Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-18 / 142. szám
Hasznos tanácsok A mai új divatról azt mondják Párizsban, hogy igen jó elképzelések alapján született, nagyon elegáns és jól viselhetők az új divat szerinti ruhák. Ezt láttuk Párizsban, az utcán, a járókelőkön és az üzletek, áruházak kirakatában egyaránt, véleményünk így megegyezett a párizsiakéval. Az úgynevezett blézer, amely leginkább a férfizakóhoz hasonlítható, a legkülönbözőbb formákban kiegészítője a női ruhatárnak. így például, viselik a blézert rakott szoknyához, gloknishoz, hosz- szú nadrághoz és színben harmonizáló mintás ruha tetején, egyszínű anyagból vagy fordítva: mintás anyagból egyszínű ruhához. A színek nagyon vidámak, élénkek, az úgynevezett tiszta színek a divatosak. Mellettük a fehér és fekete is főszerephez jut. A ruha nossza egyértelműen rövid, térdig ér, általában minden nő ezt viseli, de azok a fiatalok, akik a miniruhától nem tudták elszakadni, nagyon sok combközépig érő, úgynevezett bébiruha stílusú öltözéket, vagy szoknyát hordanak. A párizsi divatban mindig jelentkezik valami különlegesség, amit divat szakszóval sem lehet sokszor kifejezni, ilyen a „smock”, amely kockás zefírből készülő kis blú- zocska, nem ér derékig, ujja van és kivágott. Ezt a kis különcködő lányok pulóverhez, nadrághoz viselik, vagy egy sima ruha tetejére is ráhúzzák. Nem véd sem a hideg ellen, sem más időjárási viszontagságtól, de — divatos. Ami viszont mindenkinek tetszik ég hordható, az az ingblúz és tunika, amely mérhetetlenül sokféle anyagból egy fazonban — a férfiinghez hasonlóan — kapható. Rajzainkon bemutatunk a fentebb leírt ruhazsánerekből egy kis ízelítőt, tessék választani. 1. Aprókockás pamutvászonból készült, egyszínű paszpo- lozású blézer. Jól illik hozzá az elöl hóiba rakott pamutvászon szoknya, amely természetesen a paszpól színével egyező és pulóvert vagy ingblúzt lehet hozzá hordani. 2. Hűvösebb nyári időre szintetikus, vászonkarakterű anyagból való kosztüm, széles kihajtóval és gallérral, szoknyája elöl két-két rakással és díszgombokk&l. Jól variálható, ha egy pettyes pamutanyagból mellény, sötétebb színű ingblúz és pettyes nyakkendő egészíti ki. Természetesen ilyen zsánerű kosztümhöz a romantikus stílusú, könnyed' anyagból készült blúz is viselhető, és máris alkalmivá válik kosztümünk. 3. Duplasoros, kockás, vagy csíkos anyagból is készíthető blézert mutatunk be egyszínű, párhuzamos, de bővonalú nadrággal. Jól illik hozzá az ingblúz, amelynek nyakába belülre színes sálat köthetünk. 4-es modellünkön látható a „smock” elnevezésű kis blú- zocska, amely kockás zefírből készült, de ezt mi harmonikus összeállításban láttuk egy áruházban, mikoris a nadrág ugyanabból az anyagból térdig szűk, térd alatt ferde szálirányú anyagból betéttel készült és ezáltal nagyon bő a nadrág. A blúzocskán madeira díszítés van, alatta könnyű nyári pulóver. 5. Ingruha, napsütéses sárga színben, szintetikus ba- tisztból, megkötött nyakkal és két rátett zsebe alatt rakásokkal bővítve. 6. Divatos a hosszított derekú ruha is. A rajzunkon látható bordürös, pettyes anyagból készült ruha a vízszintes szabásvonaltól lefelé rakott, ujjatlan, madonna kivágású. Az ilyen stílusú ruha a nagy nyári melegben igen célszerű. 7. Kékfestő zsánerű csíkos anyagból készült ' romantikus stílusú ruha, a magas nyak, az elején a betétrész körül, az ujja végén és a húzott szoknya alján pici csipke fodorral. Eper, saláta, alma Sok könnyelmű ember akad, aki éppen a vitaminkímélés jelszavával, mosatlanul fogyaszt piacról vásárolt gyümölcsöt, vagy salátát, pedig, még a saját kertben termelt gyümölcs- és zöldségfélék is mosásra szorulnak. Részben a permetezőszereket kell lemosni róluk, hogy ne okozzanak gyomorrontást, vagy enyhe mérgezést. Részben szükséges az alapos mosás azért is, hogy a gyümölcsök és zöldségfélék — általában a nyersen fogyasztott növényi eredetű élelmiszerek felületére jutott fertőző mikroorganizmusokat el- távolítsuk. Alapvetően hibás pl. hogy a vendéglőkben (de sokszor otthon is) a salátát legtöbbször úgy tálalják, hogy egy fej salátát ketté vágnak, így adják a vendégek elé. S ha az ember a torzsáját levágja, úgy, hogy az egyes levelek szabaddá válnak, gyakran piszkos lé és homokszemek kerülnek tányérjára és fogai közé. Ahol pedig homokszemek megbújnak, amelyek a baktériumokhoz képest olyanok, mint hangyákhoz az elefántok, ott többek közt a trágyával a talajra került mikroorganizmusok sokasága húzód- hatik meg. És miközben az ember jóízűen ropogtatja a zöld salátát és abban a tudatban él, hogy vitamint és tömény egészséget fogyaszt, a paratífusz, a vérhas vagy éppenséggel a járványos máj- gyulladás kéretlen díszkíséretét is megkaphatja salátájához. A nyers salátát tehát egyes leveleire kell szétbontani, úgy kell megmosni többször is, folyó vízben. Fagylalt honra. Fagylaltot eltenni következő napra tehát még hűtőszekrényben sem szabad. Hibás takarékosság A hűtőgépek — különösen a —15, —17 fokra hűtő, mélyhűtőteres berendezések — használata nagyon lecsökkentette az ételmérgezések számát. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a jégszekrény vagy akár a mélyhűtés nem azonos a főzéssel. Főzéskor, sütéskor az akár növényi, akár állati eredetű ételekben szaporodó kórokozók általában elpusztulnak. A hűtés viszont csak a kórokozók szaporodását gátolja meg, de rendszerint nem öli el őket. A romlott étel tehát nem válik fogyaszthatóvá azáltal, ha jéggé fagyasztjuk. Mihelyt fe|J olvad az ételben levő víz és ismét olyan hőfokot ér el, amelyben a „dermedt” baktériumok szaporodnak, máris gyors romlás következhetik be. Könnyen romló ételeket: tej, tejfel, túró, hentesáruk, nyers hús, tilos nyári szobahőmérsékleten tárolni; kitűnő táptalaj szinte minden mikroorganizmus számára. A húslevest kórházi laboratóriumokban egyenesen táptalajnak használják. A megvizsgálandó váladékból egy szemernyit „oltanak” a húslevesbe és néhány óra múlva, ha a váladék fertőzött volt, a kórokozók milliárdjai hemzsegnek benne. Ezeket tehát lehetőleg csak frissen és azonnal fogyasszuk. Hűtőszekrényben a tejet, tejfelt, túrót 36 óráig, a vajat és nyers húst 3—4 napig tárolhatjuk. A friss hentesárukat lehetőleg két nap után, még ha jégen voltak is, nyersen már ne együk. Még a jégszekrényben tárolt, egyik étkezésről a másikra eltett főzeléket, tésztafélét is érdemes újra felforralni, vagy átsütni, hogy biztonságosan fogyaszthassuk. Ne felejtsük el, hogy a hűtőszekrény is megszűnik hűtőszekrény lenni, ha a gyerekek félpercenként nyitogatják, vagy éppenséggel nyitva felejtik. A hűtőtér ilyenkor átmelegszik, és a jégszekrény és a szobalevegő közt megszűnik a különbség. (Szende!) Szabad idő: Áltermészetjárók Júniusi teendők a kertekben A kert csak akkor töltheti be igazi szerepét, — ha gondozzák is. Az új. telektulajdonosok nagyrésze viszont csak most ismerkedik a kertészkedéssel. Éppen ezért nagyon fontos, hogy kezdettől fogva igyekezzenek • minél szakszerűbb munkát végezni, s ha ezt sikerül elsajátítani, akkor tényleg örömet, kikapcsolódást ad a kert. Ebben szeretnénk a kertész- kedők segítségére lenni. Az utóbbi hetek csapadékos Időjárása kedvezett a gyomok fejlődésének, ezért már az apró gyomokat is kapáljuk ki, ne várjuk meg, amíg magot érlelnek. Gyümölcsösben vagy szőlőben vegyszer használatával könnyíthetjük munkánkat. Erre a Gramoxone, vagy a Gomex alkalmas, de vigyázni kell, nehogy széthordja a szél, vagy rákerüljön hasznos növényre, mert azt is károsítja.- A gyümölcsösben az őszibarackfákon ilyenkor mutatkoznak a metszés hibái. A száraz vesszőket metsszük le, a túl sűrűn álló hajtásokat pedig törjük ki tőből, ezzel jobb lehetőséget nyújtunk a megmaradók növekedéséhez. Ha szükséges, végezzünk majd gyümölcsritkítást. Így szebb, és nagyobb őszi- és kajszi- barackokat kapunk. A szamócatövek ostorindáit vágjuk le, mert gyengítik a növekedést, hátráltatják a termés fejlődését. Ha viszont szaporítani akarjuk, gondos ápolással teremtsük meg az indanövények fejlődési feltételeit. A málnánál távolítsuk el a felesleges sarjakat. Ribiszkebokrainkat ne hagyjuk elsűrűsödni. A bokrok közepéből előtörő hajtásokból csak azokat hagyjuk meg, amelyek az elöregedett részek leváltásához szükségesek. A nedvesebb idő kedvez a gombabetegségek elterjedésének. Ezért fokozottabb mértékben kell védekezni azalma- és körtefákat, a ribiszke- és a köszmétebokrokat a pusztító lisztharmat-varasodás és levélfoltosság ellen. Nagy gonddal permetezzünk az alma- moly, az őszi- és a kajszibarack molykártevői, a takácsatkák és a levéltetvek ellen. A szőlőben kezdjük el a hajtásválogatást. A meddő, a nem megfelelő helyen fejlődött, gyenge hajtásokat tőből távolítsuk el, törjük ki. Tőkéink így szellősebbek lesznek, a hajtások jobban fejlődnek, s majd nagyobb és szebben színeződött fürtöket kapunk. Ne feledkezzünk el a szőlő kötözéséről. Ez elősegíti a hajtások fény felé növekedését, másrészt megakadályozza, hogy a szél letörje a hajtásokat, de jelentősen csökkenti a peronoszpóra-ve- szélyt is, hiszen a hajtások nem lógnak le a talajra. Rendszeresen védekezzünk a szőlő fő károsítói: a peronosz- póra és a lisztharmat fertőzése, valamint a szőlőmolyok hernyóinak kártétele ellen. A gyümölcsfák, szőlő, zöldségfélék és a dísznövények megerősödését, kórokozó ellenállósógát, nagyon jól lehet növelni, ha a 0,2 százalékos Wuxal lombtrágyázószert teszünk bele a kórokozók és kártevők elleni permetlébe. (Használata esetén a rózsát például nem is támadja meg a lisztharmat.) Ez a szer jól pótolja a növények esetleg hiányzó nyomelemeit is. Sz. M. F. Sajnos, majdnem minden évben előfordul nyáron néhány tömeges fagylaltmérgezés. Előidézője szinté sohasem a savanykás gyümölcsfagylalt, hanem a tejjel, tojássárgájával, tejszínhabbal készült édesfagylalt. A mérgezéseknek az oka az, hogy a fokozatosan melegedő fagylaltmasszában a kisszámú baktérium vagy más kórokozó hirtelen, gyors szaporodásnak indul. Különösen nagy a veszélye ennek, ha a fagylalt tartósan állott szoba- hőmérsékleten, miközben a kórokozók vidáman szaporodtak benne, és azután mély- hűtik. De veszélyes az is, ha a friss fagylalthoz keverik az előző napi maradékot. Egyre több a hűtőszekrény a magánháztartásokban is, a fagylaltkészítőgép sem ritkaság. Ami érvényes az üzletekre, az fokozottan érvényes ott«= ök ketten (MTI fotó — Király Krisztina felv.) Mert ilyenek is vannak, nem is kevesen. Nem úgy mondom, hogy áltúristák, mert ma már a turizmus sehol sem azt jelenti, mint régen : ma repülőgépes, autós hajós, meg vonatutazást jelent, luxus, de legalábbis jó, kényelmes hotelszobát, mindent, csak nem barangolást, természetjárást. Igaz, ugyanakkor sok jót és hasznosat ad az előbbiek helyett: világot látást, távoli tájak, népek, kultúrák megismerését. Azokról az emberekről akarok szólni — a látszat ellenére 'sem gúnnyal, hanem inkább sajnálkozással — akik szöges bakancsot húznak, a vállukra zöld turistatarisznyát vetnek, aztán elindulnak a legközelebbi buszmegállóhoz; ott bepréselik magukat valamelyik járműbe, aztán föl a hegyek közé! Fönn a hegyen, ahol kiszállnak, nap süt, madár szól, virág illatozik. ám ez őket nem zavarja: be az első kocsmába, elő azt a turistatarisznyát, abból meg a kártyát, és következik a „blattverés” — persze bor, sör, pálinka mellett — egészen sötétedésig! Mikor aztán kigyúlnak a lámpák — illetve a csillagok — fölkerekednek megint, ahogy jöttek — irány haza! És másnap még fehérebb bőrrel, még egy-két fölösleges kilóval — mert turistákhoz méltóan bőségesen táplálkoztak a „túra” alatt — alkohol- tól-nikotintól kábultan mondják el munkatársaiknak, ismerőseiknek, micsoda remek volt az a hétvégi kirándulás! Valóban eszményi zöldövezetben azt a fura megfigyelést tettem, hogy sok a sze-’ mét — a csikk, csokoládé- és rágógumipapíros, a gyümölcscsutka — mindenütt. (Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az igazi természetbarátok, akik gyaloglásra „adják a fejüket”, azaz nem fosztják meg magukat a hegyi túrák páratlan élményétől, szeretik és tisztelik az erdőt, tehát nem szemetelnek benne.) Persze máris hallom az ellenvetést : nem mindenki bírja ám szívvel, tüdővel, meg lábbal az emelkedőket! Ez igaz, ám — hogy stílusosak legyünk — erősen sántít ez az érvelés. Mert azért ha hosszabb túrákra nem is vállalkozhatunk, a legközelebbi kocsma helyett fölkereshetjük a legközelebbi tisztást, ott is le lehet telepedni, még kártyázni sem halálos bűn, de nem ám! És nem mindenütt emelkedik az út, kiválaszthatunk magunknak olyan kirándulóhelyet, ahol viszonylag sima terepen bárki kedvére — és egészségére — kocoghat egy keveset, még „hivatalos" kocogópálya nélkül is. Mondom, nem gúnnyal, inkább sajnálkozással írtam le e sorokat. De ugyanakkor remélve, hátha sikerül rádöbbentenem azokat, akiket illet, hogy jobb igazi természetjárónak lenni. Sőt. hogy csakis igazinak érdemes lenni! Azaz, jó nagyokat — vagy kisebbeket — gyalogolni, jó levegőt szívni, madárdaltól jó kedvre derülni, s aztán egy igazán kellemes hétvége után csakugyan pihenten ismét munkához látni! Szabadi Sándor GONDOLATOK Hírünk megelőz bennünket. Ordítva jövünk a világra. X A szép nőktől kapott kam molások arra késztetnek bennünket, hogy a csúnyákkal is óvatosak legyünk. X Kit olthatatlan belső tűz emészt, az el nem éghet semmi lánggal. A szent inkvizíciót a legm jobb szándék vezette. Istenem, mi lett volna akkor, ha az éjszaka urait a rossz szándék vezeti, X A gyilkosok ritkán köszö- rülnek kést, a köszörűsök viszont ritkán gyilkolnak. X Bebizonyosodott, hogy a sztriptíz a masturbáció egy magasabb formája. NÖGRÁD — 1972. június 18., vasárnap II
