Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám
Sallai és Fürst ffrtaauB« róla Egyedül a kút a „hibás!! 1931. szeptember 12-én felrobbantották a fciatorbágyi vasúti hidat. Ezt felhasználva hét nappal később gróf Károlyi Gyula kormánya kihirdeti a statáriumot az illegális kommunista párt tevékenységének megbénítására'. A kormány, a vasútrobbantó fasiszta, Matuska Szilveszter beismerő vallomása után sem szünteti meg a statáriumot. A belügyminiszter nyíltan elismeri, nem annyira a biatorbágyi eset, mint inkább a kommunisták mozgolódása miatt. 1932. július 15-én letartóztatják Sallai Imrét; és Fürst Sándort és a kommunista párt 32 más tagját. Sallait és Fürstöt rögtönítélő bíróság elé állítják és két hétig szüntelenül kínozzák. Az ellenforradalmi kormány a magyar kommunista mozgalom likvidálását tűzte célként maga elé. Ezt azonban nem éjük el, mivel Budapesten, Európa és Amerika haladó köreiben tiltakozó kampány indul meg. A Károlyi-kormány tisztában van azzal, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezetők megakadályozzák a dolgozó tömegek egységes fellépését és a készülő kettős gyilkosság elleni tömegsztrájkot. Éppen ennek tudatában a munkásosztály megfélemlítésére elhatározzák a magyar munkásosztály két kimagasló személyiségének meggyilkolását, Ma negyven esztendeje, 1932. július 29-én reggel kilenc órakor kezdték meg a bírósági- tárgyalást és az ítéletet fél ötkor végre is hajtják. A magyar uralkodó osztálynak még ekkor Is az első proletárdiktatúrától való félelemtől remeg minden porcikája. Károlyi Gyula miniszterelnök a statáriális eljárást éppen azzal próbálja igazolni, hogy „nem akarja a B proletárdiktatúra megismétlődését”. A proletárdiktatúra 133 napja óta az addig eltelt 12—13 év nem teremtett olyan körülményeket, amelyek elfeledtették volna a földbirtokosokkal és az iparbárókkal 1919 dicső napjait. Ez volt az oka annak, hogy Magyar- országon még a szó korlátozott, burzsoá értelemben sem volt igazi jogrend, bár a kormánypárttól a szociáldemokrata jobboldala mindenki erről papolt. A kommunista párt 1919 után 25 éven keresztül törvényen kívül állt. Az illegalitás súlyos feltételei között volt kénytelen harcolni, s a párt harcosai vállalták ezeket a feltételeket, mert a munkásosztályért és a dolgozó népért vállalt felelősség ezt megkövetelte tőlük. Magyarországon 1919-et követően a jogrendet illetően a helyzet csak annyiban változott, hogy Pró- nay és Ostenburg különítményeseit felváltották Sombor-Schwenitzer rendőrkopói és a Töreky-féle vészbírák. Sallai Imre a magyar kommunista mozgalom egyik nagy egyénisége volt. Első ízben a Galilei-körben találkozott a szocialistákkal. Sokat tanult tőlük, mindenekelőtt Szabó Ervintől. A forradalmi szocialisták csoportjának vezető tagja. Lelkes híve a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. 1918 tavaszán letartóztatják és az őszirózsás forradalom szabadítja ki börtönéből. A kommunista párt alapító tagja. A proletárdiktatúra idején Korvin Ottó közvetlen munkatársa. Mint üyen, nem véletlen, hogy kiérdemelte a burzsoázia és a nagybirtokos osztály mérhetetlen gyűlöletét. A, proletárdiktatúra bukása után részt vesz a párt újjáépítésében, ahol nagy szükség volt nagyszerű képességeire. Fürst elvtárs fiatalabb volt Sallainál és csak a proletárdiktatúra bukása után kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Hamar felismerte a jobboldali vezérek árulását, illetve azt, hogy hol a helye az osztályellenség elleni harcban. Részt vett a szociáldemokrata párton belüli ellenzék szervezésében, majd 1925-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt (Vági-párt) harcaiban, 1928-tól a Kommunisták Magyarországi Pártja egyik vezetője. 1929-től ’31-ig börtönben van, s azután már csak illegálisan dolgozhat. Fürst Sándornak kiemelkedő szerepe volt a szakszervezeti ellenzék megszervezésében. A kommunisták és a baloldali szocialisták ezrei kerültek ki a szakszervezett ellenzék soraiból, amely évtizedekre kihatott a kádermunkára. 1932. július 39-én délután fél ötkor a bitófa vetett véget e két kiváló kommunista harcos ragyogó életútjának. A magyar nép a felszabadulásért vívott harc áldozatainak emlékoszlopára örökre bevéste a két nagyszerű ember, Sallai Imre és Fürst Sándor nevét. A közönséges gyilkosok gaztettét, és hős fiainak emlékét a magyar nép nem felejti el. Viszlát a délutáni zápornál — Mindjárt esni fog! — Sebaj. Kell az eső. A nagy- gyapám is mindig azt mondta, hogy első az eső. — Tényleg kell. Az eső kell. — De mennyire kell. Képzeld el. ha nem esne. Egy szem se esne, mondjuk egy évig... nem, két évig... Mi lenne? — Mi lenne? — Szárazság. Szomjhalál. Kipusztulna minden. Ezért kell az eső. Az öregekben lehet bízni. A tudományra ugyan fittyet hánytak, de amit tudnak, azt tudják. Azt mondta a nagyapám, ugye, hogy első az eső... Hát nem igaz? — De. Igaza volt. Ezek szerint. Már esik is. — Tényleg. Már esik. Érdekes. hogy mindig lefelé esik. Ezért is nevezték el esőnek. Esik az eső. rögtön tudod, hogy nem emelkedik. Ellenkező esetben lehet, hogy az esőt emelkedőnek neveznék? — Mikor? — Hát, ha alulról felfelé esne, azazhogy emelkedne az eső, azazhogy emelkedő... Mit gondolsz? — Lehet. Annyi mindent hall az ember, hogy ez is lehet. — Na ugye! Milyen bölcs a magyar nyelv. Nincs is böl- csebb nyelv talán a magyarnál. Ennél a nyelvnél öregem, ami felülről jön lefelé, az az eső... — Kórózsné kiesett a harmadikról. Ö is eső? — Persze. Azaz, hogy leeső Mert az eső, az az eső. Világos? Állati klassz ám a magyar nyelv. Van ez az izéje, ez a „le”, meg „fel”... — Igekötője? — Az az, az van neki. Ige- kötője. És, ha köti az igéhez, mint ebet a karóhoz, rögtön más lesz az árnyaltsága a szónak. Mint ennek a Kórózsné- nak az esetében is. Más az ugyanis a magyar nyelvben, ha Kórózsné esik, vagy ha az eső esik... Világos? — Persze, hogy világos. Vajon meddig esik? — Ha bugyborékol a víz, akkor sokáig. Bugyborékol? — Nem bugyborékol... — Akkor nem esik sokáig. A nagyapám csak kinézett a tornácról, bele a kacsák vizeslábasába. Bugyborékol. — Sokáig esik az eső, hagy essen — mondta. Ha bugyborékolt, persze. Ha nem bugyborékolt, egy szót sem szólt. Az olyan eső neki nem volt eső, ami nem bugyborékolt. Az olyan esőt ő szóra sem méltatta. Ilyen ember volt a nagyapám. — Na, el is állt. Mehetünk. — Elállt? Nagyszerű. Kicsit huzatos volt ez a kapualj, de legalább jól kibeszélgettük magunkat. Nem igaz? — De igaz. Kitűnően. Délutánra újból záport jelzett a meteorológia... Bejön a kapu alá? Találkozunk? — Magával? örömmel! Viszlát a délutáni zápornál. Gyurkó Géza A KÚT ARRA való, hogy vizet szolgáltasson azoknak, akik építették, mégpedig annyit, amennyire szükségük van, s nem utolsósorban: jó vizet. Ez olyan alapkövetelmény, amit minden „tisztességes” kúttól el lehet várni, ha nem ezt teszi, az egyáltalán bem szép tőle. A „gazda” törheti a fejét, hogy most már mit csináljon? Főleg akkor, ha a „gazda” két olyan gyár, amely máris üzemel, s néhány éven belül félezer dolgozót kíván foglalkoztatni. Hát, hogyan is tudna ennyi emDer meglenni víz nélkül? Nagyjából ez a helyzet jelenleg a szivattyúgyárat és a Glóbusz Nyomda gyáregységét toagába foglaló rétsági új ipartelepen. Már a,z építkezés idején lajttal hordták a vizet a beruházáshoz, pedig a kút készen volt, állt a hidrogtó- busz, csak éppen víz nem volt elég. Irtunk is róla annak idején, nem győzve csodálkozni azon, hogy is van ez? Két gyár felépítése — csupán a Glóbusz üzeme mintegy tizen- négymillió forintba került — valamicskével mégis nagyobb dolog, mint egy melléképület összetákolása, amihez esetleg két lajt víz is elég, nem? A „laikus” azt gondolná, hogy egy ilyen jelentős beruházás megkezdésének, előfeltétele a víz, addig hozzá sem szabad semmihez fogni, amíg ez nincsen. De úgy látszik a valóság néha sokkal bonyolultabb, mint azt az egyszerű- ember gondolná. Rozsemberszki Sándor, a Nógrád megyei Beruházási Vállalat főmérnöke, meg ár. Garami László jogtanácsos azt állítják, hogy akkor' meg bőségesen volt víz, csak éppen az érdekeltek nem értettek — ma sem értenek eléggé — a berendezések kezeléséhez, nem vették a fáradságot a főcsap — tolószelep? — kinyitásához. Ki is húzták a számlából a 18—20 000 forintot kitevő „lajtolási” díjat, csak pár'ezer forintot hagytak benne. S A KIVITELEZŐ nem fellebbezett. Pedig ezek szerint mégis szükség volt a „lajto- Lásra”, ha egyszer ilyen címen az a pár ezer forint költség megmaradt. Szóval; volt víz, vagy nem volt víz? Ki érti ezt? Mindenesetre kár a múltat bolygatni, azóta régen lezárulhatott volna az ügy, de nemrégen újra Rétságon jártunk, s legnagyobb meglepetésünkre azt tapasztaltuk, Nagybátonyban is játékosan töltik szünidejüket az iskolások. A bányaváros bérházai között, a kis tereken, fás ligetekben csoportokba verődnek ,a gyerekek, a lányok babaöl- toztetési bemutatót rendeznek, a fiúk a labdát rúgják. A legkisebbek örömmel mutatják egymásnak a babakollekció legfrissebb darabjait hogy a dolgozók és vezetők legnagyobb problémája — iegalábbis a Glóbusz Nyomdánál — változatlanul a víz. Nemcsak kevés, hanem ráadásul ivásra alkalmatlan, most is hordják a vizet az üzembe, a dolgozók nenutud- nak rendesen tisztálkodni. Mindenki ezt állította, akivel beszéltem, s ezt maga Kiss József üzemvezető is megerősítette. Mivel az üzem gőzfűtésre van berenJczned- ve, egyenesen rettegnek a téltől, hogy mi lesz akkor, ha a víz továbbra is „hiánycikk” marad? A Beruházási Vállalat főmérnöke azt állítja, hogy csak nemrégen értesültek a problémáról, tudomása szerint az átadás, 1971. júliusa óta semmi baj nem volt a vízellátással. A Nógrád megyei Tanácsi Tervező Iroda adta a víz- és földtani szak- véleményt, a nógrádi szénbányák tervező részlege készítette a terveket, s pontosan ennek megfelelően csinálta meg a kutat a kivitelező, a tolmácsi TÖVÁLL. Az 1970 decemberi próbafúrásnál száz liter percenkénti vízhozamot mértek, a tervek ugyan — talán óvatosságból — csak harminc litert „ígértek”, de az átadáskor még mindig 45—50 liter volt a tényleges vízhozam. A „papírforma” szerint tehát minden rendben levőnek látszik. Mindenki megtette a magáét, csak éppen víz nincsen elegendő. Ez viszont tény. Sőt, az egész vízrendszer igazán jól eddig még talán fél napig sem „üzemelt", különben miért is kellett volna újra eldönteni és javítani a hidroglóbuszt, a csőhálózat mellett próbafúrásokat végezni, azt kutatva, hol is szökik el a víz? Rozsemberszki Sándor feltételezi, hogy az alsó perem alatt olya.n homokréteg van, amelyből ce- mentálódó természetű homos szivárog a kútba, ez megköt és elzárja a víz útját. Különben, ki tudja? A Beruházási Vállalatnak feltett szándéka, hogy végére jár a „rejtélyes” ügynek. Ennél bölcsebbet és célravezetőbbet senki se tudna ajánlani. S két évvel az első „kapavágás”, egy évvel az átadás után éppen ideje. Az érdekeitekből álló bizottság rövidesen megvizsgálja a helyzetet és megteszi a szükséges intézkedéseket e lehetetlen állapot megszüntetésére. Lehet reménykedni, hogy legkésőbb a fűtési szezon kezdetéig megoldódik ez a gond. BIZONYÁRA vannak nagyobb horderejű gondok, tennivalók a megyében, de a legkisebb is elég nagy ahhoz, hogy arra az érdekeltek feltétlenül megoldást találjanak. Még ha netán mindenért a kút lenne is a „hibás”! Kiss Sándor Pista bácsi, az újítók segítője Tóth Istvánt, a nagybátonyi gépüzem 1. számú mechanikai üzemrészlegének vezetőjét általában beosztottainak többsége Pista bácsiként tiszteli. Már több mint huszonöt éve van a nógrádi szénbányák alkalmazásában, és ez alatt hosszú utat járt be. Volt lakatos, mozdonyjavító, bányaiparos, több alkalommal tevékenykedett mint alapszervi párttitkár, ma az üzemi párt- bizottság tagja, sőt a közgazdasági munkabizottság vezetője. Mivel nagy utat tett meg, Igen sok szakmai tapasztalatra tett szert. Ezt azután az elméleti képzéssel is gazdagította. A oányagépipari technikumot 35 éves fejjel végezte el, és azóta már túl van a marxista esti egyetemen is. Általában mégis szerény emberként ismerik. Az üzemrészleg-vezetőhöz 210 ember tartozik. Éves szinten mintegy 27 millió forint termelési értéket várnak tőlük. Nem sablonmunka az övék. Általában egyedi termékeket készítenek, ahány, annyi féle. Rajzról, különböző technológiai előírásoknak megfelelően dolgoznak. Az üzemrész vezetőjének a gondja tehát egyrészt biztosítani a 210 ember számára megfelelő jó munkalehetőségeket, a szükséges anyagokat, és nem utolsósorban a késztermékek minőségét. Most mégsem erről beszélgettünk Tóth Istvánnal, hanem egy másik „mellékes” munkájáról. Az újítók segítéséről. — Mennyi újítónk van? — kérdez vissza először, és fejből számol. — Van vagy 30— 35. Ezeknek a fele rendszeres újító, a többi pedig esetenként készít újítási javaslatokat. Több újítás úgy született nálunk, hogy az emberek véleményt cseréltek, mit, hogyan lehetne jobban csinálni? A gondolat végső soron a közös vélemények alapján alakult ki, azután hol az egyik, hol a másik fordított rá több energiát és kidolgozta a javaslatot. Ilyenkor jönnek azután hozzám, általában mindig előre kikérik a véleményemet. Ahol lehet, segítek, hiszen ez természetes dolog. A gépüzem újítási irodáján azt is megtudtam, hogy az újítások mintegy 40 százaléka az egyes számú mechanikai üzemrészből kerül naplózásra. Még ennél többet valósítanak meg olyat, ami máshol született. Nem véletlen például az sem, hogy Palcnuber Béla esztergályos vívta ki legutóbb a vállalati újítási hónapra kiírt verseny harmadik helyét. Igaz, hogy újítási eszmei dijat kaptak, de egy hónap alatt mégiscsak három újítással rukkolt ki, amelyek közül egy . munkavédelmi jellegű, kettő pedig egyrészt kapacitás-, másrészt termelékenységnövelést eredményezett. Pista bácsi rendszeres szakvéleményező. Amikor erről beszélgettünk, nem is tudta hirtelen megmondani, hogy az idén hány szakvéleményt készített már az újításokról. Végső soron már valamennyi javaslatot ismeri, mire hozzá kerül szakvéleményezésre, de azért őszintén bevallja, hegy az egyszemélyi elbíráló már utasított el olyan újítást, amit ő javasolt, viszont fogadott el olyat is, amiben ő nem látott fantáziát. A több szem többet lát elve itt i6 érvényesül. Az is biztos — ezt egyébként ugyancsak az újítási irodán tudtam meg —, hogy Tóth Istvánnál nem kell sokáig várni a szakvéleményre. Beszélgetésünk során a részlegnél dolgozó szocialista brigádokról is szó esik. Van olyan brigád — mint. például Nagy Balázs István Gagarin- ról elnevezett szocialista, és egyben a vállalat kiváló brigádja —, ahol több kollektív újítás született. Az újítási díj is a közös kasszát gyarapította, amit azután közös rendezvényre, kirándulásra, brigádtanácskozásra használtak fel. Náluk született például az az újítás is, mely szerint a védőgázos hegesztésnél ma már a félautomatikus vezérlést alkalmazzák. Ez a módosítás jelentős termelékenységnöveléssel jár. Az újítások nem mindig egyszerűek. Sokszor az újító csak az elvi elképzeléseit veti papírra, a szükséges rajzok elkészítésben már segítségre szorul. Ennél a részlegnél nemcsak a vezetők, hanem a művezetők is általában szívesen segítenek. — Sok újításnál bábáskodik Tóth István. Vajon van-e saját újítása? — Korábban volt, Az utóbbi időben ezzel nem dicsekedhetett!. Viszont úgy érzem, hogy nagyon sok újításban ott van az én munkám is. Ha névtelenül is. Jó érzés ezt tudni — válaszolta. Ebben valóban ott van a részlegvezető munkája is, annak ellenére, hogy a javaslatokon, a naplóban nem szerepel. Egy-egy újításnak viszont nem tudni, ki örül jobban? Az-e, aki pénzt kap érte, vagy az, akinek .„csak” erkölcsi sikert jelent. Pista bácsi az utóbbiak közé tartozik. Bodő Janó* NÓGRÁD - 1972. július 29., szombat §
