Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-25 / 148. szám

Látogatás a ZIM művelődési házban „Hát itt vigadtunk...” Merték Mihály, a Zománc- ipari Művek salgótarjáni gyáregységében az úgyneve­zett hagyományos gyárréezleg műhelyvezetője, s a ZIM mű­velődési ház tiszteletdíjas igazgatója. Forgácson szüle­tett, s Kazáron élt sokáig, most már újra Salgótarjánban él. Ismeri a városnak csak­nem minden zegét-zugát. — Ez az épület az 1920-as években már, anogy emlék­szem és mondják, a munkások fellegvára volt — mondja a ház előtt Merték Mihály. — „Vigadónak” hívták. Mi lehet ennek az értelme, kérdeztem én is édesapámat, aki régi mozgalmi ember. Hát... itt „vigadtunk”, mondta édes­apám. Előadások munkásoknak Az utóbbi időben 180 ezer forint értékben felújították a házat, belső korszerűsítést vé­geztek, ragyognak a szobák, a termek. Most folyik a külső tatarozás. A homlokzat még mállott, kopott. A bejáratnál emléktábla: 1918. december 26-án e helyiségben alakult meg a KMP salgótarjáni szer­vezete, Kun Béla és Szaton Rezső is jelen voltak. Évekre szóló terv szerint fo­lyik itt a munka. Három el­sőrendűen fontos feladatot je­löltek meg erre az időszakra: a közművelődés, közoktatás színvonalának emelését, az üzemi munka segítését, a la­kótelepek kulturális szolgálta­tásokkal való ellátását. A ZIM művelődési házának tevékenységére elsősorban az ismeretterjesztés jellemző. A TIT-előadások, s különböző oktatási formák szervezése áll előtérben. Évenként 60—70 TIT-előadás hangzik el itt, legutóbb Salgótarján 50 éves jubileuma kapcsán, a város életéről, fejlődéséről. A tema­tikát májusig, illetőleg októ­bertől állítják össze. A várost elsősorban a szocialista brigá­dok tagjaival kívánják megis­mertetni, megszerettetni, több ezer dolgozó hallgatja ezeket az előadásokat, amelyek fon­tos helyet foglalnak el a nyugdíjasok klubjának prog­ramjában is. Az üzemi munka segítésé­nek jegyében igen nagy he­lyet foglalnák el a szakmai előadássorozatok a program­ban. Ezek összeállításánál messzemenően figyelembe ve­szik az üzemrészek sajátossá­gait, az üzemek gyártmányai­nak figyelembevételével állít­ják össze a tanfolyamok anyagát. A tanfolyamok 40 órásak, de 160 órásak is le­hetnek, az előadók az üzem műszaki gárdájából kerülnek ki. Gáz-, meó-, raktárkezelő-, munkabeíró tanfolyamokat stb. szerveznek. Jó kapcsolatok De itt zajlanak a oártsze­mináriumok, a szakszervezeti bizalmiak továbbképzései, a taggyűlések, a szocialista bri­Országos ünnepség Cegléden A Dózsa György születésé­nek 500. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségsorozat központi országos eseményére ma, június 25-én, vasárnap kerül sor Cegléden. Az ünne­pi nagygyűlést megelőzően Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész Dózsa-emlék- művét leplezi le dr. Mondok Pál, Cegléd országgyűlési kép­viselője, a Pest megyei Tanács elnöke. A ceglédi dolgozók nevében az emlékművet átve­szi Kürti András, Cegléd ta­nácsának elnöke, majd Illyés Gyula: Dózsa György beszéde a ceglédi piacon című versét Bessenyei Ferenc Kossuth-dí­jas színművész mondja el. Ezt követően kerül sor a nagygyű­lésre, amelyen ünnepi beszé­det kállai Gyula, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mond. Ezt követően megko­szorúzzák a Dózsa-emlékroű- vet. Az ünnepségsorozat korhű jelmezes felvonulással foly­tatódik, amikor is a nagygyű­lés résztvevői előtt megele­venednek a magyar forradal­mi seregek Dózsától napjain­kig. Délután három órától lé­giparádé, sport- és harcibe­mutató, hat órakor térzene, este nyolc órakor pedig utca­bál lesz a piactéren. Drégelypalánki tervek Hétfőn, június 26-án vég­rehajtó bizottsági ülést tart a drégelypalánki tanács, ahol elsősorban a költségvetéssel kapcsolatos kérdéseket vitat­ják meg. Komoly tervekkel foglalkozik a községi tanács, mihamarabb- szeretnének egy új pedagóguslakást épí­teni. Ehhez kétszázezer fo­rintjuk már megvan, a hi­ányzó nyolcvanezerét azon­ban saját erőből kell előte­remtenie a tanácsnak. Az ügy mindenképpen sürgető, mert szeptember 1-től a honti felső tagozatos gyere­kek is Drégelypalánkra jár­nak iskolába. A tanács tár­gyalásokat kezdett a Volán Vállalattal, hogy miképpen lehetne legjobban megolda­ni az iskolások busszal tör­ténő szállítását. Szó van ar­ról is, hogy az ÁFÉSZ tíz­óraival ellátja majd, szep­tembertől a gyerekekei, mert legalább háromszáz tanulóra számítanak az iskolában. Esetleg egy kis pavilont ál­lítanak fel, de ha ezt nem sikerül, akkor másként old­ják meg a gyerekek tízóraiz- tatását. S/js ország F'IWOW'J Kép szöveg nélkül NÓGRÁD — 1972. június 25., vasárnap | Klapka katonái gádok tanfolyamai, rendezvé­nyei is. / Évek óta jó a kapcsolat a szomszédos Csizmadia úti Ál­talános Iskolával, idén példá­ul háromezer forintot kap a gyártól az iskola. Az összeg feléből az irodalmi, másik ré­széből a rajzszakkört támo­gathatják. A művelődési ház rendezvényein az iskola tanu­lóiból álló irodalmi színpad rendszeresen szerepel, a har­madik negyedévben pedig a rajzszakkör tagjainak mun­káiból nyitnak kiállítást a művelődési házban. — Ezen túl, miben rejlik még az iskola és a gyár, il­letve a művelődési ház kap­csolatának jelentősége? — Elsősorban abban, hogy ezzel is a szakmai utánpót­lást, illetve a tanulók pálya- választását kívánjuk segíteni, villanyszerelőket, szerszám-, gép- és mintalakatosokat vá­runk. Iparitanuló-kiállításokat is rendezünk évenként egy­ezer. A kapuk nyitva állnak Valamikor '„Vigadónak” hívták ezt az épületet. Ka­pui ma is mindig nyitva áll­nak a szórakozni vágyók előtt is. Nem szóltunk részle­tesen minden tanfolyamról, szakkörről, például nem emlí­tettük a bélyegeseket sem, a fotósokat sem. A könyvtár csaknem ötezer kötettel ren­delkezik, már a gyárban is létesítettek — ezen túl — egy üzemi könyvtárat, hogy a be­járó dolgozók igényeit jobban ki tudják elégíteni. Még az -idén egy újabb üzemi köl­csönzési lehetőséget is meg­teremtenek. Van itt egy felújított nagy­terem, klub, könyvtár, játék­szoba, büfé. Hetente négyszer öttől tízig a fiatalok ötórai teán találkozhatnak egymás­sal, szórakozhatnak, táncol­hatnak. A vendéglátó pedig naponta fél egytől fél tizen­egyig nyitva tartja a büfét. A játékteremben biliárd, rex, kártya, sakk, dominó, tv stb. áll a szórakozni vágyók ren­delkezésére. Évente körülbelül 35 ezer ember fordul meg a művelődési házban. Évi költ­ségvetése mintegy 120—130 ezer forint, a vállalati támo­gatás ebből 50, a büfé forgal­mából származó bevétel 30, a játékszoba „haszna” 20 ezer forint. T. E. Az ifjúsági irodalomról szóló viták során többen ki­fejtették, hogy a felnövekvő nemzedék számára csak a legnagyobb felelősséggel szabad írni. Időtállónak tű­nik az a megállapítás, hogy a gyerekeiknek csak azok a könyvek ajánlhatók, ame­lyeket okos felnőttek is szí­vesen olvasnak. Ha az író nem érzi át a jövendő nem­zedék iránti felelősségét, ha csak könnyű ujjgyakorlat­nak vél egy-egy ifjúsági mű­vet, mérhetetlen kárt okoz­hat. Elrontja vagy rossz irányba tereli a legérzéke­nyebb, a legfogékonyabb ol­vasók ízlését. Különösen nagy azoknak az íróknak a felelőssége, akik történelmi regények­kel közelednek az ifjúság­hoz, mert ideálválasztásuk­ban, egy-egy korszak meg­ítélésében is mély nyomot hagynak az ifjú olvasókban. Jókairól olvastam, nem is elítélő szándékkal, hogy egy- egy történelmi regénye után elolvashatunk számtalan az­zal a korral foglalkozó mű­vet, a kor embere mégis úgy fog emlékezetünkben meg­maradni, ahogy azt a nagy mesélő megálmodta. Szükségesnek tartottuk ezeket a gondolatokat előre­bocsátani, amikor mai ma­gyar irodalmunk egyik leg­termékenyebb történelmi re­gényírójának regényéről akarunk szótat Takács Tibor költőként indult. „A mindenség bal­ladája” és a „Szabad hazá­ban” című verseskötetei után azonban csaknem ki­zárólag történelmi regénye­ket ír. Saját vallomása szerint Buda szerelmese, a történe­lemben pedig a török hó­doltság és a kuruc harcok érdeklik leginkább. ,JSzökte- tés Budáról” című regénye 1959-ben jelent meg. Ezt kö­vette a Thököly Imre életét tárgyaló „A kaftános fejede­lem és ,,Thököly ifjúsága”. majd ennek folytatásaként „Az ezüstkard", amely Ocs- kay László és Jávorka Ádám küzdelmének a regénye, egy öröklött kardért folytatott harc során az árulás és hű­ség ütköznek meg egymás­sal. A „Dervistánc” című, a Gondolat Kiadónál idén megjelent regénnyel zárul ennek a korszaknak izgal­mas és ugyanakkor törté­nelmi hűséggel meírt regé­nye. Ebben Buda 1686-ban történt felszabadítását ábrá­zolja. Takács Tibor Szeged szü­lötte. Szülővárosa és annak egyik legnagyszerűbb embe­re és egyszerű népe előtt tiszteleg a „Móra igazgató úr” című munkájában. Most megjelent könyve a „Klapka katonái” történel­münk egyik legdicsőbb küz­delmének, az 1848/49-es sza­badságharc utolsó hőstetté­nek a regénye. Hőse a szabadságharc egyik legfiatalabb táborno­ka. Már elviharzottak a for­radalmak, Görgey már le­tette a fegyvert Világosnál, de a dicsőséges tavaszi had­járat egyik tervezője, oly sok győztes csata vezény­lője, szilárdan áll a forrada­lom utolsó szigetén, Komá­romban. Valóságos erőd- rendszert építtetett ki. har­mincezer katonájának a hangulata jó, élelemmel és lőszerrel is el vannak lát­va, annyira, hogy legalább egy fél évig tartani tudják magukat. Klapka kezdetiben a forra­dalom feltámadásának lehe­tőségében bízva védi a vá­rat, később a regény folya­mán egyre világosabban lát­szik:, hogy a nemzeti becsület helyett csak a katonai be­csületet lehet átmenteni egy esetleges jobb időre. Takács Tibor egy olyan szilárd jellemű, a közösség véleményére építő, elveihez ragaszkodó katonát állít elénk Klapka személyében, aki azt is tudja, hogy időn- kint kegyetlen ítéleteket is kell hoznia egy felelős ve­zetőnek. Klapka mellett, mintegy a józansággal szemben a ,for- radalmiság” képviselőjeként ismerkedünk meg Thaly Zsigmond alezredessel. Nem ért egyett a vár védelmét vezénylő tábornokkal, úgy érzi, hogy Kossuth egykori forradalmi terveit ő van hi­vatva megvalósítani. Ezért szervez „összesküvést”, meg­alakítván a csallóközi köz­társaságot. Nem ismeri fel a valós történelmi helyzetet, öncsalása zsákutcába, majd börtönbe juttatja, bár a si­keres kapituláció után Klap­ka megbocsát neki. A regény harmadik kulcs­figurája Temesvári András orvos főhadnagy, ö az, aki még az áruló dicstelen jel­zőjét is elviseli, csakhogy si­kerrel tudja elhárítani Klap­ka orgyilkosainak cselszövé­seit. A regény egyik leg­szebb része az a beszélge­tés, amelyet Thaly Zsig- momddal folytat a becsület­ről. A becsületet nem le­het magyarázni — mondja. „Az a becsület, hogyan íté­lik meg tetteinket az embe­rek. .. A holnap és holnap­után élő emberek... S ne feledd, a becsület egyetlen mércéje a lelkiismeret. A lé­lek nyugalma.” Takács Tibor regényének érdeme, hogy alakjait nem külsődleges eszközökkel áb­rázolja, hanem megkeresd tetteiknek belső indítékát. Még a „bresciai hiéna”, Hay- nau ábrázolásánál is meg­találja azokat a hatóerőket, amelyek olyanná formálták, amilyennek a történelem is­meri. Jól mutatja az egész re­gény a valós történelmi szi­tuációt: Ausztriának végte­len kellemetlen, hogy még mindig áll a magyar sza­badság utolsó fellegvára, hogy alkudozni kénytelenek és végül elfogadni Klapka feltételeit, ez felér egy ve­reséggel. Így a Klapka-in- duló hangjai mellett elvo­nulok, bár velük ment a nemzet minden reménysége, felemelt fővel mehetnek el oda, ahol új életet lehet kezdeni, mert a kapituláció az ő győzelmük volt. Az ifjúságnak készül* re­gényt érdeklődéssel olvas­hatják nemzeti múltunk iránt érdeklődő felnőttek is. Csukly László Harmat Endre: GYILKOSSÁG RT. (Dokumentumírás 16 részben) 13. Géppisztoly a Miután Valachinak meg­mondták, hogy csak úgy ment­heti meg az életét, ha vall „az immár nemzeti fontossá­gúnak számító” Cosa Nostra- ügyben, megtörtént az, ami azelőtt soha, a CN egyik ve­teránja kimerítő vallomást tett. Arra a kérdésre példá­ul, milyen területen dolgo­zott, elmondta, hogy egy ide­ig tagja volt Albert bácsi Gyilkosság Részvénytársasá­gának. — Emlékszik-e arra, kit kellett először elintéznie? — kérdezte a vallatást vezető rendőrtiszt. — Hogyne, uram, az ilyes­mire úgy emlékszik az ember, mint az első csókra. Joe Ca- tani volt az illető neve. — Mi volt a baj ezzel a Ca- tanival? — Ezt nem gondolja komo­lyan, uram. Mármint, hogy én akire rábízták az ügyet, tud­hattam volna, mi volt vele a probléma. — Egyedül ölte meg? — nem sir, adtak mellém egy segítőtársat is. Amikor megláttam, nem hittem a sze­memnek Karcsú, szemüveges hegedűtokban fiatalember vol, akiről inkább elhittem volna, hogy vizsgái miatt drukkoló egyetemista... Lányos arcú fiú — És ki volt a társa? — Mint később megtudtam, Albert bácsi egyik kedvence, az egyik „legjobb kezű” em­ber az egész szervezetben. Általában neki adták a kez­dőket. én pedig az voltam akkor. — Szertném már hallani a társa nevét — mondta tü­relmetlenül a tiszt, de Va- lachit nehéz kizökkenteni a nyugalmából. — A különben is végtelenül jámbor benyomást még erő­sítette az, hogy ez a Bastero nevű, lányos arcú fiú állandó­an hegedűtokot vitt a kezé­ben. Mikor aztán a megadott helyen elővettem a pisztolyt, hogy rálőjek Catanira, és köz­ben úgy remegett a kezem, hogy ma is szégyellem, Bas­tero megveregette a vállamat. Aztán nyájas mosollyal fel­nyitotta a tokot, kivette belő­le a géppisztolyát, és minden sietség nélkül, szemüvege mö­gött bocsánatkérő tekintettel, komótosan szitává lőtte Cata- nit. Azt hiszem egyébként, uram, ez a Bastero volt az egyik Anastasia gyilkosai kö­zül. Ezt persze csak gondo­lom. — De honnan gondolja? — Onnan, hogy többször láttam a fickót Genovese tár­saságában. Ez önmagában is életveszélyes volt, de hát Bas­tero nem ismerte a félelmet. Genovesenak jó szeme van, tudnia kellett, hogy a Főnök kikészítésére Amerika-szerte nem talál jobb embert. Kü­lönben nem volt rossz gye­rek. .. — Megmondaná végre, mi lett vele? Valachi derűsen vigyorgott. — Ha azért tetszik kérdez­ni, hogy hol lehet megtalál­ni. ne tessék fáradni. Valme- lyik temetőben, de fogalmam sincs hol. Meg arról sem, hogy »— ha van neki egyáltalán — milyen név áll a sírkövén. Kártyázás közben történt. Már nagy dohányról volt szó, és át akarták verni. Nagyon mérges lett, a hegedűtök leié nyúlt. De megelőzték, valaki előbb rántotta ki a hangsze­rét. Sokan sajnáltuk, hogy egy ilyen hülyeség miatt lett vége. 32 év a CN-ben Valachi egy másik story Ja Tony Benderre, a Cosa Nost­ra egyik hadnagyára vonat­kozott. Bender nyomtalanul eltűnt, noha azelőtt megbíz­ta Valachit, szerezzen meg ne­ki néhány adatot. Miután egy­szerűen képtelen volt megta­lálni, attól félt, hogy estleg elfogta a rendőrség. Kihallga­tást kért Genovesetől, aki­nek beszámolt aggodalmairól. Az jót nevetett és mosolyog­va közölte: — Ne emészd magad, Joe. Ha Bender eltűnt, biztos ez volt a sors akarata. Valachi ettől kezdve rette­gett Genovesetől, és ezért vet­te olyan komolyan azt a ha- halálos leavenworthi csókot. És még valami, ami jól érzé­kelteti, milyen nyugodtan űz­heti kisded dolgait az ameri­kai maffia: lebukásakor Jo­seph Valachi már harminckét esztendeje a Cosa Nosíra tag­ja volt. Végigkísértük a Cosa Nost­ra megszületését, és felvillan­tottuk létrejöttének tulajdon­képpeni okát, az országos mé­retekben megszervezett szesz- csempészést. De hát azóta a prohibíció régen a múlté, az amerikai maffia pedig na­gyobb, félelmetesebb és ösz- szehasonlíthatatlanul gazda­gabb, mint valaha. De — töb­bek között — az egyik legré­gibb üzletág, a nyilvánoshá­zak hálózata ma is virágzik. Nemrég letartóztattak egy Nella Bogart nevű hölgyet az úgynevezett Mann-törvény alapján, amely tiltja, hogy „erkölcstelen célból nőket irá­nyítsanak át az Egyesült Ál­lamok belső határain”. Nella ugyanis New Yorkban él, és a hatóságok New Jersey ál­lamban. Newarkban vették őrizetbe. Kiderült, hogy titok­zatos, általa sem ismert fe­lettesei egy csinos, fiatal lá­nyokból álló csoport élén el­küldték a világ egyik legna­gyobb mammutvállalata, a General Electric helyi fiókjá­ba, ahol éppen... magas ran­gú külföldi vendégeket fogad­tak. (Következik: Herr Strauss Amerikában.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom