Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-16 / 140. szám

(Folytatás az í. oldalrST)

A Központi Bizottság határozottan elítéli az enyhülés ellenzőinek tevékenységét. Reményét és meggyőződését fejezi ki, hogy kontinensünkön fokozatosan kiépül a biztonság és a széles körű együttműködés rendszere. Ehhez már eddig is értékes hozzájárulást nyújtott az európai közvélemény képviselőinek brüsszeli közgyűlése. Kívánatos, hogy Európa haladó társadalmi erői a jövőben még határozottabban tevékenykedjenek a földrész sorsának alakításában.

3

Délkelet-Ázsiában az ■ Egyesült Államok, ;,vietnamizálási” politikájának teljes bukásától való félelmében, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikötőinek elaknásításával. városainak, falvainak, ipari és mezőgazdasági létesítményeinek rendszeres bombázásával az agresszió kiterjesztésehez folyamodott. Barbár eszközökkel, tömeges megtorlásokkal akarja térdre kényszeríteni a vietnami népet. E kísérletei azonban — ugyanúgy mint az eddigiek — sorra megtörnek a hazafias erők határozott ellenállásán, sikeres akcióin.

Ebben a helyzetben még inkább szükség van a szocialista országok fokozott mértékű és összehangolt erőfeszítéseire. A hősiesen harcoló vietnami néf>, Indokína népei továbbra is támaszkodhatnak a Szovjetunió és a töobi szocialista onszág poltikai, anyagi és katonai segítségére. Vietnami testvéreink a jövőben is számíthatnak a Magyar Nép- köztársaság támogatására.

A Központi Bizottság ismételten hangsúlyozza: pártunk és népünk teljes mértékben egyetért a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány hétpontos javaslatával és az 1972. február 3-1 kiegészítő nyilatkozattal: az Egyesült

Államoknak feltételek nélkül és azonnal be kell szüntetnie értelmetlen agressziós cselekményeit, meg kell határoznia saját hadserege és a csatlós alakulatok kivonásának pontos idejét, a térségben fel kell számolnia minden támaszpontot, és meg kell szüntetnie a saigoni rezsim katonai támogatását. Követeljük, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul folytassa a párizsi tárgyalásokat: tartsa tiszteletben a dél-vietnami nép önrendelkezési jogát a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás elve alapján.

4 A Közel-Keleten a ■ haladó rendszerű arab államok küzdenek az ENSZ Biztonsági Tanácsa által is elismert igazságos követeléseik teljesítéséért. Egyidejűleg erősítik gazdaságukat, védelmi képességüket, eredményesen munkálkodnak társadalmi fejlődésük időszerű feladatainak megoldásán. Fontos intézkedéseket tesznek országaik progresszív erőinek ösz- szefogására és mozgósításéra, a demokratikus jogok és vívmányok bővítésére. Helyzetük megszilárdulása lehetővé teszi, hogy felszámolják az imperialista hatalmak gazdasági befolyását és érvényesítsék a természeti erőforrások, s bennük az olaj kincsek feletti teljes nemzeti szuverenitást. Ilyen irányban tett újabb lépéseik, közöttük a külföldi tőkeérdekeltségek 'államosítása, jogosak és törvényesek; közvetve szolgálják az egész arab nemzeti felszabadító mozgalom érdekeit is.

A haladó arab országok belső társadalmi, nemzeti törekvéseik és külpolitikai céljaik valóra váltását egységük es összefogásuk erősítésével, az imperialista hatalmak beavatkozásának elhárításával, a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival megvalósított szoros baráti együttműködéssel érhetik el.

A Magyar Népköztársaság továbbra is következetesen támogatja az arab népek harcát az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, a palesztinai nép törvényes jogainak érvényesítéséért, a közel-keleti helyzet politikai rendezéséért.

E A Központi Bizottság %^m megállapítja: a nemzetközi politikai események egyre jobban bizonyítják a Szovjetunió és a szocialista országok — közöttük hazánk — külpolitikai vonalvezetésének helyességét. A számunkra kedvező folyamatok azonban nem ébreszthetnek illúziókat benKözlemény a KB üléséről

nünk, mert az enyhüléssel szembenálló erők még jelentősek. Az előttünk levő nagy nemzetközi feladatok megkövetelik, hogy még következetesebben oldjuk meg a szocializmus építésének soronlevő tennivalóit. A Szovjetunióval, a testvéri szocialista országokkal szoros szövetségben küzdünk az agressziók felszámolásáért, a békés egymás mellett élésre, a nemzetközi biztonság erősítésére irányuló politikánk érvényesüléséért.

IE.

A Központi Bizottság a X. kongresszus határozatának megfelelően megtárgyalta az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló jelentést és megállapította;

4 Az állami oktatásban

■■ népünk a felszabadulás óta évszázados mulasztásokat pótoló történelmi jelentőségű eredményeket ért el. A volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának felszámolásával, az oktatásügy demokratizálásával, tartalmának szocialista szellemiségével minőségileg új iskolarendszert teremtettünk. Mindez hozzájárult szocialista hazánk, társadalmigazdasági életünk fejlődéséhez, népünk alkotó energiájának kibontakozásához, társadalmunk tudati és kulturális fejlődéséhez.

Az állami oktatás az elmúlt negyedszázadban hazánk fejlődését 260 ezer felsőfokon, 375 ezer középfokon végzett szakember, 734 ezer szakmunkás képzésével segítette. Az esti és a levelező oktatás százezrek számára nyitotta meg az utat a műveltség megszerzéséhez munkájuk végzése mellett.

Az állami oktatás eredményei nemzetközi összehasonlításban is megállják helyüket. A fejlődés eredményeként ma már a megfelelő korosztály 80 százaléka óvodás, 90 százaléka elvégzi az általános iskolát, 70 százaléka középfokú, 7 százaléka felsőfokú tanulmányokat végez.

A szocialista köznevelés fejlesztésében kiemelkedő a pedagógusok szerepe. Áldozatos munkával, eredményesen oktatják és nevelik a felnövekvő nemzedéket, tanították és tanítják a felnőtteket, s tevékeny részesei a közéletnek. Pártunk, társadalmunk bizalommal van irántuk és épít munkájukra a jövő nagy feladatainak megoldásában is.

2 A Központi Bizottság ■ értékelte az 1961. évi iskolareform megvalósítását. Megállapította, hogy elsősorban az oktatómunkában értünk el lényeges előrehaladást, növekedett az oktatás hatékonysága. A reform alapelvei — az oktatás korszerűsítése, a gyakorlattal való kapcsolatának erősítése, a szocialista nevelőmunka javítása — helyesek és továbbra is érvényesek.

A Központi Bizottság a jelentős eredmények mellett azt is megállapította, hogy a helyesen megszabott feladatok nagy részének megvalósítását személyi és tárgyi feltételek hiánya gátolta. A középfokú oktatás általánossá tételének gyors megvalósításával és a gimnáziumi politechnikai oktatással kapcsolatos elképzelés nem volt reális.

Oktatásügyünk tovább- fejlesztését a szocializmus magasabb szinten történő építése, a tudományos-technikai forradalom hazai kibontakoztatása sürgetően igényli.

Állami oktatást rendszerünk kettős feladat előtt áll. A közeljövőben a jelenlegi szervezeti kereteken belül kell fejleszteni, korszerűsíteni, az oktatást. Ugyanakkor a most meginduló korszerűsítéssel összekapcsolva haladéktalanul el kell kezdeni és néhány év alatt ki kell dolgozni az iskolarendszer távlati fejlesztésének koncepcióját.

A Oktatási intézménye- inkben a túlméretezett tananyag nemcsak felesleges megterhelést okoz a pedagógusoknak és a diákoknak, hanem gátolja a tanulók önálló gondolkodási készségének fejlődését, a tanult ismeretek aktív felhasználását is.

A tudományos-technikai fejlődés mai szakaszában iskoláink csak úgy felelhetnek meg a társadalmi követelményeknek, ha az alapvető ismeretek tanítására törekszenek, ha a tanulók gondolkodását fejlesztve kialakítják a továbbtanulás igényét és képessé teszik őket a folyamatos önművelődésre.

A különböző iskolatípusok jelenlegi tananyagát csökkenteni és korszerűsíteni kell. A tartalmi korszerűsítés során nagyobb figyelmet kell fordítani a gazdasági, politikai ismeretek oktatására, az állam- polgári nevelésre. A tananyagot úgy kell megállapítani, hogy a tanulók kötelező iskolai elfoglaltsága a jelenleginél kisebb legyen.

A szakmai képzésben a hangsúlyt az elméleti alapokra, a munkafolyamatok egészének áttekintésére és olyan gyakorlati ismeretek tanítására kell helyezni, amelyek lehetővé teszik a munkahely speciális követelményeihez való gyors alkalmazkodást.

C Iskoláink szocialista %*m szellemben nevelik a fiatalokat. Tanulóifjúságunk iskolai munkája és munkaerkölcse ma általában kielégítő. Mindamellett iskoláinkban változatlanul a legfőbb feladat a nevelőmunka fejlesztése.

Iskoláink alapozzák meg jobban a fiatalok világnézetét. A szocialista magatartás erkölcsi elveinek megismertetésével, a közösségi élet fejlesztésével segítsék elő, hogy növendékeik a társadalom hasznos tagjaivá váljanak. Az iskolai életben a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeteire, az úttörőszervezetek a diákönkormányzatra támaszkodva — minden fokon és minden iskolatípusban —, szélesíteni kell a tanulóifjúság jogait, növelve kötelességtudatát, felelősségérzetét és fegyelmét. Az iskola támogassa a tanulók önművelését^ és segítse a szabad idő kulturált felhasználását is.

Az ifjúság nevelésében az iskola mellett jelentős szerepük van az ifjúsági szervezeteknek, az iskolán kívüli kulturális intézményeknek és a tömegtájékoztatási eszközöknek. A köznevelés irányításáért felelős szervek gondoskodjanak ezek nevelőmunkájának jobb összehangolásáról.

A fiatalok szocialista nevelése érdekében erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom minden egyes

tagja átérzi felelősségét a felnövekvő nemzedék sorsáért. Az iskolai, a társadalmi és a családi nevelés összhangja a fiatalok egészséges szellemi és jellembeli fejlődésének elengedhetetlen feltétele.

6 Népi államunk politi- ■ kai feladata, hogy erőteljesen segítse a fizikai dolgozók gyermekeinek iskoláztatását. Jelenleg a középiskolák első évfolyamain a tanulók 55 százalékának, az egyetemeken, főiskolákon az

elsőéves hallgatók 40 százalékának szülei ma is fizikai dolgozók. A kollégiumokban, a napközi otthonokban, egész napos iskolákban továbbra is elsősorban a fizikai dolgozók gyerekeit kell elhelyezni. Emellett növelni kell a magasabb fokú továbbtanulást elősegítő tanfolyamok számát is.

“B A Központi Bizottság * ■ állást foglalt az óvodák, az egyes iskolatípusok fejlesztési irányainak kérdésében:

— Az óvodák hálózatát a következő ötéves tervek során jelentősen bővíteni kell, az óvodába nem járó gyerekek számára iskolaelőkészítő foglalkozásokat kell szervezni.

— A következő években legfontosabb feladat az általános iskolai oktatás fejlesztése. Az oktatás színvonalát — az egyes iskolák közötti különbségek csökkentésével, a rosszabb körülmények között működők helyzetének javításával, a tananyag korszerűsítésével — emelni kell.

— A szakmunkásképzés tartalmi fejlesztése, személyi és tárgyi ellátottságának javítása oktatásügyünk másik fő feladata. A szakmunkásképzés korszerűsítésére megindult munkálatokat gyorsítani kell.

— A szakközépiskolák a Jövőben a szakmai irányuknak megfelelő felsőoktatási intézményekben való továbbtanulásra készítsék fel tanulóikat. Az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákban — mindenekelőtt az igényesebb elméleti megalapozást kívánó szakmákban — a szükséges gyakorlati idő biztosításával lehetővé kell tenni, hogy a végzett tanulók szakmunkás- bizonyítványt kapjanak.

— Á gimnáziumi oktatásban erősítem kell az egyetemi, főiskolai tanulmányokra való felkészítést, azoknak a tanulóknak a számára pedig, akik az érettségi után munkába kívánnak állni, lehetőséget kell teremteni gyakorlati ismeretek megszerzésére, Mindkét cél érdekében szükséges a

jelenlegi kötelező tananyag csökkentése és a feltételek megteremtésével — a 2. osztálytól kezdődően — a fakultatív tárgyak rendszerének fokozatos bevezetése.

— A felsőoktatásban tovább kell javítani a képzés minőségét. Az egyetemeken, főiskolákon széles alapismereteket kell adni, a specialisták képzése a továbbképzés feladata legyen. Az új képzési igények kielégítését a meglevő intézmények együttműködésével és nem új intézmények létrehozásával kell biztosítani.

Az egyetemi-főiskolai felvételi rendszert alapelveinek fenntartásával kell továbbfejleszteni.

— Az esti és a levelező képzési formák nélkülözhetetlen szerepet töltenek be azzal, hogy lehetővé teszik a tanulást azok számára is. akik valamilyen ok miatt nem tudnak részt venni a nappali képzésben. Az esti és a levelező oktatásnak fontos szerepe van az egyre inkább általános * szükségletté váló továbbképzésben is. Ezért megfelelő ösztönzéssel is támogatni kell a dolgozok munka melletti tanulását. Valameny- nyi társadalmi szervezetnek, az üzemek, vállalatok, intézmények vezetőinek elő kell segíteniök az esti és levelező képzés lehetőségének kihasználását és a munka melletti tanulás erkölcsi és anyagi megbecsülését.

— A szakemberek továbbképzéséért a munkahelyek vezetői a felelősek, a továbbképzés feltételeit az oktatási intézmények biztosítsák.

€> A középfokú és fetső"■ oktatási intézményekben továbbtanulók létszámát a népgazdaság szakemberszükségletével összhangban kell meghatározni.

Mivel 1977-ig az általános iskolát végző korosztály létszáma csökken és a 80-as évek elejéig stagnál, fokozottan törekedni kell arra, hogy a továbbtanulók aránya növekedjék. Ezen belül különös gondot kell fordítani arra, hogy az általános iskolát végzett lányok közül minél többen tanuljanak tovább a középfokú oktatási intézményekben, a szakközépiskolákban, a szakmunkásképző intézetekben.

Q Lényegesen javítani kell oktatási rendszerünk személyi és tárgyi feltételeit.

— A köznevelés továbbfejlesztése érdekében vonzóbbá kell tenni a pedagógushivatást és életpályát. Az élet- és

yOGRAC«£ 1972. június 16., péntek

Nehru, Sasztri és Indira Gandhi történelmi érdeme, hogy volt erejük a veszélyes és viszontagságos fordulatok közepette e józan ée történelmileg haladó el nem kötelezettségi politika fenntartásához. Csakis ilyen háttér előtt vált lehetségessé, az ország nemzeti függetlenségi politikáját hagyományosan kifejező Indiai Nemzeti Kongresszus Pórt megtisztulása és megújulása.

A Kongresszus Párt az indiai függetlenségi harc nagy alakjának, Gandhinak, majd később Nehrunak a vezetése alatt a nemzeti felszabadulási harc élvonalában haladt és így lényegében kifejezte az indiai tömegek alapvető érdekeit. Ennek megfelelően India első három parlamenti választásán, 1952-ben, 1957-ben

és 1962-ben mindig megszerezte az abszolút többségét.

Az a tény, hogy a Kongresszus Párt az indiai függetlenségi küzdelem tő hajtóereje volt, egyben azt is lehetővé tette, hogy igen sokáig rendkívül ellentétes politikai csoportokat egyesítsen soraiban. A balszárnyon a határozottan szocialista irányú társadalmi fejlődést igenlő, a radikális földreformot és a tőke hatalmának korlátozását követelő politikusok állottak A jobbszárnyon pedig olyan frakció működött, amely a legszorosabban összefonódott a nagy indiai monopóliumokkal, az ország további fejlődésének zálogát a kapitalista, sőt monopoltőkés irányzatok erősítésében látta és ennek megfelelően — az el nem kötelezettségi politikát elvetve, — az amerikaiakkal kötendő

A mai India (II.)

Indira Gandhival

szövetség mellett tört lándzsát.

A Kongresszus Párt vezetői mindig a középen, a centrumban állottak. Hajlamosak voltak tehát kompromisszumokra — de azzal a rendkívül fontos és nagy bölcsességre valló feltétellel, hogy az el nem kötelezettségi és semlegességi irányvonalon nem tűrtek változtatóit.

1962-től 1970-ig mégis komoly válságba került a Kongresszus Párt. A vezető jobboldali politikusok csoportja, az úgynevezett „szindikátus” ugyanis egyre jobban magához ragadta a kezdeményezést a párton belül. Lenetetlenné tette a radikális földreform végrehajtását, mindent elkövetett, hogy lejárassa és pénzügyileg csődbe kergesse az államosított, vagy újonnan létrehozott állami nehézipari vállalatokat.

Ez a politika az 1967-es választásokon valóságos katasztrófát hozott a kongresszus számára. Az 520 tagú képviselőházban a kongresszus mindössze 284 mandátumot szerzett, és a jobbszárnyon erőteljesen előretörtek az olyan, 'lényegében amerikai orientációjú pártok, mint a Swatantra, a jobboldali szociáldemokraták és a hindu szélsőnacionalista Jana Sangh. [gaz: a baloldalon is megerősítette pozícióit India Kommunista Pártja. Ennek az erőnövekedésnek az értékéből azonban sokat levont, hogy a

párt kettészakadt, és a kínai orientációjú frakció magával vitte a mandátumok mintegy harmadát.

1967 után a probléma lényege az volt, hogy miképpen alakul a belső harc a Kongresszus Pártban. Eleinte a nyugati „szakértők” biztosra vették a befolyásos, ős nagy tér kintélyű politikusokból álló „szindikátus” győzelmét. Ügy vélték, hogy Indira Gandhi nem több, mint Nehru lánya: a parasztok tíz- és tízmilliói előtt ismert és becsült „nemzeti jelkép”, de tényleges erő és politikai-hatalmi bázis nélkül.

Akárcsak annak idején Churchill, a szakemberek most is csalódtak. Indira Gandhi felvette a harcot a szindikátussal, és ez történelmi jelentőségű, helyes döntésnerc bizonyult. Gandhi asszony felismerte, hogy csak úgy vívhat eredményes küzdelmet a „szindikátus” és a monopoltőke politikai befolyása ellen, ha olyan radikális gazdaságitársadalmi programot hirdet meg, amely a legegyszerűbb ember számára is érthető és világossá teszi a tömegek előtt, hogy két élesen különböző politika között kell választanak. Így bontakozott ki 1969 nyarától kezdve Indira Gandhi és a „szindikátus” nagyszabású politikai küzdelme, amely az 1971 tavaszi választásokig tartott. Ennek a küzdelemnek drámai fordulatai voltak: volt olyan helyzet

munkakörülményék megfelelő színvonalával elő kell segíteni, hogy a fiatalok nagyobb számban válasszák a nevelői hivatást.

— Emelni kell a pedagógus- képzés színvonalát- ki kell dolgozni a továbbképzés új rendszerét, s a pedagógusokat érdekeltté kell tenni továbbképzésükben. A továbbképzés bázisai a megfelelő felsőoktatási intézmények legyenek.

— Növelni kell a pedagógusok, a tantestületek önállóságát. Lehetővé kell tenni,

hogy az előírt pedagógiai-tantervi célok és követelmények eléréséhez legjobban megfelelő módszereket a pedagógusok maguk, választhassák meg.

— Az oktatásügy fejlesztése kiemelt társadalmi feladat, amelyre a következő ötéves tervekben a nemzeti jövedelemnek a jelenleginél nagyobb hányadát kell biztosítani. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy a redelkezésre bocsátott anyagi eszközöket hatékonyabban használják fel.

— A köznevelés irányítását valamennyi szinten meg kell javítani. A kormányszei- vek erősítsék mind az általános pedagógiai. mind a szakirányítást. A középfokú szakoktatási intézmények fenn tartói fokozatosan a megyei tanácsok legyenek. Az iskolák belső életében növelni kell az igazgatók hatáskörét, a tantestületek szerepét.

— A neveléstudományi kutatómunkát fejleszteni kell, hogy fokozottan segíthesse az iskolai oktató-nevelő tevékenységet és a távlati oktatás- politikai döntések megalapozását.

IQ A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, hogy vállaljanak kezdeményező szerepet a Központi Bizottság határozatának végrehajtásában. Az oktatási intézményekben működő pártszervezetek fordítsanak különös gondot az oktató-nevelő munka eszmei, politikai színvonalának emelésére, korszerűsítésére. Segítsék a szocialista pedagógiai elvek és módszerek terjedését, érvényesülé-i Sét, foglalkozzanak a pedagógusok szakmai, elméleti fel- készültségének növelésével.

A Központi Bizottság javasolja, hogy a Minisztertanács tárgyalja meg az oktatásügy fejlesztésének kérdéseit és határozza meg a szükséges állami intézkedéseket.

10 A Központi Bizottság WMmm „Az állami oktatás helyzete és fejlesztésének feladatai” című dokumentumot nyilvánosságra hozza. (MTI)

Is, hogy a ;,szindikátus” Indira Gandhit kizáratta a Kongresszus Pártból. A harc végül odavezetett, hogy 1969 végén a szindikátus kettészakította a Kongresszus Pártot Egy ideig ezért az indiai politikai színtéren két Kongresszus Párt szerepelt: a „régi" kongresszus, amely a szindikátust és a jobboldalt fogta össze, valamint az „új” kongresszus, amely Indira Gandhival az élen a párt reformokra hajlamos derékhadát és haladó szárnyat tömörítetté. A szakadár frakcióho3 ugyan csak 70 képviselő csatlakozott, de a csoport vezetőinek gazdasági, politikai és társadalmi befolyása óriási volt.

Az „új” kongresszus élén Indira Gandhi ellentámadásba lendült. Előbb bejelentette, hogy államosítja az ország 14 legnagyobb bankját. Utána leghaladóbb szakembereivel kidolgoztatta az úgynevezett „Bombay-programot”..' Ez mindmáig az indiai gazdaság- po'itika bázisa: előirányozta előbb az import, ötéves távlatban pedig az export állami ellenőrzését a biztosító társaságok és a bankrendszer államosítását, a magánmonopóliumok növekedésének korlátozását. A mezőgazdaságban kilátásba helyezte a földre- formprogram megvalósítását és gyorsítását. 1)71 tavaszára ily módon a legegyszerűbb indiai paraszt előtt is világossá vált a két lehetőség: Indira Gandhival a gazdagok ellen — vagy Indira Gandhi ellen, a gazdagok oldalán.

Gömöri Endre

, (Folytatjuk) J