Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-20 / 143. szám
A szövetkezeti demokráciát még; tanulni ém fftakoroSni keil ••• Jó lenne nálunk is bevezetni a szabad szombatokat — mondja Kovács Sándornó Sok szó esik mostanában a szövetkezeti demokrácia módszereinek tökéletesítéséről, a választott testületek tagjainak behatóbb foglalkoztatásáról. Különösen fontos ez ott, ahol máshol van a központ és máshol a telephely. Ez az állapot arra kényszeríti a különböző társadalmi tisztségviselőket, hogy a szokásosnál lobban figyeljenek társaik véleményére, támogassák a közösséget gyarapító javaslataikat. Fontos ez a szövetkezeti tulajdonosi érzés fokozása érdekében is. Ilyen gondolatok legyében beszélgettem a VIL- TESZ diósjenői telepén három választott tisztségviselővel. Kovács Sándomét legutóbb választották meg választmányi tagnak. Az alapító tagok közé tartozik. Pesten töltötte el a tanulóidőt. Mióta visszajött, azóta a revolver-esztergapadon dolgozik, teljesítménye 140—150 százalék között váltakozik. Arra a kérdésre, hogy miről beszélne, mit tolmácsolnak a legközelebb} választmányi ülésen, így kezdi: — Megkérdezném, hogy miért nem ad a szövetkezet vezetősége szabad szombatot? Ez nem elhatározás kérdése, hanem termelési probléma. Amíg a szabad szombatnak megfelelő kieső munkaidőt műszaki fejlesztéssel és magasabb szintű munka- és üzemszervezéssel pótolni nem tudják, addig erről sajnos szó sem lehet. Minden asszony egyformán szeretne keresni, ez sem megy', mert ahány asz- szony, annyi egyéniség, annyi ügyes kéz. így hát továbbra is lesz, aki többet, aki kevesebbet fog keresni azonos feltételek mellett. Ezt viszont biztosították. Felváltva mindennap más és más gépen dolgoznak az asszonyok és lányok. Az egyik műszakban apróbb, a másikban nagyobi) alkatrészt készítenek. Ami pedig a fizetést illeti, nincs miért panaszkodni. A revolver- esztergaműhely dolgozóinak átlagteljesítménye ’34 százalék. Kovács Sándorné, mivel az ügyes kezű, szorgalmas aszni* JM A f fgy van már az üzem fennállása óta. Váltótársa is máról holnapra otthagyta munkahelyét. A miértre nem válaszolt, az okokat sem írta bele a fei- mondópapírba, csupán any' nyit közölt, hogy a keresettel meg volt elégedve. — Lehet, hogy valamiért megsértődött, vagy egyéb más indítékok késztették távozásra — nem tudom — mondja Csurja József. — öt is elengedtük, pedig jó szerszámkészítő volt, és a vezetőség is megbecsülte. Műhelyünkben régiek tevékenykednek, ha újak jönnek azok is csak addig vannak itt míg a kismamák szülési szabadsága le nem jár. Azt tapasztaltam, hogy akiknek nincs kézügyességük. máról holnapra nem keresnek any- nyit mint a régiek, megsértődnék és kilépnek. Azt hiszik, hogy itt zsebre tett kézzel is lehet pénzt keresni. Megítélésem szerint jól teszi a vezetőség, hogy nem tartja vissza azokat. akik menni akarnak. Majd saját bőrükön tapasztalják, hogy másutt sem zöldebb a rét, még ha kívülről annak is látszik. — A honvédségtől kerültem ide. Előtte Tolmácson, a gépállomáson dolgoztam, mint marós, összevissza dobáltak, azért hagytam ott, és kértem ide felvételemet — kezdi a beszélgetést Drajkó László, a Zsebre tett kézzel nálunk sem lehet pénzt keresni —> vélekedik Csurja József szonyok közé tartozik, havonta 1800—1900 forintot visz haza. Ez az összeg itt, ebben a faluban szép keresetnek számit. Csurja József, a présműhelyben csoportvezető, az új- jáválasztás. óta a munkaügyi bizottság póttagja. Csak akkor tevékenykedik, ha valamelyik rendes tag beteg, ö azt mondaná el, hogy a vállalat munkaerő-gazdálkodásában nincs különösebb gond. Igaz, tavasszal többen kiléptek, de ez A döntések megalapozollak voltak — állítja Drajkó László revolver-esztergaműhely csoportvezetője. — Több mint egy éve vagyok az ellenőrző bizottság tagja. Feladatom, hogy a fegyelmi döntéseket es a fellebbezéseket a törvényesség oldaláról felülvizsgáljam. Eddig minden döntés megfelelt a törvényes előírásoknak, megalapozott, körültekintő és tényekkel bizonyított volt. Erről egyébként bármelyik szövetkezeti tag meggyőződhet, mert nem titkoljuk, hanem tanulás és okulás céljából kifüggesztjük a faliújságra. Volt olyan tag, akinek a nyereségét csökkentettük, mert fegyelmi vétséget követett el. Egy másik döntésnél a vezetőség helyt adott az alacsonyabb munkakörbe való helyezési kérelemnek. Üléseink nem rendszeresek, mert eddig nem volt rá szükség. Ettől függetlenül a szövetkezeti bizottság elnöke rendszeresen tájékoztat a ml hatáskörünkben történt ügyekről. Egyébként fegyelmi döntésekre csak ritkán kerül sor, mert nálunk jó a légkör, felelősséggel dolgozó családos anyák a kollektíva tagjai. X Ebből is látszik, hogy var aki nemcsak érzi, hanem érti is, mit jelent a választott tisztséggel járó megbízatás Másoknak azonban ezt még gyakorolni kell. Ez nem baj. mert olyan új dolgokról van szó, amit korábban kevesen csináltak. V. K. Törvény és alkohol HA VALAKI nem tudná, hogy hazánkban mely napokon fizetnek bért, nem kellene megérdeklődnie: az utcán, a járókelők között tá- molygó ittas emberek gyakoriságából kikövetkeztethetné. S hogy ez valóban így van, megerősíti az a statisztikai adat, amely szerint 1960 és 1970 között, mialatt az egy főre jutó reáljövedelem 59 százalékkal emelkedett, az alkoholtartalmú italok fogyasztása vásárlói áron 60 százalékkal nőtt. A jövedelem növekedését egyenes arányban követte a szeszes italokra költött pénz. S ennek hatása nemcsak az utcán mutatkozik, hanem a családok és az egyének életében is. Számtalan konfliktus, családi és egyéni tragédia forrása az alkohol. Orvosi megfigyelések szerint a rendszeresen, ivók 10—15 százaléka válik iszákossá, és ez utóbbiaknak egyharmadá alkoholista beteggé. Az alkoholistáknál súlyos idegrendszeri és belgyógyászati megbetegedések lépnek fel — elég példaként az alkoholos demenciára (elbutu- lás) vagy a májzsugorodásra hivatkoznunk. Az alkohol okozta károk csak részben fejezhetők ki forintban, de amennyi átszámítható, az is tetemes összegre rúg. Az alkohol okozta közúti baleseti károkat például 1969-ben nyolcvanmillió forintra becsülték, az üzemi baleseti károkat pedig mintegy hétszázmillió forintra. Sokan felvetették azt, hogy ha mind a családok életében, mind az emberi szervezetben, mind forintban mérhetően ekkora károkat okoz az alkohol, akkor miért hozzák forgalomba. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt voltak már kísérletek a világon a szeszíorgalmazás állami betiltására — közismert az USA esete —, ám ezek nem küszöbölték ki az alkoholizmust sem és a szeszfogyasztást sem, csupán a csempészést, a tiltott forgalmazást, az árakat növelték. Másrészt aligha képzelhető el, hogy egycsa- pásra beszüntethető a szeszes italok fogyasztása, ha már több ezer éve tart. De hiszen miért is kéne beszüntetni, mondják mások, ha alkalmanként a mértékletes fogyasztás jótékony, a társas életet „olajozó” hatását tekintjük. Ám ki tudja megmondani, mi vagy mennyi a mértékletes? Mikor kell megállni? Erre általános szabály nincs, és éppen azok nem ismerik ezt a határt, akiknél iszákosságra, majd alkoholizmusra vezet a kezdetben alkalmi italozás. Így hát marad a lehetséges, bár nehezebb megoldás: olyan közszellemet igyekszünk kialakítani. amely nem holmi férfias cselekedetnek tekinti a részegséget, részegeskedést, hanem annak értékeli, ami: emberi mivoltunkból kivetkőző magatartásnak, a normálistól való eltérésnek, végső soron — mert erre vezet — betegségnek. Az első társadalmi, országos méretű tett, ami egy ilyen felfogásnak támogatást nyújt, és ami következetesen végiggondolva így tekinti az alkoholizmust, az az idén — közvetlenül az alkotmánymódosítás után — az országgyűlés áprilisi ülésén elfogadott II. törvény. Az egészségügyi törvény, amely harmadik részének második fejezetében kitér az alkoholizmusra. A 35. paragrafus első bekezdésében kimondja: „Azt az alkoholistát, aki rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával családját, kiskorú gyermekeinek fejlődését, saját egészségét, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetve munkahelyén a munkát ismételten súlyosan zavarja, az egészségügyi szerv jogosult gondozáson való részvételre kötelezni, illetőleg elrendelni a gyógykezelésnek kórházi alkoholelvonó osztályon (részlegen) történő foganatosítását. A kórházi gyógykezelés tartama — ha jogszabály másképp nem rendelkezik — nem haladhatja meg a folyamatos hat hónapot.” A következő paragrafus azt is kimondja, hogy az ittas személyt, „aki nyilvános helyen botrányt okoz, vagy magával tehetetlen, a rendőrség szervei kijózanító szobára szállíthatják”, ahol őt „kijózanodásig, de legfeljebb huszonnégy órai időtartamra” lehet visszatartani. HIBA LENNE, ha mindent a törvényre és foganatosítóira hagynánk, és ezzel elintézett- nek tekintenénk az alkoholizmus ügyét. A törvény fontos kiiridulópont az alkoholizmus elleni küzdelemben, amely egyfelől az iszá- kosság elfajulásának eleve gátat igyekszik vetni, másfelől az alkoholisták gyógykezeléséről intézkedik. Nemcsak annyira lesz hathatós, amennyire foganatosítják, hanem annyira, amennyire a társadalmi megítélés magáévá teszi az iszákosságnak és az alkoholizmusnak a törvényben kifejezésre jutó, közérdekű megítélését Németh Ferene Még nem eléggé konkrétak Munkaverseny az érsekvadkerti gyáregységnél 1971-ben több probléma, átmeneti munkahiány nehezítette meg az érsekvadkerti MEZŐGÉP gyáregységének folyamatos tevékenységét. Ezek ellenére végül is az 1971. évet eredményesen zárták. Az idén a gyáregység vezetőjének jó irányító-, szervező munkája, a vállalat illetékes szerveinek segítségadása megnyugtatóbb helyzetet teremtett. Áprilistól folyamatos munkát végez a gyáregység. A rendelkezésre álló kapacitás szerződéssel lekötött. A folyamatos munkaellátás kedvezően hat a szocialista munkaversenyre. A gyáregység vezetősége konkrétan meghatározta a versenymozgalom célját, amely során kimondták, hogy a szocialista brigádmozgalomban megfogalmazott hármas jelszót a gyakorlatban is meg kell valósítani. Érdekeltté kell tenni a dolgozók zömét az eredményesebb, tevékenységben, segíteni kell a közösségi élet kialakítását. A gyáregység 1973. évi termelési és értékesítési tervét üzemekre bontotta le, így az egyes kollektívák' megfelelően ismerik feladataikat. A gyáregységnél 124 fő négy üzembe tömörülve tűzte ki a Szocialista Üzem cím elérését. Nemrégiben a MEZŐGÉP szakcsoportja megvizsgálta a szocialista szerződéseket tartalmi vonatkozásban. Megállapította, hogy esetenként a vállalásokat tartalmazó szerződések nem eléggé konkrétak. Több fontos elemet nem tartalmaznak. A termelés hatékonyságára és minőségére vonatkozóan nincs utalás a szerződésekben. Foglalkoznak a szerződésben a sport-, kulturális rendezvényekkel. de hogy ennek kereteben mit tesznek az egyes kollektívák, már kevés szó esik. Ilyen vonatkozásban helyes lenne felülvizsgálni a szerződéseket, és szükség szerint konkrétabbá tenni, hisz’ ez az értékelésnél a versenybizottság munkáját megkönnyítené. Jónak ítélhető az értékelési rendszer, amely meghatározott pontokkal ismeri el a munka eredményét. Az értékelést negyedévenként végzik, melyről írásban tájékoztatják az érintett üzemrészeket. A Szocialista Üzem cím elnyerésének anyagi megbecsülését szerződésben rögzítették: Ezek szerint a vállait feladatok százszázalékos teljesítése esetén négyezer, 105 százalék esetén hatezer, 110 százalék felett pedig tízezer forint jutalmat adományoznak a kollektívának. 1971-ben nem volt szervezett versenymunka a gyáregységnél. Bár év elején történtek vállalások, év közben azonban ezek értékelése elmaradt. Év végén a feltételek teljesítésének hiányában a Szocialista Brigád, illetőleg Üzem cím odaítélése csak formai lett volna, tartalom nélkül. A gyáregység vezetősége a párt- és szakszervezet az 1972. évben komoly alapokra helyezte a szocialista versenymozgalmat. Az indítás, ha vannak is még formai és egyéb hiányosságok. jónak mondható. Ez azonban csak a kezdet. Szükséges, hogy év közben az elhatározásnak megfelelően foglalkozzanak a kollektívával, értékeljék a munkájukat, mert a vállalat többi egységéhez viszonyítva e gyáregységnél igen sok pótolnivaló van. A technológiai fejlesztés alapjai Mongóliában Egy 600 éves kisváros mai élete Ilmenau NDK-beli város nevével sokféle vonatkozásban találkozunk, például: az NDK Államtanácsa fogadást ad. az ünnepi asztal értékes porcelánja Ilmenauból származik. Más: a híres lengyelországi fürdőhelyen. Zakopanéban a Lengyel Építőmun- Kások Szakszervezete üdülőcsekkjével az ilmenaui Müller család nyaral. És végül: Goethe ezt írta a városról egyik Schillerhez ntézett ilevelében: „Mindig s szívesen voltam és vagyok Itt, azt hiszem ez a jóleső érzés az emberek és a táj csodálatos harmóniájából fakad.” Az „UNEN” című mongol napilap hasábjain nemrég szerkesztőségi cikk jelent meg, „Célunk — a technológiai fejlesztés” címmel. A cikk többek között hangsúlyozza; „A Mongol Népi Forradalmi Párt a szocializmus anyagi és technikai alapjainak megteremtése érdekében mindig is megkülönböztetett figyelmet fordított a technológiai haladás elősegítésére az ország népgazdaságának fejlesztése során.” A cikk a továbbiakban rámutat, hogy a nemrégiben létrehozott Állami Tudományos és Technológiai Fejlesztési Bizottság fontos szerepet tölt be a népgazdaság fejlesztésében. A bizottság kidolgozza és a gyakorlatban megvalósítja a tudományos- technikai újdonságok, találmányok és korszerű technológiák széles körű meghonosításának módszereit, szorosabbra fűzi a tudomány és a termelés közötti kapcsolatokat. A tudományos-technikai. valamint a technológiai előrehaladás ütemét jelentős mértékben gyorsítja a dolgozó nép tömegeinek aktív részvétele és kezdeményező szerepe. NÓGRÁD — 1972. június 20., kedd 3