Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-21 / 144. szám

BÉLYEGGYŰJTŐKNEK söé, ózna Június 25-én ünnepeljük Dó­ssá György születésének 500. évfordulóját. A parasztforra­dalom vezetőjét a Magyar Posta 1 forint névértékű bé­lyegen állítja elénk. Az új bé­lyeg Kékesi László grafikus- művész terve alapján Dózsa arcvonásaiban a forradalmi lendület mellett, a népért ag­gódó és az ország tragédiáját felismerő vezetőt mutatja be. Dózsa névé mindig egyet jelentett a szabadságharccal es forradalommal. Ezért már 1919-ben, a Magyar Tanács- köztársaság kiadványán bé­lyegre került, és nem láthat­tuk a felszabadulásig. 1947- ben szabadsághőseink soro­zatának első értékén tűnik fel alakja, öt év múlva a nép­hadsereg napján állították példaképül. 1964-ben két nagy szabadságharcos, Dózsa és Kossuth közös bélyegével em­lékeztünk meg Cegléd 600 éves fennállásáról. E városban hív­ta a vezér „ama hitetlen, át­kozott nemesi seregek erejét és hadát” zabolázni a parasz­tokat. Cegléd az idei ünnepségek­ből is kiveszi részét, többek között bélyegkiállításra kerül sor. Az új bélyeghez emlék­bélyegző, első napi boríték és a carte maximum gyűjtők ré­szére a budapesti Dózsa-szob- rot ábrázoló levelezőlap is forgalomba kerül. jCiechtenatein ötezer frankért adtak el néhány napja árverésen egy 1850. évi osztrák bélyeget Va­duz bélyegzéssel. A kis her­cegségben a bélyeg megjele­nésekor — ugyanúgy mint ha­zánkban — az Osztrák Posta kiadványait kellett használni, és az akkori csekély levelezé­si forgalom miatt az ilyen elő­futárok nagyon ritkák. A Bu­dapest területének alig egy- harmadával egyenlő nagyságú hercegség 1719-ben alakult. A korábbi osztrák kapcsolatok helyett 1921-ben Svájc felé fordultak, azóta közös pénzt használnak és külföldön is svájcinak képviselik a 20 ezer lakosú törpe államot. A filate listák körében kedvelt és ér­tékes a liechtensteini bé­lyeg. töélyeqolintpia A világ legjobb sportolóinak küzdelme a bélyegkiadások versenyét is megteremti. A sok olimpiai sorozat közül a gyűj­tő szervezetek csak azon or­szágok kiadványait ismerik el, amelyek a játékokon részt vesznek. Így a sapporói soro­zatok közül 35, Münchenre mintegy 70 ország kiadványa nevezhető jogosnak. A gyűj­tőket természetesen nem az előírások, hanem saját elgon­dolásaik vezetik, és igyekez­nek valamennyi olimpiai sort és blokkot megszerezni. Két hónap választ még el a nyári játékok kezdetétől, de már egyre-másra jelennek meg a müncheni sorok, így legutóbb Niger, Szovjetunió, Lengyel- ország, Algéria, Libéria, Ro­mánia é$ az NSZK újdonsága látott napvilágot. Nagy sikert aratott a magyar ' Sapporótól Münchenig elnevezésű blokk. A Magyar Posta a nyári olim­piai játékokra blokkot és hét­értékű sorozatot ad ki, előre­láthatólag július 15-én. Ér­tesülésünk szerint ebből a ki­adásból 10 ezer számozott em­léklap is készül, amelyet ki­zárólag a szövetség tagjai ré­szére biztosítottak. EUlciggcaviyos GYERMEKEK ^ MŰKÖDÉSEM alatt szinte mindig I—II. osztályosokat tanítottam. Ezek között a kedves kis őszinte, nyíltszívű, ko­tyogó, minden titkot kibeszélő hatévesek között is mindig akadt, majdnem minden osztályban egy, néha két olyan gyermek, aki elhúzódott társaitól, egyedül játszott, zárkózott volt. Ezeket, a kissé magukba forduló gyermekeket nagyon nehéz volt megközelíteni. Mindig különös igyekezettel foglal­koztam velük. Szerettem volna nyomára bukkanni annak, mitől lettek ilyen elhúzódóvá, ilyen magányossá. A sok-sok eset közül Istvánról és Editről emlékezem itt meg. Az ő életükben sűrítve találtam meg a magányossá vá­lás okait. Örák alatt legtöbbször játszottak. Egyszer megso­kalltám az óra alatti játszadozást. Beírtam az ellenőrzőjébe egy figyelmeztetést. Megtudtam, hogy vasvonalzóval verték meg érte. Elhatároztam; soha többet nem írok be semmit, de a családot soron kívül meglátogattam. A látogatás fél-, a következő napokon észleltek egész magyarázatot adtak István magatartására. A rideg, barátságtalan otthonban az első percben a sze- retetlenség légköre fogadott. „Itt teher a gyermek!” — ez volt az első gondolatom. A szokásos érdeklődésre (milyen a napirend, hol tanul a gyermek, kik a barátai, mivel szóra­kozik a legszívesebben, mi az, ami iránt érdeklődik) nagyon szomorú kép alakult ki bennem. Megállapítottam: az anya egyáltalán nem ismeri gyermekét. A gyermeknek nincs egyetlen játéka sem! Az anya, csodálkozó arcomat látva, így mentette magát: „Ennek? Minek ennek játék? Úgyis tönk­retenné!” Barátja nincs, játékai nincsenek, nem szoktak vele be­szélgetni, mesét nem olvas neki senki (ezt is megkérdeztem!). — Sokat csavarog — panaszolja az anya —, „pedig annyit kap ki” — toldja hozzá. „Teher, teher, nem szeretik!”. Ez forog a fejemben, ami­kor a szigorú intelmeket elmondom az anyának, amit unot­tan hallgat. Másnap a nagyszünetben látom ismét a „játékot”. Ist­ván kesztyűt húz. No — mondom —, most megkérdezem, mit csinál, hiszen a fal felé fordulva motyog valamit. — Mit csinálsz, Istvánkám? — kérdezem. — Játszom — feleli ő. — És mit, Istvánkám? — Szerepelek. Most a Didergő király vagyok. (Ezért hát a kesztyű!) — És kinek szerepelsz? — érdeklődöm. — Csak magamnak! Azt a mesét játszom, amit a nagyok (ötödikesek) színdarabjában láttam. Valóban, együtt láttuk a Didergő királyt. Ki hitte volna, hogy Istvánt ennyire megihlette, hogy újra meg újra eljátsz- sza magának. Segít magán! Nem kap játékot. Nem mesélnek neki. ö megteremti magának a maga kis primitív játékait és az annyira kívánt mesevilágot. Nem akar szomorú gyerek lenni. De kár, hogy ezekhez az örömökhöz nem a szülők se­gítik hozzá! Editnél más reakciókat váltott ki az elidegenedés. <5 első naptól kezdve vad, durva, kötekedő. Mindig sértetten elhúzódik társaitól. Alkoholista szülők gyermeke. Nincs családi élet, csalá­dias légkör. A gyermek „kétféle apu”-t ismer, (ö mondja így.) „Ha ivott, akkor jókedvű, ad pénzt fagyira és nem kapok ki még az intőért sem. Ha nem ivott, akkor károm­kodik, megver és anyut is összeveri” — vallja a kis koravén és máris magányossá vált gyermek. A durva éj­szakai veszekedések, verekedések után álmosan, összetörtén, fáradtan iskolába érkező kislány még a szeretekre is rosszul reagál. Nem bízik a társaiban, de még a felnőttekben sem. (Én sem vagyok kivétel!) Mindenfelől csak csalódásra, rossz­ra számít, elhúzódik, morcos, csúnyán néz, támadó állásban várja közeledésemet. SOK-SOK SZERETET kell ezeknek a sebzettlelkű gyer­mekeknek a megnyeréséhez. De jó lenne, ha minden gyer­mek otthon érezné meg ezt a békés családi élet légkörében, még az új tanév megkezdése előtt! Dr. Gergely Károlyné NÓGRÁD - 1972. június 21., szerda Villanások A gazdag amerikaiak, valóságos angol lordokként vehetnek részt a nagy-britanniai vadász- és horgászversenyeken, amennyi­ben lordhoz méltóan viselkednek. Napi 300 ezer lírának megfelelő összegért ősrégi angol várakban és kastélyokban lakhatnak, részt vehetnek a klasszikus vadásza­tokon, de előtte tanfolyamokon kell r észtvenniük, hogy valóban az angol hagyományoknak meg­felelően viselkedjenek. Egy Bejrútból érkeaó turista, aki 10 kókuszdiót hozott magá­val, azt a kijelentést tette aiz egyiptomi vámtisztviselőnek, hogy a gyümölcsök hozzátartoznak a diétájához. A rendőrség ennek ellenére letartóztatta, mert a kó­kuszdiók hasissal voltak megtölt­ve. x Dominique Webb, a kollektiv hipnózis specialistája nyilvános bemutatót tart Saint-Tropezban. A partról elaltatja egy sétahajó egész közönségét. x Tom Yorkot, akinek apja, York őrmester, az első világháborúban egymaga elfogott 132 német ka­tonát, holtan találták egy férfi holtteste mellett. York le akarta tartóztatni az illetőt és nyilván­valóan tűzpárbajba keveredett vele, amely mindkettőjük halálát okozta. Kőzetgyűjtés a Himalájában Dr. Jan Kalvoda, 29 éves cseh földrajztudós 1971-ben több hónapos kutatóutat tett a Himalája hegységben. Az elvégzett munka eredményeit most munkahelyén, a Cseh­szlovák Tudományos Akadé­mián dolgozza fel. Az Olimposztól az Ararátig A hegyképző folyamatokkal foglalkozó tudományos dolgo­zók különleges kiképzésben részesülnek. A hegymászás el­sajátítása és a fizikai-pszichi­kai rátermettség munkájuk si­kerének elengedhetetlen felté­tele. A nehéz feladatok elvég­zését azért bízzák főként fia­talokra. Dr. Jan Kalvoda nem újonc a hegymászásban. Sokszor megmászta a Magas-Tátra csú­csait, eljutott a Magas-Tau- ruszba. az Alpokba, a Pire­neusokba, útijegyzeteiben megtaláljuk az Olimposz he­gyet, az előázsiai Elbruszt és Zagroszt, valamint az Ararát hegyet. A fiatal Himalája A Himalája, amely útijegy­zeteinek eddigj utolsó fejeze­te — nemcsak a világ leg­magasabb hegyvonulata, ha­nem legfiatalabb hegysége is. Tudományos becslés szerint mindössze egymillió éves. Ezért nagyszerű terepe a geo­morfológiai kutatásoknak és ezért esett rá a fiatal cseh tudós választása. Halál a hegyi viharban Útját két részre osztotta, előbb Annapurna és Dhaulá- giri, majd a Mount Everest vidékét járta be. A kutatáso­kat az út első részében hindu geológusok expedíciójával együtt végezte. Aztán egyet­len kísérőjével, Ngwang-gal vándorolt tovább. Hirtelen tá­madt viharokkal, veszélyes la­vinákkal, gleccserekkel került szembe. Háromtagú japán hegymászó csoporttal is talál­kozott; meghitt baráti estét töltött velük a tábortűz mel­lett, a havas, jeges hegyolda­lon. Később megtudta, hogy ez a kis csoport nem tér vissza már hazájába; mindhárman meghaltak egy iszonyatos he­gyi viharban. A Pandzsábi és a Kumaoni Himalájában töltött két hó­nap után dr. Kalvoda vissza­tért Nepál fővárosába, Kat- manduba. Felújította készlete­it, elhelyezte a kőzet-, ás­vány- és kövületmintákat és felkészült az út következő sza­kaszára. A serpek földjén Tervének megfelelően né­hány hétig csak „járkált” a Himalája vidékén, a serpek földjén, egy Hark nevű serp hordárral. Tanulmányozta a gleccsereket, a lösztalajt, a morénákat; fényképezett, min­tákat gyűjtött, térképeket ké­szített. Ebben az időben a Mount Elverest alján levő központi táborban volt a „Di- rétissima Mount Everest 1971” nevű nagy, nemzetközi expe­díció, amely megkísérelte le­győzni ezt a hegyóriást. Az expedíció vezetője — akivel dr. Kalvoda állandó rádiókap­csolatot tartott fenn — két­szer is küldött a megjelölt helyre teherhordókat és élel­met. „Hegyi séta”, fél mázsa kőzetmintával Reményeinek betetőzése volt, amikor a kemény hegy­mászás után szeme elé tárult a nemzetközi expedíció tábor­helye és fönn, már majdnem érzékelhetetlen magasságban, megpillantotta a világ legma­gasabb hegycsúcsát. A lenti völgyből indult el eddig min­den expedíció a Mount Eve­rest felé. ö is lement a tábor­ba, ahol két hetet töltött. To­vább azonban már nem me­hetett; nem volt engedélye, hogy a magasabban elhelye­zett táborokat meglátogathas­sa; ezeket a csúcs felé veze­tő úton rendezték be. Másik útvonalon mégis feljebb ke­rült és kalandos hegymászás­sal sikerült elérnie a 6300 mé­teres magasságot. Az Everest legközelebbi környékén öt hetet, a Magas- Himalája egész körzetében plé­dig két és fél hónapot töltött. Az óriás hegységről lefelé jö­vet fél mázsa kőzetminta nyomta dr. Kalvoda és Hark hordár hátát. Sivatagi homok a gleccseren A fiatal földrajztudós útja véget ért és mo6t hazatérve sok hónapos munka várja: a magával hozott anyag feldol­gozása. — Két évig tart a szerzett anyag és a szerzett ismeretek teljes feldolgozása — mond­ja dr. Kalvoda. — Most a kezdetén vagyok. Némely eredményem bizonyos feltevé­sek igazolására szolgál. Bebi­zonyosodott például, hogy a Himalája magassága a törté­nelmi idők óta két-három ezer méterről nőtt. Érdekes a ned­vességmérések eredménye is: megállapítottam, hogy a pá­ratartalom rendkívül ala­csony, gyakorlatilag annyi, mint például a Szaharában, tehát az irdatlan hegyek vi­lága — magaslati sivatag. A Himalájában még ma is hegyképző folya­matok zajlanak le — ez volt az egyik legérdekesebb megfi­gyelésem. Remélem, hogy az én szerény munkám is hozzá­járul majd a földfelület ki­alakulásának megmagyarázá­sához és a geomorfológia fej­lesztéséhez. Vera Pexova ipflf I • Sfr * HtallI ".Mii itt IPOLY -PARTON ZÖLD MEZŐBEN rp r, r ll „Tamtas Az apa hatéves fiával utazik a villamoson. így szól a gyermekhez: — Ha a kalauz megkérdi, hány éves vagy, mondd, hogy öt. Jön a kalauz és megkérdi: „Hány éves vagy kisfiam?" — Öt — vágja rá a gyer- rnek, ahogy apjával megbe­szélte. „Es mikor leszel hatéves?" — Amint leszállók a vil­lamosról. VIDÉKRE MEGRENDELÉSRE SZÁLLÍTUNK BUDAPEST Vili GYULAI P.u.6. ELZETT FLIM Zár- és Lakatgyár gyáregysége Szécsény. AZONNAL FELVESZ gépész• technikusokat, géplakatos és szerszámkészítő szakmunkásokat. Női bet. munkásokat. Felvétel a gyáregység munkaügyi osztályán. Az ötvözetgyár eladásra felkínál 1 db főjavított Csepel D. 450-es típusú billenős te­hergépkocsit és 1 db ro­mán RM 4/2 típusú billenős pótkocsit. Érdeklődni lehet személyesen vagy telefo­non 7—14 óráig az alábbi címen: ötvözetgyár. szállítási osz­tály, Zagyvaróna. Telefon: 20-50, 113 mellék 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom