Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-20 / 143. szám

A szövetkezeti demokráciát még; tanulni ém fftakoroSni keil ••• Jó lenne nálunk is bevezetni a szabad szombatokat — mondja Kovács Sándornó Sok szó esik mostanában a szövetkezeti demokrácia mód­szereinek tökéletesítéséről, a választott testületek tagjainak behatóbb foglalkoztatásáról. Különösen fontos ez ott, ahol máshol van a központ és máshol a telephely. Ez az ál­lapot arra kényszeríti a kü­lönböző társadalmi tisztségvi­selőket, hogy a szokásosnál lobban figyeljenek társaik vé­leményére, támogassák a kö­zösséget gyarapító javaslatai­kat. Fontos ez a szövetkezeti tulajdonosi érzés fokozása ér­dekében is. Ilyen gondolatok legyében beszélgettem a VIL- TESZ diósjenői telepén há­rom választott tisztségviselő­vel. Kovács Sándomét legutóbb választották meg választmányi tagnak. Az alapító tagok közé tartozik. Pesten töltötte el a tanulóidőt. Mióta visszajött, azóta a revolver-esztergapa­don dolgozik, teljesítménye 140—150 százalék között vál­takozik. Arra a kérdésre, hogy miről beszélne, mit tol­mácsolnak a legközelebb} vá­lasztmányi ülésen, így kezdi: — Megkérdezném, hogy miért nem ad a szövetkezet vezető­sége szabad szombatot? Ez nem elhatározás kérdé­se, hanem termelési probléma. Amíg a szabad szombatnak megfelelő kieső munkaidőt műszaki fejlesztéssel és ma­gasabb szintű munka- és üzemszervezéssel pótolni nem tudják, addig erről sajnos szó sem lehet. Minden asszony egyformán szeretne keresni, ez sem megy', mert ahány asz- szony, annyi egyéniség, annyi ügyes kéz. így hát továbbra is lesz, aki többet, aki keve­sebbet fog keresni azonos fel­tételek mellett. Ezt viszont biztosították. Felváltva min­dennap más és más gépen dol­goznak az asszonyok és lá­nyok. Az egyik műszakban apróbb, a másikban nagyobi) alkatrészt készítenek. Ami pe­dig a fizetést illeti, nincs mi­ért panaszkodni. A revolver- esztergaműhely dolgozóinak átlagteljesítménye ’34 száza­lék. Kovács Sándorné, mivel az ügyes kezű, szorgalmas asz­ni* JM A f fgy van már az üzem fennál­lása óta. Váltótársa is máról holnapra otthagyta munkahe­lyét. A miértre nem válaszolt, az okokat sem írta bele a fei- mondópapírba, csupán any' nyit közölt, hogy a keresettel meg volt elégedve. — Lehet, hogy valamiért megsértődött, vagy egyéb más indítékok késztették távozásra — nem tudom — mondja Csurja Jó­zsef. — öt is elengedtük, pe­dig jó szerszámkészítő volt, és a vezetőség is megbecsülte. Műhelyünkben régiek tevé­kenykednek, ha újak jönnek azok is csak addig vannak itt míg a kismamák szülési sza­badsága le nem jár. Azt ta­pasztaltam, hogy akiknek nincs kézügyességük. máról holnapra nem keresnek any- nyit mint a régiek, megsér­tődnék és kilépnek. Azt hi­szik, hogy itt zsebre tett kéz­zel is lehet pénzt keresni. Megítélésem szerint jól teszi a vezetőség, hogy nem tartja vissza azokat. akik menni akarnak. Majd saját bőrükön tapasztalják, hogy másutt sem zöldebb a rét, még ha kívülről annak is látszik. — A honvédségtől kerültem ide. Előtte Tolmácson, a gép­állomáson dolgoztam, mint marós, összevissza dobáltak, azért hagytam ott, és kértem ide felvételemet — kezdi a beszélgetést Drajkó László, a Zsebre tett kézzel nálunk sem lehet pénzt keresni —> véle­kedik Csurja József szonyok közé tartozik, havon­ta 1800—1900 forintot visz ha­za. Ez az összeg itt, ebben a faluban szép keresetnek szá­mit. Csurja József, a présmű­helyben csoportvezető, az új- jáválasztás. óta a munkaügyi bizottság póttagja. Csak akkor tevékenykedik, ha valamelyik rendes tag beteg, ö azt mon­daná el, hogy a vállalat mun­kaerő-gazdálkodásában nincs különösebb gond. Igaz, ta­vasszal többen kiléptek, de ez A döntések megalapozollak voltak — állítja Drajkó László revolver-esztergaműhely cso­portvezetője. — Több mint egy éve vagyok az ellenőrző bizottság tagja. Feladatom, hogy a fegyelmi döntéseket es a fellebbezéseket a törvé­nyesség oldaláról felülvizsgál­jam. Eddig minden döntés megfelelt a törvényes előírá­soknak, megalapozott, körül­tekintő és tényekkel bizonyí­tott volt. Erről egyébként bár­melyik szövetkezeti tag meg­győződhet, mert nem titkol­juk, hanem tanulás és okulás céljából kifüggesztjük a fali­újságra. Volt olyan tag, aki­nek a nyereségét csökkentet­tük, mert fegyelmi vétséget követett el. Egy másik dön­tésnél a vezetőség helyt adott az alacsonyabb munkakörbe való helyezési kérelemnek. Üléseink nem rendszeresek, mert eddig nem volt rá szük­ség. Ettől függetlenül a szö­vetkezeti bizottság elnöke rendszeresen tájékoztat a ml hatáskörünkben történt ügyekről. Egyébként fegyelmi döntésekre csak ritkán kerül sor, mert nálunk jó a légkör, felelősséggel dolgozó családos anyák a kollektíva tagjai. X Ebből is látszik, hogy var aki nemcsak érzi, hanem érti is, mit jelent a választott tisztséggel járó megbízatás Másoknak azonban ezt még gyakorolni kell. Ez nem baj. mert olyan új dolgokról van szó, amit korábban kevesen csináltak. V. K. Törvény és alkohol HA VALAKI nem tudná, hogy hazánkban mely napokon fizetnek bért, nem kellene meg­érdeklődnie: az utcán, a járókelők között tá- molygó ittas emberek gyakoriságából kikö­vetkeztethetné. S hogy ez valóban így van, megerősíti az a statisztikai adat, amely sze­rint 1960 és 1970 között, mialatt az egy főre jutó reáljövedelem 59 százalékkal emelke­dett, az alkoholtartalmú italok fogyasztása vásárlói áron 60 százalékkal nőtt. A jövede­lem növekedését egyenes arányban követte a szeszes italokra költött pénz. S ennek hatása nemcsak az utcán mutat­kozik, hanem a családok és az egyének éle­tében is. Számtalan konfliktus, családi és egyéni tragédia forrása az alkohol. Orvosi megfigyelések szerint a rendszeresen, ivók 10—15 százaléka válik iszákossá, és ez utób­biaknak egyharmadá alkoholista beteggé. Az alkoholistáknál súlyos idegrendszeri és bel­gyógyászati megbetegedések lépnek fel — elég példaként az alkoholos demenciára (elbutu- lás) vagy a májzsugorodásra hivatkoznunk. Az alkohol okozta károk csak részben fejezhe­tők ki forintban, de amennyi átszámítható, az is tetemes összegre rúg. Az alkohol okozta közúti baleseti károkat például 1969-ben nyolcvanmillió forintra becsülték, az üzemi baleseti károkat pedig mintegy hétszázmillió forintra. Sokan felvetették azt, hogy ha mind a családok életében, mind az emberi szerve­zetben, mind forintban mérhetően ekkora ká­rokat okoz az alkohol, akkor miért hozzák forgalomba. A kérdés azonban nem ilyen egy­szerű. Egyrészt voltak már kísérletek a vi­lágon a szeszíorgalmazás állami betiltására — közismert az USA esete —, ám ezek nem küszöbölték ki az alkoholizmust sem és a szeszfogyasztást sem, csupán a csempészést, a tiltott forgalmazást, az árakat növelték. Másrészt aligha képzelhető el, hogy egycsa- pásra beszüntethető a szeszes italok fogyasz­tása, ha már több ezer éve tart. De hiszen miért is kéne beszüntetni, mond­ják mások, ha alkalmanként a mértékletes fogyasztás jótékony, a társas életet „olajozó” hatását tekintjük. Ám ki tudja megmondani, mi vagy mennyi a mértékletes? Mikor kell megállni? Erre általános szabály nincs, és éppen azok nem ismerik ezt a határt, akik­nél iszákosságra, majd alkoholizmusra vezet a kezdetben alkalmi italozás. Így hát marad a lehetséges, bár nehezebb megoldás: olyan közszellemet igyekszünk ki­alakítani. amely nem holmi férfias cseleke­detnek tekinti a részegséget, részegeskedést, hanem annak értékeli, ami: emberi mivol­tunkból kivetkőző magatartásnak, a normá­listól való eltérésnek, végső soron — mert er­re vezet — betegségnek. Az első társadalmi, országos méretű tett, ami egy ilyen felfogásnak támogatást nyújt, és ami következetesen végiggondolva így te­kinti az alkoholizmust, az az idén — közvet­lenül az alkotmánymódosítás után — az or­szággyűlés áprilisi ülésén elfogadott II. tör­vény. Az egészségügyi törvény, amely har­madik részének második fejezetében kitér az alkoholizmusra. A 35. paragrafus első bekez­désében kimondja: „Azt az alkoholistát, aki rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával családját, kiskorú gyermekeinek fejlődését, saját egészségét, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetve munkahelyén a munkát ismételten súlyosan zavarja, az egészségügyi szerv jogosult gondozáson való részvételre kö­telezni, illetőleg elrendelni a gyógykezelésnek kórházi alkoholelvonó osztályon (részlegen) történő foganatosítását. A kórházi gyógykeze­lés tartama — ha jogszabály másképp nem rendelkezik — nem haladhatja meg a folya­matos hat hónapot.” A következő paragrafus azt is kimondja, hogy az ittas személyt, „aki nyilvános helyen botrányt okoz, vagy magá­val tehetetlen, a rendőrség szervei kijózanító szobára szállíthatják”, ahol őt „kijózanodásig, de legfeljebb huszonnégy órai időtartamra” lehet visszatartani. HIBA LENNE, ha mindent a törvényre és foganatosítóira hagynánk, és ezzel elintézett- nek tekintenénk az alkoholizmus ügyét. A törvény fontos kiiridulópont az alkoholizmus elleni küzdelemben, amely egyfelől az iszá- kosság elfajulásának eleve gátat igyekszik vetni, másfelől az alkoholisták gyógykezelésé­ről intézkedik. Nemcsak annyira lesz hatha­tós, amennyire foganatosítják, hanem annyi­ra, amennyire a társadalmi megítélés magáé­vá teszi az iszákosságnak és az alkoholizmus­nak a törvényben kifejezésre jutó, közérdekű megítélését Németh Ferene Még nem eléggé konkrétak Munkaverseny az érsekvadkerti gyáregységnél 1971-ben több probléma, át­meneti munkahiány nehezítet­te meg az érsekvadkerti ME­ZŐGÉP gyáregységének folya­matos tevékenységét. Ezek el­lenére végül is az 1971. évet eredményesen zárták. Az idén a gyáregység veze­tőjének jó irányító-, szervező munkája, a vállalat illetékes szerveinek segítségadása meg­nyugtatóbb helyzetet terem­tett. Áprilistól folyamatos munkát végez a gyáregység. A rendelkezésre álló kapaci­tás szerződéssel lekötött. A fo­lyamatos munkaellátás kedve­zően hat a szocialista munka­versenyre. A gyáregység ve­zetősége konkrétan meghatá­rozta a versenymozgalom cél­ját, amely során kimondták, hogy a szocialista brigádmoz­galomban megfogalmazott hármas jelszót a gyakorlat­ban is meg kell valósítani. Ér­dekeltté kell tenni a dolgozók zömét az eredményesebb, te­vékenységben, segíteni kell a közösségi élet kialakítását. A gyáregység 1973. évi ter­melési és értékesítési ter­vét üzemekre bontotta le, így az egyes kollektívák' megfe­lelően ismerik feladataikat. A gyáregységnél 124 fő négy üzembe tömörülve tűzte ki a Szocialista Üzem cím elérését. Nemrégiben a MEZŐGÉP szakcsoportja megvizsgálta a szocialista szerződéseket tar­talmi vonatkozásban. Megál­lapította, hogy esetenként a vállalásokat tartalmazó szer­ződések nem eléggé konkré­tak. Több fontos elemet nem tartalmaznak. A termelés ha­tékonyságára és minőségére vonatkozóan nincs utalás a szerződésekben. Foglalkoznak a szerződésben a sport-, kul­turális rendezvényekkel. de hogy ennek kereteben mit tesznek az egyes kollektívák, már kevés szó esik. Ilyen vo­natkozásban helyes lenne fe­lülvizsgálni a szerződéseket, és szükség szerint konkrétab­bá tenni, hisz’ ez az értéke­lésnél a versenybizottság mun­káját megkönnyítené. Jónak ítélhető az értékelési rendszer, amely meghatározott pontokkal ismeri el a munka eredményét. Az értékelést ne­gyedévenként végzik, melyről írásban tájékoztatják az érin­tett üzemrészeket. A Szocialista Üzem cím el­nyerésének anyagi megbecsü­lését szerződésben rögzítették: Ezek szerint a vállait felada­tok százszázalékos teljesítése esetén négyezer, 105 százalék esetén hatezer, 110 százalék felett pedig tízezer forint ju­talmat adományoznak a kol­lektívának. 1971-ben nem volt szerve­zett versenymunka a gyáregy­ségnél. Bár év elején történ­tek vállalások, év közben azonban ezek értékelése elma­radt. Év végén a feltételek teljesítésének hiányában a Szocialista Brigád, illetőleg Üzem cím odaítélése csak for­mai lett volna, tartalom nél­kül. A gyáregység vezetősége a párt- és szakszervezet az 1972. évben komoly alapokra he­lyezte a szocialista verseny­mozgalmat. Az indítás, ha vannak is még formai és egyéb hiányosságok. jónak mondható. Ez azonban csak a kezdet. Szükséges, hogy év közben az elhatározásnak megfelelően foglalkozzanak a kollektívával, értékeljék a munkájukat, mert a vállalat többi egységéhez viszonyítva e gyáregységnél igen sok pó­tolnivaló van. A technológiai fejlesztés alapjai Mongóliában Egy 600 éves kisváros mai élete Ilmenau NDK-beli város nevével sokféle vonatkozás­ban találkozunk, például: az NDK Államtanácsa fogadást ad. az ünnepi asztal értékes porcelánja Ilmenauból szár­mazik. Más: a híres lengyelor­szági fürdőhelyen. Zakopa­néban a Lengyel Építőmun- Kások Szakszervezete üdülő­csekkjével az ilmenaui Mül­ler család nyaral. És végül: Goethe ezt írta a városról egyik Schillerhez ntézett ilevelében: „Mindig s szívesen voltam és vagyok Itt, azt hiszem ez a jóleső érzés az emberek és a táj csodálatos harmóniájából fa­kad.” Az „UNEN” című mongol napilap hasábjain nemrég szerkesztőségi cikk jelent meg, „Célunk — a technoló­giai fejlesztés” címmel. A cikk többek között hangsú­lyozza; „A Mongol Népi Forradalmi Párt a szocializ­mus anyagi és technikai alapjainak megteremtése ér­dekében mindig is megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tott a technológiai haladás elősegítésére az ország nép­gazdaságának fejlesztése so­rán.” A cikk a továbbiakban rá­mutat, hogy a nemrégiben létrehozott Állami Tudomá­nyos és Technológiai Fej­lesztési Bizottság fontos sze­repet tölt be a népgazdaság fejlesztésében. A bizottság kidolgozza és a gyakorlatban megvalósítja a tudományos- technikai újdonságok, talál­mányok és korszerű techno­lógiák széles körű meghono­sításának módszereit, szoro­sabbra fűzi a tudomány és a termelés közötti kapcsola­tokat. A tudományos-tech­nikai. valamint a technoló­giai előrehaladás ütemét je­lentős mértékben gyorsítja a dolgozó nép tömegeinek ak­tív részvétele és kezdemé­nyező szerepe. NÓGRÁD — 1972. június 20., kedd 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom