Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
A hazánkban tartózkodó Fidel Castro pénteken a polgárdi Vörös Csillag Tsz-be tett látogatást. Képünkön: Castro búcsúzik id. Nyikos József nyugdíjas tsz-tagtól és feleségétől a náluk tett látogatás után Kállai Gyula beszéde Brüsszelben Megértek a feltételek a konferencia összehívására VILAGHIRADO Így látja a hetet hírmagyarázónk, RÉTI ERVIN Éleződik a közel-keleti konfliktus í Kedves barátaim! Három alapgondolat kiemelésével kívánom összefoglalni a magyar küldöttség álláspontját. Először: szükségesnek tartjuk, hogy az európai biztonság és együttműködés javára kibontakozó mozgalmunkban mindenki részt vehessen — osztályhelyzetére, világnézetére, politikai hovatartozására és felekezeti meggyőződésére való tekintet nélkül — aki akarja Európa békéjét, az európai biztonságot és együttműködést és aki kész ennek érdekében cselekedni is. Kontinensünk biztonságának, a népek együttműködésének megteremtése, megőrzése, továbbfejlesztése hosszú távú történelmi feladat, amely a lehető legszélesebb körű öez- i szefogást igényli. Űjabb és újabb erőket kell megnyerni és bevonni a közös munkába. Ilyen irányú törekvéseinket még sokáig napirenden kell tartanunk a jövőben is. Másodszor: meggyőződésünk, hogy a békét, a biztonságot és az együttműködést csak szilárd politikai alapra lehet épiteni. Csak ez teheti lehetővé az államok és népek sokoldalú — gazdasági, tudományos, műszaki, kulturális — együttműködésének kibontakozását, megszilárdítását, állandó fejlesztését. Ez a politikai alap csakis az európai realitások következetes és őszinte, hátsó szándék nélküli elismerése lehet, beleértve a szuverén államok, a határok, a politikai állapotok elismerését. A szocialista országok az elmúlt években Is nagy erőfeszítéseket tettek az európai béke és biztonság politikai megalapozásáért, és ezeket az európai és a világközvéle- rnény kedvezően fogadta. A kezdeményezések hosszú sorából csak néhányat említek meg, a közelmúlt eseményeiből választva ezeket. Az év elején a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé prágai ülésén az összeurópai együttműködés széles platformját terjesztette az európai kormányok és népek elé. s a platform figyelemreméltó támogatást kapott a hasonló célokért küzdő hivatalos szervektől és társadalmi erőktől. A szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nvugatnémet szerződések ratifikálása jelentős lépéssel viszi előre az európai béke, biztonság és együttműködés politikai alapjának fejlesztését. A rövid idővel ezelőtt lezajlott szovjet—amerikai táravalások. « a moszkvai tárgvalásokon aláírt megállapodások különösen kedvező hatással vannak és lehetnek az egész világhelyzetre, így Európa helyzetére is. Örömmel tapasztaljuk, hogy a béke, a biztonság, az együttműködés politikája teret nyer kontinensünkön, to- vábbjavítva előrehaladásunk feltételeit. Harmadszor: szilárd meggyőződésünk, hogy az európai realitások következetes és őszinte elismerésének kézenfekvő és jelenleg legcélszerűbb formája az első európai biztonsági értekezlet Ennek sokoldalú előkészítéséhez és rövid időn belüli öszehívásá- hoz a feltételek általában megér le'ődtek. E nagy jelentőségű kormányszintű tanácskozás segítését mozgalmunk és közgyűlésünk legfontosabb feladatának tagjuk. Ha közgyűlésünk — valamennyi részvevő közreműködésével — olyan ajánlásokat tesz az európai kormányoknak, amelyek kifejezik a kontinens népeinek érdekeltségét és sürgető törekvéseit a politikai, a gazdasági, a tudományos-műszaki és a kulturális együttműködés kiszélesítésére és fejlesztésére, akkor elmondhatjuk, hogy eleget tét-, tünk legfontosabb feladatunknak, az országaink közvéleményétől kapott megtisztelő mandátumunknak. Tisztel barátaim! Európa világpolitikai szerepéből következik, hogy kontinensünk népeire és kormányaira rendkívül nagy felelősség hárul a biztonság, az együttműködés korszakának, a tartós béke alkotó korszakának megteremtésében. Vállaljuk a felelősség ránk eső hányadát, az egész emberisig számára egyedül elfogadható alternatíva, a békés egymás mellett élés elvei alapján. Ez az elv szerintünk nem egyszerűen a háború időleges kiküszöbölését jelenti az emberiség életéből. Olyan rendszert kell teremteni, amelyben felszámolják az egymással farkasszemet néző katonai tömböket, ahol lehetővé válik a fegyverkezési terhek fokozatos és növekvő arányú csökkentése, s amelyben a sokoldalú együttműködés a kölcsönös előnyök és a garantált biztonság keretei között valósul meg. Meg vagyunk győződve arról, hogy így gondolkodnak azok is, akik más eszmék hívei, de felelősséget éreznek az emberiség érdekei és sorsa iránt, akik a két világrend- szer közötti versenyt a béke, a biztonság és az együttműködés talaján akarják folytatni. Nem feledhetjük, hogy vannak erők Európában és rajta kívül is, amelyek szembenállnak ezekkel az elvekkel. Ügy gondoljuk, hogy politikai leküzdésük közös érdeke minden népnek, minden országnak. Nyíltan elítéljük azokat az erőket, amelyek fellépnek közös céljaink ellen, s mindig azon leszünk, hogy elszigetelődjenek a társadalom döntő többségétől. Napjaink eseményei is arra figyelemeztetnek, hogy mi európaiak ne feledkezzünk meg a béke és a biztonság egytemességéről. Nem zárkózhatunk be Európába, nem feledkezhetünk meg a béke és a biztonság egyetemességéről. Vannak, akik nem értik, vagy nem akarják megérteni, hogy a más kontinenseken dúló háború az európai békét is fenyegeti, hogy nem lehet az együttműködést Európára korlátozni, s közben a világ más térségeiben veszélyeztetni a békét. Elég, ha az indokínai háborúra, a közel-keleti konfliktus megoldatlanságára utalok. Európa nagyon Is érdekelt a vietnami békében, a más égtájakon tapasztalható konfliktusok békés és igazságos politikai rendezésében. Ezért tartjuk fontosnak, hogy közgyűlésünk kifejezze azt a reményét: az európai béke és biztonság őszinte hívei nem szűnnek meg küzdeni valamennyi háborús tűzfészek felszámolásáért, az egész világ békéjéért és biztonságáért is. Kedves barátaim! Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy a közgyűlésünkön kifejezésre jutó nemes célokért, az európai béke és biztonság megteremtéséért erőfeszítéseinket nem csökkenteni, hanem növelni kell. (MTI) „Forróak voltak ezek a május végi napok, időnként nyugtalanító lehűlésekkel, néha fagyokkal, de végeredményben győztek a tavaszi áramlatok”. Nem, ne gondoljon tévedésre az olvasó: külpolitikai kommentárt és nem meteorológiai jelentést Idézek. Jurij Zsukov, az egyik legismertebb szovjet hírmagyarázó summázta eképpen a helyzetet, amikor a Moszkvai Televízió képernyője előtt — egy amolyan fórum jellegű műsor keretében — a nézők kérdéseire válaszolt. Az elmúlt napok hosszú időre meghatározó jelentőségű eseménye a moszkvai csúcstalálkozó volt. A különtudósítók a matematika eszközeit is igénybe vették ennek az igazságnak alátámasztására. Kiszámították például, hogy a szovjet és amerikai vezetők negyvenegy órát és ötvenhárom percet töltöttek együtt, s ebből húsz óra huszonkét percet vettek igénybe a kimondottan munkaülések. Ezúttal valóban háttérbe szorultak a protokolláris külsőségek, a lényeg az intenzív és tárgyszerű tanácskozásokra tevődött. A Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek eddigi legkiadósabb eszmecseréje nemcsak általában javította a légkört, hanem hét konkrét megállapodásban Is realizálódott, beleértve az első SALT- egyezményt. (Megint egy kis számtan: az elmúlt másfél évtized alatt tizenhat kétoldalú egyezmény született szovjet—amerikai viszonylatban — ebből hét most Moszkvában.) Szeretném külön felhívni a figyelmet a két ország kapcsolatainak alapelveit rögzitő tizenkét pontos elvi nyilatkoÄ nyugat-berlini Potsdamer Strassén, a volt Szövetséges Ellenőrző Tanács épületében szombaton délben pontban 12 órakor a négy hatalom külügyminisztere aláírta a tavaly szeptember 3-án parafáit négyhatalmi egyezményt. Ezzel a ténnyel az egyezmény azonnal életbe is lépett. Kollégáit Rogers amerikai külügyminiszter, mint vendéglátó vezette be a terembe, hiszen az aláírás Nyugat- Berlin amerikai övezetében történt. Öt követte Gromiko szovjet, Douglas-Home angol zatra, amelynek első és legsarkalatosabb megállapítása, hogy korunkban nincs más reálisan járható út, mint a békés egymás mellett élés. A Rzovjeutnió ezt nem mostantól vallja, a koegzisztencla lehetőségeit és szükségességét maga Lenin fogalmazta meg. A moszkvai tárgyalások során több kérdésben, csupán az egyetnemértést lehetett megállapítani. Az indokínai válsággóc felszámolásában nem juthattak előre: a Szovjetunió változatlanul szolidáris a vietnami, laoszi, kambodzsai hazafiak hősi harcával, míg Washington folytatja Thieu- nak és több csatlósának támogatását. Az indokínai megoldást az amerikaiaknak Párizsban kell keresniök az ottani négyhatalmi tárgyalásokon, s egy politikai rendezés alapjául csupán a DIFK terve szolgálhat. A csúcstalálkozó, a jelek szerint jótékony hatást gyakorol az európai kibontakozás meggyorsulására. A ratifikáció után aláírásra került a Nyugat-Berlin ügyében kötött négyoldalú megállapodás is. Megnyílt tehát az út az összeurópai biztonsági értekezlet felé. Első ízben nyilvánított pozitív álláspontot a NATO miniszteri tanácsa: bonni ülésszakán a korábbi sárgával szemben zöldre váltotta a lámpát Ügy tűnik, hogy még ősszel, valószínűleg közvetlenül a novemberi amerikai elnökválasztás után megkezdődhetnek Helsinkiben a több oldalú előkészítő megbeszélések. Emlékeztetném az olvasót, hogy a budapesti felhívás harmincnyolc hónapja hangzott el, vagyis egy több mint három esztendős harc vezetett eredményre. és Schumann francia külügyminiszter. A külügyminiszterek aláírásukkal látták el az egyezmény négy hivatalos példá; nyát, amelyek közül egy orosz, egy francia, és kettő angol nyelvű. Az aláírás után először Maurice Schumann francia külügyminiszter emelkedett szólásra. Öt követte Gromiko, majd Douglas-Home é6 végül Rogers mondott beszédet. Ezután a nagykövetek kézfogással fejezték ki jókívánságaikat egymásnak az elvégHosszú előkészítő munkálatok után a hét végén Brüsz- szelbe sereglettek kontinensünk számos országának képviselői, hogy minden eddigi békemegmozdulásnál szélesebb körb.en kinyilvánítsák véleményüket. Az európai biztonság elsőrendű magyar nemzeti érdek is, ez jut kifejezésre abban, hogy Európa több más vezető államférVá--1 együtt Kádár János is köszöntötte a brüsszeli közgyűlést. Nemzetközi kapcsolataink további megélénkülése természetesen elsősorban itthon tükröződött: nagy érdeklődés kíséri Fidel Castro látogatását hazánkban, s már bejelentették az egyik következő magas • rangú vendéget, Indira Gandhi indiai kormányfőt. Rohan az idő, hétfőn lesz öt éve a legutóbbi közel-keleti háború kirobbanásának. Egyelőre 1827 nap sem volt elegendő a hatnapos csata következményeinek felszámolására. .. Egy viszonylagosabb eseménytelen szakasz után ismét éleződni látszik a közel- keleti konfliktus. Izraeli részről Libanonra összpontosítják a tüzet, kölcsönösen riadókészültséget rendeltek el, határsértések történtek. A feszültséget a japán merénylők véres ámokfutása okozta a Tel-Aviv-1 repülőtéren: a szélsőséges gerillaakciók, mint már annyiszor, nem megoldást jelentenek, hanem újabb konfliktusokat. A Közel-Keletre irányította a figyelmet az iraki olaj államosítás is, olyan folyamat megindulásának lehettünk tanúi, amely erősítheti a haladó arab rendszerek antiimpertalista arculatát zett eredményes munkával kapcsolatban. A külügyminiszterek kíséretében Jelen voltak azok a nagykövetek Is, akik annak ■ idején a tárgyalásokat vezették: Pjotr Abraszimov, aki jelenleg a Szovjetunió párizsi nagykövete, továbbá K. Rush, az amerikai hadügyminiszter- helyettes, aki tavaly szeptemberben még az Egyesült Államok bonni nagykövete volt valamint Jackling és Sauvag- nargues, Anglia illetve Franciaország bonni nagykövete. Megjelent M. Jefremov, a Szovjetunió jelenlegi NDK- beli nagykövete is. Äi Szombation délben 12 órakor — egyidőben a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás aláírásával — Bonnban ünnepélyesen kicserélték a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikációs okmányait. Ezzel a szerződés hivatalosan is életbelépett Az okmányokat a szövetségi külügyminisztérium üléstermében — Walter Scheel külügyminiszter jelenlétében — Valentyin Falin, a Szovjetunió bonni nagykövete és Paul Frank nyugatnémet külügyi államtitkár cserélte kt Az eseményről — amelyen a két fél képviselői méltatták a megkötött szerződés fontosságát — a nyugatnémet televízió közvetítést adott. Szombat délután került sor hasonló keretek között a lengyel-nyugatnémet szerződés ratifikációs okmányainak a kicserélésére is. A két szerződés ratifikációs okmánvait Heinemann szövetségi elnök még a kora délelőtti órákban aláírta. (MTI) 2 NÖGRAD — 1972. június 4., vasárnap A dél-afrikai Cape Town-ban diáktüntetés robbant ki. A tüntető fiatalokat a rendőrség szétkergette. Képünkön; Egy földön fekvő tüntetőt a rendőr gumibottal ver Aláírták a nyugat-berlini egyezményt Bonnban kicserélték a ratifikációs okmányokat
