Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

A választópolgárok mondták A tanácstagok feljegyezték Az elmúlt hetekben Salgó­tarjánban nyolcvanhárom ta­nácstag tartott beszámolót. Esténként, amikor már vá­lasztópolgár és tanácstag egy­formán ráér, kötetlen baráti beszélgetések alakultak ki. Milyen témák vetődtek fel a tanácstagi beszámolókon? Közérdekű és egyéni dolog, a városfejlesztés kérdései, az út­javítások, de nem egy helyen szóba került a társadalmi munka szervezése, a játszóte­rek felszerelése. Minden, ami tanácstagra és tanácsra tarto­Z1K. Valamennyiünket érdekel A beszélgetéseket általában — ahogy ez már lenni szokott — a tanácstagok kezdték. De nem volt ezeknek az eszme­cseréknek szigorúan megsza­bott, hivatalos rendjük. Ha valakinek kérdeznivalója BKaat, az megkérdezte. Kit ne érdekelne Salgótar­jánban az építkezések sorsa? A tanácstagok szinte kivétel nélkül elmondották, hogy Salgótarjánban továbbra is a legfontosabb kérdés, amely minden mást megelőz, a la­kásépítés. Mihamarabb sok­sok egészséges, világos, kor­szerű otthonra van szükség a megyeszékhelyen. De megkö­veteli ezt a nagyarányú vá­rosátépítési munka is, amely­nek nemcsak országszerte, de most már Európa-szerte cso­dáiéi vannak. Nézzük a számokat. Salgó­tarjánban ebben az évben 620 lakást építünk; Befejeződik a csillagház építése hetvennyolc lakással, az Arany János ut­cában nyolcvan lakásba már megkezdődött a beköltözés. Átadnak a Hársfa utcában negyvennyolc lakást, az acél­gyár környékén pedig elkészül Salgótarján első házgyári épü­lete, negyvenhárom korszerű otthonnal. De sorolhatnánk tovább. Az öreg József-tele- pen huszonkét, a Gorkij-tele- pen negyvennégy lakás vár gazdára. A tanács épülete mö­gött már magasan állnak a falak, készül a. sávház, amely­ből száznegyvennégy lakást még az idén átadnak. Volt miről beszámolniuk a tanácstagoknak. Beszéltek ar­ról is, hogy megkezdődött a kolóniák és a szociális köve­telményeknek meg nem fele-; lő lakások bontása. A korsze­rűtlen, kicsi, a múlt átkos em­lékeit viselő lakásokból szép otthonokba költöznek a la­kók. Akik itt járkálunk naponta Salgótarján utcáin, sokszor megfigyeljük a csatorna­építő munkásokat. Mert a városközpontban nagyszabású csatornázás folyik, a szakem­berek most éppen a Pécskő Üzletháztól a Karancs Szál­lóig terjedő résznél tartanak. És ha szidjuk is néha a ne­hézkes közlekedést, a feltúrt tereket és utcákat, a keskeny átjárókat, a forgalom torlódá­sát, ez a munka mégis a vá­rosért, a város lakóiért folyik. Mire kíváncsi a választópolgár? A tanácstagok bevezető mondatait a választópolgárok kérdései követték. Mire kí­váncsi Salgótarjánban a vá­lasztópolgár? Elsősorban arra, hogy mikor lesznek jó utak? Sokan mondták el, hogy az utcákat kátyútalanítani kelle­ne, sok helyen salakozni, ja­vítani. Előfordul, hogy az utak építésénél nem ellenőrzik kellőképpen a munkát, az utak pedig hamar tönkremen­nek. Tessék csak megnézni a megyei tanács előtt álló busz­megálló környékét, a Dimit­rov utcát, vagy a nagyállo­mástól Zagyvapálfalvgig veze­tő utat... Sok bosszúságot okoz* Salgó­tarjánban a csapadék- es szennyvíz elvezetése. Az ár­kok sok helyen tisztítatlanok, el vannak tömődve, ezért az­tán az esővíz a járdán és az úttesten folyik, rongálva an­nak állapotát és bosszúságot okozva a közlekedésben. Akit egy figyelmetlen autós le­fröcskölt, az nemcsak a veze­tőt szidja, hanem azt is, aki nem gondoskodik a víz elve­zetéséről. .. Mindannyian mentünk már záporban, vagy tartós őszi esőben a Tanács- köztársaság tér előtt vezető járdán. Itt a víznek egyálta­lán nincs helye elfolyni, ezért aztán a járókelők bőségesen totyoghatnak a szennyes lé­ben. Az egyik választópolgár megjegyzése figyelemreméltó: most, hogy úgy is feltúrták a burkolatot és csatornát ás­nak, egyúttal megoldhatnák a víz elvezetését. Valamennyi tanácstagi be­számolón kivétel nélkül sok észrevétel hangzott el Salgó­tarján tisztaságára vonatko­zómi. Amíg egyöntetű volt a lelkesedés, a Húszezer mun­kanapot Salgótarjánért moz­galom nagyszerű eredményeit dicsérve, amelynek célja a megyeszékhely csinosítása, szebbé tétele valamennyiünk érdekében, addig sokan bírál­ták a köztisztaság gondjait. Rendszertelen a szemétszállí­tás, gyakrabban kellene az edényeket üríteni — iavasol- ták — mert akkor nem kény­szerülnének a lakók a tartály mellé öntözni a szemetet Es akkor talán a szemétben tur- kálás is megszűnne. Igen éle­sen vetődött fel a sorsjegy­árusítással összefüggő szeme­telés. Jó a sorsjegy, egyrészt mert nyerni lehet rajta — már akinek szerencséje van —, jó a magyar sportéletnek is. De nem jó a salgótarjáni tisztaság ügyének. Tessék csak sorsjegyárusítás idején végig­járni az asztalok környékét, Senkit nem kell meggyőzni, hogy ilyen módon nem lehet sorsjegyeket árusítani. A sze- metelőket, parkrongálókat, fákat tördelőket, virágokat le- tépőket pedig büntessék meg. Mégpedig a helyszínen. Ha fizetniük kell, legközelebb bi­zonyára elmegy a kedvük a hasonló cselekedetektől. Figyelemmel kísérik A salgótarjáni nyolcvanhá­rom tanácstag szorgalmasan jegyzetelt a beszámolókon. A gondok, problémák semmikép­pen nem merülnek feledésbe. A tanácstag elviszi a tanács­ra, ott pedig az illetékes szak­osztályokhoz jutnak. Kétszáz­hatvankét javaslat, kérés, probléma hangzott el a be­számolókon. Ennek már mint­egy felére elkészültek a vá­laszok, amelyeket megkülde­nek a tanácstagoknak, akik választóikhoz továbbítják. Cs. E. Verseny a javából Nemzetközi vetélkedőre készülnek a mezőgazdaságban dolgozó gépészfiatalok Augusztus 18-án felharsan­nak a fanfároK Mosonmagya- róvárott, hogy hírül adják: kezdetét veszi a mezőgazda- sági gépesítésben dolgozó fiatalok III. országos mező- gazdasági és politikai vetél­kedője. Érdekes kezdeménye­zés folytatására kerül sor a L ajiahansági Állami Gazda­ság Kozlik-majorjában. Elő­ször Körmenden, majd Tisza- lökön vetélkedtek a KISZ- fiatalok szakmai versenyen. A tiszalöki éjszakai szántó- Vesenyről még ma is beszél­nek. A III. nemzetközi ifjúsági szántó- és vontatóvezetői versenyre négy-négy fős if­júsági delegációt nevezett be Bulgária, Csehszlovákia, NDK, Lengyelország és Szovjetunió. Természetesen a hazai ver­senyzők készülnek legnagyobb ambícióval. Valamennyi me­gye tízfős 30 éven aluli fia­talokból álló csapatot nevez­het. Hogy a nemzetközi ver­senyre a legméltóbbak kerül­jenek, területi elővetélkedőket rendeztek. A versenyzők felkészítésének megkönnyítésére a KISZ me­zőgazdasági és falusi osztá­lya már márciusban részle­tes módszertani útmutatót adott ki, amelyből a megyék szakmunkás KISZ-fiataljai felkészülhettek már a helyi vetélkedőkre is. A szakmai és poltikai vetél­kedők témaköre rendkívül széles skálájú. Számot kell adniuk ifjúságmozgalmi, gaz­daságpolitikai kérdésekről, de jártasnak kell lenniük a gaz­dasági és a különböző mező- gazdasági munkával össze­függő teljesítményszámítások­ban is. A fiatalok öntözési, növényvédelmi, gépjavítási is­mereteikről is számot adnak. A vetélkedő lebonyolításán kívül a rendezők: A KISZ központi bizottság, a ME- DOSZ Országos Elnöksége, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, a Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsa, az Állami Gazdaságok Országos Központja és a MEZŐGÉP egyesülés arról is gondoskodik, hogy vidám, jó hangulat fogadna a több száz résztvevőt. Munkás-paraszt fiatalok találkozója lesz a verseny színhelyén, de láthat­nak lovasbemutatót, sőt női labdarúgó-mérkőzést is az ér­deklődők. A találkozó befe­jező napján augusztus 20-án Zöldellő emlékmű A szovjet népek életének nevezetes napját, a Szovjet­unió megalakulásának 50. év­fordulóját (1972. december 30.) 50 millió fa elültetésével ün­nepük meg Grúzia erdészei és kertészei. Üj gyümölcsösö­ket, citrusligeteket. erdősá- vokat telepítenek; ez utób­biak védik majd a talajt az eróziótól. A telepítés kiterjed az új állattenyésztő és ba­romfitenyésztő gazdaságok te­rületére, a Fekete-tenger part­vidékének üdülőhelyeire is, de nem maradnak ki az ön­tözőcsatornák partjai és az utak szegélyei sem. A grúz erdészek részt vesznek egy jelképes jelentőségű munká­ban: a Lenin szülővárosában, Uljanovszkban létesülő park, a Szovjet Népek Barátsága Parkjának, a „zöldellő em­lékműnek” létrehozásában is. vasárnap, fellép a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes, s a vi­dámsággal, izgalmakkal teli napok után ifjúsági gazdász- bállal zárják a III. nemzet­közi ifjúsági szakmai-politi­kai vetélkedőt. Vannak nyelvi közhelyek, amelyeket jelmondatszerűen használunk, bár pontosan nem is tudjuk, hogy mire vonat­koznak. Ilyen a '„magyaros vendégszeretet” is. Büszkén nyugtázzuk, hogy egyre több külföldi látogat hazánkba, s gyakran megjegyezzük: hadd tudják meg, hogy mi az a magyaros vendégszeretet. De- hát mi is az? Bizony, ha e közhely ere­detére tekintünk, akkor nem túlzott büszkeségre, hanem egy kis történelmi visszapil­lantásra van okunk. Mert az az eredeti magyaros vendég- szeretet a hazai fejlődés el­maradottságában gyökerezett. Abban a világban, amelyben nálunk még nem bontakozott ki a tőkés iparosodás és vá­rosiasodás, valamint velejáró­jaként az áruszállítás, a ke­reskedelem, a piac. Nemes uraimék saját zsírjukba fulladtak, az eladatlan termé­kek fölöslegét — természete­sen ugyancsak nemesi, kivált- ságosabb rétegbeli — vendé­geikkel etették föl. A hete­kig tartó zsíros-boros vendé­geskedés, mulatás volt a ma­gyaros vendégszeretet. Hát bi­zonyára nem erre gondolunk ma, amikor az örvendetesen növekvő idegenforgalom kap­csán magyaros vendégszere­tetről beszélünk. Sőt, éppen Árubemutatóvá] egybekötve A balassagyarmati ÁFÉSZ Gajdos János országgyűlési Tacfósz Ferenci Ma mások halnak meg A szerző, akit legutóbb Irodalmi tevékenységéért SZOT-díjjal jutalmaztak, új könyvében a különbö­ző társadalmi rendszerek­ben élő. becsületes embe­reket összekötő humaniz­must. az embertelenség elítélését állítja a köz­pontba. A történet kereté­ül az szolgál, hogy egy fi­atal budapesti újságíró a Német Szövetségi Köztár­saságba utazik, ahol vé­letlenül jut tudomására a most a nyugat-németor­szági Dortmundban élő Berta Klein története. A magyar származású Berta Bergen-Belsenben barakkparancsnok volt. s hogy saját életét mentse, kíméletlenül viselkedett társnőivel, ütötte, kínozta őket. Szadizmusa követ­keztében több társának megtört az életereje, el­lenállóképessége, s így a közülük való barakkpa­rancsnok közvetlen oko­zója lett haláluknak. A magyar bíróság ezért előbb életfogytiglani bör­tönre ítélte, majd a Leg­felsőbb Bíróság — a vé­delem hatásos érvelésére, hogy tulajdonképpen Ber­ta Klein is a fasizmus ál­dozata, akinek az SS-ek terrorja törte meg erköl­csi erejét, rombolta le sze­mélyiségét —, a büntetést kétévi börtönre mérsé­kelte. A regény megdöbbentő mozzanatokat közöl a még élő. egykori rabnők visz- szaemlékezése alapján, a háború alatt Magyaror­szágon, majd Auschwitz­ban és Bergen-Belsenben átélt megpróbáltatásokról. A pergő cselekményt! regény talán legfrappán­sabb jelenete az, amikor Hannoverben találkozik Berta Klein és Frau Ung­vári, az egyori népbírósá­gi tanú. aki az Egyesült Államokból hivatalos ügy­ben érkezett az NSZK- ba. Berta szeretné volt terhelő tanúját utólag an­nak belátására bírni, hogy 1948-ban elfogult volt a magyarországi tárgyalá­son; ma, mint amerikai asszony, bizonyára más­ként látja a dolgokat, mint akkor. De az Ame­rikában élő asszony to­vábbra is azt vallja: az áldozatoknak nincs joguk felejteni. Az emberi ma­gatartást nem az határoz­za meg. hogy a föld mely táján éltek és élnek, ha­nem az, hogy miképpen gondolkoznak az emberi­ség sorskérdéseiről. Grhalom ban, a helyi termelő- szövetkezettel közösen ren­dezte meg nőbizottsági ülését. Az összevont tanácskozáson képviselő, az ÁFÉSZ elnöke adott tájékoztatót az áruellá­tás helyezetéről, problémáiról.1 Imre Józsefné, járási pártbizottság nőreferense szerint, ha a nőbizottságok több konkrét feladatot kapnának, jobb len­ne a munkájuk. Az áruellátást illetően hangsúlyozta: a gondok megszüntetése érdeké/ben a szövetkezetekkel kelle­ne jó kapcsolatot teremteni, mert az üzletek csak az igér nyék ismeretében szerezhetik be a szükséges árucikkeket A tanácskozást árubemutató kiállítás követte, amely há­rom napig tartott nyitva. A jelenlevő szakember ismertette a háztartás-vegyianyagok használatát, a korszerű mosósze­rek előnyeit. A Balassa Étterem szakácsai pedig bemutat­ták a korszerű teflonedények használatát Kép, szöveg: Fodor Tamás Magyaros vendégszeretet az egykori magyaros vendég­szeretetnek, pontosabban azoknak a körülményeknek, amelyek azt kitenyésztették, öröksége mai vendégszerete­tünk több orvoslandó hiánya, gondja. Amire ma büszkén gondo­lunk, az számokban szépen mérhető. A kimutatások sze­rint tíz év alatt — 1960-tól 1970-ig — tizenkétszeresére növekedett a hazánkban meg­forduló külföldiek száma, pon­tosan 524 ezerről 6 millió 320 ezerre. Közülük több mint három és fél millióan kifejezetten Magyarországra jöttek. Legtöbben a szomszé­dos országokból, azok közül is Csehszlovákiából — ta­valy majdnem minden máso­dik hazánkba érkező turista az északi szomszédságból ér­kezett. Talán mondanunk sem kell, hogy látogatóinkból anyagi hasznunk is van, hiszen ez közbeszéd tárgya. A legutób­bi Nemzetközi Statisztikai Év­könyv utolsó adata szerint 1968-ban — amikor több mint négymillió külföldi lépte át határunkat — a turisztikából közel negyvenmillió dollár ér­tékre tehető bevételünk volt. Azonban nemcsak a bevételre kell gondolni az idegenforga­lom kapcsán, hanem egyfelől arra is, hogy a turisztika nemcsak anyagiakkal jár, ha­nem erkölcsi haszonnal és anyagiakban nem kifejezhető ráfordítással is. Ami az anyagi ráfordításokat illeti, szemmel látható a fejlődés. Nemcsak az új szállodák és vendéglátó helyek sorára gon­dolhatunk itt, hanem az épü­lő és javítás alatt levő utak­ra, üzemanyagtöltő állomá­sokra és általában a turiz­must is közvetlenül érintő lé­tesítményekre. Kevesebb szó esik a turiz­musnak arról az oldaláról, amely nem közvetlenül anya­gi kérdéseket ölel magába. A vendégjárás erkölcsi haszna általában az, hogy az embe­rek ismeretköre gyarapszik, a népek jobban megismerik egymást, az egykori előítéle­tek így kölcsönösen feloldód­nak — mindez erősíti a béke légkörét. Közelebbről ez a haszon abban fejezhető ki, hogy jobban megismerik ha­zánkat, népünket. De hogyan, milyennek ismerik meg? Ez a fő kérdés. S ez nemcsak a vendéglátó helyek számán, az ellátáson stb. múlik, ha­nem az ott dolgozók embe­ri magatartásán is. S túl a vendéglátó helyeken, nem­csak azon múlik, hogy elég természeti, történelmi látvá­nyosságot tudunk-e kínálni nekik, hanem azon is, hogy minderre valóban felhívjuk a figyelmüket. A tárgyilagos és jól tájékozott' bemutatás rokonszenvet kelt. Ha tehát a hagyományos fogalmat meg akarjuk tarta­ni, akkor a magyaros ven­dégszeretetet új tartalommal kell megtöltenünk. S ez — túl az idegenforgalom anyagi feltételein — vendégszerető, baráti, de nem tolakodó, fi­gyelmes magatartásunk lehet. Mindenekelőtt arra gondol­junk, hogy vendégeink hírt visznek rólunk, azokból íté­lik meg a magyarokat, akik­kel itt találkoztak. Ne feled­kezzünk meg arról, hogy ha egy külföldivel találkozunk, számára mi hazánk képviselői vagyunk. Németh Ferenc NÓGRÁD - 1972. június 14., szerda 3 l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom