Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

A művészet és Felvéteti vizsgák Szakemberképzés helyben Pénzügyi és számviteli főiskola Salgótarjánban A művelt ifjúság felnö­vekedése az egész társa­dalom együttes érdeke. Az utóbbi néhány esztendő — melyeket nyugodtan ne­vezhetünk az ifjúság évei­nek — pezsgést indítottak meg ezen a téren is. Nem­csak a tanulási kedv fel­buzdulása jelzi ezt, ha­nem többek között a fia­talok és a művészeti élet közötti kapcsolat erősödé­se is. Néhány esztendő azon­ban — bármily lelkes pat- ronusai is vannak az ügy- neK — nem elegendő ah­hoz, hogy számottevő, mér­hető eredményeket mutathas­sunk fel. Igaz, a művésze­ti élet a műveltség perifé­rikus területe, de meglát­ni a mindennapokban a szépet, a bennünket kö­rülvevő világban az eszté­tikumot — ez is a mű­veltséghez tartozik, s ezért korántsem elhanyagolható. Megyénkben a fiatalok és a művészet közötti kap­csolat bensőségessé válásá­ért sok még a tennivaló. Olykor eredménytelen pró­bálkozások, sőt kudarcok figyelmeztetnek arra, hogy a fiatalok érdeklődési kö­rén esetenként kívül ke­rül az irodalom, a képzőmű­vészet, a zene. Nemrégiben irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdettek a megye ifjúsá­ga számára. A pályázási, alkotási lehetőség megje­lent a lapokban, ezenkí­vül levélben keresték meg azokat a fiatalokat, akik­nek — eddigi munkájuk alapján — számítottak a részvételére. Az érdeklő­dés mégis vajmi csekély volt. Komoly, több ezer fo­rintos pályadíjakat tűztek ki a legjobbaknak, a sze­rény ösztönzésben tehát semmiképpen nem lehet az érdektelenség okát keresni. Az ifjúsággal és a mű­vészettel foglalkozók szá­mára egyfajta jelzés ez arra. hogy más oldalról kell megközelíteni a té­mát. A cél mindenképpen az, hogy felfedezzék, fel­karolják a tehetségeket. Mert biztos, hogy me­gyénkben is élnek tehet­séges festő, író, verselő fiatalok. És nem is keve­sebben, mint másütt. Csak összefogni, nyesegetni, for- málgatni kell őket. Mégpedig oly módon, hogy kapjanak ebben ko­moly szerepet a megyénk­ben élő és dolgozó művé­szek. Válasszák ki azokat a fiatalokat, akikben van ..spiritusz”, foglalkozzanak velük, tanítsák meg őket az alapvető „fogásokra.” Éppen a már említett pályázat figyelmeztetett ar­ra, hogy a fiatal írókkal, költőkkel, festőkkel, a mű­vészígéretekkel rendszere­sen foglalkozni kell. Erre a célra kiválóan alkalmas a fiatal alkotók műhelyé­nek létrehozása. A terv je­lenleg még csak az ötlet szintjén van. Jó lenne mi­előbb otthont találni a fiatal, kezdő művészeknek. És még valami, ami eh­hez a gondolatkörhöz kí­vánkozik. A pályakezdők­nek önbizalomra, biztatás­ra van szükségük. Nem utolsósorban sikerélmény­re is, ami további ambí­ciót, kedvet ad az alkotás­hoz. De nem ártana elgon­dolkozni azon; vajon jó-e az, ha az első művekkel birkózó írót, költőt, festőt azonnal művésznek kiált­juk ki? A művészet már rang. Az első próbálkozások eredménye viszont a leg­több esetben csak sejteti, hogy alkotójából idővel igé­nyes, rangos művek gaz­dája lesz. Pályakezdésekor több segítségre, tanácsra és talán kevesebb „töm­jénre” van szüksége. Ez éppen az a terület, ahol nem árt kicsit fukarkod­ni a korán adott címekkel. A műveltségnek nem el­sődleges kritériuma a mű­vészet. De meglátni a vi­lágban a szépet, az érté­keset és ennek valamilyen formában kifejezést is ad­ni — ez is egyik tulajdon­sága a sokoldalúan művelt embernek. S ha a művészet kicsit periférikus területe is a műveltségnek, nem lehet annyira az, hogy ne for­dítsunk az eddiginél több gondot, fáradságot a mű­vészethez is értő és a mű­vészetet igénylő fiatalság nevelésére. A Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni kihelye­zett tagozata az 1972/73-as tanévben kezdi meg munká­ját. Ideiglenesen az újonnan felépített zeneiskola épületé­ben. Tervek szerint, az iskola végleges épülete a Bolyai Gimnázium mellett épül fel, az építkezés jövőre elkezdődik. Itt lesz a kollégium is, ahol középiskolás diákok is lakhat­nak. A főiskolai hallgatók kollégiumi elhelyezéséről már most gondoskodtak, átmeneti­leg az É. M. munkásszállás egyik elkülönített részét bo­csátják a hallgatók rendelke­zésére. Színvonalas tanári kar A főiskola kihelyezett tagoza­tának induló személyi állomá­nya is kialakult. A művelő­désügyi miniszter a tagozat vezetésével Lonsták Lászlót, a Nógrád megyei NEB elnökhe­lyettesét bízta meg, aki tago­zatvezetői megbízatásán kívül a társadalomtudományi tan­tárgyak oktatáséban is részt- vesz. A művelődésügyi mi­niszter a napokban adta át a kinevezési okiratot dr. Peák István kandidátusnak, aki fő­iskolai docensi fokozatban a matematika és a matematikai programozás oktatásában vesz részt, ő a szegedi József Atti­la Tudományegyetem mate­matikai tanszékének docensi státuszát cserélte fel új mun­kaköréért. Ugyancsak meg­kapta kinevezését Lóránt Miklós főiskolai docens, aki csaknem húsz éve ipari nagy- vállalatnál a Lenin Kohásza­ti Műveknél a közgazdasági, üzemgazdasági középvezetői teendőket látta el, s már nyolc éve a főiskola miskolci kihelyezett tagozatának okta­tója volt. Kinevezték a pénz­ügyi tantárgyak oktatására Förhécz Imre főiskolai tan,ár­segédet, a szervezési tantár­gyak oktatására Várhelyi Gé- záné, Kiss Mária főiskolai ta­té munkáját a kihelyezett ta­gozat tanulmányi ügyeinek in­tézője, Schablik Béláné. A főiskola tanári karának sze­mélyi összetétele színvonalas, az anyaintézettel azonos szin­tű képzést biztosít. Egyetlen |eleu Ellátogattunk a salgótarjáni Bolyai Gimnáziumba, ahol az elmúlt napokban zajlottak az írásbeli és a szóbeli felvételi vizsgák. Az 1972/73-as tanév­re a nappali tagozaton hetven, főleg Nógrád megyei fiatal je­lentkezett. Ezenkívül a nóg­rádi ipari vállalatoktól, szö­vetkezetektől, pénzügyi szer­vektől felvételre pályáztak 140-en az esti, illetve levele­ző tagozatra. Az írásbeli fel­vételi vizsgát június 27-én bo­nyolították le a Bolyai Gim­náziumban. A hibátlan mate­matikatételért összesen 100 pontot adhattak, az elfogadha­tó dolgozathoz minimum 30 pont elérése volt szükséges. Dr. Lukács Lajost, az ipari tanszék vezetőjét, kari igazga­tót kérdezzük az eddigi ta­pasztalatokról. — Az írásbeli dolgozatok eredményei csak közepesnek ítélhetők matematikából. A 70 nappali tagozatos jelölt közül mintegy húszán nem érték el a minimális követelményt. Je­les dolgozat csupán egy akadt. Hasonló volt a helyzet a má­sik írásbeli tantárgyból is. Ezért a jelöltek egy része, kö­rülbelül tíz fiatal, már nem tehetett szóbeli vizsgát. — S milyen az arány a fel­nőttek körében? — Sokkal kedvezőtlenebb. Itt a meg nem felelt matema­tika- és történelemdolgozatok aránya elérte a 60—70 száza­lékot. Politikai gazdaságtan­ból a felnőttek is jobb ered­ményt produkáltak. Csupán húsz százalék volt elfogadha­tatlan.» A felvételi vizsga szóbeli részét június 29. és július 4. között tartották. A felvételi vizsgabizottságok három-há- om tagból álltak. A bizott­ság elnökét a főiskola fő­igazgatója nevezte ki, tagjai — ugyancsak főigazgatói ki­nevezés alapján — a helyi középiskolai tanárok közül kerültek ki. A nappali tago­zatra jelentkezettek közül a bizottságok a pályázók közül harmincötöt tartottak érde­mesnek felvételre ajánlani. Felvételükről július közep>én történik döntés a főiskola or­szágos beiskolázási eredmé­nyei alapján. Valószínű, hogy az ősszel induló kihe­lyezett tagozat két ipari osz­tálya közül az egyikben nóg­rádi fiatalok tanulnak. — Ma már látható tehát, hogy a salgótarjáni felvételi eredmények a főiskola köz­pontjának felvételi eredmé­nyeitől elmaradtak. Miben lát­ják ennek okát? — Az illetékes helyi veze­tőkkel egyetértésben abban látjuk az okot, hogy a főis­kola salgótarjáni kihelyezett tagozatába többségükben nem a legjobb középiskolai tanulók jelentkeztek. — S ennek mi az oka? — Szerintünk a Nógrád me­gyei gimnáziumok és szakkö­zépiskolák igazgatói, tanárai, osztályfőnökei még kellően nem tájékozódtak arról, hogy milyen fontos, gazdaságilag jelentős főiskola települt Sal­gótarjánba. Ok leveles ü/em gazda” — Éppen ezért érdemes len­ne néhány szót váltani arról, hogy mi is a főiskola fel­adata, képzési célja, milyen 'gények kielégítésére létesült a kihelyezett tagozat. [ — A főiskola ebben az év­ben ünnepli tízéves fennállá­sát. Feladata a makrogazdasá­gok (vállalatok, szövetkeze­tek), valamint az őket irányí­tó, ellenőrző és finanszírozó intézetek számára főiskolai végzettséggel rendelkező üzemgazdasági szakemberek képzése. Ezt tükrözi a főisko­la diplomájának megjelölése is: „Okleveles üzemgazda”. Az üzemgazdász, a közgazdász mellett a mikrogazdaságok ve­zetését, szervezését, ellenőr­zését segítő gazdasági munká­ban vesz részt. Munkakörébe tartozik a vállalatok gazdál­kodásának szervezése, tervezé­se, pénzügyeinek, számvitelé­nek szabályszerű végrehajtása, a vezetés kisebb-nagyobb döntéseinek előkészítése, a ho­zott intézkedések végrehajtá­sának figyelemmel kísérése, ellenőrzése, a vállalaton belü­li egységek (gyárak, üzemek, főosztályok, osztályok) gazda­sági munkájának összehango­lása, az anyagi érdekeltségi rendszer vállalaton belüli egy­ségekre differenciáltan történő alkalmazása, a korszerű ügy­viteltechnikai eszközök és indokolt esetben elektronikus adatfeldolgozás alkalmazásá­val való megszervezése, mű­ködtetése, hasznosítása. Ebből is kitűnik, hogy az üzemgaz­dász széles körű gazdasági is­meretekkel kell, hogy rendel­kezzen, kellő kitekintést kell biztosítania a makrogazdaság­ra, a vállalat bel- és külföldi piaci helyzetére, szellemi és termelőkapacitására. Ismernie kell a vállalatban végbemenő munkafolyamatok és tevé­kenységek lényegét, s mind­ezeket értékelnie, elemeznie is kell. Mindezeknek — s a még fel nem sorolt tevékeny­ségeknek — az iparvállala­toknál összefogója és irányító­ja a gazdasági igazgató. Meg­felelő felkészültség, többnyire sok éves gyakorlat, helyisme­ret és egyéni rátermettség esetén akár ezt a feladatot is elláthatják a főiskolánkon végzettek. Többségük azonban előbb kvalifikált pénzügyi, számviteli, szervezési, elemzé­si, vagy ellenőrzési munka­körben tevékenykedik. Érté­kes, lelkesítő feladatok ezek, amelyek megvalósításáért di­áknak, tanárnak egyaránt ér­demes küzdenie. Helyben helyezkednek e! — Miért került a főiskola kihelyezett tagozata Salgótar­jánba? — A főiskola tíz év alatt csaknem 2000 végzett hallga­tót bocsátott ki a nappali ta­gozaton. Többségükben (60— 70 százalék) vidéki fiatalok voltak. Képzésük azonban ki­zárólag Budapesten folyt, s így többségük Budapesten helyezkedett el, a képzési idő alatt itt szereztek kapcsolato­kat. Ez a felismerés vezetett oda, hogy a felsőbb szervek úgy döntöttek: a vidéki gaz­dasági szakemberek képzését vidéken kell megoldani — a vidék számára! Felhívásunkra több megye pályázatot nyúj­tott be a főiskola kihelyezett tagozatának fogadására. Ezek közül kapta meg Salgótarján az ipari, Zalaegerszeg pedig a mezőgazdasági tagozatot. A végzett hallgatók minden bi­zonnyal többségükben Nóg- rádbam, vagy a szomszédos megyékben helyezkednek majd el, erősítve az itteni vál­lalatok, szövetkezetek gazda­sági vezetését, segítve az ered­ményesebb munkát. Sz. M, jí»-» ' Pataki József tusrajza nánsegédet. Folyamatban van további főiskolai docensként történő kinevezés is. Megkezd­Nem kell aggódnunk amiatt, hogy a magyar labdarúgás hanyatlásnak in­dult, akadnak ugyanis az életnek olyan területei is, ahol az élvonalba küzdöt­tük föl magunkat. A különféle világ- statisztikák szerint ide sorolható a há­zasságkötések fölbontása, a válás is, amelyben állítólag majdnem az Ame­rikai Egyesült Államokkal tartunk egyenlő színvonalat. A válás magyar módra viszont közel sem olyan érde­kes, mint történetesen a filmből ismert olasz mód, mert nálunk nincsenek til­tó rendelkezések, s nem kell ahhoz Svájcba vagy Mexikóba utazni, hogy törvényesítsék a házasfelek válási szándékukat. Igaz ugyan, hogy csak ott lehet sok válás, ahol a házasság is sok, s ez a bölcsesség némiképp vi­gasz lehet a nem éppen kecsegtető sta­tisztikai adatokra. A témát azért veszem most elő, mert valaki a statisztikai adatok alapján ar­ról igyekezett meggyőzni, hogy a vá­lások száma tökéletes bizonyítéka bi­zonyos erkölcsi szabadosságnak, ami eluralkodik életünkön. S némi nosz­talgiával azokat a korokat idézte, ami­kor' a jámbor bíborosok és a szent inkvizíció tagjai vascsizmákba bújtat­ták, nyárson sütötték, máglyán égették el a kezükbe kaparintott delikvense­ket, s amikor a házasságtörés főben­járó bűn volt, a számonkérés kegyet­lenebb és következetesebb színvonalat ért el, mint a szicíliai vérbosszú. Az volt szerinte az erény korszaka, ahol — ha az egyházi tilalom nem hasz­nált — még mindig ott volt az erény­öv, amelyet a keresztes lovag kalan­dozásai előtt alaposan lelakatolt, a kul­csot pedig tarsolyába süllyesztette. Vajon valóban olyan eget rázó defe- tizmus kerítette hatalmába társadal­munkat? Semmi esetre. Minden külö­nösebb bizonygatás helyett azokra a tanulmányokra, statisztikákra hagyat­kozom, amelyek tökéletesen kimutat­ták, hogy a válási százalék növekedé­se tulajdonképpen társadalmunk őszin­teségével áll összhangban, s azzal a szabadságjoggal, hogy a terhes házas­VÄSÄRMPI JEGYZET Válás magyar mádra élettől, a házasélet elviselhetetlenné váló megpróbáltatásaitól bárkinek jo­gában áll menekülnie. Kevesebb az áltatás, az álszemérmesség, de több a tisztesség, hiszen a válás azt is jelen­ti, hogy törvényesítik a különféle kap­csolatokat. A házasságkötések, szerelmek, a két nem emberi kapcsolatai rendkívül vál­tozatosak, ezekről is sokat és szívesen beszélnek, különösen női társaságban. Mért ne lenne hát hasonló téma fehér asztalnál, piacon és utcasarkon, ha férj és feleség kapcsolata megbomlik? Ezek is egyediek, sajátosak, ezek is a kí­váncsiak közérdeklődésére tarthatnak számot. A már említett felvetés elhangzása után magam is több helyütt figyeltem és készítettem feljegyzéseket erről a témáról. Megállapítottam, hogy a há­zasfelek nemcsak általában az ország­ban, de Nógrádban is válnak. A leg­több esetben kézenfekvő a magyarázat is. Igaz ugyan, hogy a váló felek gaz­dag névsorában megtalálhatók a no­tórius válók is. Nemrégiben kötött há­zasságot egy először házasodó 27 éves férfi egy olyan negyvenöt éves asz- szonnyal, akinek 1 ez már a negyedik házassága. Négynél több házasságot ál­talában nem kötnek még a notórius válók sem, úgy látszik, az ötödik há­zasságban már hasznosítják korábbi ta­pasztalataikat. A házasságkötés első esztendejében is elenyésző a válások száma. Salgótarjánban például a ta­valy kötött 402 házasságból mindössze hárman váltak el. Több világstatisztika szerint a he­tedik év a kritikus időpont, általában akkorra ismerik ki egymást á házas­felek, akkorra szokják és únják meg egymást. S hogy ebben van valami, azt a salgótarjáni 1963—66-os anyakönyv is példázza. Mert amíg az 1972-ben kö­tött házasságoknál eddig egyetlen vá­lási bejegyzés sem szerepel, addig az 1963—66-os anyakönyvnek jóformán nincsen olyan oldala, amelyen válási bejegyzés ne szerepelne, sőt olyan ol­dal is akad, amelyen már egy kivéte­lével minden házasságot fölbontottak. S az illetékesektől azt is megtudtam, hogy ezek a válások nem látványosak, nem zajosak, egyre ritkább, hogy ki­teregetnék együttélésük szennyeseit, a legtöbb esetben közösen határozzák el, hogy nem erőltetik azt, ami immár úgyis tarthatatlan. Ámde, nem válási történetekkel, még kevésbé statisztikákkal kívánom untat­ni az olvasót, sokkal inkább cáfolatul mondtam el mindezeket. Cáfolatul a klerikális középkor védelmére. Mint­hogy a házasságok már az ókorban, középkorban sem az égben köttettek. Aki nem hiszi, annak figyelmébe aján­lom Giovanni Boccaccio (1313—75) nemrégiben két kötetben, magyarul is­mételten megjelentetett főművét, a Dekameront, amely immár 420 eszten­deje bizonygatja a világnak, hogy azok­ban az úgynevezett erényes korszakok­ban a házasságtörésnek hány válfaját ismerték, pénzzel és hatalommal ho­gyan lehetett a legszűzibb ártatlanságot is megkörnyékezni, s hogy a pajzánság, amelyből még az apácák és papok sem vonhatták ki magukat, mennyire ösz- szefüggött a pénzhajhászással. Jót mu­latunk a csípős történeteken, s azt hi­szem, mégis valamennyien tisztessége­sebbnek tartjuk, ha már nincs más választás, a törvényes válást. Olasz módra, vagy magyar módra: oly min­degy. Tóth Elemér NÓGRÁD — 1972. július 9., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom