Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
A magyar film bölcsői Lemaradt a király fele — Három a tánc — Dlósjenői főszereplő Újabb aranykoszorűért Várpalotára késsül a Bányász férfikar Sznobok sznobokkal szemben Bizonyára többen felróják majd nekem, hogy egy gyermeknek több bölcsőt is szánok, minthogy nagyon elkényeztetett csemete kell legyen, akinek ilyen bőségben van része. A magyar film azonban nem akármilyen „gyermek”, hiszen milliók szivéhez közel áll, azonkívül csodagyerek is, hiszen több alkalommal is született, illetve újjászületett. S amint napjaink is igazolják, minden előzetes jóslás ellenére a tévé sem sírásója, hanem Bókkal inkább propagátora lett. A Hyppolit, a lakáj, az első sikeres magyar hangosfilm mostani felújítása, s az iránta való, megyénkben is megnyilvánuló széles körű érdeklődés indokolttá teszi, hogy dióhéjban felidézzük a születés és újjászületések időpontjait. Az első magyar mozi 1896-ban született a Sziklai testvérek jóvoltából, ákik Párizsból hozták el Pestre az első filmeket és mozigépeket. A filmek kezdetleges, cselekmény nélküli mozgóképek voltak, amelyeknek lényege maga a mozgás. Az Andrássy út 41 szám alatti üzlethelyiségben jobbára kíváncsi kispolgárok és feleségeik gyűltek össze, hogy megcsodálják a képen mozgó embert, és istenbocsá’, a csirkéi társaságában totyogó tyúkanyót. Az első „magyar filmek” híradók voltak, de kezdetlegességüknél fogva, különösebb sikert nem arattak. Sziklaiék üzleti fogásként elhatározták, hogy a milléneum alkalmából hazánkba látogatott I. Ferenc Józsefről készítenek híradósnittet, amint éppen megtekinti Munkácsy Mihály Ecce homóját. A film költséget nem kímélve el is készült, azonban a vetítésnél derült ki, hogy a Lyonból importált operatőr éppen a király fejét hagyta le a képekről. Gózon Gyula, a Hyppolit, a lakáj című filmben vies mellett nőttek ki olyan neves, később világhírre szert tett rendezők is, mint Kertész Mihály és Korda Sándor. Az első sikertelen kísérlet azonban nem akadályozhatta meg a híradófilmek térhódítását, sőt 1901-ben megszületett az első „játékfilm” is. Szándékosan tettem idézőjelbe a játékfilm szót, hiszen „hatalmas”, ötszáz méteres filmünk tulajdonképpen három táncot mutatott be csupán, egy klasz- szikus táncjelenetet, egy palotást és egy csárdást. De a táncokat már az Operaház szólótáncosai és tánckara mutatták be, és a csárdást neves színművészek, Blaha Lujza, Hegedűs Gyula és mások. Ez a film külföldre is eljutott és sikert ért el. A némafilmkorszak első sikeres és igazán művészi játékfilmjei azonban csak 1913-ban születtek meg, i kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója, Janovics Jenő tehetséges kezdeményezéséből. A Sárga csikó című népszínművet filmesítették meg sikerrel, francia—magyar koprodukcióban, majd Tóth Ede A tolonc című népszínművét. Számunkra az is érdekes, hogy ezekben a filmekben főszerepeket játszott a diósjenői származású Szentgyörgyi István is. JanoA háború ideje alatt számos filmgyár született a fővárosban is, tömegével ontották termékeiket, amelyek iránt az érdeklődés egyre nőtt, kialakult a mozik hálózata is. Jobb, rosszabb filmek készültek, amelyek azonban még sokféle elképzelést, stílust és kezdetlegességet is képviseltek. A film ebből az iparszerű versenyből csak a Magyar Tanácsköztársaság idején éledt újra, amikor a TMKÜT (Tár- sadalmasított Mozgóképüzemek Központi Üzemvezető Tanácsa) vette irányítása alá az államosított filmgyárakat, vállalatokat, mozikat. A Tanácsköztársaság négy és fél hónapja a magyar filmgyártás egyik legtermékenyebb időszaka. Az ellenforradalom idején a filmgyártás akkora pangásnak indult, hogy a legnevesebb filmszakemberek külföldre távoztak, ahol képességeiket jobban, szabadabban kifejthették. Űjabb fordulatot főleg az hozott, amikor 1929— 30-ban hazánkban is elkezdték a kísérletet a hangosfilm gyártására. Az első igazi sikert azonban egy közös német—magyar vállalkozás hoz-, ta meg. Egy berlini filmgyár tíérbe vette a budapesti Hun- nia-filmgyárat és elkészítette kétnyelvű verzióban Zágon István novellájából és Nóti Károly forgatókönyvéből a Hyppolit, a lakáj című filmet, amelyet Székely István rendezett és Eiben István fényképezett. Az első sikeres hangosfilm ma is legnagyobb magyar filmsikereink közé számít. gatókönyv, s talán a magyar szó varázsa is magyarázat lehet erre. Véleményem szerint a főok mégsem ebben keresendő, hanem a tartalomban, amely egy meg-megismétlődő, szinte öröknek mondható társadalmi kérdést taglal. Az újgazdagok, a sznobok világát eleveníti fel, ráadásul szembeállítva egy etikett és régi gazdagság mögé megbújt sznobsággal. Vígjáték ez a javából, csakhogy nem öncélúan mulattat, hanem leleplezően, szatirikusán, közöttünk is járó típusokat kardélre hányva. Kiállításában is művészi a film. A közönség tehát kezdettől fogva igényes, csak a tartalmilag és kivitelileg valóban értékes filmet zárja tartósan a szívébe. Az igényesség, a társadalmi mondanivaló minden igazán értékes film ismérve. Példaként erre felhozhatnánk a magyar film újjászületésének újabb állomásait is: felszabadulásunk után a Valahol, Európábant, az államosítás után a Talpalatnyi földet, a magyar filmművészet 1954 utáni megújulása idejéből pedig a Körhintát és a Hannibál tanár urat. Lakos György Szinte periodikusan, minden két évben, országos minősítő hangversenyre mennek azok a férfi—női vegyes karok és kamarakórusok, amelyek a kategóriájukban megszabott feltételeket, követelményeket teljesítették. Az országos kórusmozgalmak körében a salgótarjáni Bányász férfikar munkásénekkari minősítést ért el. Az idén Várpalotán lesz minősítő hangverseny. Az előre megküldött program szerint az érkezés napján, július 1-én a szabadtéri várszínpadon tíz kórus, négy férfi-, hat vegyes kari együttes díszhangversenyének produkcióit lehet majd hallani. A közönséget négy férfikarból alakult, 200 tagú kórus forradalmi dalokkal szórakoztatja. Ezt követően csaknem 500 főre alakuló hatalKérek egy autogramot Színházi szünetekben, művészek produkciói után mindig látunk székükből gyorsan felemelkedő fiatalokat, kis albumot szorongatva kezükben, irány a kulisszák mögé. „— Kérek egy autogramot" — szólítják meg a most elérhető távolságba került hírességet. És kérésük nem marad teljesítetlen. Hisz’ szívesen veszik ezt. Örömmel tapasztalni, hogy a Megyei Művelődési Központ rendezvényei is hasonló népszerűségnek örvendenek, A nézőtéri bejárati ajtó mellett néha sikerül egykét élelmes fiatalnak bejutni a színpadra, az öltözőkhöz. És kérik a kézjegyet. Egyikük, másikuk már több száz „komoly” aláírással is rendelkezik. És ez nagyon jó. Így lesz még kötetlenebb, meghittebb az előadóművész és a közönség kapcsolata. Képünkön Men- sáros László dedikál, aki már két alkalommal is igen népszerű előadóestet tartott Salgótarjánban. — kulcsár — Ezekben a napokban, amikor beülünk a nézőtérre, hogy újból megcsodáljuk (vagy fiatalabb korosztály esetében: megismerkedjünk vele), bizonyára sokan felteszik a kérdést, minek köszönheti vajon világhódító diadalát a Hyppolit, a lakáj, mitől maradt négy évtized távlatából is friss, mai. A kitűnő szereposztás, a nagyszerű poéneket tartogató forMegalakulíak a munkaközösségek O n A napokban tartotta meg a Hazafias Népfront Balassagyarmati járási Elnöksége ülését, amelyén az értekezlet résztvevői megvitatták a soron következő feladatokat, valamint a következő félév munkaprogramját. Ezen az ülésen alakultak meg a népfrontelnökség mellett működő munkaközösségek, amelyeknek feladata, hogy élénkebbé, sokszínűbbé és mozgalmasabbá tegyék a népfrontmunkát. A balassagyarmati járásban négy munkaközösség alakult meg. Munkához látott a művelődési honismereti, a gazdaságpolitikai, az alkotmányjogi, valamint a békebarátsági munkaközösség, valamennyi hat-hat taggal. Az elnökség kijelölte a munka- közösségek vezetőit is. Ennek alapján a művelődési honismereti munkaközösség vezetője Bencze Sarolta, magyar- nándori tanárnő, a gazdaság- politikai munkaközösségé Balia Mihály, a Palóctáj Tsz Szövetség munkatársa, az alkotmányjogié Kovács Sándor, dejtári tanácselnök, a béke és barátsági munkaközösségé dr. Görgey Béla balassagyarmati állatorvos. A munkaközösségek hamarosan kialakítják részletes programjukat. NÖGRÁO — 1972. június 24*, szombat Harmat Endre: GYILKOSSÁG BT. (Dokumentumirás 16 részben) 12. A pénz a börtönben is pénz A kapcsolatok másik ága, hogy ha egy amerikai—olasz gengszter körül szorul a hurok, elrejti Dél-Olaszország és fordítva. Néhány hónappal ezelőtt sikerült az olasz rendőrségnek több esztendős bulldog- szívósságú nyomozás után szenzációs leleplezéseket foganatosítania a két maffia kapcsolatairól. Több év szünet után ismét találkozunk Anastasia testőrsofőrjével, az 50 ezer dollár óvadék ellenében szabadlábra engedett Frank Coppolával. Kiderült, hová szökött és mit csinált. A szicíliai főváros egyik luxusszállójában, a Palma Hotelben szervezte az ösz- szeköttetést a Costa Nostra és a délolasz szervezet között. Persze, betartotta a konspiráció törvényeit: ő maga nem lakott Palermóban, sőt Szicíliában sem. A Róma környéki Anzióban volt emeletes villapalotája a „hosszú üzletemberi karrier után Amerikából visszatért honfitársnak”. Különös könyvsiker Az amerikai könyvpiacon néhány éve jelent meg egy 1180 oldalas munka, amely a legnagyobb példányszámban elkelt, az úgynevezett bestseller- könyvek listájának élére került. Íróját, a 62 éves olasz származású Joseph Valachit harminckét gyilkosságban való részvétellel vádolta az ügyész. A vádak be is igazolódtak, és a fogoly soha többé nem hagyhatja el a District of Columbia börtönét. De ha elhagyhatná, valószínűleg akkor is maradna. Ez az egyetlen lehetősége ahhoz, hogy ne haljon meg azonnal. Fejére ugyanis már vallomása miatt is 100 ezer dollár vérdíjat tűzött ki a Cosa Nostra, ráadásul Valachi vaskos könyve, „Az igazi” csaknem teljes egészében az amerikai maffia hálózatát, viselt dolgait leplezi le a szerző saját gazdag tapasztalatai nyomán. A tömeggyilkos addig is gazdag ember volt, és sikeres műve nyilvánvalóan újabb dol- lárésőt jelent. Amerikában a pénz a börtönben is pénz. Joseph Vallachi negyedik emeleti cellájában televízió van és hűtőszekrény, elektrotnos főzőlap és bárpult, gazdag ital- választékkal. Mindenütt dobozszámra áll a fogoly kedvenc cigarettája, a Camel. Most pedig vessünk egy pillantást arra, ki is a luxuscella lakója, és hogyan került oda? más kórus közös számot énekel a várszínpadon. Vasárnap lo órakor kezdődik a tulajdonképpeni minősítő hangverseny, amelyen Bányász férfikarunk is részt vesz. A Bányász férfikar 1360- tól rendszeresen fellép az országos rendezvényeken, minősítéseken, versenyeken, rádióban és hazai vetélkedőkön, dalos találkozókon. Mindig fontosnak tartják, hogy ne csak l hagyományos értelembe vett mozgalmi művek kerüljenek bemutatásra. A madrigálokon és népdalokon kívül műsorra tűzik a munkáséletről szóló műveket is. Ez alkalommal először adják nyilvánosan elő Ady versére Zsolnai Ágoston Góg és Magóg című férfikari művét. Műsoron szerepel még L. Ma- renzio: Édes szép szemek; Ló- ránd—Győré: Menet; Lehotka —Várnai: Népért, hazáért című művek. Célként és feladatként tartják szem előtt a szocialista fejlődést szolgáló kórusművészeti munka ápolását. ívelő fejőldésüket a Népművelési Intézet, illetve a Művelődés- ügyi Minisztérium 1971-oen Kiváló Együttes oklevéllel ismerte el. A kórustagoknak nem köny- nyű a helyzetük. Ugyanis a bányákban, a kemencéknél, a kohóknál és más munkapadoknál gyűjtött fizikai fáradtságot a próbákra is magukkal viszik. Mégis az eddig elért helyezéssel a férfikar minden egyes tagja elégedett Ezen a „zárszámadáson” Is szeretnék az elért helyezést megvédeni, az aranyat továbbra is megtartani. Tóth Gyula A dolog úgy kezdődött, hogy egy monstre kábítószer- ügy szálai elvezettek a Cosa Nostra néhány vezetőjéhez. Aggasztó lebukási hullám kezdődött a szervezet közkatonái körében. Robert Kennedy, akkori igazságügy-miniszter ezt a sikeres, 1962. évi lecsapást „frontáttörésnek” nevezte — mint később kiderült, kissé korán. 1962. június 22-én reggel 8 órakor az atlanti állami fegyházban mosdáshoz készülődtek a rabok. Az egyik kollektív fürdőszobába beengedték az első csoportot. Az őrök hamarosan furcsa hangokra lettek figyelmesek: a rabok izgatottan kiáltoztak. A kör közepén teljesen szétvert fejű férfi feküdt. Az orvos másodpercek alatt megállapította a beállott halált. A gyilkos, társai és a saját bevallása szerint is egy 60 éves, de bikaerős, zömök férfi volt: Joseph Valachi, a kábítószerrel kapcsolatos lebukási hullám egyik áldozata. A halott „csodálatosképpen” szintén olasznak bizonyult, Joe di Pa- iermónak hívták. Valachi először megjátszotta az őrjöngőt, de a fegyház rutinos idegorvosa gyanút fogott: szimulálásnak tartotta az egészet. A fogoly kartotékjából ki is derült, hogy cinikus, végtelenül nyugodt, kötélidegzetű alkat, és a hirtelen idegösszeomlás sehogy sem illett bele ebbe a rendőri szakemberek által gondosan megalapozott képbe. Hosszas vallatás után Valachi végre mondott valami érdekeset. Közölte, hajlandó részletesebben is beszélni, de ehhez megfelelő helyre kell szállítaniok őt. A rendőrök eleinte gúnyolódtak: talán a börtönt nem tartja eléggé biztonságosnak? Valachi határozott nemmel válaszolt, és ha nem is mondta ki, de érzékeltette, hogy van egy hatalom, amely a rendőrségnél sokkal nagyobb félelemmel tölti el őt. Elérte, hogy magasabb rangú tiszt hallgassa ki, és az már — mind a gyilkos, mind az áldozat olasz nevéből — sejteni kezdte, hogy itt nagy fogásról lehet szó. A halál csókja A börtönbeli gyilkosság tettesét — egyébként a fürdőszobában felejtett ólomcsődarab- bal ölte meg Di Palermói — egy katonai tábor kellős közepére vitték, és itt végre közölte tettének okát. Azért gyilkolt — mondotta —, mert néhány héttel azelőtt a Kansas állambeli Leavenworth börtönében egy látogató, név szerint Vito Genovese ... megcsókolta őt. Hogy mi köze van ennek a csóknak az egészhez, azt a gyilkos csak újabb, hosszas faggatás után, szemmel látható félelemmel volt hajlandó elárulni. A csók — 'vallotta Valachi — szicíliai jel, ami azt jelenti: „Áruló vagy, meg kell halnod!” így aztán, amikor a vádlott új börtönbe került, az atlantebelibe, ráadásul ott olasz szobatársat kapott, a mozaikok összeálltak: szent meggyőződése volt és maradt, hogy a maffia Joe di Palermói jelölte ki Genovese parancsának végrehajtására. Mikor a vallató tisztek csodálkozva megkérdezték tőle, mégis hogyan képzeli, hogy Genovese szabhatja meg a cellabeosztások rendjét, a kihallgatott gúnyos nevetésbe tört ki... (Következik: Géppisztoly s hegedűtokban)
