Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-11 / 109. szám

I Ez torsén! Haipfronghan és Hanoiban Konzultációkat kezdett az ENSZ főtitkára, Szerdán hajnalban a Hanoi­ban akkreditált külföldi tudó­sítók egy csoportja Haiphong- ba utazott, ahol Hoan Thao, a városi tájékoztatási hivatal elnöke ismertette a haiphongi kikötő ellen kedden reggel Intézett kalóztámadást. Az amerikai 7. flotta hajói kedden egész délelőtt lőtték Don Son üdülőtelepét, vala­mint An Thuy járás három községét. A parti őrség azon­nal tüzet nyitott a támadók­ra és két torpedórombolót fel­gyújtott. A hadihajók táma­dásával egyidejűleg repülő­gépek támadták a kikötőt, majd helikopterről aknákat telepítettek a kikötőbe és az úgynevezett 0 pontra, a ha­jók várakozási helyére. Felkerestük a ' vietnami csehszlovák barátság kórház­ban fekvő szovjet sebesülte­ket. Közülük Naumov hajó­orvos és Lukacsov szakács könnyebben sérült, a 20 éves Drogajcsev matróz állapota igen súlyos. A látogatás után visszain­dultunk Hanoiba. Alig hagy­tuk el a várost ismét megje­lentek Haiphong fölött a Phantomok. A támadókkal több vietnami vadászgép vette fel a harcot. Még el sem értük Hanoi határát, amikor a főváros fö­lött is megjelentek az ameri­kai repülőgépek. A bombá­zás ellenére kénytelenek vol­tunk bemenni a városba. így tanúi lehettünk, hogy a fővá­ros lakossága fegyelmezett rendben fogadta az újabb ter­rorbombázást. A város védői légvédelmi tűzzel árasztották el a támadókat, s a város fö­lött légi csata bontakozott ki. A szerda délelőtti bombá­zások idején légi csatában és légelhárító tűzzel Yen Bai tartomány felett kettő. Hai­phong felett három. Hanoi fö­lött kilenc amerikai gépet lőt­tek le és több pilótát elfog­tak. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden „a legna- gyobbfokú mértéktartásra” szólította fel az indokínai há­borúban résztvevő feleket. A világszervezet főtitkárának egyik szóvivője szerint azon­ban Waldheim csak akkor fog élni jogával, hogy össze­hívják a Biztonsági Tanácsot, ha biztos lehet afelől, hogy ,.a találkozóból valami békés dolog alakul ki”. A szóvivő tájékoztatása sze­rint egy órával Nixon beszé­dének elhangzása előtt Geor­ge Bush, az Egyesült Álla­mok ENSZ nagykövete tájé­koztatta Waldheimet az észak­vietnami kikötők elaknásítá- sára vonatkozó amerikai ter­vekről. A világszervezet főtitkára kedden délután Jakov Malik nagykövettel, a Szovjetunió állandó ENSZ-kép viselőjével tárgyalt. Azt tervezi, hogy Nixon döntéséről konzultálni fog Huang Huával a Kínai Népköztársaság ENSZ-küldött- ségének vezetőjével is. (MTI) Bundestag — ratifikációs vita Jövő hétre halasztották a döntést A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szer­ződés jóváhagyását kérte Willy Brandt szövetségi kancellár a Bundestag szer­dán délelőtt második olva­sásban menyílt ratifikációs vitájában. A kancellár beszédét a parlament külügyi bizottsá­gának rövid beszámolója előzte meg. A szovjet—nyu­gatnémet szerződés jóváha­gyásának szükségességét Achenbach szabaddemokrata képviselő indokolta meg, a lengyel—nyugatnémet szer­ződését pedig Dieter Haack szociáldemokrata képviselő. A bizottság kereszténydemokra­ta kissebbségének nevében Bruno Heck fejtette ki a joboldal jól ismert fenntartá­sait. Csaknem másfél órás be­szédében Willy Brandt kancel­lár rámutatot arra, hogy a második világháború — amely tízmilliók életébe ke­rült — keserű kérdéseket ve­tett fel, amelyekre a szerző­déseknek kell választ adniok, (Folytatás az 1. oldalról) vékenységét. Ez utóbbiak kö­zött 112 nyugdíjas található. Nyolcvankilencen másutt he­lyezkedtek el. Nehezíti a helyzetet, hogy a szakmunkástanulók száma ál­landóan csökken. Az igényelt 73 szakmun­kástanuló jelölt közül eddig 42-en jelentkeztek. E témával kapcsolatban Ur- bán Ottó, Bacskó Ferenc, Ke­repesi János, Kralik Andor kisiparosok, Krenács Sándor, az MTH iskola képviselője és Neményi Endre, az OK1SZ elnökhelyettese i® részletesen kifejtette véleményét. El­mondták, hogy ipari tanulók­nak elsősorban a gyenge ered­ményt elérő általános iskolát elvégzettek jelentkeznek. Ezek az emeltszintű oktatási köve­telményekkel nehezen tudnak megbirkózni. Javaslatként hangzott el, hogy a másodál­lásban tevékenykedők közül kellene többeket megnyerni az önálló iparosságra. Felve­tették továbbá azt is, hogy a kontároknál is szorgalmazni kellene az iparengedély kivál­tását. Az utánpótlás szorgalmazá­sa mellett nagy gondot for­dítottak a szakmai továbbkép­zésre. le kell zárniok a múlt emlé­kekbe zárt gyötrelmeit. Felhívta a parlament fi­gyelmét újólag arra, hogy a ratifikálás nyitja meg a nyu­gat-berlini rendezés életbe­lépéséhez is az utat, és a két német állam viszonyában is javulás következik majd be. Kormánya nevében kife­jezte készségét arra, hogy szerződésben rendeződjenek az NSZK és Csehszlovákia kapcsolatai is és ezt követő­en lehetővé válik a diplomá­ciai kapcsolatok rendezése Magyarországgal és Bulgáriá­val is. Ezek az összefüggések ar­ra intenek — mutatott rá Brandt —, hogy a most rati­fikálásra kerülő szerződése­ket teljességükben kell szem­lélni, és nem szabad megfe­ledkezni arról, hogy jóváha­gyásukkal Nyugat-Németor- szág továbbléphet a népek megbékélésének útján. Hosszú részt szentelt a nyugatnémet kormányfő a koalíció és az ellenzék kí­vánatos összefogásának és Három szakmában szer­veztek mestervizsgára elő­készítő tanfolyamokat, ame­lyekre 45 fő jelentkezett és 27-en vizsgáztak le. A szakmai oktatás mellett nagy gondot fordítottak a po­litikai oktatásba való részvé­telre. Fejlődött a szervezeti élei. Azok az új, friss erők, ame­lyek a választások során ke­rültek a vezetőségbe, lendüle­tet vittek a munkába. Külö­nösen a nők állták meg a he­lyüket. Szó volt még a kü­lönböző szervezetekkel való kapcsolat alakulásáról is. A vitában szóvá tették az építőanyag-ellátásban mutat­kozó gondokat a tanulóisko­lával való szorosabb kapcso­latot. Az eszmecsere visszaté­rő motívumaként szerepelt az a gondolat, hogy a megye kis­iparossága a jövőben jobban lássa el feladatát. Dr. Padányi Zoltán, a Könnyűipari Minisztérium kisipari főosztályának képvi­selője a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést adta át Králik Andor szécsényi fény­képész kisiparosnak. A vitá­ban felmerült kérdésekre pe­dig Sándor István, a KIOSZ megyei titkára válaszolt, majd jutalmakat adott át a leg­jobbaknak. bejelentette, hogy a jobbol­dal állásfoglalása ellenére to­vábbra is kész közreműköd­ni egy közös platform kiala­kításában, ami lehetővé teszi a ratifikáláshoz szükséges, minél szélesebb többség ki­alakítását. Brandt hangsúlyozta, hogy kormánya és a szovjet kor­mány között nincs semmiféle véleménykülönbség és meg­győződése, hogy a szövetségi gyűlés három frakciójának közös határozatát a szerződő felek is elfogadnák. A DPA gyorshírben jelen­tette, hogy a „keleti szerző­dések” ratifikációs vitájának folytatását május 17-ére, szerdára halasztották. A Bun­destag május 17-i ülése 14 órakor folytatja a ratifiká­ciós vitát. (MTI) Amitől okkal tartottunk, be­következett: Nixon amerikai elnök a vietnami probléma megoldási lehetőségei közül a legrosszabbat választotta: pa­rancsot adott a népirtó hábo­rú eszkalációjára. A józanság eme teljes hiánya ismét lelep­lezi a Fehér Ház indokínai politikájának lényegét, meg­mutatja mennyire hazugok a békekeresésről hangoztatott szólamok. Ma már tiszta sor: az Egyesült Államok hallani sem akar semmiféle politikai rendezésről, az Indokínában kialakult realitásokat, nullá­nak tekinti, s csak a katonai erő alkalmazását tartja egye­dül üdvözítőnek. Ez a felfogás nagyon ve­szélyes. Az a blokád ugyan­is, amit a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság ellen életbe léptettek, nemcsak Hanoi, ha­nem a világ nagyobbik része szempontjából is veszedelmes bonyodalmakhoz vezethet. Tegnap tömegével hullottak a bombák a VDK fővárosának lakott területeire, s a légitá­madások felújítása óta ame­rikai harci repülőgépek elő­ször támadták a VDK-t a Kí­nai Népköztársasággal ösz- szekötő vasútvonalat. A kikö­tők bejáratainak elaknásítá- sával, a bombázások fokozá­sával a Nixon-kormányzat olyan helyzet elé akarja állí­tani Vietnam harcoló népét, amelyből a kivezető út — sze­rintük — csak a megadás le­het. Sokféle információ futott be szerdán arról, milyen szé­lességű ez az újabb akció. Ezekből az derül ki, hogy Washington az atomon kí­vül most már mindenféle fegyvert alkalmaz Vietnam­ban. Kétségeink vannak azon­ban afelől, vajon a nemzet- biztonsági tanács nem fon­tolgatta-e valamilyen tömeg­2 NóGRÁD - 1972. május 11,, csütörtök Megyei választ mányi ülés Svoboda Moszkvába utazott Szerdán a délelőtti órákban Moszkvába utazott Ludvik Svoboda hadseregtábornok, a CSKP KB elnökségének tag­ja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. Rövid lá­togatása során az SZKP központi bizottsága meghívá­sának tesz eleget. A repülőté­ren az elnököt Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, vala­mint a pártelnökség más tag­jai, Lubomir Strougai, Vasil Bilak, Alois Indra és Josef Kempny búcsúztatták. (MTI) Nemzetközi szeminárium az európai biztonságról A Nyugatnémet Szociál­demokrata Párt mellett mű­ködő Sozialistische Bil- dungsgemeinschaít Bochum és az Osztrák Szocialista Párt oktatási központja szer­vezésében 1972. május 5— 10-e között a Bécs melletti Brunn am Gebirge-ben nem­zetközi szeminárium volt Az európai biztonsági kon­ferencia előestéje címmel, amelyen a szervező országo­kon kívül szovjet, csehszlo­vák, NDK, lengyel, bolgár, román, jugoszláv, amerikai és magyar politikusok, tu­dósok és újságírók vettek részt. A szemináriumon a résztvevőkön kívül felszólalt Otto Probst, az osztrák par­lament alelnöke, és Rudolf Kirshschläger külügyminisz­ter is. A magyar küldöttséget Lakos Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága Társa­dalomtudományi Intézeté­nek igazgatója vezette, aki előadást tartott A békés egy­más mellett élés és az ideo­lógiai harc összefüggései címmel. A résztvevők hasznosnak értékelték a szeminárium munkáját, amely hozzájá­rult az európai népek kö­zötti jobb megértéshez, együttműködéshez. „Veled vasrynnú Vietnam!” (Folytatás a2 l. oldalról) mi gonosz mesterkedés nem csökkentheti a vietnami nép harci akaratát. Tudjuk, hogy ebben a harcban nem va­gyunk egyedül. A szocialista országok népei — köztük a Trau Khoan magyar nép —, a világ haladó erői, a vietnami nép mellett állnak és segítik harcát. En­nek a harcos szolidaritásnak egyik megnyilvánulása a sal­gótarjáni nagygyűlés is. Meg­győződésünk, hogy a testvéri magyar nép, a szocialista or­szágok, és a világ haladó erői azon vannak, hogy megaka­dályozzák a barbár, háborús cselekedeteket. Végezetül az elnöki. tisztet betöltő Szabó Ferenc, a Haza­fias Népfront városi titkára ja­vaslatára a tiltakozó nagygyű­lés résztvevői táviratot küld­tek az Amerikai Egyesült Ál­lamok Nagykövetségére a kö­vetkező szöveggel: „A salgó­tarjáni nagygyűlés résztvevői megdöbbenéssel és mélységes felháborodással fogadták an­nak hírét, hogy az Egyesüli Államok katonai egységei Ni­xon parancsára elaknásították a VDK kikötőit, fokozzák a bombázásokat az ország bel­ső területein. Az Egyesült Ál­lamok elnökének döntése sú­lyos merénylet a nemzetközi béke ellen, amely az utóbbi évtized legsúlyosabb nemzet­közi válságát idézte elő. Az intézkedés súlyosan sérti a nemzetközi joggyakorlatot, újabb kalóztámadás egy füg­getlen ország szuverenitása el­len, további kiterjesztése a hadüzenet nélküli háborúnak és felrúgása az egyezmények­ben lefektetett jogszabályok­nak. Nagygyűlésünk résztvevői, a salgótarjáni ipari üzemek dol­gozói, a város egész lakossá­ga nevében felháborodással tiltakoznak az indokínai há­ború totális eszkalációja el­len. El a kezekkel Vietnam­tól! Békét Indokínának, bé­két a világ népeinek!" Salgótarján munkásainak gyűlése az Internacionálé hangjaival ért véget. Tömeges dezertálások A dél-vietnami frontokon változatlan hevességgel foly­nak a harcok a saigoni báb­rendszer ellen. Mint arról a dél-vietnami Felszabadulás hírügynökség beszámol, a hazafiak támadó hadműve­letei nyomán egyre szélese­dik az elégedetlenség a saigoni hadsereg katonái kö­zött. A beszámolóból kitű­nik, hogy mind nagyobb méreteket ölt a bábhadsereg­ben a dezertálás és a pa­rancsok megtagadása. A saigoni hadsereg straté­giai tartalékához tartozó 5.) 6. és 7. zászlóaljakat Bien Hoa tartományban büntető expedícióra vezényelték kiJ A három zászlóalj a pa­rancs teljesítését a helyszí­nen megtagadta és teljes felszerelésével szétszóródott a tartomány területén. Az ellenük kivezényelt katonai rendőrség hiába állított megerősített őrségeket az utak mentén a dezertált ka­tonák és tisztek közül sen­kit sem tudtak elfogni. Amit a vihar pusztító fegyver bevetését. Gyanúnkat erősíteni látszik egy Tokióból érkezett jelentés, amely szerint Nyugat-Japán­ban, az iwakuni légitámasz­ponton amerikai hadgyakorla­tot hajtottak végre, amelynek során atombombákkal szerel­ték fel a repülőgépeket. Va­lószínűnek tartják azt is, hogy hasonló atomgyakorlatot tar­tottak az utóbbi hetekben a japán fővároshoz közel fekvő Vokota légitámaszponton is. Ügy véljük: ez már nem egy­szerű kardcsörtetés, hanem egy minden eddigi pusztításnál nagyobbra való tervszerű ké­szülődés. Ismerjük Amerika agresszivitását, s azt is, hogy gyarmatosító terveinek végrehajtása érdekében sem­milyen eszköztől nem riad vissza. Hét évvel ezelőtt, 1965-ben, amikor Johnson elrendelte a VDK tömeges bombázását, MacNamara hadügyminiszter a Pentagon komputerei se­gítségével riasztó képet fes­tett a világméretű összecsapás várható következményeiről. Hogy akkor nem vált végze­tessé a helyzet, az nem az Egyesült Államok kormányán múlt, hanem a Szovjetunió és a szocialista országok min­dent felmérő békepolitikáján, valamint a vietnami háborút elítélő és a politikai rendezést követelő haladó világközvéle­mény állhatatosságán. Az emberiség nagyobbik fe­le most is Vietnam népe mel­lett áll. Ma már Amerikában se szükséges magyarázni, ki vietnami hozhat volt a támadó, melyik hata­lom volt az, amelyik fegyve­rek óriási arzenálját összpon­tosította az Indokínai félszi­geten. Éppen azért volt szük­ség a vietnamizálási program kidolgozására, mert az évek, a pusztító háború során meg­dőlt minden olyan érv, ame­lyik a vietnami népet próbál­ta támadónak beállítani. Nos, Nixon kortesfogása, amivel újraválasztásának próbált zöld utat biztosítani, a törté­nelem szemétdombjára került. Törvényszerű volt ez, mert az olyan súlyos konfliktus, mint amilyen az indokínai, nem tűr semmiféle félmegoldást. Az kétségtelen: Washington vont ki Vietnamból csapato­kat, közben azonban a hátsó ajtón tulajdonképpen vissza­lopta őket. Amerikai katonák — állítólag — nem vesznek részt a szárazföldi harcokban, ugyanakkor azonban soha nem látott méretűvé duzzasz­tották a saigoni csapatokat támogató légierőt, s megdup­lázták a 7. amerikai flotta tengerészgyalogságának állo­mányát is. A kép tehát vi­lágosabb se lehet: a Fehér Ház soha nem mondott le ar­ról, hogy katonai erővel kényszerítse térdre a vietna­miakat. Korábban céloztunk rá, mennyire veszedelmes lehet Nixon újabb intézkedése. Nem szeretnénk találgatásokba bo­csátkozni, a jóslás sem kenye­rünk, a helyzet miatt támadt szorongásunk azonban indo­kolt. Az a veszély áll fenn ugyanis, hogy az amerikai lé­pés következtében lángba bo­rulhat Délkelet-Ázsia na­gyobb része. Innen aztán már csak egy lépés a még súlyo­sabb konfrontáció. Akinek kedves a béke, aki híve az emberi haladásnak, az ezekben a napokban nem le­het tétlen. Sok tiltakozó tün­tetésről tájékoztatnak a hír- ügynökségek: milliók és milli­ók követelik az amerikai kor­mány agresszív intézkedései­nek visszavonását. Tokiótól New Yorkig mozgásba jött a haladó világ. A követelések konkrétabban minden eddigi­nél, s abban összegezhetők, hogy az USA vonja ki fegy­veres erőit Vietnamból telje­sen, szüntesse be a VDK bom­bázását, üljön tárgyalóasztal­hoz Párizsban, s a hanoi kor­mány, valamint a DNFF is­meretes javaslatai alapján lásson hozzá a teljesen elmér­gesedett, nagy veszélyeket ma­gában hordozó probléma ren­dezéséhez. Talán nem tűnik pesszimiz­musnak, ha azt mondjuk: ne számítsunk a Nixon-kormány valamilyen józanságára. Lé­péseiből az derül * ki, hogy vietnami agressziójával a gyarmatosítási törekvések mel­lett, zsarolni akarja az egész világot. Közeledik az elnök moszkvai t látogatásának idő­pontja. Nixon első számú ta­nácsadója nem lát okot az utazás elhalasztására. Ezek azonban csak szavak, fedeze­tük kevés. Kérdés: vajon nem jön e közbe valami „váratlan akadály”, aminek felidézésé­ben Washington nagy mester. Már csak azért is várható ez, mert a Fehér Ház legutóbbi intézkedései azt bizonyítják : Amerika hallani sem akar konstruktív megegyezésről. Szolnoki István 1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom