Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám

SZLOVÁKIAI ÚTIK ÉPEK Szerkessz velünk! A NÓGRÁDI ÚTTÖRŐK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Mimin mii it i im it i mmiu im m usm íj un in i mű i in ni ii mi i mii i mini im in nun ti 1111 mii i in 11 ii ni m 111111 ii t mii m ii i mii ti 11 mii i ii i mim m 11 mi 1111 ii in 1111 ii in Országjárás gazdag programmal Miért torta @3 a mankót a szécsényi vasutas? A hasznost iskola nyári or­szágjárásáról szól a követke­ző tudósítás: X Június 9—23. között az 5583 sz. Hámán Kató Úttörő- csapat pajtásai országjáráson vettek részt. A tanév elején a csapattanács úgv döntött, hogy a Kilián-telepi táborozás helyett, a Dunántúl szépsé­geit, nevezetességeit kellene megismerni. A Vácott tett csa­vargás után a 44 kisdobos és úttörő kompon kelt at a Du­nán. A Duna-kanyar lenyűgö­ző szépsége után Visegrad és Táborozási híradó A balassagyarmatiak: ked­velt kirándulóhelyén a Nyír­jeiben a leendő őrsvezetők ré­szére vezetőképző tábor nyílt. Jelenleg két járás — a salgó­tarjáni és a rétsági — úttörő- csapatainak legjobbjai élvezik a nyár nyújtotta örömöket. Persze a játék és szórakozás mellett sok olyan új tudniva­lót is elsajátítanak, amelyek­nek majd őrsvezető korukban veszik hasznát. X Fonyódligeten ütnek tábort augusztus 5-én a rétsági járás úttörői. A járási táborban az üdültetés két turnusban tör­ténik. összesen kétszáz gye­rek tölthet így el kellemes napokat a Balaton mentén. X Megyei szaktábor nyűik augusztus 10—20. között Ti­szafüreden. A táborban a me­gyei szaktárgyi versenyek el­ső helyezettjei — összesen 96 gyerek — vesznek részt. A változatos szórakozásról gaz­dag program gondoskodik. X A diósejnői általános iskola tanulói Balatonalmádiban üt­nek tábort augusztus 14—24. között. A rétsági járás még egy úttörőcsapata, a tolmácsi is a Balaton partján, Zamárdi- ban táborozik. Lehet még jelentkezni A mátraverebélyi általános iskola úttörői július 19-én in­dulnak tíznapos táborozásra a tDuna-kanyarba levő Alsógöd­re. A váci járás központi tá­borában tízszemélyes faházak­ban lesznek elszállásolva, ál­landó hideg- és melegvízel­látás biztosítva, gazdag kul­turális program várja az út­törőket. Mint értesültünk róla az iskola még elfogad jelent­kezőket más csapatoktól is, tekintettel arra, hogy saját csapatuk nem tölti ki a meg­adott keretet. A részvételi díj háromszáz forint. Jelentkezés esetén az iskola részletes tá­jékoztatást küld az úttörők­nek a további tudnivalókról. Röpül a páva Mint hírül adtuk, megyénk Röpülj páva köreinek tagjai nagy lelkesedéssel készülnek a Televízió által is közvetítendő augusztus 19—20-i országos bemutatóra. Sokan érdeklőd­tek szerkesztőségünkben, hogy melyik az a nyolc együttes, amelyet a nyilvános szereplés megtiszteltetése ért. Kívánsá­gukra közöljük, hogy a két nap valamelyikén az erdőikür­ti, a tari, a herencsényi, a nógrádi, a nézsai, a karancs- keszi, a karancslapujtői és nemti együttes műsorából ad­nak részletet. Esztergom ejtette ámulatba a tanulókat. Délután Győrben a termálfürdőben fürödtünk és estére értünk Mosonmagyar­óvárra, ahol egy középiskolai kollégiumban kaptunk szállást- A második napon Mosonma- gyaróvárott ellátogattunk a híres lovasiskolába. A gye­rekek közül néhányan még a lovaglás mesterségét is kipró­bálták. A Hanság Múzeum és a vár megcsodálása Után dél­után a Szigetköz élővilágát tanulmányoztuk. Késő délu­tán Lipóton termálfürdőben pihentük ki a nap fáradalma­it. A fertődi kastély udvarán az országos zenei szaktábor­Reszkesselek A Bartók Béla úti Általá­nos Iskola nyári táborozásá­ról szeretnék beszámolni. Jú­nius 20-án reggel 35 gyerek kelt útra Jászberény felé- A kicsomagolás, elhelyezkedés után fürdés következett. S bár az idő nem volt mindig kedvező, mi mégis nagysze­rűen éreztük magunkat, ösz- szesen 11 napot töltöttünk a régiségeiről nevezetes Jászbe­rényben. Programunk érdekes és változatos volt. Gyakran mentünk városnézésre, meg­csodáltuk a múzeumokat és A salgótarjáni Bányász Mű­velődési Otthon férfikórusa nagy tradíciókra tekint visz- sza. A kórus fáradhatatlan karnagya Maróti Gyula. A lelkiismeretes szakember a felszabadulástól máig határta­lan lelkesedéssel, nagy szak­értelemmel irányítja a férfi­kórus munkáját. Az országos hírű együttes 1964-ben Mis­kolcon megrendezett' minősítő versenyen lépett felsőbb osz­tályba. Ekkor ezüstkoszorús minősítést szereztek. A kétévenként megrende­zésre kerülő minősítő verse­nyeken azóta egyre egysége­sebb kórus benyomását kel­tették a bányászok. Az 1970- ben Pécsett megrendezett mi­nősítés alkalmával aranyko­szorús minősítést szereztek. Ugyanebben az évben mél­tán érdemelték ki a központi szervek által odaítélt Kiváló Együttes elismerést. ban levő gyerekek haszncsi pajtásaik tiszteletére két mű­vet adtak elő. Sopron kanyar­gós utcái után a híres fertő- rákosi kőbánya ejtette ámu­latba a gyerekeket. A negye­dik napon gyárlátogatáson voltunk, majd egész nap fü­rödtünk. Országjárásunk utol­só napján Nagycenken a Szé- chenyi-mauzóleumot, Kősze­gen a Jurisics-várat néztük meg, majd túránk a Balaton­ra vezetett, Veszprém. Székes- fehérvár és Budapest érinté­sével este kilenckor értünk haza Hasznosra. A hasznosi Iskola tanulói és tanárai mákos csíkok! sokat fürödtünk- énekeltünk és játszottunk. Ellátogattunk a Zagyva partjára és a Hűtő­gépgyárban is voltunk, ahol sok érdekes dolgot láttunk a hűtőgépgyártással kapcsolat­ban. Egy napot a szép, mo­dern városban, Szolnokon töl­töttünk. Felejthetetlen élmé­nyekkel távoztunk Jászbe­rényből. Bodor Imre Salgótarján, a Bartók Béla úti isk. 8. oszt. tanulója A kórus közben több rádió­szerepléssel, Tatabányán mu­tatta be műsorát. Az elmúlt napokban Várpalotán szere­peltek. Ezúttal újra nagy volt a tét: meg kellett vé­deni az aranykoszorús mi­nősítést. A kétnapos rendez­vénysorozat keretében elő­ször a gálaesten mutatkozott be a Bányász férfikórus. Itt, a palóc népdalokkal, valamint a „Gőg és Magóg” énekszám­mal nagy közönségsikert arat­tak. Később, az oszlopkórus­ban is szerepeltek, ahol a négy együttes a „Májusi kala­pács” továbbá a „Varsavian- ka” forradalmi kórusszámokat mutatta be. A Bányász kórus számára azonban a tét a második na­pon követkézéit, amikor az igényes zsűri előtt kellett szá­mot adni tudásukról. Itt sem keltettek csalódást. A különös gonddal kiválasztott műsor­számokban a „Menet”, „Góg és Magóg”, mellett műsoruk­ra tűztek Marensiótól egy A lengyel határtól, ponto­sabban a Jablonkovi hágótól egyre távolabb kerültünk, a Dunába zuhanó Vág tovább szélesedett, s mintha a közle­kedési útvonal is alkalmaz­kodna a folyókhoz, az út is megnőtt, sőt javult is, ami itt nagy szó. mert Csehszlo­vákiában egyébként is jobbak az utak, mint például Nóg- rádban. Ez az út bizonyára a hadinépek vonulásának helye is lehetett, hiszen egyéb­ként aligha építettek volna erre annyi várat. A trencséni váron kívül ugyanis még jó néhánnyal találkoztunk. Érde­kességük, hogy egyiktől a má­sikig jól el lehet látni, bár­milyen veszély esetén jelet adhattak egymásnak. Tehát a várak itt egy kiépített védel­mi rendszer tagjai. Várat kap a bolond A védelmi rendszerbe szo­rosan bekapcsolódik két út­menti szomszéd vár is: Bec- kov (Beczkó) és Cachtice (Csejte) vára. Érdekességük, hogy többé-kevésbé azonos stílusban épültek. Szögletes lő- és kaputornyokkal, kopasz hegyre rakták föl mind a ket­tőt és már szemre is kitet­szik, hogy nem tartozhattak a nagyobb várak közé. Közel sem hatnak olyan monumen­tálisnak, mint a trencséni vár. Természetesen a várak nagy­sága nem mindig szabja meg nevezetességüket. E két vár­hoz is számos monda, legen­da fűződik. Különösen Beczkó vára érdekes. Történetéről so­kat hallhattunk utunkon, s megállapíthattuk, hogy ez többé-kevésbé nálunk is is­mert, mi több. irodalmunk is feldolgozta. Beczkó vára jóval fiatalabb Csejte váránál, ami érthető, hiszen Csejte egyik későbbi várura építtette, mégpedig olyan bolondosán, hogy ez te­szi nevezetessé. A vár a ko­rábban létesült falu közvetlen közepére, egy sziklatömfore épült föl. Most is ott áll há­zaktól körülvéve és cseresz­nyefáktól övezett gyalogös­vény vezet falai közé. A szo­katlan. groteszk elhelyezkedé­sét az indokolja, hogy erede­tileg egy udvari bolondnak készült. Útikalauzaink meséje szerint az udvari bolond nyugdíjba vonult, s várura akit annyiszor megnevettetett, megígérte, hogy teljesíti egy kívánságát. A bolond ugyan­olyan várat kért, mint ami­lyen az urának van. A várúr teljesítette a kívánságot, de a bolondjához illően — bo­londosán. madrigált is. A három be­mutatott szám után bebizo­nyosodott, hogy a kórus nem hiába készült hosszú hónapok óta a minősítő versenyre. A megjelent hét együttes közül többek között Pécs, Várpalo­ta, Tatabánya, Tokod stb. — a salgótarjáni Bányász férfi­kórus ugyancsak kitett magá­ért. A dalosok szorongó szív­vel várták ugyan az ered­ményhirdetést. Végül is eldőlt a nagy kérdés. A salgótarjá­ni Bányász férfikórus minő­sítése : arany koszorú, diplo­mával. A hangversenyen az együt­test Kurucz Imréné kísérte zongorán. Az Aranykoszorús címmel és diplomával kitüntetett Bá­nyász férfikórus Várpalotáról nem jött haza. Ezekben a napokban, egy héten át a hevesi fürdő kellemes vizé­ben lubickolnak, és élvezik a művelődési otthon vezetősége által biztosított jutalomüdülés örömeit Természetesen a történetnek sok egyéb változata is köz­szájon forog. Pestany fürdőváros A déli órákban érkeztünk meg Pestany (Pöstyén) fürdő­városba. amely üzletnegyede kivételével kísértetiesen ha­sonlít a mi Margitszigetünk­re. Csodálatos parkok, virá­gok, építmények. Pompás, fé­lig fedett híd a fürdőnegyed­ben, üdülőhajók (rajtuk strand­fürdő is!) és megannyi tarka nép. akik szinte a világ min­den nemzetiségét képviselik. Pöstyén közismert, régi, világ­hírű fürdőhely, s ha ebben kicsit is kételkedünk, a Cadil­lac, Chavrolet. Mercedes, Opel, Citroen és egyéb gyárt­mányú gépkocsik rendszám- táblái, s a sétányokon ural­kodó bábeli nyelvzavar meg­győzhetnek bennünket. A nagy szállodák, gyógyhotelek, szanatóriumok körül egyéb­ként nagy a csend, de a vá­ros üzletnegyedében minden­felől mulatók, bárok hivalko­dó cégtáblái, neonfényei hívo­gatnak. Bennünket a hires fürdő­hely vonz. A modern híd be­járatánál hatalmas bronzszo­bor áll, amely egy férfit, áb­rázol. ki éppen mankóját tö­ri ketté a térdén. Ezzel is hangsúlyozni kívánják, hogy a pöstyéni víz olyan rendkí­vüli. hogy a félholtból is em­bert farag. Csodára képes. Úti társam nyomban el is mondja a szobor ötletadó tör­ténetét. Állítólag egy kis be­osztású, szécsényi vasutas, egy váltóőr konfliktusba kevere­dett a főnökével. Olyannyira, hogy össze is verekedtek, s a váltóőr jól helybenhagyta az állomásfőnököt. A vasutas az ügyvéd tanácsára mankót vá­sárolt, s noha semmi baja sem volt, megjátszotta a be­teget. Beutaltatta magát Pös- tyénfürdőbe. ahol állandóan nyögött, panaszkodott az or­vosi igazolás kieszközlése ér­dekében, miszerint ő képtelen lett volna mindennemű vere­kedésre. Elérkezett azonban a tárgyalás napja. A váltóőrnek búcsúznia kellett Pöstyéntől. Mankójára támaszkodva, el­indult a vasúthoz. Ámde így olyan lassan haladt, hogy kénytelen volt a mankókat el­törni és a Vágba dobni. Fu­tott a vonat után. mint a nyúl, így is csak az utolsó vagonra sikerült felkapasz­kodnia. Bányászok a pavilonban A nagy idegenforgalmú Pös- tyénfürdőben kulturális meg­mozdulásokban sincs hiány. Kertmozija kedvező idő ese­tén esténként rendszeresen üzemel és gyakori a hangver­seny (vasárnap el sem ma­radhat!) a Hudobny-pavilon- ban is, ami tulajdonképpen szabadtéri színpad, legyező- szerűen fölébe nyúló tetővel, kényelmes, nyári székekből álló nézőtérrel. Ottlétünk alatt éppen egy Ostravából érkezett, csehszlovák fúvósze­nekar lépett fel. díszes, csip­keveretes. népi viseletben. Számunkra különösen az volt meglepő, hogy a férfiak a palóc főkötőhöz hasonló, dí­szes pártát viseltek és a szí­vük fölött jelvényszerűen ke­rek csipke feszült, hímzett aljra rávarrva. A zenekar, amint később vezetőjüktől megtudtam, Ost­rava környéki bányászokból verbuválódott, s felkészülésü­ket egy falusi művelődési ott­hon támogatja. Sajnos, a Hu- bodny-pavilonban rendezett hangversenyüket lekéstük. Szerencsénkre azonban prog­ramjukkal mégis közelről megismerkedhettünk. Szállo­dánk éttermében ebédeltek ők is. s a jelenlevő vendégek kí­vánságára eljátszottak, eléne­keltek egy számot. A kellemes dallamú, lágy, szlovák dalt az ismétléskor már az étterem vendégei is velük énekelték. S így ment ez később is. mert mondanom sem keld, hogy az ostravaiaknak apránként le kellett adniuk az egész nép- és mozgalmi dalokból álló műsorukat. Az étterem falait szinte szétfeszítette a tetszést jelző taps. A szlovákok szeretik a ze­nét. s még jobban szeretnek énekelni. Különösen a közös éneklést kedvelik, amit mi csak most kezdünk újból meg­ízlelni, a Röpülj páva térhódí­tása révén. 4 NÓGRÁD — 1972. július 7» péntek Lakos György ÚJ KISLEMEZEK Fuss, hogy utolérjelek c. filmből Félteni kell (Fényes Sz.—Szenes I.) Gyermekkori ámok (Fényes Sz.—Szenes I.) Zalatnay Sarolta Koós János + Szép Margit (Victor M.—Kántor I.) Szelíd tüzek (Victor M.—Huszár E.) Non-Stop együttes + Kék országút (Havasy V.—S. Nagy 1.) 1:0 (Bágya A.—Szenes I.) Aradszky László 4­A helyzet kulcsa (Szigeti F.—Soltész R.) Nézd a zöld réteket (Pásztor L.—S. Nagy I.) Corvina együttes Soltész Rezső + Én nem tehetek róla (Havasy V.—Szenes I.) Az utca bolondja (Tardos P.—Huszár E.) Koós János + Azt a rózsaszín szegfűt (Majláth J.—Kováts J.) Ha álmodni tudnál (Kardos J.—ifj. Kalmár T.) Szécsi Pál + Milyenkor kell csendben maradni (Pásztor L.—S. Nagy I.) Jó napot ismerősök (Körmendi V.—S. Nagy I.) Karda Beáta + Szivárványfényben (Pintuzzi di Bari—Vándor K.) Hol van az az út? (Majláth J.—ifj. Kalmár T.) Korda György + Tudtam, hogy más kell (Faragó I.—Merczel A.) Levegőben (Faragó I.—Merczel A.) Scampolo együttes + Mégis szép az élet (Zádor I.—Kántor I.) Ne haragudj, kedvesem, ma szomorú leszek (Victor M.— Huszár R.) Non-Stop együttes ■f­Gőzhajó (Papp Gy.—Török Á.) Délelőtt (Papp Gy.—Török Á.) Mini együttes Újra bizonyítottak Minősítésük: aranykoszorú — diplomával A zsűri tetszését is elnyerte a Bányász férfikórus Édesanyák örömére. tá­borlakók étvá­gyára igen fi­nom étrendet állítanak össze az úttörőtá­borok szaká­csai. Változa­tosak a fogá­sok, minden ét­kezés igen bő­séges, érthető hát, hogy mi­re a sátorozás véget ér, ne­hezebben tud­ják ingeiket­nadrágjaikat begombolni a fiúk. És a lá­nyok? Ök pró­bálnak most is ellenállni. Egy­re nehezebben. Mert a levegőváltozás, a sok kát nyugodtan a kondérra, a mozgás, meg persze a finom konyhára, jöhet a mákos csík, „kaja” is olyan étvágyat esi- a rántott szelet — „elpusztí- nál valamennyiüknek, hogy tunk mindent”. És kell-e na- repetázni is érdemes. Nem kell gyobb öröm a szakácsoknak, hát nagy elemózsiás tarisznyát ha látják a pufók, jóllakott csomagolni a táborba készü- gyerekeket? lő diákoknak. Bízzuk magun- Kulcsár Józsel Jászberényben táboroztunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom