Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-31 / 126. szám

Mit én mivet f A csapadékos időjárás kárt okozna a lucernában, ha a tsz-üzemek nem lennének résen. A lekaszált takarmányt forgatják, hogy mielőbb felszáradjon. A régen kézi erővel vég­zett munkát ma rendsodrókkal végzik. A hugyagi határban Vágner István traktoros 32 holdon fejezte be a lekaszált lucerna forgatását (Kulcsár felvétele) A hetvenegymilliós nyereség érdekében A Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzalművében 1972- ben 71 millió forintos nyere­séget kell elérni. Ez a terv a gyárrészleg dolgozóinak lel­kiismeretes munkáján áll vagy bukik. A gazdasági év köze­péhez közeledve bizakodó hangon mondhatjuk, hogy a huzalmű dolgozói valóra vált­ják a gondosan megtervezett feladataikat. A huzalféleségek mind a hazai, mind a külföldi pia­con igen keresettek. Mind a fekete, mind a fényezett acél­huzalból, mind a rúdacélból és a horganyzott, rezezett és műanyaggal bevont huzalféle­ségekből hagy mennyiséget várnak a megrendelők. Á dróthúzó üzem vezetői sze­rint az elmúlt években ho­zott bérintézkedések jó ha­tással voltak a termelési ered­mények fokozására. Nagyrészt ennek tudható, hogy 1972-ben már kívánatos mértékben csökkent a munkaerőmozgás. Ezenkívül nagy gondot fordí­tottak a zavartalan termelési feltételek biztosítására; az alapanyag-ellátásra, a prog­ramellátásra, ami szintén se­gítséget nyújtott a kitűzött termelési feladatok megoldá­sához. Ha nem is teljesen megnyugtató, de jelentős ja­vulás mutatkozik a lágyítás- nál is. A műszaki intézkedé­sek kedvező feltételeket te­remtettek a jól rendszerezett munkához. Elkészült a kugel- lágyítói félkészraktár daruja. A nagyobb szervezettség, a helyes létszámgazdálkodás és a szocialista munkaverseny célirányos, termelést segítő ha­tása lehetővé tette a termelé­kenység fokozását. Egy fő egy napra eső termelési érté­ke a 4778 forint/tonna érték helyett 4828 forint/tonnára emelkedett. Ennek következté­ben a dróthúzó üzem a hal­mozott tervét eddig 103, a ke­reskedelmi tervét pedig 104 százalékra teljesítette. A bútor- rugó-kívánságoknak pedig 104 százalékban tettek eleget. Az ilyen kedvező törekvé­sekre árnyékot vet az ön­költségnél mutatkozó hiányos­ság. Bizonyos intézkedésekkel segítették ugyan az anyagta­karékosságot, a szocialista brigádok vállalásaiban is ki­emelkedő helyet kapott az anyaggal való takarékos bá­násmód, e téren mégis bizo­nyos mulasztások tapasztalha­tók. A tervezett 103,9 százalé­kos anyagnormát másfél szá­zalékkal túllépték. Ez a töb­bi között azt jelenti, hogy az elmúlt időben igen nagy meny- nyiségű anyagot hordtak ki a csévélőbe a húzható anyagok­ból. Emellett megnövekedett a kenőanyag-felhasználás is. A csoportvezetőknek elsőrendű feladatuk, hogy az eddiginél szigorúbb fegyelmet tartsanak, mert a normán felüli alap- és rezsianyag-felhasználás közvetlenül rontja a gazdasá­gosságot. A jövőben a tételes felada­tok teljesítése, a termelékeny­ségi mutató kedvezőbb alaku­lása mellett a gazdaságosság­ra is nagyobb figyelmét kell fordítani, s akkor nemcsak a megrendelők dicsérik a gyár­egység dolgozóit, hanem rá­szolgálnak a vállalati vezetés elismerésére is. • • Üzemvezető vegyészmérnök Ami a gondokat és tenni­valókat illeti nincs' ellkényez- tetve Nestor Béla vegyészmér­nök. az Építési Kerámiagyár, régi nevén a Romhányi Cse- répkályhagyár fiatal üzem­vezetője. Az év elején vál­lalta ezt a tisztséget. Ezzel kapcsolatban azt mondja: — „Tudtam, hogy nehéz fába vágom a fejszémet, ha buk­nom kell, akkor legalább az elején kerüljön erre sor.” A fiatal szakember diplo­máján még jóformán alig száradt meg a tinta. Tavaly az egyetem elvégzése után került a gyárba, a műszaki­fejlesztési osztályra. Fél év után vállalta jelenlegi beosz­tását. Az előbbi megjegyzé­sét hallgatva hirtelen arra gondoltam: bedobták a mély­vízbe és magára hagyták. Ügy látszik megsejtette gon­dolatomat. Meg sem várta az újabb kérdést', így folytatta: — ,,Nam vagyok egyedül, az igazgató és a főmérnök min­denben segít, Ettől függetle­nül elsősorban nekem kell itt bizonyítani.. ” Erre bőségesen van módja. Folyik a kemencék építése, fokozatosan új termékekkel kell helyettesíteni a régi kály- hacsempegyártást, amiből készlet is van elég bőven. Je­lenleg a kemencekapacitás egyharmad részét a díszcsere­pek előállítása köti le, míg a fennmaradó időben kályha­csempét gyártanak. Ha elké­szül a 2-es számú kemence, akkor nagyobb mennyiségben rátérnek a mázas falburkoló csempék előállítására. Ezt ké­ri a P-iac, erre van igény. A próbaüzemelés alatt tízezer négyzetmétert szeremének előállítani. — Ami most jön ki az 1-es kemencéből az minőségileg nem megfelelő. Csak üzemek­ben, fürdők burkolására le­het felhasználni. Nem a lap rossz, hanem a máz szépsé­ge kifogásolható — jegyzi meg az üzemvezető. Ha az új kemence beválik, akkor az idén százezer négy­zetméter falburkoló csempét állítanak elő. Az ifjú üzemvezető gondja-, inak megoldásában nincs egyedül. Segítenek a műve­zetők és a gyárat szerető, kedvelő öntudatos munkások, szocialista brigádok is. — A művezetők többsége ügyes, szorgalmas, nagy ta­pasztalatuk van, értik a szak­májukat, de néha úgy' tűnik, mintha nem tudnák mit kell tenni, vagy nem azt cselek­szik, amit kellene. Érzem, tudom — mondja meggyőző­déssel a hangjában, — hogy ők is látják ezt az ellentmon­dást, csak nehezen tesznek ellene. Azt is meg kell mon­danom. hogy nagyon sok szo­cialista brigádtaggai, munkás­sal, könnyen meg tudom ér­tetni magamat, az elképzelé­semet. Ha pedig valamit elvé­tek. s korrigálni kell, attól sem riadok vissza, mert egy percre sem felejtem el: fia­tal vagyok a szakmában, most szerzem meg a gyakorlatot. Persze vannak kellemetlen ta­pasztalataim is. Találkozom olyan munkásokkal is. akil^ csak a pénzt nézik. Első kérdé1- sük: mit kapok. Pedig en­nél a rekonstrukciónál sok­szor olyat is kell tenni, ami­re nincs pénz, amire nincs előírás, csak egy dolog: az ügyszeretet, a gyárszeretet. Hogy ez kiben, milyen mé­lyen él, legtöbbször az első percben kiderül. — Mennyit tartózkodik a gyárban? — Kötetlen a munkaidőm, legtöbbször 10—12 órát. de van amikor többet. Főleg, ha kísérleteket folytatunk, vagy egyéb más fontos dolgot kell elintézni. Emellett szombaton és vasárnap is beugróm. Sze­retem tudni, mi van az üzemben. Megtehetem, mert itt lakom a szomszédban, s a feleségem is itt dolgozik. Ha valaki, akkor ő igazán tudja, milyen sokat tehetünk és kell tennünk ennek az iparágnak a fellendítéséért. Csak egy pél­a párban dől el dolgozó háromszázharmincöt Minden MÁR AZ ELSŐ mondatok után felborult a szépen fel­épített „haditerv”. Azzal a szándékkal mentem a salgótarjáni síküveggyárba, hogy valamelyik brigáddal „összehozok” egy baráti be­szélgetést. Megkérdezem a bri­gádtagokat, mit tudnak arról, hogy milyen jutalmat és ki­tüntetéseket kaphat a dolgo­zó, és mivel lehet elnyerni? Béres László, a szakszerve­zeti bizottság titkára mondta: — A szocialista munkaver­seny és a brigádmozgalom to­vábbfejlesztéséről a brigádve­zetők legutóbbi tanácskozásán adtunk tájékoztatást. Nagyon sikeres megbeszélés volt, töb­bek között Keres Emil szín­művészt is meghívtuk, aki verseket adott elő. Legalább száztíz brigádvezető ott volt ezen a tanácskozáson. Rajtuk keresztül akár mindenki tudo­mást szerezhetett a fizikai munka nagyobb megbecsülé­sét szolgáló új kitüntetési rendszerről. Miről is van szó? A Központi Bizottság a múlt év végén hozott erre határo­zatot. Azóta a Miniszterta­nács is megtárgyalta és ren­deletben rögzítette. Eigyik jel­lemzője ennek a rendelkezés­nek, hogy a különösen kie­melkedő fizikai munkáért akár a legmagasabb állami kitüntetés adományozható. Azt kell mondani, hogy a dolgozókhoz, a közvetlenül érintettekhez néha meglepően lassan jutnak el a közérdeklő­désre számot tartó intézkedé­sek. A síküveggyár! exportbri­gádhoz éppen a reggeliidő vé­gén érkeztem. A kis pihenő­helyiségben már szedelőzköd- tek, munkához készülődtek az emberek. Kérésemre ezúttal hosszú reggeliszünetet tartot­tak. Ilyen összetételben csak néhány hónapja van együtt a brigád, de tagjainak többsé­ge már hosszú évek óta a gyárban dolgozik. Az egyik brigád vezető, Bakos János például harmincnégy éve. A .másik brigád vezető, Szalai Iván szintén „régi motoros” az üzemben. A törzsgárdához tartoznak: Szombati Béla, Rácz Sándor, Rácz Ernő, Gal- lai Sándor, Szím István és Jó- zsa István. De az újabbak: Csonka János, Varga Béla és Lázár Emil is beilleszkedtek már a brigádba. A BRIGÁDBAN egyedül Szalai Iván volt tájékozott. Varga Béla ugyan megemlí­tette, hogy az újságokban le-, hetett erről olvasni, de ennél többet sem ő; sem a többiek nem igen tudtak. Erről bizo­nyára még nem beszélgettek egymás között. Kiváló Dolgo­zó kitüntetés, az Iparág Kivá­ló Dolgozója, s legfeljebb Munka Érdemrend, annak is a bronz fokozata. Csak eze­ket sorolták. Sokkal nagyobb érdeklődést keltett, hogy az elismerés és a megbecsülés különböző for­mái miképpen jelentkeznek a gyakorlatban. Talán órákig is tudtunk volna arról beszélni, hogyan is kellene dolgozni, mivel lehet rászolgálni egy- egy kitüntetésre? — Szép és jó ez az új ki­tüntetési rendszer — mondta Szalai Iván. — De valójában minden itt a gyárban dől el, hogy mennyit tudunk belőle valóra váltani. Legutóbb pél­dául a mi üzemrészünkben emberből tíznek jutott Kiváló Dolgozó kitüntetés, pedig en­nél jóval többen is megérde­melték volna, ilyenkor aztán nagyon nehéz dönteni. A beszélgetés során először még abban sem volt egyetér­tés, hogy ki az, aki Kiváló Dolgozó kitüntetést kaphat? Valaki azt mondta, hogy min­denki jogosult rá, aki a mun­kaidő nyolc órájában becsü­letesen dolgozik. Csak a vita végén jutott közös nevezőre a brigád: a nyolc órai tisztessé­ges munka kötelező, ezért jár a fizetés. A jutalomért, a kitüntetésért ennél többet kell tenni. — Ennek alapján, ha lehet­ne, tudna-e javasolni valakit a brigádból kormánykitünte- tésre? — kérdeztem a brigád­vezetőtől. — Nem akarok senkit meg­bántani, rendesen dolgozik a brigád — mondta —, de ilyen magas kitüntetést azt hiszem jelenleg egyikünk sem érde­melne. S erre egyetlen ellenvetést sem tett a brigád. A MÄR EMLÍTETT „hadi­tervem” azért borult fel, mert — bár nem is bántam — a beszélgetés nagyobbik részé­ben sokszor , évekkel ezelőtti sérelmek kerültek terítékre, meg a jelenlegi gondok, ame­lyek az elismerés és megbe­csülés megbízhatóságát meg­kérdőjelezik. Ezek bántják a dolgozók önérzetét, fékjei a lelkesedésnek és a munka­kedvnek. Először is talán ezekről kellene többet be­szélgetni az üzemvezetőnek a dolgozókkal és a brigádokkal. K. S. Vese szénből Aprócska széngolyó, alig nagyobb, mint egy rágógu­mi. „Meggyőződésem, hogy ennek a golyócskának a se­gítségével néhány éven be­lül, urémia miatt halálra ítélt emberek ezreit sikerül megmentenünk” — jelentet­te ki Robert Sparks, a cle­velandi egyetem nefrológu- sa. Az urémia a veseelégte­lenség következtében fellé­pő igen súlyos mérgezés.. A beteg vese nem képes töb­bé megszűrni a vért, amely­be ily módon húgysav, sók és túlzott mennyiségű víz kerül. Ezek bent maradnak a vérkeringésben és rövid idő alatt halált okoznak. Többségükben időseket érint (körülbelül 70 százalék), azonban a fiatalabb korosz­tályból is szedi áldozatait. dát említek: a gyárban ól­mos mázzal dolgozunk. Ez technikailag elavult, ugyan­akkor a KÖJÁL különböző határidőket szabott a problé­ma megoldására, mégsem ju­tottunk előbbre. Pedig biz­tos vagyok, hogy ezt a gon­dot meg lehet oldani, csak jobb feltételeket kellene te­remteni. Legalább olyat mint Hódmezővásárhelyen. Meg­győződésem. hogy a szílikát- kémia a kémia többi ágához képest nagyon elmaradt terü­let — hangsúlyozta az üzem­vezető. Ami miég szokatlan számá­ra. s bizony néha el is fe­ledkezik róla. az az admi­nisztráció. a különböző jogi szabályok, rendeletek, utasí­tások ismerete. Hogy itt se valljon kudarcot, amikor el­csendesedik a gyár. akkor kezdi tanulmányozni. — ..Szük­ség van rá mert csak ennek birtokában tudom eldönteni, mikor mondhatok igent- és mikor nemet.” Korai volna bármit is mon­dani, mert az elmúlt rövid idő megbízhatatlan benyomá­sokat válthat ki az emberből. Egy azonban már most lát­szik: Nestor Béla üzemvezető vegyészmérnök bizonyítani akar. Nem elhamarkodottan, nem meggondolatlanul. Ne­kem más a véleményem, mint neki. amikor azt mondja: — „Lehet, hogy beletörik a bicskám”. Azt hiszem erre nem ke­rül sor! V. K. MAI KOMMENTÁRUNK A TAVASZI I nFári és őszi hónapokban fokozódik a a aav sí, | jnmjjja üteme a mezőgazdaságban. Ez­zel párhuzamosan emelkedik a baleset veszélye is. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy megelőzzük a balese­tet. fegyelmezett munkával, a munkavédelmi eszközök hasz­nálatával, a szabályok szigorú betartásával ez meg is va­lósítható. Az elmúlt esztendőben, de az idén is számottevő­en csökkent a mezőgazdasági üzemekben a balesetek szá­ma. Ez örvendetes, ezen az úton kell járnunk. A jogos örömet beárnyékolja az a hír, hogy Szúpatakon Krajcsi Márton állatgondozó — mert elmulasztotta munka­eszköze épségének vizsgálatát — halálos balesetet szenve­dett. Takarmányt vittek az állatoknak. Elhasznált kötéllel kötötte le a rakományt, hogy ne szóródjon. A kötelet meg­húzta, az elszakadt, ő pedig fejjel lefelé lezuhant a kocsiról és szörnyethalt. Mélyen megrázott mindenkit, mert csak egy ici-pici elővigyázatossággal megelőzhették volna a tragédiát. Arról is értesültünk, hogy egy másik tsz-ben a villamos- sági berendezések voltak elavultak, az egyik dolgozó meg­érintette, kis híja, hogy nem sújtotta halálra az áram. Külön is szeretnénk felhívni a mezőgazdasági dolgozók figyelmét a villamos berendezésekre. Ezek olyan nagy­mértékben használatosak ma már, hogy nélkülük nincs munkafolyamat. De amilyen hasznos és nélkülözhetetlen, olyan alattomos, ha nincs rendben, az előírásoknak nem megfelelő az üzemeltetése. Sajnos, gyakran előfordul, hogy a villamos berendezéseket nem ellenőrzik, nem fedezik fel, hogy elhasználódtak. Olyan eset is van, hogy szabálytalanul szerelik fel, ami szintén balesetet idézhet elő. Az illetékes ellenőrző szervek éppen ezért az utóbbi időben nagyon szi­gorúan vizsgálják, hogy rendben vannak-e a villamos beren­dezések. Ahol a legkisebb szabálytalanságot tapasztalják, azonnal betiltják annak üzemeltetését. Ezzel csak egyetérteni lehet, hiszen nem kevesebbről, mint a berendezéseket üze­meltetők testi épségéről van szó. Ez pedig minden üzemben a legfontosabb. A balesetek megelőzése érdekében minden üzemben balesetelhárítási, felelős működik. Ez a megbízatás azzal jár, hogy mindennap, minden órában őrködni kell az emberek testi épségén. Nem utálhat el nap, hogy a balesetelhárító berendezéseket ne ellenőrizzék. Az emberek érdekében azt is meg kell tenni az illetékeseknek, hogy aki a figyelmeztetés ellenére nem tartja be az előírásokat, azt büntessék meg. Mindennél fontosabb azonban, hogy meghatározott idő­közönként a balesetelhárítási teendőkre kioktassák a dolgo­zókat. Ha Szúpatakon a munkaeszközök épsége vizsgálatá­nak fontosságával tisztában vannak, elkerülhették volna a bajt. Ma már a tsz-üzemekbe naponta újabb és újabb gépek érkeznek, ennek nem csupán a hasznosságával kell tisztában lenni, hanem azzal is: ha avatatlanul nyúl hozzájuk valaki, akkor balesetet szenvedhet. De azzal is, milyen szabályok betartásának elmulasztásakor okozhat balesetet az új tech­nika. I A MEZŐGAZDASÁGBAN / 1 munka dandárja van. ! ____________________________1 üzembe állították a gepek t öbbségét, talpon vannak az emberek. Lüktet az élet. Ilyen­kor könnyebben megfeledkezik az ember az elővigyázatos­ságról, pedig az illetékeseken kívül minden egyes dolgozó saját testi épségéért is felelős. A tsz-üzemek vezetői ne szűnjenek meg erre is figyelmeztetni. Az emberről van szó. — B — NOGRAD — 1972. május 31., szerda 3 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom