Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-19 / 168. szám

A tudomány a szocializmusban (1.) Derűlátó és pesszimista tudósok Az 1971172 •es pártoktatási év néhány tapasztalata a pásztói járásban NÉHÁNY héttel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadé- mai nagy jelentőségű közgyű­lésén tárták fel először az or­szág távlati tudományos-kuta­tási tervét. Ez a tudományos terv — magában véve is tu­dományos alkotás — a nyolc­vanas évek közepéig kijelöli a magyar tudományok útját, kapcsolatban a népgazdaság hasonló időtartamú távlati tervével és a nemzetközi tudo­mányos fejlődéssel. Fontos kérdés azonban, hogy milyen jellegzetességeket mutat ‘ a tudomány a szocializmusban, s helyzete, eredményeinek megítélése társadalmunkban miben különbözik a tudomá­nyok helyzetétől, hasznosításá­tól a tőkésországokban? Egy neves szovjet filozófus, F. L. Iljicsov akadémikus foglalkozik ezzel a problémá­val tudományos dolgozatában (társadalmi haladás és filozó­fia), s idézi egy svájci tudós megállapításait a tudományos és technikai forradalom tár­sadalmi hatásairól. >,Az embe­riség kora — írja G. Eichel­berg, svájci mérnök és filo- zopter — a feltevések szerint körülbelül 600 ezer esztendő. Képzeljük el most az emberi­ség történetét, mint valami 60 kilométeres maratoni futást, amely valahol a távolban kezdődik, és egyik városunk központja felé halad, azt te­kintve végcéljának. A hatvan kilométer távolság nagyobbik része igen görön­gyös úton, ligeteken és őser­dőkön át halad. Mi erről mit sem tudunk, mert csak a leg­végén. körülbelül az 58—59. kilométernél találunk a kul­túra első megnyilvánulásaként kezdetleges szerszámokon kí­vül barlangrajzokat, s csak a legutolsó útszakaszon, a 60. kilométer kezdeténél észleljük a földművelés egyre több je­lét. Kétszáz méterrel a cél előtt a kőlapokkal borított úton római erődítmények mel­lett haladunk el. Száz méter­rel távolabb középkori váro­sok házai és palotái veszik körül futóinkat. Még ötven méter van hátra a célig. Egy ember áll ott. aki okos és megértő szemmel nézi a fu­tókat: Leonardo da Vinci. Már csak tíz méter van hát­ra. Kezdeténél fáklyafény és olajlámpák gyér világa. Am az utolsó ötméteres hajrában meghökkentő csoda történik: káprázatos fény árasztja el az éjszakai utat, kocsik száguldanak tova, ame­lyek elé nem fogtak be álla­tokat, gépek zúgnak a levegő­ben, és a döbbent futót szin­te elvakítja a fotó- és televí­ziós-riporterek lámpáinak fényözöne...” Tizenöt éve írták le ezeket a sorokat — alig több, mint egyetlen „méter” az emberi­ség hatalmas útján. S mekko­rát ugrott azóta is a tudo­mány és a technikai DE A SVÄJCI szerzőt már akkor, amikor érdekes köny­vét ,.Az ember és a technika” címmel megírta, rémképek gyötörték. Ugyanazt a kérdést tette fel könyvének végére ér­ve. ami sok egyébként jeles polgári tudóst, politikust és ideológust máig is foglalkoz­tat. Nevezetesen azt, hogy a jelenkori tudomány és techni­ka fejlődése nem veszélyezte- ti-e az emberiséget, s vélemé­nye szerint ez a fejlődés fele­lős a válságokért korunkban, s sok esetben az emberi kul­túra hanyatlásának jeleit is mutatja. A kérdés lényege persze nem a tudomány és a techni­ka fellendülésében és szédüle­tes eredményeiben rejlik, ame­lyek éppen az emberi kultú­ra nagy lehetőségeit, újaob perspektíváit tárják fel. A válságos jelek sem magában a tudományban és a technikai fejlődésben mutatkoznak, ha­nem azokban a társadalmak­ban, amelyek a tudományt és a technikát elsősorban a fegy­verkezés eszközének tekintik — mint ahogy mindig is an­nak tekintették, már akkor, amikor az egyszerű, dolgos szekerek kerekeire éles kaszá­kat szereltek fel, a gőzgépek­ből mielőbb hadigépeket kí­vántak gyártani, s akik az atomenergia felfedezése után az első atombombák kioldásá­ra parancsot adtak. Az élet azt mutatja, hogy az imperia­lizmus korában a tudomány es a technika vívmányai egy­re inkább a nyugtalanság és a félelem forrásaivá válnak. Az emberiség és a tudó». mány viszonyában a reális kérdés úgy hangzik, hogy le­het-e korunkban, a társadalmi élet minden területén végoe- menő gyors átalakulások, a tudomány és a technika viha­ros fejlődésének korában tu­dományos választ adni az emoeriség eljövendő sorsáról? Előre látható-e az út. ame­lyen az emberi társadalom to­vábbhalad? A szocializmus szemszögé­ből azt válaszoljuk, hogy az út előre látható, hiszen táv­lati terveink konkréten ki is jelölik ..kilométerköveit”. De a tartalmas válaszhoz nem elég a politikai nyilatkozatok optimizmusa, ezeket meg kell alapozni, a tudományos mun­kának és kutatásoknak is. A Szovjetunió viszont, mint ve­zető tudományos nagyhatalom, példázza,« hogy a jelenkor tu­dománya a szocialista társa­dalmakban válságmentesen és a társadalom szolgálatában állítva, a termelőerők alapja­ként fejlődhet. Az amerikai ideológusok azonban gyakran felteszik a kérdést, hogy mi a távolabbi tudományos cél? Azt hangsú­lyozzák, hogy az Egyesült Ál­lamokban, de például Svájc­ban, Svédországban, Dániá­ban, a lakosság magas élet­színvonalon él, de egyáltalán nem boldogabban, mint nagy­apáink éltek. S ha a kom­munizmus céljai valósággá lesznek, nem következik-e be a szellemi válság kora éppen akkor, amikor minden anya­gi létfeltétel rendelkezésünk­re áll majd. s nem lesz sem­mi gondunk, sőt, jólétben élünk... A BURZSOÄ társadalmak hivatalos ideológiája minden értelmet, gondolatot és törek­vést egyetlen szenvedélynek — a pénzszerzésnek — rendet alá, és minden bűnt vállal a meggazdagodás érdekében Most pedig tükörbe néz éi-' megriad, mert saját tapaszta­latai alapján hajlamos meg­tagadni az értelmes emoen életlehetőségek jogos ígéreteit is... Szluka Emil (Következik: A tudomány és a társadalmi fejlődés kérdé­sei.) A X. pártkongresszus fokoz­ta az ideológiai munka iránti igényeket, növelte a pártpro­pagandával szemben támasz­tott követelményeket. A tö­megpropagandára mindenek­előtt az a feladat hárult, hogy sajátos eszközeivel segítse a párt politikájának, a politika alapvető célkitűzéseinek meg­valósítását. Sikeres volt Az elmúlt pártoktatási év­ben végzett munkát alapjában véve sikeresnek értékelhet­jük, a megkülönböztetett fog­lalkozás következtében szá­mottevően fejlődött a politi­kai oktatás. A pásztói járás­ban a lakosság 13, a munka­képes lakosság 21, a dolgo­zók 25 százaléka tanult a tö­megpropaganda kereteiben. Az alapfokú tanfolyamokon tanuló és az előadássorozato­kon résztvevő hallgatók ará­nya a párt-tömegpropagandá- ban növekedett. A politika részkérdéseit feldolgozó tan­folyamok létrejöttével a tö­megpropaganda hatóköre fo­kozódott. Javult a párttagok, a gazdasági alsóbb és középve­zetők aránya. A párt tömegpropaganda- tanfolyamain tanulók 44 szá­zaléka fizikai dolgozó volt. Az előadássorozatok tematikája segítette a helyi politikai igé­nyek fokozottabb kielégítését. Politizáló jellegük erősödött, a résztvevők száma nőtt. A fa­lusi téli politikai tanfolyamo­kon 1200 fő vett részt — 55 százalékban tsz-ben dolgozó nő. Egészében megállapítható, hogy a tömegpropaganda esz­mei-politikai hatása jelentősen nőtt, elősegítette a hallgatók gondolkodásának és magatar­tásának fejlődését. A hallga­tók politikai ismerete, látókö­re évről évre fejlődik. A párt politikájának lényegét, alap­vető célkitűzéseit általában is­merik, a párt politikai irány­vonalát jónak tartják. Az oktatás eredményessége megmutatkozik a hallgatók reálisabb ítélőképességében. Az aktívabb, a közügyekben bátrabban véleményt alkotó emberek többségükben a po­litikai oktatás hallgatói kö­zül kerülnek ki. Az elért — kétségtelenül je­lentős — eredmények azonban még nincsenek összhangban a követelményekkel. Nem kielé­gítő a társadalomtudományok eredményeinek hasznosítása, az elmélet és gyakorlat ösz- szekapcsolása, a propaganda nevelőszemléletet és maga­tartást formáló hatása. A hall­gatók jelentős része a napi politikai kérdéseknek, a dön­téseknek saját életkörülmé­nyeire gyakorolt hatása iránt érdeklődik, saját helyzetéből kiindulva általánosít. Az elvi-politikai összefüggé­sek alacsonyabb szintű meg­értése több embernél diffe­renciáltan tapasztalható. Az okok között említhetjük: egy­részt az alacsonyabb általános, politikai és szakmai műveltsé­get, másrészt a megnövekedett és tovább élő rossz hagyomá­nyokat, a konzeryatív gondol­kodásmódot, a tudati marad­ványokat és a munkahelyi tá­jékozottság hiányát, harmad­részt a pártoktatás rendszeré­ben meglevő negatív jegyeket. E negatívumok azzal a fej­lődéssel együtt léteznek, hogy a hallgatók társadalmi, politi­kai, közgazdasági ismerete és szemlélete a gazdaságirányítá­si reform bevezetése óta jelen­tősen fejlődött. • A nyíltság jó hatású Az MSZMP X. kongresszu­sa anyagának további feldol­gozása alapjaiban pozitív. A hallgatók egyetértettek a kong­resszusi határozatokkal, a párt politikájának irányvonalával, a IV. ötéves terv célkitűzései­vel, helyesen értelmezték azo­kat. A résztvevők mélyebben megismerték pártunk főbb célkitűzéseit, szocialista fej­lődésünk összefüggéseit. Jó hatással volt a hallgatók gon­dolkodására, a társadalmi helyzetük megítélésére, hogy a kongresszus nyíltan feltárta fejlődésünk ellentmondásait. A foglalkozásokon felszínre ke­rültek a párt politikájának ke­Mai arcok, mai emberek AZ EMBER ÉRTÉKE Palóc nyár A megvet népművészeti pályázat kiállítása A Balassagyarmati városi Tanács művelődésügyi osztá­lya, a Palóc Múzeum és a városi Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központ közö6 szer­vezésében július 23-án dél­előtt tizenegy órakor nyitják meg a megyei népművészeti pályázat kiállítását a Horváth Endre Galériában. A kiállí­tást Podlipszky Ervin műve­lődésügyi felügyelő nyitja meg, a pályadíjakat Kmetty Kálmán, a városi tanács el­nökhelyettese adja át. A ki­állítás, amely a palóc nyár rendezvénysorozat programja­ként nyílik meg, képet ad a nógrádi népművészet helyze­téről, bánki, balassagyarmati, hollókői, nógrádi, zagyvapál- falvi, mátranováki, pásztói, érsekvadkerti, csesztvei hím­zők, babakészítők, fafaragók, tojásfestők, szövök, kovácsolt­vas-készítők, játékkészítők munkáit tárja a közönség elé. Egy hír a ZIM-ből A salgótarjáni ZIM-ben a szakszervezettel közösen szer­vezik meg 27-ére a most vég­zett fiatal szakmunkáson fo­gadását. A mozgalmi és a gaz­dasági vezetők tájékoztatják őket a gyár munkájáról, szer­vezeti életéről. Megismerked­nek a szocialista brigádokkal is. Ezzel szeretnék segíteni a zökkenőmentesebb. könnyebb beilleszkedést a vállalati élet­be. Az embert nem a szaval, hanem a tettei jellemzik el­sősorban. Aki túl sokat be­szél Önmagáról, az egy ki­csit mindig gyanússá válik. Tenni kell. Az emberség, a szivvel-lélekkel és igazán, sze­retettel végzett munka elöbb- utóbb kéretlenül is kiemel. Ez ad igazi értelmet a munká­nak és vele együtt az életnek. X Dr. Karászi Benő gyermek- gyógyász főorvos a napokban vette át a salgótarjáni kór­házban töltött huszonöt esz­tendő elismeréseképpen a törzsgárdajelvényt. Mit je­lent ez? Sok felelősséget és áldozatos éveket, amelyek mind a kórházi munkával, a gyerekek gyógyításával teltek el. Amikor fiatal orvosként ide került Salgótarjánba, még nem volt gyermekosztály és szervezett csecsemővédelem. Talán ennek az „eredménye”, hogy Nógrád megye hosszú éveken keresztül utolsók kö­zött szerepelt, rendkívül ma­gas volt a csecsemőhalandó­ság. A Stefániát és a Zöldke­resztet szétrúgta a háború, fontosabb dolgok kerültek elő­térbe­Karászi főorvos a debrece­ni gyermekklinikáról jött, 1947. nyarán érkezett Salgó­tarjánba. Egy barátja hívta, jöjjön Nógrádba, itt nagyon sok a tennivaló. Vállalta, el­jött. Kétségek és bizonytalan­ságok között, az igaz. de vál­lalta a munkát. Minek tagadni a tényeket? Hosszú idő kellett, amíg meg­szokta a várost.« az embereket, megbarátkozott a körülmé­nyekkel. Mert csak a város, a táj és az emberek változtak. A munka, a gyerekek, a gyó­gyítás ugyanaz maradt. Ezek az évek jelentették a munka dandárját, a hőskor­szakot. Mozgó szakorvosi szolgálatot szerveztek a ba­lassagyarmati és a salgótarjá­ni járásban. Aztán jött a kö­vetkező állomás, a salgótar­jáni városi kórház. Salgótar­ján megyeszékhely lett. A két kis városi kórházat egyszeri­ben kinevezték megyei kór­háznak. Talán ez volt az első nagy próbatétel. 1950-ben nyílt meg a huszonöt ágyas gyer­mekosztály. Százezer forintunk volt összevissza a berendezésre. Nővérek, orvosok, gazdasági­ak járkáltunk Pestre, válogat­tunk, hordtuk össze az ágya­kat, berendezést. Az épület felében nem volt víz, ilyen­ről mint tejkonyha, tároló, álmodni se mertünk. A nővé­rek vödrönként hordták a vi­zet. De osztályt csináltunk, méghozzá elfogadható gyer­mekosztályt. Ide kívánkozik, hogy tíz esztendeje egyfolytában — a statisztikai kimutatások ada­tai szerint — Nógrádban or­szágosan is a legkisebb a csecsemőhalandóság. Nagy eredménynek számí­tott az önálló koraszülöttosz­tály, Azokat a csöppnyi kis emberpalántákat adták visz- sza az életnek, akik segítség nélkül nem maradtak volna meg... Karászi főorvost közben hív­ták el Nógrádból. Kalocsán, Kiskunfélegyházán lett volna helye, de nem ment' Miért? Nehéz ezt megmondani. Ide kötődött sok-sok szállal, ame­lyek az évek múltával egyre erősebbek lettek. És a haj­dan volt páciensek már a gyerekeiket hozzák vissza a főorvoshoz. A gyerekek pedig nagyon szeretik. Aki gyerekekkel foglalko­zik, az tudja leginkább, mi­lyen nehéz megtalálni a meg­felelő hangot és a hangsúlyt. Mert a gyerek azt sem sze­reti. ha gügyögnek hozzá, de azt sem. ha lekezelik. A be­teg gyerek pedig külön fi­gyelmet követel. Amikor megnyílt a modern, szép megyei kórház, már sok­kal könnyebb volt. Mert a kórtermek mellett van egy csodálatosnak nevezhető kora­szülöttosztály. Karászi főorvos az eltelt évtizedek alatt rengeteget ta­pasztalt és vele együtt taní­tott. Olyan fiatal orvosok, akik a keze alatt kezdték a munkát ma már körzeti or­vosként. járási gyermekorvos­ként dolgoznak. De egytől egyig szeretettel és tisztelet­tel emlékeznek Karászi főor­vosra. A róla rajzolt képhez a gyógyító és tudományos mun­ka mellett szorosan hozzátar­tozik az a társadalmi munka is, amit végez. Immár tizen­öt esztendeje tagja a nép­frontbizottságnak és a megyei elnökségnek. Mert ha valaki hosszú ideig él egy városban, nem élhet úgy, hogy ne ve­gyen tudomást a környezeté­ről, a körülötte jelentkező gondokról-bajokról, emberek­ről­Szót érteni felnőttekkel és fiatalokkal, ebben van talán a mépfrontmunka lényege. Senki nem vonhatja ki ma­gát a körülötte zajló életből, a gyermekorvos pedig külö­nösen sok problémával talál­kozik. Vannak gondok, ame­lyeken segít a jó tanács, van amit nehezebb megoldani. A legutóbbi népfrontválasz­tásoknál Karászi főorvost a népfront megyei elnökévé vá­lasztották. Ez a társadalmi el­ismerés és megbecsülés mel­lett azt jelenti, hogy gyak­ran vesz részt értekezleteken, összejöveteleken. különböző üléseken. A munkája — mondhatnám úgy is —, a hi­vatása mellett. Mert sok ten­nivaló vár a népfrontelnökre. Eljutni olyan emberekhez a népfront segítségével, akikhez másként nem lehet, vagy kö­rülményes eljutni. A látszólag közömböseket kell felrázni és megtalálni azt az érdeklődési kört, ami maga után vonja a többit. Bőven van tennivaló Nógrádban. Faluban és vá­rosban egyaránt. Az pedig mindenképpen jó érzés. ha valaki látja, hogy munkájá­nak eredménye van. számíta­nak rá, tovább kell lépnie. X Hosszú évek munkáját, az elért eredményeket, a meg­gyógyított gyerkek háláját és örömét visszaadni nagyon ne­héz. De az elismerést mutat­ja az 1965-ben kapott Mun­kaérdemrend ezüst fokozata, az 1970-ben elnyert arany fo­kozat, a Kiváló Orvos kitün­tetés. vésbé megértett kérdései is. Visszatérő probléma a gazda­sági reform és fejlődésünk egyes negatív jelenségeinek összekapcsolása, az életszínvo­nal növekedésének a valóság­tól eltérő érzékelése. A tanfolyamokon két fog­lalkozáson dolgozták fel az SZKP XXIV, kongresszusának anyagát. Egyértelműen meg­állapítható, hogy politikai közvéleményünk, párttagsá­gunk alapos és megérdemelt figyelemben részesítette a kongresszust és programját. A hallgatók többségének véle­ménye szerint nemcsak azért, mert az SZKP minden más testvérpártnál nagyobb kö­telezettséget és terheket vál­lal a kommunizmus és a szo­cializmus ügyéért, a nemzet­közi béke és biztonság meg­szilárdításáért, de egyúttal további tapasztalatokat is nyújt saját belső fejlődésünk programjának megoldásához. A feldolgozás pozitívumai kö­zé sorolható az is, hogy a magyar és a szovjet párt hatá­rozatait, a XXIV. kongresszus politikai irányvonalát, a X. kongresszuson elfogadott mun­kaprogramot, országaink helyzetét és feladatait reális­nak, a magyar—szovjet ba­rátságot — politikánk alapve­tő elemeként —. azonos felfo­gásban értékelik. A kongresszus anyagának elemzésével jelentős célt ér­tünk el: járásunk politikai közvéleménye reálisabb, rend­szerezettebb ismeretekkel ren­delkezik a SzovjetunióróL A munkásosztály vezető sze­repének érvényesülése, a párt szövetségi politikája témát nyolc tanfolyamon vitatták meg. A tanfolyamokon kiala­kult vita lényege: a vezető szerepet, annak jogosságát és gyakorlatát nem vonták két­ségbe, többek véleménye sze­rint a munkásosztály és a tár­sadalom más rétegei között ma már nem lehet olyan éles ha­tárokat vonni, mint a szocia­lizmus építésének korábbi sza­kaszában, a munkásosztály ve­zető szerepének elismerése mellett polémia folyt az osz­tály fogalmának bizonyos fo­kú változásáról. A pártoktatási év egyik fon­tos célkitűzése volt az állam szerepének ismertetése és a szocialista demokrácia fejlesz­tésének tudatosítása. Egyértei- műén megállapítható, hogy a hallgatók alapjaiban elsajátí­tották az anyagot. A feldol­gozott kérdésekre való reagá­lás sokrétű volt. Több kérdés­ben alakult ki vita. Ilyenek: a fejlődés ütemének megíté­lése, a tömegkommunikációs eszközök tevékenysége, törvé­nyeink módosításának kérdése, a demokrácia és a felelősség összefüggése és a bürokrácia. Feladatok hosszabb távra A szocialista tudat és köz­gondolkodás fejlesztésének feladatai téma felfogása és feldolgozása alapjaiban helyes volt. A feladatokat nem csu­pán egyéves időtartamra, ha­nem hosszabb távra értelmez­ték. A foglalkozásokon hang­súlyt kapott, hogy a tulajdon- viszonyok és a termelési vi­szony jelenlegi rendje között a társadalom, ezen belül a szű- kebb közösségek is minden­napi tevékenységükkel része­sei e folyamatnak. A hallgatók megfelelően ér­telmezték az eszmei tényezők szerepét és jelentőségét. Elis­meréssel szóltak a közoktatás terén elért eredményekről, az iskolákban folyó tudományos világnézetre való nevelésről. A vitában megfelelő helyet ka­pott a fellazítás elleni harc néhány kérdése, a kapitalista múlt egyes ideológiai marad­ványainak hatása. Cs. E. Tóth István járási PMCS-vezető NÓGRÁD - 1972. július 19„ szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom