Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-09 / 134. szám
Kultusza van nálunk a plakátoknak. Fiatalabbak szobadíszként, dekorációnak is szívesen látják otthonukban, míg utcáinkon, tereinken, a hirdetőoszlopokon pedig környezetünk hangulatát élénkítik. Természetesen elsődleges szempontjuk mégiscsak az, hogy jelhívják valamire a figyelmet. Természetesen nem mindegy, hová és hogyan ragasztják ki őket. Ennek nagy szakismerője Salgótarjánban a Mlínárcsik család. Két éve vannak a Magyar Hirdető alkalmazásában, pontosabban csak az asszonyka dolgozik ott, azóta tőlük tjügg, melyik oszlopra, faldarabra milyen plakát kerül. Mlinárcsik Rezső, a feleségé helyett szokott „beugrani", amikor magasabbra kell mászni, vagy éppek a házi munka nem engedi, hogy otthonról elszakadjon az asszony. Ilyenkor a férj látja el a ragasztás feladatát. —ár— VáKÁCI r lemét rége egy tanévnek. A ra, hiszen együtt vannak ba- rosi, budapesti nagymamához, 'diakuk örülnek a nyárnak, a rátáikkal, közösen szórakoz- nagybácsihoz. Nagyon jó do- dolgozó szülők meg tele van- nak, sportolnak és dolgoznak, log ez. Mert amennyire újs’ze- nak aggodalommal, hogy ki Arra persze mindenképpen rű és pihentető a városi gyevigyáz majd a gyerekekre, vigyázni kell, hogy a munka rekek számára á vidéki élet, hogyan tudják megszervezni az építőtáborral együtt se annyira hasznos, élményszerű vákációjukat. Az már közis- tartson tovább egy hónapnál, a falusiaknak a városi körmert, hogy az iskolába járás mert ilyen jellegű aktív pihe- nyezet, a sok látnivaló, elmaradása önmagában kevés nésre, a szellemi tevékeny- De bizonyos időt otthon is ségből való kikapcsolódásra, kell tölteniök a gyerekeknek. lesz a kellemes nyárhoz, valami pluszt is kell nyújtani a fiataloknak. De mi legyen ez nem kell több. a többlet, hogyan lehet mara riandó élményhez juttatni a a fizikai munka megízlelésére A megszokott környezetben, a családi teendőkből -észt vál Különösen hasznos élmény- lalva. Ápolni kell az otthoni szerző forrás a környezeívál- barátokkal is a kapcsolatokat, gyerekeket? Ezúttal ehhez ki- tozás. Ha lehet, ezt ne hagy- időnként segíteni kell a szü vánunk néhány ötletet, taná- juk ki! A gyermeküdültetésre, löknek a főzésben, a bevásár- csot adni. az úttörő- és KISZ-üdülőtá- lásban, vagy a takarításban, s A legfontosabb, amit min- borokra, az ifjúsági kempin- bizony sort kell Keríteni az den szülőnek figyelembe kell gekre, az országjárásra, az is- olvasásra, a kedvenc hobbyra, vennie, hogy a lehető Megrósz- kólái napközis táborokra és a szórakozásra is. S mire ctl................... • ’ ' rokonoknál töltött nyaralásra hon, vagy másutt végigkóstolgondolunk. Az utazás már ják a munka. szabb állapot a gyerek számára a magány és a bezártság. a szórakozás, a Különösen nyáron, amikor önmagában is nagy dolog, hát pihenés kínálkozó formáit, minden a szabadba csalogat- még az új környezet, az új már vége is a vakációnak, s ja őket. Most nincs iskolai el- barátok. Sokáig eléggé egyirá- kiderül, hogy nem is olyan foglaltság, s nincsenek a meg- nyú volt a nyári „vándorlás", hosszú a szünidő. De a teljes szokott barátok, a családok inkább a városi gyerekek kel- sikerhez, a tényleges pihenéstöbbségében mindkét szülő tek útra a vidéki rokonokhoz, hez a szülőknek és a gycre- dolgozik, s a környéken lakó vagy az üdülőkbe. Az utóbbi keknek közösen és jól kell gyerekek többsége is munka- időben sokat változott a hely- megtervezniük a nyarat — en- ban van, vagy elutazott. Az zet, a falusi gyerekeket is el- nek pedig most van itt az ideTöbb |ooi<coro£o?, uduariasssgaS első hetek még édes semmittevéssel telnek, de egyszer- csak a gyerekekre szakad az unalom, nem tudnak mit kezdeni a rengeteg szabad idővel. S ilyenkor, és ettől Kell félniök leginkább a szülőknek. Mert előbb-utóbb mégis keresnek maguknak elfoglaltságot, baráti társaságot, de nem biztos, hogy olyant találnak, ami hasznukra is váliK. Csoportokba verődnek, csintalan- kodnak, a rosszaságban licitálják túl egymást. S e veszély ellen nem orvosság, ha bezárjuk őket. Jó megoldásból is akad pedig bőven. Tulajdonképpen két és fél, három hónapról van szó, s ha jól meggondoljuk, ez az idő kevés is arra, hogy minden hasznos lehetőséggel éljünk. Itt van például a legkézenfekvőbb, a család együttléte a szülők fizetett szabadsága alatt. Ez két, három hét, s akár elmennek közösen üdülni, akár otthon maradnak, sok mindent lehet ezzel kezdeni. Strandra járhatnak, rokonokhoz utazhatnak, vagy a ház körüli kis- sebb-nagyobb munkákat végezhetik — a gyerekeknek mind nagy élmény lesz, ha foglalkozunk velük, programot csinálunk nekik, hiszen év közben csupán vasárnaponként lehetnek együtt egész nao a szüléikkel. A nagyobbak két-három hétre munkát is vállalhatnak. Persze nekik valót, olyant, amely nem haladja meg erejüket. Építőtáborba is mehettek. Nagy élmény ez számukküldik már táborozni, s a vá- je. Tóth László C7|_jp már megszokott a reggeli utU IC ca^p, amit egy szóval lehetne jellemezni: rohanás. Rohannak az emberek a vonathoz, a vonattól a buszhoz, a busztól a bölcsődébe, óvodába, iskolába, üzletekbe, munkahelyekre. Egyre nagyobb az élet tempója, egyre nagyobb a rohanás. S mi sem természetesebb, hogy idegesebbek az emberek, különösen városon, amely szinte feltranszformálja az élet ütemét. Nem különös tehát, hogy ebben a rohanó, modern világban eléggé gyakran összeütközésbe kerülnek az emberek. Különösen azok, akik valamilyen ok miatt nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, akik semmibe veszik a társadalmi és az erkölcsi normákat, a kialakult udvarias- sági szabályokat, akik közömbösségükkel, cinizmusukkal, felelőtlenségükkel rendkívül sok bosszúságot okoznak embertársaiknak. Még felsorolni is sok lenne a példákat, amelyek jogos felháborodást váltanak ki, amelyek ugyan nem nagy dolgok, de megkeserítik az emberek életét. Soroljam? Csak néhányat. Nyolcemeletes épületben hetekig nem kűködik a lift. Néhány napos esőzés után a földszintig áznak be a több emeletes épületek, lakások. Napokig senki nem intézkedik. Következmény: a drágán festett szobafalakon tarka képet fest a csapadék. Bemegyünk az üzletbe, sorbanállás van a pénztár előtt, pénztáros sehol, percek telnek el, fokozódik az idegesség. Más üzletben egyes eladók úgy néznek a vevőre, mint egy marék kukacra. Azt már nem is várja a kedves vevő, hogy visszaköszönjenek. A Pécskő Üzletház fodrászüzletében szombattól kedd reggelig akadozott a villamosenergia-ellátás. A fodrászok félhomályban, bosszankodva, kidülledt szemekkel keresték késükkel a lebo- rotválásra váró szőrzetet. Bekötött fejű nők, nedves hajjal rohantak haza a reggeli órákban, iskolába induló gyerekeknek reggelit készíteni. Az üzletvezető kétségbeesett telefonhívására az volt a válasz, hogy a szerelők éjszaka dolgoztak, nem tudnak kimenni a hiba kijavítására, mert fáradtak. Lehetne tovább sorolni a példákat, közben az is felmerül az emberben, hogy van-e egyáltalán értelme szóvá tenni a nagy dolgok mellett ezeket a kicsinek tűnő, de sok bosszúságot okozó jelenségeket. Meg vagyok győződve, hogy van értelme és szóvá is kell tenni. Olyan közhangulatot kell teremteni, amely nem tűri a mások lebecsülését, a közömbösséget, a felelőtlenséget. Minden emberrel meg kell értetni, hogy a társadalomban egymás ellen élni nem lehet, csak az becsülheti igazán önmagát, aki másokat is megbecsül, aki be tud illeszkedni a társadalom kereteibe. Nálunk minden ember annyit ér, ameny- nyit a közösség érdekében tesz. Sajnos, ma még sok ember nagyobb jelentőséget tulajdonít a munkájának, mint amit a társadalom szempontjából valóban ér. Gyakran abba a tévedésbe esnek egyesek, hogy őket kell a társadalomnak szolgálnia, nem pedig megfordítva. Az ilyenek felnagyítják saját személyük jelentőségét, fennhéjázóvá válnak, ami természetesen az embertársaikkal való összeütközéshez vezet. Az egyik ismerősöm beszélte el a napokban, hogy valami elintézendője akadt az egyik hivatalban. Nem volt nagy ügy, csak egy aláírásra és egy pecsétre volt szüksége. Elmondta, hogy nem jár gyakran ebbe a hivatalba és nem tudta, hogy az illetékes személynek mikor van fogadónapja. Bekopogott, s benyitott a szobába. Megkérdezték, mi járatban van? — Egy aláírásra és egy pecsétre lenne szükségem — mondta. — Micsoda? — képedt el a hivatalos személy. — Nem tudja, hogy a felek részére szerdán és pénteken tartunk szolgálatot? Ma pedig csütörtök van. — Nem: tudtam kérem, ritkán járok Ide — volt a válasz. — Ha nem tudta, nézze meg, ki van a kapun függesztve. — Elhiszem — felelt az ismerős —, de csak percnyi munkáról lenne szó, nekem pedig fél napom ment rá az utazásra. — Nem lehet. Nincs hivatalos óra. Kivételeket nem tehetünk. Erre az ismerősöm is felemelte a hangját, a szobában tartózkodók összenéztek, és a bürokrácia gépezete egyszerre megállt. Fél percnyi idő alatt ismerősöm megkapta az írást és a pecsétet. Mindezt el lehetett volna intézni szó nélkül is, kedélyes oldalról fogva fel a dolgot, és akkor nem kerül sor a vitatkozásra. TVprn állítom és nem is akarom állíta- 11 CILI njt hogy az élet, az életünk simán haladó folyó, hogy annak kell lennie. Voltak is, lesznek is olyan jelenségek, amelyek időnként megzavarják életünket. Csupán arról van szó, hogy ezeknek a negatív jelenségeknek nem volna szabad burjánoz- niuk, elszaparodniuk, mert elveszik az emberek életkedvét, megtörik a bizalmát. Fel kell figyelni társadalmunk negatív jelenségeire és szót kell emelni ellenük. Fel kell fednünk őket, hogy segíthessünk a bajokon. Természetesen elsősorban azoknak kell tiltakozniuk, akiket ilyen, vagy olyan sérelem ér. Ha több jóakaratot, udvariasságot, figyelmességet tanúsítanánk egymás iránt, kevesebb lenne a bosszúság, idegesség és a fölösleges huzavona. —ár— Kisvárosok iparfejlesztése Azerbajdzsánban 1975 végéig 130 iparvállalat és több mint 60, már működő gyárakban szervezendő új gyártóegység létrehozását tervezik. Ez majdnem 2,5-ször több, mint az 1966—1970 között épített hasonló objektumok száma. Az ipari termelés várható növekedése 46 százalék. Különösen az elektronikai, a műszeripari, valamint az automatikai és irányítás- technikai eszközöket gyártó vállalatokat fejlesztik. A gépipar termelése 1975-ben 85 százalékkal lesz több az 1970. évinél. A köztársaság közepes és kis lélekszámú városaiban több mint 60 ú.1 vállalat létesül, az ipari termelés pedig megháromszorozódik. Amikor Lindorm déltájban hazajött, kirázta a hideg, prüsszögött, fázott, köhögött, fájt a feje és hascsikarása volt. Mégis asztalhoz ült, hogy lenyelje a füstölt angolnát, de az visszakívánkozott a tányérjába, mintha zsinegen rángatnák. Lindorm cudarul é- rezte magát. Kereken visszautasította az ebéd többi fogását, úgyhogy szegény Lindorm asszony sem ebédelt. De nem törődött a saját éhségével, hanem csak szegény beteg férjére gondolt. Elővette minden asszonyt fur- fangját, hogy ágyba kényszerítse. Forró fejére tette hűvös kezét és dörzsölte jéghideg lábát. Miután a roham elmúlt, Lindorm teljesen kimerültén hevert az ágyon. Felesége nem mozdult mellőle, fogta a kezét és felolvasott neki az Országunk című képeslapból, míg a férj ki nem tépte kezéből a lapot és rá nem för- medt: „Eredj a fetAzok a férjek! nébe, még halálra kínzol!" Lindormné e szavakra kisuhant a szobából. Estére operajegye volt, nagyon kedvelte a zenét. De színház helyett a konyhába sietett, a- hol fűszeres forralt bort készített. Lindorm a jó háziszerből különösebb ellenkezés nélkül felhajtott két-három pohárral. Ettől elkezdett izzadni és lassan félálomba merült. Az asszony ott ült az ágya mellett és örmmel leste férje mind egyenletesebb lélegzetét. Reggelre Lindorm- nak kutya baja sem volt, hát bement a hivatalába. Mikor délben hazajött, fe- . lesége sápadtan, karikás szemmel fogadta. t „Hát veled mi történt?” — kérdezte kelletlenül. „Nem érzem magam jól" — felelte az asszony. jön „Neked sem meg az eszed” — korholta a feleségét. „Kivágott ruhában jöttél el Berglund- ékhoz legutóbb. Természetes, hogy megfáztál. Iszom is egy törkölyt, mert védekezni kell!" Es Lindorm evett, ivott, s jól megtömte a bendőjét. Észre sem vette, hogy mellette a felesége alig nyúl az ételhez. E- béd után felkelt és a szobájába sietett szundítani. Frissen ébredt, majd felöltötte a szmokingját és fütyörészve benézett az asszonyhoz. „Pokoli fejfájásom van" — panaszkodott a felesége. „Még ez hiányzott", fakadt ki mérgesen Lindorm — „nem késhetem le miattad a kártyapartit. Na szervusz, és ápold magad egy kicsit. hogy megszűnjön ez a nya- valygás." Ezzel megfordult és elment hazulról. Mikor hajnali egykor benyitott a hálószobába, Lindormné éppen elaludt. De azonnal felijedt, ahogy férje a recsegő ágyra huppant, és elkezdett köhögni. „Szopogass valami cukorkát, az ördögbe is!" — kiabálta Lindorm türelmetlenül. — „Zavar a köhögésed”. Az asszony szót fogadott, a szájába vett egy gyógycuk- rot, de csak köhögött tovább. Lindorm forgolódott az ágyban, majd felugrott, fel s alá járkált a szobában, és kezét tördelve sziszegte: „Hagyd már abba, a kutya mindenit! Aludnom kell, érted? Szorítsd össze a fogadat, vagy tömd a szádba a zsebkendőt és húzd magadra a paplant!” Szegény Lindormné majd megfulladt a takaró alatt. A férje azonban elaludt. Daniel Bergman Boldog Balázs fordítása Hétköznapi dolgok Ajtók Általában az a szokás, ha egy művészi produkció, nevezetesen egy színházi előadás elkezdődik, a nézőtéri ajtót a gondos jegykezelők behajtják, és alkalmas időpontig várakozniuk kell a későn jövőknek. A salgótarjáni József Attila Művelődési Központban ennek a fonákja van meghonosodóban, legalábbis a legutóbbi színházi esten ezt tapasztaltam. Azt ugyanis, hogy az elkésőket tárt ajtók fogadják, az égvilágon senki nem állja útját a szabad közlekedésnek, ami természetesen nem kis mértékben zavarja a művészi produkció, a gyönyörködés, a szórakozás teljességét. A jól bevált és általánosan alkalmazott rendszabály fonákját az adja viszont, hogy az előadás zárómondata után'fürge jegyszedök tűnnek fel az ajtókban, s elállják az utat az indulni szándékozók előtt. Azzal az indokkal, hogy a produkciót köszöntő taps végéig nem hagyható el a terem. A kulturált viselkedés természetes kívánalma, hogy a művészi teljesítményt fegyelmezettséggel tiszteljük. meg, —. mégsem hinném, hogy bárkit kedve ellenére tapsra lehetne kényszeríteni, vagy arra, hogy produkció után tovább maradjon ott, ahol már amúgy is rosszullét környékezi a hőségtől, a szellőzőberendezések elhanyagolt állapota miatt. Nem hinném, hogy a művelődési központ nézőtéri személyzetének az előadás végén távozni kívánók erőszakos visszatartása a feladata. Talán sokkal inkább az, hogy a tényleges produkció zavartalanságát biztosítsa. Mert aközben viszont bárki ki-be kószálhat — zavartalanul. Vakáció ... áció után, szépen, rendre teljessé egészült a szó az iskolai táblákon: káció ... akáció ... vakáció! Megkezdődött a nyári tanulmányi szünet. S amilyen öröm ez a gyerekeknek, éppoly veszélyektől fokozottan terhes is. Megnő a csatangolás lehetősége, s ez az épülő, alakulgató városban számtalan baleset forrása. Kevés a játszótér, a biztonságos gyermeki passziókra alkalmas hely, sokfelé az úttest birtokolásáért folyik az ádáz küzdelem az apróságok és a járművek gazdái között. A felnőttek megértő bölcsességére és fokozott óvatosságára van szükség, hogy elejét vegyük egy-egy elgurult labda nyomán a könnyen bekövetkezhető tragédiának. Ha már játszóhelyekre nem is futja mostani szűkös állapotaink közepette, legalább a fokozott vigyázásról ne feledkezzünk meg. <b. t.) NÓGRÁD — 1972. június 9-, péntek
