Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

AZ OLVASÓK FÓRUMA Panasz nyomában Beszélgetés egy kemence lomjainál Panaszos levél jött Salgóbányáról, a bányatelep asszo­nyai írták.. Az állt benne, hogy egyik napról a másikra min­den előzetes bejelentés, vagy megkérdezés nélkül egy teher­autó állt meg a kemence előtt, arról emberek ugráltak le és hozzáláttak a pusztításhoz. Pedig még pár héttel ezelőtt is kenyeret sütöttek az asszonyok a háromlyukú kemencé­ben. Közös kemence volt ez, akkortájt épült, amikor a bá­nyatelepre beköltöztek az első honfoglalók, a bányászcsa­ládok. Azóta is stabilan állt, rendíthetetlenül dacolt az idő­járás mindennemű viszontagságával, szolgálta évtizedeken át a telep asszonyait. i Az asszonyok sorainak vé­tele után nyugodtan mondha­tom szinte ökölbe szorult a kezem, talán a nyomdafesték sem tűrné el, amit mondani szerettem volna. Két héttel ezelőtt éppen a falusi asszo­nyok munkájának megkönnyí­téséről, a szolgáltatásról ír­tam, s íme amikor ezt még Salgóbányán is bővíteni kelle­ne, ezzel mit sem törődve, la­kossági érdek ide vagy oda, ha egyszer valaki úgy látja jónak, hát lebontja a kemen­cét. A helyszínen természetesen már csak a kemence helyét, helyesebben törmeléket talál­tam. A használható anyagot, két teherautó téglát és renge­teg deszkát, tehát a javát el­szállították. A levél íróját nem kellett keresnem. Amint megálltunk a kemence romjai előtt, pilla­natok alatt az asszonyok so­kasága vett körül. Oláh Fe- rencné, Kassai Józsefné, Deák Az olvasó kérdez, Istvánná, Zoltán Ferencné, Juhász Zoltánná mondta toll­ba nevét, de azt mondták, ha kell felsorolják a telep vala­mennyi lakóját. Mi fáj a telep asszonyai­nak? Az asszonysereg szinte egy­más szavába vágva panaszol­ta: — Szerettük ezt a kemen­cét. Senkinek nem volt út­jában, mi magunk gondoztuk, ha kellett megvédtük min­dentől. Hűségesen szolgált bennünket. Négyen-öten ösz- szeálltunk, megbeszéltük a sütést, 6—7 kenyér sült meg egyszerre. Sőt. utána még megsült a torta-, piskótalap. A nagyobb ünnepekre itt sütöt­tük a süteményt, kalácsot. De ha éppen arra volt gusztu­sunk, esténként krumplit is sütöttünk benne. Ha idegenek utaztak át a telepen, nem volt olyan aki meg nem állt volna előtte, s le is fényké­pezték nem egyszer. Mindig elmeséltük az érdeklődőknek, hogy milyen régi, és milyen jó szolgálatot tesz nekünk. Idős néni lépett elérti az asszonygyűrűből. — Nézze meg, aranyos, az én kezeimet. Én annyi kenye­ret dagasztottam, hogy abba görbültek el az ujjaim. Tíz gyermekemet neveltem fel azon a kenyéren, amit min­dig ebben a kemencében sü­töttem. Fáj érette a szívem. Azóta még aludni sem tudok. A romoktól utam a tanács­taghoz vitt. Mester György- nét, a tanácstag feleségét ta­láltam otthon. — A férjem sem tudna többet mondani, mint én. Nem tudtunk róla, bennünket sem kérdeztek meg. Amikor meg­tudtuk, hogy mi történik, már késő volt, javában állt a bon­tás, a pusztítást már meggá­tolni nem lehetett. Annyi bi­zonyos, hogy feldúlták a te­lep nyugalmát. Ütőn útfélen mindenki erről beszél. A bontási engedélyt az In­gatlankezelő Vállalat adta ki, szabályos és hivatalos, a vál­lalat egyik felelős vezetője ír­ta alá anélkül, hogy meg­kérdezték volna a legilletéke­sebbeket. Megkérdeztük a történtekről az Ingatlankezelő Vállalat igazgatóját, Lengyel Józsefet, aki sajnálkozását fejezte ki. Sajnos, ő is csak az események után értesült a bontásról.- t. j. ­Terényl délután Kulcsár József felvétele Miért a megkülönböztetés? a Szerkesztőség válaszol T. P. (NAGYB ATONY): Milyen CASCO-biztosítási vá­laszték áll az autótulajdonosok rendelkezésére az új CASCO- biztosítási rendszerben? A határozatlan időtartamra köthető CASCO-biztosításon kívül az autótulajdonosok idő­szakos CASCO-biztosítást is igénybe vehetnek. Ha valaki az év egy részé­ben nem (bármelyik évszak­ról is lévén szó) veszi igény­be kocsiját (garázsban tartja) ezentúl 3—10 hónapig terjedő időtartamra is köthet CAS- CO-t. Ennek díja természete­sen valamivel magasabb, mint a határozatlan időre szóló biztosításé, minthogy általában a balesetveszélye- sebb időszakra kötik. A biz­tosító ennek alapján díjked­vezményt nem nyújt. Az ön- részesedés összege 10 száza­lék, de legkevesebb 1500 fo­rint. A részleges CASCO meg­kötésének lehetősége tovább­ra is fennáll. Díja, a gépjármű típusától függetlenül egy évre 300 forint. Ez lopás, rablás, tűz és balesetre nyújt fedeze­tet, töréskárokra nem érvé­nyes. Az önrészesedés össze­ge 100 forint. Külföldi utazáskor az új CASCO külön kiterjesztés nélkül nemcsak Bulgáriára, Csehszlovákiára, Lengyelor­szágra, az NDK, Románia és a Szovjetunió területére érvé­nyes, hanem Jugoszláviában is, ahová az eddigi CASCO- biztosítottaknak 35 forint pót­díjat kellett fizetniük. Azok a személygépkocsi­tulajdonosok, akik nem ren­delkeznek CASCO-biztosítás- sal. Belgium, Dánia, Finnor­szág, Franciaország, Hollan­dia, NSZK, Norvégia, Olasz­ország. Svájc, Svédország te­rületére és a szocialista or­szágokra 15 naponként 330 forint díj ellenében köthet­nek külföldi CASCO-biztosí­tást. (A felsorolt nyugati ál­lamok területére a CASCO- biztosítottak 15 napra 165 fo­rintos díjjal köthetnek kiegé­szítő biztosítást.) TT • • • » • ■ ■ 1 Köszönjük Üdültünk. Kellemes két hetet töltöttünk teljes pi­henésben Zsóriban a Sal­gótarjáni Kohászati Üze­mek üdülőjében. A részt­vevő 44 nyugdíjas szak- szervezeti tag nevében szeretném most megkö­szönni a kohászati üzemek párt-, szakszervezeti' és gazdasági vezetésének, hogy részünkre, nyugdíja­sok részére, az üdülést le­hetővé tette. olyan kedvez­ménnyel, hogy a beutaló­kat térítés nélkül kaptuk. A jó elhelyezésért, a kivá­ló és figyelmes kiszolgálá­sért is szeretnénk köszöne­tét mondani a Búzakalász Étterem vezetőinek, vala­mennyi dolgozójának. Kellemes, gondtalan vol: az üdülésünk. Köszönjük! Vörös Gyula Salgótarján Június 7-én 12 órakor fele­ségemmel a helyi ÁFÉSZ Ba­lassa Éttermébe mentünk ebé­delni, ahová már két éve já­runk. A belső teremben az asztaloknál hely nem volt, mivel előttünk érkezett egy autóbusz, amely munkásokat hozott ebédelni. Ezért a te­remből nyíló „úgynevezett” kerthelyiségbe mentünk át, és helyet foglaltunk az egyik szabad asztalnál. Rövid időn belül jött egy pincér, aki kö­zölte, hogy a jegyes ebéd fel­szolgálása csak a belső terem­ben történik. Megjegyezni kí­vánom, hogy eddig minden nyáron az előreváltott jeggyel itt is lehetett étkezni. Megkérdeztem erről az ét­terem vezetőjét Hornyánszki Györgyöt, aki elmondta, hogy — „a szolgálatot teljesítő 6 pincér közül csak egy van hivatva a jegyes étkezők ki­szolgálására, kettő pedig a kerthelyiségben.” Ügy gondolom, aránytalan a pincérek munkájának szerve­zése, mert az alkalmi vendé­gekre három pincér jut a hat­ból. Hisz’ a jeggyel étkezők száma jóval meghaladja az alkalmi étkezők számát. Bátorkodom javasolni: ha a létszám, mármint a pincérek, felszolgálók létszáma nem nö­velhető — s mivel mi jeggyel étkezők csak a belső terem­ben foglalhatunk helyet, ak­kor már az étterembe való belépéskor adjanak ki hely­jegyet, hogy melyik asztalhoz ülhetünk. Ezzel megoldódna a felesleges asztalvadászat is, s talán a jegyes étkező ven­dégeket kiszolgáló pincérnek is mégkönnyítenék a munká­ját. De az is jó volna, ha ha­sonlóan a korábbi évek gya­korlatához a kerthelyiségben is kijelölnének néhány asztalt a jegyes étkezők számára. Tóth Tibor postafelügyelő Balassagyarmat Udvarias kiszolgálás Több áru, tiszta üzlet, udva­rias kiszolgálás. Ezeket a sza­vakat, jelzőket lehet elmonda­ni a kotyházapusztai boltra, annak vezetőjére, Tóth Lász- lónéra, aki mindent meglesz a jobb ellátás érdekében. Va­lamennyien, tehát a bolt vá­sárlói meggyőződhetünk arról, hogy több féle áruval igyek­szik kielégíteni a vásárlók igényét. Kérésünk azért mégis van. Szeretnénk, ha több hentes­árut kapna a bolt. valamint ugyanitt megvalósítható len­ne a tejtermékek árusítása is. Azt hallottuk, hogy az isko­la megszűnik itt a pusztán, s ha így lesz ez, akkor igen helyesnek tartanánk, ha egy részét üzletté lehetne átalakí­tani. Jobban megfelelne a követelményeknek, az áru tárolásának gondján is enyhí­tene. Ha ezek a gondolatok megvalósulnának, ellátás szempontjából eredményes változást jelentene a pusztai emberek számára. Lutlányi István Kotyházapuszta Bővíteni a tanácsadó szolgálat körét Országos viszonylatban is, de iparosodó megyénkben is állandó gond a munkaerő­hiány szakmunkásokban, ide tartozik a legelhanyagoltabb terület, a mezőgazdasag. Ke­vés a gond a divatos szak­máknál. Ezen az állapoton szükséges, hogy átfogó megyei irányítással — központi labo­ratóriummal — segítsenek, létrejöjjön a pályaválasztási tanácsadó szolgálat járáson- kénti egységes szervezetű ki- rendeltségekkel. Fontos ez azért Is, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a lehetséges kb. 400 szakma közül a szülők és fiatalok csak mintegy 40—50-et ismernek, a így a szakmunkásképző isko­lák sem tudják a szükséges utánpótlást biztosítani. A pályaválasztási tanácsadó feladata mind megyei, mind országos viszonylatban a hi­ányszakmák felé irányítani a fiatalokat. Ez népgazdasági érdek. Ehhez a szervezési munká­hoz most már nagy lendület­tel hozzá kell fogni, hogy a tanév kezdettől az első félév befejezéséig feladatát ered­ményesen tudja teljesíteni. Meg kell teremteni a járási szerveken keresztül az isko­lákkal, oktatási intézmények­kel párhuzamosan a járás — megyei üzemek, gyárak mun­kaerőigényei alapján a leg­jobb kapcsolatot. Igaz, a cél érdekében nagy munkát kell végezni, de a helyzet megköveteli ezt. F ecske Jogi tanácsadó: T üzelőuíalvány ok nagyban Az április 27-i NÓGRÁD-ban kapott válasz, amely ugyan­csak a tüzelöutalványok beváltásával foglalkozott, megnyugta- tólag hatott rám és még sok olajkályha-tulajdonosra. Sajnos, örömünk csak addig tartott, míg az ÁFOR rétsági fűtőanyagíelepére értünk. Itt ugyanis közölték, hogy a kiadott utasitás alapján valóban beváltják a tüzelőanyag-utalványt, de nem jegyre, hanem ha azt azonnal elszállítjuk. Ehhez azon­ban egy 600 forintos utalvány esetében három darab 200 lite­res hordóra volna szükség. Hát kinek van lehetősége bárorrt hordóért körülbelül 1200 forintot kifizetni ahhoz, hogy igénybe vegye a SZOT-kedvezményt? Ezen túlmenően külön kell még beszélni arról, hogy kinek van a tűzrendészet! elöirásoknak megfelelő tárolóhelye? Vagy ez nem fontos? Majd csak akkor figyelnek fel az illetékesek, ha már meglesz a baj néhány tűzesettel? És ki lesz majd a fe­lelős? Most már komolyan azt kérdezem, van-e lehetőség, vagy lesz-e, az utalványoknak jegyre való átváltására, vagy a nagy kiadást igénylő tórolóedények beszerzését elvetve térjünk vissza a korszerűtlen széntüzelésre; mert az AFOR-nái így kezelik a szociális, közérdekű intézkedéseket? Fecske László, Tolmács Jogosan tagadták-e meg a nyereségrészesedés kifizetését? H. Józsefné olvasónk (Ho- mokterenye) két kérdésre vár választ jogi tanácsadónk­tól. Az egyik, hogy férjétől jogosan tagadták-e meg az 1971. .évi nyereségrészesedés kifizetését, a másik kérdése pedig az. hogy a munkaadó mikor köteles kiadni a tanul­mányi szabadságot. Olvasónk férjének munkavi­szonya — mint utánjárásunk során megtudtuk — 1972. március 18. napjával szűnt meg. Volt munkaadója pedig az 1971. évi nyereségrészese­dést 1972. április hónapban fizette ki, tehát olvasónk fér­je a kifizetés napján már nem állt a vállalat alkalma­zásában, így részére nyere­ségrészesedést nem fizettek. Olvasónk ezt az eljárást sé­relmesnek tartja, mert — mint a levelében írja — a vál­lalat 1971. évi eredményében férje munkája is benne van. Ez utóbbiban olvasónknak kétségtelenül igaza van, a vál­lalat azonban ennek ellenére sem követett el jogsértést. A nógrádi szénbányák kollektív szerződésének 89. pontja ugyanis világosan kimondja, hogy >,aki a kifizetés napján már nincs a vállalat állomá­nyában, annak részére a hű­ségjutalomhoz hasonló nyere­ségrészesedést kifizetni nem lehet.” Olvasónk férje 1971. évben hűségjutalom címén 2671 fo­rint összeget kapott, mert ak­kor még a nógrádi' szénbá­nyák építőüzeménél dolgo­zott. Nyereségrészesedésben azonban már nem részesül­hetett. mert a kifizetés napján nem állt a vállalat alkalma­zásában. Ez a szabály egyébként nemcsak férjének volt mun­kaadója. hanem sok más vál­lalat kollektív szerződésében így szerepel, elsősorban azért, mert erre a 13/1967. Mü.M. sz., a 9/1969. Mü.M. sz. valamint a 13/1970. (XII. 15.) Mü.M. sz. rendeletek lehetőséget ad­tak. A továbbtanuló dolgozók kedvezményeinek a kérdését — közöttük a tanulmányi sza­badság mértékére és annak kiadására vonatkozó kérdése­ket is — a 15/1967./XI. 18. Mü.M. sz. rendelet szabályoz­za. E rendelet 9. §.-a értel­mében a dolgozó a tanulmá­nyi szabadságra a vizsgák le­tétele előtt jogosult. Ha a dolgozó e jogával nem élt, utólag a tanulmányi szabad­ságot már nem veheti igény­be. A rendelet 18. § -a szerint a tanulmányi szabadság meg­tervezésére és kiadására is az évi rendes szabadság kiadásá­nak szabályait kell alkalmaz­ni. Ez azt jelenti, hogy a vál- 'alatnak már a vizsgaidősza­kot megelőző másfél—két hó­nappal korábban kell megál­lapodni a dolgozóval abban, hogy a tanulmányi szabadsá­got mikor kívánja igénybe venni és erről a kiadás előtt legalább egy hónappal írás­ban is értesíteni kell a dolgo­zót. A tanulmányi szabadság ki­adásának meghatározásánál elsődleges szempont, hogy ez a szabadság kellőképpen se­gítse a dolgozó vizsgára való felkészülését. Az időpont meg­határozásánál tehát elsősor­ban a dolgozó kívánságát kell figyelembe venni. Ameny- nyiben a munkaadó e szabályo­kat elmulasztotta betartani, és a dolgozó a vizsgaidőszak előtt időben bejelentette sza­badságigényét, a munkaadó nem akadályozhatja meg a dolgozót abban, hogy vizsga- időszak előtt tanulmányi sza­badságát igénybe vegye. Az ismert tények alapján kialakult véleményünk szerint eredményesen fordulhat [pa­naszával a munkaügyi döntő- bizottsághoz, amely a tények ismeretében jogosult döntést hozni. Dr. J. S. NÓGRÁD — 1972. június 15., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom