Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-17 / 141. szám

_ . . , , , Nem valamiféle türelmetlenség, vagy gépkocsi-tulajdonosi mánia késztet az írásra, agy KlCSÍl GSSZGrüDDSn y,e akaratlanul is felvetődik a kérdés: pont a reggeli csúcsforgalomban, és olyan kis területen, mint ahogy a napokban tették a megyei tanács előtt, kell a Közúti Igazgatóság dolgozóinak festeni a gya­logátjárót? Ügyis elég gondot okoz a város közlekpdésének zökkenőmentes biztosítása. Felesleges, kényelmetlen, indoko­latlan ilyen intézkedéssel zavarni a közlekedés folyamatosságát. Nemcsak az autóbuszok menetidejének betartása, a mun­kába síelők pontos munkakezdése érdekében, hanem a közlekedésbiztonsági előírások zavartalan betartásáért. Meg le­hetne próbálkozni kora esti órákban is az előbb említett munka elvégzésével. Ugyanis a délutáni műszakra (este 10-ig) még pótlékot sem kell fizetni. V. K. MAI KOMMENTÁRUNK A határozatok sor§a Régi igazság, hogy minden intézkedés, megállapodás, határozat csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Hiába vannak szép tervek, nagyszerű elgondolások, ha a múló hetek, hónapok során elsikkadnak a határidők, megfe­ledkeznek a megállapodások betartásáról, avagy a számon­kérésről. Ezért foglalkozik a Nógrád megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága szinte kivétel nélkül valamennyi ülésén a lejárt ha­táridejű végrehajtó bizottsági határozatok sorsával. Annál is inkább, mert minden határozatnak pontosan megszabott ha­tárideje és természetesen felelőse van. Még az elmúlt év tavaszán vitatta meg a végrehajtó bi­zottság a vám- és pénzügyőrség megyei tevékenységét és ha­tározatában nyomatékosan felhívta a figyelmet arra: meg kell gyorsítani a Somoskőújfalui átkeiőáiloinás építését, hogy a szolgálatot teljesítő szakemberek megfelelő körülmények kö­zött dolgozhassanak. Ugyanakkor az utasok is kényelmesen várakozzanak, amíg a szükséges formaságokat elintézik. Meg­követelte ezt a gyors és pontos munka, valamint az a törek­vés is, hogy a Somoskőújfalun Magyarország határát átlépő külföldi, avagy magyar állampolgárok kedvező benyomások­kal távozzanak, illetve érkezzenek az országba. Egy határozat tehát megszületett. Következett a végre­hajtás. Az eredmény máris látható, mert Somoskőújfalun az építkezés megkezdődött, az alapozási munkák már be is fe­jeződtek. A tervezésnél figyelembe vették a megyei tanács kívánságait, és hamarosan szép, modern határátkelőhely várja az utazókat. Az átadást ugyanis jövő év tavaszára tervezik. Nagy vitát váltott ki annak idején a végrehajtó bizottság ülésén, amikor az autóbusz-utazások és a szállítások körül­ményeit, módját vitatta meg a végrehajtó bizottság. Több fontos határozat látott napvilágot, közülük nem egy - az uta­sok érdekében -, hosszabb ideig érvényben marad. Fontos volt, hogy az iskolakörzetesítésekkel kapcsolatos tanulószálli- tási igényeket a Volán Vállalat rendszeresen egyeztesse a művelődésügyi osztállyal, hogy a gyerekek hosszabb várako­zás nélkül, gyorsan és pontosan jussanak el az iskolákba, illetve onnan otthonukba. De a végrehajtó bizottság elrendelte a közúti személy­szállítás ellenőrzését is, mégpedig negyedévenkénti rendsze­rességgel. Arra is felhívta a vállalat vezetőinek figyelmét, hogy vizsgálják felül a gépkocsivezetők, -szerelők bérét, a vállalat bérpolitikájában fejeződjék ki a törzsgárda és a szakkép­zett dolgozók nagyobb megbecsülése. De arról is szó esett: szervezzék meg jobban a gépkocsik javításét, és keressenek módot arra, hogy az igényeknek megfelelően több autóbusz szállítsa Nógrád megyében az utasokat. A hozott rendelkezések hatása rövidesen megmutatko­zott. A Volán Vállalat rendszeres kapcsolatot tart fenn a megyei tanács művelődésügyi osztályával, és ahol szükséges, azonnal intézkedés történik. Ennek köszönhető, hogy az el­múlt tanévben a vállalat teljes egészében megfelelt az igé­nyeknek és a tanulók utaztatásával kapcsolatos feladatának eleget tett. A következő tanév feladatainak megbeszélése augusztusban lesz. De a vállalat forgalmi osztálya az évközi menetrendi módosításokat - bármilyen vonalon legyenek is azok - előzetesen egyezteti a tanács építési és közlekedési osztályával, és csak ezután módosít. Rendszeresebbé váltak a közúti ellenőrzések, jobb lett a menetrendi fegyelem betartása, üzembiztosabbak az autóbu­szok, kulturáltabb az utazás. A vállalat szakemberei új bé­rezési rendszert dolgozlak ki a megfelelő kereseti arányok ki­alakítására, és a rendezéseknél messzemenően figyelembe vették a dolgozók gyakorlati idejét, szakmai képzettségét, a törzsgárda megbecsülését. Új kocsikat kapott a vállalat, se­lejtezték az elavult típusú autóbuszokat, kétszázkilencven autóbusz szállítja az utasokat, és közei négyszáz gépkocsi az árukat. A határozatok egy része igy máris megvalósult. így kívánja a lakosság érdeke. Cs. E. Bátor ASSZONYOK Krizsán Istvánná dohányos munkacsapata egyike a leg­jobbaknak az érsekvadkerti termelőszövetkezetben. Most azonban nem a szorgalmukért, munkabírásukért — nagyon jó eredményeikért — esik szó róluk, hanem sokkal asszo- nyibb okok miatt; a 14 tagú munkacsapatban 26 a gyere­kek száma. — Na és? — ránthatja meg a vállát a ked­ves olvasó — miért írásra késztető ok ez? Falvaink társadalmának tör­vényei szerint is a munka és a szorgalom adta meg a falu közössége tagjainak a tekin­télyt, s manapság sincsen másképpen — Érsekvadkerten. sem —: a munka és a szorga­lom alapvető értékmeghatáro­zó, az ember becsül tségének mércéje. Ez érvényesül Kri- zsánné munkacsapatával kap­csolatban is. A termelőszövet­kezet hét női csapata közül ez vállal legtöbbet a munkából. Konkrétabban egy új dohány­fajta, a Burley termesztéséből. (Lehet, hogy általában is a legtöbbet vállalták. Két­ségtelen, hogy tapasztalt dohányosok, a termelőszövet­kezet technikai felszereltsége is a jók közé tartozik — ame­lyek ellensúlyozni látszanak a bátorságukat —, ám mellet­tük szól, hogy egy év ter­mesztési tapasztalatai alapján több mint négyszeresére emel­ték a termőterületet, s ezzel a kockázatot is. Krizsán Istvánná, Szabó Ignáczné, Pistyur Istvánná, Kosztrián Józsefné, meg a többiek azonban nemcsak a dohánnyal foglalkoznak. Az asszonyokra, a női dolgozók­ra vár a növénytermesztés többi területe is. S mivel az anyagi javakból a végzett munka mennyisége és minő­sége alapján részesednek, s a kemény munkaerkölcs kitöröl­hetetlen belőlük, annyit vál­lalt mindenki, hogy kitelik minden napja. De ez még nem minden, hiszen a falusi asz- szony számára nemcsak a kö­zös gazdaság létezik, hanem a háztáji is. Krizsánnéék sze­rint a háztájiból — a ház körül — el lehet tartani har­minc kacsát, húsz libát, egy­két sertést. Ennek a munkái kivétel nélkül az asszonyokra hárulnak. S végül, ami a legasszonyibb feladat — a csapat asszony­tagjai számára — vállalni a gyerekáldást, a gyerekek fel­nevelésének tennivalóit, gond­jait. A csapatban évente át­lagosan két-két gyerek szüle­tését beszélik meg. Hogy me­lyikük kinél, melyik orvosnál szült, kiveszi, vagy nem veszi ki a gyerekgondozási szabad­ságot, hol hagyja a gyereket, amíg nincs otthon, stb. Ko­moly gondok ezek, még akkor is, ha a termelőszövetkezet reze tői minden törvényest és lehetségest megadnak a gyere­kes anyáknak. Faluhelyen, így Érsekvadkerten sincsenek meg ideális lehetőségek ezeknek a gondoknak a megoldására. Csupán a törekvések, szeren­csére, hiszen ritka manapság, hogy valahol ennyire intenzí­ven növelnék a gyerekszapo­rodási statisztikát. Bátrak ezek az asszonyok? önmagában talán sohasem merült fel ez a kérdés. Ter­mészetesnek veszik a munkát, a család összetartását, a gye­reknevelést. Régi gyökerek kötik őket ehhez a nehéz élet­módhoz, nehezen oldódó szo­kások szabnak határt maga­tartásuknak. A világ azonban változik körülöttük, mint ahogy változtak a külső szük­ségek, s e kettő egymásrahs- tásaként egyre több jele ta­pasztalható emberközpontúbb gondolkodásuknak. A válto­zásba kétségtelenül belejátszik a nagyobb anyagi lehetőségek iránti vágy — amelynek csu­pán az alapvető oka, de egy­ben célja — a vagyonszerzés — változott meg. Bátrak ezek az asszonyok, mert egy olyan átmeneti jellegű helyzetben állnak helyt elhivatottságuk teljesítésében, amelyben szá­mos visszahúzó tendencia gyengíti az előremutató erő­ket. (r. s.) Jövőnk és a tudomány Szocialista gazdaságunk és társadalmunk építésében min­dig nagy gondot fordítottunk a tudományok művelésére és so­kat vártunk tőle. Most mégis valami új vonás figyelhető meg a tudomány és a társada­lom viszonyában, erősödik és változik a tudomány szerepe. Nem máról holnapra, hanem egy fejlődési folyamat vonula­taként. De ennek a vonulatnak is vannak állomásai. Ilyen — jelentős — állomás volt ápri­lis végén a kormány határo­zata az 1971—1985 közötti idő­szakra szóló országos távlati tudományos kutatási tervről. Maga a határozat fejti ki be­vezetőjében a tudomány sze­repének változását. „A szo­cialista társadalom teljes fel­építésének időszakában az ed­diginél is nagyobb feladatok várnak a tudományra és a tudományok hazai művelőire — írja —. Társadalmunk jö­vőbeni hatékony fejlődése ér­dekében — a rendelkezésünk­re álló lehetőségek keretei kö­zött — minden eszközzel és minden módon segíteni kell országunkban a tudományos­műszaki forradalom kibonta­kozását, s az itthoni, vala­mint a külföldi jelentősebb tudományos-műszaki vívmá­nyok hazai hasznosításának meggyorsítását.” A tudományos-műszaki for­radalom — általánosan elter­jedt rövidítése a TTF — fo­galmán az iparosodott orszá­goknak azt a fejlődési szaka­szát értik, amelyben a leg­újabb tudományos eredmé­nyek alkalmazásával az em­beri munka ugrásszerűen ter­melékenyebb, és egyszers­mind fizikailag könnyebb lesz. Ha az ipari forradalmat a gépek elterjedésével lehet jellemezni, akkor a TTF kife­jező jellemzője az automati­zálás elterjedése. Mindezzel azonban korántsem merítettük ki e fogalom jelentéskörét, s csupán egy vonást kívánunk még hangsúlyozni: a tudo­mány új eredményeinek ter­melőerővé válását. Ez fontos jellemzője annak a fejlődési szakasznak, amelynek a kü­szöbére léptünk. A tudomány természetesen nem úgy halad előre, hogy közvetlenül termelési felada­tokat old meg. Hogy ezt te­hesse, ahhoz az alaptudomá­nyok széles körű fejlesztésére, sok, látszólag nem kamatozó kutatásra van szükség. A mo­dern atomelmélet egyik meg­alapítójának, Niels Bohrnak a kutatásai nem vezettek atom­erőmű létesítéséhez, de nem lenne ma atomerőmű, ha nem születnek meg az ő alapvető eredményei, felismerései lg. Másrészt hiába vannak alap­vető eredményeink, ha nincs olyan kutató munkánk, amely ezek alapján kidolgozza a gyakorlati hasznositás lehető­ségeit, továbbá ha vállalataink nem hasznosítják ezeket. Ezért a kormányhatározat fontos helyet jelöl ki az al­kalmazott kutatásnak és ma­gának az alkalmazásnak — ezek révén lesz a tudomány valóban teremelőerő. A kutatás azonban pénzbe is kerül, képzett szakembere­ket is igényel. Egy kis ország kevésre jutna, ha túl sokat markolna. Koncentrálnunk kell erőinket a legfontosabb feladatokra. Ezeket a felada­tokat jelöli ki a határozat, és a rendelkezésre álló anyagi és szellemi kapacitásnak mintegy egynegyedét—egyhar- madát e legfontosabb, úgyne­vezett országos szintű kutatá­si főirányok és célprogramok szolgálatába állítja, öt kuta­tási főirányt jelöl ki, a szí- lárdtestfizikai kutatásokat — amelynek eredményei az izzó­lámpagyártástól az acélöntésig számos területen hasznosítha­tók —, az életfolyamatok sza­bályozási mechanizmusának kutatását, a közigazgatás fej­lesztésének komplex tudomá­nyos vizsgálatát, a szocialista vállalat kérdéskörének vizsgá­latát és a biológiailag aktív vegyületek kutatását. Olyan kérdésköröket, amelyek kuta­tása szükséges, hasznosítható nálunk, és amelyek kutatásá­ban előrehaladtak tudósaink, van mire alapozni. Emellett tizenegy országos kutatási cél­programunk egy-egy jelentős gazdasági kérdéskör — így az alumíniumipar, a petrolkémia, a számítástechnika, az elekt­ronikai alkatrészgyártás, vagy a hústermelés — megoldására irányul. Ez mind az ország jövedelme és valamennyiünk életszínvonala szempontjából is fontos. Tudjuk, hogy a hazai műsze­reknek világpiaci rangja van, mondogatjuk, hogy az alumi­nium országa vagyunk —, s még lehetne idézni a példá­kat —, de azt is tudnunk kell, hogy a technikai fejlődés nem áll meg, a gyártmányok iránti igények világszerte nö­vekednek — ebben a verseny­ben helyt kell állnunk. Ezt biztosítja a határozat, amely anyagilag és erkölcsileg alátá­masztja a tudomány, a kuta­tás szerepét. Tudósaink mun­kája, e kiemelt kutatások si­kerei valamennyiünk közös érdekét és hazánk jó hírét szolgálják. Németh Ferenc ANDREI KUCSAJEV: ONGÁi — Timosa, te semmit sem érzel? — Nem. Semmit. Miért, mit kellene éreznem? — Süket vagy a természet varázsa iránt? A természet ébredezik Timosa és te nem veszed észre?! — Ébredezik? Honnan vet­ted ezt, Ljuba? Nem lehet­séges, hogy még szunnyad? — Nem, nem, Timosa, éb­redezik. Tegnap a szomszéd kisfiú madárélelmet rakott ki az ablak párkányára. Még te­tőszerkezetet is eszkábált fö­lé. Később hallottam, hogy a madárkák ütemesen kopogva csipegették az eledelt. — Rosszul hallottad Lju- bácska. A vízcsap csepeg a konyhában. Különben a fi­úcska se madáreledelt rakott ki az ablakpárkányára, ha­nem a sajátjukat• mivel már ,három hónapja, hogy garan­ciális javításra elvitték a hű­tőszekrényüket... — No mindegy. Timosa. A természet ezért ébredezik. A fejem oly nehéz. És ez mi mástól van, ha nem a tava­szi fáradtságtól? — Sajnos én itt most egy kis gázszagot érzek, lehet egy pici szivárgása a csapnak, és attól nehéz a fejed. A gáz­szivárgás pedig nem a ta­vasszal van összefüggésben, hanem a rossz elzáró szelep­pel. — Nincs igazad Timosa. Én mintha azt is hallanám, hogy milyen hangosan rikol- toznak a légben a szálló dar- vak. — A rikoltozást te a har­madik szomszédból. Szerafin Ivanovics Hohlakovéktól hal­lod. A férj uram .,neveli" a feleségét az egységes látás­módra. Ez pedig a vodkától van, nem a tavasz ébredésé­től. De nem ám, Ljubácska! — Néha traktor dübörgést hallok. Az csakis a határból, a tavaszi határból jöhet, Ti­mosa! — Nem sikerült ráhibáz­nod, Ljubácska. A motorzajt te Szumkin polgártárs gará­zsából hallod. Üj autója van, annak a hangjában gyönyör­ködik mások bosszantására. — Akkor azt mondd meg, hogy miért akaródzik nekem elbőgni magam állandóan? Miért, ha nem a tavaszi zson­gástól? — Azért• mert az utóbbi időben igen elfáradtál, kime­rültél, Ljubócska. Nappal dol­gozol az étteremben, este a vendéglátóipari technikumban iskolában vagy■ ha hazajöttél még megfőzöl másnapra, haj­nalban pedig felkelsz takarí­tani és teljesen kikészít. El­mégy egy ideggyógyászhoz, és az pihentetéssel, redbehoz. De az sem függ össze a tavasz leheletével. — Timosa. akkor legalább vegyél nekem egy pecsétgyű­rűt. Kék rubinkővel és az meg fogja hozni nálam a. ta­vaszt. az igazi tavaszt. Ugye megteszed a kedvemért? — Pecsétgyűrűt? Ráadásul kék rubinkővel? És, hogy ez fogja neked elhozni a ta­vaszt? Az igazi tavaszt?! Tu­dod mit? Nyisd ki az abla­kot ,az udvarit, nézz ki az udvarra, szagolj bele a leve­gőbe, a virágillatba és rög­vest megtalálod a tavaszt, az igazi tavaszt! Fordította: Sigér Imre NÓGRÁD ~ 1972. június 17., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom