Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-02 / 128. szám

MAI KOMMENTÁRUNK NAGY KINCS a takarmány Czükség van minden szál takarmányra. Nagyon jól kell gazdálkodni az idővel, hogy maradéktalanul be is takarítsuk azt. Nem könnyű a munkát megszervezni, mert az időjárás sok értékes munkanapot ellopott a földművelő emberektől. Szinte egyszerre je­lentkezett a növényápolás, a takarmánybeta­karítás és egyéb más elmaradhatatlan tenni­való. Ha ezekben a napokban valamilyen feladat elvégzésével elmaradunk, akkor azt később már nagyon nehéz pótolni. A mezőgazdaságban most nagy figyelmet fordítanak a takarmány betakarítására. De a szántóföldi pillangósok mellett az úgyneve­zett vadon élő takarmányt sem szabad ott­hagyni. A szakemberek véleménye szerint ezek a füvek kitűnő tápértékűek. Éppen a napokban adtuk hírül, hogy a ceredi tsz az ilyen szólásokat pillangóssal keverve eteti a jószágokkal. Máris kitűnő tejtermelési ered­ményekről beszélnek. Ilyen szemszögből vizs­gálva, teljesen érthető a kormányzatnak az a rendelkezése, hogy ha az illetékesek az út mentén, az árokpartokon, vasúti és árvíz­védelmi töltéseken a fűtermést nem takarít­ják be június első két hetében, akkor azt akinek arra szüksége van, takarítsa be, a széna öt illeti meg. Érdemes ezen a — véleményem szerint rendkívül hasznos — rendelkezésen elgondol kodni. Az elmúlt évben nagyon sok helyen a megyében, ott száradt meg az értékes takar­mánynak való az árokparton, mert nem mer­tek hozzányúlni. De a közösben, még inkább a háztájiban szűkösködtek etetni valóval. A rendelkezésből kiindulva érdemes elgondol­kodni azon is, hogy az erdőszéleken és lábas­erdőkben is mennyi takarmánynak való megy veszendőbe. Azt kell megszerveznünk, hogy ne menjen kárba. Az állattenyésztési felügyelőség szakemberei nem győzik hangsúlyozni: nagy értékű táp­anyag van az ilyen füvekben. Ugyanakkor arról panaszkodunk, hogy alacsony a tej­termelési átlagunk. Az ilyen takarmány csak jót tehet a tejtermelésnek. Néhány esztendő­vel ezelőtt Baranyában tapasztalatszerzésre vittek Nógrádból termelőszövetkezeti vezető­ket. Többek között megmutattak nekik olyan helyet is, ahol nemhogy betakarítják a vadon termő füvet, hanem öntözik, gondosan neve­lik, hogy minél dúsabb legyen. Nekünk pe­dig többségében tönkremegy az ilyen szé­nánk. Különösen figyelemre méltó ez a háztáji gazdaságok szempontjából. Olyan takarmány­bázisra tehetnek szert, amely egy esztendőre elegendő lehet más takarmányfélékkel ki­egészítve. Az a kérdés, hogy meg tudjuk-e szervezni, a betakarítását. Most van szükség a mi megyénkben szokásos összefogásra, ami­kor többen a lyukasórákban, egymást segít­ve, végzik el a munkát. Mert arra ügyelni kell, hogy a közösben is haladjanak az idő­szerű tennivalókkal. Ott is betakarításra vár a sok és értékes szántóföldi takarmány. Ha jól egyeztetik a munkát, akkor nem is lesz baj. Mindenki jól járhat. De elsősorban a tsz-tag, mert ha a közösben nem maradnak el a tennivalókkal, akkor annak ő látja hasz­nát. Ha a háztáji gyarapodik takarmánnyal, akkor is ő jár jól. Minden azon múlik, hogy győzik-e szorgalommal. — B — A kazánok árnyékában A KAZÁNOKON sokan bá­báskodnak. Vége a fűtési sze­zonnak, a nyár a felkészülés ideje. Már a második kazánt építik át olajtüzelésűre. Az első jól vizsgázott. A még maradó szeneskazánt is ki kell javítani. Ez az időszak a nagyjavításé, hogy ősszel, amikor új erőpróba kezdőóik, ne legyen akadaly. Nehéz munka a kazán- és gépjaví­tóké. Szakértelemre, tudásra és nem egyszer bizony a fi­zikai erőre is nagy szükség van. A korom, az olaj most is keveredik a verítékkel. — A mi munkánkat nem lehet darabbal, százalékkal mérni. Az üzemzavarmentes gőztermelé6sel inkább. A vá­ros fűtése, a melegvíz-szolgál­tatás nem is csak gazdasági hanem inkább politikai 'kér­dés. A mi brigádunk leg­alábbis így tartja. Ha nincs fűtés, mit csinálnak a kisgye­rekekkel, öregekkel. Mi erre gondolunk akkor is, ha üzem­zavart kell elhárítani — mondja Kamarás József, a salgótarjáni erőmű háromszo­ros aranyérmes kazán- és gépjavító szocialista brigád vezetője. — Az udvaron a bordás előmelegítő csöveket tisztít­ják. Használat közben jól el­szennyeződtek. Leverik róluk a rárakódott rozsdát, még meg is fürdetik, hogy tisztán, ki­javítva szerelhessék vissza valamennyit a helyére. Ebben az üzem más területén sza­baddá vált asszonyok is se­gítenek a brigádnak. — Ez az a munka, amit meg lehet szervezni. Az évi egyszeri kazánjavítás általá­ban egy hónapig tart. Az al­katrészeket előre el kell ké­szíteni. A leállásokat úgy üte­mezni, hogy szezonra, őszre- télre valamennyi kazán üzem­képes legyen. Nem is ez okoz gondot, hanem a váratlan meghibásodás az ebből adódó üzemzavar. Sajnos, volt ben­ne részünk a télen is. A ki­sebbeket általában sikerült úgy elhárítani, hogy mire a városban leesett a gőznyo­más, újra terhelni lehetett a kazánt. Pedig ez csak 20 perc. Ilyenkor a hőség sem 6zámít, egymást is figyelik az emberek, nincs-e rosszul va­laki. VOLT NAGYOBB baj is már nem egyszer. Ilyenkor vi­szont nincs vasárnap, nincs műszak vége. A télen is elő­fordult, hogy a többiekkel együtt 36 órán keresztül vol­tam bent, mire elhárítottuk a bajt. Nemcsak mi, a vezetők is itt voltak ée segített a TMK gépműhelyi brigád is. Amikor náluk szorított a cipő mi se­gítettünk. Így van ez jól. A város számára a gőzt nekünk kéll biztosítani, más nem tud­ja helyettünk. Az is igaz, hogy sokszor alaptalanul vá­dolnak bennünket. Minket okolnak olyanért is, amiről nem tehetünk. Az üzemzava­rok ellenére általában mindig tudtuk biztosítani a gőzt, vi­szont a hálózati hibákról már nem az euőmű tehet. A brigádvezetőt, amikor be­szélt, nem akartam megza­varni. Amit elmondott, nem­csak szakmai tájékoztató volt, hanem annál sokkal több. Tükre a felelősségérzetnek, annak, hogy ez a szocialista brigád tudatában van munká­ja fontosságának. Nem a na­gyobb kereset reménye hajtja őket, hisz’ órabéresek és eset­leg prémiumot kaphatnak. Nincsenek túlfizetve. Egyéb­ként erről is esett szó. A bri­gádvezető mondta el a követ­kezőt : — Nem panaszképpen mon­dom, de már 34 éve itt dol­gozom ebben az erőműben. Mint művezető, jó, ha a 2800 forintot elérem. A többiek is általában régi szakemberek, ők még kevesebbet keresnek. Sokan már búcsút is intet­tek az erőműnek, mert másutt jobban megtalálták a számí­tásukat. Más cégtől dolgoztak itt fiatal szakmunkások. Én irányítottam a munkát, enyém volt a felelősség az övék vi­szont az 5 forinttal nagyobb órabér. Nem panaszkodok, mert nekem már a nygudíj- hoz nem túl sok van hátra. De kell az utánpótlás is! Az erőmű már 60 éves, ahogy itt mondják: elérte a nyugdíjkorhatárt, Ez azt is jelenti, hogy bizony 6ok öreg alkatrésze van, ami elfáradt. Meet megfiatalítják a kazáno­kat. — MI MEGSZOKTUK a szeneskazánt. Űj most az ola­joskazán. Ezt is meg kell ta­nulni. A brigád szakmai kép­zését az élet követeli. Műve­zetői szinten már legalább nyolc alkalommal tartottunk foglalkozást ebből a témakör­ből. Szívesen csináljuk, mert a saját érdekünk is. A szakmai kíváncsiság is hajtja itt az embereket — mondták és igazuk van. új­ra eszembe jutott, amit a brigádvezető az elején emlí­tett. A gőzellátás politikai kérdés is. Ha pedig így van, akkor jövőre sem kell fél­nünk, mert rajtuk aligha mú­lik. Most is ezért fáradozik ez a háromszoros aranyérmes szocialista brigád. Bodó János Miért szocialista a gyáregység? Ezt kérdez­tem Szőke Gyu­lától, a Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár tolmácsi telep­vezetőjétől. Vá­ratlanul érte a kérdés, mert az első pillanat­ban kicsit fur­csán nézett rám, aztán így kezdte: — At­tól függ, hogy milyenek a kö­vetelmények, s azt hogyan tel­jesítik. Köz­pontunk az­zal bízott meg bennünket, hogy két év múlva teremt­sünk ebből az eléggé elhanya­golt gépállo­másból gyárat, Dávid Istvánná, az automata gépen a fog- fúrógép tengelyét készíti vállaljuk át szállították a Fritteüzem gé­hazajöttek, mert helyben és á környező községben laknak. I’öbbségük fiatal szakmunkás. Ezért az átlagkor huszonnyolc esztendő. A KlSZ-korosztá- lyúak közül a fizikai dolgozók tíz százaléka benevezett a Szakma Ifjú Mestere moz­galomba. Ennek kapcsán em­lítette a telepvezető, hogy nem csalogatják el egymástól a szakmunkásokat. Ez vo­natkozik a helybeli erdőké­miára, a rétsági Szivattyú Ktsz-re és a Glóbus Nyom­dára. A kis kollektívában is vol­tak akik nem találták meg helyüket, vagy a több pénz reményében továbbálltak. Ha­vonta egy-két ember volt ilyen az elmúlt esztendőben. Ez természetes dolog az ön­magát is most formáló üzem­ben. A többség azonban ma­radt, mert elképzelései, vá­gyai eddig nem törtek de­rékba, olyan munkákat végez­tek, amihez kedvük van, ami olyan termékek gyártását, amit pészeti berendezéseit; a for- szakmai becsvágyukat, ha nem Budapesten már nem tudnak gókemencét, a kéményeket, a [s te^es mértékben, de foko- elvégezni, végül, de nem utol- ventillátorokat, a pódiumkor- zatosan kielégíti a’ légkörrel só sorban készítsük el azokat a Iátokat és állványokat. Kül- a hanguiattal kapcsolatban a vasszerkezeteket, amelyeket ső cégeknek a tervezett nyolc- következőket hangsúlyozza külső cégek kérnek, amire a többi gyáregységeknek szüksé­gük van. — Sikerült? — Igen. Ezért is kaptuk meg a Szocialista Gyáregység cí­met, a velejáró zászló, és a legjobbaknak járó jutalmat — válaszol a telepvezető. millió forint helyett 8,7 mil­lió forint értékben Biztonságot nyújt munkát. Az előbbieket is fi­gyelembe véve előírt évi 12 milliós tervüket 13,4 millió forintra teljesítették az el­múlt évben. Jó helyezést ér­tek el az egy főre eső terme­lésben is. A gyáregységek kö­zött a közepes szintet is túl­szárnyalták. Az elért eredmény kétsze­resen értékes, mert a munka- A múlt evben az elektro- körülmények elég mostohák. mos halozat teljes kicserélésé- _ £z valóban így van _ r e négymillió forintot költőt- kapcsolódik újra a beszélge­tek, ötszázezer forinttal bet, mint amennyiért ______ v ették a gépállomást gépestül, azonban nem szabad elfeled- épületestől együtt. Most már idézni; a munkások szorgal nem kell félni attól kit, mi- maról, tenniakarásáról, kor ut agyon az aram. Ez a törekvésükről, hogy bebizo- hallatlan nagy biztonságot nyítsák: mindig lehet rájuk nyújt a folyamatos munkához. szalmtani , . Szőke Gyula: — Ha néha vegeztek kínlódunk, mérgelődünk, még­is azt mondom, jó az itteni­ekkel együtt dolgozni. Megbecsülik Nem kételkedem szavaiban; mert amikor megkérdeztem tőle, hogyan érzi magát, öröm­mel válaszolta: — Tizennégy évig dolgoztam a gépállomás­nál. A jelenlegi kollektívába két év óta tartozom. Ennyi .... —----------- — - --------idő elég volt ahhoz, hogy t 0“‘ tésbe a telepvezető, majd így megérdemeljem a Kiváló Dől- me° folytatja: — egy dologról gozó kitüntetést. Ahol meg­Elkészítették azokat a la­katosmunkákat is, amelyek a kemence felújítását tették le­hetővé, átvállalták a köszörű- kőnyél-gyártást, mivel Buda­pesten, az egyes számú gyár­Peströl és környékéről becsülik az embert, ott jól ér­zi magát mindenki — sum­erról mázza gondolatát. ’ Erről napi munkájában ő sem feledkezik meg egy pil­lanatra. Talán ez mondatja vele a következőket: — A hét szocialista címért küzdő bri­gádnak köszönhetjük, hogy az első negyedévi tervünket is hatszázezer forinttal túlszár­nyaltuk. Négy kollektíva már elnyerte a különböző fokoza­A volt gépállomási munkás­gárdából tíz maradt az új vállalatnál. Az újak a pesti egység szakemberhiánnyal és Pest környéki üzemekből küzd és felszámolás alatt áll. verbuválódtak. Jöttek Vácról, i«vpke-/e­(Az előbbi termék előállítása a Dunakeszi Vagongyárból. °£at‘ SS Etfan félautomata gépeken törté- Azért választották munkahe- “f’ az ü,em továb­nik.) Elvégeztek az üvegszö- lyüknek Tolmácsot, hogy ne " feilödéséhe, hírnevének vet-kivágas összes segédmun- kelljen reggelenként fél négy- mpBfliann7asähoz ’ káit. A romhányi cserépkályha- kor kelni, vonatozni, és késő egal po b oz‘ gyár kívánságára pedig le- este érkezni. Az új munkások V. K, , Egészségünk — nemzeti ügy Egészségünk megóvása egyik egészségi helyzetének és vi* legszemélyesebb ügyünk. A szonyainak mindig is létező- közegészségügy egyben — az de most korszerű törvényben elnevezés is tanúsítja — rendkívüli jelentőségű, orszá­gos ügy is. Nagyon is indo­kolt tehát az érdeklődés, amellyel a képviselők az új egészségügyi törvény terveze­tét megtárgyalták. Az a körül­mény pedig- hogy erre a ta­nácskozásra közvetlenül a módosított alkotmány tör­vénybe iktatása utáni napon került sor, bár véletlennek is tekinthető, valamiképpen jel­képes is. Hűen az alaptör­vény szelleméhez, jelzi a nép Betanítóit szakmunkásokat képeznek Rendelet szabályozza, hogy az erdészetekben használatos gépeket csak azok kezelhetik, akik betanított szakmunkás­bizonyítvánnyal rendelkez­nek. A termelőszövetkezetek szempontjából ez azért figye­lemreméltó, mert egyre na­gyobb mértékben foglalkoz­nak erdészeti tevékenységgel is. A megyei tanács illetékes szerve a szövetségekkel kar­öltve segítséget kíván nyújta­ni az érdekelt tsz üzemek­nek. Tanfolyamot szervez, ha annak működését az üzemele anyagilag támogatják és leg­alább harminc hallgatót kül­denek oda. A tanfolyam há- romhónapos, amit két esetben kívánnak megrendezni. Eddig tizenketten jelentkeztek. A tsz-ek küldjenek hallgatókat, hiszen saját érdekük, hogy rendelkezzenek betanított er­dészeti gépeket kezelő embe­rekkel. Üjabb társulás Két éve alakult Kisterenyén az ivóvíztársulás és a község területének nagy részén meg­oldotta a vízproblémát. Gond maradt azonban a szennyvíz- elvezetése. Ezért a tanács el­határozta, hogy az ivóviz- társuláshoz hasonlóan szenny­víz- és csatornatársulást hoz létre. A társulásnak csak in­tézmények lehetnek tagjai. Az elmúlt hetekben már megala­kult a szervező bizottság. Megállapították a szükséges teendőket. Amennyiben a csa­tornahálózat megépül, önkén­tes alapon a község lakói is csatlakozhatnak hozzá. így a lakosság mentesül a csatorna­hálózat létrehozásának költsé­geitől. Divatba jött az E-vitamio A most U-vitamin divatjához felzárkózik az E-vita- min is. A divat Ameriká­ból származott át hozzánk, ahol a televízió ígéretes elő­adásokat tart a vitamin jó­tékony hatásáról szívroha­mok, meddőség, impotencia, öregség, görcsök, cukorbe­tegség, magas vérnyomás, ki­ütések, abortusz stb. esetén. Az orvosok természetesen azonnal nyilatkoztak e divat­tal kapcsolatban és kijelen­téseikből nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a vitaminnak a szerepe még a táplálkozás terén sem tisztázódott. Az E-vitamint öt ven évvel ezelőtt fedezték fel. A szer­vezetnek feltehetőleg szük­sége van rá, de azok az elő­nyök, amelyeket általában az E-vitaminnak tulajdo­nítanak, az állatokon vég­zett kísérletek tapasztalatai­nak téves magyarázatából ered. Tudnunk kell, hogy még az sem ismert, vajon ez a titokzatos vitamin — túlságosan nagy mennyiség, ben — nem mérgező hatá­sú-e. is megfogalmazott nemzeti fontosságát. Köztudott, hogy az orvosi gyógykezelés, a járó- és fek­vőbeteg-ellátás, bár igen so­kait javult és bővült az utóbbi években, még koránt­sem olyan színvonalú és mér­tékű, amilyenre a lakosság igényt tart. Az új törvény méltányolja ezt az igényt, és ösztönzi mielőbbi kielégítését. A korszerű egészségügyi szol­gáltatások jó része nagyon költséges, tehát csak lépésről lépésre haladhatunk előre. Nem csupán az anyagi és szervezeti bázis kiépítését se­gíti elő az új törvény. Foglal­koztatja a közvéleményt né­hány más értelemben vett egészségügyi probléma is. amelyek tartalmuk szerint túl is nőnek a szorosan vett egészségügyön. Mindenekelőtt a művi vetélés és ezzel ösz- szefüggésben a népszaporulat, a gyógykezelés ingyenessége és ezzel kapcsolatban az or­vosi etika kérdései. Nem vé­letlen, hogy az országgyűlé­sen felszólalt képviselők is sűrűn emlegették e témákat. Sokak megelégedésére — mint a miniszter bejelentette — a kormány további intézkedése­ket tervez annak érdekében, hogy a családok ne csupán egy. hanem több gyermek fel­nevelését is vállalhassák. Az orvosetika kérdésében óvakodnunk kell mindenfajta hangulatkeltéstől és általáno­sítástól. Igaz, hogy akadnak orvosok, akik legalábbis anya­gilag visszaélnek helyzetük­kel? A jelek szerint igaz. És igaz, hogy az orvosok nagy többsége önfeláldozóan. ön­nön egészségét is kockára té­ve dolgozik, mondhatnánk, él­hal a hivatásáért? Minden bizonnyal igaz. Így kell meg­ítélni tehát ezt a kérdést, aminthogy így ítéli meg az új törvény is. és végered­ményben ezt a szellemet tük­rözte az országgyűlési vita egésze is. Le kell leplezni a visszaélőket, de meg kell vé­deni az érdemeseket! Van természetesen, minde­zeken túlmenően is tennivaló. Először is az üzemegészség­ügy terén, de — mint a vitá­ból kiviláglott — most már a mezőgazdaságban is. Fel kell venni a harcot az újfajta ár­talmak ellen* amelyeket első­sorban a sokfajta szennyező­dés és a zaj okoz. a számos, eddig nem ismert, vagy alig használt anyag, vegyszer, gép. A sok ártalom és veszély mi­att az eddiginél is jóval .fon­tosabb a megelőzés. Kár 1 len­ne elhallgatni, hogy — mivel lényegesen olcsóbb a gyógy­kezelésnél — anyagi szem­pontból is az egyetlen járható út. Az elmondottak után telje­sen érthető, hogy az ülésen többen hangoztatták a korán elkezdett, alapos, okos egész­ségügyi nevelés, a jó propa­ganda fontosságát. Alighanem az a képviselő tapintott rá legérzékenyebben a dolog élet­bevágó és halaszhatatlan vol­tára, aki a gyerekkori ivásés a dohányzás meghökkentő ter­jedését ecsetelte. Mérföldkőhöz érkezett a magyar egészségügy. Egész­ségünk megőrzéséért felelő­sek vagyunk magunknak, csa­ládunknak, népünknek. Ha­sonlóképpen a kisebb és a nagyobb közösség, amelyben élünk és dolgozunk is felelős egészségünkért. Az új törvény ennek a kölcsönös felelősség­nek a kifejezője. Balog János t f NÓGRÁD — 1972. június 2., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom