Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám

Xpoly-menti asszonyok Fotó: Kulcsár József ebeszéd igazolta az élet a közös tanácsokat Beszélgeti* Horváth Józseffel, a Balassagyarmati járási Hivatal elnökével Ma már egy pillanatig sem kétséges, hogy a tanácsokra - legyenek községi avagy városi tanácsok — nehéz és felelősség- teljes feladatok hárulnak. A nagyobb önállóság, a felelősségtel­jes döntések alapos és megfontolt gazdálkodást követelnek, az éves tervek betartását és megvalósítását. Ezeknek a gondola­toknak a jegyében beszélgettünk Horváth Józseffel, a Balassa­gyarmati járási Hivatal elnökével. A balassagyarmati járásban ugyanis alapos és részletes vizsgálatokat és felméréseket végeztek a' községi közös taná­csok tevékenységét elemezve. A járásban ezelőtt húsz esztendő­vel huszonöt önálló es egy közös tanács alakult. Sok kisközség jellemezte ezt a területet. Az ellentmondások, az elaprózódott anyagi erők néhány év múlva megkövetelték a közös tanácsok szervezését. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy napjaink­ban hét közös és tíz önálló tanács dolgozik. S. Rudeanu; Az asztalnál ketten ülnek. Előttük sör. — Drága barátom, igazán örülök, hogy látlak — szól az egyik. — Beszélj, hogy, s mint? Hol töltőd a szabad­ságodat? — Hát, én még nem dön­töttem. Es te? — öregem, én az idén ki­leszek magamért! Elviszem az egész családot a tenger­hez, a hegyekbe, beutazzuk az egész országot. Még az öregeket is visszük! Mind a négyet! Legyen nekik kará­csony! összesen: tizenketten leszünk. — Ez igen! Csakhogy ez rengetegbe kerül. — Sebaj. Van miből! Te­lik az újítási előlegből. — Csak nem? — De! — Lehetetlen .. '• — Nem hiszed? De mi történt veled? Rosszul vagy. — Ugyan, hagyj ... Csak a sör.,. meg ez a meleg ... Szerencsés fickó vagy! — No, és te? — Én? — Igen, igen, te hová mégy a szabadságod alatt? — Hát, majd mi is elné­zünk valahová ... Termé­szetesen csak négyen. Mi az öregeket nem visszük. Nem férnénk annyian u „Fiat”-ba. — Miféle „Fiat”-ba? — Az enyémbe. Az ott ni. látod? — mutat ki a ven­déglő ablakán. — Csak nem?. ■. Hát te már itt tartasz? — Nem nagy valami. Spó­roltunk, aztán megvettük. De mi történt veled? Sá­„ A boldog apák fasora” Gdansk régi városrészének, terein olyan fák fognak nőni, amelyeket boldog édesapák ültetnek. A jövőben minden új, gdanski lakos világrajöt- tét egy új facsemetével fogják megörökíteni. Minden fácská- ra táblát függesztenek, ame­lyen feltüntetik, hogy kinek a születése alkalmából és mi­kor ültették. Száz boldog gdanski édesapa máris közöl­te, hogy meg akarja örökíteni ilyen módon is gyermeke szü­letését padt vagy ... Rosszul ér­zed magad? — Hagyj... semmiség .. — De mintha a fogadat csikorgatnád ... — Szóra sem érdemes ..'. Erős a sör, no meg ez a meleg.. - De folytassuk: te­hát „Fiat”-od van? — Az. — Remek. Kíváncsi len­nék rá, hogy valóban a ba­rátom vagy-e? — Mit akarsz? — Csak annyit: hagyd otthon a gyerekeket, helyet­tük vigyél magaddal engem és a feleségemet — a Fia­toddal. — Dehát az előbb azt mondtad, hogy tizenketten mentek... Mi a legáltalánosabb be­szédtéma július elején? Ter­mészetesen a nyaralás. A nógrádi embernek, ha er­ről esik szó, általában három lehetőség villan meg a gondo­latában: Bükkszék, Hajdúszo­boszló és Berekfürdő. Kétség­kívül ezek a legnépszerűbbek, leglátogatottabbak általunk, mert a bányászat, kohászat, üvegipar sajátos munkahelyi ártalmainak legjobb orvossá­ga a hévíz, itt kínál enyhü­lést mindenféle csúzokra. Berekfürdő, ez a Szolnok megyei település, Karcagtól mintegy 12 kilométerre, s a kunmadarasi határ tőszom­szédságában, az utóbbi fél év­tizedben vált ismertté Nóg­rádiban. s zárkózott fel nép­szerűség, látogatottság tekin­tetében Bükkszék és Hajdú­szoboszló mellé. Sőt, az utób­bi egy-két évben mintha meg­előzni látszana „riválisait”, el­sősorban Szoboszlót. Ezt pedig pompás, gyógyhatású vize mel­lett mindenekelőtt pihentető csendjének, idillikus környe­zetének, tolakodásmentes ven­déglátói szívélyességének kö­szönheti. (Azt hiszem, nem véletlen, hogy itt találkoztam sok nógrádi üdülő között Sal­gótarján kitűnő ideggyógyász főorvosával is.) Berekfürdőről — bár mind többőnk által látogatott, az északi országrészből —, mégis azt hiszem, közelebbit igen keveset tudunk. Ezt az ismereti hiányt pó­tolni kerestem meg a taná­csi kirendeltség vezetőjét. Má- tyus Ferencet, aki karcagi ős­honosként tíz esztendeje áll a berekfürdői irányító mun­ka élén. — fis az újítási előleg? — Szintén! — Na, ez nagyszerű! Át­vertél? — Át. De ne manőverezz: mehetünk veletek, vagy nem? — Már miért ne jöhetné­tek? A vonatban mindenki­nek jut hely! — Nem a vonaton, a Fia­todon! 1 — Miféle Fiaton? — Ami ott áll kint — mutat az ablakon túlra. — Hja, drága barátom, honnan tudhatnám, hogy kié? — Miért, nem a tied? — Eltaláltad! E megnyugtató tény után boldogan összeölelkeztek.. — Hogyan alakult ki a köz­ség fürdőélete? Hogyan jött föl a víz? — Mert az ilyen vízfeltörésnek általában külön legendája van. s gondolom, itt is megvan a maga története. — Tudomásom szerint — kezdi a kirendeltségvezető — a következőképpen alakult ez. 1927—28-ban, tehát a harmin­cas évek táján egy geológiai kutatócsoport próbálta keres­ni azt. amit a későbbiekben meg is talált, az olajat és a gázt. Feltételezték, hogy az Alföld alatt ilyen kincsek rej­lenek. Ez a geológiai társa­ság az akkori fölszerelésekkel — mert hiszen akkor a fúró­tornyok fából készültek — huszonhétben fogott a fúrás­hoz és huszonnyolcban tört fel a hévíz. Az akkori föl­szereléssel nem tudtak odá­ig lemenni, mint a korszerű maival, csak 1200 méter kö­rül, és itt megtalálták a vi­zet. Huszonnyolcban tört ki az egyes számú, majd később, kétszáz méterrel arrébb a ket­tes számú kút. Ez a kettő lát­ja el a fürdőt. Később — ez már az ötvenes évek során —, amikor a korszerű fúró­berendezésekkel lejjebb men­tek, megtalálták a földgázt. Ez a vonal: Berekfürdő, Haj­dúszoboszló és tulajdonképpen az alföldi rész egybefüggő, közös ér. Persze, akkor itt még település semmi nem volt, csak egyszerű tanyavi­lág. — A közös tanácsok meny­nyiben feleltek meg a várako­zásnak? — Azt hiszem valamennyien emlékszünk még rá, hogy nem követte osztatlan lelkesedés a közös tanácsok kialakítását. Voltak, akik a társközségek fejlődését féltették, mások a közigazgatási munkát tették szóvá, vagy az önállóság el­vesztését nehezményezték. Az eltelt évek azokat igazolták, akik a közöß tanácsok szer­vezését támogatták és sürget­ték. A balassagyarmati járás közös tanácsai megfeleltek a várakozásnak, bizonyítja ezt a községek fejlődése és a vá­lasztópolgárok véleménye. — Mire terjed ki a vizsgá­lat? — Részletesen megvizsgál­tuk a közös tanácsok község­politikai, községfejlesztési te­vékenységét, az igazgatási munka alakulását — nagy fi­gyelmet fordítva a társközsé­gekre — valamint a tanácsok testületi tevékenységét és a tisztségviselők munkáját Az volt a célunk, hogy reális és igazi képet kapjunk a közsé­gek életéről. — Az új tanácstörvény fo­kozott gondot fordít a nép- képviseleti jelleg erősítésére, Hogyan alakult ez a járás kö­zös községi tanácsainál? — Az a véleményem, hegy a népképviseleti jelleg erősí­tésének alapfeltétele, hogy a tanácsok tisztában legyenek a képviselet helyes értelmezésé­vel és gyakorlásával. Gondo­lok itt arra, olyan légkört kell a testületekben teremte­ni, hogy a tanácstagok az ál­taluk képviselt választókerü­leti és társközségi érdekeket jól egyeztessék a nagyobb közösség, a tanácshoz tartozó valamennyi falu érdekeivel. Segíti ezt, hogy a tanácsta­gok sorába sok fiától. nő és munkás került. A tanácstagok — Végül is, hogyan szüle­tett meg Berekfürdő? — Karcag város határának, határrészeinek különböző ne­vel vannak. Van többek kö­zött olyan, hogy Ládafia, Va­jas, Asszonyszállás, ennek a határrésznek az volt a neve, hogy Berek. Amikor jött a forrás, a hévíz és természete­sen a fürdő, a kettőt össze­kapcsolták, és így lett Berek­fürdő. A település jellege, a felszabadulás után kezdett ki­alakulni. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével a ta­nyavilág egyre szűkült, így le­hetőség nyílt, hogy Berekfür­dő területén telkeket parcel­lázzon • a tanács. Nagyon so­kan a környező tanyavilág­ból itt építettek lakóházakat. A település fejlődésével kap­csolatosan még annyit, hogy jelenleg 800 állandó lakosunk van, emellett mind többen és többen keresnek fel bennün­ket az ország legkülönbözőbb helyeiről. — Általában egy szezonban mennyi üdülővendég fordul itt meg? — Egészen pontos számot nem tudok mondani, de a múlt esztendőben mintegy 120 ezer ember látogatta meg a fürdőt. Ezt megelőzően, né­hány évvel korábban még csak 70—75—80 ezer. — És ezek között nagy számban nógrádiak is .., aktívan vesznek részt a ta­nácsüléseken és mondják el véleményüket. Ez mindenkép­pen jó dolog, mert a válasz­tók ezt elvárják a tanácsta­goktól. — A községpolitika? — Van olyan tapasztala­tunk, hogy a lakosság és a tanácstagok részéről felfokozott várakozás jelentkezett az ön­álló gazdálkodást, illetve an­nak anyagi megalapozottságát tekintve. Másként fogalmaz­va, gyakori az újabb és újabb igénylisták benyújtása. Hogy csak egy számot mondjak, a jelölő gyűléseken százkilenc- venmillió - forint értékű mun­kák végrehajtását kérték a választók. Ennek mintegy egyharmada valósulhat meg a negyedik ötéves tervben. És azóta az igények még növe­kedtek. Pedig m jsr ritár nem erre van szükség, hanem a re­ális tervek valóra váltására. Sokat segíthet ebben a lakos­ság társadalmi munkája a község érdekében. — Bizonyára akadnak jó példák is. — Kiemelném a magyar- nándori tanácsot, ahol a ne­gyedik ötéves terv feladatai­nak igyekeznek eleget tenni, az emberek teljes megelége­désére. Mindenkit érdeklő té­mákat tűznek napirendre a végrehajtó bizottsági, illetve tanácsüléseken. Az is gyako­ri, hogy a társközségekben tartják az üléseket. A válasz­tópolgárok érzik és látják, hogy minden község egyfor­mán fontos, egyik sem mosto­hagyerek. De ugyanilyen jó tapasztalatokról számolhatok be Nógrádkövesdről. Galgagu- tán, Becskén, Szécsénkén egy­forma mértékkel mér a ta­nács. Szécsénkén például az óvodát újították fel. A dejtá- ri tanács az anyagi lehetősé­gek felkutatásával klubkönyv­tárat épít Patakon, még ebben — Ä nógrádiak öt vagy hat éve, hogy nagyobb tömegben jönnek. Első telepesként a kohászati üzemek jelentke­zett. Utána jöttek a különbö­ző üzemek: a síküveggyár, öblösüveggyár, egyéb válla­latok; faipari ktsz, Mozi üzemi Vállalat, — Mi a véleményük a für­dőről ezeknek a vállalatok­nak? — Általában nagyon tetszik nekik és rendkívül el vannak ragadtatva, szeretik a vizét. Ahogy én a nógrádi emberek­től tudom, rendkívül szívesen jönnek Berekfürdőre. Bizto­san azért, mert olyanok a kö­rülmények, ami nekik tetszik. De az ország más részeiről is sokan keresik fel a fürdőt, Igen sok budapesti is. — Az első telepesek, akik itt házat, vagy üdülőt építet­tek. gondolom, hogy lényege­sen olcsóbban jutottak telek­hez a jelenleginél. Most pil­lanatnyilat', napjainkban ml a helyzet? Ha építkezni akar valaki, hét végi házat, hason­lót. van-e lehetősége és mi a teendője? — A városi tanács erre !s gondolt. Három évvel ezelőtt hatvan telket parcellázott kt, hét végi házak, üdülők építé­sére alkalmas területet. az évben hozzákezdenek az átalakításhoz. A társközségek' kel úgy érzem nincs baj. Sót most már az ellenkező ten­dencia jelentkezik. Mert ke­vesebb gondot fordítanak a székhelyközségekre, mondván, hogy a társközségek megelé­gedettek legyenek. Ezzel kap­csolatban az a véleményem, hogy nincs szükség a szűk patrióta szemüvegre. Ne csak a saját utca, vagy társközség legyen fontos, hanem a na­gyobb, a közös érdek. Legyen merszük a tanácsoknak meg­mondani, ha valamit nem le­het megvalósítani. — Hogyan jelentkezik a nagyobb önállóság az ügyin­tézésekben? — A közös tanácsok fontos hatásköröket kaptak. ame­lyekben érdemileg dönteniük kell. Az a tapasztalatunk, hogv a tanácsok szívesen fogadták az önállóság növelését, lénye­ges zökkenőket nem okozott az ügyek intézése. Viszont nem mindenütt van még meg a kellő szakmai ismeret és a jártasság- Alapjában véve megoldott a társközségekben lakók ügyeinek intézése is a helyszíni fogadónapokon. Az ellen viszont határozottan fel kell lépni, hogy az embereket ide-oda küldözgessék, ahe­lyett. hogy lényegileg megol­danák ügyes-bajos gondjukat — Milyen elvárások jelent­keznek a művelődéspolitiká­ban? — Vannak nagyon jó el­képzelések. Örhalomban a termelőszövetkezet és a köz­ségi tanács közösen tartja fenn a művelődési házat. De hasonló tárgyalások kezdőd­tek Dejtáron és Magvarnán- dorban is. A tapasztalatokat egy év múlva megvizsgáljuk, amelyek segítséget adnak a hogyan tovább keresésében. — A következő hónapok ter­vei? — A járás hét közös közsé­gi tanácsa beváltotta a hozzá­fűzött reményeket, a lakosság bizalommal van a tanácsok iránt. Ezek feljogosítanak ben­nünket arra, hogy további kö­zös tanácsokat szervezzünk. A tervek szerint Drégelypalánk- hoz csatlakozik Ipolyvece és Hont, Szandához pedig Te- rény. Reméljük ez ugyanúgy nem okoz majd zökkenőket, mint a régebbi összevonások­nál. Számítunk arra, hogy az új közös tanácsok megfelelő­en dolgoznak majd a válasz­tópolgárok érdekében. — A fürdő területén? — A fürdő területén kívül van, de nem messze, mind­össze 200 méterre a fürdő be­járatától. Ezek a telkek 67 négyszögölesek, tehát hét végi házak, víkendházak építésére rendkívül alkalmasak. El is adtuk igen gyorsan valameny- nyit, mert nagy az érdeklődés. Ebben az évben szintén érté­kesítettünk 63 telket. azok már 83 négyszögölesek, szin­tén a fürdőtől nem messze, mindössze 300—400 méterre. Ezek is gyorsan gazdára lel­tek. Terveinkben szerepel, hogy két év múlva újabb par­cellázásokat végzünk. Ez kö­rülbelül 180—200 telek lesz és azt reméljük, hogy a jelent­kező igényeket már ki fogják elégíteni. — És az ára négyszögölen­ként? — Ezeknek az ára 150 fo­rint. Egyébként a fürdősoron egyéni értékesítésben valami­vel drágábbak a telkek. — Milyen a vendégek ellá­tása azonkívül, hogy külön­böző üzemi konyhák működ­nek? — Az ellátottsággal nem mondhatnám, hogy elégedet­tek lennénk. Feltétlenül ko­moly tennivalóink vannak, ezzel számolunk is a fej­lesztési tervben. Különböző kulturális, kereskedelmi, egyéb ellátásokra gondolunk. A negyedik ötéves tervben szerepel egy-két gondolat, ömlt a tanácsnak okvetlen meg kell valósítania. Barna Tibor NÓCRÁD — 1972. július 7„ péntek 5 — Mesebeszéd! Fordította; Baraté Rozália Gjégyító veiéij társak Berekfürdőn, a palócok nyári paradicsomában

Next

/
Oldalképek
Tartalom