Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-10 / 135. szám
Ás ifjúság helyzete és munkája a ZIM salgótarjáni gyárában A pártmunkás-igazolvány száma: 79 676 A szakszervezeti bizottság nemrég megtárgyalta az ifjúság körében végzendő munkát. A beszámoló értékelte a kormány 1016/1967 határozatának végrehajtását, egyben irányt szabott az ifjúsági törvény, valamint a 1043/1971-es számú kormány határozat megvalósításának. A beszámolót a gyár igazgatója terjesztette elő. Ebből kiderül, hogy az utóbbi években a gyárban az ifjúság létszama több száz fővel emelkedett és ma már a 30 éven aluli fiatalok az összlétszám csaknem 50 százalékát teszik ki. Gyarapodott az ifjúság szakmai hozzáértése, politikai súlya, a gazdasági fejlődéssel és új technológiai eljárások bevezetésével növekedett szakmai kulturáltsága. Mind a termelésben, mind a vezetésben egyre nagyobb szerepet kapnak. Jelentősen növekedett a fiatalok száma a szocialista brigádokban. Keresni kell a lehetőségeket újabb ifjúsági brigádok szervezésére, mert jelenleg csak egy van. Erre nagyon alkalAz egyik gépipari vállalatnál elhatározták, hogy az üzem több műhelyében is rendszeresen előforduló munkafolyamatot átszervezik, egy központi műhelyben csoportosítják. Az volt az elképzelésük, hogy a műhelyenként szétszórt, de azonos jellegű, azonos szaktudást követelő műveletsort sokkal gazdaságosabban, észszerűbben és sokkal kevesebb munkással tudják elvégezni, egy műhelyben, egy művezetés alatt. Elkészült az átszervezési terv, megindult a végrehajtás, s ekkor a látszólag egyszerű, s rendkívül racionális elgondolás majdnem megbukott, mert a munkások, akik eddig külön-külön műhelyekben végezték ugyanazt a munkát, enyhén szólva is nem lelkesedtek az átszervezésért. Részben, mert az új műhely felállítása, a munkafolyamat központosítása valóban feleslegessé tett jónéhány embert. S bár nem küldték el őket a vállalattól, csak más munkakörbe helyezték, ez azt is jelentette, hogy ezeknek az embereknek tanulniuk kellett; elsajátítani az új munkakör ellátásához szükséges tudnivalókat és az enyhén szólva szokatlan volt azoknak, akik hosszú éveken át rutinszerűen végezték eddigi munkájukat. Ráadásul a többségük nő, családos asszony volt, akik ismert okok miatt húzódoztak a szakmai átképzéstől. Gond volt azokkal is, akik a régi munkájukat végezhették ugyan, de az új műhelyben. Jól összeszokott brigádok bomlottak fel, a munkahelyi légkör szempontjából lényeges személyi kapcsolatok szakadtak meg. vagy váltak lazábbá, egyszóval: az egyszerű munkahelycsere is rengeteg személyes problémát hozott magával. Mindez kezdetben a vártnál is jobban éreztette hatását az új műhely termelő- munkájában, ám végül is megnyugodtak a kedélyek, s ha lassan is, de mindenki visszazökkent a régi kerékvágásba. A példa jól illusztrálja az özem- és munkaszervezők egyik legnagyobb gondját; azt, hogy egy-egy szervezési megoldás nemcsak az elhatározáson múlik, nemcsak azon, hogy a gazdasági vezetők bizalommal, vagy bizalmatlansággal fogadják-e a szervezők javaslatait, nemcsak a személyi, tárgyi és egyéb feltételek megléte, vagy hiánya dönti el, hogy a szervezők sikerrel dolgozhatnak-e, hanem az is, hogy mit szólnak a munka racionalizálásához azok, akiket ez a legközvetlenebbül érint. A szervezés tárgya és célja végül is nem a holt munka, hanem az emberi tevékenység; végső soron mindenfajta más hely a gáz tűzhet yszerel- de. ahol a dolgozók átlag életkora 28 év. Az ifjúság közkedvelt versenyformája a szakma ifjú mestere mozgalom, mely a múlt év végén indult, azóta sok sikert hozott. A hozzászólók elismerték az ifjúság jó munkáját, megállapították, hogy az utóbbi években a velük való foglalkozás nagy mértékben javult, különösképpen a KlSZ-bizott- ság újjáválasztása óta. Az újvezetés közelebb került a fiatalokhoz. azért jobban be tudják őket vonni a különböző akciókba. Jobban tudják őket irányítani, szervezni a gazdasági és politikai feladatokra. Ez a fejlődés jelentkezik a KISZ létszámának növelésében is. Jelenleg a fiataloknak 21,9 százaléka KISZ-tag. A fiatalokat megtaláljuk a különböző társadalmi akciókban, a kommunista műszakokban, azok szervezésében, egyre többen mondják el véleményüket gazdasági és politikai kérdésekről. szervezés embereket érint,' s ez rendkívül megnehezíti a szervezők célratörő munkáját, hiszen nem hagyhatják figyelmen kívül azokat a személyes kapcsolatokat, szubjektív érdekeket, amelyek minden műhelyben, munkahelyen kialakulnak, s amelyek meghatározói lehetnek nemcsak a munkastílusnak, hanem a teljesítmény nagyságának is. A szervezők persze nem tekinthetnek — és nem is tekintenek — el attól, hogy munkájuk során figyelembevegyék a szubjektív elemeket is. De arra sem vállalkozhatnak, hogy az emberek, az egyéni érdekek és elképzelések miatt az egész szervezési munka sikerét veszélyeztethető kompromisszumokat kössenek. S itt kezdődik a gond; nemcsak a szervező szakemberek, hanem az egész szervezési munka nagy dilemmája. Gondoljunk csak arra, hogy nálunk például a differenciált, személy szerinti teljesítmények alapján történő bérezéstől általában húzódoznak a gazdasági vezetők, mert — úgymond — nem akarnak senkit sem megbántani. S a A beszámoló behatóan foglalkozott a szakmunkástanulók helyzetével. Több javaslat hangzott el. amely a szakmunkás ifjúság tanulását segíti. Ilyenek: a feltételek jobb biztosítása, a forgácsoló tanulók részére tanműhely létesítése, a szórványoktatásban tanulók, szakmunkások patronálási mozgalmának erősítése. A szakszervezeti bizottság határozatban hangsúlyozta, hogy rendszeresebbé kell tenni az ifjúság között végzendő politikai, nevelő munkát. Ebben nagy feladat hárul a műhelybizottságokra, a szakszervezeti aktívákra. Segíteniük kell abban, hogy a KISZ-en kívüli fiatalok is bekapcsolódjanak a szakszervezeti politikai oktatásban. Mivel jelentősek a kulturális igények, e téren tovább kell növelni a lehetőségeket. Emellett szükség van arra, hogy a fiatalok jobban ismerjék a gyár előtt álló gazdasági feladatokat, ezért a tájékoztatást a jövőben rendszeresebbé kell tenni. Molnár István Jelenlegi munkáerőhiányos világban nem is tanácsos senkit sem „megbántani”, mert az illető kéri a munkakönyvét és jól tudja, hogy tárt karokkal várják száz másik helyen. Alighanem ugyanez a gondolkodásmód húzódik meg amögött, hogy a gazdasági vezetők jó része nem titkolt bizalmatlansággal fogadja a szervezési szakemberek indítványait, ötleteit, s a szervezést, egy-egy munkafolyamat racionalizálását olyan tevékenységnek tekintik, amely megbolygatja a már kialakult rendet, megbolygatja az ott dolgozók kialakult érdekviszonyait és kapcsolatait, és emiatt — vélik sokan — jobb, ha az egészhez hozzá sem nyúlnak. A problémák megoldása azon múlik, hogy a szervezők és vezetők megtalálják-e az adott munkahely sajátosságainak megfelelő ésszerű középutat. Azt a megoldást, amely végül is a lehetséges határig figyelembe veszi az egyéni érdekeket és nem veszélyezteti a termelőmunka érdekeit sem. Vértes Csaba Hatvan év egy emberöltő volt régen. Tóth III. János Kossuth-díjas, a munkásőrség Nógrád megyei parancsnokságának pénzügyi szolgálatvezetője pedig most. ezekben a napokban ünnepelte 60. születésnapját. Mint nyugdíjas látja el ezt a munkakört 1969. januárjától. Sohasem hittem volna, hogy hat évtized fényképekkel, újságcikkel illusztrálva elfér egy aránylag vékony dossziéban. Pedig izgalmas, gazdag volt ez a hat évtized Tóth III. János életében. Jelentős állomásait ennek az életnek bizonyítványok, kitüntetések, elismerő oklevelek, dicsérő szavakat tartalmazó levelek jelzik. Hogyan is kezdődött? Nem Tóth III. Jánost faggatom, ez a kis dosszié segít eligazodnom. Borsod megyében, Sajó- kazincon született. A vasutas szakmát választotta élethivatásul, s 1944-ben a mindig szorgalmas, becsületes ember megszerzi a fővasúti gőzmozdonyvezetői „Vizsgálati bizonyítvány”-! Ekkor már szerelmese a mozdonyoknak... Milliókkal együtt ő is várta a felszabadulást. Amint lehetett, jelentkezett a Magyar Kommunista Párt helyi szervezeténél, tagja lett a pártnak. Helyt áll a munkában, tevékenykedik a pártszervezetben. 1947-ben kiállították részére a 79 676-os számú „Pártmunkás-igazolvány-”! A munkaverseny egyre jobban érvényesült a vasútasok körében is. Tóth III. János és mozdonyának személyzete is csatlakozott ehhez a mozgalomhoz. Útjára indította az országban először a túlsúlyos vonatok továbbításának mozgalmát. 1948. augusztus 24-én a következő hír jelenik meg az újságokban: „A magyar vasút történetében először: a 411—196 sz. mozdony 2018 tonnát húzott Miskolctól Hatvanig. .. Hatvanban kipirult arccal ugráltak le a mozdonyról. Több százan várták őket. Tóth III. János kihúzta magát az ölelő karokból és ke-- mény léptekkel a miniszter elé lépett. — Miniszter elvtánsnak jelentem, 4 óra 12 perc menetidővel megérkeztünk. Tengely 160, megterhelés 2018 tonna. Legkisebb sebességünk dombnak felfelé 18 km volt. A 38 kilométeres sebességet jól tartotta a mozdony... Így indult meg a vasút területén a szta- havonista mozgalom.” A lapok nagy érdeklődéssel kísérték Tóth’III. János sztaKulturált kiszolgálás fogadja az autósokat Balassagyarmaton, az üzemanyagtöltő állomáson. Többféle minőségű benzint árulnak a benzinkútnál, előzékenyek az itt dolgozók, néha kisebb hibák elhárításában is segédkeznek. Ez azért is lényeges, mert a határátkelőhely révén sok Külföldi megfordul itt gépkocsijával, — ár A szervezés középpontjában: az ember hanovista brigádjának eredményeit. 1950. március 4-én ezzel a címmel jelent meg az újabb eredmény. „Megdöntöte az eddigi országos vontatási rekordot, 70 perccel megrövidítette a menetidőt Miskolc és Hatvan között Tóth III. János, az ország legjobb mozdonyvezetője”. A szocialista vasút megteremtése újabb feladatok végrehajtását követelte a brigádtól. Az MTI jelentette 1950. március 12-én „Elindult Miskolcról az ezredik 500 kilométeres vonat.” 1949-ben „Magyar Élmunkás” jelvénnyel tüntetik ki. Később a Szakma legjobb dolgozója kitüntetés kerül a mellére. 1950. március 14-én átveszi a Kos6uth-díjat, aranyjelvénnyel. kát is. Ä munkáját nagyra értékelő cikkek egész 6ora jelenik meg. A kiváló vasutas 1956-ban sem hagyja cserben a pártot. Fegyvert fog a dolgozó nép, a szocializmus vívmánya mellett. Emléklap bizonyítja az ellenforradalom elleni legsúlyosabb harc idején a párt újjászervezéséért folytatott áldozatos munkáját. Az idő nem áll meg. A párt, a népgazdaság érdeke 1959-ben Balassagyarmatra, a MÁV fűtőház főnökségével bízza meg, majd Kisterenyén dolgozik, mígnem a hosszú, fáradságos munka után 1969 januárjában nyugalomba vonul, a salgótarjáni vontatási főnökségétől. Nyugalomba vonult a Kossuth-díjas mozdonyvezető, a párt mindig hű katonája. Gazdag, tartalmas életpályával érte el a nyugdíjkorhatárt. A Kossuth-díjas, sztahanovista mozdonyvezető, az első vasúti élmunkás nyugdíjba meneteléig megmaradt a munka élvonalában, a szakmunka, a párt- ég a társadalmi élet példás ellátójaként, a nép igaz szolgálatában. Vajon meg tud-e maradni nyugodtan egy olyan ember alá életét a pártnak, a munkának szentelte? Aligha. Ezt bizonyítja Tóth III. János példája is. Hiszen nyugalomba vonulásával egy új fejezetet nyitott életében. Egy percet sem pihent. A párt fegyveres katonája, munkásőr maradt, s az ma is. Az elismerő oklevelek, a kitüntetések egész sora bizonyítja: itt is derekasan megállja helyét a kiváló munkásőr. A beszélgetés során mondotta: A munka, a nagyszerű munka mellett ott találjuk a pártmunkában is. Aktívája az MKP-nak, az MDP-nek. Megtaláljuk a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aktivistái között, de vállalja a megyei tanácstagsággal járó feladato— A munkát nagyon szeretem. Meggyőződésem, hogy megfiatalít — vallja születésnapján, akinek pártmunkásigazolvány száma már 1947- ben 79 676 volt. Somogyvári László A Fáklya Georgi Dimitrov a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom nagy alakja születésének 90. évfordulójáról emlékezik meg Mihail Szusziov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Fáklya június 18-án megjelenő 12. számában. A Szovjetunió fennálása 50. esztendejének szentelt cikksorozatában a lap ezúttal a Belorusz SZSZK-val; a hősi harcokban helytálló, a termelés és a tudomány területén nagy léptekkel haladó belorusz nép életével ismerteti meg olvasóit. A maoisták, a trockisták mesterkedéseiről a szélsőséges francia diákmegmozdulások új száma hátteréről szóló leleplező írás a nemzetközi helyzet össze- fügéseit követő olvasók érdeklődésére tarthat számot. Érdekes szociológiai tanulmány elemzi a házasságkötések korral, társadalmi helyzettel összefügő vonatkozásait. Egy rövidebb, szellemes írás előrevetíti a kétezredik év társadalmának képét. Az új szám magyar vonatKozású cikkei a belorusz—magyar kapcsolatokkal foglalkoznak. A közelgő müncheni olimpia előtt a szovjet sportolók eddigi olimpiai szereplését összegező képes összeállítás a sportkedvelő olvasóknak nyújt értékes tájékoztatást. A bolgár könyv hónapja Idén a bolgár könyv hagyományos ünnepe két kiemelkedő eseménnyel esett egybe: Georgi Dimitrov születésének 90. évfordulójával és a nemzetközi könyvéwel. Georgi Dimitrov születésének 90. évfordulója különös jelentőséget ad a bolgár könyv hónapjának. Haladó és mélységesen humánus tartalmát a bolgár nyomtatott szó elsősorban azon eszméknek köszönheti, amelyeknek lelkesítője és előharcosa Georgi Dimitrov volt. Az UNESCO határozata, hogy az 1972-es évet hyilvá- nítsák nemzetközi könyvévnek, összhangban van a bolgár nép sok évszázados hagyományaival, amely mindig nagy szeretetet táplált a könyv, az ismeretek iránt. Májusban a bolgár könyv hónapja kedvező alkalom volt arra, hogy megvonjuk a kulturális front e fontos területén végzett munka eredményeit. A bolgár írók és tudósok újságírók és publicisták, nyomdászok annak a harcnak az első soraiban haladnak, amely az új ember, a szocialista társadalom sokoldalúan fejlett, kimagasló erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező állampolgára kialakításáért folyik. A könyvkiadás sikerei az ötödik ötéves terv időszakában igen szembetűnőek. Bulgáriában 18135 különböző művet adtak ki, 195 363 000 példányban. Csupán 1971-ben 4563 könyv és brosúra jelent meg. 46 836 870 példányban, ami rekordnak számít bolgár viszonylatban. 1971-ben az összes kiadott könyv 80 százalékát bolgár szerzők művei tették ki. 832 szépirodalmi alkotásból 605-öt írtak bolgár írók, 65-öt orosz és szovjet szerzők. A bolgár dolgozók növekvő jóléte és a bolgár könyvek alacsony ára széles körben hozzáférhetővé teszik ezeket a kiadványokat az olvasók tömegei számára. NÓGRÁD — 1972. június 10., szombat 3
