Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

A fegyverbarátgág jegyében Ha^yszern sejjNoíársíak Gy Lucfalvi asszonyok Kulcsár József felvétele A pénz beszél Építési osztályvezetőt ke­resett, a közelmúltban egyik Városunk tanácsa. Ki is sze­meltek valakit, Úgy tűnt, minden szempontból megfe­lelő: fiatalember, diplomás építészmérnök, helybeli la­kos. itt is született, lakással rendelkezik, letelepedett, eg- ziszteniciális szempontból ..egyenesben van”, ráadásul bizonyára szívesen is jönne, hiszen diplomája ellenére esák a kis helyi kórház épí­tésztechnikusi állását tölti be havi ezernyolcszáz forintért... Hanem mikor a tanácselnök megkérte, jöjjön be a hivata­lába. s beszélgetett vele az ügyről, barátunk visszautasí­totta az ajánlatot. Az anya­giak miatt. Pedig ne gondolja senki, hogy csekély jöve_delmezést kínáltak neki. Nem. az épí­tészmérnök-osztályvezetőnek tanácsapparátusban tisztessé­ges fizetés jár, megérdemel­ten. Mégis, a felajánlott ösz- szeg csupán az egyik oldal­ról a kórházi technikusi ezer­nyolcszáz forinthoz képest tűnt kecsegtetőnek. Másfelől azonban nevetségesen eltör­pült ahhoz a mellékeshez mérve, amit az illető családi házak, hétvégi nyaralók ter­vezésével — teljesen legáli­san, törvényes keretek között — keresni képes. Ha belép a tanácsapparátusba, ettől a le­hetőségtől elesik, hiszen nem lehet egyszemélyben magán- tervező és jóváhagyó hatóság. Meg aztán: a kis kórházi ál­lás kényelmes, nem jár lekö­töttséggel, ellenben egy osz­tályvezetőnek kihullhat a gondtól minden hajaszála, mi-, re abból a — bár rohamlép­tekkel fejlődő — városból va­lóságos város lesz. Szóval: nem. A tanácselnök bizonyos er­kölcsi normák megpendítésé- vel próbált hatni tárgyaló- partnerére. Bár nem nagyon bízott az eredményben: sok­szor kellett tapasztalnia, hogy az emberek egy jelentékeny és növekvő hányada számára ki­zárólag a pénz beszél, az er­kölcsi ..prédikáció” szinte ne­vetséges, süket fülekre talál. Mégis volt bátorsága emlé­keztetni a fiatalembert: eb­ben a rendszerben, ennek a társadalomnak a bizalmából kerülhetett az egyetemre, et­től az államtól kapta diplo­máját — és nem olcsó diplo­máját! Hiszen nemcsak neki került személyes erőfeszítésé­be, hanem az államnak is több százezer forintba. No persze, a mi társadalmunk nem kényszerít senkit, hogy itt és itt dolgozzon, nálunk szabad munkavállalás van. És főleg van munkalehetőség, az ő esetében kereslet a terve­zői munkára, kielégíthetetle­nül mohó építési kedv, mel­lékkereseti lehetőség. De épp ezért, mindenért: valamit, il­lene vissza is adni ennek a társadalomnak. Emberünk megvonta a vál­lát: ő ilyesmire nem szokott gondolni. > • » Csaknem ugyanebben az időben — mert a gond nem jár egyedül —, jelentkezett a tanácselnöknél a helyi zeneis­kola igazgatója. Leköszönt az intézmény vezetéséről, nem vállalja tovább. Nem mond­ta, de tény: magántanítvá­nyok oktatásával otthon, ké­nyelmesen gond nélkül, töb­bet lehet keresni, mint ameny- nyi az igazgatói pótlék... A tanácselnök nála Bartókra, Kodályra hivatkozott, a ze­nekultúra áldozatos szereteté- re és szolgálatára, de nem nagy meggyőződéssel, mert az erkölcsi példák piánóját va­jon nem harsogja-e túl a „pénz” fortlsszimója?!... Csodák csodája, mindkét eset végül is happy end”-del zárult. A zeneiskola Igazgató­ja ezen az éjszakán lehet, hogy nem aludt, de másnap reggel bejött a tanácselnök­höz, s csendben bejelentette: meggondolta a dolgot, marad. Az a fiatal építészmérnök pe­dig ma már — tele gonddal — osztályvezető, a fejlődő város építésének első számú felelőse. Nem minden habo­zás nélkül, de végül mindket­ten valami másra hallgattak, nem pedig az oly hangosan „beszélő” pénzre. Történetü­ket épp az teszi tanúságossá. Korunk gazdag példatárral illusztrálja a múltból tovább­élő, vagy épp újratermelődő, önző egocentrikus, anyagias gondolkodásmódot is: de az újat, a jobbat, a közösségi emberi magatartást is. X Az anyagiasság vízválasztója nem az anyagi javak szere- tete vagy megvetése között húzódik: bolond ember, aki megveti. A kétféle erkölcsi magatartás között a határt az emberi mértéktartásnál kell megvonnia. Tisztességes do­log. ha munkánkkal igyeke­zünk szépen keresni: de tisz­tességtelen, ha számunkra csak a pénz beszél, semmi más. Ha ez az egyetlen és sokszorosan az első szempont. Ha a közösséghez való kap­csolatunkban számlánknak csak a „követel” rovatát ve­zetjük kínos pedantériával, és kitöltetlenül hagyjuk azt, ami­vel tartozunk. Koncz István n L an |i látni, hogy a megyeszékhely, dia l au Salgótarján utcáin, a megye nagyobb településein a fegyverbarátság je­gyében teljesítenek közrend, közbiztonsági szolgálatot munkásőrök. Az együttes munká­nak is eredménye, hogy a megyében a köz­rend, közbiztonság szilárd, a lakosság nyu­godt körülmények között él és dolgozik. A statisztika bizonyítja, hogy az elmúlt 5—0 év alatt a bűncselekmények előfordulása hul­lámzó. 1905—66-ban emelkedő, 1908-ig csök­kenő, majd ismét emelkedő. Jóllehet, a me­gyénkben elkövetett bűncselekmények tízezer lakosra vetített előfordulása 89,6, alatta van az országosnak. Bűnüldöző szerveink tudomására évenként mintegy 2000—2100 bűntett jut. A bűntett el­követőinek száma 1500—1600. Az összbűnő- zésen belül a társadalmi tulajdon és a sze­mélyek javait károsító, viszonylag kis kár­értékű, egyszerű módszerrel elkövetett jog­sértések vannak túlsúlyban. A lakosság nyu­galmát nagy mértékben zavaró, közrendet, közbiztonságot súlyosan sértő, szervezetten elkövetett bűncselekmények ritkán fordulnak elő, és nem maradnak felderítetlenül. Fel­tétlen szükséges megemlíteni, hogy a megye két városában nincsenek úgynevezett „híva. tásos” bűnözők, de esetenként kialakulnak olyan csoportok, amelyek ital hatása alatt erőszakos, garázda bűntetteket követnek el. őrre a bűnöző rétegre a rendőrség a mun­kásőrség bevonásával fokozottabb figyelmet fordit. A fegyverbarátság jegyében a közös szol­gálati tevékenységen túlmenően, nagyszerű segítőtársak a munkásőrök. A közös tevé­kenység során a munkásőrök már eddig is számos esetben adtak jelzést a rendőrséget érdeklő eseményekről. A munkásőrök jele­sei alapján több esetben indult büntető-, Il­letve szabálysértési eljárás. A munkásőroi« aktívan tevékenykednek rendzavaró cse­lekmények, erőszakos jellegű bűncselekmé­nyek esetén. Szakszerűen intézkednek köz­úti, közlekedési balesetek helyszínén. A példák egész sokaságát lehet sorolni, ami­kor a munkásőrök jelzései alapján sikerült a bűncselekmények tettesét felderíteni. vagy éppen intézkedéseik nyomán az elkövetést megakadályozni. Érdemes néhány esetet fel­jegyezni. Kerekes János munkásőr, herencsé- nyi lakos segítséget nyújtott az egyik intéz­kedő rendőrnek, aki Herencsény községben szolgálat közben garázdálkodókkal szemben intézkedett. A garázdák közül hárman megtá­madták az intézkedő rendőrt. Varga István munkásőr, szügyi lakos Balassagyarmaton nyújtott segítséget az intézkedő rendőrnek, akivel szemben a garázdák támadólag léptei« fel. Reucsán János munkásőr, ugyancsak szü­gyi lakos jelzése alapján kerékpártolvajokat sikerült felderíteni. Bódi Pál munkásőr sa­ját gépkocsiját vette igénybe arra, hogy Hasz­noson a verekedőket előállítsa. Veres Már­ton és Séber Pál magyargéci munkásőrük a szécsényi termelőszövetkezet kertészetében akadályozták meg a lopásokat. Gyenes Kál­mán rlmóci munkásőr kerékpárlopas tetteset fogta el. Virágh András és Futó András nóg- rádszakáli munkásőrök garázda személyeket ""ottak elő a kapitányságra, akik ellen bün­tetőeljárás indult. De lehetne tovább sorolni „ munkásőrök nagyszerű helytállását, azt, hogy a fegyverbarátság jegyében hogyan, mennyire segítik a rendőrség eredményes munkáját. Pnnn Árpád, a munkásőrség országos A u|»|i parancsnoka mondotta az együt*. működésről: „Ügy ítéljük meg, hogy az ed­digi közös munkánk a társadalom számára hasznos, ezt tartjuk szem előtt a jövőre néz­ve is ... Szükségesnek tartjuk a termelőmun­ka érdekeinek és a munkásőrök társadalmi leterheltsége, illetve a közrendvédelmi, köz- biztonsági, határőrizeti feladatok jobb össz­hangjának megteremtését.” Ez meghatározza az együttműködés jövőbeni feladatait is. Ezért, a további előrehaladás érdekében szé­lesíteni kell a közös tevékenység módjait, ala­kítani, formálni a gyakorlati végrehajtás mód­szerét, Társadalmi rendünk egésze megkíván­ja, hogy a jövőben is — éppen a fegyverba­rátság jegyében — a munkás.őröket be kell vonni a társadalmi tulajdonvédelmi, ifjúság- védelmi. közlekedésrendészeti és propaganda- munka végzésébe. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a közrend, közbiztonság tovább szilár­duljon a megyében, s a lakosság nyugodt kö­rülmények között éljen és dolgozzon. S. L. Tanácskozás és bemutató a nőknek A dolgozó nők számára hasznos kezdeményezést va­lósítanak meg örhalomban. A tsz nőbizottsága és a balassa­gyarmati ÁFÉSZ május 9-én együttes ülést tart. Megbeszé­lik az áruellátás jelenlegi helyzetét, az ezzel kapcsola­tos problémákat, feladatokat. Tárgyalnak a szolgáltatás bő­vítésének lehetőségeiről. A tanácskozás célja, hogy a ke­reskedelmi szerv és a nők egyeztessék az érdekeket, meghatározzák, hogy a nyári nagy munkák idején hogyan tudnak a dolgozó asszonyok­nak minél nagyobb segítséget nyújtani. A tanácskozás napján nyit­ják meg a FÜSZÉRT és a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat által közösen rende­zett árubemutatót. Konzervek elkészítésére szaktanácsokat ad­nak. Bemutatják háztartási gépek, mosószerek használa­tát. A program a Balassa ét­teremben zárul, ahol a tef­lonedények előnyeit mutatják meg az asszonyoknak. Naposcsibék háztájinak Nagy szakértői a palotásl tsz-tagok a baromfinevelés­nek. Hosszú idő óta foglalkoz­nak például csibeneveléssel. Egy-egy turnusban tíz-tizen­kétezret nevelnek. A kis szár­nyasokat hathetes korukban adják el továbbnevelésre. Legfőbb felvásárlójuk a kör­nyező községek és magának Palotásnak a háztáji gazdasá­gai. Az elmúlt napokban adtak el tízezer darab napos­csibét, igen nagy volt irántuk az érdeklődés. ]Vem vitás, hogy az érett- ségi is olyan esemény az ember életében, amelyet nem lehet elfelejteni, emléke végigkísér egy életen át. Most is csak másfél órát töp­rengtem az írógépbe fűzött papír fölött: hogy is volt az én érettségim? Tudom, hogy minden mozzanatára emlékez­nem kellene, de néhány rész­let az istennek se akart az eszembe jutni. Minduntalan egy kopasz fej, egy kígyópil- lantású szempár, egy pöttyös csokornyakkendő tolakodott elő az emlékezetemben, kiszo­rítva onnan szinte minden mást. Eltelt azóta több mint húsz hosszú esztendő, az érettségi elnököm arca azonban most is olyan elevenen áll előttem, mintha azóta is mindennap látnám a televízióban. Pedig ez már csak azért sem lehet­séges, mert a mi televíziónk meglehetősen ritkán sugároz remíilmeket. De kezdem az elején. Ti­zennyolc éves voltam az érettségi idején, ezt azért tar­tom szükségesnek közölni, ne­hogy bárki is arra gondoljon, hogy iskolai tanulmányaim során esetleg osztályt ismétel­tem, erről szó sincs. Arról vi­szont szó volt, hogy esetleg érettségit kell ismételnem, s ezt a lehetőséget kizárólag az érettségi elnöke csillantotta fel előttem. Rögtön hozzáte­szem, hogy nem rajongtam különösebben ezért az eshető­ségért, emiatt bizonyos ellen­tétek is kialakultak kettőnk között. Időrendben úgy kezdődtek a nagy nap eseményei, hogy ko­ra reggel osztálytársaimmal együtt annak rendje és mód­ja szerint megjelentünk az is­kolában, külsőnk az alkalom­ÉRETTSÉGI hoz illő volt, jómagam példá­ul sötétszürke öltönyömhöz hamuszürke arcot viseltem, de ez nem keltett semmiféle fel­tűnést. A többieknél legfel­jebb a ruha színe volt más. Jóságos osztályfőnökünk sze­retettel fogadott bennünket, tőlem is megkérdezte, hogy miképpen érzem magam. Azt feleltem, hogy voltam már jobban is, úgy érzem, mintha minden összezavarodott volna a fejemben, egyszóval semmit 6em tudok. Semmi baj, vi­gasztalt az osztfő, ezzel mindenki így van, aki tanult, figyeljem meg, hogy mihelyt megkapom a tételemet, egy­szeriben kitisztul majd a ká­osz a fejemben. Túlzás volna azt állítani, hogy ettől a jö­vendöléstől megnyugodtam, 6Őt a következő bejelentéstől kifejezetten ideges lettem, csakúgy, mint a többiek. Ta­nárunk ugyanis óvatosan ar­ra célzott, hogy az érettség, elnök, aki egyébként magyar —történelem szakos, a szoká­sosnál is igényesebb Helye­sebben, szeret kukacoskodni, abban leli örömét, ha a diák valamit nem tud De azért ne keseredjünk el, tette hozzá mert aki rendesen tanult, azt nehéz zavarba hozni. Nemsokára szennai szembe láthattuk a nevezel.** férfiút, aki szárazon üdvözöl* ben­nünket, vesékig hatoló kigvó- szemekkel véé'gmust-clta a gyászos hangulatú twsugot, majd közölte, hogy ő szigorú, de igazságos, ehhez tartsuk magunkat. Valamint, h >gy az első öt maradjon bent, a töb­bi menjen ki, majd mindig be6zólítják a következőt. És olyan képpel ült le az elnöki székre, mint aki kivételes öröm elé néz, védtelen diá­kokon élheti ki nehezen el­fojtott szadista vágyait. Mit mondjak, a mohóság tényleg kiült az ábrázatára. Ráadásul a névsorban én voltam az első. Ha lehet, egy árnyalattal még hamuszür- kébben húztam a tételeket, miközben az elnök a nevem felett elmélkedett, mondván, hogy az őt papírra emlékez­teti és az rímel rá, hogy most már kuss. Valamint azt citál­ta hogy állj elő ven Márkus, vedd le a süveged, hadd süsse a napfény galambosa fejedet. Később kiderült, hogy ez csu­pán bemelegítés volt a részé­ről. őszintén szólva a piszkaid­ra cseppet sem hozott ki a sodromból, miután pillanat­nyilag azt sem tudtam pon­tosan, hogy fiú vagyok-e avágy lány. Csak akkor nyu­godtam meg valamelyest, ami­kor a helyemre visszamenve nekiláttam a tételek vázlatá­nak kidolgozásához, ugyanis határozottan szerencsésnek éreztem magam. Irodalomból Adyt kaptam, történelemből pedig az első világháborút, úgy gondoltam, hogy ezekkel nem lehet semmi baj. És ak­kor az elnök elkezdett nyiko­rogni. A jobblábas cipőjével állította elő a hangot oly mó­don, szüntelenül taposó moz­dulatokat végzett az asztal alatt. Néhány perc múlva a nagy csendben ez a ritmikus nyikorgás szinte ktbírhatat- lanná vált, láttam, hogy a bizottság többi tagját ig ide­gesíti, pedig nekik nem is kel­lett érettségizniük. Nyikorgó aggyal kezdtem el a tételemet Adyról, akit sze­rettem és ismertem is, persze csak verseiből. A szükséges életrajzi adatokon .kívül be­széltem antifeudálls, antikle- rikális, a népi és nemzeti el­nyomással szembeforduló for­radalmi költészetének sajátos­ságairól, s amikor elégedet­ten befejeztem, az elnök azt kérdezte: ez minden? Mert ez édeskevés, fiatal barátom, jelentette ki diadalmasan fel­erősödő nyikorgás közepette. Mondjam meg például, hogy A grófi szérűn című versben a zsellérek honnan tudják meg, hogy ég a búza. Felel­tem: onnan, hogy észrevették, miközben a gróf éppen vala­hol mulatott. A lángoló asz - tagokat éjszaka elég könnyű észrevenni, magyaráztam. Az elnök vad örömmel nyiKorog- va olvasta a fejemre, hogy nem ismerem a verset, amely­ben világosan benne van, hogy „Koldus, rossz álmú zsel­lér ébred, Lompo6, bús kutya csahol”. Tehát erre ébred a zsellér. De ad egy utolsó mentőkérdést. Elemezzem a Fekete zongora mondanivaló­ját. Mondanom sem kell, hogy nem tudtam elemezni, de hoz­zátettem, hogy ez eddig ná­lam jóval okosabbnak sem si­került. így szinte reménytelen helyzetben kezdtem el a tör­ténelmi tételemet. Az első vi­lágháború kirobbanásának okaként elmondtam, hogy mi­ként érkezett Szarajevóba Fe­renc Ferdinánd trónörökös, hogyan készült a merényletté Gavrilo Princip szerb nacio­nalista diák, aztán eldördült a végzetes lövés. Amíg beszél­tem, látnom kellett, múlt vá­lik tanáraim arca mind sá- padtabbá, az elnöaé pedig mind diadalmasabbá. A nyi­korgás szinte már égj oefolyt amikor szünetet tartottam. Az elnök gyilkos gúnnyal kér­dezte: szóval maga szerint a szarajevói merénylet miatt tört ki a világháború? Nem egészen, feleltem, ezt régen tanították így. Azóta viszont már tudjuk, hogy az imperia­lista hatalmak két nagy cso­portja, az úgynevezett Köz­ponti Hatalmak és az Antant között a kapitalizmus egyen­lőtlen fejlődése következtében kiéleződött ellentmondások miatt, a világ újrafelosztása céljából tört ki a háború. És mondtam tovább, akár a víz­folyás. Utólag megtudtam, hogy az elnök mindenképpen meg akart buktatni, tiszteletlenség­gel vádolt és csak tanáraim szívós ellenkezése miatt úsz­tam meg az érettségit. Még ugyanaznap a folyosón nyi­korgást hallottam, és tényleg az elnök jött arra. Megállt mellettem és azt kérdezte: re­mélem, azt tudja, hogy mer­re van itt az illemhely? Né­mi habozás után azt feleltem, hogy nem tudom. Dedig négy hosszú éven A át jártam arra az eme­ltre De hát Ilyen gyarló a diák, jobban szereti ha arra kiváncsiak, hogy mit tud, mintha azt firtatják, amit esetleg nem is kellene tudnia, Árkus József NÖGRÁD - 1972. június 7., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom