Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
Vén diákok között Ötvenéves találkozó a Balassi Gimnáziumban Ctven esztendeje énekelték el a Gaudeamus igiturt, ballagtak utoljára a kedves alma mater folyosóin, lépcsőin, tantermeiben. Akkor huszonket- ten voltak (a két magántanulót nem számítva), most csak kilencen jöttek össze. Kovács- né Ehreníeld Rózsi (Michell Gyarmati nővére) Párizsból táviratozott: „Én is részt veszek a találkozón, lélekben és csak Párizsban.” Koltai Zoltán, a lovaglóspart egykor kitűnő művelője, Angliában, Leicesterben él: most a meghívásra választ se küldött Néhányukat a munka, vágy- betegség tartotta vissza, s még többen eltávoztak már az élők sorából. Egyesek Dachau poklában pusztultak el, még csak haló poraik sem maradtak meg. De ők kilencen élnek, eljöttek. Őrzik ifjúságuk, regényes életútjuk emlékeit. .. Iskolájuk egyik emeleti termében gyülekeztek, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban. Mostanában nem ők az elsők, akik alma mater ölére vágynak. A napokban már tartottak egy huszonöt és egy negyvenöt eves érettségi találkozót, az előbbin húszán, az utóbbin tizenhatan gyűltek össze. Dr. Szalóki László egyenesen Ausztráliából érkezett a negyvenöt éves találkozóra. Jelenleg is egyetemi tanár. A tüdőrák diagnosztizálásáról szóló könyvét, amely a közelmúltban jelent meg angol nyelven, ki is osztotta volt osztálytársainak, ötvenéves évfordulóra már ritkábban kerül sor, kevesebb a vállalkozó az összejövetel megszervezésére, amely fiatalos energiát követel. Ezúttal Dr. Légrádi László, érsekvadkerti körzeti főorvos vállalta a rendező és szervező szerepét, kikutatta a volt osztálytársak címét, leveleket menesztett a négy égtáj irányába. Meghívták egykori osztályfőnöküket, egyetlen ma is élő tanárukat, a nyolcvanéves Jávor Andort is, aki piros arccal, kófehér hajjal meg is jelent Jávor Andor, a tanárok nesztora balassagyarmati városparancsnok is volt!) Tréfásan „nagyapák találkozójának” nevezték összejövetelüket, mondván, hogy jelenleg éppen az unokák érettségiznek a kedves gimnáziumban. Derűsek, emlé- kezők, fiatalosak, adakozók. A gimnáziumnak egy magnószalagot ajándékoztak, rajta a Vén diák dala. Szövegét Légrádi László, zenéjét Romhányi Gyula szerezte. Romhányi Gyula eredeti foglalkozása gyógyszerész, csak mellékesen, zeneszerző. Egy kis gerle rászállott a fára kezdetű dala a rádióból is ismert. A találkozó tagjait is nagyobbára ő tartja szóval: papi anekdotával ugratja a kanonokot, szórakoztatja a társaságot. Hőstörténeteket mesél a fehér intervenciósok elleni balassagyarmati harcukról. A többiek megjegyzik, hogy a múltban Romhányi volt az osztály tréfacsinálója, egyben az iskola legerősebb diákja. Kívüle azonban több érdekes alakja van a találgozott, majd — mint volt osztálytársai mesélik — éjjeliőr lett. Jelenleg nyugdíjas és súlyosan beteg. Azt vallja, hogy a temető hívására tért haza Balassagyarmatra ... Fehér asztalnál megelevenedik a szó, már-már kevesebb a hallgató, mint az előadó. Köszöntik a nyolcvanéves Jávor Andort, a latin , görög és francia szakos tanárt, aki az idén május 25-én kiérdemelte a Kiváló Dolgozó jelvényt a Csemege Vállalat tanulói körében végzett pedagógiai munkásságával. Ágálnak az érettségi intézménye ellen, példákat hoznak föl a szubjektivitás lehetőségére. (Mesélik, hogy a magyar tanár a megbuktatásra kiszemelt diáktól azt kérdezte meg: „Irt-e Kazinczy Ferenc szonettet?" A kérdésre a diák rendszerint nemmel felelt. S ezzel máris tanára markába került, pedig a tanár úr még két „mentő kérdést” is föltett: 1. Hány szonettet írt Kazinczy? 2. Miről szólt a harmadik szonett?) Az érettségit általában elavult intézménynek tartják, legalábbis az egyetemi felvételek alapjául. Többen elmondják, hogy bár a középiskolában gyenge tanulók voltak, az egyetemen kiváló eredményt értek el. Valaki meg is jegyzi, Bo- bovniczky Gyulához fordulva; „Olyan ez, mint a papi nősülés kérdése. Mindig olyanok döntenek, akik már nem érdekeltek.” Az elhangzó történeteket, főleg adatokat egész idő alatt szorgalmasan jegyezgette Németh Béla, a gimnázium nyugdíjas tanára. Anyagot gyűjt. Harminchét évi tanítás után megérdemelt pihenőidejét arra fordítja, hogy megörökítse Balassagyarmat és a Balassi Bálint Gimnázium történetét. Így jegyezte föl például, hogy „Kasza István hajdú vitte az alispán fia után a tankönyveket.” Jó találkozni, nehéz búcsúzni. Versényi György, a Balassi Gimnázium igazgatója az utóbb rendezett mindhárom érettségi találkozón résztvett. Mindenkitől így búcsúzott: „Az iskola, mely egyidős az évszázaddal, három év múlva ünnepeli 75 éves fennállását. A háromnegyedévszázados, nagy ba- lassista találkozóra szeretettel várunk újra mindenkit.” Ismervén a régi diákok hűségét: aki teheti, el is jön. Példa erre az ötvenéves találkozó. Lakos György Ti ■p Hl 1 m T I 11 UJ i uin UJ 1 Négy könyvújdonság 1896 februárjában a kormányzat közölte, hogy mindössze ezer forint támogatást hajlandó nyújtani a magyar sportolók athéni, olimpiai szerepléséhez ... Papp László három ízben állt az olimpiai dobogó legmagasabb fokán ... Legsikeresebb sportág a vívás, 27 aranyérem bizonyítja. A Kossuth Könyvkiadó népszerű „Mit kell tudni” sorozatának új köteteként Terényi Imre írt hasznos összefoglalót az olimpiákról. Felidézi az ókori játékok keletkezését, rendjét, lefolyását, az újkori olimpiai mozgalom létrejöttét, s rögzíti valamennyi nyári és téli olimpia rövid krónikáját. A minden lényeges tudnivalót sűrítő könyvecskét sokféle táblázat egészíti ki, így az olimpiák sportágairól, a magyar sportolók helyezéseiről. Hazánk fiai és lányai eddig 95 aranyérmet szereztek, ebből 61-et a felszabadulás után! Augusztusban föllobban Münchenben az olimpiai láng, megkezdődnek a XX. nyári játékok. Remélhetőleg túljutunk a századik olimpiai bajnokságon.«, X Nem jó jósolni? Mircea Mali- ta román professzor nem is erre vállalkozott. Könyve — amelyet a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó jelentetett meg — nélkülözi a fantasztikumba torkolló jósolgatást; tartalma, címe szerint is A 2000. év krónikája. A hasonló témájú művek divatosak világszerte. Ez a munka előnyösen különbözik a többségtől. Nem a vágyott, hanem a lehetséges változásokat kíséri figyelemmel a technikában éppúgy, mint az eszmék tekintetében. Nem ott keresi á lényeget, hogy miféle fantasztikus járművek közlekednek majd vízen, szárazföldön, levegőben, hanem a közlekedés egészével szemben támasztott kövtelményekben. E vizsgálódási mód jellemzi valamennyi tárgykörben, a kilenc fő fejezetre tagolt kötet minden lapján. Remek stílusban, az ál- tudományoskodást messzire űzve kalauzolja az olvasót a 2000. év élelmezési, települési viszonyai között, a kultúra, a tudomány birodalmában. Nem kívánja, hogy mindenben egyetértsünk vele. Megelégszik azzal, ha könyvét úgy tesz- szük le, hogy ráébredünk: jövőnk legfőbb alakítói magunk vagyunk. Találó cím: Vészben, viharban ... Mindkettőben embernek, forradalmárnak, törhetetlennek bizonyult az, akinek életét Kőműves Imre bemutatja. Vági István, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja volt, egyik alapítója a szocialista munkáspártnak a huszas években. A könyv — s ez fontos erénye — nem magasztalja Vági emberi nagyságát, jelleme szilárdságát. Tényeket közöl, a forradalmárrá érés, a vezetővé ma- gasodás folyamatát, s a harcot ábrázolja, azaz a legfontosabbal, a tettel jellemzi az embert. Vági István élete zsúfolt volt rendkívüli eseményekkel, szenvedésekkel. Ember tudott maradni, s ráadásul még arra is futotta erejéből, hogy másokat szintén hozzásegítsen ehhez. A szerző személyesen ismerte könyve hősét; műve — amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg — így nemcsak hiteles krónika, hanem a szemtanú vallomása is. X A siker igazolta a vállalkozó kedvet: a múlt évben kiadott Szép szó antológia megnyerte az olvasók tetszését. A Népszava hasonló címet viselő, minden héten megjelenő mellékletéből összegyűjtött novellák, versek, tanulmányok bőven kínálnak böngészési lehetőséget. A most másodszor kötetbe foglalt írások — a Táncsics Könyvkiadó gondozásában — is fölkínálják ezt, mert Déry Tibor, Csurka István, Galambos Lajos, Baranyi Ferenc, Darvas József, Vitányi Iván, s a töbi biek közlendője tovább-gondo- lásra érdemes. A könyv — azaz a szerkesztő Szalontay Mihály — külön csoportokba sorolta a szépírásokat, verseket, tanulmányokat, elősegítve a kedvünk szerinti válogatást. (M) A hét könyvei EURÓPA KIADÓ: Bradford, Richard: Lángoló hajnali ég. Eposzok. Szemelvények a világirodalom nagy eposzaiból. — Gorkij, Mak- szim: Az Artamonovok. — GONDOLAT: Adriell, René- Effel, Jean: Képes francia történelem. A Népfronttól napjainkig. Bromley, D. B.: Az emberi öregedés pszichológiája. — Peterson, R. T.— Mountfort, G.—Hollom, P. A. D.: Európa madarai. — KOSSUTH: Ardamatszkij, Vaszilij: Megtorlás. Történelmi regény. Derkovits Gyula: Dózsa. Fametszetsorozat. Szuhay—Havas Ervin: Dózsa György és a magyar parasztháború. Tanulmány. Havas Gábor: Beruházás és hitelezés. Kádár Já- nos: Híven a forradalomért! Lavallée, Léon: A marxista prognosztikáért. Nemeskürty István: Krónika Dózsa György tetteiről- — MAG-- VETŐ: Székely János: Kí-J sértés. Regény. — MAGYAR! HELIKON: Homérosz: Ili-« ász. — MÖRA: Csiky Antali Zebra. Mikszáth Kálmán: A! beszélő köntös. A gavallér rok. — SZÉPIRODALMI? Eötvös József: A falu jegyi zője. — Greene, Grahamt Titkos megbízatás. Jókai Mór: Az aranyember. Mesi térség és alkotás. Tanulmá- nyok a felvilágosodás és a reformkor magyar irodai-, máról. Érzékenyeknek nem ajánlott A 6. nemzetközi fakír- versenyt Párizsban, az Olympia Színház színpadán rendezik meg. A vetélkedőre július közepén, a nemzetközi bűvészfesztivál keretében kerül sor. A rendező bizottság azt kérte, hogy a fakírok bemutatóját a program végére tegyék, azzal az indoklással, hogy ez a látvány érzékeny embereknek nem való. Séta az ismerős gesztenyefák alatt, a feledhetetlen Balassagyarmaton körükben. Igaz ugyan, hogy itt már a diákok hajzata is deres és gyér. Elszaladt az idő, élmények terhe rakodott be a szívekbe. A találkozó hivatalos aktusára egyik társukat, aki — mint mondják — agyvérzése óta gyenge, nehezen mozog, ketten is támogatták. Így volt ez a hősök emléktáblájánál is, amelyet a találkozó hetven felé járó részvevői megkoszorúztak. A beszédet Bobov- niczky Gyulával mondatták, hiszen ő mestere a szónak, nem hiába kanonok Sajó- szögeden. (Fehérasztal-be- szélgetés közben derült ki azután, hogy a kanonok úr 1919-ben egy rövid ideig kozónak. A Pesten élő Ober- le Frigyes mérnök, aki Becsben szerezte a diplomáját, mint műszaki műfordító is elismert szaktekintély, jó értője az elektrotechnikai szak- irodalomnak. Dr. Bagyinsz- ki Gyula Esztergomban él, több évtizedes munkássága után körzeti orvosként vonult nyugdíjba. Vadász Károly nyugdíjba vonulásáig Egerben látta el az igazgatói tisztséget az OTP megyei igazgatóságán. Talán a legregényesebb és fordulatosabb Dr. Karcsai Jenő életútja. A felszabadulás előtt alispán volt Somogybán, utána disszidált, de hazacsalta a honvágy. Sírásóként dol4 NÓGRÁD — 1972, július 2., vasárnap Szécsény a török idők után (V.) Harc a városi rangért Állítólag a szécsényiek már régen büszkék voltak arra, hogy nem faluban, hanem városban laktak. Igaz, az írások is gyakran így emlegetik: Pulszky Ferencné (Walter Terézia) „A kastély széles frontja kiterjedt a levegős udvaron, amelyet csinos virágágyások élénkítettek ... azt a közeli város földjeitől acélkapu választotta el.” Másik helyen: „A mi birtokunkon a paraszt büszke volt, hogy városi lakos, nem falusi.” De nem kell messze menni, hiszen az emeletes tanácsházára régebben ez volt írva: „Városház a”. A monda szerint egyszer egy konfliskocsi a Szécsénybe látogató vendéget Ludányba vitte, mert amikor leszállt a vasútállomáson azt mondta: „Vigyen a faluba.” Az ipar és a kereskedelem fejlődése nem volt olyan gyors ütemű, hogy a várossá fejlődést elősegítette volna. Derékba törte a városiasodást a török hódoltság is. A For- gách família gátolta meg, hogy Szécsény megyeszékhely- lyé lépjen elő, mert helyi földesúri hatalmát féltette. Pedig a helység iparosodása egy ideig lépést tartotta a közeli városokkal: Balassagyarmattal, Losonccal, 1700-ban már kilenc mesterembere volt. Az iparosok többnyire idegen nevűek, ez is mutatja, hogy a bevándorlók közül kerültek ki: a Honhauser, Schmidt, Sztropka családok. 1765-ben már 30 főre gyarapodott az iparosok száma. 1836- ban már 82 iparost tartanak nyilván. A céhek is működnek, mint erről a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek is tanúskodnak. A XIX. század második felében az iparosok, kereskedők száma már úgy megszaporodik, hogy a községi képviselő- testület egyes iparágakat kizár a szécsényi piacról. A konkurenciától féltek, pedig a kizárással az egészséges versenyszellemet is megakadályozták. A kereskedelmet úgy „védik”, hogy a vidékiek a vásárt csak 11 óra után látogathatják. A XIX. század végén dr. Pulszky Ágost (Ferenc fia) vásártulajdonos uraságtól a szécsényiek megveszik a vásárjogot 40 000 koronáért. A vásárjog megvétele együtt járt 12 holdnyi terület átadásával is a mezőváros számára. A helységnek pénze nincs, de a lelkes képviselőtestület a vásári jog megvételére szükséges pénzt a Hitelbanktól szerzi meg, vállalják az áldozatot. A képviselőtestület lelke Pintér Sándor ügyvéd, régészeti kutató, palóc népmesék gyűjtője, író. Csak a XIX. század második felében települt Szécsénybe, de ezt a helységet úgy megszerette, mintha minden szál idekötötte volna. Kutatta a „mezőváros” múltját, szerette jelenét, és aggódott jövőjéért. Nevezetes volt gazdag könyvtára, muzeális gyűjteménye. Pintér Sándor a városiasodásnak is a leglelkesebb harcosa. Ezt igazolja a vasútharc is. A vasútra majdnem a XIX. század végéig kellett várni, s ez nagymértékben lassította a fejlődést. Eleinte a kastélykert mellé, a Borjúpástra akarták a vasútállomást építeni, de ezt az uraság megakadályozta, féltve földje fel- darabolását. Végül is az állomást a ludányi út mellé, a barátok földjére tették. Az Aszód—Balassagyarmat—Szécsény vasútvonal építéséhez a mezőváros 31 000 korona kölcsönnel járult hozzá. Ezt is hitelből teljesítették. A vasutat a millennium évében, 1896-ban adták át a közlekedésnek, tehát 26 évvel később, mint ahogyan Salgótarján vasutat kapott. Még egy másik vasútvonalat is terveztek, amely Szécsény- ből kiindulva, Benczúrfalva (Dolány)—Magyargéc—Nógrád- megyer—Sóshartyán községek érintésével, Kisterenye vasútállomásra futott volna be. Ehhez 120 000 korona törzs- részvényre lett volna szükség. A képviselőtestületben a jómódúak között ez nagy ellenzésre talált. Azt mondták, mi haszna lesz a vasútépítésből a mezővárosnak, legfeljebb az, hogy egy-két alkalmazottal több kell. Már le is szavazták volna, amikor Pintér Sándor szólott, s a következőket mondta: „Sokan tréfának veszik a vasúti kérdést, pedig nem az. A vasút olyan, mint a Nílus iszapja, mert mindkettő áldást hoz. Ha vasút lesz, gyár is lesz, ezzel pedig jövedelem jár. Vajon a már meglevő vasutat odaadnák-e egymillió koronáért?” Pedig nem került annyiba; A vasúttal iskola is lett volna, s Szécsény fejlődött volna, mint Balassagyarmat. Végül megszavazták ezt a vasutat is, de Szécsényen kívülálló okokból nem lett belőle semmi. Dr. Kovács Antal (Folytatjuk)
