Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-18 / 142. szám
Evek, munka, ráncok..; Kulcsár József felvétele «* Ügyek első fokon Leltár saját zsebre Sonkatolvaj az almafán .Táncmulatság" Bálnán «I Első fokon,' a Salgótarjáni Járásbíróságon tárgyalt ügyeket kötöttünk csokorba. A büntetések végrehajtását feltételesen felfüggesztette ugyan a bíróság, ám ennek ellenére tanulságosak az ügyek nemcsak az elkövetők, de mások számára is. Félreértették a szabadkasszát Baglyasalján, az 54. számú, úgynevezett szabadkasz- szás italboltban februárban a főnök, Huszár Gyula 23 éves salgótarjáni lakos arra ösztökélte Angyal Gyula 30 éves boltvezető-helyettest, hogy tartsanak leltárt. Nekiláttak és az önleltár jól sikerült. Huszárék úgy találj ták, hogy 1300 forint többletük van, s ezért 470—470 forintot vettek ki a kasszából. Egy másik alkalommal Huszár 120 forintot adott a szállítómunkásaknak, s ezért 20 kiló mokkacukrot vett. Angyal, a helyettes sem akart lemaradni, s ő 240 forintért öt liter málnaszörpöt vásárolt — ugyancsak a szállítómunkásoktól. Az árut a boltban akarták eladni — kimérni. Márciusban újabb önleltárt tartottak. Ekkor 500—500 forintot tettek zsebre. Ügy mellékesen „áldásos” működésük alatt 450 forint összegű Itallal kedveskedtek az áruszállítóknak. Huszár, aki korábban csapos volt és Angyal rövid két és fél hónap alatt sikkasztotta el a fentieket, és elképzelhető hány „leltár” követte volna még az első kettőt, ha nem következik be az igazi. A bíróság a sikkasztókat szabadságvesztésre ítélte. Huszár Gyulát 4 hónapra, Angyal Gyulát 3 hónapra. A büntetés végrehajtását azonban feltételesen egy-egy évi próbaidőre felfüggesztette. Az anyját sem kímélte „Nem dolgozik, züllött ember, alkoholista. Most sincs munkája. Durva, goromba ember a fiam, kérem tisztelettel. Nemcsak a családját, hanem engem Is bánt.” — vélekedett az édesanyja Rad- nóczi György 32 éves salgótarjáni lakosról a bíróságon. Radnóczi alkoholista, és nem kedveli a munkát sem. Rendőri . felügyelet alatt is állt, és szabálysértésért hét esetben indult ellene eljárás. Radnó- tizi meglopta az édesanyját. Nem dolgozott, pénzszűkében volt, amikor tudomására jutott, hogy édasanyja disznót vágott és a padláson füstöli a húst. Radnóczi csak az alkalmas pillanatra várt, aztán felmászott az almafá- [ra, onnan a háztetőre, majd a padláson válogatott a sonkák között. El is vitt két darab 15 kilós sonkát és 5 kiló sertésbordát. A húst lepedőbe rakta, s úgy árúsította ismerőseinek. Az édesanya feljelentette fiát. A bíróság Radnóczi Györgyöt — a sonkatolvajt — 3 hónap szabadságvesztésre ítélte, a büntetés végrehajtását azonban kétévi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Elrendelte a bíróság Radnóczi kényszer-alkoholéi;; vonó kezelését is. Kihívás a parketten Tavaly volt, a december hónap egyik szombatján történt Bárnán az eset. Tánc- mulatságot tartottak a kul- túrotthonban és ott táncolt élettársával a parketten Su- rányi Miklós 25 éves fiatalember. S. Béla 17 éves legény felkérte, helyesebben el akarta kérni Surányi partnerét. A férfi nemet mondott, S. Béla visszaszólt: „majd kinn elintézzük.” S. Béla átment a szomszéd italboltba, ahol összeakadt ismerősével, a 26 éves Nagy Ferenccel, beszélgettek, iszogatták, közben táncszünet volt és Surányi is átment élettársával a kocsmába. Mikor kifelé indultak, Nagy rájuk csapta az ajtót. Surányi visszacsapta. Nagy és S. Béla a pár után ment és elkezdődött a verekedés. Az élettárs is kapott az űtlegek- ből. Az árok sem zavarta a verekedőket és legalább 80 ember nézte, ki kerül ki győztesen az ittas férfiak erősködéséből, párviadalából. Bár végül szétszedték a verekedőket. Mindez kevés volt Surányinak, mert hazament és baltával a kezében jelent meg a helyszínen. Lefegyverezték. A bíróság a garázdákat — Nagy Ferencet és Surányi Miklóst hat-hat hónap szabadságvesztésre, S Bélát három hónap — szabadságvesztésre ítélte. Nagy és Surányi esetében 3—3 évre, S. Bélánál egy év próbaidőre feltételesen felfüggesztette a bíróság a szabadságvesztés végrehajtását. Szokács László Társadalmi munkával is A Vegyipari Gép- és Acél- szerkezeti Gyár dolgozói közül a tegnapi nap folyamán nyolcvanan kapcsolódtak be a város tisztaságáért indított társadalmi munkába. Ennek célja az volt, hogy segítsenek a gyár mielőbbi teljes felépítésének befejezésében. Az új termelő egység KISZ- védnökséggel épül, az építőipar e hó végén adja át a gyárat, a kollektíva pedig biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy a technológiai és gépszerelési munkák a harmadik negyedévben befejeződjenek. A tegnapi nap kedves színfoltja volt a szakma ifjú mestere mozgalomban résztvevők legjobbjainak megjutal- mazása. Spagina László lakatos az arany fokozatot érte el. Rajta kívül még tizenket- ten részesültek jutalomban. Szóba került, hogy a kollektíva a pártszervezet, a szak- szervezet és a KISZ szervezésében hajlandó hasonló jel legű társadalmi munkával közreműködni a gyár végleges kialakításában. A BESZED oz emberiség nagy ajándéka. Gondolataink kifejezésének eszköze. A gyermek beszédfejlődésében bekövetkező zavarok károsan befolyásolják a személyiség harmonikus fejlődését, megzavarják a gyermek közösségbe való beilleszkedését. Igaz, hogy tanuló ifjúságunknak csak kis száigyekezette! mondja, de az „sz" betű helyes kiejtése csak nem sikeredik. — Próbáljuk meg még egyszer - folytatja türelmesen a tanár. - Figyeld a szám mozgását és mondd utánam. A kisfiú nézi az előtte levő tükörben a logopédus szájának formálódását, s mondja:- Sél salad . ij zaléka szenved különböző beszédhibákban, de számunkra ez sem jelenthet elhanyagolható tényt. Közös gond ez, a gyermekek tízezreinek, a családok ezreinek gondja. Megyénkben is működik intézményes beszédjavítás ambuláns keretek között. Ellátogattunk a salgótarjáni, „vásártéri” beszédjavító ambulanciára. Rengeteg játék, modern bútorok, barátságos környezet. Ez a gyerekek tanulószobája. Apró széken egy fiúcska ül.- Lacika, mondd szépen: szél szalad... - kéri őt Koczka Lajos tanár. A gyerek nyitja a száját, erőlködik, s óriási — Nem baj, ez már jobb volt. Majd legközelebbi x — Az eredményre sokáig várni kell, de biztos vagyok benne, hogy előbb- utóbb sikerülni fog. — szól Koczka Lajos, az ambulancia fiatal logopédusa. — A gyermekkel először légző-, ajak- és á11- gyakorlatokat végzünk, majd rátérünk a hibás beszédhangok helyes képzésére ésr bizonyos hangsorok pontos kiejtésére. Rendkívül bonyolult, sokrétű munkát jelent ez. — Hogyan alakul megyénkben a beszédhibás gyermekek száma? — Sajnos, nem maradunk el az országos átlagtól. Nálunk az épérzékű és épértelmű gyerekek mintegy 3 százaléka szenved különböző beszédhibákban. Ha ehhez hozzászámítjuk még az értelmi és hallási fogyatékos gyermekeket, akkor ez a szám a duplájára emelkedik. — Hol gyógyítják nálunk a beszédhibás gyerekeket? — Salgótarjánban két beszédjavító működik. A megyeszékhelyen kívül Pásztón, Balassagyarmaton és Kisterenyén folyik intézményes beszédjavítás. Sok helyen az óvónők számára is tartunk tanfolyamokat. Jó kapcsolatban állunk a szülőkkel és a tanárokkal. Felismerik a gyerek beszédhibáját, s - gondolván a kicsi jövőjére — sürgősen hozzánk irányítják. Csodákat persze nem művelhetünk. De hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy a gyermek, kitartó munkájával, szorgalmával jó eredményeket érhetünk el. Nem folytatjuk tovább a beszélgetést, a tanár úr ismét a gyerek felé fordul:- Próbáljuk meg újral Lacika ismét nekifog. Arca kipirul, homloka gyöngyözik, szeme tele izgalommal, vággyal. S végre kimondja az ezerszer és^mindig rosszul elismételt mondatot, de ezúttal már helyesen:- SZÉL SZALAD ideoda ... Cs. Szabó Gyula T\i • rr i r • Piaci orj arat A tegnap jelzett bőséges árufelhozatalt szombaton a még jobb választék jellemezte a salgótarjáni piacon. Szinte csak lépésben lehetett közlekedni a sok árutól. A hétfőtől szombatig terjedő időszakban az őstermelők és a tsz-ek az alábbi árumennyiségeket hozták forgalomba. Élő csirke 650 kilogramm, újburgonya 15 778 kilogramm, főzőhagyma 2355 kilogramm, fejes káposzta 3320 kilogramm, kelkáposzta 1443, karalábé 1067, karfiol 924, paradicsom 1144, zöldpaprika 5231, főzőtök 1803, uborka 4083, zöldborsó 5588, retek 716, gomba 1301, cseresznye 9656, eper 701 kilogramm. Az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat a hét végére a jelzett baromfit (élő csirke) megkapta, mely iránt igen élénk volt a kereslet. A fent jelzett időben a MÉK az alábbi mennyiségű árut hozta forgalomba megyén belül, melyből jelentős mennyiség jutott a salgótarjáni piacra is. Burgonya 400, karfiol 30, paradicsom 60, főzőtök 80, zöldbab 2, kelkáposzta Í00, uborka 80, fejes'« káposzta 200, zöldborsó 70J eper 45 mázsa, karalábé 20Q0J főzőhagyma 2500, retek 6000, zöldpaprika 30 000 csomó, cseresznye 50 mázsa. A legtöbb árut Békés, SzoH nők, Csongrád megyéből szerezték be, kisebb mennyiségei a jászfényszarui Béke TszJ bői, a boldogi tsz-től, megyéi! belül a szécsényi II. Rákóczi Tsz-től. Pénteken Csongrád megyéből mintegy 20 mázsa őszibarack érkezett a MÉK- nek, melyet 10—14—17 forintos fogyasztói áron hoztak forgalomba szombaton. C sókáson ismét minden a régi. A juhnyájak kora reggel kiindulnak a legelőre. Délben, amikor átmelegszik a levegő, a juhászok haza hajtanak. Kár volna kínozni a jószágokat, mert nem esznek, csak egymásnak feszülve bújnak a fény elől. A fejüket mesteri módon elrejtik. Lihegő kupacnak tetszenek. Délután, amikor valamelyest enyhül a hőség, akkor megint mennek ki és csak késő este, a sötétedésben jönnek haza. Fülöp István, a számadó juhász, szigorúan megköveteli, ezt az életrendet. Ezerötszáz állatról van szó, amely a kishartyáni közös gazdaság tulajdona. Neki kell számot adni a birtokosoknak a jószágról és arról, hogy mit jövedelmezett. Meg kell hát követelni a rendet. A számadó pedig százszor igazítja el szívesebben a nyugtalankodó nyájat, mint embereit. Rajta kívül öten vannak még. Az egyik fiatalabb és rakoncátlanabb, a másik idős és nagyon bölcs. Ilyen az öreg Mag János. Híre jár messze vidéken. Fülöp reá bízta az ellésre váró anyákat. Neki jelölte ki a pusztával szemben a jó fűvű, dombos legelőt. Csak azért is, hogy ne kelljen már az öregnek sokat fáradni De az anyáknak is kedvező ez. Lukács István, Juhász Sándor és Lemer József vele együtt mennek Szá- naspuszta felé. Jól bírják maA csókási juhász gukat, Ha nem néznek a pohár fenekére. De akkor aztán Fülöp István, a számadó megbokrosodik. A jószág rovására senki sem mulatozhat. És ha a juhászok közül valamelyik is elzsibbad az italtól, mennek a feleségek a nyájjal. — Ilyen is van — mondja Fülöp és derül. Kemény kötésű javabeli ember. A haja mostohásodik vele. Befülled a kalap alatt és hullik. Kalap nélkül nem járhat a juhász. így aztán a napfény megfelezte a homlokát. Arca piros, élénk a nézése. Tele energiával. Azt mondja, apjától örökölte. ö mondta — nyugodjon békében —, hogy a pásztorembernek határozottnak kell lennie. Fülöp megfogadta apja tanácsát. Ahol ő él és dolgozik, ott óraműpontossággal keil történnie mindennek. Élőlényekkel bánnak, melyek nem tudnak panaszkodni. Ez a rend esztendőben egyszer bomlik fel, amikor Csókásra jönnek messze vidékről a juhászok. Ide hozzák a gyapjút. Éppen a napokban fejeződött be a gyapjúátvétel. Voltak Zabarból, Rónáról, fentről a Medves-fennsíkról és ki tudná még honnan. Ezekből az idősödő juhászokból még él néhány a megyében. Fülöp örül is, ha ellátogatnak a pusztára. Ráncba ugrik homlokán a bőr és úgy mondja: — Hozzák a hírt messzeibb ■ vidékről, ahová ritkábban jut el az ember. Most is mondtak sok mindent. Azt, hogy az idősebb pásztorok nehezebben értik meg, miért kell annyit elletni. Inkább a gyapjútermelést szeretik, mint a báránynevelést. Most is dicsekedtek egymásnak. Mutogatták, rugalmas a gyapjú mint a rugó és csörgött akár az őszi haraszt. Kemény István, az átvevő, örömében ragyogott. Azt mondja Fülöp, hogy ebben is sokat változott a juhászat. Régen édesapja korában, amikor az uradalom jószágait őrizték, a nyírás után pincébe tették a gyapjút és zöldlucernával takarták le, hogy súlya legyen. Beletúrt a hajába és takarta arcát, hogy rejtse, mennyire küzd a nevetés ellen. — Mikor zsákba raktuk, nyögtek alatt a szállítók. — Aztán elkomorodott. Ilyenkor elhallgat, gondolataival van elfoglalva, mérlegeli a juhászkodás jelenlegi helyzetét.' — A gyapjúnak nincs már a régi értelemben vett becse. A bárány, az az igazi! Azért jó pénzt fizetnek... Erről mo6t a gyapjúátvételnél sokat beszélgettek. És Fülöp ebből a beszélgetésből megint megtanulta, hogy a juhásznak úgy kell ügyeskednie, hogy minél több bárány legyen. Télen-nyáron mindig kell a bárány. Amikor a vendégektől elcsendesedett Csókáspuszta, Fülöp megint beszélt Varga Tiborral, a főállattenyésztővel. Mert azzal mindig mindent meg szokott beszélni. Nagyon jól megértik egymást. A főállattenyésztő ismeri Fülöp szaktudását.1 A számadó juhász kihúzta magát. — Egy ilyen sürgés-forgás, mint volt nálunk a napokban, csak kiokosíthatja az embert A rra gondolt, amit megbeszélt a juhászaival is. Decemberre megint visznek a piacra pecsenyebárányt, de akinek kell, tejeset is adnak. Ezt szeretik az idegen országbeliek. Csókáspusztán ismét minden a régi. Kora reggel indul a nyáj, aztán délután megint. Az állatok szépen gyarapodnak, dús a legelő. De azért is, mert a számadó juhásznak a jószágokon a szeme. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1972. június 18., vasárnap
