Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-13 / 163. szám

EGYENRANCiCAK? AMIÓTA — immár öt esz­tendeje — törvény szentesíti e téeszek önállóságát, azóta lo­bog a vita is: vajon egyen­lőéibe kapcsolataikban a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek és a velük Kapcsolatban álló állami vállalatok? Sajnos, a témát Ketté kell választanunk. Az egyenlőség meghatározására ugyanis két kifejezést használunk: az egyenjogúságot és az egyen­rangúságot. . Az egyenlő jogokkal nincs itt semmi baj. Amint a Ma­gyar Népköztársaság alkot­mánya leszögezi, hogy az ál­lampolgárok között különb­ség nincs, ugyanúgy mondja ki minden ezzel kapcsolatos jogszabály, hogy az állami és szövetkezeti vállalatok jogai azonosak. Nem töltenek már be hatósági szerepet a nagy- vállalatok, nem írhatnak elő kötelező erejű szerződéskötést, feltételeket. Sőt, a hatalmas­kodás is ritkán fordul ma már elő. A módszerek kifino­modtak- a törvényben rögzí­tett jogokat - formálisan nem sérti meg senki. Más a helyzet az egyenran­gúsággal. Ez nem annyira jo­gi, sokkal inkább gazdasági fogalom. Nagyon durván fo­galmazva az az egyenrangú, aki visszabeszélhet a másik­nak. Ilyen értelmű egyenlősé­get pedig az állami vállalatok és szövetkezetek között, ha keresünk is, ritkán találunk és a távlatok sem valami biz­tatóak. Egyenrangúak ugyanis nagy­jából egyenlő gazdasági erejű felek lehetnek. De hogyan le­hetne egyenlő erejű a terme­lő, ha bizonyos cikkeit csak egy meghatározott vállalatnak — monopolvállalatnak — ad­hatja el. Ráadásul a szövetke­zet egy helyi szervezet maxi­mális esetben is legfeljebb százmillió forintos anyagi háttérrel, míg például az Ál­latforgalmi Vállalat országo­san egy kézben .ártott cég, sokmilliárdos anyagi erővel. Az erősebb itt óhatatlanul „lelépi” a gyengébbet, akkor is, ha ez utóbbit a törvény betűinek sokasága védi. Ha­sonló a helyzet a cukorgyá­rakkal, a gabonafelvásárlás­sal stb. Persze, nem minden válla­latnak van monopolhelyzete. Sokat beszélünk és joggal a többcsatornás értékesítési le­hetőségről. A zöldséget pél­dául a téesz átadhatja a nagykereskedelemnek. elad­hatja közvetlenül a kiskeres­kedelemnek vagy nyithat sa’ ját üzleteket, és ígr már aí összes lépcsőket kikapcsolva, közvetlenül a fogyasztóval kerül kapcsolatba. A tőkeerő azonban sok mindent megha­tároz. Vegyük azt a? esetet, hogy a téesz valóban nyit egy standot Budapesten, sőt. belép egy közösségbe, amely­nek húsz üzlete van. Akkor is a ZÖLDÉRT nevű nagy céggel áll szemben, amely az üzletek százait tartja fenn a fővárosban. Tehát, ha harcra kerül a sor, akkor sok üzle­tével, tőle függő alkalmazot­taival. fejlettebb raktárháló­zatával és külső kapcsolatai­val nyilvánvalóan diktálni tudja a feltételeket és a kö­vetelményeket. A ZÖLDSÉGFRONTON még egy fogalommal ütközünk ez pedig a szortiment. Egy szö­vetkezet almát termel, a má­sik káposztát, a harmadik mondjuk zöldpaprikát. Hár­man együtt még mindig csak háromféle cikket tudnak ki­rakni a pultra. Egy zöldség- üzlet szortimentje pedig .30— 15 cikket tartalmaz, sőt ha a tartósított készítményeket is hozzávesszük, akkor többet A téesz-stand nem tud leljes választékot beszerezni és kí­nálni, ezzel is hátrányba ke­rül a piacon. Mi a kiút mégis ebből a helyzetből? Sokat várhatunk a már megindult politikai munkától, amelynek ,célja a nagyvállalatok szemléletének megváltoztatása. A nagyválla­latnak sem mindegy ugyanis, hogy milyen barátságot ápol a termelőkkel. A hajdani ha­tósági szerepkörből maradt gőgös szemlélet nemcsak a politikai légkörnek árt, nem­csak a népgazdaságra hátrá­nyos, de adott es°tben vesze­delmes lehet magára a nagy- vállalatra is. Például úgy, hogy a felbosszantott terme­lők egyszerűen felhagynak az ő cikkeik előállításával. Ma egyáltalán nem riíka, hogy ugyanannak a cikknek a termelése ráfizetéses, a for­galmazása pedig szép hasznot, tisztes prémiumokat hoz. A jö­vedelmi arányok igazságosabb kialakítása csökkentheti a monopolszervezetek mono­polerejét. Hasonló eredmé­nyekre vezethet, ha ugyan­csak felsőbb intézkedésekkel, közelebb hozzák egymáshoz a termelők és a forgalmazók vagy feldolgozók érdekeit. Biztató próbálkozás a zöld­ség-nagykereskedelem átszer­vezése. A téeszek ma már egyben tulajdonosai is a MÉK- hálózatnak, és ez az ellenté­tek egy részét megszüntette. A termelők és vállalatok ve­télkedésének helyére a terme­lők egymás közötti versenye lépett. A nagykereskedelem átszervezése azonban minden várakozásnak nem tudott ele­get tenni. Ebben az ágazatban különös élességgel mutatko­zott meg. hogy az egyenran­gúság hiányában maguk a termelők is ludasak. Mert mi történik nemcsak a zöldség felvásárlásában, ha­nem a forgalom más területe­in is. Mindig akadnak egy­részt olyan termelők, akik ..lefekszenek”, az országos vállalatnak. Bizonyos pilla­natnyi előnyök érdekében alá­kínálnak a többieknek, hátrá­nyos feltételeket is vállalnak. A másik végletben pedig min­dig akadnak olyan termelők, akik igényeiket valami ősi, paraszti naivsággal fogalmaz­zák meg. Elfeledkeznek ar­ról, hogy olyan gazdasági kör­nyezetben élünk, amikor az összefonódás a földtől az üz­letig rendkívül erőteljes, és hogy ebben az integrációs láncban valóságos érdekei vannak a felvásárlónak, a feldolgozónak, a fogyasztónak is. Olyan társadalom- ahol minden termelői igény mara­déktalanul érvényesülhet, nincsen a világon. EBBŐL a két végletből raj­zolódik ki egyébként a; egyen­rangúsági probléma megoldá­sának valóságos távlata. Te­hát, ha egységes a felvásárló, akkor teremtsenek maguk kö­zött egységet a termelők is. B'ellépésük legyen megfontolt és összehangolt. Ebben az esetben már a termelés a na­gyobbik erő, amely a lehető­ségeket megközelítően ked­vező feltételeket köthet ki ma­gának. Földeáki Béla Azt mondja, hogy hirtelen nem is tudná megmondani, hány kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet kapott eddig, de most, ha hazamegy. rögtön meg fogja számolni. Mégse járja, hogy ezt se tudja meg­mondani az ember, amikor egyszer kérdezik. Különben nagy becsben tartja őket. hi­szen a gyárvezetés, a kollek­tíva megbecsülésének, saját jó munkájának bizonyítékai. Tóth Károlyné, Ilonka néni két évtizednél régebben dol­gozik a romhányi Építési Ke­rámiagyárban, vagy ahogyan a környéken ismerik, a cse- répkályhagyárban. méghoz­zá ugyanabban az üzemrész­ben és munkakörben. — Akkor kerültem a gyár­ba. amikor még Kisztner bá­csi volt az igazgató — mond­ja. — Szüksége volt a család­nak az én keresetemre is. So­se felejtem el. Molnár Lász- lóné tanított meg a munkára, azóta is tisztító vagyok. Mos­tanában egyedi munkadarabo­kon dolgozunk, kilencforintos órabérem van, azt mondha­tom, hogy elégedett vagyok. Beszélgetés közben kiderül, hogy szegről-végről rokonok lennénk. Gyorsan meg is jegy­zi. hogy ezt meg ne írjam, mert azt hihetik, ezért dicsé­rem. Kis* János formázó vi­Huleseteh nélkül A munkavédelem a dolgozó ember legfontosabb érdek- védelme, nem lehet kampányfaladat. Szigorú előírások sza­bályozzák, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni egy pillanatra sem. Igaz, megyénk baleseti mutatói az elő­zetes számítások szerint az utóbbi időben nem növekedtek, de túlzás lenne valamiféle nagyobb arányú javulásról be­szélni. A munka dandárja még most van a mezőgazdaságban, és sűrűsödnek a feladatok az iparban is. Általában ilyenkor hajlamosak vagyunk, hogy megfeledkezzünk a legfontosabb- > ról, a biztonság kérdéséről. Az elmúlt időszakban végzett vizsgálatok, munkavédelmi ellenőrzések is bizonyítják, nagyon sok még a kijavításra váró hiba. Az előírásoknak is megfelelő munkafeltételek biz­tosítása még sok helyen hiányzik. Gépeket, berendezéseket kellett emiatt leállítaniuk a munkavédelmi felügyelőknek. Életveszélyt és tűzveszélyt jelentő érintésvédelmi hiányossá­gok egész sorával találkoztak termelőszövetkezetekben és ipari üzemekben is. A gyors intézkedések, a hibák kijavítása helyeit, egyes vezetők fellebbezéseket írnak, ami nem szol­gálja a celt: az emberek érdekét. Vannak úgynevezett mel­léküzemek, ahol még az alapvető munka- és egészségvédel­mi feltételek is hiányosak. A legtöbbször nem is anyagia­kon, csupán embereken múlik a feltételek javítása, az elő­írások betartása. A rendszeres és hatékony ellenőrzés ele­jét vehetné a baleseteknek. Több éves tapasztalat bizonyítja, hogy a mezőgazdaság­ban ilyenkor, nyáron, nagyon megszaporodnak a balesetek. A gépek fokozzák a veszélyt, ha azokat nem az előírásoknak megfelelően, biztonságosan üzemeltetik. A gépek a nehéz fizikai munkától mentesítik az embert, de megkövetelik a szakszerűséget. Bravúroskodásnak nincs helye a munkagé­peken, pedig milyen gyakran találkozik vele az amber az utakon és a mezőn egyaránt. Nincs erre szükség, és veszé­lyes játék. Csak üzembiztos, és a kellő védőfelszerelésekkel is ellátott gépekkel lesz balesetmentes a munka. A mező- gazdaságban ennek ellenőrzése valamennyi vezető feladata es felelőssége is egyben. Nemcsak a mezőgazdaságban, az üzemekben is megvan a nyári időszak fokozott balesetveszélye. A tapasztalatok azt igazolják, hogy nem mindenütt állandósult az a következe­tesség, ami szükséges lenne a balesetek megelőzése érdeké­ben. Amikor sűrűsödik a munka és a legnagyobb szükség lenne a következetességre, akkor feledkeznek meg róla leg­inkább. Balesetek nélkül dolgozni, így kell valóra váltani a ter­veket. Ennél szebb célt nehéz lenne elképzelni. Eléréséhez \iszont elsősorban a feltételek biztosítása szükséges és olyan légkör megteremtése, amelyben érvényesül az önellenőrzés is. Egymásra vigyázni, a veszélyre figyelmeztetni emberi kö­telesség. Önmagában még ez is kevés. Legutóbb a kormány is tárgyalt a munkavédelem helyzetéről és a SZOT vizsgálatai szerint a legtöbb baleset a munka- és biztonságtechnikai fegyelem lazaságával függ össze. A vezetők kötelessége az ellenőrzés, és ha hibát észlelnek, az intézkedés is. Nem le­hetnek elnézőek, amikor az emberek egészségéről, testi épsé­géről van szó. Esetenként a mulasztókkal szemben felelős­ségre vonás is szükséges. A tárgyi és személyi feltételek mellett, a biztonsági fegyelem megszilárdítására is szükség van a cél eléréséhez, a balesetek nélküli termeléshez. B. J, Fejlődésünk gátjává lehet AZ ALACSONY szakmai műveltségről van szó, amikor a technika gyors ütemben fejlő­dik. S bizony erről a jelenségről mintha a munkások egy része tudomást sem akarna venni. Egyesek panaszkodnak, miközben hal­lani sem akarnak arról, hogy elolvassák azo­kat a szakkönyveket, amelyek napi munká­juk jobb elvégzéséhez szükségesek. Nem vo­natkozik ez azokra a szakemberekre, akik hivatásuk rabjai, akik el sem tudják képzel­ni, hogy ne ismerjék a szakma legkorszerűbb tudnivalóit. Az üzemi könyvtárak olvasólapjai is arról tanúskodnak, hogy a szakmai, technikai, technológiai újításoknak nincs valami nagy keletje. Pedig a hatékonyabb termelés nem valósulhat meg igénytelen, korszerűtlen, a követelményektől elmaradó, azután kullogó szakmai érdeklődéssel. Egy idő után üzeme­inkben, gyárainkban a fejlődés gátjává vál­hat. Sok helyütt már jelentkezik is. A Salgótar­jáni Kohászati Üzemekben a targonca- és daruvezetők beiskolázásánál gondot okozott a nyolc általános iskolát elvégzettek előte­remtése. A gyár vezetésének meg kellett elé­gednie az ennél kevesebb általános iskolával rendelkezőkkel. Ez viszont visszaütött az előbb említett szakmai tanfolyamokon, mert a hallgatók egy része olyan alapvető dolgokat sem ismert, ami a nyolc általános iskola anyaga. A Favorit Cipőipari Ktsz nagyoroszi telepén 100 termelőlétszámból négy dolgo­zónak van szakmai képzettsége. Nemcsak az előbb említett üzemekben, ha­nem másutt is gond a megfelelő képzettségű szakmunkások előteremtése. Azok a fiatalok, akik a különböző szakmunkásiritézetekből jönnek ki, inkább csak a nyugdíjba menő­ket pótolják. Megyénkben az iparszerkezet előnyös megváltoztatása során, az épülő új gyárak a korábbinál jóval nagyobb képességű szak­munkásokat kívánnak, a nagy gyakorlattal bírók mellett. Gondoljunk csak a gépipart képviselő Vegyipari Gép- és Szerelő Válla­latra, az érettségizett fiúknak és lányoknál; munkát adó Budapesti Rádiótechnikai Gyár­ra, ahol fehér köpenyben ülve dolgoznak majd, ahol talán megyénkpen a legmagasabb általános műveltséget követelik meg a jelent­kezők nagy részétől. Reméljük, nem vagyunk messze attól az időtől, amikor a magasabb képzettséget kí­vánó gyárakban előfeltételként szabják meg a nyolc általános iskola elvégzését, még segéd­munkási munkakörben is. A számítástechni­kai program megvalósítása során pedig újabb, magasabb képzettségű műszerészek kerülnek megyénk termelő-gazdálkodó egy­ségeibe. . Az új üzemek mellett a régiek is fejlőd­nek, képzett munkaerő pedig jórészt a régi üzemekben van. Kevés az olyan üzem, mint, az Ipoly * Bútorgyár, ahol a munkások 60 százaléka szakképzett, vagy a Kőbányai Por­celángyár, ahol a kondenzátort gyártó üzem­ben 160 dolgozó közül 40-en járnak gimná­ziumba. Az új üzemek részben a régi üzemekből hívják el a legjobbakat, részben maguk ne­velik ki a szükséges szakembereket. Ez utób­bi viszont nem megy máról holnapra. Emel­lett vannak olyan gyárak, vállalatok, ahol a dolog könnyebbik oldalát választva, semmit sem tesznek a felnőtt szakmunkások után­pótlásáért, a meglevő szakmunkások maga­sabb szintű továbbképzéséért, a több szakma elsajátításáért, vagy a tehetséges, szorgalmas betanított munkások szakmunkássá való ne­veléséért. Inkább máshonnan csalogatják el a képzett, vagy kevésbé képzett, de önmagu­kat felértékelő szakembereket. Arra viszont nem gondolnak, hogy az ily módon szerzett szakmunkások közül a még jobb ajánlatra ismét tovább állnak. Mozgalmi vonatkozásban a szocialista bri­gádok elindíthatnak egy sokat ígérő kezde­ményezést, a megoldás kulcsa azonban a gyárak vezetőinek kezében van. Lehet, hogy most többe kerül a felnőtt szakmunkáskép­zés, mint néhány évvel ezelőtt. Az anyagi ál­dozatokat azonban nem szabad sajnálni, mert ha gyökeresen nem változik meg a helyzet, akkor bekövetkezhet az. ami egyes helyeken már most előrevetíti árnyékát: a szakem­berhiány. AZT HISZEM, azzal a szentimentalizmus- sal is le kell számolni, hogy agitációval ezt a fontos kérdést el lehet intézni. Erre is szük­ség van, de lesz ahol meg kell követelni a magasabb szakmai képzést ugyanúgy, mint a kifogástalan termelőmunkát. Elsősorban a munkások jól felfogott érdekében. V. K. Többel egy üli, mint a családdal ^VN*^\A^\A«^VV^VVV,W^\a-AA^A^\AA/VA/\XVV^\AX\A^\/V^\A<-VW\A^VA szont se közelről, se távolról nem rokonom, pedig magam is Kiss vagyok, de ezt a csa­ládnevet bizony meglepően sokan viselik. Huszonkét éve együtt dolgoznak, a férfi negyven év körüli, szikár, ma­gas. csaknem teljesen ősz ha­jú, nevetve mondja „mellette őszültem meg”, őt kérem fel döntőbíróul, szerinte vajon megérdemli-e Ilonka néni a sok jutalmat és kitüntetést? — Nagyon is — mondja. — Ha rajtám múlna, akkor én is őt javasolnám. Meg is tet­tem, amikor régebben nekem kellett csinálnom. — Mivel szolgált rá az el­ismerésre? — Én mindig oda mentem, ahová küldtek és becsülete­sen elvégeztem, amit rámbíz­tak — mondja egy kis gon­dolkodás után Tóth Károly­né. — Nagyon könnyű erre vá­laszolni — veti közbe Kiss János formázó. — Mert iga­zán, egyszerű a „recept”. Jól és sokat kell tudni dolgozni. — Előfordult-e a két év­tized alatt, hogy véletlenül összekpccantak ? — Haja], de hányszor. — És min? — Hát. a munkán. Tudja, nem mindegy, hogyan dolgo­zik a formázó. Ha sok tisztí- tanivalót hagy a csempén, ak­kor sokkal nehezebb az em­ber munkája. Ilyenkor aztán morgolódni szoktam, jól meg­mondom a véleményemet. De eddig még mindig egyenesbe jöttünk. — Egymásra vagyunk utal­va — magyarázza a formázó. — A tisztító is tudhat „kpl- lemetlenkedni”. Nem kínlódik a csempével, úgy hagyja. Lát­ja, itt a belsejében benne van a bélyegző, meg a formázó száma. Hamar kidérül, ha va­laki hanyagul dolgozott. És a selejtért senkit sem szoktak megdicsérni. Még a formázót sem. Még néhány perc van hát­ra a munkaidőből. Az üzem­elrabolni” Ilonka néni sza­bad idejéből. Annyit még megtudok tőle, hogy nagy fia van, most szerez lakatos szak­munkáslevelet a dunakeszi vagongyárban. Jófejű gyerek, szeretne is tovább tanulni. Ahhoz a kérdéshez, hogy mi­óta dolgoznak szocialista bri­gádban, újra munkatársát hívja segítségül. — Jancsi, hány éve is va­gyunk brigádtagok ? — Ha jól számolom. a Rad- nóti-brigád több mint három - éve alakult. Mf is ennek a tagjai vagyunk. Legutóbb kaptuk meg a bronzfokozatot. Közben megérkezik Kiss Já- nosné. együtt indulnak haza­felé a férjével. A gyárkapu szélesre tárva, egyenként, meg kisebb-nagyobb csoportokban özönlenek ki rajta az embe­rek a napfényes utcára. Má­sok már munkához készülőd­nek. Kezdődik a délutáni mű­szak. — Látja. így van ez — mondja búcsúzóul Tóth Ká­rolyné —, szépen kiegészítjük és jól megértjük 'egymást. Ne is csodálkozzon rajta. A hu­----0---------------1 ^ -----------------v aiau leU v idesen kezdődik a második többet voltunk együtt, mini műszak, mindenki siet haza- családdal... felé. Egy percet sem szeretnék k;ss Sándoi j NÓGRÁD - 1972. július 13.. csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom