Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-13 / 137. szám
RÓZSA FERENC Emlékezés mártírhalálának 30. évfordulóján IMTa harminc éve, hogy a Horthy-fasisz- ták börtönében az agyonkínzott Rózsa Ferenc mártírhalált halt. Rózsa Ferenc életútját egy kegyetlen korszak határozta meg. Mint forradalmár maga választotta ezt az utat. Miután leérettségizett, 1926-ban a karlsruhe-i egyetemen kezdte meg tanulmányait, majd Drezdában folytatta és ott is szerezte meg mérnöki oklevelét. Idehaza is Richard bátyja életútját követi, aki hét esztendőt töltött a Horthy-rendszer börtöneiben, majd a második világháború idején, mint partizán halt hősi halált. Bátyja bevonta őt a Kommunista című lapszerkesztőbizottságába, 1935-ben pedig részt vesz az ifjúmunkás egységfront megteremtésében. 1940-ben már a Központi Bizottság és a Titkárság tagja, majd a Szovjetunió elleni támadás után illegalitásba vonul és a magyar függetlenségi mozgalom egyik irányítója lesz. Rózsa Ferenc elvtársnak oroszlán- része volt a Népszava 1941. karácsonyi számának szervezésében, amely jelentős állomása volt a magyar népfrontmozgalom kialakulásának. Rózsa elvtárs munkatársaival együtt teljesíti a párt megbízatását és 1942. február 1-én a gyárakban, üzemekben és másutt, az illegális párt lapterjesztői által továbbítva, megjelenik az illegális Szabad Nép első száma. A KMP Központi Bizottsága Rózsa Ferenc elvtárs személyében nagyszerű szerkesztőt állított illegális lapja élére. Rózsa Ferenc nagy műveltségű, hatalmas munkabírású ember volt. Nagyfokú érdeklődés és optimizmus sugárzott belőle. A pártvezetésben sokat tesz a baloldali szociáldemokratákkal való együttmunkálko- dás megteremtéséért, szorgalmazza a kapcsolatfelvételt a radikális értelmiséggel, különösen pedig a Szabad Szó körül tömörülő paraszt írókkal és paraszt politikusokkal. A Szabad Népben megjelent írásai kommunista helytállásra nevelték a párt tagjait, elemző cikkei helyes útmutatást adtak a háború és a fasizmus elleni harcban. Az illegális kommunista újságot sok szál fűzte a munkásokhoz és a dolgozókhoz. 1942. június 1-én letartóztatják és az And- rássy laktanyában kétheti kegyetlen kínzás után, anélkül, hogy egy szó vallomást tudtak volna kicsikarni belőle, gálád módon meggyilkolják. Rózsa Ferenc számára a leírt szó és az eleven tett szoros egységet jelentett. Hű maradt ahhoz, amit maga írt a Szabad Nép hasábjain: „Ha vallatnak, inkább válaszd a halált, minthogy árulóvá legyél. Ütni fognak, villanyozni, csontjaidat össze fogják törni, de te gondolj közben arra, a pártnak ki kell vezetnie Magyarországot a háborúból”. Mikor őrá került sor egy betűvel sem tért el attól, mint amit leírt. ’MT'gy nagyszerű emberre, egy hős for- radalmárra emlékezünk ma, mártírhalálának harmincadik évfordulóján. Rózsa Ferenc elvtárs élete napjaink emberének is például szolgálhat (sb) Salgótarján a színpadon Taar Ferenc író készülő dokumentumdrámájáról Salgótarján várossá nyilvá- — Egyelőre elég keveset, rak életével, munkásaival, nitásának 50. évfordulója al- Nem mintha titkolózni akar- meg egy-két jelentős történel- kalmából a jubiláló város ta- aék, de az az igazság, hogy a mi mozzanattal is behatóbban nácsa felkérte Taar Ferenc munka tulajdonképpeni elkez- a monográfiák tényszerű közírót, a debreceni Csokonai dése előtt alaposabban meg lésén túl, hogy úgy tudjak Színház igazgatóját egy do- kell ismerkednem a voltakép- mindenről, akar egy őslakos, kumentum jellegű színpadi mű pen nagyon fiatal, de régi és ha a színpad keretében ter- megírására. erős forradalmi múltú város mészetszerűen csak hányadá_ nova nőm 1« atmoszférájával, embereivel, ban érvényesülhet is majd ez r Ehhez természetesen sokfelé az ismeret. Ez az időszakasz meretlen sem a színházlátogató, sem a rádióhallgató, sem a tv-néző közönség előtt. Eltájékozódnom kell, hiszen sem már az „emberre menő” idő- a bányászokat, se az igazi szak lesz, a figuragyűjtés, 1Q=a nagyüzemi munkásokat nem sztorigyűjtés szakasza, az emrtrt cta t köX ismerem- ezért az el- ^közeli gyűjtéséé, «ee elé' maid1 színnadra írta múlt hetekbeíl néhány napot amiből majd maga a darab T8 Iné^Trű reeénvet a már Salgótarjánban töltöttem, lelke születik meg - ha megsíSi S Ezt egymás- '»Ugattam Kányáson a bá- születik, barga rozsát. Ezt egymás nyaüzembej a salgótarjáni Kohászati Üzemekbe, a -megyei levéltárba, és a Munkás- mozgalmi Múzeumba; meg néztem készült utánban három rádiójáték: A Veréb utcai csata, a Nekem dobolnak és a Sürgős szállítmány követte, aztán Oláh Gábor nyomán A függetlenség bajnoka című dráma és — Ez a feltételesség, ez a „ha” pesszimizmus, vagy csak írói óvatosság? — Mindenesetre a legnehe- a városévfordulóra zebb része a munkának most dokumentumfilmet, jön. De a legérdekesebb is. emberekkel ismerkedtem, ba- Ehhez szeretném kérni és élMorsár fiáhorral közösen eev wiucin.vui.ciii, címez szereméin Smi sSr^f“ Ta- rátkoztam. ábrázolható arcéle- vezni salgótarjnái barátaim nyavilág — bomló világ. Üjabb színpadi művei: Örök harag címmel szatirikus falusi vígjáték. Debrecen felsza két, típusokat kerestem. további ösztönző segítőkészsé— S ezek után?... Hogyan gét. Akkor remélem, nem lesz tovább? — Debreceni évadunk a hóévfordulójára Nap a város fölött címmel dokumentumjáték, s ez évben a Sírkő pántmajd az időmmel. Ez ideig úgy van, hogy június 15-én, eredményetelen a vállalkozásom. Taar Ferenc készülő dokumentumdrámájának salgótarjáni ősbemutatóját az őszi év Ilkával című falusi szatíra. A L*8,? ve8k£6-!L '5°' adra tervezi a debreceni Cső salgótarjáni városév .’fordulóra Utaz°^Ä10l*konai Színház támulata. 10 napra. Szeretnék megiskészülő színpadi mű tehát .. „ , Taar Ferenc irodalmi mun- merkednl ™eg az üveggyá- kásságában a második dokumentumjáték lesz. De ismerjünk meg néhány személyes vonatkozást is az íróról és készülő művéről. Engedjük át neki a szót: — A Bihar megyei ®rmt. hályfalván születtem, sajnos, immár majdnem fél évszázaddal ezelőtt, 1924-ben. 1943-tól 1958-ig voltam tisztviselő, pártmunkás, járási tanácselnök. meavej népművelési osztói vvezető. irodalomtanár, majd 1961-ie színházi dramaturg — azóta a debreceni színházat igazgatom. Az ELTE bölcsészkarán szereztem tanári diplomát. Ennyi talán elég is önmagámról. — Akkor valamit a Salgótarjánhoz fűződő irodalmi feladatról: 1 — Salgótarján és a debreceni Csokonai Színház között az utóbbi években igen meghitt kapcsolat alakult ki. Operatársulatunk előadásaival rendszeres látogatója a városnak, s vendégjátékaink — mi legalábbis úgy érezzük —. szívesen fogadottak a zenebarátok körében. De néhány prózai produkciónk is helyet kaoott már a József Attila Művelődési Központ színpadán, többek között dokumentumdrámám, a Nan a város fölött. Sajnos, a tarláni bemutatón nem vehettem részt, de úgy hallottam, kedvező fogadtatásra lelt, s talán ennek köszönhetem a városi tanács megtisztelő felkérését. — Mit tudhatnánk meg a munkával, a tervezett művel kapcsolatban. Barna Tibor Két éve a nőkért MÁJUSBAN két esztendeje hogy a párt és a kormány nőpolitikái határozata napvilágot látott. Annak idején a SZOT is részt vett a nőhatározat kidolgozásában, ajánlásainak elkészítésében. Nemrégiben a nőbizottság vezetőinek, munkatársainak segítségével számba vette: milyen lépések történtek az országban a nőhatározat megszületése óta. Az összesítő felmérés valamennyi szakszervezet és SZMT, SZBT elnökségének írásos állásfoglalása, a SZOT osztályainak és a SZOT nőbi- bizottságának értékelései, tapasztalatai alapján készült. A határozat egyike azoknak a döntéseknek, amely azonnal, és a társadalom szinte minden rétegében, de különösen a munkások és a dolgozó nők körében egyetértésre és megértésre talált. Ez adta azután a fő „hajtóerőt” a végrehajtáshoz is. A vállalatvezetők a legtöbb helyen vezérigazgatói, igazgatói utasításban — egyetértésben a szakszervezetekkel — meghatározták a fontosabb tennivalókat. Bérezés, munka - körülmények, nők szakképzése, egyedülállók, nagycsaládosok erkölcsi és anyagi támogatása, éjszakai műszak könnyítése, gyermekintézmények fejlesztése — ezek voh tak a legfontosabbak. Most, két év elteltével látható: általában nagyobb teret és súlyt kaptak a gyorsan megvalósítható szaci álpolitikai intézkedések, mint a sokoldalú, nagyobb politikai és szervezési erőt kívánó tevékenység. Jóformán országos akcióvá lett — például — hogy a sokgyermekes családok évente egyszer, vagy kétszer anyagi támogatóst kapnak. A könnyűiparban, az élelmiszeriparban sok helyen kiterjesztették az üzemétkeztetést, lehetővé tették a meleg vacspra hazavitelét, a korábbinál valamivel több családos üdülési lehetőséget is teremtettek. A MUNKAHELYEK többségében megvizsgálták az eltelt időszakban a nők bérezését. Például: számba vették a kategóriabérek, az időbérek és a személyi besorolások aránytalanságait. Mi tagadás: sok vállalati és szakszervezeti vezetőt még mindig meghökkentettek a tapasztalatok. 200— 500 forintos különbséget találtak az azonos munkakörben dolgozó férfiak és nők bére között. Ezután iparáganként sok helyen felemelték a legalacsonyabb béreket 1200, illetve 1500 forintra. Egyéb bérintézkedésekre is sor került, így a tavalyi bérfejlesztés idején a legalacsonyabb bérkategóriákban 10—20 százalékkal emelték a nők fizetését. Sokrétű a diákok szabadsága. Indulnak az építőtáborokba, üdülőkbe. Vannak akik odahaza nyújtanak segítséget szüleiknek. Ilyen két szorgalmas kislány Balassagyarmaton Lábát Marika, harmadikos gimnazista és húga a VIII. osztályos Éva, akik édesanyjuknak, a balassagyarmati tsz tagjának nyújta nak segítséget a növényápolásban. Kukoricát kapálnak Kulcsár József felvétele Igen nyomatékos ajánlása volt a nők helyzetére vonatkozó határozatnak az éjszakai műszak megvizsgálása és esetenkénti korlátozása. Mivel — például a textiliparban — jelenleg nincs lehetőség az éjszakai műszak teljes megszüntetésére, a szombat éjjeli műszakok számának korlátozására törekedtek. (Mellesleg: gyakori, hogy maguk az asszonyok sem kívánják az éjszakai műszakok teljes megszüntetését, - főleg gyermekelhelyezési és egyéb problémáik miatt.) Megvizsgálták a gyermekintézmények bővítésének lehetőségeit is. Az óvodák, bölcsődék, a napközis étkeztetés fejlesztése ma már nem is csak gazdasági és szociálpolitikai kérdés, hanem elsősorban társadalompolitikai ügy. Tanácsi és üzemi összefogásból az ország különböző helyein kezdődtek olyan építkezések, amelyek eredetileg nem szerepeltek a IV. ötéves terv célkitűzéseiben, előirányzatában. Jól segítette ezt az akciót a Pénzügyminisztérium 40/1970. számú rendelete, amely hosszú huzavona után végre lehetőséget adott az anyagi erőforrások egyesítésére. A gyáraknál, vállalatoknál bizonyos „óvatoskodas ’ érezhető, ha számolniuk kell a hosszabb időre szóló feladatokkal, amikor gazdasági-fejlesztési tervükbe be kell építeniük a szükséges intézkedések részeit. A nők képzésének fejlesztése — például — lassú, szervezése ma sem megfelelő. Hasonlóképpen nehézkes és lassú az előrelépés a munkakörülmények javításában, a vállalati szociális ellátottság fejlesztésében. (A kereskedelemben például változatlanul nehéz terheket kell cipelniük a nőknek, a gépesítés minimális.) A SZOT nőbizottsága szerint: „A nőpolitikái határozat végrehajtása nem tekinthető kampányfeladatnak. Hosszú esztendők következetes, a tennivalókat rendszeresen számon kérő munkájára van szükség. hogy minden illetékes testület, szerv, teljes felelősséggel hajtsa végre a dolgozó nők érdekében megszületett határozatot.” Jó fiúk, meg rossz fiúk összekovácsolódott vagy éppenséggel csak összeverődött közösségek sokaságával találkoztam életemben, némelyiket belülről is sikerült megismernem. Mindegyik csoportban ott voltak a jó fiúk, meg a rossz fiuk, az úgynevezett „közösségi emberek” és azok, akik a legtöbb konfliktus okozói, akik gyakran kerültek a viták középpontjába, tudtukkal vagy anélkül. Mondom, néhány közösséget megismertem belülről is, ezekben sikerült tanulmányoznom igazán a jó fiúk, meg a rossz fiúk természetrajzát. A beidegzödött alkalmazkodás, az ájult státusz- és tekintélytisztelet, a pontosan kiszámítható, semmiféle meglepetést nem tartogató’ magatartás, sajnos rövid távon is, köz- zéptávon is — szinte mindig kifizetődött. Az alkalmazkodó emberek tehetségüktől, jellembeli derekasságuktól függetlenül előbbre jutottak, feljebb kapaszkodtak a szamárlétrán, hogy aztán a csúcson, esetleg felelős vezetőként, ugyanolyan emberekre tartsanak igényt, akik szintén nem okozhatnak semmiféle meglepetést. A régi reflexek túlságosan is tartósnak bizonyultak, egy kor után, amelyben a közösségi magatartást, a nyájszellem a józan, ésszerű együttműködést a kisded takitkózás helyettesítette. Az öröklött félelemtől, szolgai alkalmazkodástól, a jól megtanult, szinte vérré vált konformizmustól nehéz megszabadulni. A félelem, a szorongás örökösei alkalmazkodnak és alkalmazkodást követelnek — mindenáron. Ahogy szélesedik hazánkban a demokratizmus, ahogy fokozottabb súlyt kap közéletünkben a személyiség, párhuzamosan egyre világosabbá válik: a szocializmusnak nem képlékeny-puha emberekre, hanem egyéniségüket, alkotókészségüket megőrző, bátran kezdeményező, felelősségük tudatában cselekvő dolgozókra van szüksége minden szinten. Drága árat fizettünk és fizetünk — sok helyen ma is — a tanulságért, hogy nem az a jó közösségi ember, aki soha nem kerül konfliktusba környezetével. Viszont az ilyen, erőinek java részét a taktikázásra, az ütközések kiküszöbölésére tékozolja, vagyis nincs ereje elviselni a változó terhelést, a legkisebb feszültséget sem. Igaz, nem szabad hibáztatni csak és minden esetben az egyént. Kétségtelen, hogy bizonyos mikroklímák kedveznek a megalkuvó magatartás kiteljesedésének, vagyis léteznek olyan viszonyok, ahol csak és kizárólag ezzel a taktikával lehet előre jutni. Mondják, a tehetség előtt nincs akadály,’ mindenütt utat tör magának. Sajnos, túlságosan sok ellenpéldát találunk arra, hogy éppenséggel kiugró tehetségek szárnyát nyesegették csonkig „közösségi érdekek” miatt. Az ambiciózus, alkotókészségüket a legrövidebb úton érvényesíteni akaró munkatársakat az ilyen viszonyok akadályozzák, de segítik azokat, akik ellenállnak minden változásnak, akiknek nem fontos a közösség értéke, akiknek csak a saját nyugalma, saját pénze a fontos. Szomorú tapasztalat, de a megalkuvókat segíti szinte minden, ami könnyen mérhető. Ami a minőséget jelzi, ami a — ritkábban velünk született, többnyire nehezen megszerzett — képességekből fakad: az gyanús. A normává lett megalkuvás, a poshadt álló vízhez fog. ható környezet, nemcsak a jellemet torzítja, mert elvtelen alkalmazkodásra, cinikus korrumpálódásra vagy jobb esetben bezárkózásra kényszerít sokakat — a közösség teljesítményét is rontja, társadalmunknak okoz kárt. Hogy e jelenségek visszavonulóban vannak, hogy mégis kiszorulnak a munkahelyi közösségekből, az elsősorban a szocialista demokrácia, pontosabban a munkahelyi demokrácia szélesedésének köszönhető. Az olyan közösségeknek köszönhető, ahol az elvakult szubjektivizmus ellenében érvényre jut, érvényre juthat a józan megfontolás, ha olyan vezetők hagyják érvényre jutni, akiknek nemcsak a nyugalom, hanem minden rájuk bízott ember tehetsége, fejlődése is fontos. Baranyi Pál *n »» *iti f * * i Röpül] pava korok A Magyar Rádió és Televízió munkatársai június 15-én állítják össze a Nógrád megyei Röpülj páva körök vezetőivel az augusztus 20-i budapesti Városháza téri szereplés programját. A Röpülj páva körök Nógrádban is mind eredményesebb tevékenységet folytatnak, jelentőségük — egyebeken túl — a gazdag nógrádi folklórkincs gyűjtésében, felelevenítésében van. A Röpülj páva körök ugyanakkor megmozgatják a falvak lakosságát, erősítik a közösséghez való ragaszkodást, a 6zűkebb haza szeretetét. Az augusztus 20-i Városháza téri szereplés számukra munkájuk elismerését is jelenti, Nógrád- ból Nézsa, Herencsény. Ka- rancslapujtő, Karancskeszi, Nemti, Nógrád és Tar községek Röpülj páva körei szerepelnek ez alkalommal. NÓGRÁD — 1972. június 13., kedd i
