Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-30 / 152. szám
Hamar megszerették kedvezőtlen időjárás sem tudta korlátozni. Különösen jól sikerült a városi fórum, amelyben Balassagyarmat vezetői válaszoltak a név nélkül föltett kérdésekre, s a kérdések sokasága, főleg a javaslatok, szükségessé tették a fórum megismétlését. Értesüléseink szerint a város vezetői más helyen, augusztus 7-én ismét találkoznak a lakossággal. A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ rendezésében minden évben megtartják a palóc nyár rendezvényeket, amelyek keretében ismeretterjesztés, egyéb kulturális rendezvények, hangversenyek, vetélkedők, találkozók, kiállítások és sportrendezvények szerepelnek. Mint értesültünk, az idei első havi rendezvények iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg, s ezek sikerét a Musica Viva - muzsikáló udvarban A nalóc nyár nyitó műsora már hagyományosan a „Muzsikáló Udvar" című zenei rendezvény volt. Az idén Rózsavölgyi Márk, Balassagyarmat szülöttjének, halálának jubileuma került a balassagyarmati zenei élet középpontjába. Réti Zoltán a városi zeneiskola igazgatója bevezető- és összekötőbeszédében méltó módon emlékezett meg június 10-én, a Musica Viva koncertjén. Az időjárás nem kedvezett ugyan a szabadtéri rendezvénynek, ezért a művelődési központban tartották meg kicsi, de lelkes közönség előtt. Mégis derűs szívvel, jólesően hallgatták meg ezt a nevezetes koncertet, amelynek jelentőséget a három ősbemutató adott. A budapesti Musica Viva együttes . Rózsavölgyi és kortársai műveit mutatta be Ma, pénteken délelőtt tíz órakor értekezletre jönnek össze Balassagyarmaton a járási-városi pártbizottságok nőreferensei. A tanácskozáson két napirendet tárgyalnak meg a résztvevők. Először Ozsvárt Istvánné. a megyei pártbizottság nőreferense szákamarazenei szinten. Már maga ez a feldolgozási mód is újszerű volt és hozzájárult a Rózsavölgyi-darabok népszerűsítéséhez. Igazán ünnepélyessé annak a néhány műnek áz ősbemutatója varázsolta mégis a hangulatot, amely itt hangzott el először. Rózsavölgyi Márk, „Nógrádi emlék" című müve, a Musica Viva kvartettjének ihletett tolmácsolásában. Geszler Capriccóját, amely- lyel aranyérmet nyertek Kaposvárott, ugyancsak először hallhatták az itthoniak. A Fogarassi—Veres duója megérdemelten nagy közönség- sikert aratott. A balassagyarmati kvartett (tagjai: Für Éva, Nyíregyházi Ágnes, Veres István, Fogarasl Béla) pedig eljátszotta Gon- da János egy művét, ugyancsak forró hangulatot teremtve és vastapsot aratva. mol be a következő hetek időszerű nőpolitikái feladatairól, majd a pártszervek és pártalapszervezetek nőfelelősei részére a napokban szervezendő tanfolyam előkészítéséről. Az előadásokat vita követi, amelyen a résztvevő asszonyok mondják el tapasztalataikat és javaslataikat. Térzene A palóc' nyár igen változatos programjában a zene, a muzsika minden formában és „minden mennyiségben” megtalálható: a térzene új „szolgáltatás”, de már a kezdet tartós közönségsikert ígér. Fúvószene, cigányzene és beatzene váltják egymást a csütörtök esti utcai koncerteken. Legutóbb június 29-én, csütörtökön este a népszerű Baranyi népi zenekar lépett fel és muzsikált a balassagyarmati könyvtár teraszán. Népzenei vetélkedő A palóc nyár folklórprogramjában központi helyet foglal el a Balassagyarmat szülöttjére. Rózsavölgyi Márkra való emlékezés. Tiszteletére népzenei vetélkedőt hirdettek a megyében levő népi zenekarok számára. Már eddig is több nevezés érkezett a Mikszáth Művelődési Központba. Augusztus 19-én megrendezésre kerülő népzenei ki mit tud jó szórakozást ígér. Alunap Balassagyarmaton A palóc nyár programban az idén is helyet kapott a termelést elősegítő ismeretterjesztés. A Balassagyarmati Fémipari Vállalat és a művelődési központ közös rendezésében alunapot tartanak az üzemben. Téma: a „fehér arany” lesz... Az alumínium széles körű felhasználása izgalmas téma az Ilyen profilú üzemekben dolgozók számára. A budapesti előadó személye is aranyfedezet a magas* szintű előadás sikerére és arra, hogy a nemcsak szakmai érdeklődők is eredményesen tájékozódhassanak. Dr. Domony András, a műszaki tudományok doktora, az Alumínium Alkalmazástechnikai Intézet igazgatója tart előadást a fémipari vállalat kultúrtermében, július 4-én, kedden, délelőtt 10 órától. Sorsára hagyolt műemlék Alsópeiényben rongyosodé tetővel, roskadozó falakkol, üresen, magára hagyatva áll a Prónay-kastély, mely a XVIII. század első felében épült. Szomorú látvány nézni egy sorsára hagyott műemléket. Még szomorúbb tudni azt. hogy a községi tanács és a műemlékvédelem tétlenül nézi a kastély pusztulását, amit nemcsak az idő vasfoga, hanem barbár kezek munkája is siettet. Tudom, a községi tanács pénzügyi lehetőségeit meghaladja a kastély helyreállításának költsége. Azt is elismerem, hegy a műemlékvédelemnek az alsópetényi kastélynál értékesebb műemlékek helyreállításához sincs elegendő anyagi ereje. De amikor arra törekszünk, hogy a fővárosból vidékre telepítsük az ipari üzemek zömét, elképzelhetőnek tartanám, hogy a tanács és a műemlékvédelem Asszonyok fóruma A Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalat a balassagyarmati igények kielégítésére, a mozi melletti Rózsa eszpresszó alatt pincehelyiséget nyitott, amelyet rövid idő alatt nagyon megszerettek a város fiataljai. Mokher Istvánné, az eszpresszó vezetője elmondotta, hogy a nagy érdeklődésre és a fiatalok kérésére való tekintettel, mindent elkövetnek, hogy minél előbb zene és tánc is legyen az új „egységben”. (Kulcsár József felvétele) Sík Endreí Faji kérdés és marxizmus Több mint negyven esztendeje. 1930-ban jelent meg e mű Moszkvában, orosz nyelven. Most — az Akadémiai Kiadó gondozásában — napvilágot látott magyarul is. A két dátum közötti idő — sajnos — nem csökkentette a téma aktualitását A faji kérdés a modem világ legszörnyűbb betegségei közé sorakozott fel. Sík Endre könyvének bevezető mondata — „A faji kérdést társadalmi problémának tekintem” — nem látnoki jövendölésnek, hanem a gyökerek fölismerésének bizonyult. Ahogy a leglényegesebbet sűríti a szerző másik, ugyancsak egymondatos megállapítása is: „Az imperializmusnak szüksége van a fajelméletekre”. E mondat leírása után néhány esztendővel a Hakenkreuz, a horogkereszt hivatalos állami ideológiává avatta a faj elméletet, Alfred Rosenberg irománya — A 20. század mítosza — a népirtás iszonyatos programjává vált. S bár a nácizmus szennyének nagy részét elsöpörte a történelem, a fajelméletek — ha sűrűn új formákba bújva is — ismételten táptalajra lelnek. Például a négerkérdés az Egyesült Államok egyik legsúlyosabb belső problémája. Aligha fogható fel Sík Endre könyve úgy, mint értékes, történelmi kuriozitás. Vizsgálódása, nagy anyagismerettel végzett elemzése példáit tekintve ugyan öregedett, de következtetéseit, mondanivalója lényegét nézve semmit sem. Az öt részre oszló mű a többi között olyan kérdés- csoportokat ölel fel, mint a faji tényezők szerepe a történelemben, a fajelméletek szociológiai elemzése, a faj és az osztály közötti kapcsolat helytelen értelmezése, a faji ellentmondások gazdaságai gyökerei, hogy csupán ízelítőt adjunk a széles körű — sőt, annak idején teljes körűnek nevezhető — témafeldolgozásból. Ma — legalábbis hazánk lakosainak jó része számára — természetes tény, hogy az ember „társadalmi lény, akinek életére a faji hovatartozás nincs meghatározó befolyással. Életét a társadalmi fejlődés törvényei határozzák meg” — ahogy ezt Sík könyve egyik lapján rögzíti. Ám e kézenfekvő megállapítás elfogadásáig — ahogy a könyv 1930-as megjelenését követően kirobbant vita is, az azóta bekövetkezett történelmi események is tanúsították — minden népnek, s minden egyes embernek hosszú utat kell megtennie. S ezt az utat szenvedések, vérbe fúló küzdelmek, az igaz ügyért életüket feláldozok szegélyezik. Sík Endre érvelése tehát a jelenhez szól, a ma emberéhez, hogy beláttassa azt, amit az UNESCO 1964-es moszkvai értekezlete így fogalmazott meg: „A faj elméletek a legkevésbé sem támaszkodhatnak- bármiféle tudományos alapra”. Azokra valóban az imperializmusnak van szüksége. A művet S. Nyíró József fordította, előszót a szerző, utószót dr. Kende István irt hozzá. átadja egy kitelepülni szándékozó üzemnek, amely helyreállítja és gondoskodik karbantartásáról. Vagy ha a községi tanács és a műemlékvédelem lemond az épületről, nem találják célszerűnek helyreállítását, akkor legalább a lebontásáról gondoskodjanak! Az épület életveszélyes. Nincs olyan nap, hogy az épületben, vagy annak környékén ne lehetne látni játszadozó gyermekeket. Hogy melyik megoldás a helyesebb, azt döntsék el az illetékesek, de valamit már tenni kell a kastély ügyében. Laukó László Nógrád Szöszt Fotó: Kulcsár 4 NÓGRÁD - 1972. június 30., péntek Szécsény a török idők után (III.) Nagy per a földes úrral A Forgáchok és a mezőváros lakóinak viszonya 1815- től romlik meg igazán. A napóleoni ~ háborúk idején a piacviszonyok jók, s ezeket a jobb körülményeket a földesúr a maga számára jobban ki szeretné aknázni. Már említettük, hogy a lakosság nem robotolt, hanem ezt a terhet egy összegben válthatta meg a földesúrtól. Az uraság azonban ezt a pénzbeli összeget önkényesen, a lakossággal való megegyezés nélkül felemelte, s a mezőváros ezért bepanaszolta a Forgáchokat a megyénél. Az uraság megharagudott, s meg akarta szüntetni a már második évszázadban érvényben levő kedvezményeket. Robotoltatási terv Az úrbér, a robot bevezetéséhez úgy látszott, hogy a földesúr megfelelő hatalommal és befolyással rendelkezik. Hiszen a Forgáchok voltak a megyében az Eszterhá- zyak mellett a legtekintélyesebb földesurak. Ez a két család még mindig rendelkezett fővételi (pallos) joggal is. Aki a száját kinyitotta, csakhamar „az uradalom Ipoly vizétől ifi őrzött”' tömlöcének fogságába került. Á mezőváros lakosaiban azonban megvolt az összetartó erő. Sok volt már az iparos-zsellér, a Lakosság csiszoltabb, „palléro- zottabb” volt mint a környék falvainak lakossága. A Forgách földesúr és a mezőváros között létrejött nagy perben a szécsényiek- nek lelkes ügyvédjük is akadt nemes Verbóti Plachy János személyében, akit a megye hivatalból küldött ki. Az ügyvéd azonban nagyon is a lakossággal érzett. A felperes gróf Forgách képviseletében megjelenő Szíjártó Mihály ügyvéd az ura., ság megbízásából a2t javasolta, hogy a szécsényi határban az összes irtásokat — terméketlen területből termővé tett területeket — becsüljék fel, hogy azok a földesúr birtokába kerüljenek, miután az minimális irtási költséget fizet a lakosságnak. Ha ez sikerül, a zsellérség teljesen föld nélkül maradt volna. A meső váron védek esése Az irtásföldekhez a zsellérlakosság, a szegényréteg véres izzadsága tapadt, erdőből, bozótból, gazos gyepből, vagy éppen mocsaras, lápos területből a maga javára tette termővé. Szécsény védőügyvédje, Verbóti Plachy János előadta, hogy a jelenlegi — értsd akkori — szécsényi lakosok 1754-ben a földesúrtól kapott földet unokáikra ráruházták. Ezt gróf Forgách József sem változtathatja meg, mert fenntartása ősi kötelezettségből ered. Egy korábbi egyezséget is felmutatott arra vonatkozólag, hogy az irtások megmaradhatnak a lakosság kezén. A helység védőügyvédje álláspontját nemcsak történelmi hitelességgel, hanem erkölcsileg is igazolta. Hivatkozott a lakosság török alatti kegyetlen szenvedéseire, az újratelepítéses kedvezményekre, a Forgáchok korábbi ígéreteire és szerződéseire. A védő hivatkozott arra, hogy gróf Koháry István és a Szécsényt a török idők után benépesítő új lakosok között eredetileg más egyezség jött létre, amely szerint a telkek, házak apáról fiúra szánhattak. Az ügyvéd kérte, hogy a mezőváros lakóit eredeti jogaikban hagyják meg, s a lakosokkal kötött szerződéseket továbbra is tekintsék érvényesnek. Hivatkozott a szerződésben tett ígéretre: „Mindnyájatokat azon szabadságban hagyom, amelyben eddig voltatok.” A védő kérte továbbá, hogy a lakosság jogait és kötelességeit az eredeti formájukban állítsák vissza. A jobbágyparasztöktól elvett telkeket a tulajdonosoknak adják vissza. Győzelemmel felérő időnyerés Bár a bíróság döntését nem ismerjük, azt azonban tudjuk, hogy a per évtizedekig elhúzódott, s ez a lakosság javara szolgált. Ezt bizonyítja a Forgách család birtokosazeírá- sa, mely szerint a „mezőváros lakosai úri munkát” — értsd az úr számára munkát — nem végeznek, hanem a régóta „bevett” szokás szerint pénzbeli fizetéssel váltják meg. A földesúr területszerzési törekvései azonban tovább tartanak. Több jobbágyparaszti területet saját birtokához csatolt különböző ürügyekkel. Ezt bizonyítja az 1838-as megyei közgyűlési jegyzőkönyv, amely szerint a mezőváros lakossága a Forgách Pál által elvett jobbágyföldeket kéri vissza. Pedig Szécsény területének ekkor már 23/24 része földesúri birtok. Baj van a legelőkkel is. A földesúr igyekszik elkülöníteni a magáét, s a lakosság részére csak 40 holdat akar hagyni. Az úriszéki ítélet nem segít. Dr. Kovács Antal (Folytatjuk) i
