Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-19 / 168. szám

Gyakorlati segítség a közművelődésnek MOZIELET A Zeppelin A KŐVETKEZŐ Időszakban is elsőrendű teendője a salgótarjáni megyei József Attila Művelődési Központnak az egész megye köz- művelődésének módszertani segítése. E fela­dat megfelelően szerepel a következő féléves tervben is. A segítés egyik formája a mód­szertani kiadványok megjelentetése, illetve eljuttatása a járási, körzeti művelődési köz­pontoknak, otthonoknak, illetve az érdekelt községek tanácsainak, a közművelődéssel foglalkozó szerveknek. A központ negyedévenként napvilágot látó kiadványa — a második negyedévi „szám” — most jelent meg, illetve ezekben a napokban jut el az érdekeltekhez. Ügy véljük, talán ér­demes szólni néhány szót erről, s ezzel ösz- szefüggésben néhány közművelődési kérdés­ről. Mindenekelőtt említsük meg azt a tíz té­mát, amellyel ebben a kiadványban talál­kozunk. A Nógrád megyei színjátszó mozga­lom távlati képét Dévény Róbert igyekszik vázolni. A cikk első fele a korábbi szám­ban látott napvilágot. Ez a rész a nógrádi színjátszó mozgalom helyzetét összegezi, ez­úttal pedig a mozgalom jövőjéről kapunk képet. Hol vannak meg tulajdonképpen az amatőr színjátszás feltételei? — kérdezi a cikkíró. Mint megállapítja, korábban egy megfelelő létesítmény, felszerelés, vagy az anyagi bázis, az ÁFÉSZ, a tsz, a szakszerve­zet támogatása stb. jelentették ezt a felté­telt. A cikk a megyei mozgalom vezetőgár­dájának szerpét, az azzal kapcsolatos prob­lémákat emlegeti, anélkül, hogy az előbb említett tényezőket alábecsülné. A Röpülj páva körök versenyéről ugyan­csak részletesen tájékoztat a kiadvány. Az eddigi eredmények már a továbbfejlődésre is késztetik a megyei köröket, egyes csoportok több szólamú népdalokkal, kánonokkal és fel­dolgozásokkal próbálkoznak. Erre vonatkozó részletes útmutatást és ajánló jegyzéket egyébként a Megyei Művelődési Központ áp­rilisban megjelent információs és módszerta­A X Népművelési Intézet pá­lyázatot hirdetett a műkedve­lő szili játszó mozgalom helyi történetének feltárására, meg­írására. A pályázat célja: mi­nél konkrétabb és sokrétűbb történeti anyag birtokába szeretne jutni az intézet, hogy még megalapozottabbá váljék az eljövendő munka. Pályáz­hatnak a téma iránt érdeklő­dő kutatók, népművelők, al­kotó-, gyűjtőmunkát végző ni kiadványa ad. A továbbfejlődés szempont­jából minden csoport számára igen hasznos figyelembe venni és ennek alapján felkészül­ni. Guthy Éva, a KÖTA megyei titkára java­solja, hogy a járási és megyei bemutatókon elhangzott 348 dalból népszerűsíteni kellene legalább az egyharmadát, megyei népdalki­advány formájában. Más megyék is megje­lentettek már saját dalanyagot. Szükség van az újabb dalkutatásra is. A közművelődés és közoktatás kapcsolata mind szélesebb gyakorlati területet ölel fel. Az iskolai év befejezésével az iskolák által szervezett táborok, nyári napközik stb. nem tudnak minden igényt kielégíteni. Így egyre Jogosabb az az igény, hogy a közművelődési és az oktatási intézmények a nyári szünetben — s természetesen azon túl is — mind szo­rosabban együttműködjenek. Az együttmű­ködés változatos formáihoz a Megyei Műve­lődési Központ módszertani és gyakorlati se­gítséget nyújt. Különböző kezdeményezések­kel találkozunk, például Ludányhalásziban, Szécsényben, Salgótarjánban, a Megyei Mű­velődési Központban. Valóban érdemes ezek továbbfejlesztésén munkálkodni. (Ezt szolgál­ja például a kiadványban közölt tematika közzététele is.) NINCS MÓD valamennyi fontos kérdésről szólni, amelyekről e kiadvány beszél. Feltét­lenül hasznosnak tartjuk a rárósi kulturális napokkal való foglalkozást, a szervezeti sza­bályzat közlését. Pályázati felhívást, a Pető- fi-évfordulóval kapcsolatos híradást, irodalmi műsorajánlásokat olvashatnak itt még a köz- művelődés nógrádi munkásai. Szó van a klub­vezetők továbbképzéséről, fotótovábbképzés­ről, a Nógrád megyei színjátszó-rendezői nyá­ri tanfolyam munkarendjéről, az együttes­vezetők továbbképzéséről is. A kiadványt haszonnal forgathatják az érdekeltek, s való­ban konkrét, tartalmas útmutatást nyújt. El­sősorban annak gyakorlati jellegét emeljük ki. Valóban, erre is egyre inkább égetően szükség van. T. E. Népművelési Intézet pályázata kollektívák, színjátszó osopor- ákszínjátszásunk, falusi szín­tok, honismereti körök stb. játszásunk múltját, történetét. Pályázni lehet a műkedvelő A beérkezett pályaművek színjátszó mozgalom történeté- színvonalától és számától füg- nek bármely fejezete megírá- gően a bíráló bizottság válá­sával, illetve valamely község, mennyi kategóriában több dí- város, üzem vagy 6zövetke- jat is kiadhat. A Népműve- zet színjátszó mozgalom törté- lési Intézet pedig a nem dí- netének felkutatásával és fel- jazott pályamunkák közül is jegyzésével. A kutatók ve- megvásárolja azokat, amelyek gyék figyelembe a magyar oktatási szempontból haszno- munkásmozgalom jelentős sak. A pályamunkák beküldé- színjátszó hagyományait, di- si határideje november 15. 1915 — első világháború. Az ellenfelek elkeseredett küzdelmet vívnak egymással, s még nem tudni, kié a vég­ső győzelem. Ekkor a németek új fegy­vert készülnek bevetni, a Zeppelint. Eredetileg békés szállítóeszköznek szánta fel­találója a léghajót, de a ka­tonai vezetőség hamar felfe­dezte benne a kitűnő lehető­séget az ellenfél megsemmisí­tésere. Az angol hadikabinet úgy határoz, hogy kémet küld a Zeppelin Művekhez, Fridrishe- hafenba, hogy megszerezze a léghajó pontos raj2át, tájéko­zódjon bevetésének időpontjá­ról. Aztán megkísérelnek majd elhárító fegyvert konst­ruálni a léghajó ellen, ame­lyet mindeddig elpusztítani nem tudtak, mert a repülő­gépek hatósugarán kívül szállt. Egy németül kitűnően beszélő, fiatal skót hadnagyot választanak ki, őt küldik át a csatornán a németekhez. Jelenet a Zeppelin című filmből A Zeppelin című angol film­ben minden kelléke megvan egy hollywoodi mintára ké­szült szuperprodukciónak. Gyönyörű színek, káprázatos légi felvételek, fordulatos, iz­galmas történet. A gyanúsan viselkedő kém — akire cso­dálatos módon mégsem gya­nakszik senki —, a Zeppelinen akarata ellenére utazó békés feltaláló és különösen csábos, ifjú felesége valamennyien olyan figurák, akik egy szép közönségsikerre számot tartó film jelentős tényezői. A filmet július 20—26-án játssza a salgótarjáni Novem­ber 7. Filmszínház. Nógrádiak as I. gyöngyösi biennálén Néhány napon át szokatlan eseménynek volt tanúja egy közeli kisváros. Harminc— negyven tizen- és huszonéves fiatal jelent meg Gyöngyösön, a háborúban találatot kapott, romos Erzsébet-templom kor­nyékén. Körülbelül egy hétig tartott, míg eltakarították a romokat, reflektorokat szerel­tek fel, s a raktárnak hasz­nált épületet alkalmassá tet­ték egy ' képző- és iparművé­szeti kiállítás megrendezésé­re. A tárlat szombaton (július 15-én) nyílt meg. Pénteken elöl-hátul táblákkal (a bien- nálé plakátjaival) felszerelt szendvicsember járta be a várost, úgy látszik eredmé­nyesen, mert a megnyitón alig fértek el az érdeklődők a meglehetősen tágas „terem­ben”. A kiállítók (az Iparművé­szeti Főiskola hallgatói, s né­hány képzőművészjelölt) kö­zött Nógrád megyét a salgó­tarjáni Szabó Tamás, a szé- csényi, főiskolás Antal And­rás és a nemrég végzett fia­tal iparművész, a pásztói Szőllősi Erzsébet képviselte. Szabó Tamás szobrait — a vendégkönyv tanúsága szerint — nagy szeretettel fogadták. Márványportréi mindenkép­pen emelték a tárlat színvo­nalát. Szőllősi Erzsébet ikonihle­tésű grafikai lapjaival aratott sikert. Antal András visszafo­gott, tompa színekre építő grafikái jó formaérzékről, kompozícióé készségről győz­ték meg a kiállítás látogató­it. Szabó Tamás mellett a szobrászatot az egri főiskolás, Jószay Zsolt képviselte, aki­nek munkáit a közelmúltban Salgótarjánban is láthattuk. Kisplasztikái, terakotta és gipsz szobortervei ugyancsak jó benyomást tettek. Mindenképpen szólni kell az igen színvonalas kerámia- anyagról. Különösen Deb- reczeni Zsóka figurális mun­kái. Lakatos Ari szép tálal, szoba belsőbe illő tárgyai di- csérhetők. Kellemes meglepe­tést okozott Bócz Anikó, aki igényesen tervezett, színes bőrből készült táskákat állí­tott ki. A tárlat bensőséges, csalá­dias jellegét hangsúlyozta, hogy a megnyitón — de a kiállítás egész ideje alatt is — a képek és szobrok között cselló-, gitár-, hegedűkíséret­tel virágénekek és régi ma­gyar dalok csendültek fel, a karzatról orgonamuzsika hangzott. A fiatalok új kezdeménye­zését jó szívvel, segítve és tá­mogatva fogadta a város ve­zetősége. Azt remélik, hogy az első biennálét második is kö­veti majd. Hann Ferenc SZÜTS DÉNES: " Öngyilkosság ? 4A Kaszinó utcában 9. Szász Dániel, a híres tröszt­vezér titkárát, Borkai Sándort faggatta tovább a nagy tár­gyalásról. — Ki beszélt velük? ön, vagy maga a vezér? — Oh, kérem, persze, hogy a vezérigazgató úr! Nagyon ünnepélyes volt. Bevezetőben ismertette azt a nagy erőfe­szítést, amit eddig az Rt. tett a gyors és eredményes kiak­názás érdekében ... Aztán így folytatta: Uraim, a svájci Blancart Bankház nagy meg­értést tanúsít problémáink iránt. Az ország érdeke köve­teli, hogy a svájci tőke is ér­dekelt legyen. A német Lauta Werkével felbontottuk a szer­ződést. Mint tudják, a svájci holdingban trieszti, romániai és svéd érdekeltségek is ben­ne vannak. A Bauxit Rt. te­hát megszűnt, és svájci érde­keltségű trösztté alakult át. E nehéz tevékenységünkhöz ma­ga a kormányzó úr őfelségé­nek kabinetirodája is ... — Kik lettek az igazgatóta­nács tagjai? — ezt kérdezték az újságírók. — A tröszt elnöke Schröder bankár, alelnöke Vida Jenő, a MÁK vezérigazgatója. Az el­nökség tagjai: Chorin Ferenc, Weisz Alfréd, Károlyi István gróf, herceg Montenuovo Nán­dor, Andrássy Mihály... Az igazgató pedig szerénységem... Hej, ekkor látta volna ön a főnököm arcát! Levette csíp- tetőjét, boldogságtól piros arccal hunyorgott. Mi, alkal­mazottak is örültünk, hiszen egy gazdagabb gazda keze alá kerültünk, s nyilván több lesz a fizetésünk. — Igen, ez természetes, de kérem, folytassa, milyen ter­mészetű bejelentéseket tettek még. — Ügy emlékszem, akkor jelentették ki, hogy tekintet­tel az értékesítés ideiglenes nehézségeire, a svájci tőke fedezetet vállal a nyersanyag­ra. Az alumíniumérc-részvé- nyeket pedig beváltják Bauxit Tröszt részvényekre, s ez elő­nyös, mert a magyar pénzér­tékű papírok átvedlenek frank­ra. Az osztalékról nem volt szó. — Értem. De magyarázza meg nekem, hogyan csúszha­tott' át Chorinék kezébe a részvénytársaság? — Nagyon egyszerűen. A főnököm ügyes ember volt. A részvénytulajdonosokat rábe­szélte, hogy adják el részvé­nyeiket, mert — bizalmasan megsúgta nekik, he, he, he, —, hogy a bányák már kimerülő­ben vannak. A sok tudatlan pedig eladta, és a főnököm Chorin és Vida pénzén fel­vásárolta őket. — Érdekes. Talán még arra válaszoljon, Mayer úr adott-e ki valamilyen utasítást a fel­fedezővel, Balátai Jenővel kapcsolatban ? — Hogyne. Nagyon rendes volt hoz^i. Engem utasított, hogy utaljak ki neki ezer pengőt... ötezret pedig köl­csönkért, hogy újabb zártku- tatmányokat tudjon kiváltani. Azután kezdett el Balátai Je­nő a Vértesben is kutatni, A főnököm szerint ráér vissza­adni a pénzt. Ne riasszuk el, Borkai — mondta —, de a tűzhöz se engedjük közel! — ön mit csinált 1938. már­cius 6-án? — Én? De kérem, hát ho­gyan tudnék én visszaemlé­kezni. öreg, beteg vagyok már, harminc év távlatából ki tudná, megmondani, egy bi­zonyos napon mit csinált? De már Magyarországon voltam. — Köszönöm a türelmét. Bocsánat, még egy dolgot, de aztán ígérem, nem fárasztom többé. Hol lakott ebben az időben a vezérigazgató? — Mayer méltóságos úr Bu­dán, a Városmajorban vett magának egy nagyon szép vil­lát. Nagy tekintélye volt már a tőzsdén, és az üzleti körök­ben ... Most már elárulhatom önnek, vagyona után mérve, már akkor milliomos volt. Nem titok, de a harmincas évekre a Tröszt alaptőkéje már kilencmillió svájci frank körül mozgott. Tetétleni egyébként, csak azért mon­dom, mert szó esett róla, meg­halt. Ügyes gazember volt — jegyezte meg a méltóságos úr —, ugye Borkai? De mi még ügyesebbek vagyunk ... Szász visszahajtotta a sza­lagot, és a titkárral folytatott beszélgetésének utolsó szaka­szát újból lejátszotta. Valami fontosat elfelejtettem megkér­dezni tőle — morogta dühö­sen maga elé. Pedig azt hit­tem, már mindent kihúztam az öregúrból, és ami ezután jön, csak fecsegés lenne. Mindegy — vonla meg a vál­lát. Hiba nélkül nincs nyo­mozás. Éppen elég munkát jelentett neki Herr Borkait a nyugat-németországi Pader- bomban megtalálni. A far­kaskutyák majdnem letépték róla a nadrágot... Még meg kellett volna kér­deznie Borkaitól, járt-e a Bauxit Trösztnél, és milyen ügyben egy Alfred Frisch ne­vű ember, a Gestapo megbí­zottja? És mikor tűnt fel, melyik évben. A Bauxit Tröszt megalaku­lása — ez már világos volt előt­te —, új’ fejezetet nyitott Ba­látai Jenő történetében is. Kapott némi pénzt, valószínű, ezzel bedugta a sok lyukat, amit anyagi helyzetének paj­zsán vágott az utóbbi öt esz­tendő. Ügy is fogalmazhatná: Balátai egálba jött. Kutatott, hallatlan nagy szakmai tekin­télyre tett szert, pénzt szer­zett, de a pénz elúszott. Mi­re gondolhatott ekkor? Arra, hogy helyzete csak átmeneti. A tőkével, a bankárokkal, üz- letemeberekkel való viasko- dásban elkerülhetetlen, hogy alulmaradjon. Erkölcsi fede­zete van, de anyagi jólét, tő­ke, pénz nincs. Sebaj, kezdi elölről, de már egy magasabb fokon, annak a tudományos meggyőződésnek fokán, ahon­nan látni lehet az újabb te­lepeket. Mert új telepek van­nak. Ha Gánton bauxitra ta­lált, rá kell bukkannia más helyeken is. Ezt az üzletembe­rek csak sejtették, ő viszont tudta. Ám ezeket az újabb területeket nem fogja egy tál lencséért eladni. Nem bizony! Ha Balátai Jenő geológus eddig eljutott, mindebből csak erőt meríthetett a további küz­delmekhez. A kutató — vizs­gálta Szász röntgenszemekkel a hősét — a kezdeti kudar­cokból edzetten került ki. Ed­zettebben, mint amikor el­kezdte a bauxitért vívott har­cát. Ez természetes pszichikai folyamat. Az a sportoló, akit egy nagy versenyen a máso­dik helyre szorítanak, a kö­vetkező alkalommal jobb tel­jesítményre képes. A kis fájdalmak jók, azok ösztönöz­nek, a nagyok már nem! Hogy Balátaiban parányi szorongás is maradt, az szinte bizonyos. Az ötezer pengőt vissza kell fizetnie. Az adósság nyomja, szorítja, sarkallja. Nem bán­ná azonban, ha ebben a küz­delmében segítőtársra talál­na... Valami külső erő, ami tovább lendíti... Balátai még nem tudhatta, hogy 1933 májusában megjele­nik Berlinben, a Reichstag lépcsőjén az a bajuszos, ol­dalt fésült hajú férfi, akit Adolf Hitlernek hívnak. Nem sejthette, mi indul el ezzel Európában, miként akar a Reich fegyverkezni, hadiflottát építeni, s hozzá alumíniumot szerezni... Balátai ekkor még csak egyet tudott: alkotni, ku­tatni, óriási energiával a munkába vetni magát, hogy az eredmény emberi, egyéni sor­sán is hatalmasat lendítsen. De ehhez sem ártana a jó szellem, a jó ómen, a jó sze­rencse, ami jöhetne esetleg egy házassággal is. Egy gazdag, szép lány. Szép és előkelő elsősorban, de nem árt, ha jól szituált. Ha lenne ilyen nő, ha jönne, ha terem­tődne!... Elfogadná a sors­nak ezt az átlátszó ajándékát? Nem! El! De nem! — Kár lenne — gondolta Szász — akár ezt, akár en­nek ellenkezőjét is bebizonyí­tani, de a tények arról be­szélnek, Balátai elfogadta a sors (!) adta kezet, megragad­ta, s hozzá nagy reményeket fűzött. De vajon hogyan bírta ki az első árverezést a felesége, Bayer Alice? ... Balátai nyil­ván titkolta előtte anyagi helyzetét, és egyszer csak megjelent a végrehajtó a la­kásban ... Szász végiglapozta az előtte fekvő egyik irattömböt, és ki­emelte belőle a hártyapaírra írt jelentést: „A tekintetes Budapesti I—III. kerületi Kir. Járásbírósághoz. Donovai Ru­dolf I—III. kér. kir. jb. vég­rehajtónak, mint bírói kikül­döttnek JELENTÉSE Ba­látai Jenő és neje végrehaj­tást szenvedő ellen, a Pk. I. 55674/1934. sz. végzés alap­ján .. Szász a hosszúkás alakban összehajtott papírt kinyitotta, olvasni kezdte a tárgyak jegy­zékét. Mit mondhatott, szólhatott, hogyan sikolthatott fel e vég­zés láttán a fiatal bárónő? Balátai Jenő aligha gondolta volna, hogy ilyesmire még eb­ben a házasságban sor kerül­het, hiszen Schröder bankár­nak, a Bauxit Tröszt elnöké­nek estélyén hozták eléje, mu­tatták be neki Alicet. Az idős bárónő, a Dédi egyik naplórészlete erről így vallott: — „Fritz Opeléknél találkoztam össze Schrőder- rel. Nagyon.vszimpatikus úr. A társalgás 'németül folyt, és nem is tudtam, hogy ő ma­gyar. Éppen arról meséltem — a férfiak még jobban szeretik a csiklandós dolgokat, mint mi —, hogy 1930-ban Mün­chenben találkoztam a Führer- rel. vagy húszán lehettünk ott, a Festhaus zum Grossen Stern nevű fogadó különter­mében. (Azok a szép agan­csok és zergetrófeák!...) Hit­ler politikai célkitűzéseiről tar­tott expozét. Szenvedélyesen és hosszan beszélt, s von Krunze, aki egy porosz arisz­tokrata volt, azt súgta nekem: micsoda közönséges alak! Er­ről meséltem nevetve, hogy von Krunze vajon most is ki merné jelenteni ezeket? Schröder közbevágott: Méltó­ságos asszonyom, néha az erő és a pénz arisztokráciájának össze kell házasodni a teljes siker érdekében. Schröder nyilván arra a kapcsolatra célzott, ami Adolf Hitler és Krupp meg Thyssen között kifejlődött... A kis szalon­ba, amikor Opelné egyedül ha­hagyott bennünket, kicsit tré­fásan közölte velem: önnek is tudnék egy ilyen jó házassá­got ajánlani. — No, no, ked­ves Schröder? ... A pocakjára, vastag óraláncára és nikotin­tól sárga bajuszára néztem. Alice, a lányom nem valószí­nű, hogy hajlandó lenne ek­kora áldozatra. Schröder ne­vetett, s megszorította a ka­romat: — Mit szólna bárónő, egy felfedezőhöz?... És én csodálkoztam, hogy honnan van ennyire jól tájékoztatva, hon­nan tudja, hogy eladó lányom van, hiszen Alicet még nem is ismén..(Folytatjuk) 4 NÓGRÁD - .1972. július 19., szerda V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom