Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-14 / 138. szám
Anna, erdész jelölt Gömbös Anna, az erdészjelölt Dejtár felé. az országiktól jobbra, példásan rendben tartott kert hívja magára a figyelmet. A kerítésen túl. szabályos sorokban a legkülönbözőbb facsemeték sorakoznak. Fóliás hajtatóházak alatt is csemete. Nagy sugárban, öntözik a kertet, hogy a homokos talajon a csapadék ne hiányozzék a növényeknek. A csemetekert a romhányi erdészeté. Huszonnégy egész és nyolctized hektáron terül el. Itt, a csemetekertben dolgozik Gömbös Anna. Fiatal, barna lány. Dejtáron lakik. Nem szokta meg a nyilvánosságot. Elején zavarban is volt. Aztán nagyon határozott lett. — Amikor kimaradtam az iskolából, az erdészethez szegődtem. Azóta itt vagyok. Ennek már néhány esztendeje. Anna nagy szorgalommal dolgozik. Munkatársai között ő a legfiatalabb. Nagy tiszteletben tartja azokat, akiktől tanulni lehet. Mert sokat tanul, hogy a szakmában kitűnő lehessen. — Erdész szeretnék lenni — mondta. Ha ez sikerül neki, akkor a megyében ő lesz az első női erdész. Ennek viszont még sok feltétele van. Elsősorban is az. hogy sokat kell tanulnia. Azt mondja a lány. hogy mindig tetszett neki az erdészeti munka. Vonzódott az erdőhöz. Amikor elvégezte az általános iskolát, odahaza szüleivel hosszan beszélgettek arról, tulajdonképpen hová is menjen dolgozni. Mert hiába, hogy ő lány, ma már azok is éppen úgy, mint a fiúk, szeretik megalapozni jövőjüket azzal, hogy szakmát tanulnak. Annát a helybeli termelőszövetkezet nem vonzotta, pedig ott is lehetősége lett volna kertészek. állattenyésztőnek meg sok minden másnak kitanulnia. Így emlékszik visz- sza a pályaválasztási napokra: ezek a gyenge növények nagyon érzékenyek. Aztán, ha a szükség megkívánja, akkor mennek az erdőre ott segédkeznek, ha kell csemetét ültetnek. vagy művelnek. — Ez az, amiért szép az erdészeti munka. Változatos... — mondja. A munkában szerzett élmények késztették arra- hogy a magasabb szaktudás megszerzéséért beiratkozzon Szegeden az erdészeti technikumba. Ennek a neves iskolának a hallgatója egy esztendő óta. Természetesen barátai, vezetői nagy érdeklődéssel várják, hogy a megye női erdészje- löltje milyen eredménnyel vizsgázik. Az a véleményünk, hogy Anna mind a munkában, mind a tanulásban is helyt fog állni. Jólesne neki is, ha vezetői egy kicsit — A sok töprengésnek az lett eredménye, hogy az erdészethez kerültem. Beval- támogatnák, jó szóval biztat- lom, nagyon boldog voltam, nák. Ilyen nagy felkészültséAnna most már beszédesebb get iskolabaV még lett. Elmondta, hogy amit vé- |?em ^art An"a- Vezetői pe- geznek. nem olyan könnyű dig magas erdeszet, szaktu- munka. mint gondolják, akik dasuak; segíthetnek a járatlanok az erdészetben. Már maga az sem, hogy állandóan művelniük kell a csemetéket. Öntözni, mert lánynak. Anna bízik, hogy a vizsgák a legnagyobb rendben zajlanak le. — B. — A csemetekertben az asszonyok, lányok munkája nélkülözhetetlen Kulcsár József felvétele Jogos, pártszerű bírálattal Az első hozzászóló sokáig lanyszerelők, lakatosok, esz- ban történt átszervezése, a váratott magára. Már-már tergályosok. És mindenekelőtt különböző szakmunkások ösz- .... . ' . . - párttagok, akik a legilietéke- szevonása, átcsoportosítása, úgy tunt, hogy a kohászát sebb helyen> a taggyűlés elött inspekciÓ6 id6 alatt tartalék üzemek karbantartói közül hallathatták szavukat. alkatrészek gyártásának elegyik kommunistának sincs rendelése átmenetileg zavart, kérdése, véleménye vagy ész- egyeseknél nemtetszést vál«i revétele az MSZMP Központi Veszélyes tott ki- Az elmúlt évben 97,50 ,, . , , »| _ J m m forint volt az átlagos műszakEllenőrző Bizottságának al- állalánOSlta» kereset, azóta 100—200 forint, lásfoglalásához, illetve a Po- tal emelték a béreket, ötven litikai Bizottság leveléhez, , fillér órabérjavításnál senki amelyet , pfeMxtfMnt « olSl «JTkÜSShK dSSl újabb tapasztalatairól írtak az amelyben összesen 295 100 forintot fi1 i ' '11' £ UbduCDCli fciit/tj X V/\J XU1 llLtu u XX* alapszervezetekhez. Aztán szó- “jgj ggggé zettek ki. Egy hete öt arany. érdekében nem tűrhetjük sem lásra jelentkezett az egyik ezüst fokozatú Szociálismunkás, majd a második és a megtorlást, sem a rágalma- ^a címet ítélt oda végül a hetedik. Mégis elé- zást és intrikát. Pártunk ere- termelési tanácskozás, ha rendben a karbantartó üzem pártalapszervezetében. „Ve szólj szám, 99 Tessék a mikrofon! Kutyaharapást szőrivel gyógyítani senki sem gondolja komolyan, a babonák ideje lejárt. De kuruzslással igyekeznek segíteni a fejlődő üzemi demokrácia gyéra három vTgyXy^rni™, jar ÜSS S&&S8Z l nek egyik forrása a nyílt, talmakat. Erkölcsi és anyagi őszinte bírálat. Ez a hibák elismerés tekintetében a karfeltárásának, kijavításának bantartó üzem nem marad legfontosabb feltétele. A Köz- más üzemek mögött. Bár fe- ponti Ellenőrző Bizottság ál- gyelmi vétség, igazolatlan mu- lásfoglalása, a Politikai Bi- lasztás is akad. A béreket é« A felszólalók közül többen zottság levele világos és egy- jutalmakat a munkahelyi ve- arra hivatkoztak, hogy a hiá- értelmű. Első hallásra nem zetes, a muhelybizottsag titka- nyosságokat, a mulasztásokat értettek meg, vagy olyan kel- ra es a szakszervezet: bizal- és a vétségeket nem érdemes lemetlen tapasztalataik van- mi egyetértésével osztja el. A szóvá tenni, mert annak úgy nak egyik-másik vezetőjükkel, termelési tanácskozásokról sincs foganatja, az észrevétel illetve az elhangzott bírálat- jegyzőkönyvet vezetnek, a ]a- elhangzik, és nem történik ta* kapcsolatosan, hogy ami- vasiatok és észrevételek inté- semmi, marad minden a ré- kor ? , pártszerű bírálat fej- zéséről a dolgozókat írásban giben. Mások azt mondták, liszteset tűztek a taggyűlés értesítik. Tóth Imre szavait hogy a vezetők aligha tesz- napirendjére, a felszólalók papanj-tz Sándor, a nagyüze- nek valamit a kisemberek ja- annyira általánosították, hegy mi part-vb tagja megerősítet- vaslatainak megvalósításáért, a vezetoeiienesseg let, urra, te Lantos Lajos, a gyárrész- a vezetők a jogos panaszokat az általánosított vadak nem je pártszervezetének se hallgatják meg. í^a és ^: is mondták- Én 1957-ben bíráltam a záshoz, intrikához közelítettek. ka°asztaltkakhoz hasonló el. ték^eT^máf^éreztSik feiern' Mi lehet az ellenmondásos lentmondásokat más üzemek- -A^vSÄlfi folyamat oka - a kohászat: bde nem ajánlom senkinek. A üzemekben másutt is tapasz- íg^tkeztek^ SZ° ‘ bírálót mar nem dorgálják le, .... , - lentKezteK' a vezető finoman, de többszö- hasonl° Jelenséget, es rösen törleszt. mit kell tenni? Ezekre a kér- . „„IHaArr .„ , ... désekre kerestem választ az A 1 ****** úgy. AZhét felsíóíaló JTeze- alapszervezet vezetőségénél, a az intrika tőket marasztalta el, több vál- párttagoknál, a gazdasági ve- ellenszere tozatban. De a hét felszólaló zetőknél és a gyárrészleg más közül egy sem bírált konkré- gjapgzervezeténél. A vitatott taggyűlés jegyző-' tan. Senki sem mondta, hogy könyve elkészült. A felszólanev szerint ez és ez a vezető juhász László párttitkar ve- lók, vagy az aiapsZervezet követett eUlSyvaegy fmÄ Ífménye *zerint értbetetlen’ többi tagjai azóta újabbat zető megsértette" a beosztott h,0gy 661110 . Se mondta' az nem mondtak, a megkérdezett zeto megsértette a peosztott alapszervezetre vagy személy vezetők kielégítő maevaráza- dolgozót. Nem mondták, hogy .„ír. _ fí,i*,61alóra mi vo- 7.k lueleS11t” magyarazanév szerint melyik művezető tkozik a két levélből Bi- í°l’ ^asy ™eg0Jdast „rem ad' nem látia el fela-iatát «lenki natKozLK a Két leveiooi. esi tak. A két levelet előírás szesem mondta, hogy a gyárrész- zonyára elöfordultak tényle- rint felolvasták és ehhez ki- leg vezetőjének vagy főmér- 8«, vagy veit serelmek, de a egészítésként csak megyei nőkének magatartását, intéz- mostam körülmények kozod adatokat és csak megyei fe- kedését kifogásolja. a bizalmatlansag indokolat- gyelemsértő példákat mondott lan, régi sérelmek miatt nem az aiapszervezet vezetősége. A kohászati üzemekről, me- lehet a vezetőket általában gyénk egyik legrégibb és leg- szidni, nem szabad csak a ve- Pedig volt fegyelmi vétség,' nagyobb ipari vállalatáról van zetőkben látni a hibákat. A mulasztás és intrika’ ennél a szó. Pontosabban annak több taggyűlés óta eltelt két-három szervezetnél is. Ebből a tény- mint 60 tagot számláló alap- hét alatt senki sem kereste a bői kell kiindulni, jogos, pártszervezeti párttagságáról. Ezek pártvezetőséget, senki sem szerű bírálattal és önbírálat- a munkások nem tegnap ke- tett konkrét panaszt, vagy be- tal kell élni, ebben mutasson rültek a gyárba. Többségük jelentést. példát az alapszervezet vezea törzsgárdához tartozik, szó- tősége. Szókimondó, őszinte cialista brigádban dolgoznak, légkörre van szükség. Ez a szinte kivétel nélkül szak- ifíniLiia bizalom feltétele. A nyíltság munkások, javakorabeli vil- P * és a nyilvánosság a vádaskodás és az intrika ellenszere. A pártszerű bírálat nemcsak jog, hanem minden párttag Tóth Imre, a gyárrészleg önként vállalt kötelessége, főmérnöke elismeri, hogy a karbantartó üzem közelmúlt- Dr. Fazekas László nem is egyedi Néhány kézzel írott sorban invitált a nagy gyár szakszervezetise: ekkor meg ekkor menjek el hozzájuk, mert a nagyműhelyben munkásgyűlés lesz. Vagy másfél ezer ember szorongott a csarnokban, a párttitkár üdvözölte a résztvevőket, aztán nyomban a szónoki emelvényre lépett —' az igazgató. Terjedelmes beszédben értékelte az eltelt negyedév eredményeit, sikereit, szót ejtett közben a gondokról is. A klasszikusan három részre tagozódó beszéd közel egy óráig tartott, s mikor a gyár vezetője emelkedett hangon újabb sikerekre kezdte buzdítani a jelenlevőket — kiment az ajtón az első ember. Az igazgató után az szb-titkár beszélt, majd a legnagyobb szocialista brigád vezetője tett versenyfelajánlást — már tízesével surrantak ki az ajtón azok, akik éppen közel álltak — amikor a párttitkár hozzászólásokat kért. „Tessék a mikrofon — mondta —, most bárki elmondhatja véleményét, problémáját, javaslatát, tulajdonképpen azért jöttünk össze-. Senki nem kért szót, és egyre többen indultak a kijárat felé. Pár perces kínos várakozás után valaki az emelvényről köszönetét mondott a munkásoknak a megjelenésért — és most már mindenki elindulhatott haza. A munkásgyülésről, amelyen egyetlen munkás sem szólalt fel. Volt olyan vezető, aki azon kesergett: passzívak, érdektelenek a munkások, volt, aki a szervezést okolta, hiszen meg lehetett volna beszélni, úgymond néhány agilisabb emberrel, hogy szólaljanak föl mégis, aztán esetleg mások is kedvet kaptak volna... mekbetegségein azok, akik fogadott prókátorokkal, megbízott felszólalókkal szeretnék aktívvá tenni a tömeget. Tény, hogy nekünk nincsenek demokratikus hagyományaink, de ez csak egy okkal több arra, hogy még nagyobb erőfeszítéssel kutassuk szocialista demokráciánk fejlődési lehetőségeit. A lehetőség, hogy összehívjuk a munkásokat, a tárgyi feltétel, hogy kezükbe akarjuk adni a mikrofont — édeskevés a demokrácia egyik alapeleme, a szólásjog gyakorlásához. Másféle, erősebb gátakat is át kell szakítani ahhoz, hogy a vélemények, javaslatok, hasznos információk áradata elinduljon, hogy a demokratikus keretek között gyakorolni is merjük a demokrácia adta jogokat. Nem árt például figyelni a szavak értelmére. Ha egy munkásgyűlésen először az igazgató mondja el véleményét, azt, hogy mi volt a jó és mi a rossz, akkor naív dolog várni — legalábibs az esetek 90 százalékában —, hogy majd egy munkás mást mond. A munkásgyűlésen nem az igazgatóé az első szó, és az is tény, hogy nem elég csak a helyiséget vagy a mikrofont előkészíteni. Ahhoz, hogy az emberek az egész gyár kollektívája előtt el merjék, el akarják mondani véleményüket, minimálisan az kell, hogy a szűkebb közösségekben, a kisebb csoportokban is demokratikus viszonyok uralkodjanak, hogy az értelmes segítő szándékú vélemény elmondásának a mindennapi munkakörnyezetben is meglegyen az eredménye. Enél- kül senki ne várjon sikert még a legjobban „szervezett” munkásgyűlésektől se. B. E. A Delta legújabb számából: A lecsendesífeü légkalapács A nagyvárosi ember számára a tavaszi zsongás az ablakon betűző napsugárral és a lombosodó fák Üde zöldjével kezdődik. A téltől sápadt lakó kitárja az ablakot, mélyet Szív a friss levegőből, s a forgalom zümmögésén át egy- szercsak új hang szárnyal felé: megszólal a iégkalapács. Bontják a betont, tépik az aszfaltburkolatot, és a légkalapácsok iszonyatos dübörgése a legbékésebb városlakó idegeit is felborzolja. A vibráló hang azon a zaj határon van, amely felett már fájdalom jelentkezik a fülben. Akik ezt a hasznos, de pokoli szerszámot kezelik, még erősebben ki vannak téve a zajártalomnak: hosszú idő múltán csökken hallóképességük és ízületeik is megbetegszenek. A légkalapács lecsendesíté- sével világszerte foglalkoznak a szakemberek. összetett problémáról van szó, mert nemcsak a kéziszerszámot kell megszelídíteni, hanem a táplevegőt szolgáltató légsűrítőt is. Ebbe a zaj elleni küzdelembe avatkozott be most egy új berendezés, amelyet a svéd Atlas Copco cég mérnökei íejr lesztettek ki. A Super Silensair első pillantásra ugyanolyannak tű* nik, mint a hagyományos dübörgő kompresszorok. Viszont a hangja meglepő! Még munka közben is csak annyi zaj szűrődik ki belőle, amennyit egy gépkocsi motorja kelt a városi forgalomban. Ez a hangerő kb. 70 decibelnek felel meg, s szinte eltörpül a beatzenekarok sokszor 90 dB feletti hangereje mellett. Az utcán tehát a Super Silensair cseppet sem zavarja a környező irodák és lakóházak megszokott életét. Az újfajta légsűrítő berendezés kettős burkolatot kapott. Ebben valóságos labirintust alakítottak ki a be- és kiáramló levegő részére, így a légoszlopok rezgései ezekben a hangszigetelt csatornákban halnak el. NÓGRAD = 1972. június 14., szerda 3 v r
