Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadta W. P. Rogerst. a* Egyesült Államok külügyminiszterét (bal oldalon a második). A látogatáson részt vett Péter János külügy­miniszter, dr. Szabó Károly hazánk washingtoni nagykövete és Alfred Puhán, az Egye­sült Államok budapesti nagykövete Új választásokat követel a japán ellenzék Tanaka Kakuei miniszterel­nök és kormányának tagjai pénteken délután a tokiói csá­szári palotában Hirohito csá­szár jelenlétében letették a hivatali esküt. Ezt követően megtartották a kormány első ülését. Az eskütételt megelő­zően Tanakának végre kellett hajtani az első „kormányát­szervezést”. Átmenetileg Ta­naka vette át a posta- és táv­közlésügyi miniszteri, vala­mint a gazdaságtervezési hi­vatal vezérigazgatói tisztségét is, mert Fukuda Takeo több­A KGSTországok integrációjának eszköze: a Nemzetközi Beruházási Bank 1971. január 1-én kezdte mgg tevékenységét — a KGST­országok második pénzintéze­te — a Nemzetközi Beruhá­zási Bank (NBB). Az elsőt — a Gazdasági Együttműkö­dési Bankot — hét évvel ez­előtt alapították, a tagorszá­gok közötti kereskedelem elő­mozdítására. Az NBB alapvető feladata a szocialista országok közötti munkamegosztás, termelési szakosodás és kooperáció elő­segítése. A bank hiteleket nyújt a tagországok nyers- és fűtőanyagbázisának feltá­rására, egyéb közös létesítmé­nyekre és az egyes tagálla­mok nemzetgazdaságának fej­lesztését célzó beruházásokra. A bank alaptőkéje 1 milliárd transzferábilis (átváltható) rubelben, 30 százaléka sza­bad devizában vagy arany­ban fizetendő. (Egy transz­ferábilis rubel 0,987412 gramm tiszta aranyat tartalmaz.) Az egyes országok részesedése a kölcsönös forgalomban elfog­lalt exportjuk arányában ala­kul. Alapító tagok: Bulgária 83,1, Csehszlovákia 129,9, Lengyelország 121,4. Magyar- ország 83,7, Mongólia 4,5, az NDK 176,1, a Szovjetunió 399,3, és az 1971. január 12- én csatlakozó Románia 52,6 millió transzferábilis rubellel járult hozzá a bank 1052,6 millió transzferábilis rubel értékű alaptőkéjéhez. Az új pénzintézet — kedvező kama­tok mellett — 5 évig terjedő közép- és 15 évig terjedő hosz- szú lejáratú beruházási hitele­ket nyújt a tagországok bank­jai gazdálkodó szervei és egyéb országok bankjai szá­mára. Hitelt csak olyan léte­sítményre folyósítanak, ame­lyek műszaki-tudományos színvonala korszerű, a köl­csön megtérülése gyors és jó minőségű, alacsony önköltsé­gű terméket állít elő. A bank igazgató tanácsa — ahol minden tagország egy szavazattal rendelkezik — 1971-ben 180 millió transz­ferábilis rubel hitel folyósítá­sát hagyta jóvá. Magyaror­szág 47,6 millió transzferábi­lis rubel összegű kölcsönt vett fel, amellyel az IKARUS és a Pamutnyomóipari Válla­lat fejlesztését, a Budapest— Lökösháza vasútvonal villa­mosítását és 72 darab Diesel­mozdony beszerzésé^ tudja megvalósítani j wi«yt NDK í 9i0^S^J^a) ’\ SZOVJETUNIÓ ■\ Ulánbátor® ^ feL. "ONaóLIA^S; 0 1 tboTmVyV 1 ■ni íVi.í ■ i'ímVm i art i i. i. I?/*,'VJWSZTR|A Szákesfeh4rvér jjvíjc* ^ta ÓLA SZÓ. ^ '—‘-Vasút-viiiomosítís • EltMromosgép-gyértot ■ Vasúti Járműgyártó O Közúti járműgyártás * Qápgyártás |5 D Tsxtllgyártás •— 0 Vegyipar ItO Dohányipai nSxegedjT^^ * B*if * nAr,dl O Bukarest® , Carecal JUGOSZLÁVIA Ssxófia f I * '-^Hmkovo*-----­2 WÓGRÁD - 1972. július B„ szombat szőri felkérésre sem vállalt tisztséget Tanaka kormányá­ban, s eltiltotta ettől frakció­jának tagjait is. Fukuda ki* jelentette a sajtó képviselői­nek, hogy Tanaka kormánya nem szolgálja a liberális de­mokrata párt egységét. A Tanaka-kormány új mi­niszterei egymás után nyilat­koznak a sajtó képviselőinek. Ohira Maszajosi külügymi­niszter kijelentette, Japán kapcsolatai az Egyesült Álla­mokkal, Kínával és a Szov­jetunióval — összefüggenek. Egy új külpolitika megfor múlásakor figyelembe kell venni az említett országokkal fenntartott múltbeli kapcsola­tokat. Miki Takeo miniszterelnök­helyettes hangoztatta: az új kormány sürgős feladata Kínával való kapcsolatok nor­malizálása és a japán—ame­rikai kapcsolatok módosítása. Maszuhara Keikicri had­ügyminiszter biztosította a közvéleményt, hogy Japán „soha nem válik militarista hatalommá”. Az ellenzéki pártok élesen bírálták Tanaka miniszterelnök új kormányát és követelik a parlament mi­előbb feloszlatását és új or­szágos választások kiírását. A Japán Kommunista Párt közölte, ellenezni fogja a kor­mány japán—amerikai bizton­sági szerződés fenntartására és a nagytőke érdekeinek kiszol­gálására irányuló politikát. (MTI) Vérbosszúra uszít a jobboldal Két angol katonatiszt esett az 1RA „provótnak'' fogságába pénteken reggel, a gerillák tűzszünetének 11. napján. A parancsnokság szerint kime- nősek voltak, polgári ruhát viselteik, s nem volt náluk fegyver. Az IRA ideiglenes szárnya azt közölte, hogy a katonák behatoltak London­derry barikádokkal elzárt ka­tolikus negyedébe, Cregganba, ami Anbogside városrésszel együtt az úgynevezett szabad Derry részét képezi. „Kihall­gatásuk folyamatban van” — tették hozzá. A hatóságok és az IRA hallgatólagos megál­lapodását megsértő katonák szabadon bocsátásának kiesz­közlésére katolikus papok tár­gyalásokat kezdtek az IRA- val. Péntekre virradóra Belfast­ban is incidensek robbantak ki, lövöldözés folyt legalább hat különböző helyen, ami két ember sebesülésével vég­ződött. Egyiktik — egy pro­testáns — később belehalt sé­rüléseibe. Az unionisiták egyre szítják a vérbosszúhangulatot. Willi­am Craig, az O’Nefll-kor- mányzat egykori belügymi­nisztere 24 órán belül kétszer fenyegette meg polgárháború­val az angol kormányt és 'az unionistákkal szemben álló katolikus közösséget. (MTI) A bonni helycserék Miközben a világsajtó központi helyen foglalkozik két nagy és jelentős ország miniszterelnöki bársonyszékének új gazdáival, a francia Pierre Messmerrel és a Japan Tanaku- val, egy harmadik ország kabinetjében is lényeges válto­zásra került sor. Ez a harmadik ország, a Német Szövetségi Köztársaság, és a szóban forgó változások fő oka dr. Kari Schiller gazda­sági és pénzügyminiszter távozása. Protokolláris értelemben a bonni kormányátalakítás nem mérhető sem a párizsi, sem a tokiói változásokhoz, hiszen a Rajna partján nem a miniszterelnök személye változott. A képlet mégsem eny- nyire egyszerű: Kari Schiller a jelenlegi bonni kabinet egyik legjelentősebb személyisége, aki két tárca óriási hatalmú birtokosa volt egy olyan országban, amelyben ez a két tár­ca — a gazdasági élet irányításának két minisztériuma — minden szempontból rendkívüli jelentőségű kulcspozíció. A legújabb hírek mór arról számolnak be, hogy dr.' Gustáv Helnemann szövetségi elnök hivatalosan is átadta Schillernek „az elbocsátó szép üzenetet”, utódjának Helmut Schmidt eddigi hadügyminiszternek, illetve az ő helyére lé­pett Heorg Lebernek, valamint a Lebert felváltó személyi­ségnek a kinevező okmányokat. A Schiller távozásával elindult személyi láncreakció tehát formailag is befejeződött. A megfigyelőknek azonban van okuk arra a feltételezésre, hogy ennek a láncreakció­nak politikai része is van, amely a hivatalos okmányok át­adásával inkább kezdetét vette, mintsem befejeződött vol­na. Nem vitás, hogy ez a látványos változás nem valami jókor jött Bonnban. Novemberben világszerte nagy érdek­lődéssel várt parlamenti választások lesznek a Német Szö­vetségi Köztársaságban. A parlamentben jelenleg feszültsé­gekkel terhes egyensúlyhelyzet uralkodik — az ellenzéknek a kormánnyal azonos számú szavazata van. Bár Schiller lemondásának háttere gazdaságpolitikai ter­mészetű, nem nehéz megjósolni, hogy a CDU—CSU minden eszközzel kihasználja majd Schiller távozását, és ennek már­is vannak félreérthetetlen jelei. A kormánynak mindent meg kell tennie annak megakadályozására, hogy Barzelék Jelentős számú választóval hitessék el: a gazdasági csúcsmi­niszter távozása valami hosszú távra is kiható, „ideológiai krízist” jelent a kormánykoalícióban. Elutazóit Rogers külügyminiszter William P. Rogers amerikai külügyminiszter pénteken a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A. koszorúzásnál jelen volt Nagy János külügyminiszter­helyettes, Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács általános el­nökhelyettese, Úr. Szabó Ká­roly. hazánk washingtoni nagykövete, Bérezés Emil ve­zérőrnagy. valamint Alfred Puhán, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. A ko­szorúzásról az amerikai dele­gáció a Külügyminisztérum- ba ment, ahol Rogers külügy­minisztert Péter János kül­ügyminiszter fogadta dolgo­zószobájában és négyszemköz­ti beszélgetésen megvitatták a nemzetközi helyzet számos kérdését, valamint a két or­szágot érintő kérdéseket. Ezt követően a magyar és ameri­kai külügyminisztériumi de­legációk folytattak tárgyalást a külügyminisztérium épüle­tében számos fontos nemzet­közi kérdésről. A két külügyminiszter ma­gyar-amerikai konzuli egyez­ményt írt alá a Külügymi­nisztérium Dísz téri vendég­házában. Az aláírás után a két külügyminiszter rövid be­szédben méltatta az egyez­mények jelentőségét. Délben az amerikai nagykö­vet ebédet adott a látogatás alkalmából, az ebéden Puhán nagykövet, W. P. Rogers kül­ügyminiszter és Péter János pohárköszöntőt mondott. Az amerikai külügyminisz­ter. felesége és kísérete dél­után elutazott Budapestről Ju­goszláviába. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Péter János külügymi­niszter és felesége, valamint a Külügyminisztérium épüle- vezető munkatársa. Jelen volt továbbá Alfred Puhán, az Egyesült Államok budapesti nagykövete és dr. Ziga Vodu- sek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság buda­pesti nagykövete. (MTI) Amerikai légiterror A saigoni amerikai pa­rancsnokság közlése . szerint az elmúlt huszonnégy órában 24 B—52-es óriásbombázó és 185 vadászbombázó támadta a VDK területét. A szőnyeg­bombázások fő célpontja Domg Hói kikötőváros térsé­ge volt. Amerikai forrásból hozzá­fűzték még, hogy ugyanezen idő alatt az amerikai 7. flót- tának a Tonkini-öbölben tar­tózkodó hajóiról messzehordó ágyúkkal lőtték Észak-Viet- nam területét. A tájékoztatás szerint ame­rikai repülőgépek és hadiha­jók ugyanezen idő alatt tá­madták Dél-Vietnam területe­it is. B—52-es hadászati bom­bavetők huszonkét bevetésben csaknem kétezer bombát szór­tak le Dél-Vietnam területé­re. A Thieu-rezsim saigoni ka­tonai paracsnoksága pénteken azt. állította, hogy saigoni ej­tőernyős alakulatok pénteken harckocsik, a tüzérség, vala­mint az amerikai légierő tá­mogatásával ut»t törtek ma­guknak Quang Tri tartományi székhely centrumába. Hatvanegy gépelt oldalt tett ki az a rendkívüli, sokat ígé­rő, ám mégis keveset mon­dó kormányprogram, amelyet Giulio Andreotti olasz mi­niszterelnök a törvényhozás két háza elé terjesztett. Meg­lehetősen fagyos, úgy is mondhatnánk: közönyös fo­gadtatásra talált a szónok. Ez a közönyösség abban is megnyilvánult, hogy kedd dél­után a parlament széksorai­ból sokan hiányoztak. Csak a sajtónak fenntartott páholyok­ban jelentek meg úgyszólván teljes létszámban a Rómába akkreditált tudósítók, vala­mint a meghívottak, és érdek­lődők töltötték be a karzatot. Andreotti, úgy tűnik, szá­mot vetett Itália jelenlegi po­litikai és gazdasági helyzeté­vel. Olyan nehéz, szinte ke- resztülvihetetlen programot állított a 28 tagú kabinet elé, amilyenre nem volt példa a közelmúltban. Mindenekelőtt a gazdasági helyzet fellendí­tésére, a beruházások növelé­sére hívta fel a figyelmet. Ez annál Is inkább sarkallatos pontja ma Olaszország gazda­ságpolitikájának, miután a tőkekiáramlás immáron dol- lármilliárdokban mérhető, és sem a nagy állami vállalatok, sem pedig a kis- és középüzemek nem igyekeznek új beruházá­sokkal felfrissíteni az ország Andreotti bemutatkozott gazdasági vérkeringését. And­reotti szólt ezzel összefüggés­ben az ország déli részéről és Szicíliáról: ezeknek a terüle­teknek a fokozottabb támoga­tása — úgymond — az elkö­vetkező évek legfontosabb te­endői közé tartozik. Római megfigyelők rámutatnak: bár néhány éve már törvényt hoz­tak a Dél gazdasági fellendí­tésére, mind ez ideig — néhány elszigetelt vállalko­zástól eltekintve — alig tör­tént valami. Emiatt a kiván­dorlás változatlanul Olaszor­szág első számú társadalmi problémája. Csak felületesen érintette az új, centrista kormány elnöke azokat a gondokat, amelyek a baloldal szembenállásából erednek. Mire gondolok? El­sősorban arra, hogy a máju­si választásokon több mint 10 millió szavazatot elért Olasz Kommunista Párt és a szocia­listák hevesen elleneztek min­den jobboldali fordulatot. El­lenükre hívták létre a három plusz egyes „felállást”: a ke­reszténydemokraták, a szoci­áldemokraták és a liberáli­sok koalícióját, amely kívül­ről élvezi a republikánusok támogatását. Jellemző, hogy mind a szenátusban, mind a parlamentben az olasz kor­mányok történetében egye­dülállóan törpe többséggel rendelkezik csak Andreotti kabinetje. Erre mutatott rá szerdán parlamenti felszólalá­sában Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtit­kára és — más megfogalma­zásban ugyan, de hasonlókép­pen elítélően nyilatkozott a centrista kormányról a szo­cialisták nevében felszólaló Bertoldi. Nem hatott meglepetésként, hogy az olasz jobboldal csen­des örömmel, megelégedéssel vette tudomásul az új kabi­net megalakulását. Az újfa­siszta MSI sajtóorgánumaiban például alig leplezett egyet­értést olvashattam ki az új kormányprogrammal kapcso­latban. Rendkívül fontos kérdése­ket érintettek a parlamenti vitában felszólalók Itália kül­politikájára vonatkozóan. Ma­ga Andreotti is — Igaz, kis­sé bátortalanul — az európai biztonsági konferencia meg­tartása mellett foglalt állást. Az ellenzéki szónokok azon­ban sokkal nyomatékosabban mutattak rá a teendőkre. Alapvető követelmény — hangsúlyozta Berlinguer —, hogy Olaszország más nyu­gat-európai államokhoz ha­sonlóan, tegyen lépéseket az NDK elismerése ügyében. Má­sok azt az igényt fogalmazták meg, hogy az olasz külpoliti­ka hallassa szavát az európai biztonság érdekében. A bizalmi szavazás a Mon- tecitorio-palotában, az olasz képviselőházban a hét végé­re várható. A szenátus csak a jövő héten kezdi meg a vi­tát Andreotti kormányprog­ramja fölött. Bár valószínű, hogy néhány szavazattöbbség­gel a kereszténydemokrata politikus kabinetje az első akadályt sikerrel veszi, senki nem vonja kétségbe Rómában, hogy a már most kirajzolódó „forró ősz”, négy és fél mil­lió olasz dolgozó kollektív szerződésének megújítása, a szakszervezetek szinte egyön­tetű fellépése a bérek emelé­séért és a munkakörülmények javításáért, valamint a gazda­sági pangás rendkívül nehéz feladatok elé állítja Itália 34. kormányát. 1 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom