Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-28 / 176. szám

A krasznojarszki 6 millió kilowatt kapacitású erőművet, amely a legnagyobb a világon, üzembe helyezték. Képünkön V. Kirillin, a Szovjet Állami Tudományos és Műszaki Bi­zottság elnöke, aláírja az üzembe helyezésről szóló dokumentumot A Vietnam-értehesleten Mines építő amerikai jauaslat Csütörtökön megtartotta 152. ülését a vietnami helyzettel foglalkozó négyes értekezlet. A Havannában tartózkodó Nguyen Thi Binh DIFK kül­ügyminiszter-asszony kivéte­lével valamennyi küldöttség­vezető részt vett a tanácsko­záson. A DIFK-delegáció munkáját Binh asszony pári­zsi helyettese, Nguyen Van Thien vezette. William Porter amerikai nagykövet Nixop elnök má­jus 8-i javaslatának szellemé­ben az érdemi béketárgyalá­sok feltételeként előzetes tűz­szünet megkötését javasolta és ismét a fogolykérdés meg­oldását sürgette. Homályosan . nyilatkozott arról, hogy a „tűzszünet után majd meg lehet vitatni a politikai kér­déseket is”. Társa, Pham Dang Lam saigoni nagykövet minden különösebb indokolás nélkül arra szólította fel a VDK és a DIFK küldöttségét, hogy tekintsenek el a DIFK tavaly július elsején beter­jesztett hétpontos rendezési tervétől. Xuan Thuy államminiszter, a VDK küldöttségének veze­tője az ülésen nyomban rea­gált Porter beszédére és visz- szautasította annak tartalmát. Rámutatott, hogy küldöttsége az amerikai elnök indítványát már májusban elvetette, mint­hogy az a korábbi amerikai javaslatokhoz képest nem Röviden Dom Mintoff máltai minisz­terelnök pénteken délelőtt Londonba érkezett, ahol a brit kormány tagjaival tár­gyal majd a brit—máltai meg­állapodás gyakorlati részletei­nek megvalósításáról, vala­mint Málta és a kibővített Közös Piac kapcsolatainak té­májáról. Helmut Schmidt nyugatné­met gazdaság- és pénzügymi­niszter csütörtökön Párizsba érkezett, hogy francia kollé­gájával, Valéry Giscard d’Es- taing-nel tájékozódó jellegű eszmecserét folytasson. Tár­gyalásukon valószínűleg szóba kerül majd a nemzetközi pénzügyi helyzet is. ★ Tízesztendei börtönbüntetés­re ítélte a nizzai büntetőbíróság Antoine Abu Macab libanoni állampolgárt, aki ez év ápri­lisában 270 csomag hasist próbált Franciaországba csem­pészni. tartalmazott semmi újat. Újólag hangsúlyozta kormá­nyának azt az álláspontját, mely szerint tűzszünetre csak az összes politikai és katonai kérdés tisztázása és rendezése után kerülhet sor. Sajnálattal állapította meg, hogy az Egye­sült Államok a Vietnam-érte- kezlet munkájának felújítá­sa óta megtartott harmadik ülésen sem terjesztett elő új, és építő javaslatot, hanem ehelyett fokozza a VDK elle­ni légitámadásokat. Xuan Thuy hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok — a hiva­talos szóvivők állításaival el­lentétben — nem véletlenül, hanem szándékosan bombázza a VDK gátrendszereit. Köve­telte a légitámadások beszün­tetését és az aknazár felszá­molását. Nguyen Van Thien a DIFK nevében követelte, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a saigoni rezsimnek nyúj­tott támogatását és hagyjon fel a VDK gátrendszere és általában területe elleni légi­támadásokkal. (MTI) Wűldhelm — vita Nehéz a bombázásokat cáfolni Washingtoni hivatalos kö­rök továbbra is cáfolni pró­bálják Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának nyilatkozatát. A hivatalos Amerikát külö­nösen ingerültté tette Wald­heimnek az a kijelentése, hogy a rendelkezésére álló értesülések szerint a bombá­zások okozta gátszakadások jelentős területeken okozhat­nak árvizet és nagyszámú áldozatot követelhetnek a pol­gári lakosság körében. Bush, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője nemcsak, hogy tiltakozását je­lentette be a főtitkár nyilatko­zata ellen, hanem az Ameri­kai Televízióban két ízben is cáfolta a főtitkár nyilatkoza­tát. Azzal vádolta Waldhel- met, hogy amerikaellenes propagandakampányt támo­gat. Míg azonban első nyi­latkozatában teljes egészében tagadta a vízlétesítmények el­len intézett légitámadások té­nyét, szerdán már kénytelen volt beismerni, hogy az ame­rikai légierők még ha a had­műveletek során bombázzák is ezeket a létesítményeket, „nem szándékosan teszik”. A cáfolathadjáratba be­kapcsolódott a Fehér Ház saj­tótitkára. Újságírók kérdései­re válaszolva megismételte a kormány hivatalos változatát, amely szerint az amerikai pi­lóták állítólag nem bombázzák a gátakat, csupán a Vietnami Demokratikus Köztársaság ka­tonai objektumaira mérik csapásaikat. Laird hadügyminiszter is igyekezett letagadni azt a tényt, hogy le akarják rom­bolni a VDK-ban levő víz- létesítményeket. A hadügymi­niszter Milwaukee-ben azt állította, hogy az , Egyesült Államok kormánya „sohasem adott parancsot az' észak-viet­nami gátak bombázására”. Később azonban nem csupán azt jelentette ki, hogy bom­bázzák a vízlétesítményeket, amennyiben azokon „katonai objektumokat helyeztek el”, hanem azt is hozzáfűzte, hogy a jövőben is folytatják majd az ilyen támadásokat. (MTI) Előtérben a szolgáltatások (Folytatás az 1. oldalról) ban a több szövetkezet által fenntartott barkácsolóműhely létrehozása. Ez elősegítené a javítások házilagos megoldá­sát és kivitelezését. Egyre többen igénylik a gépjárműjavítást. 1975-ig a megyében több mint tízezer gépkocsi és közel kilencezer motorkerékpár javításával kell számolni. Ebből azonnal lát­ható, hogy a meglevő lehető­ségek nem elegendőeK. Ezért az AFIT — KPM-támogatás- sal — tevékenységét további százezer órás szervizzel bőví­ti. De fejlesztheti a gépjármű- javító tevékenységét a szol­gáltató szövetkezet is, megfe­lelő szervezéssel és gépesítés­sel a javítóműhely huszonöt— harmincezer üzemórásra bő­víthető. Számít a tanács a magánkisiparosok munkájára is. Több gondot jelent a ház­tartási készülékek javítása. Bizonytalan a Gelka és a Ve­gyesipari Vállalat elhelyezé­se. ezért újabb gyors tárgya­lásokra van szükség. A mind nagyobb igényekhez mérten szükség van a keres­kedelmi szolgáltatások fej­lesztésére. Indokolt a házhoz 1 szállítás különböző formáinak bővítése, ami a fogyasztók kényelmét szolgálja. Körülte­kintőbben szükséges megszer­vezni a kölcsönzést és az egyéb, főként az élelmiszer- boltokban levő kisebb szolgál­tatások — kávé-, húsdarálás, dió- és mákőrlés — igen ke­resett körét. A szolgáltatások fejlesztése Igen összehangolt, sokoldalú munkát követel a tanácsoktól, de az érintett vállalatoktól is. Hogy az elképzelések és a tervek megvalósuljanak, a ta­nács úgy döntött, hogy nagy­szabású tanulmányt készíttet a távlati fejlesztések összei hangolása érdekében. 0* Átmenetileg megingott a gazdálkodás egyensúlya (Folytatás az 1. oldalról) fejlesztésre fordított összegek után különösen magas, négy­millió forintnál több adót kel­lett fizetni, ami tovább ron­totta a vállalat amúgy sem könnyű helyzetét, gazdálkodá­si egyensúlyát. Értékelte a műszaki konfe­rencia a vállalat első félévi munkaügyi tevékenységét, a műszaki szakszolgálat munká­ját, további feladatait, a bal­eset-elhárítás és a munkavéde­lem helyzetét, a munkafegye­lem alakulását is. Sajnálatos módon a közúti balesetek számát és súlyossá­gát vizsgálva egyaránt rom­lott a helyzet. Míg a múlt év első. felében egyetlen egy sem, addig idén már eddig négy halálos kimenetelű baleset történt. Nagy szigorral lépett fel a vállalat a munkafegye­lem megsértőivel szemben. Százhatvannyolcról kétszáz­tizenegyre emelkedett a fe­gyelmi ügyek száma, ami nem annyira a helyzet rom­lását, mint a munkafegyelem megszilárdításának szándékát tükrözi. A vállalat első félévi ne­hézségeiből, gondjaiból, a fel­tárt hiányosságokból már az elkövetkező időszak legfonto­sabb feladataira, teendőire is következtetni lehet. Amint Pabis -József igazgató el­mondta, a hátralevő hónapok­ban be kell hozni a lemara­dást, a dolgozóknak és a ve­zetőknek egyaránt mindén le­hetőséget még kell ragadni az árbevétel növelésére, az egyensúlyi helyzet újbóli meg­teremtésére. Ennek érdekében tovább kell javítani a vállalat szervező, irányító és ellenőrző tevé­kenységét. Jobb munkára, na­gyobb fegyelemre van szük­ség. A második félévi tervek sikeres megvalósítása a szo­cialista brigádok, valamennyi dolgozó és vezető együttes erőfeszítésén múlik. Az igazgatói beszámolót hozzászólások követték, A felszólalók főleg olyan gon­dokat, problémákat tettek szó­vá, amelyek egy-egy területen az eredményes munkát hát­ráltatják. Hivatalos látogatásra Rómába érkezett Georges Pompidou, a Francia Köztársaság elnöke. Képünkön Giovanni Leoné­val, az Olasz Köztársaság elnökével útban vannak a repü­lőtérről a vendég szálláshelye felé 2 NÖGRAD - 1972. július 28., péntek 1 Tizenegy nappal azután,' hogy dr. Kari Schiller, bonni gazdasági csúcsminiszter be­nyújtotta lemondását. Heinz Kühn, Észak-Rajna-Westfália tartományi miniszterelnöke egy düsseldorfi sajtókonfe­rencián fontosnak tartotta ki­emelni: egy pillanatig sem kételkedik ,abban, hogy dr. Schiller hűséges marad a szociáldemokrata párthoz. Ugyanazon a napon hangzott el ez a határozott kijelentés, amikor a Frankfurter Allge­meine Zeitung népszerű ka- rikatúristája, Köhle, egy vak­vágányra tolt gőzmozdonyt rajzolt, a kazán orrán Schil- ler-fejjel, oldalán egy táblá­val, amelyen valaki jó álla­potban levő választási loko- motívot ajánl eladásra. A miniszterelnök is, a raj­zoló is azokra a hírekre utalt, amelyeket a volt csúcsminisz­ter közvetlen baráti köre ter­jeszt, egyre-másra arról tájé­koztatván „szigorúan bizalma­san” a sajtó kíváncsi embe­reit, hogy dr. Schiller állító­lag habozik, sőt egyelőre még nem is tud dönteni. A bará­tok szerint a professzor még nem döntött, hogy a minisz­teri bársonyszékből valame­lyik egyetem rektori székébe, vagy a nagyvállalatok vala­melyikének vezérigazgatói ka­rosszékébe ül-e? Aztán sut­togva teszik hozzá: még az sem bizonyos, hogy a „vérig sértett Schiller” megmarad-e a szociáldemokrata pártban, nem áll-e át a jelenlegi el­lenzék soraiba. Három esztendővel ezelőtt 1969 tavaszán a nyugatnémet sajtóban nem „választási gőz­mozdonynak” emlegették dr. Kari Schillert, hanem lapcí­Á habozó professzor mekben, karikatúrákban, be­szédekben, általában az egész propagandában azt mondot­ták, hogy az egyetemi kated­ráról a bonni minisztériumi szobába hívott dr. Schiller „a szociáldemokraták legjobb választási aduja”. Igaz, a gazdasági szakértelmet dicsé­rő cikkek azt sem hallgatták el, hogy a professzornak meg­lehetősen kanyargós úton kel­lett eljutnia addig, hogy a szociládemokrata párt ked­venceként szerepeljen. Sőt, gyakran idézgették a Kiesin­ger kancellárt megpofozó Beate Klarsfeld egyik monda­tát: „Tulajdonképpen Schiller urat is képen lehetne törölni. Ez is egy azok közül a szo­cialisták közül, akik a nácik­tól jöttek.” Természetesen senki nem akarja azt állítani ma sem az NSZK-ban, hogy dr. Kari Schiller vezető hitlerista lett volna— éppen csak megemlí­tik, hogy 1933-ban állították ki az akkor huszonkét eszten­dős Schiller náci tagkönyvét, amelynek száma 4 633 250 volt. Most érdekes kérdések me­rülnek fel dr. Schiller le­mondása kapcsán. Vajon van-e annak jelentősége, hogy Kühn miniszterelnök az említett sajtókonferencián oly nyomatékkai emlegette, hogy Schillernek biztos és elŐKelő helye lesz, sőt már van is az észak-rajna-westfáliai szo­ciáldemokrata listán a novem­ber—decemberben sorra kerü­lő választásokon? Vajon miért mondta a minap Hebert Weh­ner, a szociáldemokrata párt alelnöke, hogy Schiller távo­zásában nagy szerepe volt annak, hogy Brandt kancellár húzódozott gazdasági csúcsmi­niszterének odaígérni egy bi­zonyos, általa választott és biz­tosnak tekintett választókerü­letet? Vajon miért hallani most a CDU/CSU oldaláról azt, hogy Schiller volt „az elképzelhető legjobb gazdasá­gi miniszter”, holott a mai di­csérők tegnap még azt rna- gyarázgatták, hogy „a profesz- szor gazdaságpolitikája csődbe viszi az NSZK-t”? Akik abban bíznak, hogy a volt gazdaság; ég pénzügy- miniszter még november—de­cemberben is szociáldemokra­ta párttag lesz, azok elhiszik, hogy a távozás oka az a há­rom kérdés, amely a Brandt kancellárhoz intézett lemon­dólevélben is szerepel. Schil­ler magyarázata szerint azért kellett otthagynia a kományt, mert a többi miniszterek egy­szerűen nem akartak bele­egyezni a mintegy két és fél millió márkányi költséglefa­ragásba a különböző minisz­tériumok kiadásainál. Máso­dik pontként Schiller azt hoz­ta fel: ellene volt a kormány­ban kialakult álláspontnak, amely szerint most már itt az ideje, hogy a — bizonyos tőkéscsoportok számára kelle­metlen kihatású — már 1969- ben megígért adóreformot még az idén bevezessék. A legérdekesebb indok a harma­dik: Schiller állítólag ellene volt azoknak, a nyugati valu­taválsággal kapcsolatos pénz­ügyi intézkedéseknek, ame­lyek kellemetlenek lettek vol­na Washington számára. Az elmúlt néhány napban számos találgatás jelent meg arról, hogy vajon i;az-e, hogy Schiller titokban talál­kozott — még lemondása előtt — a kereszténydemokra­ták egyik vagy másik veze­tőjével; igaz-e, hogy olyan ki­jelentéseket tett, amelyek sze­rint egyelőre „habozni lát­szik”, aztán amikor a válasz­tási kampányban ez a leg­jobbnak tűnik, közli csatla­kozását a CDU/CSU-hoz? Ter­mészetesen nem lehet talál­gatásokra építeni — egy do­log azonban kétségtelen, Az a Franz Jozef Strauss, aki ezelőtt egy-másfél hónappal még a legdemagógabb módon lépett fel Schiller ellen, nem kímélve gazdaságpolitikai lé­péseinek legkisebbjét sem, hogy beleköthessen, most hangot váltott. Ugyanaz a Strauss, aki egv eljövendő, reménybeli CDU/CSU kabinet gazdasági csúcsminisztereként szerepel az ellenzéki elképze­lésekben, most kijelentette, hogy „aligha van olyan kor­mány, amely nélkülözhetné dr. Schiller rendkívüli képes­ségeit.” A lemondás után tíz-tizen- két napig ügy tűnt: a gazda­sági csúcsminiszter távozása ért a koalíciónak is és a szo­ciáldemokrata pártnak is. Most azonban a huzavona, a nem egészen ízléses pletykál­kodás Schiller professzor kö­rül megfordította a hangula­tot — úgy tűnik, hogy a szo­ciáldemokrata párt nem ve­szített a gazdasági csúcsmi­niszter lemondásával. Gárdos Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom