Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

NYELVMŰVELŐ SOROK Állati tápszer Különös jelenség a szavak színeváltozása. Amikor az új jelentés megfogan, még sem­mit sem veszünk észre. Ami­lati sz<5 hangsúlya hirtelen szankodás helyett nézzünk megbillen. A kezdő magán­hangzó, miközben megnyúlik, a hagyományosnál jóval erő­kor pedig a friss tartalom sebb hangsúlyt kap, a szóvé­polgárjogot nyer, már min­den természetesnek tűnik. Azt is mondhatnánk, hogy a nyel­vi változások nagy részét az emberek szinte nem is érzé­kelik. Hacsak valami várat­gi -i pedig furcsán lebegni kezd. Végül is mindez egy meglepő jelentésváltozást eredményez. Az állati szó most már nem azt jelenti, hogy állatnak való, hanem utána ennek a jelentésválto­zásnak. Az állati szó új jelentésénél feltehetően a gyakran hasz­nált „az már nem emberi” szókapcsolat segédkezett. En­nek az értelme — amint tud­juk — az. hogy valami már meghaladja az emberi képes­ségeket, tehát nem embernek lan, meglepő jelenség rájuk azt. hogy rendkívül jó, vagy va]^ Á jelentés átvitele na- nem tereli a figyelmet. ------- -----­S algótarjánban az egyik sarki üzlet falán nagy betűk­kel áll: ÁLLATI TÁPSZER. A felírás egyértelmű. Az em­ber azonnal tudja, hogy mi­ről van szó: az üzletben álla­toknak való tápszert árulnak. De valami szokatlanság mégis van a dologban. Ha szánkban elkezdjük morzsol rossz, hihetetlen, elképesztő stb. Az állati szónak ezt az utóbbi értelmezését mindnyá­jan ismerjük. Hogyne ismer­nénk, hiszen a fiatalabb kor­osztályok egyik legkedven­cebb jelzőjéről van szó! Mi, idősebbek gyakran a fejünket csóváljuk: „Hogy ke­rül a csizma az asztalra. gatnd ezt a jelzős szerkezetet, Egyáltalán jelent-e valamit ez különös jelenséget élünk át a nyers, csúnya szó?” Most Azt tapasztaljuk, hogy az ól- az egyszer azonban, a bősz­Emlékképek a gyerekkorból Gyermekkor az, hogy « mamának becézve Szólítom újra így, Azokban az áttetsző üvegfalakban Hívom sorsaink Közös létezését, a reflektort fények Fel-felvillanásán Megidézem öt A hatos kórteremben, merengve Emberi érzelmek között Fölém hajolt, homlokom törölte, Hisz borzasztó a láz. Es kiáltok: — Az ablakot! ...Oh! csukd be már az ablakot! Hallod? Sziréna zúg, felsír, s a lendkerék megáll: — rugója tört Amikor szétszereltem, a fehérben a piros Árnyékként hatott — Mama, mama, a bari oly beteg volt Tudod? Az üvegből se itta a tejet — S te hagytad! Ugye, hagytad? Bekötetlen, nyakán a tátongó sebet. Nem kell a játék, többé már ne hozz, Az áttetsző üvegfalakban A gyermekkor emlékét _ öröknek álmodom. Tóth Gyula gyón egyszerűen mehetett végbe: Ami nem embernek, az állatnak való. Nem emberi, tehát állati, A logikát éppen ezért nem vitathatjuk el az ilyenféle ki­fejezésektől: „Állati finom vol.” „Állati volt az a csaj.” „Olyan állati filmet mégnem láttál!” Hogy esztétikai érzé­künk tiltakozik-e, vagy nem, az megint más kérdés. Esztétikai érzékünk tilta­kozhat legfeljebb az állati szó jelentésével azonos értel­mű baromi melléknév halla­tára is. „Barátom, baromi volt!” — lelkendezik a fiata­labb korosztály- „Baromi, hogy mit dolgoztam” — hall­juk a hencegést „Baromi jó­pofa” — így szól a dicséret. Ennek az ugyancsak újkeletű szónak a pályafutását hason­lóan írhatnánk le, mint a ve­le egyívású állati-ét. De ha már egyszer az új­donsült jelentésárnyalatok után nyomozunk, ne feledkez­zünk meg a szintén közked­velt oltári jelzőről sem. Ré­gebben valami tiszteletremél­tó, kegyes templomi hangula­ta volt ennék a szónak. Ma­napság a nyelvhasználat fri- volabb, parlagibb régióiban vetette meg a lábát. „Az a Karcsi egy oltári alak.” „Ol­tári hepajt rendeztünk.” Hogyan tudnánk hidat ver­ni a régi és az új jelentés kö­zött? Feltehetően a csoda, csodálatos szavak segítségével. A templomi oltár a csodák, a csodálatos dolgok színhelye. Ékért is vihették át ezt a szót a nem mindennapi dolgok je­lölésére. A logika itt sem ta­gadható. Az ízlés azonban ne­hezen békül meg az ilyenféle jelentés- és hangulatváltozá­sokkal. Az ízlés tiltakozhat, az ér­telem azonban szereti tudni: mi. miért lép föl a nyelvben és mi, miért van­Dr. Szabó Károly Munkásművelődés Az utóbbi néhány esztendő- veknél róják le utánuk az vagyunk aittól, hogy az embe- ben több fontos tanácskozást üzemek. Ugyanakkor szociális, rek szokásává tegyük a sza- rendeztek a közművelődésről, kommunális és kulturális igé- bad időbeli művelődést. Az országos népművelési nyeik a falvakban jelentkez­konferencia, az országgyűlés nek, ezt azonban a lakóhely j „„„-íjz, Arin kulturális bizottsága, a műve- — megfelelő koncentrált anya- ^ TnegOUias Ulja lődési otthonok vezetőinek or- gi erők hiányában — nem szagos fóruma — hogy csak tudja vállani. A helyzetet sú- a legjelentősebbeket említsük lyosbítja az utazással töltött —. vitatta a továbblépés lehe- órák elvesztésén túl az a tény, tőségeit. Nem véletlenül. A hogy a bejárók többsége isko- felszabadulást követő évek lázatlan, betanított, vagy se- látványos előretörése után gédmunkás. Munkahelyük sem lelassult a művelődés tempó- ösztönzi őket általános és ja. Az alapvető társadalmi szakmai műveltségük növelé- változás eredményeként, ma sére, ennek következtében senki elöl nincs elzárva a kulturális igényeik is alacso- ____ k ultúra, de tény, hogy azem- nyabbak. A megalapozó álta- iaikozá^k, szakkörök'’ és tan- berek — családi, származási, lános és szakműveltség híján folyamok bővítésével iskolázottsági és munkahelyi a bonyolult termelési-üzemi körülményektől függően —, körülmények közé kerülő nagyon különböző mértékben munkás nem lehet teljes ér­éinek a művelődési lehetősé- tékű tagja munkahelye kol- gekkel. lektívájának. Sürgető Igény tehát mielőbbi bevonásuk a közművelődésbe! Hiszen csak cialista munkabrigádok köz- a kulturáltabb munkaerő vá- művelődési tevékenységét, lik igazán alkalmassá a tudó- mert így létrejöhetnek a köz- mányos-technikai forradalom művelődésnek olyan termé- befogadására, szetes elemi egységei, amelyek _______új technika, nemcsak a munkatevékeny­1 5~49 fve<s népességből 1,6 technológia, termelésszervezés ségben fejleszthetik tagjaikat, millió mégsem rendelkezik al- megvalósítására hanem befolyásolják érdeklő­désüket, szabadidő-felhaszna­Mi hát a továbblépés útja? Erre a kérdésre keresték a vá­laszt a már említett országos tanácskozásokon, amelyek elő­készítői a készülő népművelé­si törvénynek. A közművelődés munkásai­nak egyik legfontosabb fel­adata: megtalálni azokat a módokait — a klubszerű fog­amélyek vonzó módon, az ed­diginél hatékonyabban segítik elő az emberek műveltségi szintjének emelését. Tovább kell növelni a szo­Másfél millió Sokak jogos kérdése: mi az lásukat is. Napjainkban már száztízezer kollektívában egy­millió-kétszázezer dolgozó tö­rekszik a szocialista brigád­mozgalom hármas céljának megvalósítására, s fejt ki kö­Noha az általános iskola nyolc osztályának elvégzése v^^Vamäk' kőtelező es ingyenes, a ma elsajátítására, talános iskolai végzettséggel! A huszonöt éven aluli ipari­fizikai munkások huszonegy Civilizáció százaléka nem fejezte be az , , általános iskolát és ezzel az és művelődés alapműveltséggel a munkások ötven százaléka sem rendelke­oka a kulturális fejlődés las- z°s rendszeres tevékenysé- A munkáscsaládok gyerme- súbbodásának? A probléma get feladataik tökéletesebb el­kelnek továbbtanulását az sokrétű és összetett. A mun- látása, általános és politikai ön­anyagi lehetőségek és a meg- kásosztály gyorsan növekvő művelődése érdekében. A bri- levő kulturális igények egy.- létszámával nem tartott lépést gáúok többsége művelt, politi- aránt befolyásolják. Nagyon a közművelődés intézményi kailag tapasztalt munkások sok családban szükség van a hálózatának fejlődése. Ennek vezetésével tevékenykedik, gyerek mielőbbi keresetére, következtében közművelődé- Elsősorban az ő feladatuk, Másutt egyszerűen a kulturá- sünknek még korántsem sí- hogy a szakmai műveltség fo­bs igények hiányoznak. De került az igényeknek megfele- lyumatos és rendszeres növe- akadáiyozója az előbbrelépés- [ő differenciált művelődési le- ^ése mellett az eddiginél is nek az iskolahálózat máig is hetőséget biztosítani. Csők- nagyabb figyelmet fordítsa- kedvezőtlen helyzete, a két- kent a tanulás, az önképzés aak>. egészen a művészetek műszakos tanítás is. És váltó- társadalmi megbecsülése is. megismeréséig, a korszerű ál- zatlanul mostoha körűimé- Ugyanakkor az életszínvonal talános műveltség gyarapítá­emelkedésének hatására a nyék között folyik a szak- emelkedésének hatására a ^ára. munkástanuló-képzés, amely- háztartások civllizálódása nem nek keretében a munkásosz- mindig hat pozitív irányba: a j j - • tály utánpótlásának oktatása, nagyobb családi beruházások A gazaatagl vezetők nevelése folyik. elvonják az anyagi eszközöket felelőssége A munkásosztály egyes ré- és az időt a művelődéstől. Az • ® tegetnek művelődési helyzete emberek egy része ma a civi- a művelődés: termelési té- az átlagoshoz képest isrendkí- lizációs eszköztár gyarapítá- nyező. Ez azt -iélenti hnsv á vül rossz. Ez mindenekelőtt a sáért él, dolgozik és néni t,x—.«—’ . . . bejáró munkásokra, valamint a segédmunkásokra és — sok erőfeszítés ellenére — az épí­tőipar munkásaira vonatkozik. Jelenleg mintegy nyolcszáz­dolgozik és nem azért korszerűsíti az életét, hogy ezzel sokoldalú emberi- szakmai-kulturális fejlődését könnyítse meg. közművelődésért -a - gazdasági vezetőknek is sokkal többet kell tenniök. Részt kell vállal- niiok a kulturális létesítmé­nyek fenntartásában, a mű­velődést szolgáló eszközök gyarapításában. A kezdeti lé­pések már megtörténtek: Különös hevületfl és érzékenységű emberek az írók. Nincs regényesebb és meghökkentőbb, mint egynémelyik író életrajza. Már „szemre is” kevesebb közöttük az, akinek az élete szürkén, jeltelenül múlott volna el, ami a mű­vészetek exhibicionista jellegénél fog­va bizonyos fokig érthető is. Nem cso­dálkozhatunk és csodálkozunk azon, hogy a költő, író — különö­sen a jó író! — helyet kér a közéletből, a mindennapok és csatate­rek harcaiból, érzékenyen reagál a nép gondjaira, örömeire. Minden irodalom­ban, de különösen a szovjetben, ren­geteg példát találhatunk arra, hogy a költő és író fáklyavivő, s osztozik né­pe sorsában. A Nagy Honvédő Hábo­rúban vagy az olajvezetékek lefekteté­sénél ott voltak és vannak az írók. Természetesen a közéletiség és a fo­kozott érzékenység nemcsak a mai kor irodalmárait fémjelzi. Már az ókor írói is részt vettek népük harcaiban: Aisz- khüloszt például sírfelirata nem iro­dalmi munkásságáért, hanem mint marathoni harcost méltatja. Cicerót Antonius katonái gyilkolták meg, Mó- rus Tamást is kivégezték katolikus hi­téhez való ragaszkodása miatt. Minden kornak akadtak hősei és mártírjai, s a hősök, mártírok sorából olykor a költők, írók sem hiányoztak. Ámde az irodalmi életrajzok sorában, ha elvétve is (de az irodalomtörténet­ben mégis permanens egymásutániság­ban!), találkozhatunk olyan esetekkel, hogy az író elhatározta: útját a társadal­mon kívül helyezi. Ez mindenképpen ön- gyilkosság. öngyilkosság, mert aki a tár­sadalmon kívül óhajtja helyezni ma­gát, az már nem él. Bár akadtak olya­nok is, akik a társadalom elől, vagy éppen önmaguk elől azonnal a halál­ba menekültek. Az indíték különféle lehetett: kibírhatatlan nélkülözések, be­tegség, idegek megbomlása, kiúttalan­ság, szerelem, s ki tudja, mi még. S csak nagyon kevesen voltak a Seneca típusú irodalmárok, akik szinte életcél­ként egy életen át készültek a halál­VÁSÁJUtAPI JEGYZET Érzékenység, ragy önbíráskodás? ra, fennen hirdetvén: „Mekkora nyo­morúság nem tudni meghalni!” (O quam miserum est nescire móri.) Ta­lán még örült is Seneca, amikor meg­kapta a császári parancsot és felvág­hatta ereit. Az önbíráskodás és érzékenység ke­gyetlen következményei számos írót tettek nevezetessé Szapphótól Heming- wayig... A regényes életekből föl-föl vil­lan egy epizód: szerelmes, hazája füg­getlenségéért harcol, mellőzött, számki­vetett lett és így tovább. És a követ­kezmény: az egyház nem volt hajlan­dó csak a temető árkába eltemetni; egy nép gyászolta; ez tette őt nevezetes­sé. .. Szapphó, a költőnő az imádott if­jú, Phaon miatt a Leukas-fokról a ten­gerbe vetette magát, Lucretiust elbo­rult elméje kergette öngyilkosságba ... A műveltség bizonyos fajta ezer bejáró munkást tartanak fokmérője az olvasottság: e nyilván. E munkástömegek a tekintetben hazánk nemzetkö- . fővárosban és a nagyobb vá- á viszonylatban is kiemelke- ™lnci tobb olyan ipari nagy- rosokban hozzák létre a tér- dő helyet foglal el. A nagy bzem.. motat készséget a falu- melési értéket, az adót is a fejlődés ellenére azonban a 51 közművelődés támogatásá- fővárosi, vagy a városi szer- családok fele egyáltalán nem ra> a^^y munkáslétszámának vásárol könyvet és a felnőtt 110111 16 kis lakosságból mintegy három- hányadát — falun élő ernbe- millió egyáltalán nem olvas. Fe* koréból toborozta. Biztató Ezek nagyobb része — sajnos „ e®yre no azoknak a gaz- — munkás és paraszt. Nem oaságt yezetóknek száma, olvas — furcsának tűnő el­lentmondás: de ugyanakkor rádiót hallgat, televíziót néz, vagyis látóköre tágul, ismeret- anyaga gyarapszik, s így mű­riaszthatta volna bármi is. Ügye azért is sajátságos, mert halálával is mint­ha élőbbé vált volna alakja! Mintha még jobban itt járna közöttünk és hir­detné tréfás, vagy tréfásan is komoly igéit. Tavaly a Balatonon töltöttem a nyarat, s nem egyszer azon kaptam magamat, hogy a közelben elhúzó vi­torlásokon őt kerestem, az élet kifür­készhetetlen hajósát... Az újsághír legújabb hőse más, rej­tettebb alak. Amikor elolvastam, hogy leugrott a Budapest körszálló tető­presszójáról, frivolnak, igaztalannak ta­láltam a hírt. Annyira szürkének, sze­rénynek, visszafogottnak, félszegnek él előttem. Színházi kritikus korában pél­dául többször rajtakaptam, hogy a Nagymező utcai plakátokról másolgat- ja a szereplők nevét. Olvastam versét, láttam tusrajzát lapban megjelenni, de minden tette, lépése, megnyilvánulása arról tanúskodott, hogy úgy szeretné magát megmutatni, hogy nehogy vélet­lenül meg is lássák. Most mégis az mo­toszkál bennem, nem ismertük-e félre. Nem éltek-e benne szilaj abb vágyak, nem akarta-e látva-láttatni önmagát, nem tudat alatti elképzelései ellenére És sorolhatnám tovább, míg el nem szorult-e szerényen a perifériára? Mert jutok két személyes ismerősig: Sarkadi Imréig és Kemény Györgyig. Mindket­ten emeletek magasából vetették alá magukat, mintha csak szárnyaikat pró­bálgatnák, de azok viasza megolvadt a fényes Nap forró közelségében! Két ismerős, két különféle ember, s talán mert annyira hétköznapjaik él­nek bennem, de talán mert korunk ellent­mondásossága annyira csökkenő ten­denciát mutat, el sem tudom helyez­ni őket az irodalmi felsorolásban. Még Sarkadit csak-csak, hiszen ő annyira szeretett élni, s tudott élni, hogy ese­tét nem is szabad tettként, sokkal in­kább csak szerencsétlenségként fölfog­ni! Az ő ügye különleges, hiszen aki közelről ismerte, máig se hiszi, hogy képes lett volna tudatosan elmenekülni írói gondjai elől. Sokkal inkább keres­te ő a nagy konfliktusokat, hogysem el­gyakran érzi magát fölöslegesnek és egyedülvalónak az, kitől kevesebbet követel az élet, mint amennyi erejé­ből, képességéből telnék. A rendőrség nyomoz. Az indítékok megkeresése, megtalálása hatósági kö­telezettség. Mindannyiunk joga viszont, hogy elgondolkodjunk, rendszerezzünk. Amikor a nincstelen ember felmászott a turulmadárra és levetette magát a Duna örvényeibe, a tett magában hord­ta magyarázatát. Most keresnünk kell magunknak is: mi mozgatja az izmot, amikor a nyolcadik emeleti ablak- párkányára emeli a lábat? akik megértik: a munkásság cselekvő, közvetlen* társadal­mi-közéleti tevékenységéhez, részvételéhez elengedhetetlen feltétel a szakmai ismeretek veltsége is lényegesen maga- bővítése mellett az sabb mint húsz-harminc esz­tendővel ezelőtt a nem olvasó emberé. Furcsának tűnő ellentmon­dás az is, hogy a művelődés általános műveltség gyarapí­tása is. A közművelődésről folyta­tott viták, tanácskozások még nem fejeződtek be. így,' az előbbrelépés hogyanjáról "sem nÄttSgi£eaneTaleIehetö 6ZÜletett * végleges "f®* kielégítőének a lehető- valasz. Egy azonban már most S5-*£S “Ä .SS '»»■’«• szabad ideje. Jelenleg már két­millió ember dolgozik 44 órás munkaidőben, ami azt jelenti, hogy kétmillió ember két sza­bad szombathoz jut havonta. IlalIgzüu, s a „ Ám ma meg a megnövekedett hangzó ötletek szabad időnek csak kis tőre- észrevételek, deket használjak kulturaló­sokkal többet kell tenni a munkások műveltsége gaz­dagításának érdekében. Eh­hez kívánnak segítséget nyúj­tani az eddigi vitákban el­hangzott. s a még ezután el- javaslatok, dásra. Egyelőre még messze Prukner Pál CSÁSZÁR PÉTER: CSENDEM Hozzám jól becsöngetett a nyár. Késeivel és melegével. Megállók. Az én kamaszságom mered rád. Nem álmodsz tűzzel és velem sem. Rád katonák fala nem vár. Nem vár. * Megállók. Ablakom nyitott. Csendem holddal, fákkal menekülésem, szobám pár méterén. NÓGRAp — 1972. jújius 16., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom