Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-01 / 153. szám

/ ■ KALPAGOSOK NAPJAINK IFJÚSÁGA Pályakezdők és „veteránok” Százötvenen Sstgóbányán A középfokú tanintézetek is­kolai és alapszervezeti KISZ- titkárai részére megyei veze­tőképző tábor nyílt Salgóbá- nyán. A tábornak már jó ha­gyományai vannak megyénk­ben, minden évben kétszer — télen és nyáron — eljönnek ide a fiatalok, hogy képzett KISZ-vezetőként vegyenek részt az iskolai ifjúsági moz­galomban. A programnak csak a felét tervezték meg pontosan előre, a másik felét a gyerekek prog­ramozták be, s ők maguk ve­zették a tábort is. Nemcsak tanulják tehát, hanem rögtön gyakorolták is a vezetés tudo­mányát. öt alapszervezetre osztották fel a tábor résztvevőit, az alapszervezetek versenyben álltak egymással. A versenv alakulását mindennap vezet­ték az eredményjelző táblán. ötforintos alapon barkochba szellemi torna, akadályver­seny, bográcsgulyásfőzés — csak néhány azokból a prog­ramokból, amelyek jelzik: a szabad idő eltöltésével sem volt baj a táborban. A 150 fős tábort Eocsó Im­re, a KISZ megyei szakmun­kástanuló-felelőse vezette. A középiskolások 1-én búcsúz­nak a tábortól. Süss Se3 nap! ■ Irány: Kemerovo! Nagy utazás, szép élmények részese az a húsz úttörő, aki július 23-án, délben Ferihe­gyen felszállt a Szovjetunióba induló menetrendszerű repülő­gépre. Valamennyien kiváló úttö­rők, jó munkájuk, közösségi szellemük alapján jutalmul három hetet töltenek a Szov­jetunióban. Először két napot Moszkvában tartózkodnak, majd ott ismét gépre szállnak, hogy eljussanak Kemerovóba, a Barátság Táborba. A csoportot Bálint Tamás» a KISZ megyei bizottságának titkára vezeti, a gyerekeket kalauzolja Fülöp Mária sal­gótarjáni városi úttörőtitkár és Pál Gyula, a salgótarjáni járási úttörőelnökség tagja is. A csoport július 13-ig ma­rad a kemerovói Barátság Tá­borban. JAVARÉSZT befejeződtek a vizsgák a felsőoktatási in­tézményekben is. Egy „soro­zat” fiatal fiú és Lány , kike­rül hát a nagybetűs életbe. Nagy részüket már várják valamelyik munkahelyen. He­lyet csináltak íróasztaluknak, rajztáblájuknak, esetleg fel­adatról is gondoskodtak már számukra. Hiába,, mégis csak ott a gombóc a torokban, amikor először lépik át a gyárkaput: milyenek lesznek a kollégák, milyen lesz a munka, jó volt-e a választás? Nem gyerekjáték ez, pálya­kezdésről van szó. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben olyan fiatalokat kerestünk fel, akik már „ve­teránok” ebben a témában, egy éve dolgoznak. Valameny- nyien főiskolából kerültek a gyárba. Susán Gyula a Nehézipari Műszaki Egyetem kohó- és fémipari főiskolai karán ka­pott üzemmérnöki diplomát. A hideghengermű műszaki osztályán dolgozik. — Nálam egy kis gikszer történt az indulásnál — me­séli. — Én ugyanis a főiskola alakítástechnológiai szakán végeztem, itt viszont először az öntödébe tettek. Az egy egészen más világ, nem sok mindenhez tudtam hozzáfogni. Ugyanakkor viszont a hen­germűben meg egy öntész szakon végzett fiú volt, így aztán magától kínálkozott a csere lehetősége. — Az első munka? — Itt, a gyárban az a szo­kás, hogy a pályakezdőknek 6 hónapi gyakorlati időre célfel­adatot adnak ki. Én a Ripoche kemencékkel kapcsolatos vizs­gálódásokkal kezdtem itteni működésemet. A hat hónap elteltével írásbeli jelentést ír­tam a kemencéknél észlelt problémákról. — Elégedett a feladatokkal? — Igen. A képzettségemhez méretezett munkákat kapok, az en esetemben ember és munkája harmóniában van. — Mit szólnál nagyobb lé­legzetű munkákhoz? — örülnék, ha ilyennel megbíznának. Benne vagyok a Fiatal Műszakiak és Közgaz­dászok Tanácsában, de nem kaptam még semmi feladatot. Ezen egyébként csodálkozom is, állítólag már ki kellett volna írni a pályamunkákat. Kicsiny Miklós a karban­tartó és szolgáltató gyárresz- leg villamos technológiai cso­portjának műszergazdálkodó­ja. A Kandó Kálmán Villa- mosipari Műszaki Főiskola erősáramú karán/végzett. — Ha előre láttam volna, milyen munkakör van ne­kem megírva a nagykönyv­ben, akkor inkább a műszer- szakot választottam volna. A műszergazdálkodáshoz az passzolt volna. A mostani munkámnak csak a fele olyan, ami az iskolán szerzett isme­reteket igényli. — Ezek szerint elkeseredett ember? — Szó sincs róla. Megszök­ni nem szándékozom, tehát bele fogok szokni. Egyébként van a dolognak jó oldala is. Itt a műszergazdálkodás elég­gé elhanyagolt terület volt, lehet tehát mit produkálni. MIKLÓS is csak egy éve dolgozik még itt, de máris szép siker áll a háta mögött. A gyárban szokásos „hathóna­pos” feladata a vas-öntödei 15 tonnás híddaru villamos fel­szerelésének megoldása volt. Az idén felújítják a darut, s akkor az általa javasolt meg­oldást vezetik majd be. — Mit tudsz az FMKT-ről? — Tudom, hogy van, és hogy mit jelent a rövidítés. Közelebbi kapcsolatba azon­ban még nem kerültem vele. Berkes Piroska, a szerkesz­tési osztály építész-szaktechni­kusa pontosan azt kapta munkahelyétől, amit vart. Nem véletlen, hiszen régi is­meretségben van már a gyár­ral. Szintén egyéves gyakorla­tot mondhat magáénak, a debreceni felsőfokú építőgé­pészet! technikumban végzett. — Igazán nem panaszkod- hatom, hogy minket, kezdő­ket elhanyagoltak volna. A személyzeti főosztály például tíz előadásból álló sorozatot rendezett nekünk, az előadá­sok a gyár felépítéséről, fon­tosabb feladatairól, terveiről szóltak. Amit ott hallottam, remekül felhasználhattam az első feladatoknál. Egyébként jellemző, hogy mennyire nem lehet megállni a tanulás Dán: májusban máris részt vettem egy 12 órás tanfolyamon a műszaki egyetemen. — Elégedett vagy u : ___­k áddal? — Én is többet, komolyabb feladatokat szeretnék, mint minden fiatal. Azt izonoan tudomásul kell venni, hogy a vágyak csak akkor reálisak, ha a lehetőségeket is belezal- kuláljuk. Na meg persze az időt, amire amúgy is szükség van ahhoz, hogy az ember a gyakorlatban eligazodjon. Én megtaláltam itt a számításo­mat. Most még szerkesztői munkakörben vagyok, de ki­látásba helyezték már az épí­tésztervezői beosztást. Szabó Istvánnal, a nagyüze­mi pártbizottság munkatársá­val, az FMKT titkárával is a fiatal pályakezdőkről beszél­getünk. — A hathónapos gyakorla­ti időre szóló célfeladat jól bevált módszer nálunk. Nem lézengenek tanácstalanul a kezdők, konkrét munka kap­csán ismerik meg a vállala­tot, saját munkakörüket. Nemcsak nekik, hanem a vál­lalatnak is hasznos dolog ez. Nem beszélve arról, npgy egy jól sikerült munka rangot is ad a fiatalnak. Ami viszont hosszú idő óta gond, és nemcsak itt, hanem szerte az országban: a válla­latok nem használják ki a diplomaírásban rejlő lehető­ségeket. Nem élő témát adnak a fiataloknak, pedig az élő té­ma felkínálásával két legyet üthetnének egy csapásra: a fiatal már a diplomaterv írá­sakor megismerkedne a válla­lattal, a jól sikerült munkát pedig a vállalat hasznosíthat­ná. A SOK NÉV közül találom­ra választottuk ki a három pályakezdő fiatalt. Talán a véletlen műve, talán nem: lényegében mindhárman elé­gedettek. Bár, ha figyelembe vesszük, hogy ennél a gyár­nál szervezetten és rendszere­sen törődnek a pályakezdők­kel, azt kell mondanunk, itt a véletlennek kevés szava le­hetett. Lehet választani I Nyári program diákoknak Itt a nyár, s ha néha ki­csit borongós, változékony is, azért nagyszerű programokra, szép túrákra, táborozásokra nyújt lehetőséget.. Főleg per­sze a ^diákoknak, akik ebben a két hónapban valóságos időmilliomosok. A megyei tanács és a KISZ megyei bizottsága közötti együttműködési megállapodás egyik fontos része a diákok szabad idejének hasznos, cél­szerű eltöltésével foglalkozik. Különösen a nyári vakáció ideje alatt fontos, hogy sok­színű, érdekes program áll­jon az ifjúság rendelkezésére. Bihary Lajost, a megyei mű­velődésügyi osztály középisko­lai felelősét kerestük meg ab­ból a célból, hogy segítségével tájékoztatást adjunk a diá­koknak a nyári programvá­lasztékról. — Kezdjük talán a táborok­kal. Mi hír táborügyben? — Megyénkben ötezer úttörő táborozik, túrázik a nyáron. Ezer úttörő önálló csapattá­borban üdül, 1400-an váltó­táborokban, országjáró túrán pedig kétezren vesznek részt. A legjobbak a kiváló úttörők táborába mennek, a különbö­ző akciókban kitűnt pajtások pedig Csillebércen és Zánkán táboroznak. A tiszafüredi szaktáborba is több mint szá­zan utaznak az idén. — És a középiskolások? — Építőtáborozásra az idén is lehetőség nyílik. A lá­nyok — összesen 600-an — Balatonaligán és Lengyeltóti­ban szőlőt ápolnak, gyümöl­csöt szednek. Az első balaton- aligai turnus már el is uta­zott. A fiúk a tatai központi KISZ-tábor építésében segéd­keznek, a nyár folyamán 250- én dolgoznak majd Tatán. Jól felszerelt kő- és faházak, vál­tozatos program várja a diá­kokat az építőtáborokban. A táborok vezetői pedagógusok, »Aseir wtci ZAVA2 h üttpÄäsMi a »S5RA0! VERSSIÍzólRE mindenütt van orvos is. Egyébként valamennyi tábor­ban diákönkormányzat műkö­dik. „Telt ház” lesz Salgóbá- nyán is, nyáron sok fiatal jut el KISZ-vezetőképző táborok­ba. Az ifivezetőképző -tábor például július 30-án nyílik, 150 fiatal vesz részt rajta. — Mostanában sok diáktól hallja az ember a titokzatos rövidítéseket: KÜT és ICA. Mit jelentenek ezek? — A KÜT a középiskolai üdülőtábor. Az országos if­júságpolitikai és oktatási ta­nács idén 700 középiskolás diáknak adott lehetőséget ar­ra, hogy KÜT-jeggyel Leány­falun, Kilián-telepen és Bala- tonakalin táborozzon egy hé­tig. A teljes ellátás egy hétre mindössze 100 forintba kerül, nem véletlen tehát a KÜT nagy népszerűsége. Az ICA „fedőnév” mögött pedig az ifjúsági campingakció húzó­dik meg. A dolog lényege az, hogy az ország öt camping- tiborában, Harkányban, Mis­kolc-Tapolcán, Balatonföldvá- ron, Balatonszemesen és Ba­dacsonyban, öt szállás- és ét­kezésjegyért összesen 35 fo­rintot kell fizetni. Ez valóban megfizethető a kispénzű diá­kok számára is. — Hová mehetnek a világ­látni vágyó diákok? — Két középiskolás csoport a bulgáriai kamcsiai üdülő­telepre utazik, s többen men­nek a Szovjetunióba is. Cse­reüdültetés keretében pedig narminc ifivezető megy Szlo­vákiába. — S akik a nyár egy részét is tanulásra fordítják? — A legkülönfélébb szaktá­borok nyílnak szerte az or­szágban. Hogy csak néhányat említsünk: zenei, diáksportkö­ri, diákhonismereti, iskolará­diók és diákújságok szerkesz­tőinek tábora. Ezek nem is elsősorban a résztvevők nagy száma, hanem a program sok­színűsége miatt érdekesek. Ezenkívül néhány harmadi­kos középiskolásunk a Mű­velődésügyi Minisztérium szervezésében egyhónapos nyelvi tanfolyamra a Szovjet­unióba utazik. A művelődés- ügyi osztály és az egyetemek, főiskolák közötti együttműkö­dés keretében pedig a fizi­kai dolgozók tehetséges gyer­mekei egyetemi előkészítő tá­borokban készülnek fel a to­vábbtanulásra. A program még így sem egészen teljes. De az itt fel­soroltak is amellett szólnak, hogy aki egy kicsit körülnéz a lehetőségek között, az sem­mi esetre sem fog unatkozni a nyáron. Az oldalt szerkeszti: Szendi Márta Fotó: Kulcsár József NÓGRÁD - 1972. július 1., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom