Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-28 / 176. szám
A krasznojarszki 6 millió kilowatt kapacitású erőművet, amely a legnagyobb a világon, üzembe helyezték. Képünkön V. Kirillin, a Szovjet Állami Tudományos és Műszaki Bizottság elnöke, aláírja az üzembe helyezésről szóló dokumentumot A Vietnam-értehesleten Mines építő amerikai jauaslat Csütörtökön megtartotta 152. ülését a vietnami helyzettel foglalkozó négyes értekezlet. A Havannában tartózkodó Nguyen Thi Binh DIFK külügyminiszter-asszony kivételével valamennyi küldöttségvezető részt vett a tanácskozáson. A DIFK-delegáció munkáját Binh asszony párizsi helyettese, Nguyen Van Thien vezette. William Porter amerikai nagykövet Nixop elnök május 8-i javaslatának szellemében az érdemi béketárgyalások feltételeként előzetes tűzszünet megkötését javasolta és ismét a fogolykérdés megoldását sürgette. Homályosan . nyilatkozott arról, hogy a „tűzszünet után majd meg lehet vitatni a politikai kérdéseket is”. Társa, Pham Dang Lam saigoni nagykövet minden különösebb indokolás nélkül arra szólította fel a VDK és a DIFK küldöttségét, hogy tekintsenek el a DIFK tavaly július elsején beterjesztett hétpontos rendezési tervétől. Xuan Thuy államminiszter, a VDK küldöttségének vezetője az ülésen nyomban reagált Porter beszédére és visz- szautasította annak tartalmát. Rámutatott, hogy küldöttsége az amerikai elnök indítványát már májusban elvetette, minthogy az a korábbi amerikai javaslatokhoz képest nem Röviden Dom Mintoff máltai miniszterelnök pénteken délelőtt Londonba érkezett, ahol a brit kormány tagjaival tárgyal majd a brit—máltai megállapodás gyakorlati részleteinek megvalósításáról, valamint Málta és a kibővített Közös Piac kapcsolatainak témájáról. Helmut Schmidt nyugatnémet gazdaság- és pénzügyminiszter csütörtökön Párizsba érkezett, hogy francia kollégájával, Valéry Giscard d’Es- taing-nel tájékozódó jellegű eszmecserét folytasson. Tárgyalásukon valószínűleg szóba kerül majd a nemzetközi pénzügyi helyzet is. ★ Tízesztendei börtönbüntetésre ítélte a nizzai büntetőbíróság Antoine Abu Macab libanoni állampolgárt, aki ez év áprilisában 270 csomag hasist próbált Franciaországba csempészni. tartalmazott semmi újat. Újólag hangsúlyozta kormányának azt az álláspontját, mely szerint tűzszünetre csak az összes politikai és katonai kérdés tisztázása és rendezése után kerülhet sor. Sajnálattal állapította meg, hogy az Egyesült Államok a Vietnam-érte- kezlet munkájának felújítása óta megtartott harmadik ülésen sem terjesztett elő új, és építő javaslatot, hanem ehelyett fokozza a VDK elleni légitámadásokat. Xuan Thuy hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok — a hivatalos szóvivők állításaival ellentétben — nem véletlenül, hanem szándékosan bombázza a VDK gátrendszereit. Követelte a légitámadások beszüntetését és az aknazár felszámolását. Nguyen Van Thien a DIFK nevében követelte, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a saigoni rezsimnek nyújtott támogatását és hagyjon fel a VDK gátrendszere és általában területe elleni légitámadásokkal. (MTI) Wűldhelm — vita Nehéz a bombázásokat cáfolni Washingtoni hivatalos körök továbbra is cáfolni próbálják Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának nyilatkozatát. A hivatalos Amerikát különösen ingerültté tette Waldheimnek az a kijelentése, hogy a rendelkezésére álló értesülések szerint a bombázások okozta gátszakadások jelentős területeken okozhatnak árvizet és nagyszámú áldozatot követelhetnek a polgári lakosság körében. Bush, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője nemcsak, hogy tiltakozását jelentette be a főtitkár nyilatkozata ellen, hanem az Amerikai Televízióban két ízben is cáfolta a főtitkár nyilatkozatát. Azzal vádolta Waldhel- met, hogy amerikaellenes propagandakampányt támogat. Míg azonban első nyilatkozatában teljes egészében tagadta a vízlétesítmények ellen intézett légitámadások tényét, szerdán már kénytelen volt beismerni, hogy az amerikai légierők még ha a hadműveletek során bombázzák is ezeket a létesítményeket, „nem szándékosan teszik”. A cáfolathadjáratba bekapcsolódott a Fehér Ház sajtótitkára. Újságírók kérdéseire válaszolva megismételte a kormány hivatalos változatát, amely szerint az amerikai pilóták állítólag nem bombázzák a gátakat, csupán a Vietnami Demokratikus Köztársaság katonai objektumaira mérik csapásaikat. Laird hadügyminiszter is igyekezett letagadni azt a tényt, hogy le akarják rombolni a VDK-ban levő víz- létesítményeket. A hadügyminiszter Milwaukee-ben azt állította, hogy az , Egyesült Államok kormánya „sohasem adott parancsot az' észak-vietnami gátak bombázására”. Később azonban nem csupán azt jelentette ki, hogy bombázzák a vízlétesítményeket, amennyiben azokon „katonai objektumokat helyeztek el”, hanem azt is hozzáfűzte, hogy a jövőben is folytatják majd az ilyen támadásokat. (MTI) Előtérben a szolgáltatások (Folytatás az 1. oldalról) ban a több szövetkezet által fenntartott barkácsolóműhely létrehozása. Ez elősegítené a javítások házilagos megoldását és kivitelezését. Egyre többen igénylik a gépjárműjavítást. 1975-ig a megyében több mint tízezer gépkocsi és közel kilencezer motorkerékpár javításával kell számolni. Ebből azonnal látható, hogy a meglevő lehetőségek nem elegendőeK. Ezért az AFIT — KPM-támogatás- sal — tevékenységét további százezer órás szervizzel bővíti. De fejlesztheti a gépjármű- javító tevékenységét a szolgáltató szövetkezet is, megfelelő szervezéssel és gépesítéssel a javítóműhely huszonöt— harmincezer üzemórásra bővíthető. Számít a tanács a magánkisiparosok munkájára is. Több gondot jelent a háztartási készülékek javítása. Bizonytalan a Gelka és a Vegyesipari Vállalat elhelyezése. ezért újabb gyors tárgyalásokra van szükség. A mind nagyobb igényekhez mérten szükség van a kereskedelmi szolgáltatások fejlesztésére. Indokolt a házhoz 1 szállítás különböző formáinak bővítése, ami a fogyasztók kényelmét szolgálja. Körültekintőbben szükséges megszervezni a kölcsönzést és az egyéb, főként az élelmiszer- boltokban levő kisebb szolgáltatások — kávé-, húsdarálás, dió- és mákőrlés — igen keresett körét. A szolgáltatások fejlesztése Igen összehangolt, sokoldalú munkát követel a tanácsoktól, de az érintett vállalatoktól is. Hogy az elképzelések és a tervek megvalósuljanak, a tanács úgy döntött, hogy nagyszabású tanulmányt készíttet a távlati fejlesztések összei hangolása érdekében. 0* Átmenetileg megingott a gazdálkodás egyensúlya (Folytatás az 1. oldalról) fejlesztésre fordított összegek után különösen magas, négymillió forintnál több adót kellett fizetni, ami tovább rontotta a vállalat amúgy sem könnyű helyzetét, gazdálkodási egyensúlyát. Értékelte a műszaki konferencia a vállalat első félévi munkaügyi tevékenységét, a műszaki szakszolgálat munkáját, további feladatait, a baleset-elhárítás és a munkavédelem helyzetét, a munkafegyelem alakulását is. Sajnálatos módon a közúti balesetek számát és súlyosságát vizsgálva egyaránt romlott a helyzet. Míg a múlt év első. felében egyetlen egy sem, addig idén már eddig négy halálos kimenetelű baleset történt. Nagy szigorral lépett fel a vállalat a munkafegyelem megsértőivel szemben. Százhatvannyolcról kétszáztizenegyre emelkedett a fegyelmi ügyek száma, ami nem annyira a helyzet romlását, mint a munkafegyelem megszilárdításának szándékát tükrözi. A vállalat első félévi nehézségeiből, gondjaiból, a feltárt hiányosságokból már az elkövetkező időszak legfontosabb feladataira, teendőire is következtetni lehet. Amint Pabis -József igazgató elmondta, a hátralevő hónapokban be kell hozni a lemaradást, a dolgozóknak és a vezetőknek egyaránt mindén lehetőséget még kell ragadni az árbevétel növelésére, az egyensúlyi helyzet újbóli megteremtésére. Ennek érdekében tovább kell javítani a vállalat szervező, irányító és ellenőrző tevékenységét. Jobb munkára, nagyobb fegyelemre van szükség. A második félévi tervek sikeres megvalósítása a szocialista brigádok, valamennyi dolgozó és vezető együttes erőfeszítésén múlik. Az igazgatói beszámolót hozzászólások követték, A felszólalók főleg olyan gondokat, problémákat tettek szóvá, amelyek egy-egy területen az eredményes munkát hátráltatják. Hivatalos látogatásra Rómába érkezett Georges Pompidou, a Francia Köztársaság elnöke. Képünkön Giovanni Leonéval, az Olasz Köztársaság elnökével útban vannak a repülőtérről a vendég szálláshelye felé 2 NÖGRAD - 1972. július 28., péntek 1 Tizenegy nappal azután,' hogy dr. Kari Schiller, bonni gazdasági csúcsminiszter benyújtotta lemondását. Heinz Kühn, Észak-Rajna-Westfália tartományi miniszterelnöke egy düsseldorfi sajtókonferencián fontosnak tartotta kiemelni: egy pillanatig sem kételkedik ,abban, hogy dr. Schiller hűséges marad a szociáldemokrata párthoz. Ugyanazon a napon hangzott el ez a határozott kijelentés, amikor a Frankfurter Allgemeine Zeitung népszerű ka- rikatúristája, Köhle, egy vakvágányra tolt gőzmozdonyt rajzolt, a kazán orrán Schil- ler-fejjel, oldalán egy táblával, amelyen valaki jó állapotban levő választási loko- motívot ajánl eladásra. A miniszterelnök is, a rajzoló is azokra a hírekre utalt, amelyeket a volt csúcsminiszter közvetlen baráti köre terjeszt, egyre-másra arról tájékoztatván „szigorúan bizalmasan” a sajtó kíváncsi embereit, hogy dr. Schiller állítólag habozik, sőt egyelőre még nem is tud dönteni. A barátok szerint a professzor még nem döntött, hogy a miniszteri bársonyszékből valamelyik egyetem rektori székébe, vagy a nagyvállalatok valamelyikének vezérigazgatói karosszékébe ül-e? Aztán suttogva teszik hozzá: még az sem bizonyos, hogy a „vérig sértett Schiller” megmarad-e a szociáldemokrata pártban, nem áll-e át a jelenlegi ellenzék soraiba. Három esztendővel ezelőtt 1969 tavaszán a nyugatnémet sajtóban nem „választási gőzmozdonynak” emlegették dr. Kari Schillert, hanem lapcíÁ habozó professzor mekben, karikatúrákban, beszédekben, általában az egész propagandában azt mondották, hogy az egyetemi katedráról a bonni minisztériumi szobába hívott dr. Schiller „a szociáldemokraták legjobb választási aduja”. Igaz, a gazdasági szakértelmet dicsérő cikkek azt sem hallgatták el, hogy a professzornak meglehetősen kanyargós úton kellett eljutnia addig, hogy a szociládemokrata párt kedvenceként szerepeljen. Sőt, gyakran idézgették a Kiesinger kancellárt megpofozó Beate Klarsfeld egyik mondatát: „Tulajdonképpen Schiller urat is képen lehetne törölni. Ez is egy azok közül a szocialisták közül, akik a náciktól jöttek.” Természetesen senki nem akarja azt állítani ma sem az NSZK-ban, hogy dr. Kari Schiller vezető hitlerista lett volna— éppen csak megemlítik, hogy 1933-ban állították ki az akkor huszonkét esztendős Schiller náci tagkönyvét, amelynek száma 4 633 250 volt. Most érdekes kérdések merülnek fel dr. Schiller lemondása kapcsán. Vajon van-e annak jelentősége, hogy Kühn miniszterelnök az említett sajtókonferencián oly nyomatékkai emlegette, hogy Schillernek biztos és elŐKelő helye lesz, sőt már van is az észak-rajna-westfáliai szociáldemokrata listán a november—decemberben sorra kerülő választásokon? Vajon miért mondta a minap Hebert Wehner, a szociáldemokrata párt alelnöke, hogy Schiller távozásában nagy szerepe volt annak, hogy Brandt kancellár húzódozott gazdasági csúcsminiszterének odaígérni egy bizonyos, általa választott és biztosnak tekintett választókerületet? Vajon miért hallani most a CDU/CSU oldaláról azt, hogy Schiller volt „az elképzelhető legjobb gazdasági miniszter”, holott a mai dicsérők tegnap még azt rna- gyarázgatták, hogy „a profesz- szor gazdaságpolitikája csődbe viszi az NSZK-t”? Akik abban bíznak, hogy a volt gazdaság; ég pénzügy- miniszter még november—decemberben is szociáldemokrata párttag lesz, azok elhiszik, hogy a távozás oka az a három kérdés, amely a Brandt kancellárhoz intézett lemondólevélben is szerepel. Schiller magyarázata szerint azért kellett otthagynia a kományt, mert a többi miniszterek egyszerűen nem akartak beleegyezni a mintegy két és fél millió márkányi költséglefaragásba a különböző minisztériumok kiadásainál. Második pontként Schiller azt hozta fel: ellene volt a kormányban kialakult álláspontnak, amely szerint most már itt az ideje, hogy a — bizonyos tőkéscsoportok számára kellemetlen kihatású — már 1969- ben megígért adóreformot még az idén bevezessék. A legérdekesebb indok a harmadik: Schiller állítólag ellene volt azoknak, a nyugati valutaválsággal kapcsolatos pénzügyi intézkedéseknek, amelyek kellemetlenek lettek volna Washington számára. Az elmúlt néhány napban számos találgatás jelent meg arról, hogy vajon i;az-e, hogy Schiller titokban találkozott — még lemondása előtt — a kereszténydemokraták egyik vagy másik vezetőjével; igaz-e, hogy olyan kijelentéseket tett, amelyek szerint egyelőre „habozni látszik”, aztán amikor a választási kampányban ez a legjobbnak tűnik, közli csatlakozását a CDU/CSU-hoz? Természetesen nem lehet találgatásokra építeni — egy dolog azonban kétségtelen, Az a Franz Jozef Strauss, aki ezelőtt egy-másfél hónappal még a legdemagógabb módon lépett fel Schiller ellen, nem kímélve gazdaságpolitikai lépéseinek legkisebbjét sem, hogy beleköthessen, most hangot váltott. Ugyanaz a Strauss, aki egv eljövendő, reménybeli CDU/CSU kabinet gazdasági csúcsminisztereként szerepel az ellenzéki elképzelésekben, most kijelentette, hogy „aligha van olyan kormány, amely nélkülözhetné dr. Schiller rendkívüli képességeit.” A lemondás után tíz-tizen- két napig ügy tűnt: a gazdasági csúcsminiszter távozása ért a koalíciónak is és a szociáldemokrata pártnak is. Most azonban a huzavona, a nem egészen ízléses pletykálkodás Schiller professzor körül megfordította a hangulatot — úgy tűnik, hogy a szociáldemokrata párt nem veszített a gazdasági csúcsminiszter lemondásával. Gárdos Miklós
