Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-23 / 146. szám
I Zárt ajtók Mersza Matruhhau negyvennél több halálos áldozat Libanonban Az izraeliek elraboltak öt szíriai tisztet NDK- NSZK megbeszélések Eszmecsere a jószomszédi viszonyról Bonnban csütörtökön véget amilyenek az egymástól fü Étért a két német állam kép- getlen államok között szokú- viselői közötti megbeszélések sósak. e heti fordulója. Mint a ki- A közlemény bejelenti to- adott közlemény mondja, dr. vábbá, hogy a megbeszélése- Michael Kohl, az NDK és két június 28-án, szerdán az Egon Bahr, az NSZK állam- NDK fővárosában folytatják, titkára szerdán és csütörtökön Michael Kohl, az NDK mivéleménycserét folytattak az niszterelnökségi államtitkára NDK és az NSZK között olyan csütörtök délután a kőin— normális jószomszédi kapcso- bonni repülőtérről visszautaltok létrehozásáról, mint zott Berlinbe. (MTI) Csak kis eltérés Több mint negyven ember esett áldozatul szerdán Izrael újabb kalóztámadásának, amely a dél-libanoni Hasbaya város és környéke ellen irányult. Az izraeli légierő gépei fedélzeti rakétákkal és gépfegyverekkel lőtték a város épületeit, s a környező gerillatáborokat, s 30 gerillát, valamint tizennégy polgári személyt megöltek. A sebesültek száma eléri a hatvanat. Szaeb Szalam libanoni miniszterelnök szerint a légitámadás — minden kegyetlensége ellenére — csupán „elterelő” hadművelet volt, hiszen a libanoni területre hatoló izraeli gyalogos és gépesített egységek Ramia város térségében, a határtól alig 100 méterre foglyul ejtették egy szíriai katonai küldöttség öt tisztjét, és a kíséretükben levő libanoni katonákat. Az izraelieknek nyilván értesülésük volt a küldöttség látogatásácionista hatóságok agresszív szándékait” — hangoztatta a nyilatkozat. Libanon az üggyel kapcsolatban sürgős panaszt tett a Biztonsági Tanácsnál, fenntartva magának azt a jogot, hogy ha szükségesnek látja, kérni fogja a tanács összehívását A libanoni kormány csütörtökön rendkívüli ülést tartott. Áttekintette a szerdai támadás nyomán kialakult helyzetet A Frangié államfő elnökletével tartott 3 órás ülés után Katcsik Babikjan libanoni tájékoztatásügyi miniszter kitérően válaszolt arra a kérdésre, vajon a kormány elhatározta-e, hogy kéri a Biztonsági Tanács összehívását Közvetlenül a rendkívüli minisztertanács előtt, ugyancsak Frangié államfő elnökletével ülést tartott Libanon legfelsőbb katonai tanácsa is. A legfelsőbb katonai tanácsban tartózkodó Jasszer Arafattal, a Palesztinái ellenállási szervezet elnökével tartott megbeszélés eredményeiről. A miniszterelnök arról tájékoztatta a legfelsőbb katonai tanácsot, Arafat kinyilvánította, hogy a palesztin ellenállási mozgalom kész együttműködni a libanoni hatóságokkal az ország biztonságának megőrzésében. A szíriai kormány csütörtökön felkérte az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjait, hassanak oda, hogy Izrael bocsássa szabadon a Dél-Libanon ellen intézett szerdai támadás során foglyul ejtett öt szíriai tisztet. A Tel Aviv-i katonai szóvivő a szerdai kalózakcióval kapcsolatban csak annyit közólt, hogy a foglyul ejtett szíriai tiszteket ez idő szerint „alaposan kihallgatják”. (MTÍ) Az Arab Köztársaságok Szövetsége Elnöki Tanácsának tagjai — Szádat, Asszad és Kadhafi — szerdán este a kíséretükben levő személyiségek nélkül négyórás, magánjellegű eszmecserét tartottak, nyilvánvalóan azért, hogy megvitassák és kiértékeljék a Libanont ért izraeli kalóztá- madást. Ezt megelőzően Idi Amin ugandai elnökkel tárgyaltak, aki országának a föderációhoz fűződő kapcsolatai fejlesztését szorgalmazza. Amin csütörtökön visszatért Kairóba hivatalos látogatásának folytatására. Az Arab Köztársaságok Szövetsége Elnöki Tanácsának tagjai csütörtökön Mersza Matruhban zárt ajtók mögött folytatták tárgyalásaikat — jelentette a Mena hírügynökség. Az A1 Akhbar arról tudósított, hogy a három arab államfő tárgyalásainak középpontjában a legfrissebb közei- keleti feljemények, továbbá az Arab Köztársaságok Szövetsége és az afrikai államok fokozottabb együttműködésének lehetőségei állnak. (MTI) Tanaka Kakuei, Fukuda Takeo, Miki Takeo és Ohira Maszajo6i jelöltségének hivatalos regisztrálásával utolsó fázisába érkezett a hatalmon levő liberális demokrata párt elnökválasztási konvencióját bevezető kampány. A július 5-i választáson a négy jelölt közül egynek legkevesebb 240 szavazatot kell szereznie ahhoz, hogy pártelnökké és ezzel együtt Japán új miniszterelnökévé lehessen. Mind a négy elnökjelölt miniszterként szolgált Szato kormányzása idején. Nézeteik a legfontosabb bel- és külpolitikai kérdésekben csak kismértékben térnek el egymástól. Mindannyian hívei a japán—amerikai biztonsági szerződés fenntartásának es a két ország közti „partneri” viszony megőrzésének. Azonos nézetet vallanak abban is, hogy az új kormány fontos feladata a japán—kínai diplomáciai kapcsolatok normalizálása. A japán közvélemény abban reménykedik, hogy Szato után olyan ember kerül hatalomra, aki kevésbé konzervatív és rugalmasabban alkalmazkodik a változó bel- és külpolitikai körülményekhez. (MTI) ról, s voltaképpeni céljuk az emberrablás volt. A szíriai külügyminisztérium nyilatkozatban követelte az elrabolt tisztek azonnali szabadon engedését. „Ez a cselekedet újból megerősíti a csütörtök délelőtti ülésének napirendjén két kérdés szerepelt — jelentette a MENA — a szerdai izraeli agresszió körülményei és következményei, valamint Szaeb Szalam kormányfő beszámolója a BejrútKövetkezetes állásfoglalás az IKP kongresszusán Me/r Vilner bírálta a kormányzatot Mint a TASZSZ Rómából keltezett tudósítása közli, Tel Avivban „Az arab területek megszállása ellen, a békéért!” jelszó jegyében, 1500 küldött es vendég. 17 testvéri kommunista és munkáspárt küldöttségei részvételével tanácskozik az Izraeli Kommunista Párt XVII. kongresszusa. Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára beszámolójában a közel-keleti helyzetről kifejtette: az arab területek izraeli megszállását az amerikai imperializmus eszközként használja fel, hogy nyomást gyakoroljon az arab nemzetek antiimperialista mozgalmára. A főtitkár határozottan elítélte az izraeli kormány széles körű szovjetellenes rágalomhadjáratát, amely árt Izrael nemzeti érdekeinek. Vilner hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nagy erőfeszítéseket tes? a közel-keleti igazságos. tartós békéért. Az előadó bírálta a Tel Aviv-i kormány erőszakos telepítési politikáját, a megszállt területeken élő arab lakosságot sújtó intézkedéseit Hangsúlyozta: az Izraeli Kommunista Párt véleménye szerint a közel-keleti probléma megoldásának egyetlen útja az izraeli csapatok kivonása az összes megszállt területekről és a béke megteremtése a Biztonsági Tanács ismert határozata alapján. A főtitkár rámutatott a cionizmus reakciós nacionalista jellegére, hangsúlyozta, hogy ez ellenkezik minden ország zsidó dolgozóinak érdekeivel és az izraeli nép nemzeti érdekeivel. A cionizmus a szovjet ellenesség fészke és az imperializmust szolgálja. Vilner élesen bírálta a Kínai Kommunista Párt vezetőinek politikáját, amely a nemzetközi kommunista mozgalom bomlasztására irányul és szovjetellenességet szít. A kongresszus folytatja munkáját. (TASZSZ) Athén politikája veszélyezteti Görögországot Ülést tartott a GK.P plénuma Az Igazság Hangja rádióállomás közlése szerint a Görög Kommunista Párt június második felében tartotta 16. plénumát. Megvitatták az ország politikai helyzetét, valamint a görög kommunisták feladatait. A kérdés előadója K Koli- jannisz, a Görö^ Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára volt. A plénumon elfogadott határozat hangsúlyozta Nixon elnök moszkvai látogatásának rendkívüli jelentőségét. Helyeslőleg vette tudomásul a csúcstalálkozón létrejött megállapodásokat, melyek közül különösen jelentős a hadászati fegyverek korlátozása. Az ország belpolitikai helyzetét elemezve a plénum résztvevői rámutattak arra, hogy a görög fasiszta katonai diktatúra folytatja népellenes politikáját. A plénum végezetül rámutatott arra, hogy az athéni kormányzat állandó haditengerészeti támaszpontokat bocsát az amerikai 0. flotta rendelkezésére, nagy mennyiségű nehézfegyverzetet kap imperialista pártfogóitól, beavatkozik Ciprus belügyeibe. Ezzel és más olyan kísérletekkel, melyekkel az Egyesült Államok és a NATO kalandor céljait szolgája, kiélezi a Földközi-tenger térségének politikai helyzetét és veszélyezteti Görögországot, a görög népet. (TASZSZ) 2 NÓGRÁD - 1972. június 23., péntek i Az arab államszövetség elnöki tanácsa Mersza Matruh-1 ülésének résztvevői (balról jobbra): Hafez Asszad szíriai, Idi Amin ugandai, Anvar Szád at egyiptomi éa Moammed Kadhafi líbiai államfő Olaszország bizonytalan holnapja * Újabb centrista zsákutca Talán már nem Is újság, ha azt mondjuk: a második világháború utáni Olaszország egyik belpolitikai zsákutcából a másikba bukdácsol. Lavírozó kormányok sokasága bukott már el, a felszínes szemlélő számára morzsányinak tűnő göröngyön. A kiváltó okok minden esetben a társadalmipolitikai krízisben gyökereztek. abban, hogy a mélyen- szántó ellentmondásokat tükröző politikai válság akuttá vált Itáliában. Amikor tavasszal megválasztották Leone személyében az új köztársasági elnököt, egy pillanatra úgy tűnt: ez alkalommal rövid lélegzetvételhez jut az ország. De mert a politika fő iránya nem változott, nem alakulhatott ki semmiféle egyensúly vagy stabilitás. Alig néhány héttel az elnök- választás után újabb kormányválság robbant ki. Ezt az idézte elő, hogy a kereszténydemokrata párt jobbra- tolódott, egyre nyilvánvalóbbá vált: nem hajlandó a legégetőbb gazdasági-társadalmi reformok végrehajtására, nem mond le a válási törvény hatálytalanítására irányuló népszavazás kiírásáról. Ugyanakkor a szocialista párt balra orientálódott, nem csatlakozott a kereszténydemokrata politikához. Gulietto Andreotti vállalkozott ebben az időben a válság megoldására: „egyszínű” kereszténydemokrata kormánya azonban nem szerezte meg a parlament bizalmát, s bár élvezte a nagytőke és a liberális párt támogatását, a szenátusban leszavazták. Leone köztársasági elnök ebben a helyzetben nem te- l betett mást, feloszlatta a képvíselőházat és a szenátust, s az 1973-ra esedékes rendes választás helyett, május 7—8-ra rendkívülit írt ki. Az Olasz Köztársaság történetében példátlanul áll a házak idő előtti feloszlatása. Egyedisége ellenére is mutat azonban általánost. Nevezetesen azt, hogy a mai Olaszországban minden olyan megoldás, amelyik megkísérli kikerülni a reformok végrehajtását, s ki akarja rekeszteni az ország irányításából a kommunisták vezette baloldalt, eleve bukásra ítélt. Jól mutatták ezt a választás után következő események is. Egy hónappal a szavazást követően ugyanis még semmire sem jutottak egymással a vezető politikusok. Andreotti, az ügyvezető miniszterelnök kétségbeesett erőfeszítéseket tett valamilyen kabinet megalakítására, a zavaros belpolitikai helyzet miatt azonban tulajdonképpen nem jutott előrébb. A legutóbbi híradások szerint kénytelen volt visszakanyarodni a régi formulához. Addig győzködte a szocialistákat, amíg azok beadták a derekukat és hajlandónak mutatkoztak részt venni egy újabb, keresztény- demokrata irányítás alatt álló centrista kormányban. Vagyis: történt valami és mégsem történt semmi. Andreottinak csak reménye lehet arra, hogy a parlamentben majd támogatják a radikálisok is, de erre pilla-. natnyilag semmiféle biztosítékkal nem rendelkezik. Az Olasz Kommunista Párt kormányalakítással kapcsolatos állásfoglalása világosan megmutatja a helyzetet: a kezdet már mindjárt zsákutcával fenyeget, hiszen a korábbi hasonló színezetű kormányok sem oldottak meg semmit azokból, amiket a tömegek követeltek, hogyan lehetne tehát várni, hogy majd a következő határozottabb lesz, s következetesebben lép előre a reformok útján. A szakszervezetek álláspontja jelenleg még nem ismeretes. Elképzelhető azonban, hogy éppen azért, mert a gazdasági természetű követelések túlnyomó hányadát az ő programjuk rögzíti, még azelőtt hátat fordítanak ennek az amúgy is fél lábon álló kormánynak, mielőtt a miniszterelnök újabbakkal szaporítaná a régi, de mindmáig teljesítetlen ígéreteket. A jóformán áttekinthetetlen olasz belpolitikai válságot még külön terheli az az ugyancsak centrista külpolitikai magatartás, amit az eddigi kormányok tanúsítottak, s amire a jövőben is számítanunk kell, mivel Rómában tulajdonképpen még a cégtábla sem változik. így hát a sorsdöntő kérdésekben következetes állásfoglalás vagy program nem várható. Nem hinnénk, hogy Olaszország lazítaná kapcsolatait a NATO-val, s határozottabb álláspontra helyezkedne az európai kérdésekben, Pedig — Iskolai nyelven szólva — ma már minden kormány számára fontos vizsgakérdés a kontinens biztonságát szolgáló konferencia sokoldalú előkészítése, megtartása és a kollektív biztonsági rendszer kidolgozása. Mivel azonban az olasz kormányok eddig még az esetek döntő többségében az Északatlanti Szövetség határozataihoz igazodtak, a most születőtől se várhatunk többet. Mi lenne tehát a megoldás? Az Olasz Kommunista Párt legutóbbi kongresszusa sokoldalúan elemzete az ország helyzetét. Fő kérdésként hangsúlyozta, hogy Olaszország akut válságokkal terhes vajúdását a régi alapon nem lehet megszűntetni. A bajok oka abban a felemás politikában keresendő, amit az egymást váltó kormányok próbáltak folytatni. Generálisan egyetlen problémához sem nyúltak hozzá, a toldozgatás-foltoz- gatás pedig több kárt okozott Itáliának, mint hasznot. Hovatovább nevetséges lesz, hogy amíg az ország krémje egyre fényesebben él, addig a tömegek nyomora mind jobban fokozódik, holott egy- re-másra nyilatkoznak az újonnan alakuló kormányok arról, miként oldják meg a legégetőbb problémákat. Csakhát napjainkban már elképzelhetetlen az olyan törekvés sikere, amelyik eleve a szervezett olasz baloldal, pontosabban a kommunisták kirekesztésére alapoz. Márpedig ez az újabb zsákutcának induló centrista kabinet is erre spekulál, s ez egyben arra is utal, hogy éppoly tiszavirágéletű lesz, mint elődei. Szolnoki István I
