Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-06 / 131. szám
NYÁRI VASÁRNAP A sok eső utón végre valódi meleg, napos hétvég köszöntött ránk. A vasárnap kellemes meglepetést szerzett. Már kora reggel sokan vágtak neki a hegyeknek, keresték a napos hegyoldalakat, gombáztak. Aki friss volt, és tudta, hol kell keresni, szép zsákmánnyal térhetett haza. Kirándulók is nagy számmal keresték fel az árnyas völgyeket, napsütötte hegyoldalakat. A salgótarjáni strandnak közel háromszáz vendége volt. Inkább csak napoztak, mert a víz hideg volt fürdésre. Akadt ugyan egy-két bátor strandvendég, aki meg Is mártózott. A csónakázó tó ladikjai nagy forgalmat bonyolítottak le. Körülbelül hatszáz „vadevezős” szabdalta lapátjával a tfizet. A pásztói strandon csak százan voltak. ök viszont meg is fürödtek a 28 fokos vízben. Másodszor indult a hajdúszoboszlói vonat, melyen Salgótarjánból közvetlenül érhető el a közkedvelt fürdőhely. Csak a megye- székhelyről körülbelül 150-en utaztak Szo- boszlóra, s útközben az egész vonat megtelt. Sokan, akik a hét végére utaztak Salgótarjánba, csak hétfő reggel hagyták el a várost, így a reggeli vonatnál nagy volt a tumultus. Az első igazán nyári vasárnap kellemes meglepetést hozott. Reméljük, a következőkben sem fogunk csalódni, s talán addigra megnyitják a salgói, a balassagyarmati és bónki strandot is. Kedvelt helye lett a salgótarjániaknak a hajdúszoboszlói melegvizű strand. Vasárnap is számosán keresték fel a gyógyulást biztosító vizet. JjJaj, úgy élvezem én a strandot...” A legkisebbek nem a medencében, hanem a gumicsónakban találtak szórakozást az első nyári vasárnapon. A fürdés után jól esett a napozás is. Többen már napbarnított testtel utaztak vissza Hajdúszoboszlóról Salgótarjánba. A jő szóé az elsőség A z emberek — a felnőtt embereket értem alatta, de nem nagyon tévedek, ha a gyerekeket is ide sorolom — nem túlságosan szeretik, ha nevelik őket. Jómagam sem szeretem és őszinte ismerőseim és barátaim óriási többsége viszolyogna a hallatára, hogy valaki most őket nevelni szeretné. Ebből a nagyon józan okból idegenkedtek az ötvenes évek gépiesen látogató népnevelőitől, akik a nyugdíj kapujában álló üzemi portást Truman politikájának részleteivel traktálták; és ezért nem szeretik a száraz prédikáció-szerű kommentárokat és szónoklatokat sem. De ugyanezek az emberek tízezer. sőt százezerszámra lépnek be és dolgoznak nagy kedvvel a szocialista — vagy a szép elmért még csak sorompóba lépett — brigádokba. Amelyeknek nem titkolt funkciójuk, hogy a szocialista munka üzemi feladatai mellett a művelődés és az emberi magatartás szocialista normáira is neveljenek. Nem is mindig a legalacsonyabb fokon. Ebből a vállalásból, ebből a nekiindulásból alakul ki a szocialista brigádtag arcképén a fő vonások mellé a talán leglényegesebb: a közösségi ember tónusa. Ezerszámra hozhatnék fel példákat arra, hogy ezek a kis kollektívák néhány év alatt — sokszor néhány hónap alatt is — képesek voltak emberi sorsok és történetek jó irányba fordítására, s ezért érzem nagyon örvendetesnek a Vasas Szak- szervezet főtitkárának egy — jó féléve elhangzott, de nyilván ma is nagyon érvényes megállapítását. „Most már elsősorban nem a brigádok számának a növelése. hanem a szocialista vonásaik elmélyítése, megerősítése a cél. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a szocialista brigádon belül tovább fokozódjék a nevelőmunka...” A problémáról — arról az egyszerű mondatról, hogy „fokozódjék a nevelőmunka”, vagyis, hogy legyen eredményesebb, sokoldalúbb, még műveltebb és céltudatosabb — nem mondhat el sokat kisterjedelmű újságcikk, de sok, hosszú és alapos tanácskozás folyik majd még, maga a brigádok országos kongresszusa is tárgyalja majd, de nem vagyunk merész jósok, ha azt mondjuk, hogy ez a tennivaló a következő években állandóan napirenden marad. tr a ugyanis komolyan vesszük a brigádmozgalom hármas célkitűzését, világossá válik, a munkafegyelem eszközeivel és anyagi meg erkölcsi ráhatásokkal viszonylag könnyű elérni, hogy az átlagos, jószándékú és akár közepes képességű ember is, fegyelmezetten és rendesen elvégezze a maga munkáját. Nagyon őszintén szólva, ez a fegyelmezett és gondos munka egy csendes, látványosságokat nem kedvelő, közéleti aktivitásban nem „kiugró” brigádtag esetében alig- alig különbözik a szocialista brigádon kívül végzett tevékenységtől. Miben is különbözne? Rendes munkásember dolgozik a munkabérért, fegyelmezetten, beilleszkedve a kis közösségbe. Ezt Veres Péter Gyepsor című regényének krampácsoló vasutasai a m. kir. államvasutak vágány- építésénél is megtették. Hol kezdődik a „plusz”? Az a bizonyos hozzáadott érték, ami szocialistává teszi a brigádot? Anélkül, hogy túlzottan nagy lehetőségeket tulajdonítanánk egy hat- vagy tíz-, vagy húszfőnyi embercsoport egymásra hatásának: ott, amikor figyelni kezdik egymást, magukat valami többet akarnak elérni, mint egyszerűen a különben igen tiszteletreméltó munkabeli célokat, mondjuk a „ne adj tovább selejtet”, elgondolását. Mit tudnak hatni egymásra? Miben ? Ezt a kérdést már sokféleképpen hallottam feltenni; Nagyon kérdőjelesen is. Találkozni lehet olyan felfogással, amely a műhelyek minden sarkába valami oktatási segédletet tenne és az egész munkát szüntelenül üzempszichológiai és más tudományos elemzéseknek vetné alá. Tisztelet a munkalélektannak, de az átlagos munkásra sosem hat annyira' semmiféle kérdőív és felmérés, mint a barátja, váltótársa; egyetlen megjegyzés, jókedvű nógatás, az emberi természet közeli ’ ismeretében fogant észrevétel többet adhat egy pillanatnyi ellanyhulás leküzdésére vagy egy emberi hiba kiküszöböléséhez, mint a legtudósabb kívülálló, bár még oly bölcs szavai is. A nevelőmunka alatt ugyanis egyszerűen az együttmun- kálkodás csiszoló és érlelő, apró impulzusokból nagy mozgásé növekvő hatását kell érteni. Az osztályos társyk pedagógiáját — amely, néha csak egy gesztusban, apró szemöldökrántásban jelentkezik; a zuhanyozóban elhangzott ugratástól a brigádértekezleten elmondott, őszinte, nyílt bírálatig... vagy dicséretig. Il/I ért amint a családi ott- hon és az iskola pedagógiájában is a jó szóé az elsőség : ebben a különös, üzemcsarnokokban és gyári öltözők légkörében folyó nevelésben is az emberi hang, a tisztességes, őszinte, jóindulatú szó lesz a fő eszköz, — még a mai brigádtagok unokáinak életében is. Mert irányíthatja az üzemet az ipar csúcsairól akár egy falka komputer: a műhelyben —• legyen bár a gépek zöme automatizált — mindig lesznek munkások. Hogy ők milyenek — egymáshoz és a társadalomhoz — azt nemcsak százalékok éa selejtadatok jelzik. És ez múlik a brigádokon. Tulajdonképpen a legtöbb. B. F, Rendre utasítani! A garázdálkodás elítélendő és nagyon szigorúan büntetni kell. Ez a véleménye a Ma- rakodi-pusztai embereknek is. A településen igen becsületes, tiszteletre méltó emberek élnek. Lakáskultúrájukkal, munkájukkal, egyenes magatartásukkal igazan példamu- tatóak. Milyen könnyen megronthatják a kialakult jó véleményt a felelőtlen emberek. Ez történt vasárnap a kora esti órákban Marakodi-pusz- tán. Egy italos fiatalember a menetrendszerűen közlekedő autóbusz elé állt és nem volt hajlandó kitérni előle. Ha az autóbusz vozetője nincs résen, természetesnek veszi, hogy az országútrói a járművek elől letérnek az emberek, el .»fordulhatott volna súlyos ta!eset is Italozás, inait ezen a szakaszon a közelmúltban történt halálos es-t. Az áldozat éjszaka eszméletlenül íeküűt >.z országúton, halaira gázolta az autóbusz. Vasárnap csak erős fékezés árán tudott az emberekkel zsútolásig teli busz megállni. A dolog lényege tulajdonképpen csak ezután következett. A jármű elől kitérni akaró félig részeg ember — amikor a jármű vezetője kö- telességszerűen és jóindulatú- lag kioktatta — szembefordult a busz vezetőjével. Ha a józanul gondolkodó marako- diak nem fogják le, talán neki is ugrik a szolgálatát teljesítő, a járművén utazó emberek, gyerekek testi épségéért éppen úgy mint a közúton közlekedők testi épségéért felelősséggel tartozó embernek. Fel kell figyelni ezen az útvonalon az utóbbi időben egyre gyakrabban felbukkanó néhány ilyen szabálysértőre, ítéljék el az emberek, hogy ne legyen kedve virtuskodni. Mert minek vélje az ember az ilyen lehetetlen cselekedetet, mint buta virtuskodásnak!? ló les» az italboltok vezetőinek is jobban oda figyelni ük, ők tudják leginkább, kik a hasonló „vitézkedők”. Ne adjanak nekik italt. — B — MA! KOMMENTÁRUNK Állategészségügyünk AZ ÄLLATOK egészségére az embernek kell vigyáznia.' A múltkoriban mezőgazdasági szakemberek — köztük neves állattenyésztők is — megyei szintű tanácskozást tartottak. A takarmányellátásról volt szó. Érhető a figyelemnek az állattenyésztésre való összpontosítása, mert ezen a területen nagyok a lehetőségeink, de jelenleg nagy az elmaradásunk is. Ezen a tanácskozáson sok szó esett az állategészségügy helyzetéről. Nem is ok nélkül! Hihetetlenül sok pénzt fordítottunk már a szarvasmarha-betegségek megelőzésére, de méginkább a betegségek megszüntetésére; illetve a tbc-től való mentesítésre. Emellett küzdelmet folytatunk a különböző fertőző és nem fertőző megbetegedések ellen. Amit ezen a területen sikerként elkönyvelhetünk, az valóban elismerésre méltó. Ez megilleti az állattenyésztőket, de méginkább az állategészségügyi dolgozóinkat. Sokat dolgoznak. Éjszaka és nappal között nem ismernek különbséget, ha hívják őket. Amilyen nehezen, hosszantartón. megszenvedve a legkisebb sikerért is, tudunk eredményt elérni, olyan könnyen, kártyavárként omolhat össze minden, amit éveken keresztül építgettünk. Tudunk kitűnő állami gazdaságról, ahol mentesített volt a tehénállomány és ma valamennyi fertőzött. A betegség okát igazán a legjobbak kutatják, de még ma sem tudják biztosan megmondani a keletkezését. Ebből is látszik: veszélyes dolog az állatbetegség. Milliókba kerül az államnak, az üzemnek egyaránt. Azon az értekezleten a Takarmányellátó Vállalatnak címezték, hogy nagyon ügyeljenek a higiéniára, mert azok a zsákok, amikben például a tápot szállítják, fertőzést okozatnak az állatállományban. Vonatkozik ez a takarmányra is. Ugyanis minden olyan anyag, amely nem fértőlleníteít, magában hordozza a fertőzés lehetőségét. Az állattenyésztésekben legjobban rettegett száj- és körömfájást a majorba tévedt fertőzött madár is beviheti. Azért volt szükség az állategészségügyi szervek intézkedésére, hogy szigorúan kerítéssel el kell különíteni minden avatatlant a tenyészetekből. Sajnos, ez nálunk nem olyan egyszerű. Pénz kérdése. Ma még legtöbb helyen a gépjavítók abban a majorban dolgoznak, ahol a teheneket tartják. Ide . óidnak be az országot bejárt teherautók, vele az emberek. Ez nagy megbetegedési veszélyt rejteget magában. SOK MINDENT kell még tennünk azért, hogy leszűkítsük az állattenyésztésben a megbetegedések számát. Ügy kell ezt végezni a sok millió forint értékű állatállomány érdekében, mint Magyarnándorban, az állami gazdaság sertéstelepén. Ott az idegent zárt kapu fogadja. Ha mégis fontos, hogy a telepre bemenjen, akkor a látogatót tetőtől talpig lefertőtlenítik. Külön cipőt kell húznia, köpenyt vennie és az állatoktól még így is tisztes távolságban maradni. Ez a járható út a betegségek megelőzésére. Az állatok egészsége fölött az embernek kell őrködnie. Az embernek érdeke a jószágok egészsége, mert táplálékához az állatok révén jut. — B — NÓGRÁD - 1972. június 6., kedd 5
