Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-28 / 150. szám
^upMüfir •'•■I '«Ül «ife, .JS a török idők után O') Vége a műszaknak Fotó: Kulcsár Több szakmás munkások Nincs sok belőlük. Sajnos. Annak ellenére, hogy papírforma szerint tíz szakmunkás közül egynek két vagy több mesterség elsajátításáról van oklevele. Igenám, de legtöbbjük esetében „halott”, azaz nem gyakorolt tudomány ez. Messzire esik egyik a másiktól. Mihez kezd a sütőipari szakmunkás a gumiiparban szerzett papírjával? A műanyagiparban mit ér a második szakma, az állattenyésztés? S annál inkább elgondolkoztató ez. mert széles körű felmérések szerint - több, az oktatásban érdekelt országos főhatóság végezte — a szakmunkástanulók 15 százaléka már kezdetben sem képzettségének megfelelően helyezkedik el. Átlagosan. Mert vannak szakmák — így a mezőgazdaságiak, ahol ez az arány 55 százalékra rúg! —, amelyeknél jóval nagyobb ez a szám. Ugyanez a felmérés állapította meg. hogy a szakmunkás oklevéllel rendelkezők 28 százaléka olyan munkakörben dolgozik, ahol végzettségére nincs szükség. Furcsa helyzet. Mindenütt szakmunkéshiányt emlegetnek. Közben a kiképzettek más területekre vándorolnak át. Szép számmal lelni két vagy három szakmás munkásokat, ám képzettségük az adott helyen hajítófát sem ér. Csupán számukra egyéni vigasz, hogyha szorul a kapca, akkor módjuk van a kenyér- kereset más forrását is igénybe venni; e lehetőséget pályamobilitásnak nevezik a szociológusok. ÁTVÁLTHATÓ ISMERETEK Gyorsul a technikai fejlődés, növekszik az igény az átváltható ismerétek iránt. Azaz olyan szakképzésre van szükség, amely szeles tudásbeli alapokat teremt, de a specializációt bizonyos határon túl nem szorgalmazza. Az ugyanis hamar elavul. A Munkaügyi Minisztérium felmérése szerint a megkérdezett szakmunkások 60 százaléka szükségesnek tartja az Cin. kiegészítő szakma megszerzését. Érzik tehát az új szeleket. Viszont a, gyárak, vállalatok még kevésbé. Becslések szerint 1980-ig az összes foglalkoztatotton beiül a szakmunkások aránya az 1965. évi 18,1 százalékról 24,9- re növekszik. A mennyiségi emelkedéssel párhuzamosan minőségbeli átrendeződésnek Is végbe kell mennie, ehhez azonban a jelenleginél jobb érdekeltségi rendszerre lenne szükség. S persze arra is, hogy a rokonszakmákra kiterjedő képzés valamennyi feltétele meglegyen. Mert nincs „naprakész” munkaerő. A pályán belüli mozgás — érvényesülés — csakis akkor jöhet létre, ha az esztergályos érti s gyakorolni is tudja a gyalus-, a köszörűs mesterséget, ha — például — a villanyszerelő. hegesztő, a gépkezelő, járművezető, lakatos vagy motorszerelő is, ha kell. Amitől ma még — legalábbis nagyobb méretekben — mesz- sze vagyunk. A több szakmás képzés nem s tervezett, a munkások ide sorolható csoportja eddig többnyire véletlenszerűen jött létre. 520 EZER MESTER A szocialista iparban foglalkoztatott 1,2 millió munkásból 520 ezer forma szerint valamilyen szakma mestere. Nagy szám! Ám joggal szúrtuk közbe: forma szerint. Mert az egyes szakmákon belül is erőteljesek az eltérések, s még inkább a rokonfoglalkozásoknál. Mennyiség’- leg rohamosan gyarapodik a szakmunkások tábora, tíz esztendő alatt például a fémesr- tergályosok szárna 2G ezerrel, a villanyszerelőké 21 ezerrel, a motor- és gépkocsiszerelőke 37 ezerrel növekedett. E tempót — tekintve a népesedési adatokat — lehetetlenség tartani. S van még egy nagyon figyelemre méltó szempont. Korábban említettük a Munkaügyi Minisztérium felmérését. Nos, ennek keretében azt is megállapították, hogy csupán a megkérdezettek 47,4 százaléka válaszolt igennel a kérdésre: ismét meglevő szakmáját választaná-e, ha módja nyílna újbóli döntésre? Azaz a gondok már a pálya- választás torzulásaival létrejönnek. S ha ráadásul semmiféle ösztönzés nincs egy másik szakma megszerzésére, vajon csoda-e, ha minden marad, ahogyan volt. BŐVÍTHETŐ FORRÁS művezetők és gépkezelők csoportjában: 254 százalék. Ösz- szességében azonban szerény ez a tábor, száz szakmunkásból 10,1-nek van kettős képzettsége. (A nők esetében pedig egyenesen jelentéktelen az arány: 3,9 százalék.) Mégis, az elsorolt gondok ellenére, bővíthető e forrás, s vele enyhíthető a szakmunkáshiány. Ez ugyanis a legtöbb helyen csak átmeneti. időszakos. Ezért, hogy például az élelmiszeriparban) — anyagi ösztönzéssel is! — elősegítik a karbantartó szakmák valamelyikének elsajátítását; a holt szezonban sincs tétlenkedés. A kivétel azonban csak a szabályt erősíti » Ne becsüljük túl a lehetőségeket, nem szerezhet minden szakmunkás újabb oklevelet. Am a tétlenségnek is kitelt az ideje. A kettős szakmai képzettség megszerzése ugyan is ma a munkaerőgondok enyhítésének lehetősége, holnap viszont a technikai haladás megfogalmazta követelmény. Ha e követelményre nem terjed ki a figyelem, s elmaradnak a cselekedetek, jó néhány helyen ez mar holnap kellemetlen meglepe téseket okozhat. , Mészáros Ottó Romok és pestis Alig van ma rendezettebb „mezőváros” közel, sőt mesz- szeföldön a szép fekvésű, tör ténelmi nevezetességekkel gazdag Széesénynél. Ma már kevesen gondolnak arra, hogy alig pár száz évvel ezelőtt majdnem teljesen elpusztult a helység. Sokáig ütközőzónába esett a Habsburg Magyar- ország, s az oszmán török hódoltság határövezetében. A törökök sorozatosan be- b rtc rtek a környékre, raboltak, pusztítottak, majd 1552- ben az Eger felé igyekvő Ali basa seregei könnyűszerrel el Is foglalták a várat. 1593-ban ideiglenesen felszabadult, majd 1663-ban ismét török kézre került. Szobieszki János lengyel király domborműve (a szé- csényi templom falán) emlékeztet arra. hogy 1683-ban végleg kitakarodtak a lófarkas törökök Szécsényből. Uszkök, romok maradtak azonban hátra, s a pestis, a döghalál is nyomukba szegődött. A lakosság nagy része — ki a török, ki a pestis elől — elmenekült. Új házak, új emberek A romokon csakhamar új élet kezdődött. A kevés régi lakoshoz új betelepülők csatlakoztak. Tizenhárom évvel a török kiűzése után, az 1696- ban keletkezett adólajstrom szöveges része szerint „A földesúr kegyeiből Szécsényben van 49 ház”. Lakói: Dösmagi, Becskereky, Szűcs, Varga, Ebel, Bartos, Kecskés, Sebestyén, Szabó, Mészáros, Gombkötő, Csizmadia, Tóth, Egres stb. családok. Az új települők eleinte a község közös földjén, a páston laktak, majd házakat építettek maguknak. Sokan a várfalak szétszedéséből kaptak építőanyagot. A község akikori földesura Végiielyi gróf Koháry István volt. aki zálogjogon bírta Szé- csényt a Forgách földesúri családtól. Az érkezőknek házhelyet, földet, legelőt épületfát stb. biztosított. A lakosság egészen 1730-ig mozgásban volt. Sokan maradtak, mások továbbmentek, jobb körülményeket keresve. 1705-ben lelkesen fogadták Rákóczit és hadait. A szabadságharcnak már anyagi segítséget is tudtak nyújtani búzában, zabban és más terményekben. Kedvezmények az újratelepülőknek Az „újdonsült” lakosság a török idők, sőt a kuruc harcok után is sokáig védett helyzetben van. Tekintetbe veszik, hogy sokszoros hadszíntér volt, s az elemi csapások sora (tűzvész, pestis, marhadög) sora érte. Maga a király, III. Károly is tekintetbe veszi a mezőváros lakosainak sok szenvedését, s pro- tekcionális, kedvezményes oklevelet küld a helység népének: „A Magyaroszágon állomásozó csapatoknak és azok tábornokainak, minden alsó és felső királyi hivatalnoknak megparancsolom, hogy a (Ko- háry István birtokait képező Szécsény mezőváros lakóit semmi önhatalmú beszállásolással, végrehajtással, bármilyen kisebb-nagyobb költséggel ne terheljék és hasonlót másoknak se engedjenek”. Ugyanilyen oklevelet kap Fülek is. A lakosság sorsa rosszra fordul Már említettük, hogy a megmaradt és betelepülő lakosságra egymásután jöttek a természeti csapások. Ehhez még az is bekövetkezik, hogy III. Károly király halála után megfeledkeznek a korábban kiadott privilégiumos, protek. cionális kedvezményes oklevélről is. Ezt tanúsítják az 1765-ös megyei nemesi közgyűlés jegyzőkönyv hideg sorai: ,.Szécsény város lakói a személyes kvartélozás — értsd katonatartás, beszállásolás — terhétől egy bizonyos privilégium ürügyén felmentést kérnek, de nem kapnak”. A Magyarországon állomásozó zsoldosokat a lakosságnak kellett eltartani lovaikkal együtt. Ez a teher súlyosan nehezedett most már Szé- csémy népére is. Megszűnt a lakosság vándorlása, mozgása, megszűntek a kedvezmények, az adó terén is. Az adót egy összegben vetik ki a lakosságra, s ha elmegy valaki, annak részét is a megmaradtak viselik. Az adóterhek olyan súlyossá válnak, hogy a mezőváros az 1760-as években az akkor Pozsonyban levő Grassalko- vich főispánhoz fordul panaszával. „Ha a főispán úr nem segít rajtunk, kéntelenkedünk elpusztulni” — írják. „Segítsen alázatos, engedelmes, főhajtó szolgáin, Szécsény város lakosain. Kelletik nagy bajjal szegénységünket figyelembe venni, mert az határunk szűk volta végett, esik két nyomásra (értsd: vetésforgóra) lévén az földecskénk, semmi tavaszit nem vethetünk, amelyből a lovas porciót (a beszállásolt katonáknak és lovaiknak) kiadhatnánk. Még az is jött hozzája, hogy Isten ő szent fölsége súlyos ostorát reánk bocsájtván, szarvasmarhadög által elveszett 267 állat, melyek egyedül az adózóké voltak.” Dr. Kovács Antal • Részletek a szerző tanulmányából. Helikopter villamos műveknél A Francia Villamos Művek a helikoptert az ember kisegítő munkaeszközének tekinti. Jelentős mértékben javítható például a villamos művek szolgáltatásának minősége, ha olyan meghibásodás kijavításáról van szó, amely hosszú időre leállíthatja az üzem termelését, vagy kedvezőtlenül érintheti a lakosságot. Ily módon a nagyfeszültségű távvezetékek felülvizsgálata során több helikoptert vesznek igénybe. Ez a vizsgálat épp úgy lehet rutinellenőrzés, mint a vihar okozta vezetékszakadások felkutatása. A munkálatok így 6okkal gyorsabban és aprólékosabban végezhetők el, mint a talajon. Hagyományos módszerrel a szerelők 20 km-es vezetékszakaszt tudnak felülvizsgálni egy nap alatt, ugyanezen idő alatt heb koptén ni 300 —100 km-es vezetékszakasz vizsgálható felül Ugyancsak helikoptert vesznek igénybe, ha nehezen megközelíthető, hegyes vidéken akarnak távvezetékoszlopokat felállítani A kettős szakmai képzettséggel rendelkezők aranya néhány területen számottevő A lakatosoknál 13,3, az auto- és motorszerelőknél 14,5. a csőszerelőknél 18 százalék. Legmagasabb a vizsgázott JarÚj „kenőanyag“ Japánban olyan villamos- helyett az új típusú villany- motort készítettek, amelynek motor golyóscsapágyaiba sű- rendkívül nagy — percenként rftett levegőt fújnak, amely félmillió — a fordulatszáma, gyakorlatilag nullára csökken" A hagyományos kenőolajok ti a súrlódást. KÜLÖNÖS MELLÉKFOGLALKOZÁS hírével találkoztam a világJ sajtóban. Egy müncheni teherautó-vezetőről van szó a történetben, aki mellékfoglalkozásként igen nagyban folytatta a zsebtolvajlást. Hónapokon keresztül kereste a müncheni rendőrség, de sikertelenül. Nemrégiben az egyik óvatosan elcsent pénztárcában két hangversenyjegyet is talált. A zenerajongó zsebtolvaj nem tudott ellenállni a kísértésnek, s imádott menyasszonyával együtt, ünnepélyesen kiöltözve elment a koncertre. A világhírű hegedűművész hangversenyét azonban nem tudta meghallgatni, udvariasan és minden feltűnés nélkül a harmadik sor első üléséről elvitték a nyomozók... GENGSZTEREK PENZIÓJA — Ideje, legfőbb ideje, hogy öregeink megérdemelt pihenőre vonuljanak — mondogatta nem egyszer „munkatársainak” Limus Ferrieri, a chicagói gengszterek egyik „vezére”. „öregeken” azokat a „kollégáit” értette, akik már nem képesek a fegyverrel, késsel, vagy enyhébb esetekben „tolva jkulccsal” „dolgozni". És humánus döntés született: kéhy en ez 0 krónika,., nyelmes penziót építtetett az elaggott gengszeterek részére. Az ötlet azonban már a legelején kudarcot vallott: a gengsztermenhely megépítését vállaló szolid cégfőnök az előleggel együtt kereket oldott, miután előbb túladott az építőanyagokon. Limus Ferrieri felháborodása határtalan volt. — Mit kell megérnünk!... — harsogta. — Csak a mieinkben lehet bízni! Mindenütt csupa tolvajnépség! NÉHA EGY CSŐKTŐL IS áramütést kapunk. Persze ezt eddig csak úgy mondogattuk, míg napvilágra nem került egy fiatal lengyel házaspár históriája. Vera ugyanis így nyilatkozott ifjú férjéről: — Valahányszor Jas megcsókolt, áramütésfélét éreztem. Kezdetben nagyon boldog voltam, azt hittem, ez a szerelem. Majd az áramütések egyre gyakoribbakká és egyre erősebbekké váltak, egyszer aztán már maga Jas is érezte. Egy napon, amikor a szokottnál is nagyobb áramütést élezlek, Jas és Vera, a fiatal lengyel házaspár kénytelen volt orvoshoz fordulni. Hazatérve, orvosi tanácsra gondosan megvizsgálták lakásukat és felfedezték, hogy az „áramütésekért” egy fűzöld műanyagból készült szőnyeg a felelős. Ezzel a szőnyeggel volt borítva az előszobájuk és a hálószobájuk. Most már azután megszűnt az áramütés. Szeretnék egy kicsit gonoszkodni. Ugyanis azt írja az egyik lengyel újság: már elmúltak hároméves házasok. Kérdés, jogos-e ezek után még az áramütés? ... LEÁNYVASÁRRÖL MAR HALLOTTUNK: ma is népszerű Jacoby operettje. A következőkben a valóságot idézem, az igazi CSÖKVÁSÁR , HAGYOMÁNYÁT. Az Arad megyei Halmágy községben minden év tavaszán megrendezik a „csókvásárt”. A piactéren a szülők kíséretében felvonulnak a tél folyamán összeesküdt fiatal párok. Amikor séta közben rokonokkal, vagy barátokkal találkoznak, pálinkával kínálják meg őket, majd összecsóko- lóznak. Az ismerősök, akik a móevidéki utakat borító nagy hó miatt nem jöhettek el az esküvőre, ezen a „csókvásáron” nyújtják át a magukkal hozott nászajándékokat a fiatal házasoknak. A vásáron szőtteseket, köd- mönöket, bőrmellényeket, cserépedényeket, sőt — uram bo- esd’ —, pólyát, pelenkát, baba- réklit és egyéb csecsemőitől- mit árusítanak. Szóval, igen nagy a választék. Kinek-kinek mire van szüksége ... X Idegeink erőnlétével néha baj van. Persze ez nemcsak a mi tünetünk, világjelenség is egyben. Mindjárt egy jellemző példát idézek. Egy PÁRIZSI TAXISOFŐR szembetűnő helyen kifüggesztette kocsijára a következő feliratot: „Elegem van feleségem pénz- szórásából, négy gyermekem iskoláztatásából és az adóból! Ezért visszaadom a borravalót, ha az utazás alatt megkímélnek saját problémáiktól!” Ki tudja, nem a párizsi taxisofőrnek van-e igaza? Révész Tibor NŰCRÁD — 1972. június 28„ szerda »
