Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-02 / 128. szám

Bk napEkoazi nem gyermekmegőrző Minden jelentősebb településen megnyíltak a nyári napközik (Budapesten táborok), egye­nes folytatásaként a tanév közbeni iskolai napköziknek. Jellegük természetesen más, mint a tanítási időben. A legtöbb szülő tudja ezt. a gyakorlatban olykor mégsem veszi fi­gyelembe. Pedig a megváltozott körülmények­hez a családi nevelesnek is alkalmazkodnia kell. A nyári napközik lakói rendszerint több is­kolából jönnek össze, s nemegyszer cserélőd­nek a csoporttársak is. Előfordulhat, hogy he­tenként más és más pedagógus foglalkozik egy-egy közösséggel. Mindebből követke­zik, hogy tanácsos rendszeresen érdeklődni a gyerektől új barátai iránt. A foglalkozások zöme játék: strandolás, mozi, sport —, de nem győzzük eleget hang­súlyozni, hogy a nyári napközi feladatai nem azonosak az elsősorban üdülési célt szolgá­ló táborokéval. Mivel délutánonként haza­megy a gyerek, napjait végsősorban a család­nak kell irányítani. Az ellátottság, a koszt általában ugyan­olyan, mint tanév közben a napköziben. A külön szórakozásokra minden helyi tanács jelentős összegeket áldoz — a vakáció sok­színűségét, tartalmasságát mégsem zsugorít­hatjuk kizárólag az itt zajló életre. Aki az egész vakációt nyári napköziben tölti, nem egy esetben bizony valamiféle „gyermekmeg­őrzőben” érzi magát. Törekedjünk hát arra. hogy „igazi” táborban is nyaraljon a gye­rek, esetleg töltsön pár napot távolabb lakó rokonainál is. Másrészt nevelési szempont­ból is igen hasznos, ha az idősebb diákok né­hány hetei termelőmunkában töltenek el. Az időjárás hirtelen változásaira nem­igen terjed ki a gyermek figyelme. A korán munkába induló szülő legalább előző nap este figyelmeztesse, s mindig két öltözékgar­nitúrát készítsen ki, hogy jó idő esetén a könnyebbet, hűvös, esős napokon a melegeb­bet vegye fel. Öltözékét a használtabbak kö­zűi válasszuk ki. Gondoskodjunk arról is. hogy sose felejtse otthon fürdőruháját, esős időben kedvenc könyvét (ha nincs, próbál­junk odahatni, hogy legyen!). Viszont érté­kes játékot ne vigyen magával. Nemcsak azért, mert van elég napközis játék, de mert el is veszítheti. Figyelmeztessük, hogy min­dig keresse, ha valamit elhagy. Nincs tábor, mely valamilyen formában ne rendelkezne „talált tárgyak osztályával”. Vasárnap és az ünnepek alatt a nyári nap­közi is szünetel. Ezeket a napokat lehetőleg töltse együtt a család. Igen jó hatásúak a meghitt, közös étkezések. Ma már igen el­avult az a közmondás, hogy „magyar ember evés közben nem beszél”. Mikor beszélgessen egy mai család, ha rendszerint csak a vasár­napi ebédnél vannak mindannyian együtt? Ilyenkor természetesen sok mindenről esik szó —, de ne feledkezzünk meg a gyerekről sem. Érdeklődjünk tábori problémáiról, élmé­nyei felől is. Bősz Jenő Ez már nem egészség! Bizonyára lesz, aki ha elol­vassa ezt az írást, legyint majd: „Bagoly mondja a ve­rébnek”, s napirendre tér az ügy fölött. Pedig inkább meg- szívlelést érdemelne a dolog, mert — de ne vágjunk elébe semminek. Az alkoholról, a sörről, borról, pálinkáról, no meg a többi erősebb vagy gyengébb szeszes italról van szó, amelyekkel okkal vagy anélkül, de elég sűrűn kö­szöntjük egymást. Azt mondjuk: egészségére, egészségedre —, s bizonyos fokig igazunk is van, mert ha egy pohárral, kettővel felhör­pintünk, még semmi baj sem történik. Akkor viszont már összejön minden, ha megfe­ledkezünk a mértékről és a tartózkodásról. Közlekedési szakemberek tudnak erről meghökkentő adatokat mon­dani. Például azt, hogy a legtöbb halálos végű karam­bol az ittasság miatt követke­zik be. Szinte ugyanez a hely­zet a vízebfulladásoknál is. amelyek — mint az akoholiz- mus ellen küzdő országos bi­A balassagyarmati ÁFÉSZ a közelmúltban ifjúsági ve­télkedőt rendezett a nyírje- si üdülőtáborban. A sízövet- kezeiti fiatalok a vetélkedőn jó szakmai felkészültségről és széles politikai látoköniől tettek tanúbizonyságot. A vetélkedőn résztvevő fia­zottság legutóbb kiadott je­lentése mondja — gyakran közepes vagy súlyos ittasság miatt fordulnak elő. És emlí­teni kell még az öngyilkossá­gokat, amelyeknek több mint a felét ittas emberek követik el, hogy az élet elleni bűn- cselekményekről, illetve a ga­rázdaságról ne is beszéljünk. Nem szeretnénk untatni sen­kit sem adatokkal és összeha­sonlításokkal. Az a tény azonban, hogy Magyarorszá­gon 1971-ben közel 17 milli­árd forintot költöttek szeszes italokra — gondolkozásra kell, hogy késztessen absztinenst és italszeretőt egyaránt. Mert ez már nem egészség! Végez­tünk egy kis osztást. Ha az ország lakosságának létszámát tízmillió-kétszázezernek fo­gadjuk el, akkor a legkisebb­től a legöregebbig egy-egy ember tizenkét hónap alatt 1666 forint értékű alkoholt fogyasztott. Hogy csalóka ez az adat? Még meghökkentőbb végeredményre jutnánk, ha az összes lakosság létszámából levonnánk az absztinenseket, talok versenyét zsűri érté­kelte. Első helyet Nádel Ta­másnak ítélte oda az ezzel járó 600 forinttal. Czele Magdolna a második lett és 400 forint pénzjutalmat ka­pott. A harmadik helyre Babcsa József került és 300 forintot nyert. a gyermekeket, a nőket és azokat az öregeket, akik nem fogyasztanak semmiféle alko­holt. Azt is kiszámoltuk, mennyi lakást lehetett volna felépíte­ni 17 milliárd forintért, de nem írjuk ide. Tessék az ösz- szeget elosztani 250 ezer fo­rinttal. Bizonyára eláll a lé­legzetük, ahogy a miénk is elállt egy pillanatra. Sajnálatos, hogy az állami és társadalmi szervek erőfe­szítései ellenére az alkoholfo­gyasztás nem csökken. Ellen­kezőleg: fiataljaink körében is szaporodik az italszeretők száma. S ez még az eddigiek­nél is súlyosabb figyelmezte­tés, amire nem lehet és nem szabad oda nem figyelni. Mit tehetnénk? A visszatartás le­hetőségei korlátozottak, hiszen mindenkinek joga annak el­döntése: fogyaszt-e szeszes italt vagy nem. Marad tehát az eléggé behatárolt hivatalos intézkedés és a felvilágosító munka. Ügy hisszük: nem lehet eleget beszélni az alkohol szervezetromboló hatásáról, s a társadalmi következmények­ről sem. Csak mintha kevés lenne az érvünk, s még az sem elég hatásos. Az intézke­dések szaporítása se lenne haszontalan: az alkohol rová­sára például a pályaudvari restikben, strandokon és más­hol is több szeszmentes üdítő italt kellene tartani. Hogy mindez még kevés? Közmon­dással felelünk: „Sok kicsi sokra megy”. S ha azt, amit tehetünk, jól végezzük, érhe­tünk el a mostanitól jobb eredményeket az italozás elle­ni küzdelemben. Sz. I. Fiatalok vetélkedője Vlagyimir Klimovi cs: i4 levél '///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////« Hazatértem a munkából, fölbaktattam a neevedik eme­letre, odaléptem az ajtónk­hoz és megremegtem az öröm­től. Jó dolog ez a házasság! Mindjárt csöngetek, az asz- szony ajtót nyit. Átölel, meg­csókol- segít az átöltözésben, az asztal megterítve. Ebéd után ledőlök a heverőre, ő pe­dig betakar a könnyű pléddel és felolvas az újságból. Elmosolyodom. Kihúzom magam. Csöngetek... Semmi. Ismét megnyomom a gombot. Csönd. A mosoly megfagy az arcomon: az ember egész nap dolgozik, elfárad, éhes, s még az ajtót is maga nyissa ki! Keresgélek a zsebemben, megtalálom a kulcsot- nagy nehezen beillesztem a zár­ba. Sikerült! Pedig már öt éve nős vagyok! A lakásban sötét van és nem csap meg az étel illata. Kezdem rosszul érezni ma­gam. Villanyt gyújtok — üres a lakás. Az asszony sehol. Észereveszem a levelet. „Petyácska! Ne lépj pisz­kos cipővel a lakásba! Az aj­tó mellett egy székecske áll, ülj le rá és vedd le a cipőd. A papucsot- a szék alatt ta­lálod. A cipőt könnyen le tudod húzni- ha kioldod a fűzőt. Először a rövidebb végét húzd meg, a csomó kibomlik. La­zítsd meg a fűzőt és bújj ki a cipőből. Drágám! Emlékezz: aZ es­küvőnk előtt azt ígérted, hogy egész életedben a karjaid­ban hordozol. Ehelyett ma ebédelj meg egyedül! Mindent elkészítettem, az ebéd a tűzhelyen van- csak meg kell melegítened. A le­ves a fazékban — abban a vi­lágoszöldben, amelyik annyi­ra hasonlít az új kalapodhoz. Hús és íkrumpli a serpenyő­ben van, tea a kannában. Édesem! Meg ne sértődj — ebédelj a konyhában! A kony­ha — az a kis helyiség a fürdőszoba mellett. Kitűztem rá egy cédulát: -Konyha». Lépj be, fordulj arccal az ablak felé. Jobbra a sarok­ban alacsony szekrényke áll, fehér fogantyúkkal- az a tűz­hely. Rátettem egy cédulát: »Tűzhely.« A melegítéshez meg kell gyújtanod a gázt. Ezt így kell csinálni: felemeled a kis ska­tulyát a tűzhely jobb oldalá­ról, kiveszel egy gyufaszálat — vékony, barna fejű pálcika — végighúzod a doboz olda­lán. Ha meggyullad, odatar­tod ahhoz a kerek, fekete lyukacskához, amelyik a zöld fazék alatt van- a másik ke­zeddel elfordítod az ablakfe­lőli fogantyút. A gáz kék lánggal égni kezd. Petyoruka, az istenért, na­gyon vigyázz — meg ne égesd magad! Ha minden jól ment, gyújtsd meg a gázt a serpenyő és a teáskanna alatt is — fordítsd el az ablaktól visszafelé eső második, és harmadik csa­pocskát is. Petya! össze ne keverd a fogantyúkat! Ha a gáz nem ég megmérgezhet. Nézz az órádra: öt perc múlva fordítsd vissza az ab­lak felöli harmadik, második és első csapocskát. A kék láng így csinál: psssz.. és el­tűnik. Vegyél föl egy tányért az asztalról — azt amelyik kö­zelebb áll a tűzhelyhez. Ha összetörnéd, fogj meg egymá­Az ünnepi könyvhét alkalmából felállított könyvespavilonokban- -sátrakban Balassa­gyarmaton az ÁFÉSZ kínálja a magyar és külföldi irodalom legkiválóbb alkotásait. Majdnem ezer kötet között válogathatnak az érdeklődők, akik közül igen sokcin, főleg a fiatalok, vásárlóként távoznak. A legnépszerűbb alkotások: Berkesi-, Szilvást-, Passuth-, Ady- és Vörösmarty-kötetek. Nagy Erzsébet, a könyvsátor csinos eladója elmondta, hogy szombatig vásárolhatnak az utcán is a kön yvbarátok. — kulcsár — Játszótéren vagy az utcán ? Salgótarjánban több mint harminc játszótér van. Papí­ron. A valóságban huszonöt sincs. A többit felvonulási terü­letnek, vagy más célra használják. Arról nincs pontos adat, hogy hány játszótéri berendezést tettek tönkre felelőtlen em­berek. Különösen a városközpontban kevés a játszótér. A gye­rekek az utcára szorulnak. Gyakran láthatunk a járdán, sőt az úttesten játszadozó, rajzolgató apróságokat. A vásártéren két játszótér van, elég közel egymáshoz. Az egyik berendezését szerelési munkák során jórészt ösz- szetörték. A másik — a nagyobb —, több célt szolgál. Dél­előttönként néha idehozzák a napközis gyerekeket egy kis futkározásra. Délután tizenéves suhancok kiáltozásától han­gos a környék, akik labdarúgó-mérkőzéseket vívnak két felborított padot használva kapunak. A késő délutáni órák­ban jönnek az ifjú kerékpárosok „az én kontrám fog a leg­jobban” című idegborzoló játékkal. Időközben idehordják a környékbeli ebek gazdáikat sétálni. Igaz, kicsi gyerekeket is lehet látni, de számukra inkább veszélyt, mint örömet jelent a tér. Egy jól „megszűrt” labda, vagy egy „most véletlenül nem fogott” fék komoly sérülé­sek oka lehet, nem beszélve a kutyákról. Mikor gyerek voltam, feleannyi játszótér sem volt a városban mint ma, mégsem szorultunk az utcára. Az akkori Vásártéren két-három ház állott, másik három-négy épült. A többi terület a mienk volt. Építettünk kunyhót, néhány „talált” deszkadarab, tégla felhasználásával, a házak közötti egykori felvonulási területen pedig kitűnően lehetett fociz­ni. Emellett még ott volt a sóderhányó, a játékparadicsom. Mászkáltunk a homokhegyeken, a veszteglő vagonokon, me­lyek hajóvá, autóvá váltak a gyermekképzelet nyomán. Gyűj­töttük a puha, gyúrható agyagrögöket, nagyokat estünk a a finom homokban. Lehet, hogy veszélyes volt, bár nem em­lékszem rá, hogy bárkit is baleset ért volna. A grundokon azóta házak épültek, a sóder helyén ga­rázssor áll. Maradt a „többcélú” játszótér, és az utca, a maga veszélyeivel. Igaz, van játszóutca is, de az inkább ut­ca, mint játszó. Betonon egy egyszerű elesés is veszélyesebb, mint a földön. Mindent összevetve, kevés a hely. Szép példákat láthatunk a város peremterületein, ahol a szülők társadalmi összefogással, esetleg valami környékbeli üzem segítségével építenek játszóteret csemetéiknek. Ez azonban nem oldja meg a városközpont gondjait. Meggyőződésem, hogy megfelelő ráfordítással házak kö­zeiben, vagy kis forgalmú utcarészek lezárásával kialakíthat­nának négy-öt minijátszóteret. Biztos vagyok benne, hogy a környék lakói szívesen segítenének gyermekeik és saját nyugalmuk érdekében is. A mai gyerekeknek sokkal kevesebb ideje van játékra. Legalább a lehetőséget, a területet próbáljuk meg biztosí­tani. — gáspár — Köröstá j -j ubileum Növényápolás Szurdokpüspökiben Az elmúlt napokban lehullott csapadék erősen feláztatta a föl­deket és hátráltatta a növényápo­lási munkákat. A szurdokpüspöki tsz-ben nagy szorgalommal végzik a soron következő feladatokat. Krasznai Katalin 14 fős Ifjúsági szocialista brigádja, hogy pótol­ják a lemaradást, vállaták a nyújtott műszakot. Rájuk hárul­nak a közel 63 holdas kertészet palántázási és egyéb munkái. A tizennégy fős brigád úgy határo­zott, naponta 12 órát dolgoznak, hogy idejében befejezzék a palán­tázást. A közelmúltban 33 hold paprika palántázását fejezték be, hogy újult erővel kezdhessék a káposzta palántázását. Két géppel végzik, hogy minél előbb befe­jezzék. Két alkalommal már va­sárnap is dolgoztak. A kertésze­ti munka mellett a cukorrépa egyelését is nagy szorgalommal végzik a tsz asszonyai. Ebből 120 holdon termesztenek. A hosszú esőzés hatására nemcsak a cu­korrépa, de a gyom Is megnőtt. A cukorrépa sarabolását már be­fejezték, jelenleg az egyelését végzik. Igaz, a cukorrépa-termesz­tésnek ez a legnehezebb munká­ja — mondják az asszonyok —, de igyekezni kell, mert sok a tennivaló a kukorica és egyéb növények ápolásánál is. R. I. sikat (mindenesetre négyet készítettem ki) és merj bele levest a fezékból. A merőka­nalat megismered — tudod • olyan ho-sszú nyele van. Ott találod a gyufásdoboz mel­lett, rákötöttem egy cédulát: »Merőkanál«. A serpenyőt és a teáskan­nát könnyen felismered. Ha teát öntesz a csészébe’ vigyázz, le ne essen a kanna teteje. Bár egy madzaggal odakötöttem a fogantyúhoz, de jobb, ha a kezeddel is megfogod. Ebéd után menj be a szo­bába. dőlj le a heverőre. és várj rám. Az újságot majd felolvasom, ha megérkeztem. Egyébként fodrászhoz men­tem. (Az üzlet a 14-ik tömb sarkán van.) Szép akarok lenni az ünnepekre, hogy úgy szeress most is. mint régen. Kicsikém! Ne dühöngj és próbálj meg nem unatkozni! Millió puszit küld: A Te Másad”. Többször is átfutottam a levelet. Megtaláltam a kony­hát* Elfordítottam az ablak fehér kilincsét. Fölpróbál­tam az új kalapomat és lefu­tottam a fodrászhoz. Megra­gadtam Mását és azonnal hazavittem. Jó dolog ez a házasság. (Havas Ervin fordítása) A Békés megyei Népújság Köröstáj című kulturális mel­léklete tíz esztendeje jelenik meg rendszeresen, heti két oldalon, a lap vasárnapi szá­mában. A jubileum alkalmá­ból — amelyhez ezúttal mi is gratulálunk laptársunknak — irodalmi délelőttöt rendeznek Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban június 4­én. Ez alkalomból megnyitják a Békés megyei Népújság ka- maratárlat-sorozatán három év alatt bemutatkozó 27 al­kotó gyűjteményes kiállítá­sát. A jubileumi eseményeken részt vesz Fábián Zoltán Jó­zsef Attila-díjas író, a Ma­gyar írók Szövetségének tit­kára, Simái Mihály költő, az Írószövetség dél-magyarorszá­gi csoportjának titkára is. NÖGRÁD - 1972. június 2., péntek §

Next

/
Oldalképek
Tartalom