros kötelékeken. Az úgynevezett „európai gondolat” pártolói viszont a független nyugat-európai gazdasági tömörülés szükségességét hirdetik. Emellett persze számos részletkérdésben sincs egyetértés. Az elmúlt hetek viharos eseményei egyértelműen megmutatták. milyen mélyek az érdekkülönbségek továbbra is a Közös Piac tagállamai között. A július elején megtarAz USA-val vagy nélküle... Merre tart a Közös Piac? tott nyugatnémet—francia csúcstalálkozó homlokterében is e súlyosbodó feszültségek levezetésének kérdése állott. Egyes francia lapok irónikus megjegyzései szerint Brandt és Pompidou találkozója amolyan „szívélyes egyet nem értést” eredményezett. Abban sikerült megállapodniuk, hogy a Tízek — meghiúsulás küszöbére jutott — őszi csúcsértekezletét meg kell tartani, lehetőleg a tervezett időpontban. Nem tudtak azonban közös nevezőre jutni olyan lényeges kérdésekben, mint a valutáris unió létrehozásának mikéntje, az Egyesült Államokkal szemben követendő egységes közös piaci magatartás jellege, tartalma. A font árfolyamának júniusban történt felszabadítása újra felszakította a tőkés valutáris rendszer sebeit. Párizs közismerten mindig fenntartásokat hangoztatott a britek közös piaci belépésével kapcsolatban, mondván: Anglia — a gazdaságában jelenlevő amerikai tőke nagy súlya miatt — belépésével az „Egyesült Államok trójai falovának” szerepét játszaná. Azt viszont a Közös Piac valamennyi tagállamában élénken vitatják, hogy Nagy-Britannia gazdaságilag valóban érett-e a belépésre. A hamburgi Die Welt egyik karikatúrája Heath brit miniszterelnököt tolókocsin ábrázolta, amint éppen a Közös Piac kapuján kopogtat. Az EGK kapuján kilép egy nőalak és megkérdezi Heathtől. „Mondja, miből gondolja, hogy ez kórház?” Egy brit újság a font lebe- gővé tételét követően tréfás szójátékkal ezt kérdezte: „Nem lebegünk ki a Közös Piacból?” A londoni döntés ugyanis veszélyeztette az EGK-nak azt a márciusi megállapodását, amely 2,25 százalékban szabja meg a nyugateurópai valuták árfolyam-ingadozásának határát, és hogy nem kívánnak eltérni a washingtoni valutaegyezményben rögzített paritásarányoktól. A font megrendülése kisebbfajta lavinát indított el. Ismét megindult a spekulációs hullám a dollár ellen, ami arra kényszerítette a nyugateurópai jegybankokat, hogy nagy mennyiségben vásárolják fel a kulcsvalutát. Párizsban ez azt a reményt keltette, hogy az újabb hullám rádöbbenti majd a közös piaci partnereket: milyen sürgős szükség van a régóta szorgalmazott, egységes pénzügyi poli- tika megvalósítására. Ennek a jegyében ültek ösz- sze a kiszélesedő Közös Piac tíz tagállamának pénzügyminiszterei a közelmúltban Londonban. A tanácskozás részben sikerrel járt. A nemzetközi valutareform irányelveiként a londoni tanácskozás a következőket határozta meg: — Minden valuta legyen átváltható aranyra, beleértve a dollárt is, — minden fontos nyugateurópai valuta árfolyamát, legfeljebb kisebb ingadozásokkal, rögzíteni kell. — közösen kell ellenőrizni az új nemzetközi tartalékokat. — meg kell állapodni a fizetési mérlegdeficitek és pozitívumok szabályozásának módszereiben, — minden résztvevő országnak, az Egyesült Államokat is beleértve, legyenek azonos jogai és kötelességei. — tekintettel kell lenni a fejlődő országok helyzetére, — összhangot kell teremteni az új rendszer és a Közös Piac tervezett gazdasági és pénzügyi uniója között. „Az az egyezmény, amelyet a kibővített Közös Piac pénzügyminiszterei kötöttek Londonban, nagy figyelmet érdemel — állapította meg a Le Monde című párizsi lap, s hozzáfűzte'—, hiszen lehetővé teszi annak a pillanatnak a kivárását, amikor a tárgyalások hasznosan megindulhatnak az Egyesült Államokkal. Persze ezek a tanácskozások nem kezdődhetnek meg előbb, csak miután az amerikai választási gépezet döntött Nixon és McGovern között.” Gyors megoldásra tehát, noha égetően szükség lenne, nincs kilátás. S a pesszimista jóslatokat kiegészítik azok a1 hírek, hogy a londoni tanácskozás nem vitatta meg a font problémáját, a lebegtetés ügyét „elválasztották” a nemzetközi pénzügyi reform hosz- szú távú 'terveitől. Barber angol pénzügyminiszter annyit mindenesetre kilátásba helyezett, hogy a lebegő fontot majd ismét rögzítik. Kötelező ígéretet azonban nem tett, s ez változatlanul nyugtalanítja a Közös Piac valutáris együttműködését. Győri Sándor
