Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-21 / 170. szám
Szerződéskötés vagy újabb elképzelés / ? HABOM vállalat gondjainak megoldását kívánta segíteni a salgótarjáni városi pártbizottság. amikor tanácskozásra hívta össze a Nógrád megyei Textilipari Vállalat, a megyei kórház és az Építő-Tervező Ktsz vezetőit. Mindhármuknak elhelyezési gondjaik vannak. A textilesek a város különböző pontjain levő albérleteiket akarják megszüntetni, a megyei kórház vezetői a volt acélgyári kórházban lakó orvosoknak szeretne a városban lakást szerezni, a ktsz központjának pedig sürgősen ki kell jönni abból a kórházépületből. amelynek átalakítását most végzik. A Nógrád megyei Textilipari Vállalat az első tárgyalás állásfoglalásának megfelelően részletes megbeszélést folytatott a megyei kórház vezetőivel, melynek során lényegében mindenben megegyeztek. A szerződést előkészítő bizottság elkészítette a szerződéstervezetet is. Vitás kérdés ezek szerint nincs. Elvileg meg tudják kötni a szerződéseket. Azért csak elvileg, mert a ktsz és a textilesek között még nincs semmiféle előzetes, konkrét tárgyalás, elképzelés, szerződéstervezet. Csak akkor hajlandó a kórház a volt acélgyári kórházépületről lemondani, illetve azt a textileseknek átadni, ha ismeri a ktsz kötelezettségeit a textilesekkel szemben. A kórház képviselői azt mondták: ők már elég sokszor ráfizettek hiszékenységükre, ebben az esetben csak a papírnak hisznek. A ktsz képviselői is megjelentek a textileseknél. Először 800 ezer forintot ajánlottak fel az épületkomplexumért. Később, egyik dolgozójuk olyan kijelentést tett. hogy még ennyit sem tudnak fizetni. Mindenesetre ez a beugratós játék bárki részéről is történjen, nem vall valami nagy korrektségre még akkor sem, ha elismerjük, hogy az Ingatlankezelő Vállalat a ktsz-nek pozícióelőnyt biztosított azzal, hogy nem végezte el időben az épületek műszaki felmérését, illetve az ingatlanok műszaki értékének felbecsülését. Az Ingatlankezelő Vállalat csak a városi tanácselnök-helyettes utasítására volt hajlandó ezt a munkát elvégezni. Emiatt ez a második tárgyalás ismét egy újabbnak vetette meg az alapját. A kórház képviselői elmondták, hogy ők a vételárban meg tudnak egyezni a textilesekkel. Tisztázódott az is. hogy a kórház megkapja az OTP-lakásokhoz a bérlőkijelölés jogát. Megegyezés született, hogy a ktsz az ingatlan áltai végzett felmérés alapján a végleges megoldás céljából tárgyalásokat folytat a textilesekkel. Már úgy látszott, minden egyenesbe jön, amikor egy újabb javaslat vetődött fel. Ezek szerint a volt acélgyári kórház első részét megvenné a ktsz. a hátsó részét pedig a Nógrád megyei Textilipari Vállalat. Első hallásra valóban nagyon vonzó, tetszetős ez az elképzelés. Valóban jól jár a ktsz, mert neki elég lesz a felajánlott terület, jól jár a kórház is, mert gyorsan lebonyolódik az egész cserebre. És a textilesek? Akaratlanul is felvetődik a kérdés: ez az utóbbi megoldás mennyiben segíti az egész vállalat komplex fejlődését. Csak azért megvenni az előbb említett épületrészt, hogy megoldódjék az albérletek elhelyezése, pillanatnyilag lehet helyes cél, azonban egyáltalán nem oldja meg a vállalat távlati fejlesztését. Erre az észrevételre azt mondhatnák a vállalatnál, hogy a kívülállónak könnyű, semmi sem drága. Ebben igazuk van! Csakhogy a vállalatnak nemcsak irodaproblémája van, hanem mór korábban is gondot okozott a termelő üzemrészek bővítése. Emiatt bizony nehezen tudja megoldani a munka- és üzemszervezésről szóló párthatározatokból adódó feladatokat. Az üzem ilyen irányú fejlesztésére pedig — ahogy a jelenlevők elmondták — hely hiányában a Volt acélgyári kórházban sem lesz mód. HOGY miként záródik ez a hármas egymásrautaltságon alapuló csere, azt ma még senki sem tudja. Mindenesetre kíváncsian várjuk az újabb fejleményeket. Lehet, hogy a késlekedésre valamelyik vállalat nagyon ráfizet, illetve gondjait nem tudja majd időben megoldani. No, de erről és az ezt előidéző okokról majd akkor. Addig is csak annyit: amint a példák mutatják, a közös gondok megoldása még ilyen szinten sem jelent közös akaratot. v. K. A pavlodar—ekibasztuzi szénmező jövője Nemzetközi mezőgazdasági gépkiállítás 1972. augusztusában Moszkvában kerül sor a második nemzetközi mezőgazdasági gépkiállításra. Ezen vezető csehszlovák, lengyel, NDK- és NSZK-beli, francia, japán, amerikai cégek vesznek majd részt, de sok más ország is képviselteti magát. A legszélesebb körű bemutatót a rendező Szovjetunió tartja. A kiállítás szovjet részlegében bemutatják az állattenyésztés és a növénytermesztés valamennyi ágának gépesítésére és automatizálására szolgáló legújabb gépeket, berendezéseket és készülékeket, valamint a mezőgazdasági gépek javítására és műszaki ellátására használatos felszereléseket. Érdekesek a talajvíz-el- hárító, a 6zél okozta erózióvédelmet nyújtó gépek, az ön- tözőcsatornák és a mocsaras földek kiszárítását és művel- hetővé tételét biztosító csatornák építésére és üzemben tartására használt berendezések, amelyek gyártása terén a Szovjetunió világszerte elismert, vezető helyen áll. ( „Fizikusok legfelsőbb iskolája” 'A Szovjet Tudományos Akadémia javaslatára a moszkvai egyetemen „fizikusok legfelsőbb iskolája” elnevezéssel új tanszéket szerveztek. A jövőben itt oktatják a távoli vidékeken létesítendő új tudományos kutató- és kísérleti tervezőintézetek tudósait. Az első évben a szovjet köztársaságok 18 városából 50 hallgató érkezett: korábbi tanulmányaik során megszerették az önálló tudományos kutatómunkát, s ezért a felvételnél rájuk esett a választás. Egyéves elméleti oktatás után három és fél évet az SZTA fizikai intézetében töltenek gyakorlati munkával. Az elméleti oktatást minden egyes hallgató részére külön kidolgozott program szerint egy-egy neves szovjet fizikus végzi. A gyakorlati évek után a hallgató visszatér abba a kutatóintézetbe, vagy tudományos központba, ahonnan eljött a fizikusok legfelsőbb iskolájába. Kazahsztán kormánya jóváhagyta az ország legnagyobb iparvidéke, a Pavlo- da—Ekibasztuz komplexum távlati fejleszfcésá tervét. Az elkövetkező években üzembe áll itt a makubenszki szénbánya, egy petrolkémiai üzem, az Omszk—Pavlodar —Csimkent kőolajvezeték és befejeződik a traktor- és a kőolajfeldolgozó üzem építése is. Pavlodar és Celinog- rád között elkészül a második villamosított vasútvonal. 1975-re az ekibasztuzi szénmező bányáinak termelése eléri az évi 56 millió tonnát. Huszonöt—harminc év múlva minden eddigit meghaladó méretű szénfejtések lesznek itt. Termelésük fedezi majd a készülő négy nagy teljesítményű ekibasztuzi erőmű, a juma- kovi és a három uráli villamos hőerőmű szükségleteit is. KGSTegyüttműködés A KGST-tagországok 1971- ben a világ gabonatermésének egyötödét takarították be, több mint 240 millió tonna gabonát. Most a mezőgazdaság távlati — 1985-ig terjedő — fejlesztési tervén dolgoznak. E tervek a növénytermesztés és az állattenyésztés jelentős mértékű növelését irányozzák elő. A cél elérésében jelentős szerepet játszanak a kölcsönösen szállított műszaki felszerelések és ásványi műtrágyák. Szoros az együttműködés az új növény- és állatfajták kitenyésztésében, valamint más mezőgazdasági problémák közös megoldásában. Melyiket a nyolc kosul ? MÁLNAVERSENY KESZEGEN Szüretelik a málnát a keszegi Zöldmező Termelőszövetkezetben. Tele van a község határa asszonyokkal, gyerekekkel. A férfiak közül sokan ilyenkor jönnek szabadságra az ipari üzemekből. De hívják segíteni a rokonokat is. Ilyenkor, nyár derekán, négyhat hétre, amíg a málnaszüret tart, „felfüggesztenek” minden más munkát. Aki csak mozogni tud, kinn van a málnáskertekben. Sűrűn fordulnak a szövetkezet szállító- járművei is. Viszik az illatos, friss gyümölcsöt a Dunakeszi Konzervgyárba. Nagy András, a közös gazdaság főgazdásza magyarázta, hogy a málnaültetvények területe meghaladja a 100 holdat. A termelőszövetkezet szántó- területének 10 százalékát a bogyósok foglalják el. Az értékesítésből származó pénzbevétel azonban az összes árbevétel 20—25 százalékát teszi ki. Ez semmiképpen sem tekinthető végleges állapotnak. Hiszen most még csak hatvan hóidról szüretelnek málnát az asszonyok. A termőterület nagysága, és természetesen a holdankénti hozamok is, évről évre növekszenek. A szövetkezetben most is jó málnaterméssel számolnak. A Meiling exploit negyven, az F—27-es harminc, a hagyományos Nagymarosi fajta pedig húsz—huszonkét mázsával fizet holdanként. A szövetkezet elnöke, Herencsényi Imre mondta, nincs még egy olyan növénye a gazdaságnak, amely hatvan-, hetven-, nyolcvanezer forintot jövedelmezne egy-egy holdon, mint a málna. S ,-rra is van már gyakorlati példa, hogy az intenzív fajták holdankénti hozama tovább növelhető. S mindez 5—6 aranykoronás, növénytermesztésre nem éppen ideális területen. A termelőszövetkezet mintegy 12 vagon gyümölcs értékesítésével számolt ebben az esztendőben. A közös gazdaság „pénzügyminisztere”, a főkönyvelő azonban elmondotta, ettől valamivel több lesz a málna. S mivel az átvevő jól fizet — 20—21 forintot kapnak a gyümölcs kilójáért —, több lesz a bevétel is. A tervezett 2 millió 300 ezer forintot megtetézik valamennyivel. Nem fizet rá a málnára sem a szövetkezet, sem a tagság. Pedig annak idején nagyon nehezen honosodott meg a málna a termelőszövetkezetben. Keszegen még inkább foglalkoztak vele. Herencsényi Imre mesélte, hogy a falu- belik akkor is termeltek, amikor még egyénileg gazdálkodtak. Nagyon kevés volt az olyan kert, ahol ne lett volna legalább néhány málnabokor. ösagárdon azonban jobban kedvelték az emberek a jószágokat. Szarvasmarhát neveltek és hizlaltak. Amikor a két gazdaság egyesült, ös- agárdon sehogyan sem akarták befogadni azt a tíz hold málnát sem, amelyet kísérletképpen telepítettek. Hanem amikor meghozta az első termést, egyszerre megváltozott a helyzet. Voltak olyanok az asszonyok között, akik 10—15 ezer forintot kerestek a málnásban. Tavaly már Nagy András főmezőgazdásznak ugyancsak sarkára kellett állnia, hogy rendet teremtsen a vállalkozó kedvű asszonyok között és igazságosan elosz- szák a művelésre váró területet. Annak idején a szövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy a málnát felesben műveljék a tsz-tagok. A sorközök kapálását géppel végzik, de a sorokat az asszonyok tartják rendbe. Ök végzik a metszést és az ő gondjuk a szedés is. A málna gyorsan érő, gyorsan romló, kényes gyümölcs. Ezért aztán alkalmi szüretelők is dolgoznak ilyenkor a tsz- ben. Az ügyesebbek szednek negyven—ötven kilót, 130— 140 forintot is kereshetnek naponta. A közelmúltban, a Palóctáj Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége tanácskozásra hívta össze a szamócát, málnát és feketeribizlit termelő gazdaságok szakembereit Keszegre. A „színhely” megválasztása nem a véletlen müve volt. A keszegi termelőszövetkezetben évek óta eredményes kísérletet folytatnak a málnával. Nyolc közül próbálják megtalálni azokat a fajtákat, amelyek leginkább alkalmazkodnak a keszegi adottságokhoz, leginkább tűrik a fagyot, és a legmagasabb termést hozzák. Növényvédelmi, vegyszeres gyomirtási kísérleteket végeznek. S azt tervezik, csemetekertet, palántanevelő telepet hoznak létre. Ellátnák palántával a megye valamennyi málna termelő gazdaságát. Nagy András főagronómus több éves tapasztalatot összegezve mondotta, hogy az intenzív fajták, a Melling exploit és az F—27-es felelnek meg leginkább ezeknek a kívánalmaknak. Ezért a 112 hold málnás hatvan százalékán ezeket a málnafajtákat nevelik. Emellett vannak a tagok is. Hiszen amíg a művelésről van szó, a málnafajták munkái lényegében azonosak, hanem amikor elérkezik a szedés ideje, már korántsem ez a helyzet. Az intenzív fajták mogyorónyira nőtt gyümölcsei lényegesen szaporábbak. Gyorsabban telnek a rekeszek, a ládák, több a gyümölcs és több pénz üti a szüretelők markát is. A Dunakeszi Konzervgyár szakemberei azonban másképpen gondolkodnak, ök a hagyományos fajta, a Nagymarosi termesztésére ösztönzik a termelőszövetkezeteket, a keszegi Zöldmezőt is. Hogy miért? Egyszerű a válasz. A Nagymarosi ízét, zamatát megszokták, megkedvelték a külföldi vevők. Elnézik ezért azt is, hogy valamivel apróbb a gyümölcse, mint az intenzív fajtáké. S hiába, az üzlet az üzlet! Ezért aztán felemás megoldást találtak Keszegen is. Az intenzív fajták növekvő területe mellett tartják a Nagymarosit is. Nagy András azonban gondokkal birkózik: mi lesz így néhány év múlva a piaccal? Vincze Istvanné LOMBIKKAL A JOBB TERMÉSÉRT Korszerűség, magas színvonal, szakértelem — de még több jelzőt is felsorakoztathatunk a szécsényi AGROLABOR bemutatására. Három évvel ezelőtt, hét termelőszövetkezet hozta létre, hogy a laboratórium szakmai szolgáltatásával, talaj- és növényvizsgálatainak eredményével tovább növelje a gazdaságok jövedelmezőségét. A közös vállalkozás ugyanis komoly segítséget nyújt a mezőgazdasági tervezésben, takarékosságra inti a szakembereket, támpontot ad a növénytermesztésben Igen sokoldalú tevékenységet folytat a fiatal laboratórium. Készítenek talajtérképeket, vizsgálják a takarmányok tápanyag- és víztartalmát, megállapítják a gabonamagvak csírázóképességét, ki tudják mutatni, mennyi tápanyag maradt a talajban az előző évek műtrágyafelhasználása után. De a termelőüzemek kérésére még ezenkívül is elvégzik a kért kísérleteket Mindent egybevetve, a korszerű mezőgazdaság elképzelhetetlen a tudomány eredményeinek bevonása nélkül. A még fokozottabb terméseredmények érdekében egyre inkább támaszkodni kell az AGROLABOR-ra és a hasonló jellegű intézményekre. Ezt igen szívesen veszik a laboratórium munkatársai, hisz’ úgyszólván csak 50 százalékos a" kapacitásuk kihasználtsága Kulcsár József képriportja ] NOGRAD — 1972. július 21., péntek 3
