Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-09 / 160. szám
Rekord a síküveggyárban Minden eddiginél nagyobb exportot bonyolított le az év első felében az Üvegipari Müvek ealgótarjáni síküveggyára. Hat hónap alatt egymillió-kétstázhatvanháromezer négyzetméter síküveget szállított külföldre, ebből hétszázezer négyzetmétert az Egyesült Államokba, a többit európai szocialista és kapitalista országokba. Az alapítása óta eltelt közel nyolcvan évben még nem volt olyan időszak, mint az idei fél év, amikor ötmíllió-kétszázhuszonhd- ramezer négyzetméter síküveg készült a gyár ban, ami rekordmennyiségnek számít. Képünkön a vágóüzem, ahol az üvegtáblákat széle zik és méretre vágják Üzemi demokrácia (III.) Mindenki a maga feladatát. Az üzemi demokrácia kibontakoztatása lehetőséget teremt — szervezett keretek között — a dologzók felhalmozódott termelési tapasztalatainak hasznosítására. Ezeket ki kell aknázni, figyelembe kell venni a tervek, a feladatok, az elképzelések kialakításakor a gyárak, üzemek vezetőinek. Az üzemi demokrácia a gondolkodás megváltoztatása szempontjából is nagy jelentőségű, mert elősegíti a tulajdonosi tudat erősítését, fejlesztését. A gazdasági irányítás jelenlegi rendszere, a vállalatok nagyobb önállósága, a helyi döntések anyagi következményei, a fokozottabb felelősség. a vezetőket és a dolgozókat egyaránt az üzemi demokrácia érvényesítésére ösztönzik. A megye üzemeiben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az utóbbi években fejlődött a munkahelyi demokrácia, de az is bizonyos, bogy az előrelépés nem állt arányban a lehetőségekkel. A gazdaságirányítás reformja #em hozta meg automatikusan a várt eredményeket. A célkitűzések végrehajtása nagyobb felkészültséget, tudatosságot igényel mindenkitől. 'Az elvek valóra váltásának feltétele, a színvonalasabb gazdasági és mozgalmi vezetés. valamint a dolgozók aktivitásának, cselekvésének erősítése. Az üzemi demokratizmus szélesítése folyamatos feladat, a mozgalmi, gazdasági. szerveknek azonban szá- molniok kell az objektív helyzettel, nevezetesen azzal, hogy m dolgozók politikai, szakmai felkészültsége különböző. Ezt figyelembe véve alakítsák ki g teendőket, és becsüljék meg a dolgozók gazdag élettapasztalatát. A demokratizmus hatékonyabbá tételében nehézséget okoz az a körülmény, hogy a dolgozók 45—50 százaléka bejáró munkás, bekapcsolódásuk az üzemi közéletbe kicsit körülményes. Több üzemben azt lehet tapasztalni, hogy a vezetés még nem tett eleget annak érdekében, hogy a nem helyben lakók is teljesebben gyakorolhassák jogaikat. » A rendeletek világosan kimondják, hogy a vállalati demokrácia fejlesztésében a legtöbb feladata a gazdasági, műszaki vezetésnek van. Nekik kell intézkedniük, hogy a tanácskozások beszámolói tartalmasabbak és közérthetőbbek legyenek. Nekik kell eldönteni, hogy az értekezleteket munkaidő után. vagy szabad szombaton rendezzék meg. Ennek a munka hatékonysága szempontjából van nagy jelentősége, csökkentené az amúgy is magas munkaidő-kiesést. Az üzemi demokrácia, a párt-, a szakszervezet, a KISZ-, a gazdasági vezetés és a kollektívák tevékenységében együttesen jut kifejezésre. Minden szerv sajátos formában és módon képviseli a dolgozók érdekeit. Alapvető követelmény, hogy valameny- nyi érdekelt szerv a maga feladatát végezze, de munkájuk a közös cél érdekében összehangoltan történjen. A továbbfejlesztés egyik sarkalatos követelménye a gazdasági irányítók munkájának megítélésénél az, hogy milyen tartalmú kapcsolata van a dolgozókkal, mennyire veszi számításba a döntések előtt véleményüket A következő időszakban több gondot kell fordítani a társadalmi szerveknek is az üzemi demokrácia fórumainak élőbbé tételére, a formális, sokszor érdektelen tanácskozások megszüntetésére. A tanácskozásokat jobb előkészítő munkával, a munkahelyi dolgozók érdeklődési és cselkvé- si körét érintő kérdések napirendre tűzésével színesebbé és vonzóbbá keli tenni. Jó lenne, ha a kollektíváktól akkor Is véleményt kérnének, amikor ez nincs előírva, ha olyan kérdések merülnek fel, melyek a munkások többségét, az üzem jövőjét érintik. Az üzem gazdasági vezetőjének a szakszervezetekkel közösen tovább kell munkálkod- niok, hogy elhárítsák a fejlődés útjában álló szemléletbeli akadályokat. Tegyenek határozottabb lépéseket az üzemek belső életének tökéletesítésére, rendezzék a munkahelyi irányítók jogkörét, tisztázzák azokat a kérdéseket. melyek eldöntése a műhelyekben reálisan elképzelhető. Fordítsanak több gondot a javaslatok intézésére, díjazzák a termelést segítő legjobb észrevételeket, a megfelelő munkahelyi közérzet feltételednek megteremtése céljából pedig a gazdasági célokkal összhangban álló, az üzemi adottságoknak legjobban megfelelő érdekeltségi rendszert fejlesszék ki. A mozgalmi szerveknek a feladatokra való mozgósítá son túl bátorítani, nevelni kell a dolgozókat arra, hogy jobban és többen éljenek jogaikkal. Szorgalmazzák a vezetésnél, hogy az egyes kérdésekben több variációs elképzelést tárjanak a kollektí vák elé. Kívánatos, hogy bátrabban építsenek a fiatalok kezdeményezőkészségére. Az üzemi tervek eredményes megvalósítása csak a dolgozók erejével, velük közösen alkotva oldható meg. Az eddigi eredmények biztatóak és alapot nyújtanak arra. hogy a nagyobb, feszítettebb feladatokat is sikere sen megoldhassuk. (M. L. S. L> Megváltozik az ember Vizsgózók között P&sztón A MARXISTA—LENINISTA Esti Egyetemén még folynak a vizsgák. Pénteken reggel már hét óra előtt kis csoport izgult Fásztón, a járási pártbizottság egyik terme előtt. Harminc, harmadikos .diák” készült az utolsó erőpróbára, a „Munkásmozgalom története” témakörből kellett számot adni. Alig-alig váltanak 6zót egymással. Inkább sétálnak a folyosón. Van, aki egymás után gyújtja meg a cigarettát, s a sió legszorosabb értelmében reszket a keze, amikor előveszi a gyufáját. Egyik-másik azért szót vált. Azt kérdezik egymástól, hogy melyik tétel lenne a legjobb. Aztán vélemények is elhangzanak: most már mindegy. Vagy tudja az ember, vagy nem Bent a teremben négyen készülnek a beszámolóra, a vizsgára. Távol egymástól. Mindenki előtt két tétel van. Az egyik a nemzetközi, a másik a magyar munkásmozgalom történetéből. A folyosón halkan beszélgetnek a hallgatók, senki sem akarja zavarni a vizsgázókat. Van a hallgatók között pártmunkás, iskolai igazgató, tanító, kereskedő, tanácsi alkalmazott, egészség- ügyi dolgozó, agnonómus, meg más. Takács László, a csecsei iskola igazgatója nem sokára sorra kerül. — Egyszer már államvizsgáztam munkásmozgalomból. Ügy érzem, ez azonban sokkal többet adott számomra. Sok volt a hasznos vita, s így egységes álláspontokat tudtunk kialakítani. Számomra plusz volt ez a munka. Tanítottam, vizsgáztattam, e magam is készültem eme a vizsgára. Nem akarok szégyent vallani. Bízom a sikerben... Jó volt a kollektívánk, nagyszerűek voltak az előadók, s mindjárt meg ia ragadom az alkalmat, hogy a többiek nevében íb itt, a nyilvánosság előtt köszönjük meg fáradozásukat.,. Csinos, fekete asszony sétál idegesen a folyosón. Csaknem elhárítja magától a kérdésre adandó választ Nem izgul Kovács Ferencné, a Lovász József Művelődési Központ dolgozója? Először még azt mondja, hogy nem, de azért rágyújt egy Fecskére, s kissé remeg a keze. — Olyan idege« vagyok... Tudja, két gyerek mellett... Feri, a férjem most Budapesten van előkészítőn, Moszkvába utazik majd iskolába .. Itt van a két gyerek. .. őket is el kell látni. Mikor tanultam? Hát estéken, éjszakákon át. Eddig négyes voltam, meg közepes. Csak még most, most sikerüljön... Eddig végig ötös volt Fazekas Erzsébet, a rendelőintézet asszisztense. A nyugodtságot magára erőszakolja. — SZÜKSÉGÉT éreztem, hogy elvégezzem az esti egyetemet. Eddig csak az orvosok vettek ezen az oktatási formán részt, valakinek a középkáderek közül is meg kellett nyitni a sort. Jó dolog ez a tanulás. Megváltozik az ember. Jobban megértünk mindent, a világban végbemenő jelenségeket és mást. Később, majd ha a gyereket is útnak indítom az iskolába, szakosítón szeretném folytatni a tanulmányaimat. — Teljesen mindegy, hogy milyen tételt húzok ki — kapcsolódik a beszélgetésbe Bárdos Dezső, a Vendéglátó Vállalat dolgozója Kihúzom a tételt, s a felkészülés során szeretném jól rendezni a korábban tanultakat. Két hétig éjjel-nappal tanultam. Hogy izgulok-e? Talán igen, talán nem. Az a véleményem, hogy az egyik jobban titkolja, mint a másik. Aki nem izgul, véleményem szerint, azt nem is érdekli a vizsga Nyílik a terem ajtaja. Peregi László, a pásztói járási pártbizottság gazdaságpolitikai csoportjának vezetője még töröl egyet a homlokán. Aztán kérdésekkel rohamozzák a többiek. — Mit húztál.:.?Sikerült...? Mondd, szigorú a Vadkerty elvtárs... ? és így tovább, és így tovább. Peresi László, aki egyébként a tanfolyam, az osztály bizalmija is volt a három éven keresztül, nyugodtan válaszol — A Komintern VII. kongresszusa, a fasizmus meghatározása, osztályjellege, as 1929—33-a« kapitalista gazdasági világválság és a KMP II. kongresszusa volt a tételem. Sikerült... Ötös került a bizonyítványba. .. Mint osztálybizalmival tovább folytatjuk a beszélgetést — összeszokott kis együttes volt a mi osztályunk. Rendkívül hasznos vitakészség alakult ki szinte minden foglalkozáson. Volt lehetőség a konzultációkra. A tanultak alapján a napi eseményeket is jobban megvitattuk, jobban megértettük. Most azt tervezzük, hogy öt év után ismét találkozunk, s beszámolunk egymásnak arról, hogyan hasznosítottuk az életben az itt tanultakat... A teremben, ahol a hallgatók felkészültek, csend van. Csak egy ember beszél. Közben újabb vizsgázó érkezik. — Tessék, húzzon tételt — mutat az asztalra Vadkerty Lóránd, a vizsga vezetője. — Ez itt a nemzetközi, ez pedig a magyar munkásmozgalom... Húzott? — Igen. Ez a 13-as, ez pedig a 42-es tétel... — Tessék, lehet felkészülni. .. Néhány percre félrevonulunk Vadkerty Lóránddal. — Viszonylag erős volt ez a csoport. Szorgalmasak voltak, szívesen tanultak. Becsületes munkát végzett valamennyi hallgató. Viszonylag kevés volt a hiányzó is. Az osztály félévi tanulmányi eredménye 3,6 volt, most úgy látom, javít a kollektíva, jobbak a feleletek, úgy 3,8-ra számítok. No, persze addig még sok ember vizsgázik.., PEREGNEK a percek. u órák. A folyosóin már egyre több a megnyugodott ember, túlvannak a nehezén. Három év megfeszített, kemény munkájára tették rá a pontot. Befejezték tanulmányaikat a Marxista—Leninista Esti Egyetemen. Most már számukra js jöhet a jól végzett munka után a megérdemelt pihenés. Tanárnak As hallgatónak egyaránt. Somogryvári László ' Jugoszláv vendégek A héten jugoszláv vendégek jártak az Üvegipari Művek salgótarjáni öblösüveggyárában. A Zejecsár és Skopjéi üveggyár szakemberei, az Ag- ropréma jugoszláv külkereskedelmi vállalat képviselői megtekintették az üzemet, a kézi és automata üveggyárlás munkafolyamatait, szakmai kérdésekről konzultáltak, majd megbeszélést folytattak a gyár vezetőivel. A küldöttséget elkísérte útjára Szokup Lajos, az Üvegipari Művek vezérigazgatója. A tárgyalások eredményeképpen az üvegipar nagyobb tételű megrendelést kapott préspoharak gyártására. MHSZ Nincs szünet a tartalékosoknál Megyénk tartalékos MHSZklubjaiban befejeződött a ••tájékoztató oktatás, a klubtagok eredményesen szerepeltek a zárófoglalkozáson — a lövészeten. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek tartalékos klubjában nyáron sincs szünet. A klub- helyiségben, a Kohász Művelődési Központban minden hónap másodikén és tizenhetedikén minden dolgozót szívesen látnak a klubban. Házikönyvtár, technikai eszközök várják az érdeklődőket és a légpisztoly mellett a különböző játékok is szórakoztatást nyújtanak. A tartalékos klub a nyáron a tervek szerint pisztolylőteret épít a szocialista brigádokban dolgozó klubtagok támogatásával. Az új lőtér segítséget jelentene a honvédelmi képzéshez, hiszen újabb dolgozók kapcsolódhatnának be a lövészetbe, ismerkedhetnéneK a pisztolylövés alapelemeivel. A kohásztartalékosok egyébként a thv-döntőre készülnek. A Ruttkal, Merényi, Szőke összeállítású járőrcsapat a megyei döntőn is szeretne bizonyítani. A tartalékos klub előrenéz és már a fegyveres erők napja tiszteletére megrendezésre kerülő programot is kidolgozta. A kohászati üzemeknél már hagyomány, hogy a fegyveres erők napján a vállalat dolgozói honvédelmi versenyen vesznek részt. Az idén igyekeznek majd még több dolgozóval megkedveltet- ni a honvédelmi versenyeket. Nem kell komolyan venni AKAR hiszik, akár nem, amióta nálunk terjed a köz-, gazdasági szemlélet, magam is egyre érzékenyebben reagálok a piacra. Na, nem a világpiacra, nem Is a hazaira, hanem a salgótarjáni piacra. Bevallom töredelmesen, hogy alig-alig tud lázba hozni, ha mondjuk felmegy az ón és a nyersbőr világpiaci ára. Hát, annyi baj legyen, én Igazán nem ragaszkodom ahhoz, hogy ónkupából ihassam mindennapi italomat, Igazi bőrt meg jóformán évek óta nem is láttam, legalábbis cipő képében nem, mert az ötszázötven forintosra eddig rá sem mertem nézni, évek óta műanyagban járok. Szóval, ebben a dologban nem vagyok különösebben érdekelt. De rögtön felmegy a vérnyomásom, ha ezen a mi kis salgótarjáni piacunkon valamit túlságosan drágának találok. Nézzük például a cseresznye varázslatos tündöklését és bukását! Mire igazán népszerűvé, tömeges méretű vásárlásra alkalmas olcsóságúvá tudott volna válni, addigra eltűnt a piacról, mert lejárt a szezonja. Különben is, egyáltalán nem értem, hogyan tudott ez a szezon ennyire megrövidülni? Manapság ez az időszak jóformán csak addig tart, amíg az áru primőr, s a szezonnak azt az egykor huzamosabban tartó záróidőszakát, amikor már nem primőr az az áru, ezt állítólag már a legidősebb háziasszonyok is csak hírből ismerik. Eleinte szemenként vásároltuk a fránya cseresznyét abban a boldog reményben, hogy jön még majd olyan időszak, amikor olcsóbb lesz és kilószámra falhatjuk e finom csemegét De a bőség napja egyáltalán nem akarózott ránk köszöntenl. Ha egyik nap drága volt, a másik nap még drágább, végül aztán meredeken zuhanni kezdett az ára, csak éppen addigra már sehol sem lehetett kapni. Természetesen, nem egyedülálló jelenség, ami a cseresznyével történt, tessék csak végigmenni a piacon, hogy a paprika, a paradicsom, a meggy és a sárgabarack, meg a többiek Is milyen jól tartják magukat. A termelők viszont állandóan panaszkodnak, hogy nem kifizetődő a zöldség- és gyümölcstermesztés. Hát, tessenek csak elképzelni, hová jutnánk, ha még kifizetődő is lenne? Értem én, kérem, hogy van kereslet és kínálat, piaci mechanizmus, szabadáras kategória, hatékonyság, meg minden, de engem fél kiló zöldpaprikával, á.: 4.60 Ft. sokkal inkább meg lehetne vigasztalni. ADDIG is azt javasolnám a szakácskönyvek szerzőinek, hogy így kezdjék a sok zöldfőzeléket, gyümölcsöt tartalmazó nyári étrendhez ajánlott népszerű receptjeiket: „Végy háromszáz forintot.. —is NÓGRÁD — 1972. július 9., vasárnap 3
